10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1 2, II | prokurátor úrnál az Úri utcában, 10-dik számú házban.~A nagyságos
2 1, I | csoda történt meg Bécsben 1708-ban, elmondtam szóról-szóra,
3 1, I | csak elmondom.~Urunknak 1793-dik esztendejében, Bécsben
4 1, XV | kételkedem.~- Herceg!... 1795-ben élünk, - a világ vagy
5 2, XIII | most már lesz Magyarország!~1807-ben látta a magyar olvasóközönség
6 2, XI(10) | Tehát 1840-ben, mert V.G. 1855-ben
7 Mon | Kelt Pesten, April 9-én 1856.~Vas Gereben. ~ ~
8 3, VI | ezen szó áll: "Subickra 2000 frt."~Az öreg most már átlátta,
9 2, XVII | olvassa, azaz 1806. június 6-dikán, s az öregurat a levél
10 Mon | kor.~Kelt Pesten, April 9-én 1856.~Vas Gereben. ~ ~
11 1, XIV | parirozgatni.~Minthogy az á szerencsésen sikerült, a
12 2, XV | legfölebb még ha az volna, hogy a-b-c rendben mondjam el a sok
13 1, XIV | hű volt az emlékezet az á-hoz, s az úrfi a fiúk közé állt
14 1, XIV | vakmerősködött megkérdezni az á-t.~Még mindig hű volt az emlékezet
15 1, II | sorsa, ami a kártyában az "à-tout"-nak, hogy valamennyi körül
16 1, XIV | bevetődött, szinte megcsodálta az ábcés táblát, mely a falon lógott,
17 1, XIV | már a gyerekben egy kis ábécé.~- Már benn is van, - mondja
18 3, VIII | beszél tovább András az ablakban, kivált midőn észrevette,
19 3, VIII | a fejét, András, hogy az ablakfához üti, aztán küldhetek javasasszonyért.~-
20 3, IX | lépett, és az öregúr az ablakfalhoz támaszkodék, hogy ha dűl,
21 3, VIII | ledörgölni valót, vagy az ablakkereteken, - de utóbb ez is elfogyott,
22 3, I | Kisfaludynak aggodalmát, az ablakmélyedésig jött, hogy a beszédet csak
23 1, IV | kapni a legényt, és így az ablakra kerülhessenek vele.~Meddig
24 3, VIII | észrevette, hogy a fiú az ablakredőny mellé húzódott, s a külső
25 2, VI | hogy gyertyavilágnál az ablaküveget már kétszer benyomták az
26 3, X | hanem fél zsákra való abrakom van.~- Adja a lovaknak barátom! -
27 1, I | ajtó kinyílik, Bowring úr ábrázatján a bolondulásnak semmi jele
28 3, VII | mely éppen az atyaistent ábrázolá, szokott helyzetben ülvén
29 3, VI | zsörtölődik az úr, eltolván az abroszt, mi megszokott jele volt
30 2, I | Keszthely környékén az ács és kőműves legényeknek,
31 3, IV | rémülve láttam, hogy az ácsmérték egy hajszálig elvezeti a
32 3, III | órakerekeket farag, utóbb is beáll ácsmesternek. Most már alig bírunk vele,
33 3, III | néhányszor eldúdol, néhány ácsorgó meghallgatja, s ha nagyon
34 2, I | napestig hagyták a parton ácsorogni a goromba révészek, kik
35 2, VI | hallani sem akar, tehát egy adag mákonyt kívánt rendelni,
36 1, XIII | mit tevék, mikor szavamat adám, - s én azt megtartom. Isten
37 3, VII | hogy vigyen föl bennünket Ádámig, amit aztán névrokona Horvát
38 3, VII | Néhány óranegyedig Horváth Ádámmal foglalkozott az egész társaság,
39 1, XVI | megbámultatják magukat, mintha Ádámon kívül más embert is teremtett
40 2, XV | Batthyányiakkal?~- Legfölebb Ádámról, - mondja Galiba, - minthogy
41 2, XVII | ösmeretlen sorai irányt adának gondolkozásának, - s mint
42 3, VII | hogy Pista merre lakik, adandó alkalommal föl akarván keresni
43 3, V | zsebkendő elejtés, szék adás, vízhordás, köpönyeg feladás
44 1, XVI | megkülönböztetett nagy tisztelettel adassék Sümegben saját úri házában.~~
45 1, IV | két kereskedőnek egy évi adásvevésről, melyből egyforma szám ritkán
46 3, II | és Kisfaludyt, ki éppen adatokat gyűjtött össze, hogy ez
47 2, XII | iratcsomó hív megőrzésül adatott át.~- Annyira nem lehetetlen,
48 1, VI | özvegyasszonynak.~- Kettőnek csak nem adhatja egyszerre, tehát vagy az
49 3, IX | egy-két jó szót azok is adhatnának neki.~Meggyúlt körülötte
50 3, VII | befogadta őket, s ha nem adhatott egyebet a lelkesült csoportnak,
