Rész, fejezet
1 1, III | hívnak Hídvégen, hogy Jámbor András.~- Hát neked hány neved
2 1, III | unokáján is.~- Hát ez a Jámbor András, meg Meddig Józsi hol kapta
3 1, III | volnék, - mondja Jámbor András az urakra is, meg Meddig
4 1, III | igazságot.~- Mi baj van, Jámbor András, hadd halljuk, miért jöttél?~-
5 1, V | attól félek, hogy elmegy!~- András! kend vagy sokat ivott ma,
6 1, V | jön haza, - akkor aztán András fusson kend ide, - András
7 1, V | András fusson kend ide, - András fusson kend oda! - zsörtölődik
8 1, V | elnehezedett akkor mondta:~- No András, legyen kendnek esze, -
9 1, VII | tehát nyugalommal várta, míg András a mentéből kigombolja.~-
10 1, VII | a mentéből kigombolja.~- András!... - mondja a hajdúnak, -
11 1, VII | gróf Festetics Györgyöt.~- András! - kiált ki a hajdúnak, -
12 1, VII | régieket?~- Csak a régieket.~András engedelmeskedék, s elhozta
13 1, VII | Rováson marad, hallja kend, András! - mondja az öreg. - Ez
14 1, VII | hátamat, mint ez a vén bolond András; mert ez ott is nyomja,
15 1, VII | egyszersmind hangosan kiáltja: András!~- Hallom! - kiáltja kívülről
16 1, VII | mondani, hogy nem jő be.~- András! - kiált a nagyságos úr
17 1, VII | térjünk vissza a dologra, mert András eddig elvégezte dolgát a
18 1, VII | Itt vagyok! - mondja András, beállítván a nagyságos
19 1, VII | helyre találtak mind az öten, András pedig egy fordulóra bejött,
20 1, VII | akár a nagyságos úr.~- András! - pipákat ide! - mondja
21 1, VII | mondja az öregúr, mire András kezdé a pipákat osztogatni,
22 1, VII | Festetics után leghamarább András vett észre, minthogy még
23 1, VII | Kész a vacsora! - jelenti András, egyszersmind megnyitván
24 1, VII | s aztán Andrásnak szól: András, szóljon kend a grófnak, -
25 1, VII | csöngettyűhúzót, s nemsokára belépett András a szörnyű csengetésre.~-
26 1, VII | csengettyű rángatást.~- András! - szól a nagyságos úr,
27 1, VII | Ha aludnék! - mondja András - de nem alszik ám.~- Mi
28 1, VII | esze is begyöpösödik.~- András! - mondja az úr fölegyenesedni
29 1, VII | elég hallhatólag, úgy hogy András előhúzta a rovást, hogy
30 1, XI | lesz mellette mindig a vén András, hogy fölemelje, s akad
31 1, XI | hinni, amit más hisz, - véli András, - azt se higgye nagyságos
32 1, XIII | nádpálcával osztogatták is.~András hajdú fejcsóválva nézte
33 1, XIII | valami nehéz mesterség; mert András gazda jól tudta, hogy Dunay
34 1, XIII | magát megfésülje, s a vén András nem volt bolond ember, mikor
35 1, XIII | hanem tűrte a dolgot, mintha András gazda a kerítés túlsó oldala
36 1, XIII | nagyot nyelt az öreg, - sőt András már át is hajolt a kőkerítésen;
37 1, XIII | mint ahogy maga is akarná.~András már a kőfalon hasalt; -
38 1, XIII | grófot! - mondja az asszony.~András ijedten csúszott le a kerítésről, -
39 1, XIII | elkeseredetten ment haza.~András a kapuban várta.~- Hallja
40 1, XIII | a pör, harsányan kiált: András!~A kiáltásra előbb az ügyvéd
41 1, XIV | de meg is látszik rajta.~András gazda már a negyedik vármegyét
