Rész, fejezet
1 Mon | megveszi, legalább olvassa el, aztán mondjon ítéletet róla, legyen
2 1, I | fél rőf vászon lóg ki, s aztán következik a keze; fején
3 1, I | bámul a másik, - te! Aztán olyan ember az az író, mint
4 1, I | a kérdett.~- No lásd!... aztán te mégis azt mondod, hogy
5 1, I | vármegyében, mint az övé. Elmondja aztán ilyenkor, hogy a "Csákó"
6 1, I | magyarul beszélni, - azokat aztán magyarul szoktam dicsérni.~-
7 1, I | készséggel teljesített; aztán az angol utána ment Ferencnek,
8 1, II | jó barátim megláthassák, aztán megindíttatom a kocsikat
9 1, III | csóválná, míg lángot nem kapna, aztán úgy szél mentében dugná
10 1, III | éjszakára sem vetnék le, - aztán fején asztrakán kalpag van,
11 1, III | vihetnéd ezt a házat, s így aztán a szomszédéval egy sorban
12 1, III | már a fenekén vájkálok.~- Aztán olyan sok kellene hozzá?~-
13 1, III | egy pár száz kéve nád, aztán még a szeget sem adják ingyen,
14 1, III | viseletében, olyan nevet kap, aztán az rajtszárad néha még az
15 1, III | jelre a tisztek is, - midőn aztán egy mozdulatra valamennyi
16 1, III | Meddig Józsi a mindenes; aztán a rétjén egy töltést csinált,
17 1, IV | megáll mint egy pálmafa, s aztán pedig az én kedvemért kisbérest
18 1, IV | forog és a föld áll; ezt aztán mindenki hitte, és a legelsőt,
19 1, IV | lássa külön is a nőket, aztán a tiszti lakban mondja Bowringnak.~-
20 1, IV | hercegünk jó bért rendelt, miért aztán annyi ember vágyik ide,
21 1, IV | szabályok megvannak, s ha aztán az egyik szemet kiütik,
22 1, IV | Meddig Józsi a bérest, s aztán a szekéren üldögélő asszonyok
23 1, IV | negyedikkel is megszerzi.~Ennyi aztán már untig elég, a hídvégi
24 1, IV | ozorai búcsúra, - arról aztán ne búsuljanak, hogy hiába
25 1, IV | esztendeig össze-vissza, néha aztán útközben meg is szaporítják;
26 1, IV | többször a könyöködet, mert aztán előkérheted a vizes lepedőket! -
27 1, IV | eltaszítja az útból, mire aztán vége a diplomáciai tárgyalásnak,
28 1, IV | közbe nem keverednék, mely aztán olyant ütött a falon, hogy
29 1, IV | lábára veté testének terhét, aztán az egyik oldalasnak feje
30 1, IV | mert majd lábadra lépnek, aztán ríva fakadsz.~Pedig a fiú
31 1, V | átnyargalá a körüleső tért, vagy aztán megjuhászkodva, mint valami
32 1, V | megállította a feleket, kik aztán tíz esztendeig ismét megnyugodtak,
33 1, V | nélkül nem jön haza, - akkor aztán András fusson kend ide, -
34 1, V | szolgál engem ez a két láb, aztán ha nagyon megszalasztom
35 1, V | megállítani, hanem midőn aztán a hajdú lelke elnehezedett
36 1, V | úr a processzust, akkor aztán meg nem marasztanak ám a
37 1, V | nem látogatta meg őket, aztán pedig az előszobába nyitott.~
38 1, V | reá, húgomasszony, - ha aztán kezet adott, megmondom,
39 1, V | hozzuk elő húgomasszony; mert aztán mégis eszünkbe jut; ami
40 1, V | prókátort kitörülnének a pörből, aztán vége lenne a hosszú komédiának.~-
41 1, V | való, kedves húgomasszony - aztán olyan vagyok én, mint a
42 1, V | mással akarja elviseltetni, aztán nem is kérdi, hogy a másik
43 1, V | nem is tudjuk az egyiket, aztán már is a másikat kérdi húgomasszony.~-
44 1, V | húgomasszony meg a lányának, aztán...~- Kedves bátyám! ha a
45 1, VI | özvegy- asszony lánya; s aztán vége!~- Dehogy a vége kedves
46 1, VI | legény formában, - nojsz lesz aztán dolga a szegény özvegyasszonynak.~-
47 1, VI | szerelmesek minduntalan elvesztik, aztán mégis azt fájdítják, aztán
48 1, VI | aztán mégis azt fájdítják, aztán lesz belőle siralmas történet,
49 1, VII | lesz ilyen jó kedvem, akkor aztán rajt felejtem halálos holtáig.