51 1, VII | herceg.~- Ha fele árért adjátok, majd én is veszek belőle! -
52 3, V | úr sem kételkedik benne, adjuk meg magunkat, fogadjuk el
53 2, XII | hiában nem jöttünk, tehát adjunk számot róla.~Tekintetes
54 1, XVII | tekintetes alispán úr rendre adogatá a leveleket a fő-, az meg
55 1, XII | kellene állítani, aztán úgy adogatnám föl őket, kettőt, hármat
56 2, XIII | helyeket szépen megírva adogattak belőle a kisasszonyoknak,
57 1, XIV | minden a világon az isten adománya, és ha akarja, megint visszaveszi, -
58 3, VII | Berzsenyinek, s leolvasák róla azon adományokat, melyek a heliconi ünnepély
59 2, XVIII | csókolná meg, s mikor az úr az adományokból még sem fogyott ki, azt
60 2, XVIII | alispánnak rendre számolá az adományt, szerette volna a nagyságos
61 2, VIII | nincsen több pénzem, hanem adósod maradok öt forinttal! Aztán
62 3, XI | tőle.~- Édes jó barátom, adósok nem akarunk maradni! - mondja,
63 2, VI | húgom, - nagyon értem, hogy adósság fejében ide vagyok kötve.~-
64 3, IV | de a többi is sietett az adóval, s a cigányoknak maradt
65 1, III | elmész a jegyzőhöz, és írást adsz magadról, hogy megkaptad.
66 3, VI | aztán meglátod, mire mennyit adtál?~- Könnyen összeszámlálhatom, -
67 3, XII | jutott a sors, egy új magyar aerát, a civilizáció korszakát
68 2, XVI | nem is álmodik, tehát mint afféle tapasztalt ember tudta,
69 2, IV | Nem! nem! a fának oly sok ága van, mely törzséből hajlik
70 3, XI | válogatták, s nyírfának ágából illesztettek össze egy keresztet,
71 2, V | vágott át a légen s a fák ágai recsegve szakadoztak le,
72 3, X | tölgyre, melynek gyengébb ágait tépi meg a vihar, maga pedig
73 3, VII | becsületet.~- Mivel tartozunk az ágakért? - mondja Festetics, három
74 1, XIII | fájdalom, valamennyi Baltay agár és lócserén haragudott össze,
75 2, XV | ypszilont, - például Almásy, Agárdy, Aggfalvy, Bakay, Baltay...~-
76 1, X | midőn az előbbeni tizenhat ágas mellette oly közel ment
77 2, V | le, a két ló pedig nagyot ágaskodva fordult vissza, minthogy
78 1, XVII | megyei közönséget, hogy az aggasztó körülmények közt intézkedni
79 2, XV | például Almásy, Agárdy, Aggfalvy, Bakay, Baltay...~- Megállj
80 3, III | részvéttel nézi az arcon az aggodalmat, mintha osztakozni kívánna
81 3, I | észrevevén Kisfaludynak aggodalmát, az ablakmélyedésig jött,
82 2, XVI | csibe tanítsa a kotlóst. - aggódék Baltay.~- Már nagyságos
83 1, IV | évtizedek óta, s éppen ezért nem aggódik az apa, hogy lányát magától
84 1, XII | mondja a fiú.~- Azokról ne aggódjál, - véli a herceg, - jobbágyaim
85 1, II | megenni való kenyeremnek.~- Ne aggódjunk azon, - mondja a másik -
86 2, IV | mit az élet igazolt: "Mit aggódom, hisz itt van fiam, Fülöp!" -
87 2, III | már nem a fiúnak sorsán aggódott, hanem a múltakat össze-visszahányván,
88 3, III | lusta pára állt mellette, az Ágnes, - hanem ördög sem lesz
89 1, III | meghúzódtunk árnyékában a terjedt ágú fának, háládatosságképpen
90 3, II | föladták, hogy délig szokott ágyában heverészni, mit azonban
91 3, XI | legyen, - mondja Baltay, - agyafúrt ember kend, - hanem azért
92 3, V | mészéleget, keseréleget, agyagot, kovacsot, szénsavat, és
93 2, III | nincs, - Baltay a gyermek ágyához ült és késő estig enyelgett
94 2, VI | a fölügyelő végig nézvén ágyait az utána kullogó hullahordóknak
95 2, VI | lábujjhegyen lépegetve megyen az ágyak közé, s már néhány ölnyiről
96 2, IX | csinálna kend, ha valaki a haló ágyán pap helyett meggyónna valamit,
97 3, II | nem tették, - meghízott az agyaras, jól esett neki a kukorica,
98 3, II | ismerősöket, megölték az agyarast, - de nem kutatta senki,
99 2, XV | alispán nem hagyhatá el ágyát, hova a tegnapi fölindulás