42 1, XIV | másikra vette a mértéket.~András már rég font neki kenderből
43 1, XIV | volt, Baltay ő nagysága és András, ki legelőször jött arra
44 1, XIV | elment valahova látogatóba, András behívta magához a fiút,
45 1, XIV | van a mai világban, kit András bácsi mellé a ládára kívánnék
46 1, XIV | minden embernek parancsol.~- András bácsinak is? - kérdi a fiú.~-
47 1, XIV | Aztán fél tőle a bácsi, meg András bácsi?~- Félünk bizony;
48 1, XIV | mikor tesz rosszat.~- Aztán András bácsit megveri az isten
49 1, XIV | bottal verekedjék, - mondja András, mire a gyermek egészen
50 1, XIV | neki alig hallhatólag:~- András bácsi, - ezután nem ütök
51 1, XIV | beszélgetésre unszolta, András még tovább ment a theologiai
52 1, XIV | Elkérdezte a gyermek, hogy az András bácsi mentéje, annak a zsinórja,
53 1, XIV | a zsinórja, gombja, meg András bácsi sarkantyús csizmája,
54 1, XIV | Egy szálig! - mondja András, kifáradhatlanul neki szánván
55 1, XIV | nem kell neki! - mondja András, leszállván a ládáról, nehogy
56 1, XIV | bolondabbat kérdezzen, s András bácsi, valamint a tanítás
57 1, XIV | kockára tenni.~- Már elmegy, András bácsi? - kérdi a gyerek,
58 1, XIV | valamit, édes, kedves, jó András bácsi, én elhallgatom akármeddig, -
59 1, XIV | Csak egyet mondjon még meg András bácsi.~- No aztán valami
60 1, XIV | hajdú.~- Azt mondja meg András bácsi, - hogy miért adott
61 1, XIV | hát kitől hallottad?~- András bácsi mondta, hogy minden
62 1, XIV | legalább legyen meg a szaga.~András hívatlanul jött be, körülnézett
63 1, XIV | de mégis elmondhassa.~- András! - szólamlik meg az uraság
64 1, XIV | nagyságos uram, - mondja András, - mert a gyermeknek az
65 1, XIV | felében szedné föl.~- Ejnye, András, de megtanulta kend a leckéjét.~-
66 1, XIV | eszét, - abból is telik.~András ezt olyan becsületes képpel
67 1, XIV | és végre azt mondja:~- András! rendelje be kend a tanítót,
68 1, XIV | Már benn is van, - mondja András, megsimítván bajuszának
69 1, XIV | megtanult huszonnégy betűt!~- Na András! - ha ilyen olcsóért tanul, -
70 2, II | balhiedelemmel mondja:~- Meghalok, András bácsi?~- Dehogy hal meg
71 2, II | kedves úrfi, - vígasztalá András - csak nem hagyjuk kimenni
72 2, II | hagyjuk kimenni a lelkét!~- András bácsi, - kezdi újra a gyerek, -
73 2, II | féljen úrfi, - bíztatja András, aztán majd itt leszek én
74 2, II | ápolák a gyermeket, s midőn András egy ízben eltávozott, hogy
75 2, II | kitüzesült képpel, éppen midőn András belépett, de azért csak
76 2, II | Úrfi! - szólamlik meg András, - ezt meg ne mondja a bácsinak,
77 2, II | szomszéd szobából, hova aztán András is belépett előbb a méltóságos
78 2, II | méltóságos uram, - tűnődék András, s utóbb azt mondja: talán
79 2, II | úrral.~- Sohase húzódozzék András, mindketten magyar emberek
80 2, II | méltóságos uram - kapott a szóba András - nagy szó, amit méltóságos
81 2, II | Talán csak nem hiszi András? - kérdi a gróf megindulva,
82 2, II | nagyságos urunk.~- Mondta ezt András?~- Bár ne mondta volna! -
83 2, II | volna! - fohászkodék egyet András, - nagyon is mondta.~- Tán