50 1, VII | azért, mert szajkót fogott, aztán beszélni tanítja. A harmadikat
51 1, VII | mert a házunk előtt elment, aztán nem jött be.~- Rováson marad,
52 1, VII | embernek rettentő példájára, - aztán majd más az asszonyságot
53 1, VII | hogy megházasodjál.~- Hát aztán?~- Azt sem akartam, hogy
54 1, VII | gondolkodóba ejtette.~Itt már aztán magunk is bele merünk szólani
55 1, VII | veszem én szem alá, - ennek aztán annyi engedelem sem lesz,
56 1, VII | mentém alá dugok egyet, s ha aztán elő kell vennem, csak bólintson
57 1, VII | némileg hátrább vonult, s aztán az ódon épület ablakmélyedésében
58 1, VII | a gulyamarha elől, s ha aztán minden földesúr birkákat
59 1, VII | eljöhettek hozzám búzakenyérre, aztán majd akkor valljátok meg,
60 1, VII | jegyzi meg az öreg, s aztán Andrásnak szól: András,
61 1, VII | kérdeztem tőle, nagyságos uram, aztán azt felelte, hogy holtig
62 1, VII | ifjabbat is, hogy együtt aztán a tamási nagy vadaskert
63 1, VII | olvasta ki ismét őket, - aztán mi is majd könyvből védelmezzük
64 1, IX | letévén az ostort, mit aztán az angol szinte megpróbált,
65 1, X | egy ember ápolgatja, ki aztán a szalagot úrnőjének visszaszolgáltatja.~
66 1, XI | folytatá még odább is amaz, - aztán látod, van ám nekünk egy
67 1, XI | tartsd szét az ujjaidat, aztán én megforgatom egy párszor
68 1, XI | agyonlőtte! - dörmögé az öreg, aztán mintegy magának is némi
69 1, XII | ember képén, - s a másik aztán könnyebben hozzáveti, mennyit
70 1, XII | szélről kellene állítani, aztán úgy adogatnám föl őket,
71 1, XII | az ember, ahol eléri.~- Aztán nem sajnálja szegény párát, -
72 1, XII | kapott a másik felének, aztán a balkéz megfogta a jobbat,
73 1, XII | elvetjük, mint a magot, aztán megvárjuk, míg kikel és
74 1, XII | magam is, hogy mik csinálunk aztán, ha ezzel elbánunk? Lásd
75 1, XII | huszár elől az ellenséget, aztán nem marad mit vágni.~- Csak
76 1, XIII | lássa a millió akadályt, aztán neki merjen menni; - pedig
77 1, XIII | etessünk meg, húgomasszony, - aztán beszélgessünk egyet.~- Jó
78 1, XIII | egyet a sok közül; - ennek aztán nem kell orvos; egy csibéből
79 1, XIII | nevelhetném föl,... abból aztán fogadom, hogy válnék ember!~-
80 1, XIII | több szem többet lát, - aztán az asszonyok nem mindig
81 1, XIII | pedig az is Baltay-vér volt, aztán annak sem igen tetszett
82 1, XIII | mint tavasszal a lúd; - aztán nem szeretem én azt, hogy
83 1, XIII | mondja megilletődve az úr, - aztán el tudna kend hagyni?~-
84 1, XIII | akarják tenni a magyart.~- Nos aztán?~- Quid aliud, - minthogy
85 1, XIII | magnifice domine pedig contra, - aztán majd meglássuk, ki lesz
86 1, XIII | pörpatvarkodni, amice, - aztán még maradt utána egy kis
87 1, XIII | csak ád egy kis meleget, - aztán ha jó nem lett volna, nem
88 1, XIII | melyet Árpád beszélt!~Ennyi aztán prédikációnak is beillett,
89 1, XIV | legelőször eltalálta, amiért aztán őt meg a tanító találta
90 1, XIV | anya nélkül, - ámbár apja aztán kettő is volt, Baltay ő
91 1, XIV | Annak is parancsol.~- Aztán fél tőle a bácsi, meg András
92 1, XIV | tudja, mikor tesz rosszat.~- Aztán András bácsit megveri az
93 1, XIV | visszaveszi, - mert az övé.~Ez már aztán nagyon odadülleszkedett
