Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jer 3
jézus 1
jo 20
jó 306
jóakarója 1
jobb 55
jobbá 1
Frequency    [«  »]
325 most
323 aztán
307 andrás
306 jó
297 midon
296 gróf
287 úgy
Vas Gereben
Nagy idok, nagy emberek

IntraText - Concordances


                                                          bold = Main text
    Rész,  fejezet                                        grey = Comment text
1 Mon | egyet sem akarnak.~Édes barátom, tedd vissza pénzedet, - 2 Mon | elég szükségünk van.~A régi időkben megmondám, hogy 3 1, I | míg haza nem ér; tehát előre gondoskodott, hogy 4 1, I | kalitkába zárná, mint azt a atyafit, ki most a háztetőre 5 1, I | enged el egy nyomnyit a régi erkölcsből, s előtte kész 6 1, I | hát miért keserítsem a öreget? ki már az egész 7 1, I | meg a másik is vedlik a szokásokból; mert ki a jó 8 1, I | jó szokásokból; mert ki a napot szégyenli mondani, 9 1, II | II.~Mindenütt , de legjobb otthon.~Az 58. 10 1, II | csak annyit pihennek, hogy barátim megláthassák, aztán 11 1, II | a magyar embernek minden és rossz tulajdonsága együtt 12 1, II | de mégis - édesapja!~- ; én pedig egy gazdasági 13 1, II | teszi a herceg:~- Mindenütt , de legjobb otthon.~~ 14 1, III | gazdaságot, mely körülövezi; s a módnak olyan fészkévé lőn, 15 1, III | szomszédéval egy sorban állhatna.~- volna bíz az, kegyelmes 16 1, IV | némileg kedvet kaptam volna, társaságom volt beutazni 17 1, IV | lesz, tegyen úgy, mint egy barátom, ki egy egészen 18 1, IV | munka; kegyelmes hercegünk bért rendelt, miért aztán 19 1, IV | amint hogy férfiaknál a arc nem hiányos, és majdnem 20 1, IV | ilyenképpen népesedünk meg isten voltából, - s ha végig nézünk 21 1, IV | Pistánknak - nevetett az ispán.~- , hogy mondja ispán uram, - 22 1, IV | vagy megmondja az ispánnak előre, hogy a hat ökrös 23 1, IV | hogy köszöni kelmednek akaratját, - hasonlóképpen 24 1, IV | hasonlóképpen minden kívánsággal van, azért izeni 25 1, IV | megfordíthatná a padon, hol már ideje lehet, de senki sem 26 1, IV | azt elhagyni.~Megindult a kedv. Egyéb nem hiányzék, 27 1, IV | szerepeltetni, nyers hangon kíván napot a kocsmárosnak, s 28 1, IV | felcser (ez célzás), nem lenne , ha szemedet a tenyeredbe 29 1, IV | leülvén az asztal mellé, közel, majdnem szomszédnak 30 1, IV | földhöz, mintha az egésznek részét fekve kellene elvégezni, 31 1, IV | egyszerűen mondák:~- Csöndes éjszakát kívánunk mind közönségesen! 32 1, V | feleli a meglepett ember.~- volt az étel?~- Hála istennek, 33 1, V | Hála istennek, bíz az volt.~- Hány gombócot ettél 34 1, V | vendégség tetszésedre volt, hát lesz megfogni a kaszát, 35 1, V | még öt forint, ha adja, , ha nem, hát abban sem halok 36 1, V | abban sem halok meg, hát egészséget kívánok! - legyen 37 1, V | nagyot akar botlani, hát ; én leveszem róla a kezemet... 38 1, V | akkor megtudták volna a barátok, szenes vizet itattak 39 1, VI | asszony lánya elé ment, a asszony oly boldoggá kívánta 40 1, VI | tenni gyermekét, hogy a szándéktól nem tudta igazán, 41 1, VI | volt a kezdet, mi egyre is volt, meg másra is; mert 42 1, VI | a meséből jusson egy kis szerencse, ha már másképp 43 1, VI | Nem kétkedem anyám.