100 2, XVII | Batthyányi Lajos.~Nem bír ágyától menekülni a nagy ember,
101 2, VI | házánál tartotta.~Vetett ágyba tették a beteget, és használni
102 3, III | hálóvendég is lesz elég, minden ágybeli újra legyen felhúzva, a
103 1, VII | ember ijedten ugranék ki az ágyból, csak Baltay nem, minthogy
104 3, XII | meleg kávéhoz és vetett ágyhoz szokott.~Persze, hogy a
105 2, VI | vetettek, hogy sok rossz ágynál többet ért.~Midőn aztán
106 2, XVII | tollvonásokat teszem azon az ágyon, melyről felkelni többé
107 3, I | vállalkozik egyre, hogy azt agyoncsákányozza, mi a rémületnek még csodásabb
108 2, IV | már jóval előbb másén is agyoncsapkodhatnánk?~A francia sasok sebesen
109 2, VI | ha nem megyek úgy is agyondurrantanak.~Mire ezt megmagyarázta
110 1, XI | Nohát nem mondom, hogy agyonlőtte! - dörmögé az öreg, aztán
111 1, XIV | hogy a tanítók idő előtt agyonöljék a sok tudománnyal.~- Csak
112 2, II | magyar embernek adja, vagy agyonpörli.~- Lehetetlen! - mondja
113 2, XVI | folyatok; hanem azok a barátok agyontömik azt a gyereket, mit gondol
114 3, III | magában, - minden székemet agyonüli, - csak már a kanapémon
115 2, V | szuronyt ragadjon, hanem hogy agyonveresse magát.~A tisztek kínos szégyennel
116 1, IV | fürgedi béresek most mindjárt agyonverik a hídvégieket.~- De az már
117 3, V | szerencsétlen kiadót majd agyonverte a csonka munkáért; hanem
118 3, III | kergetted, húztad volna fel az ágyruhákat.~- Mikor nagyságos asszonyom
119 1, II | irtóztatóan kopog, - nyakán ágyterítővel jár, félig medve; szerencse,
120 3, II | erdőszélre állítottál ki ágyúfödözetre.~- Tudtam, hogy meg fog
121 2, IV | is megmagyarázta, hogy az ágyúgolyó, akit egyszer elér, annak
122 3, III | szúnyogra elsüti minden ágyúját; hanem azért senki sem hal
123 3, XII | állítanák szemközt azon ágyúkkal, melyeket egykor az erdőszélen
124 2, XI | minthogy életben maradt az ágyúknak és orvosoknak dacára, illő,
125 3, X | öklétől menekülhessenek.~Az ágyúmoraj volt az a harangszó, mely
126 2, IV | Mondja neki Pista.~- Ezs a mi ágyúnk? - véli ismét a cigány -
127 2, V | fakadna, ha meghallgatná.~Az ágyúszó itt-ott belekapott a beszédbe,
128 3, X | halni; mondom, a legelső ágyúszónál lehullott róla a korhelység,
129 3, XII | kicsit emlékszem még az ágyúszóról, - mondja a másik, - egy
130 2, IV | pillanatra áttekintett az ágyútelepre, de nem áll már a földön,
131 1, XVII | tudni?), hogy mit félnek az ágyútól? hisz az ágyú nem egyéb,
132 1, XII | fallal, s a falon kívül ezer ágyúval ijesztenének el minden kis
133 3, XI | Ott kaptuk a sebeket, s az ágyúzás után kerültünk kórházba.~-
134 2, V | ember még a legveszettebb ágyúzásban is ráért arra ügyelni, hogy
135 1, XI | kolompnak tompa hangját ágyúzásnak vélte, s nem bírt hazakerülni
136 2, V | fához kötve hallgatta az ágyúzást.~Meddig Józsi látta, hogy
137 3, XI | egyetlen szemrehányás, hanem áhítatos buzgalommal bámulta a gondviselés
138 2, XIV | legfölebb egy jó meszelő után áhítoztak, mert ami füstöt Galiba
139 1, XII | hármat egyszerre, - már ahogyan kerülne a sora; azt már
140 2, XVIII | okoskodik András,... ahun a!... most már jőnek.~-
141 3, VII | ezüstkoszorút kap gróf Dunay Jolán ajándékából, - olvassa a bíró, - megfejtőjének
142 1, XVI | még három lovat is küld ajándékba.~- Ezt jó kedvében találtuk, -
143 1, IV | elszalassza.~A kocsmáros egy kis ajándékért a bormérőbe eresztette,
144 3, IX | nem hájaztatta.~Galibát jó ajándékkal eresztette el a nagyságos
145 2, XV | ragaszkodik hozzájuk?~- Ajándéknak szántam őket.~- Az már más! -
146 3, VII | Jó, elfogadom a szép ajándékot, hanem amely fa megtetszik
147 1, XIV | tanító egy kis tarka tököt ajándékozott neki, aztán lássa nagyságos