94 1, XIV | még meg András bácsi.~- No aztán valami okosat kérdezzen
95 1, XIV | uram, - véli a hajdú, - aztán azt gondoltam, hogy ha gombócba
96 1, XIV | a paraszt gyerekeket, - aztán ha ezt elbírta, a betű sem
97 1, XIV | gyermeknek az esze szanaszét jár, aztán ma már azt is kérdezte:
98 1, XIV | bolondságot megszokja, majd aztán hamar megunja az itthon
99 1, XIV | megunja az itthon valót, aztán kiebb kívánkozik, pedig
100 1, XIV | meg a cselédje ide jár, aztán egyikről másikról csak vedlik
101 1, XIV | másikról csak vedlik le valami, aztán reám ragad.~- No csak mondja
102 1, XIV | becsület meg a jó hír; - aztán ha ész kell nekik, nem futnak
103 1, XIV | taszigálódott valami; - ami aztán nagyon is szívéig ért, -
104 1, XIV | tököt ajándékozott neki, aztán lássa nagyságos uram, azért
105 1, XV | húzván magához szomszédját, s aztán a beszéd tárgyára térve: -
106 1, XV | lőn az újabb kérdés, mire aztán a hátulsók közül az felelt,
107 1, XV | méltóságot világítá meg, aztán Dunaynak mondá:~- Tehát
108 1, XVI | fiam, - mondja az úr, - ott aztán takaríts mindent a szobába,
109 1, XVI | meg a katonáskodásból, - aztán pedig eltéríteni kívánván
110 1, XVI | másik, - hanem a rossz ló aztán a jó úton is lépést megy,
111 1, XVI | folytatja még odább, - aztán a búzaföldem is kisebb,
112 1, XVI | egy ezerholdas pusztát.~- Aztán mind egészséges? - kérdi
113 1, XVI | Legalább mindig esznek, - aztán elunja ám hallgatni az ember,
114 1, XVI | hagyván a két vendéget, kik aztán a hajdú után mentek, s a
115 1, XVI | mondja az apa - ezek aztán nem felejtenék az embert
116 1, XVI | Jól mondod, fiam - ezeket aztán ne is vegyük meg; mert ha
117 1, XVI | az ember a dolmányából.~- Aztán annyira megtetszett ez a
118 1, XVI | észre, pénzük van elég, - aztán magunkféle szegény embert
119 1, XVI | korán megjönne az esze, aztán állna elejbénk, milyen szívesen
120 1, XVI | szélesebb jóval, mint a mienk, aztán az esze után is egy fejjel
121 1, XVI | valaki megindítana bennünket, aztán utána mehetnénk.~Festetics
122 1, XVI | a vendégeket beeressze, aztán pedig úgy helyezkedének
123 1, XVI | mintha az a háziúré lenne, aztán az öreg Kisfaludy szemközt
124 1, XVI | szükséges világosságot, s aztán lelkesült hangon mondja:~-
125 1, XVI | közlöm veled, hogy innét aztán Enyingre vigyem.~- Hát ez
126 1, XVI | hagytak odabenn a tens úrnak, aztán meg sem nyugodtak a vezetők,
127 1, XVII | nap is egy hírlap, melyben aztán legérdekesebb volna, mikor
128 1, XVII | szomszédországból is áthallott, mire aztán Zala megyében kihirdették
129 1, XVII | végét nem látta senki.~Ezt aztán elhitte mindenki a beszélőknek,
130 1, XVII | legszélről ért a fölszél, - de aztán úgy segített magán, hogy
131 1, XVII | kézről-kézre a viceispánig, ki aztán elolvasta, hanem az olvasás
132 1, XVII | megmondák nevüket és rangjukat, aztán az egyik tisztán érthetőleg
133 2, I | sem volt különb; vegyük aztán azt a hajszálat széltében
134 2, I | mérette volna a bort, azt aztán kívánták volna egészségére,
135 2, I | eladó búzánk is van, - aztán addig van.~- Hát a gulya,
136 2, I | azaz hogy én vagyok magam, aztán akit észreveszek, hogy nagyon
137 2, I | hátához verem a rovást, aztán ott hagyjuk el az esztendőt,
138 2, I | virágcserépbe ültetik a búzamagot, aztán úgy öntözik, mint mi a salátát.~-