~- , - idáig elvezettelek, édes 44 1, VI | ezentúl vezéreljen a isten, és kísérjen el az 45 1, VII | nem tudom mikor lesz ilyen kedvem, akkor aztán rajt 46 1, VII | majd más az asszonyságot előre fekete kenyérre fogja.~ 47 1, VII | sógorasszonyt!~- Hála légyen a istennek! - kiált föl a 48 1, VII | a magyar embernek minden és rossz tulajdonságával, - 49 1, VII | károgni.~Kopni kezdett az a patriarkális élet, s az 50 1, VII | rovást és az első vonást mélyen bevágta.~Festetics 51 1, VII | hajdúknak valamivel gorombább is lesz.~- Mennél finomabb, 52 1, VII | szeretem, kivált ősszel, ha hízott ürüt kapok; de az 53 1, VII | étterembe vezetett, s a barátok elkötekedtek a burgonyán 54 1, VII | megemlítendőnek véljük a mindenesetre bort és avizet; - az 55 1, VII | mindenesetrebort és a vizet; - az előbbieket a 56 1, VII | gróf öcsém, - hát csakugyan az a Lacryma Christi?~- 57 1, VII | össze a poharat!~- Ezzel a vízzel, ha megengedi urambátyám! - 58 1, VII | hírhedt ember volt, - s a Baltay nehéz szívvel gondolt 59 1, VII | felelte, hogy holtig tanul a pap!~- Nohát mért nem lett 60 1, VII | sörházi vendég, csöndes éjszakát kíván, s elmegyen 61 1, VII | szekrény külsején a címbetűk vastag és olvasható alakban 62 1, VII | Lajos-Komáromot2, mely Enyingtől egy órányira fekszik, a 63 1, VIII | határnak új vendégeit, melyek a pajtásságért is szívesen 64 1, X | eső részen a két fiatal barátot látjuk, Pistához 65 1, X | állomáson Dunay barátját, ki a pajtástól nem akart elválni.~ 66 1, X | hogy hatszor is rálőne alkalommal, semmit sem késik, 67 1, XI | szállítsák, míg a másik hullát a barátok kísérték el hazáig. 68 1, XI | hová már elment azon a lovon, mely hanem volna, 69 1, XI | azon alovon, mely ha nem volna, huszár alá nem 70 1, XI | győződött meg magában, hogy a úristen maga tudja azt legjobban, 71 1, XI | fordul neki szemközt, és szerencséje lesz, ha szemközt 72 1, XI | kérdvén, mint azt, hogy mi szerencsében fáradt el idáig.~- 73 1, XI | béres kiért az udvarból, a barátok, köztük a herceg 74 1, XII | Ázsiából ideértek, kedves barátom, nem hogy még egész 75 1, XII | vigadozók közé, s az őrmester szívű tréfával fogadta a 76 1, XII | az öreg huszárnak.~- Nem lennék én oda, katonauram, - 77 1, XIII | dolgot, neki is meg volt azon tulajdonsága, mint a háziállatoknak, 78 1, XIII | mellette, s midőn már a " időt" meg a "fagyos lábujjáról 79 1, XIII | aztán beszélgessünk egyet.~- lesz bíz az! - véli az asszonyság, 80 1, XIII | hanem azt gondoltam, hogy a úristen tán még megáld vagy 81 1, XIII | korában lóháton járt el a barátokhoz, s ha a guta...~- 82 1, XIII | megmondom neki szép szóval: édes barátom, látod, én nem érek 83 1, XIII | édes urambátyám, így már lesz! - mondja az asszony, 84 1, XIII | jusson, és a birtok egykor kezekbe menjen.