84 2, II | Tán rosszul hallotta, András?~- Csak én hallottam jól,
85 2, II | hogy a harmadikat - mondja András, - de hisz miért nem vette
86 2, II | máskor sem teszem, édes András - mondja a gróf.~- Hiszen
87 2, II | lelkesülten a gróf - mire András csodálkozni kezdett és mindjárt
88 2, II | megmondtam mindent! - mondja András.~- Még nem, András, azt
89 2, II | mondja András.~- Még nem, András, azt mondja meg, amit először
90 2, II | Méltóságos uram! - mondja András neki derülve, - csak most
91 2, II | azt, hogy: hallja kend, András, azt a pört is vesse kend
92 2, II | De mondja ám! - erősíté András, - hogyne mondaná, hisz
93 2, III | egy négylovas hintó; tehát András még a szomszéd udvaron kitalálta,
94 2, III | hátraszólva mondja:~- Hát András hol van?~- Itt vagyok, -
95 2, III | Itt vagyok, - mondja András már fölérve, - és köszöntve
96 2, III | mennyei koronára, amit neki András a köszöntés végén még kívánni
97 2, III | végén még kívánni akart.~András legkevésbé sem botránkozott
98 2, III | kinn van...! - mondja András, nem akarván a dologgal
99 2, III | egy szót sem szólt, miből András mindjárt gyanítá, hogy ez
100 2, III | legnagyobb úr a háznál.~- Na, András, - mondja az öreg, - itt
101 2, III | Hol lehet az a gyerek, András?~- Csak nem halt meg! -
102 2, III | nem halt meg! - dörmögi András mintegy megnyugtatásul.~-
103 2, III | Bár ott volna! - véli András.~- Hányszor nyergeltette
104 2, III | mi?~- Egyszer!~- Ejnye, András, bizony fránya egy ember
105 2, III | sánta sem lesz, - veté oda András nagyobb megnyugtatás végett,
106 2, III | már semmi baja, - mondja András jó hirtelen elmondván mindent,
107 2, III | nem ismételteté a dolgot, András nem talált több mondanivalót;
108 2, III | hézag a beszélgetésben, András hátratette kezeit s úgy
109 2, III | Baltay egész fájdalommal. András pedig állást változtatott;
110 2, III | nagyságos uram, - tréfálódzék András egész szokatlanul, - a fiúnak
111 2, III | nagyságos uram, - mondja András neki tüzesedve, egyszersmind
112 2, III | én faragtam meg a rovást.~András kiment, Baltayt nagyon meghatá
113 2, III | elment azon szobába, hol András a rovásokat tartja és hosszú
114 2, III | a gyermekkel enyelgett, András addig a tanító urat hordozta
115 2, III | szívesebben cselekedett András, mert látta, hogy az ifjú
116 2, III | mondja beszéd közben András, - tudja-e azt, mekkora
117 2, III | kettőbe?~- Abba még több fér, András.~- Kivált, ha akkora, mint
118 2, III | kezdi.~- Emberré tesszük András, - lelkemre fogadom!~- András
119 2, III | András, - lelkemre fogadom!~- András odanyújtá kemény tenyerét,
120 2, IX | utánuk érkezett kocsiról András szállt le, megtapogatván
121 2, IX | kérte Pistát, hogy csak András bácsiért küldjön el; mert
122 2, IX | amint a napon szárogatták, András sem tudta nevetés nélkül
123 2, IX | ugyan igaza van, s midőn András kezét elkaphatta, égő arcához
124 2, IX | arcához érinté, mire aztán András is elhallgatott a korholással;
125 2, IX | az emberséget, - viszonzá András a szívességet az asztalhoz