139 2, I | öntözik, mint mi a salátát.~- Aztán trágyáznak!~- Kell is ám
140 2, I | mint amit én mondanék; s ha aztán meghallgattad, mit beszélnek,
141 2, I | adták-vették a szót, míg az egyik aztán abban állapodott meg, hogy:~-
142 2, I | kóstolgatja mind rendre, aztán amelyik jobban ízlik, azt
143 2, I | mindenféle fűvel próbát tesz, aztán amelyikkel kinyílik a lakat,
144 2, I | azokra bíztuk, igenis, - aztán koldusok maradtunk, igenis! -
145 2, I | igenis, - véli a gróf, - aztán állatorvoslatot is lehet
146 2, I | ép is.~- Ha marad ifiúr, aztán olyan ember is van, kinek
147 2, I | a két esztendőt úgy-e, - aztán vándoroljak, hogy kinek
148 2, II | majd küldenek pandúrokat, aztán akkor is elég jókor leszen.~-
149 2, II | majd elolvasgatom, estére aztán jöjjön érte.~- Amint tetszik
150 2, II | leejtette a gyöpre, honnét aztán föl sem kelt a fiú saját
151 2, II | úrfi, - bíztatja András, aztán majd itt leszek én strázsának! -
152 2, II | olvasok egy könyvet, kis fiam, aztán azt hallgasd! - válaszol
153 2, II | eltart egész estig.~- Aztán van még több ilyen könyve
154 2, II | de azért csak folytatá: aztán akkor reggeltől estig olvasom
155 2, II | szomszéd szobából, hova aztán András is belépett előbb
156 2, II | gróf szíve is megfájdult, aztán mondja) mikor a mi öreg
157 2, II | öregnek ilyen a bogara! - aztán, aztán, méltóságos uram,
158 2, II | ilyen a bogara! - aztán, aztán, méltóságos uram, az ördögnek
159 2, II | gödrös utat közletni6 kell. Aztán az a mi jó urunk nem enged
160 2, III | bizony fránya egy ember kend, aztán mégis megengedte kend egyszer?~-
161 2, III | szamarat megriaszták a kutyák, aztán beszaladt a szomszéd udvarra,
162 2, III | én néha neki bolondulok, aztán a magam esze után megyek, -
163 2, III | könyűt kitörlöm szememből; aztán - mondja némi szemrehányással -
164 2, III | Batthyányi meg Festetics, - aztán egy könyvért még az apja
165 2, III | hulladék van, fölvette, - aztán gyanítólag a rovások között
166 2, IV | végig megborsózott, minek aztán éppen az a kellemetlen következése
167 2, IV | volt az újabb válasz, s aztán folytatá, - de midőn alkottuk,
168 2, IV | és a réten künn legelne, aztán valamelyik a nemzetségből
169 2, V | világon egymásra találunk, aztán akkor szólítson meg hadnagy
170 2, V | egyszer a fiúk után nézett s aztán végképp eltűnt, a két lovas
171 2, V | összehalmozva, meggyújtván, aztán ismét felült a lóra, mely
172 2, VI | régen felkötöttek volna, aztán kevesebb bajjal szabadultál
173 2, VI | némileg fölkapaszkodván, mire aztán a másik is jámborabb lett,
174 2, VI | egy-egy gödörbe húszat, aztán azt gondoltam, hogy elég
175 2, VI | kapaszkodva, ki folyvást kérdé.~- Aztán katona uram nem halt meg?~-
176 2, VI | ágynál többet ért.~Midőn aztán elhelyezék, takaróval is
177 2, VI | Keszthelyre, hol az egyik aztán a házánál tartotta.~Vetett
178 2, VI | világra, járt úton mehessek.~- Aztán azok meghaltak?~- Elestek,
179 2, VI | senki; hanem csak elesik; aztán nem kel fel többet.~- Jaj,
180 2, VI | lesz még én reám szükség.~- Aztán háborúba kívánkozol még
181 2, VI | esik egy kis lyuk, s azon aztán kiballag a lélek.~A kis
182 2, VI | le innét, édes húgom, - aztán ágyúszóval hínak el mellőled.~-