~Az előbbeni 85 1, XIII | ypsilonnal írja ki, s azon tulajdonsága volt, hogy 86 1, XIII | egyebe nem volt; tehát ezt a embert fiával fölrakatta 87 1, XIII | mondja az öreg, - ítélet is lesz.~- Ecce, - tehát már 88 1, XIII | kiált az ügyvéd, - denique a argumentum mindig győz, - 89 1, XIII | kis meleget, - aztán ha nem lett volna, nem tartott 90 1, XIII | ment, s együtt maradt a két barát.~- Honnét? - kérdi 91 1, XIII | Az országgyűlésről.~- Mi hírt hoztál?~- A jó reménységet, 92 1, XIII | Mihírt hoztál?~- A reménységet, édes barátom, - 93 1, XIV | mutatópálcájával hirtelen egy távol eső betűre mutatott, 94 1, XIV | a gondolatra, hogy annyi falatért már az istenre 95 1, XIV | még valamit, édes, kedves, András bácsi, én elhallgatom 96 1, XIV | hogy alkalma essék a dolgot módjával próbára tenni.~ 97 1, XIV | neki, miből megéljen.~- , hogy ideértünk, nagyságos 98 1, XIV | megyen a becsület meg a hír; - aztán ha ész kell 99 1, XV | vagy a szomszéd, vagy a barát vidítsa föl, - s a 100 1, XV | levertség mellett annyiból keresetre tettek szert; 101 1, XV | tapasztalásom rendelkezésre áll.~- ! - tehát kérdem, - mi lesz 102 1, XVI | azokból kifogyott minden indulat azonkívül, hogy 103 1, XVI | bánta, hogy az ismeretlen úr nem röstellt a mély sárban 104 1, XVI | rossz az út.~- Az bizony nem , - mondja a másik, - hanem 105 1, XVI | hanem a rossz aztán a úton is lépést megy, példának 106 1, XVI | fölkíséri őket a nagy teremig.~- lesz bíz az, - hagyá helybe 107 1, XVI | magunkféle szegény embert formán be sem vesznek emberszámba, - 108 1, XVI | vezetőhöz? - s az lenne a szerencse, ha valaki megindítana 109 1, XVI | ember szívesen hallá, hogy a szándék követőkre talál.~ 110 1, XVI | rekommendáljuk!~- Még nem mondunk éjszakát, - viszonzá a gróf, - 111 1, XVI | rekommendáljuk, - szerencsés éjszakát kívánunk! - mondja 112 1, XVI | a két lelkes barát tele érzelemmel töltött át még 113 1, XVI | összetévesztették volna?~- Bizony lett volna uram, kivált 114 1, XVI | is küld ajándékba.~- Ezt kedvében találtuk, - mondja 115 1, XVII | mindenki a beszélőknek, kik ezt lélekkel mondhatták, annyiból, 116 1, XVII | kívánjanak egymásnak csöndes éjszakát, - és ha nem volt 117 1, XVII | akkor leginkább hiányzik a tanács, azért a megyei alispán 118 1, XVII | kapjon; mert némelyik már a szót is szívesen rágta volna, 119 1, XVII | falatot.~Mindjárt akadt elég lelkű ember, ki a szűkölködőknek 120 1, XVII | barátságos beszélgetésben hangosan mondja a körülállóknak, 121 1, XVII | szántszándékkal szólítja a grófot hangosan:~- Mit szól hozzá, 122 1, XVII | rendek!~- Halljuk!~- Nem kedvemből beszélek, hanem 123 1, XVII | meglepetésnek más értelmet adni, hangosan mondja:~- Már mindegy, 124 1, XVII | cseléd megint bejött, s hangosan mondá:~- Méltóságos 125 1, XVII | elkövetkeztek keserű napjai, barátai nem merék fölkeresni, - 126 2, I | volna egészségére, és ha ily kívánság dacára mégis meghalt 127 2, I | napi bért.~Persze, hogy oda lett volna már akkor is 128 2, I | ki az idei jövödelem?