148 2, XV | aranyra; mert neki hasonló ajándékra semmi szüksége sincs.~-
149 2, XV | fölháborodván azon, hogy neki ajándékul hagyja lovait, újra lázrohamba
150 2, VIII | negyvenezer pengő forintot ajánl, melynek kamatján három
151 1, XVII | is gr. Festetics György ajánlá, hogy muraközi jószágán,
152 1, X | szánom ezt a vadat.~- Akkor ajánlanám, - mondja a körvadász -
153 1, VII | nem sikerül.~- Mi volt az ajánlat, kedves urambátyám?~- Öcsém! -
154 2, XVIII | megcsókolni s amint az úr egyik ajánlatát a másik után tette, azonképpen
155 1, VII | ha tudniillik az én ajánlatom nem sikerül.~- Mi volt az
156 2, XV | gyönyörű fogatot, s mindjárt ajánlkozott akár cserére, akár pedig
157 2, XVII | szóval:~- Az isten jóvoltába ajánlom a nagyságos urat.~- Jó szerencsével
158 1, XVII | szűkölködőknek segedelmet ajánlt, s legelőször is gr. Festetics
159 2, XVIII | de már akkor az ifjúnak ajkai érinték, éppen midőn azt
160 2, XIII | hisz ha egyszer kiröppen ajkán a név, többé vissza nem
161 3, XI | múltnak szenvedéseire, - ajkára nem fért egyetlen szemrehányás,
162 1, III | csendet az iroda szárnyas ajtajának megnyílása törte meg, s
163 3, VII | igen szórakozott, kiállt az ajtóba, Dunaynak leányát látta
164 2, X | szobát, s András mindjárt az ajtóküszöbnél hozzáfért a kézcsókoláshoz,
165 2, VIII | járkál föl alá, s még az ajtónyílás sem veszi ki sodrából, tehát
166 1, IV | hozott útba kapusarkon vagy ajtónyíláson, megválasztják az ellent,
167 2, XII | szemtelen állatok nem elég, hogy ajtónyitáskor beszöktek oda, hova alispánt
168 2, XI | nevét a pokolban már azt ajtóra írták, - ez az én falábam
169 2, X | állván meg nem messze az ajtótól.~- Barátom, - szólal meg
170 Mon | melynek nagy része ma is ájulásban van még, és nem bírja elgondolni,
171 1, XIII | hanem mivel a ház előtt akácok alatt levő padon lelte,
172 2, IV | jöjjön, melyben azt más akadálynak tartván, magától ellökje.
173 1, VIII | húzódnak ki, midőn az állat az akadályokat többé nem veszi oly korán
174 3, I | s éppen azért meg nem akadályozhatá azt, mit nélküle végeztek
175 3, XII | hűbériség még a parasztot sem akadályozhatta udvarán gaz, bojtorján és
176 3, I | sereg után küldje.~- Meg nem akadályozhatunk semmit, - fejezi be a nádor
177 1, IX | szomjat, - a szenvedélynek akadályra, küzdelemre van szüksége,
178 3, II | ilyen okos embereknek csak akadályuk vagyok, igenis, kérem alázatosan, -
179 2, XIII | forog, - most már itt-ott akadnak kisasszonykák, kik hímzett
180 1, VIII | most pedig néha árok akadván lábai alá, egy-egy ugrás
181 1, XVI | dolgokat beszélt össze, meg akarák nézni a magyar gárdát, s
182 1, XIII | különben úgy váglak... Akarám mondani,... - édes húgomasszony,
183 1, IV | hogy köszöni kelmednek jó akaratját, - hasonlóképpen minden
184 2, XVIII | pedig ha nem alszik, még akaratlanul is ragadt volna rá valami,
185 3, VI | megválasztották azt közös akarattal bírónak, az aztán elítélte,
186 1, XVII | kerüli el a sok kocsi: de akárhánnyal találkozunk, a bennülő oly
187 1, XVI | másik, - hanem az isten akárhová tegyen, ha mondom, négyre-négyre
188 3, IV | gróffal is beszélni, vagy akárkivel, anélkül, hogy egymással
189 1, XIV | András bácsi, én elhallgatom akármeddig, - rimánkodik a fiú.~- Mondtam
190 3, II | megint kapsz egy tallért.~- Akármennyiért sem mondhatom meg, drága
191 3, VIII | feje mindig útban volt.~Akármennyit igyekezett is András, Baltay
192 3, IV | teszi: mibe tetszik fogadni?~Akármibe édes öcsém, - mondja Baltay
193 2, XV | szerencsétlenség miatt, mely akármikor méltó szemrehányásra adna
194 3, III | kormányt s a sok vásott cseléd akármily messziről megérezte a féket,
195 3, IV | volt papirosra tenni. De akármint húztam-halasztottam, mielőtt