183 2, VI | ne adja az én kezembe, - aztán akkor majd én sem bántom;
184 2, VI | úgy is gondomat viselte aztán elég a szerencse néha egy
185 2, VI | be egyik alorvos, kinek aztán németül mondá el a főorvos
186 2, VI | egy kis nyomtatás is volt, aztán a nagy pöcsét sem hiányzott,
187 2, VII | pillanatig szótlanul állt, aztán főudvarmesteréhez, gróf
188 2, VIII | nem tud aludni, igenis, aztán itt háborgatom az ifiurakat,
189 2, VIII | összekorhelyezte volna az egész bandát, aztán néhány órára bezáratta volna
190 2, VIII | ebédet főzetett, s akkor aztán nemcsak lelkestül, hanem
191 2, VIII | Bowring szobájába ment, - aztán jóval később egy tok-fiókú
192 2, VIII | mondja magában a gróf - aztán pedig hangosabban kérdi:
193 2, VIII | adósod maradok öt forinttal! Aztán a kastélyba sietett.~*~A
194 2, IX | nagyobbat ugrott fölfelé; hanem aztán nagyobbakat is esett lefelé,
195 2, IX | égő arcához érinté, mire aztán András is elhallgatott a
196 2, IX | pipára, - mondja még odább, - aztán egy pohár bor is kerül;
197 2, IX | grófunk, - mondja Pista - ez aztán az ember, meg az az enyingi
198 2, IX | ha én gondolhatnám ezt, aztán másnak nem volna oly nehéz
199 2, IX | meggyónna valamit, s mikor már aztán meggyónna egy nagy vétket,
200 2, X | No hát lódulj föl, öcsém, aztán mondd meg, az öreg András
201 2, X | asszonyom, - vitázott András - Aztán van itt egy olyan csomó,
202 2, X | Most emlékszem rá!~- Aztán nem kérdi, méltóságos asszonyom,
203 2, X | isten addig éltet.~András aztán jó éjszakát kívánt, s míg
204 2, XI | gyakran gondolja az ember, aztán mégis csak talál egy ösmerőst,
205 2, XI | legalább is megkönnyebbül; aztán nemcsak annyi a baj néha,
206 2, XI | szántóföldek egyikére, hol aztán saját kezeivel igazgatott
207 2, XI | után maradt rád; csakhogy aztán az ép lábad félre ne terelje
208 2, XI | Most már értem! - mondja aztán utána a nádor, rögtön följegyeztetvén
209 2, XI | munkálkodását."~Szétment aztán a bámuló nép, Pista megígérte
210 2, XII | mellett vakaródzva, mit aztán alispán úr is észrevett,
211 2, XII | is csak egy ember.~- Csak aztán meg ne bánjuk, hogy e szigorún
212 2, XII | következése lesz, mikor aztán a másik fél előáll igazságával,
213 2, XIII | példány minden vidékre, hol aztán egy sajátszerű és csak Magyarországban
214 2, XIII | Hogyne? Hisz ez az ismétlés, aztán hány lánybarátnak olvasta
215 2, XIII | be nem vakarnak, mert ha aztán legalább a táblán nincsen
216 2, XIII | szónál kezdék, boncolták, aztán lett belőle Hím és fej;
217 2, XIII | egy rajzónt húzott elő, aztán pedig az üres helyre kitűnő
218 2, XIV | és Szarka Gábort, annak aztán jó ízű eledel.~Galiba Pál
219 2, XIV | kabátot kell belőle varrni, s aztán annak a hosszából annyit
220 2, XV | jött már az alispán is, ki aztán egészen más tárgyra tért
221 2, XV | vagyunk, mások összevesznek, aztán nekünk kell helyettük is
222 2, XV | végződő nevű ellensége van, aztán keverd őket össze úgy, hogy
223 2, XV | keresi, a másik alul, - aztán jaj neked szegény igazság;
224 2, XVI | megbízott elég világosan, mire aztán megint elolvasta Csapó a
225 2, XVI | szeretett kérdezősködni, aztán ilyenkor Baltay úr is adós
226 2, XVI | egy lyukkal odább megy, s aztán urabátyját is kérdőre veszi.