~- termés volt, hála istennek! - 129 2, I | hogy lesz elegendő munka és bér, jöjjenek Keszthelyre 130 2, I | más szívesen.~- Ez mind volna, - hanem két esztendeig 131 2, II | anélkül, hogy ő maga a " nap"-on kívül egyebet mondana, - 132 2, II | szülőit mosolyogni látta.~A asszony nehezült lélekkel 133 2, II | bocsásson meg neki a isten, - az pedig ami nagyságos 134 2, II | közletni6 kell. Aztán az a mi urunk nem enged el semmit, 135 2, II | A világért sem, - kedves anyám, én tudok szegény 136 2, II | hanem ennek a becsületes öregnek, kinek még a gyöngesége 137 2, III | III.~ az öreg a háznál.~A kutyák 138 2, III | semmi baja, - mondja András hirtelen elmondván mindent, 139 2, III | elengedjen abból, hogy a régit levetkőzze a mostani 140 2, III | bár sok vadat csinál, - de szándékból; legyen meg, 141 2, IV | meg.~A fölkelő seregnek része fogadottakból szaporodván 142 2, IV | hely maradt talán egy-két falatnak, hogy az kipótolja 143 2, IV | nemeslelkűség szállta meg, hogy ha módjával megtehetné, még 144 2, IV | azon hitben voltunk.~- , édes hercegem, az ön belátása 145 2, IV | parancs, hanem értekezés.~- , - válaszol a herceg, - 146 2, IV | egy Batthyányi csak olyan , mint akárki más.~- Igazad 147 2, IV | vele; de mit használ, ha a kívánság sem teljesedik 148 2, V | embert kérdi:~- Atyafi! de kedve van!~- Legalább, uram, 149 2, VI | izenni valód lesz neki, lesz, ha előre megmondod: 150 2, VI | vesződöm ám vele; ha valami tanyára elvinne kelmetek.~- 151 2, VI | kocsira, mely tele volt szénával, s benne oly puha 152 2, VI | adják a hasznáért, s ez az a bánás, minő a betegnek fele 153 2, VI | tartson meg továbbra is a úristen.~- Talán csak megtart 154 2, VI | marad hát egyéb, mint a úristenben bízni.~- Ha nem 155 2, VI | ellenségek szaporodnának föl, - barátja pedig nem maradt 156 2, VI | házamig, édes fiam!~- Nem lesz, - kedves bátyám, mert 157 2, VII | VII.~A barátok.~Elfeledtünk egyet, 158 2, VIII | akkor is megvolt az a régi közmondás, hogy aki a malomba 159 2, VIII | igenis, kéremássan, - a lovat simogatni kell, igenis, - 160 2, VIII | lőnek oly ember iránt, kinek tulajdonai egy kis gyöngeségnek 161 2, VIII | odább ázik, - mentek szét a példák, és a somogyi rengeteg 162 2, VIII | jöttem meg, - miből csakugyan darab maradt meg, - ámbár, 163 2, VIII | őzpecsenyét is hoznak.~- - én nem bánom, ha önök 164 2, VIII | keszthelyi pincékből kerül bor is.~- Még ez a kulcs 165 2, VIII | is megtanulnák, hogy egy szóért az ingünket is odaadjuk.~~ 166 2, IX | megviselte az út, de egyszersmind barátokat lelvén a kastélyban, 167 2, IX | lejárt a rétre labdázni a pajtások között.~Hamar akadt 168 2, IX | mondja Andrásnak:~- Kedves barátom, - kerüljön ide 169 2, IX | megfürödhettem volna.~- Csak ember ez ami grófunk, - 170 2, IX | az az enyingi herceg.~- barátom, talán járt azon 171 2, IX | a gyöpön.~- Ejnye, édes barátom, - de jó, hogy találkoztunk, 172 2, IX | Ejnye, édesbarátom, - de , hogy találkoztunk, ugyan 173 2, IX | most mit gondol, kedves barátom, melyik lőtte agyon?~- 174 2, IX | kezdték, hogy meghalt.