196 2, VIII | mintha a gróf nézetéhez akarnának csatlakozni.~- Senki sem
197 1, VII | Baltayban valami táblabíróságot akarnánk kigúnyolni, mégis meg merjük
198 3, VI | asztalhoz értek, hol a kártyázni akarók ültek.~- Jaj, - megint koldusok, -
199 3, VI | angolkertben tűnt el.~- Hát mit is akartál mondani, barátom? - kérdi
200 2, VI | itt miatta bőgsz?~- Téged akartalak egyszer megölni! - ordít
201 3, X | bennünket igazán, s elfeledni akarva sem tudnak.~Öcséd, mint
202 1, VII | tréfával az öreg - Na, ne akassz meg a szó közepén, hanem
203 1, I | hanem még egy báránybőrt is akaszt a nyakába, honnét a bőr
204 3, II | bizonyságul előmutathassa.~- Nem akasztanak föl, őrnagy uram? - kérdi
205 3, II | megismerve egykori közlegényét.~- Akasztasson föl a nagyságos őrnagy úr, -
206 1, VI | arra is ráillik, kire nem akasztják.~- Megint búsulni akar,
207 1, I | barátom, elátkozna, mint akiben megtúrósodott a vér; tudod,
208 3, III | el az apák, anyák, kivált akiknek házasulandó fiúk volt, hogy:~
209 3, II | nagy könyvnek egyik oldalán akképp volt beírva, hogy a megfelelő
210 1, XI | megereszté a nagy ostort, mely akkorát szólt, hogy a hat ökör szebben
211 2, XVII | kápolnaféle imaház, ami az akkorban ott lévő katholikus híveknek
212 2, XIV | Kecskemétről, ott pedig éppen akkoriban találkozott egy ilyen ruhaművész,
213 2, II | szeretteit s minthogy Dunay még akkorig nem tudta, hogy az öreg
214 3, V | új töltés volt, hogy az aknát egészen föllobbantsa a legrövidebb
215 2, XVII | legjobbat gondoltam-e, midőn alábbi kérésem teljesítéséért esedezem.~
216 2, VIII | egyetlenegy sem különb, vagy alábbvaló, mint a másik, javában alszik
217 2, I | New-Yorkig a tenger alatt alagutat fúrnak, s aki már most hiszi,
218 3, X | meg; mert nincsen mivel alágyújtsuk a fát.~- Itt van minden
219 3, IV | ácsmértéket vonalzónak használva, aláhúzza a tételt egész hosszán,
220 2, VI | tanúképp erősítse meg.~Az orvos aláírá nevét, mint megkért tanú,
221 2, II(5) | Bevett szokás, hogy a biró aláírja, mikor kapta, és mikor küldte
222 1, IV | Megváltozott a harcnak egész alakja, most kezdődött még az igazi
223 3, XII | Köszönöm ez ismertetést, s én alakjaimnak ez erényét vagy bűnét mai
224 3, XI | módon illesztette össze.~Alakjainkkal nem fogunk többé találkozni,
225 1, IV | így a távolban összefut az alakkal, fején pedig másfél arasz
226 1, IV | kölcsönzött a választott magas alaknak, mely után még az öregasszony
227 1, VII | hóna alá csapván egy bolond alakú fejtakarót, melyben utazott,
228 1, VII | cselekedvén, úgy járjunk alakunkkal, mint Plátó, mikor az embert
229 1, V | erkély előtt, honnét nyalánk alamizsna hullott alá a torkos állatnak, -
230 3, VIII | égen csavarog, míg a földön alant, néhány ölnyire tőle, egy
231 Mon | szála oda mutat, hogy az alap nem ád életerőt.~Ma már
232 2, VIII | hol a fűmagok álltak, egy alapítványlevelet készített, melynek értelménél
233 1, VII | megnézni a juhnyájat, mely alapjává lőn a híres enyingi juhászatnak,
234 2, I | építőmester ekképp szóla:~- Már az alapokat kiástuk méltóságos uram.~-
235 3, XII | ítéletei oly helyesek és alaposak, hogy bámulatot gerjeszt.~
236 2, IV | térni a dologból.~- Jelentem alásan, - mondja Holvagy Pista
237 1, I | ki a fogadj istent, hanem alászolgáját mond: pedig azt mondja az
238 2, V | Vigyázz béres, - ló van ám alattad, nem ökör.~- Talán az a
239 3, III | hallgatta a zenét, mely az ablak alatti fák közül hangzik ki, s
240 3, I | békére, mely harmadfélmillió alattvalót és egy nagydarab földet
241 Mon | elhiheted, nincsen isten áldása az ilyen filléren, - tengődtet
242 2, XIV | leánnyal megáldott (valóban áldásnak is igen bőséges áldás) édesapa
243 1, VI | kísérjen el az én anyai áldásom.~- S abból ne jusson nekem