126 2, IX | sem.~- Hej öcsém! - mondja András fölegyenesedve, - de szeretném,
127 2, IX | ruhákat küldjenek utána.~András kétszer is a pipa után nyúlt,
128 2, IX | pipáról, megint visszatette.~András mindenféleképen hányta-vetette,
129 2, IX | Talán jó kedve van kendnek András, hogy ott tapogatja kend,
130 2, IX | nagyságos uram előtt.~- Jól van, András, jól, - kend igen jó ember, -
131 2, IX | a nyelét, - bizonykodék András olyan hangon, melyre a nagyságos
132 2, IX | érdemesnek tartotta fölnézni, András pedig bizton tudta, hogy
133 2, IX | olyan embernek is, mint András, ki maga a megtestesült
134 2, IX | odavetni szoktak.~- Nem bánom András - szólal meg Baltay, - hogy
135 2, IX | olyan kemény hangon mondá András, hogy Baltay nem tudta ülve
136 2, IX | Andrástól a folytatását kérte.~András híven elbeszélte, amit hallott,
137 2, IX | ha már jön-e az ember?~András gyertyákat gyújtott, hogy
138 2, IX | addig is isten velünk.~András Pistát kísérte ki; Baltay
139 2, X | fejét, rögtön el is aludt.~András azonban nem ólálkodott a
140 2, X | aztán mondd meg, az öreg András esedezik alázatosan, ha
141 2, X | kegyeskednének,... eredj,... fuss.~András végignézett magán, hogy
142 2, X | meg átsétálta a szobát, s András mindjárt az ajtóküszöbnél
143 2, X | ezen kegyelméhez! - mondja András, ki különben nagyon hamar
144 2, X | asszony.~- De ritka vendég, András! - szól kedélyesen a grófnő.~-
145 2, X | szabadultam le. - beszéli András az ifjú grófnőnek is kezet
146 2, X | deres szálakat, melyeket András csak saját öt ujjával szokott
147 2, X | egy könnyen! - tréfálódzék András, hagyván magát mint valami
148 2, X | nem szabadítja.~- Lássa András, - mondja a grófné, már
149 2, X | asszonyom! - szólal fel András neki tüzesedve.~- Messze
150 2, X | tüzesedve.~- Messze van az még András! - véli a grófnő.~- Elérek
151 2, X | méltóságos asszonyom, - vitázott András - Aztán van itt egy olyan
152 2, X | lesz azzal dolgom. Végzi be András olyan sajátszerű meggyőződéssel,
153 2, X | meghozta, még a hintólépcsőt is András eresztette le neki - valamint
154 2, X | gyermekkel, az öregasszony András felé fordult.~- András -
155 2, X | öregasszony András felé fordult.~- András - nem panaszolom föl a jó
156 2, X | és nyugalmat nem talál...~András szólni akart, de az öregasszonyság
157 2, X | mondókáját.~- Ne feledje szavát, András - folytatja az úrhölgy -
158 2, X | nem várta e szót, mely András szájában nem lehet hazugság.
159 2, X | meri elhinni.~- Mit mondott András? - kérdi az asszony.~- Többé
160 2, X | Többé nem gyanakszik.~- András, mindenre kérem, ezt az
161 2, X | akarna is! - bizonyítgatja András, észre sem véve a hangos
162 2, X | méltóságos gróf. - mondja tovább András, - elbeszélvén a délután
163 2, X | folytatja: - Mit gondol András, honnét jövök én most?~-
164 2, X | gróf úr a gyereket? - kérdi András részvéttel.~- Mondom, onnét
165 2, X | beszélgetésnek inkább tanúja volt.~András fölvette a gyermeket, és
166 2, X | közeledve mondja:~- Lássa, András, ez a gyermek nem érte még