~- hogy eléhozta a nagyságos 175 2, IX | a nagyságos úr.~- Talán kedve van kendnek András, 176 2, IX | András, jól, - kend igen ember, - ha kenden állna, 177 2, X | legalább is leszen annyi tulajdonsága, mink egy divatlapi 178 2, X | kelle tehát venni azt a házi orvosságot, az alvást; 179 2, X | András - nem panaszolom föl a istennek, hogy annyi gondot 180 2, X | Bátran szorítsa meg, barátom, - méltó az a 181 2, X | mert maradt ideje .~- barátom, - szól közbe a 182 2, X | addig éltet.~András aztán éjszakát kívánt, s míg Pista 183 2, XI(9)| nagyon tüskés, de igen ízű hal a Balatonban, mely 184 2, XI | tudta, mi ebben az, ami ; de elég annyi, hogy fölzaklatott 185 2, XII | is ismeri.~- De nincsen dolga, hogy azt a sok tisztet 186 2, XII | Nos, - mondja a herceg ízűt nevetve, - nincsen 187 2, XII | hogy az ilyen ajtót nem nyitva feledni.~A herceg 188 2, XIII | hanem magamtól.~Valahol, - lélekkel nem tudnám megmondani 189 2, XIII | magát.~Az úrfiaknak malmára víz volt a "kesergő szerelem", - 190 2, XIV | mindent megtesz, értsd ami nem ; - nála igazság, méltányosság, 191 2, XIV | Szarka Gábort, annak aztán ízű eledel.~Galiba Pál úr 192 2, XIV | néma falak legfölebb egy meszelő után áhítoztak, 193 2, XV | valamely kitanult prókátor.~Ez helyen talált, Galiba kénytelen 194 2, XV | bolond ígéretet tettem!~- , tehát ne tartsa meg.~- 195 2, XVI | Hát miért is jött édes barátom?~- A Baltay-pörért 196 2, XVI | oda hiába.~- Hátrább is lett volna.~- De nem lett 197 2, XVI | ez mi, nagyságos uram?~- , hogy szól kend, tegye zár 198 2, XVII | herceg levele irányt adott, a lelkű ember még könyűre 199 2, XVII | fakadt bánatában, hogy egy barátjának csak utolsó kívánságát 200 2, XVII | egyszer mégis a szomszédokkal napokat tölthet.~Néhány 201 2, XVII | nagyságos uram, aztán annyi voltával éltünk, hogy bizony 202 2, XVII | ajánlom a nagyságos urat.~- szerencsével járjon kend! - 203 2, XVII | másik.~- Az vagyok édes barátom, - felelé Kajári.~- 204 2, XVIII| gyönyörködött benne, hisz a mag nem szóródott ki az 205 2, XVIII| szóródott ki az útra, hanem a földben szépen megeredvén, 206 2, XVIII| ragadt volna valami, s hasznát veheté, mikorra 207 2, XVIII| abban sincsen, pedig ugyan volna atanács, mert 208 2, XVIII| pedig ugyanvolna a tanács, mert a tekintetes 209 2, XVIII| Korhely pajtások közt hűséges barát, jó pénzért bolondnak 210 2, XVIII| pajtások közt hűségesbarát, pénzért bolondnak is beáll - 211 3, I | ha azt akarjuk, hogy a vérű paripa ne féljen az 212 3, I | aki azt megeszi.~Megettük részét mi, hanem azoknak 213 3, I | a táborkari tisztnek egy tanácsot adott, hogy tisztuljon 214 3, II | akart enni, meghítták a ismerősöket, megölték az 215 3, II | vékonyabb húzásokkal is lett volna, igenis!~Az igazgató 216 3, II | s már készült, hogy a tréfát komoly képpel el 217 3, II | nevet megmondani.