227 2, XVII | enyingi herceg meghalt.~- Nos aztán? - kérdi Baltay még odább,
228 2, XVII | sokszor nagyságos uram, aztán annyi jó voltával éltünk,
229 2, XVII | legalább imádkozom érte, - aztán nagyon nem szeretném, ha
230 2, XVIII| nem háborgat senki, - ott aztán elhallgatom estig! mondja
231 2, XVIII| öregúr hallgatózott; de aztán azt hitte András, hogy a
232 3, I | főz, mindenik megsózza, aztán ember legyen, aki azt megeszi.~
233 3, I | jutott az egészből, s midőn aztán a csapás elérkezett, megint
234 3, I | hogy ne lássa, kit ölt meg, aztán áhítattal mondja: "requiescat
235 3, I | mondja megint a tiszt, mire aztán a cigány is megereszté a
236 3, II | tisztek észrevették volna; így aztán szent lett a béke, tiszti
237 3, II | unszolá a gróf az ispánt, ki aztán elővette tűzszerszámát,
238 3, II | vegyen rajt jobb dohányt; aztán akkor dohányozhatik, ha
239 3, III | mintha ő volna Baltay, aztán a nótát neki hegedülnék.~
240 3, III | darál, - mondja fönnszóval, aztán hogyan ül azon a kanapén?
241 3, III | bolond föl ne tévedjen, - aztán meg ne lássam, hogy a majorság
242 3, III | igazi is megkapta részét.~Aztán ez már halavány árnyéka
243 3, III | valaha (mert piros a pofája, aztán a falattal nem marad adós
244 3, III | dagasztatlan kenyeret szeg eléje, - aztán nem tudom, meddig állja
245 3, III | kapnál előre valamit.~Erre aztán a kedves gyerek öreg anyjába
246 3, III | feleséges ember vagyok, aztán egyszerre csak nem vehetek
247 3, III | büntetése, hogy vénségének aztán nem volt öröme! - véli a
248 3, III | megtoldja egy másikkal, miről aztán előre tudósítá az ostromlókat.~-
249 3, III | férfi mind, mint az ördög, aztán még csúnya is legyen, azt
250 3, III | innen-onnan valamennyi rám nő, aztán már nem győzöm hallgatni
251 3, III | az 1-ső nagyon neszes, aztán mindjárt bolonddá teszi
252 3, III | hiszen volna a kölyöknek, aztán tanulni is szeretne; hanem
253 3, III | mindig a könyvet bújja. Aztán egész nap órakerekeket farag,
254 3, III | robotot és dézsmát. Az lesz aztán az úr, a bátyja meg valóságos
255 3, III | most mutassa meg, mit tud; aztán akkor elhiszem, hogy nagy
256 3, III | ugyan sebesen vágtat, de aztán nem csak hogy előre nem
257 3, III | ne unja magát, s közben aztán csak meglát egyetmást, minek
258 3, III | édesanyák nem láthatják, aztán későn bánják meg, mikor
259 3, IV | én tégedet, édes öcsém, - aztán két álló esztendeig felém
260 3, IV | írtam az egész számadást, aztán úgy középtájon beleírtam:
261 3, IV | az egy könyvnél, de azt aztán úgy tudta, hogy akár a közepén
262 3, IV | mit akarnak húzni, mire aztán a kocsmáros kutyái is úgy
263 3, IV | fogyni kezdett, s ilyenkor aztán mindinkább nem fért meg
264 3, IV | körben is elcsendesednek, s aztán egyiknek vagy másiknak szóló
265 3, IV | hangosan megmondja mit akar, aztán a fiatalabb értse.~- De
266 3, IV | de ön is elfeledhette, aztán mégis úgy van, mint én mondám.~-
267 3, V | tudom én, mi az emberség; - aztán te meg most már szeptemvir
268 3, V | kukoricát vettünk az utcán, s aztán kardosan mentünk és úgy
269 3, V | lógva hagyta a vállán, mire aztán a másik ember sem akart
270 3, V | hogy tudod, édes anyjukom, aztán azt gondolod, hogy az igaz.~-
271 3, V | eddig azt mondta volna: aztán hitted volna ezt, édes apjukom?~
272 3, V | hosszú öt percig, mikor aztán azt mondja az asszonyság
273 3, V | asszonyság egész fontossággal.~- Aztán hitted volna ezt, édes apjukom?~-
274 3, V | hogy rám dűl a ház. (Ennek aztán volt hatása, az asszony
275 3, V | írna - véli András, mire aztán mégis engedett, s feltörte