167 2, X | gyermek megéri.~- Gondolja, András?~- Egyebet is gondoltam,
168 2, X | ha az isten addig éltet.~András aztán jó éjszakát kívánt,
169 2, X | Aludt már Baltay, mire András azt mondja - előbbi gondolatát
170 2, XVI | átvételre jelenjen meg.~András Keszthelyen volt, egy nagy
171 2, XVI | megérdemlett bérét.~Midőn András hazajött, alig várta, hogy
172 2, XVI | dicsérni.~- Megjött kend András?~- Hála istennek, itthon
173 2, XVI | itthon vagyok! - hagyja rá András, - látom a nagyságos urat
174 2, XVI | nem ettem előle, - dünnyög András.~- Persze meglátszik rajta
175 2, XVI | parancsolta a nagyságos úr, mondja András kiterítve az oskolai sorozatot,
176 2, XVI | nem lett volna - mondja András - kérdeztem én azokat a
177 2, XVI | hátrább vannak - mutatja András a sorozatnak derekán levő
178 2, XVI | uram amennyit akar - véli András - tudom nem indulna meg
179 2, XVI | nagyságos úr - vígasztalá András - nem nekem való már az
180 2, XVI | még mennyit! - válaszolt András - még azt is mondta, hogy
181 2, XVI | elgondolkodván, később azt mondja:~- András!~- Tessék parancsolni!~-
182 2, XVI | gondolkozott rajta, hogy András nem kapván feleletet, körülnézett,
183 2, XVI | hogy megint el ne tévedjen.~András hirtelenében nem tudott
184 2, XVII | rovása van, s az öreg annyira András uralma alatt áll, hogy maga
185 2, XVIII| iskolából is kifogyott, András maga maradván az úrfival,
186 2, XVIII| neki könyv nélkül elmondá.~András az öregúr aranyos mentéjének
187 2, XVIII| Nincsen több? - kérdi András, midőn a fiú megnyugvás
188 2, XVIII| Ott, ahol a többi, András bácsi, - válaszol a fiú,
189 2, XVIII| elhallgatom estig! mondja András az aranyos mentét a szomszédterembe
190 2, XVIII| már majdnem azt gondolta András, hogy az öregúr hallgatózott;
191 2, XVIII| hallgatózott; de aztán azt hitte András, hogy a nagyságos úr nem
192 2, XVIII| könyvet látott a kezében.~András nem sokáig tűnődött, mert
193 2, XVIII| sőt jól esett neki, hogy András a gyereket bámulja, - tehát
194 2, XVIII| hogy légyottra rendelte András a fiút, ő is eltávozott.~
195 2, XVIII| megelégedésére szolgált, hogy András megbámulja a gyermeket,
196 2, XVIII| zsölleszékben uzsonnáig aludt.~András azalatt a lugasban üldögélt,
197 2, XVIII| tudnak,~Az inget is odadja.~András két könyökére dűlve hallgatta
198 2, XVIII| összeölelgetni; de ezt szégyenlette András előtt; hanem elment a kertnek
199 2, XVIII| fogyott ki, azt gondolja András, hogy még a lábát is megcsókolná,
200 2, XVIII| a vendégek elbúcsúzának, András az udvaron csinált rendet
201 2, XVIII| öregebbek között, hanem András úgy intézte a dolgot, hogy
202 2, XVIII| maradjon az úrfi, - mondja András Imrének, - jól vigyázzon,
203 2, XVIII| meg a többi!... okoskodik András,... ahun a!... most már
204 2, XVIII| meglátjuk úrfi! - bíztatja András az érkezők felé nézve, kik
205 2, XVIII| rögtön a kocsi felé tartott.~András annyira meglepeték, hogy
206 2, XVIII| hágcsón fölkapaszkodék, András oldalt súgja a meglepett
207 2, XVIII| mondja hirtelen az öreg András úgy, hogy Kisfaludy is megértette.