~*~Míg a barátok a múltakkal vesződtek, 218 3, II | magában, hogy de csak nem ez az olvasás a szemnek, 219 3, III | kísérettel elénekelni, - s a asszony édesen megkönnyezte 220 3, III | danolni? - s íme most oly ízűen elsiránkozik rajta, 221 3, III | nézze meg akárki azt a húsban levő tisztes matrónát, 222 3, III | akadna egy is, aki maga szántából fölvévén, igazi 223 3, III | megrémült asszony elfogott egy részt az éjszakából, s hozzátoldá 224 3, III | miért ilyen zörgölődő, pedig kedvet akart csinálni.~- 225 3, III | ilyen vén asszonynak az is , én már ezt megszoktam; 226 3, III | érte a többi, s ha a sok kívánságnak egy harmada 227 3, III | fák közül hangzik ki, s a asszony úgy megkívánta a 228 3, III | öregasszony egészen fölvidulva, - hogy elhozta a fejét, majd 229 3, III | Hány fia van, kedves barátom? - kérdi az egyik 230 3, III | mozdulna talán, azt tartom lesz papnak, ha egy bibliát 231 3, III | hangosabban nem beszél ez a úr, talán a gróf is meghallaná, 232 3, III | esztendővel, hogy lúdhús, ha van: !~Míg az öregek így tűnődtek, 233 3, III | azt mondta, hogy: debzon volt, az anyák pedig mindent 234 3, IV | embereket látott csak; hanem lesz megösmerni a bolondokat 235 3, IV | egész úton tele akarta tömni tanáccsal, mint alább mindjárt 236 3, IV | papiroson, mert hisz amúgy helyen volt az már, korhelypajtások 237 3, IV | seregesen mentek Pestre, s a ismerősök mindenfelől összetalálkoztak 238 3, IV | vásári alkalmat egy pár barátjáért örömest használta.~ 239 3, IV | csakhogy mégis rákaptak, volt az úgy is, akkor még 240 3, IV | akkor még az akarat is volt.~Baltay távolabb esett 241 3, IV | mi bizonyosan ma nagyon ízűn esett neki, nem mintha 242 3, IV | szeptemvirnél, egykori kedves barátjánál elhelyezze, hogy 243 3, V | vetve beszédbe eredt régi barátjával, kit tizenkét 244 3, V | mondja örvendve az öreg, azon hitben, hogy Imrétől ; 245 3, V | a furcsa szokás, hogy a szót nagyon is megvárjuk?~ 246 3, V | szót nagyon is megvárjuk?~ barátim, fogadjuk meg, hogy 247 3, VI | termény-fiókokat körülszegélyezék.~A lassan haladt, de haladt; 248 3, VI | velünk tartasz? - kérdi egy pajtás az ifjú Baltayt.~- 249 3, VI | bizalommal félrehíva, - én barátod vagyok, s figyelmeztetlek, 250 3, VI | kigondolta, hogy egy színház mily volna ide, csak volna rávaló 251 3, VI | egyedül maradjon; mert a öreg annyira gyarló lőn 252 3, VI | várta.~Megkívánta Imre a " estét" az öreg szívesen 253 3, VI | nem tudott elszabadulni módjával, az öreg pedig 254 3, VII | láttak meg az országútról, pénzért szívesen megveszik.~- 255 3, VII | még valamit, azt mondja:~- , elfogadom a szép ajándékot, 256 3, VII | kivétel, csak a többi a nem .~Midőn eléggé elteltek a 257 3, VII | elmenvén előtte, egy szép reggelt kívánt, úgy elbámészkodott, 258 3, VII | úrfiához közel jutott, s a öregember legelőször életében 259 3, VII | fővel.~- Tegye fel édes öregem!~- Nem én, nagyságos 260 3, VII | hogy még életben van.~- barátom, - mondja Kisfaludy, - 261 3, VII | pedig azt gondolom, hogy ha volt, azoknak volt legjobb, 262 3, VII | évben megtartsák.~- Sokra ez ünnepély! - mondja Dunay.