244 2, VI | olyan rosszat, hogy én velem áldjon meg az isten!~- Tudom, nem
245 1, III | fának, háládatosságképpen áldjuk meg emlékét annak, ki az
246 1, XV | osztrák határokon keresé áldozatait.~Összegyűlendő volt a híressé
247 2, XVIII | reméli, hogy nagysád hazafiúi áldozatát nem vonja meg, - itt van
248 2, IV | viselném azt a terhet, mi az áldozaté, mint azt, melyet annak
249 3, XII | a civilizáció igényeit áldozatkészséggel és erőmegfeszítéssel karolandja
250 2, IV | veszély ideje van, hol áldozatok kívántatnak, hol azonban
251 2, IV | kívántatnak, hol azonban az áldozatot mind a két fél megsajnálja,
252 2, IV | szerencsétlen pillanatban áldozattá válhatik, - és higgy nekem,
253 2, XV | él.~- De csak azzal, mit áldozatul hoznak, s az áldozóknak
254 2, XV | mit áldozatul hoznak, s az áldozóknak torkára nem teszen kést.~
255 3, XII | szokott, - tudja meg, hogy az alföldön hétszámra is a tanyán kell
256 2, I | mint később elnevezék: "algazdák" szamara a legalkalmasabb
257 3, VI | kell tartózkodnia, tehát az alispáni hivatal útján tudakozódjék
258 2, XV | tekintélyre vergődött, s az alispánnal egy helyütt lakván, nemsokára
259 2, XV | akkori viszonyok miatt az alispánnál kelle magát jelentenie,
260 2, XIV | táblabírák, főjegyzők és alispánok körül, hol a nevezetesebb
261 2, XV | csak annyit várt, hogy az alispántól elbúcsúzhassék; de nagyon
262 1, XIII | magyart.~- Nos aztán?~- Quid aliud, - minthogy a senior pars
263 3, XII | az ember, de meg nem is aljasul el.~Ma talán többet kiván
264 1, XVI | elé.~- Megvetetted a lovak alját? - kérdi a kocsis a tehenest.~-
265 3, V | Baltay.~- Akkor otthon első aljegyző voltam, - tudod, mikor a
266 1, VII | legjavából kaphat az ember.~- Alkalmam elég volt hozzá, - magyarázá
267 3, I | fővezérnek, ki nem látott alkalmasabb módot, minthogy Püspökyt;
268 3, VII | Titok? - kérdi Ruszek, hogy alkalmatlan ne legyen.~- Éppen nem,
269 2, XVII | valaha második kéréssel alkalmatlankodjam, tehát hallgass meg...~.....................................................................................................................................................~.....................................................................................................................................................~.....................................................................................................................................................~.....................................................................................................................................................~
270 2, VIII | is, hogy ilyen korán itt alkalmatlankodom, igenis; mert tetszik tudni,
271 1, IV | eresztette, hogy minden alkalmatlanság nélkül élvezhesse a látványt,
272 2, VI | okozott s ekképp kevesebb alkalmatlansággal vélé bevárni az elváló percet.~
273 2, XV | is nagy úr, s nekem sok alkalmatlanságot csinálhat, ha akarata ellenére
274 2, XVII | tehát, és egyéb ünnepély alkalmával a hívek meggyülekezvén,
275 2, III | hogy tudja magát mihez alkalmazni, - mit annál szívesebben
276 2, VIII | folytatának, a gróf úgy alkalmazván a beszédet, hogy a tanár
277 1, II | lehúzta.~Nem sokára lesz alkalmunk személyes találkozásra,
278 3, VI | pirulva a másik, s egész alkonyatig sétált Imrével anélkül,
279 3, XI | félretolta az utolsó ködöt is.~Alkonyatkor utolszor emlékezék a dologról
280 2, X | méltóságos uram, csak azt láttam alkonyattájban, hogy lóháton tetszett kimenni
281 2, XI | nemrég nyugodott el a nap, az alkonynak maradt annyi világa, hogy
282 2, IV | aztán folytatá, - de midőn alkottuk, azon hitben voltunk.~-
283 1, XIII | jönnek; pedig ha valaki alkuba állna velük, hogy haragudjanak