208 2, XVIII| részét maga ültetgette.~- No, András, elfáradt kend? - kérdi
209 2, XVIII| érdemlette, - bizonykolá András, - legalább olyant mond,
210 2, XVIII| súgnak neki.~Hallja kend András, - most az a fiú már tanítja
211 2, XVIII| nélkül.~- Mit gondol kend András, - én kérdezzek ilyent a
212 2, XVIII| ahogy most megindult, - véli András - attól félek, majd messze
213 3, II | olvasástól nem tudott megválni.~András és a fönnjáró cselédek mindenütt
214 3, V | Nagyságos uram - mondja András - levél érkezett Pestről.~-
215 3, V | volna, hát nem írna - véli András, mire aztán mégis engedett,
216 3, V | egyenesen a rovásokhoz ment. András egy szót sem szólt, várta,
217 3, V | Andrást nem vehette észre. András még mindig nem szólt, megösmerte
218 3, V | a nagyságos úr! - mondja András, mintha őt kérdezték volna.~-
219 3, V | kedves nagyságos uram, - kéri András szokatlan nyájassággal,
220 3, VI | hívja haza Imrét, - csakhogy András most már nagyon meggazdálkodta
221 3, VI | tűrhetetlenkedék az öreg András felé, ki még mindig nem
222 3, VI | beszédbe kiáltani! - fejezi be András a beszédet, egyszersmind
223 3, VII | maradt el a nagy ünnepélyről.~András felöltöztette a nagyságos
224 3, VII | Éppen bizony, - dörmög András - még utóbb is az én szégyenemre
225 3, VII | ismételné ezt a munkát, ha András meg nem csudálja a dolgot,
226 3, VII | mondani.~- Ha azt megérem még, András, - ami ebben van megírva.~-
227 3, VII | Ott van minden! - felel András, hogy megnyugtassa, pedig
228 3, VII | annyit mondhatok! - mondja András itt-ott igazítván el az
229 3, VII | de meg inkább az, hogy András leghátulról szólamlott meg,
230 3, VII | jutott, azon foglalt helyet.~András addig csinálta a helyet
231 3, VII | hirtelenében azt gondolta, hogy András valakinek másnak teszen
232 3, VII | hanem midőn látta, hogy András a karjára fűzött koszorú
233 3, VII | mindenképp akarta, hogy András ne álljon előtte ilyen födetlen
234 3, VII | reméltem.~- Megelégszik velem, András bácsi?~- Meg, édes úrfi, -
235 3, VII | nem kell vezetőnek az öreg András, már most azt mondja a nagyságos
236 3, VII | nagyságos asszonynak, - mondja András kitörölvén szeméből egy
237 3, VII | nagyságos asszonyom, - felel András kulimászos bajszát jobban
238 3, VII | mindennek vége.~- Mi jót remél, András gazda? - mondja meg nekem
239 3, VIII | ellenkező véleménye lenne.~- András! - szólítja be ezt a régi
240 3, VIII | gabonának.~- Ezt már hallottam András; hanem most már mondjon
241 3, VIII | a nagyságos úr? - kérdi András, - most már itthon lakik
242 3, VIII | Baltay nyugodtabb lőn, András jó helyen tapogat, nem is
243 3, VIII | ok nélkül nem tette oda.~András jól ismerte az öreget, észrevette,
244 3, VIII | maga szólal meg.~- Bizony András, hallja kend, - több esze
245 3, VIII | Meghiszem azt! - mondja András olyan jóízűen, mintha egy
246 3, VIII | megkérdezni az uraság, hogy András kit gondolt, - mert tudta,
247 3, VIII | gondolt, - mert tudta, hogy András átjár néha a szomszédba,
248 3, VIII | dobtuk ki hiába a pénzt, András, - okoskodik az úr, - hanem
249 3, VIII | az ilyen dolgot! - véli András az ablakon kinézvén az épületnek
250 3, VIII | szomszédház felé sarkallott, s András észrevette, hogy a fiú az
251 3, VIII | ne lássa azt, amit ő lát.~András már maga is megsokallta,
252 3, VIII | a nagyságos úr, - mondja András az öregnek útját állva, -
253 3, VIII | kiszabadult, az ablakhoz állt, de András szokása ellenére az öregúr
254 3, VIII | hernyó! - beszél tovább András az ablakban, kivált midőn
255 3, VIII | s mikor balra tekintett, András feje mindig útban volt.~
256 3, VIII | Akármennyit igyekezett is András, Baltay nagyon hamar észrevette
257 3, VIII | éppen oda akart nézni, de András meg mindig útjában állt.~-