~- 263 3, VIII | megeszik és azt mondják, hogy , - s igen nagy meggyőződéssel 264 3, VIII | szólítja be ezt a régi barátot, - mondjon kend 265 3, VIII | mondjon kend valamit.~- idő van hála istennek, - 266 3, VIII | Baltay nyugodtabb lőn, András helyen tapogat, nem is zavarta, 267 3, VIII | öregúr csak nem tágít, hogy " lesz már no," - csak nem 268 3, VIII | mellett maradt, abban a hitben, hogy az ő fejétől 269 3, VIII | mikor úgy is tudja, hogy nem ? Erre egy nyomást adott 270 3, VIII | megláthatta.~- Tehát Galiba mégis helyen tapogatott! - szóla 271 3, VIII | kell megmondanom, az is szemmel néz rám.~- Talán 272 3, VIII | boldogságba ment át, utóbb egész kedéllyel mondja fönnhangon: " 273 3, IX | nagyságos úrnak megvigye a hírt, s előlegesen annyit 274 3, IX | a legöregebb, s egy-két szót azok is adhatnának 275 3, IX | szégyen.~Imrére gondolt, tán volna a fiú eszének hasznát 276 3, IX | támaszkodék, hogy ha dűl, hát helyre dűljön. - Ilyen helyzetben 277 3, IX | hanem azért, ha már így is , - ő örül neki legjobban.~- 278 3, IX | meg, hogy itt volt.~- De kedve van a nagyságos úrnak? - 279 3, IX | a másik pedig balról.~- lesz, jó! - teszi hozzá 280 3, IX | pedig balról.~- Jó lesz, ! - teszi hozzá András, egy 281 3, IX | Tekintetes uram, ugyan kedvet csinált az öreguraságnak.~- 282 3, IX | nem hájaztatta.~Galibát ajándékkal eresztette el 283 3, IX | kívánt menni az öregúr.~- messze esett Körmend, a 284 3, X | a korhadt fát, mikor egy szóért a legegyenesebb fát 285 3, X | rengeteg erdőnek megvolt az a tulajdonsága, mint az útmutatófának, 286 3, X | kérdé a bejövő kocsistól:~- barátom, nincs széna a bakon?~- 287 3, X | gazdának.~- Van-e fája, édes barátom?~- Az erdőnek legmélyében 288 3, X | gyújtjuk.~- Hála légyen a úristennek, - mondja András, - 289 3, X | ebből a világból, hallja, barátom, - mondja András, - 290 3, X | nagy későn mondja meg, édes barátom, hogy rövid életünkben 291 3, XI | gróf kérdi tőle.~- Édes barátom, adósok nem akarunk 292 3, XI | mondaná nagyságos uram.~- éjszakát, - búcsúzik Baltay, - 293 3, XI | egészen bizonyos, hogy minden gyomrú ember megundorodik 294 3, XI | Bocsásson meg neki a isten, én nem átkozhatom 295 3, XI | Mit mondjak még, édes barátom?~- Hogy nemcsak 296 3, XII | bizonyosabban megemlékezzék, kedves barátom, - mondja Kisfaludy, 297 3, XII | erdőnél?~- Ketten, édes barátom, de hisz elég isten 298 3, XII | éppen azt akarja kedves barátom, megcselekedhetem; - 299 3, XII | kérdi Pista.~- Bíz édes barátom a számtól esik el 300 3, XII | beverte.~Kisfaludy szintén korán felébredt, s a négy 301 3, XII | most már elveszthetem. szándékkal mentem vissza 302 3, XII | olvasóm, ki azt mondja: volna, ha igaz volna! - 303 3, XII | bábák mellőzvén az egyetlen vezért, a legnagyobb életveszélybe 304 3, XII | egész odáig terjed, hogy egy szóért az ingünket is odaadjuk; 305 3, XII | pecsenyét, tésztásokat eszik, bort iszik; - ettől pedig, 306 3, XII | sajnálni lehet ezeket a embereket, kik még annyit


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License