284 1, XII | ringassam is őket.~- Hát alkudjunk meg arra a gazdátlan paripára, -
285 1, XI | mondom, hogy valami sokat alkudoznám, ha jobb magyar emberért
286 3, VI | ki előbb levett sapkával alkudozott egy pár rossz gebén a szomszéd
287 1, XVI | paripakereső, kik hárman, négyen is alkudoztak egyre, hogy Kisfaludy Mihály
288 2, III | mintha a legnagyobb dolgon alkudtak volna meg, s egy darabig
289 2, XV | vevőnek, ha Galiba Pál az alkut nem utalja vissza.~Az orvos
290 2, XVIII | s amellett fölkopik az álla.~Persze, most már az ifjú
291 3, XII | pairekkel vetélkedtek, s hol az államélet s a polgári szabadság már
292 1, V | mondja a hajdú, útját akarván állani a különös készülődésnek.~-
293 1, XVI | hallgatót, mintha meg kellene állapodnia az élvben, hogyha álom, -
294 3, XII | ha mi ösmernénk a népnek állapotát idegen országokban is, -
295 1, VII | bolondon kapott, ami az eddigi állapothoz úgy nem illett, mintha a
296 3, XII | s a magyarországi nomád állapotok között - s bizonyosan nem
297 3, XII | megkísértém lerajzolni azon állapotokat, melyek az újabb kornak
298 1, IX | árnyéklat, háttér, világítás és állás minden oly szerencsésen
299 1, III | mondja a hajdú, katonás állásából csak annyit változtatván,
300 3, V | Dunaynak adta, hogy ügyének állását tudhassa, - s a nemeslelkű
301 2, VII | Midőn a hadtest szerencsésen állásba vergődött, a segédcsapatokkal
302 2, XI | mire jel adaték a rendbe állásra, falábát a másik mellé helyeztette,
303 1, I | rendelkezhetnék róla valamely állatmutató, éppen úgy a kalitkába zárná,
304 1, V | fölmenet megcirógatá az állatokat, hogy ily rég nem látogatta
305 1, XI | ökreivel, mintha a jámbor állatoknak szarva mindig az ő boldogságát
306 1, IX | megalázkodik az ember az állatország előtt, s e véletlenben oly
307 2, I | véli a gróf, - aztán állatorvoslatot is lehet tanulni, igenis.~-
308 1, II | tennünk, hogy maholnap az állatseregletbe ne küldjön bennünket az
309 1, VII | bolondjaiért, kár volna egyetlenegy állatszelidítőt tartani azért, hogy minket
310 3, IX | Galibához, - bizony még itt álldogál, mint valami diákgyerek, -
311 3, VIII | megsokallta, hogy az ablaknál álldogáljon, utóbb ugyanott dolgot keresett,
312 3, III | cselédet, - nincsen dolgod? mit álldogálsz itt? Teremtettét, mikor
313 1, VII | hozzá verődött, s utóbb nem állhatá, hanem megrántá a csöngettyűhúzót,
314 2, II | az orvosi bánásmódot is állhatatosabban tűrte, - következésképpen
315 1, IV | hídvégi halfogó már nem állhatja; hanem azt mondja:~- No
316 1, III | szomszédéval egy sorban állhatna.~- Jó volna bíz az, kegyelmes
317 2, I | udvarába, hol tüstént munkába állhatnak; akinek tehát kedve van,
318 3, III | elment a nyakamról, ki nem állhatom, mikor valaki annyit darál, -
319 3, I | keresztül léptetett, Püspöky nem állhatta meg, hogy Kisfaludyt meg
320 3, III | körből, - már tegnap nem állhattam; hanem a sok kölyköt rendbeállítottam,
321 2, XI | szavainkért levéltári oklevéllel állhatunk jót, tehát nem erőlködünk
322 2, X | végzett egész emberséggel, nem állhatván meg szó nélkül is:~- Jaj,
323 2, I | hogy gazdasági intézetet állít, s ezen gondolatáért tizenkét
324 3, VI | legemlékezetesebb lehet, hisz ön állítá őt ki az erdő szélére, midőn
325 2, V | meg, nem kérdezvén, miért állíták őket ide: hanem mindenik
326 3, XII | fogta el, mintha éppen most állítanák szemközt azon ágyúkkal,
327 3, I | s ha csak annyi embert állíthat föl a támadó lovasság után,
328 3, III | vittem, hanem még be sem állíthaták, már is valamit kérdezett
329 2, XVII | hogy egykönnyen el nem állíthatja.~Vége lőn a szent beszédnek,
330 2, I | Somogymegyének, de annyit állíthatunk minden tétovázás nélkül,
331 1, I | beszélünk magyarul, nem állítjuk meg ezt a bámész népet?~-