258 3, VIII | Addig kapkodja kend a fejét, András, hogy az ablakfához üti,
259 3, VIII | kiállom nyögés nélkül, - felel András, - hanem ha majd a nagyságos
260 3, VIII | Andrást elkomendérozni.~Kiment András, hanem hallgatódzott, hogy
261 3, VIII | kétségtelen jeléül, hogy András máshol talált dolgot.~Fölkelt
262 3, VIII | honnét valamivel később András szólította el.~- Én vagyok
263 3, VIII | nagyságos úrfi, - szól be András minden kopogatás nélkül, -
264 3, VIII | Hát mire vigyázzak, édes András bácsi? - kérdi Imre összeszedve
265 3, VIII | hozni legelső zavarát; mert András előtt is titkolódzni akart.~-
266 3, VIII | én álmodnám ezt inkább, András, - mondja Imre bizalommal, -
267 3, VIII | kisasszonyt?~- Mi tagadás benne, András? - régóta szeretem.~- Ezt
268 3, VIII | az úrfi?~- Felelt is rá, András bácsi.~- Ugyan mit felelt,
269 3, VIII | nagyságos úrfi?~- Jól tudja azt, András bácsi, mit szoktak a leányok
270 3, VIII | mesterséghez, úrfi, - mondja András némi búval - azt gondoltam,
271 3, VIII | Tessék parancsolni! - mondja András lépésről lépésre kísérvén
272 3, VIII | Már a szobában volt, s András még mindig hiába várja a
273 3, IX | eresztették a dolgot.~- András! - kiáltott egy nagyot az
274 3, IX | is.~- Itt vagyok! - felel András, a lármára benyitva a másik
275 3, IX | menjen kend szaporán András, ne várakoztassa a tekintetes
276 3, IX | ő örül neki legjobban.~- András! - mondja Baltay lemenet -
277 3, IX | nagyságos úrnak? - csudálkozik András - cigányokat ne hozzak?~-
278 3, IX | ne hozzak?~- Két bandát, András, - nevet az úr, - az egyik
279 3, IX | lesz, jó! - teszi hozzá András, egy tányérhalmazzal odább
280 3, IX | tányérhalmazt földre csöppenteni.~András nem gondolhatott egyebet,
281 3, IX | öreg nem szólt magától, András elhatározta, hogy Galibát
282 3, IX | kérdi némi gyanítással András.~- Nem vesztettük bíz azt;
283 3, IX | legalább nem örülök neki, András, hanem ha ki nem egyeznek...~-
284 3, IX | egyezkedni kell nekik? - kérdi András egész kíváncsisággal, mit
285 3, IX | tekintetes úr? - kiáltja András az ajtó felé fordulva, hogy
286 3, IX | olyan jókedvű, valamint András is, ki annyira beléjött
287 3, X | Baltay és Imre, valamint András és a kocsis volt az újon
288 3, X | szoba közepén, de itt is András törte meg a csöndet levetvén
289 3, X | valamennyien, - dörmögi András, - csak a prókátorok hiányzanak
290 3, X | kihívta Andrást a konyhába.~- András! - mondja a gróf, - mi itt
291 3, X | jó úristennek, - mondja András, - csakhogy így vagyunk.~-
292 3, X | hallja, jó barátom, - mondja András, - majd csinálok én tüzet,
293 3, X | hogy meg ne fagyjanak.~András kihívta a férfiakat, kik
294 3, X | Andrástól kérdezte:~- Mi a baj, András?~- Az, hogy itt fogunk megfagyni! -
295 3, X | fogunk megfagyni! - mondja András egész komolysággal nézve
296 3, X | is kinyújtóztathat kend!~András nem bírta könyű nélkül megállni
297 3, X | Nagyságos uram, - mondja András, - még van egy szál kéngyertyánk.~-
298 3, X | támassza föl kend az embert, András! - szól reménykedve az öreg.~-
299 3, X | ezt akarta kend mondani, András? - véli az öreg, - tudja
300 3, X | nagy körbe ültek.~Midőn András a tűzbe lökte a pörnek utolsó
301 3, X | nagyságos úr, - kiált közbe András, - hogy én azt már régen
302 3, X | falai közt hozta őket össze.~András három lépésről nézte őket,
303 3, X | öntudat végtelen jutalom.~- András! - kiált örömében Baltay, -
304 3, XI | urak foglalák el és az öreg András, a másikon pedig a nők és
305 3, XI | együtt reggelizett a család. András az előteremben beszélgetett
306 3, XI | átment saját szobájába, hová András Pistát vezette be.~- Mi
307 3, XI | hű maradt Kisfaludyjához; András megelégedett önmagával,
|