276 3, V | Baltay lefaragván egy rovást, aztán pedig a fát oldalzsebébe
277 3, VI | közös akarattal bírónak, az aztán elítélte, hogy a nagyságos
278 3, VI | kéregetők kalapjába üríté, s aztán hirtelen karon fogva a pajtást,
279 3, VI | a kies tájék szépségein, aztán pedig elfoglalta a szállást,
280 3, VI | rosszul, - számítsd össze, aztán meglátod, mire mennyit adtál?~-
281 3, VII | most hozott ki a pincéből, aztán párbeszédbe keveredve folytatja, -
282 3, VII | volna a magyar nadrágot, aztán adtak volna ránk egy nagyszájú
283 3, VII | majd az aranyos mentéért.~- Aztán arról is lehúznák?~- Hát
284 3, VII | öcsém - okoskodik amaz - aztán milyent nézne anyád, ha
285 3, VII | ruhában mennél el a ház előtt, aztán eltagadnád, hogy magyarul
286 3, VII | istene!~A fiú nem tudott aztán fölvidulni, mert észrevette,
287 3, VII | rámutatott Pista a fiúra, s aztán a grófhoz fordulva mondja:~-
288 3, VII | búcsút a körülállóktól, s aztán Keszthelyre hajtatott, hol
289 3, VII | vendégeket egész a kocsiig, aztán pedig visszament a berkenyeágakhoz,
290 3, VII | milyen derék magyar ember, - aztán magadat is annak tartod!~
291 3, VII | rakják a láda fenekére, aztán amit nekik adok, az leghamarább
292 3, VII | Megköszönte a gróf az emberséget, aztán pedig leszállván a kocsiról
293 3, VII | kitartá a nagy pauzát, s aztán ment még odább.)~Így tudták
294 3, VII | tarthatnám azt a papirost, aztán látnám, hogy szóról-szóra
295 3, VII | megint a nagyságos úr, mert aztán én is együtt jajgatok ám!~
296 3, VII | igazítván el az öregúron, s aztán elkísérte a nagy teremig,
297 3, VII | nyitá meg az ünnepélyt, aztán pedig a pályajutalmazottak
298 3, VII | míg a fa helyén állt már, aztán pedig Kisfaludy Sándor ment
299 3, VII | kapuig kísértetve magát, hol aztán azt is megmagyaráztatá,
300 3, VII | föl bennünket Ádámig, amit aztán névrokona Horvát István
301 3, VIII | ökörnek méri a taglót, - s aztán diadallal mondja; megvan
302 3, VIII | pörkölthúst nyelt volna le, - aztán pedig hozzáteszi: de ezt
303 3, VIII | fölmagzottunk mint a saláta, aztán sem magunknak nem tetszünk,
304 3, VIII | húzzák, - mondja Baltay.~- Aztán azon a szilvafán is mennyi
305 3, VIII | hogy az ablakfához üti, aztán küldhetek javasasszonyért.~-
306 3, VIII | ablaknál megcsípi a dér, aztán melegíthetünk korpát, zabot, -
307 3, VIII | mondja fönnhangon: "Ezeket aztán jól megőriztük." - Persze,
308 3, IX | jussát, annyit mondhatok.~- Aztán te is annak a keményfejű
309 3, IX | mondja Baltay Andrásnak, aztán pedig Galibához szól: -
310 3, IX | tisztelendő úr is megjön, aztán beszélhetnek diákul amennyit
311 3, X | hóna alól egy nagy csomót, aztán pedig a nagyságos urat kezdé
312 3, X | szál kéngyertyánk.~- Hát aztán?~- Nem bánná meg, ha az
313 3, X | hol az aprófa készen volt, aztán egy ütet taplóval föllobbanták
314 3, XI | esteledésig maradt otthon, aztán megrakodván élelemmel és
315 3, XI | kezet szoríta vele, mire aztán azt mondja a szabados:~-
316 3, XI | végzi be a szót a szabados, aztán pedig kiállt a csárda elejére,
317 3, XI | erdőnyílásból ki nem tértek, aztán pedig a kályha szája elé
318 3, XI | író végighúzkodja a sáron, aztán pedig kilöki a szemétre,
319 3, XII | elbolondították kelmedet, aztán azt mondták, hogy így két
320 3, XII | ökröt Párisba viszik, hogy aztán az összehasonlítás nyomán
321 3, XII | egykor minden homeopathice, aztán hidropathice, még később
322 3, XII | az éjjeli szállás, és ha aztán a hideg kileli, vége akkor
323 3, XII | vissza akar jönni, miből aztán az az üdvösséges tanulság,
|