332 1, II | egy gazdasági intézetet állítok Keszthelyen.~- Mindenek
333 1, XVI | a grófot, minthogy az - állítólag - megbetegedett.~Nem győzték
334 1, IV | midőn a csillagászok azt állították, hogy a nap forog és a föld
335 3, II | ugyanaz, kit az erdőszélre állítottál ki ágyúfödözetre.~- Tudtam,
336 1, IV | ön, hogy ezt nem mondva állítottam ide?~- Vigyen el engem az
337 3, III | aztán nem tudom, meddig állja ki! - (folytatja az asszony
338 1, XII | a nyári dolog elől odább álljak; azért várjuk meg, míg kitelik
339 2, IV | Sokalljátok?~- Igen!~- Álljátok ki helyette, ha sokalljátok! -
340 2, VI | megmondod: mert nem tudom, hogy állod ki, míg a lábadat elvágják.~-
341 1, X | el akará vezetni kitűzött állomásáig, hogy a vadászatban részt
342 2, XV | elbocsátást, megsúgták neki, hogy állomásáról mondjon le, s menjen minél
343 1, X | helyre állt, mert a vadász állomások idáig hajolván ki, a szélső
344 1, X | akar a vonalon átvágni, az állomásokon szakadatlanul szól a puska,
345 1, VII | lovagolt a legközelebbi állomásról, s minthogy a szarvast a
346 1, X | vadászok, s ilyenkor az állomást elhagyni sem nem szabad,
347 1, XI | szomszéd házhoz, s az öreget álltában támogatták a Baltay-család
348 1, IV | pedig a kíváncsi pusztaiak állták el a helyet, hogy a herceget
349 1, XVI | leszek.~- Tehát ízlik a földi alma?~- Meghiszem, hogy ízlik,
350 1, VII | úr ezt álmodta, - s még álmában is hazudott, vakarja ki
351 1, IX | egykedvűsége dacára fölriadt álmából, mely a puha szénán meglepé, -
352 3, VIII | azokat az ostobákat, kik az almafáról a gyümölcsöt leszedik, megeszik
353 2, IX | elnedvesedett labdától olyan almafoltokat kapott, hogy akármi szürkének
354 2, IX | vörös nadrágon milyen szép almás foltok vannak, hanem ez
355 2, XV | sok ypszilont, - például Almásy, Agárdy, Aggfalvy, Bakay,
356 1, XVI | két esztendeje, hogy földi almát esznek, - most már más is
357 2, XVI | hallott, s fölül reá nem is álmodik, tehát mint afféle tapasztalt
358 1, XVI | vállára téve, mondá:~- Fiú! álmodjuk ezt, vagy való?~- Itt a
359 1, XVI | belecsodálkozni, mintha úgy álmodná e szokatlan dolgot, s nem
360 3, VIII | vagyok ébren.~- Bár csak én álmodnám ezt inkább, András, - mondja
361 1, XI | sem zavará meg az ébren álmodozó embert, ki most éppen azon
362 3, VII | fiát fogja itt meglátni?~- Álmomban sem hittem volna, nagy asszonyom (
363 1, I | könyvolvasó, mint te, - ki még az álmoskönyvet is megveszed, ha magyarul
364 3, III | tudunk, anélkül, hogy az álmoskönyvnek fontos érdemeit kérdésbe
365 2, XIII | Ez a Himfy név bizonyosan álnév? - okoskodik Bowring úr.~-
366 1, VII | a szarvasok ki nem eszik alóla a szénát.~- Herceg! - mondja
367 2, XI | Pedig érthetnéd; mert alólad vettem el; - okoskodik paraszt
368 2, XV | megszűntek, s a beteg csendes álomba merült, az orvos egy kurta
369 2, VI | meghagyván a teendőket két alorvosnak, kik a szakmában egész mereven
370 3, V | előtt, hol ezt a levelet az alperes-prókátor neki kézbesítette. Nem elég,
371 2, XIV | ördögnél is rosszabb.~Az alpereseket kár is megkérdezni, - mert
372 3, V | minden bizonyítékot, míg az alpörösét mind fölhordja, valóban
373 2, IV | legyek.~A hadosztály minden alsóbb parancsnokával tudatá a
374 2, I | olyan volt, minő nálunk általában szokott lenni járatlan helyeken;
375 2, IX | hanem hogy földerül egykor általad a titok, - megáld érte a
376 2, XIV | tekintetben nem maradhatunk általánosságoknál, ámbár istenben boldogult
377 1, XII | herceg - valamelyik béres altatja el magát.~Nem folytathaták
378 2, VI | béres - adjon nekem valami altatót, hogy ne halljam ezt a gubancost;
379 3, III | asszonyok között s hogy el ne aludjanak, kellett valamit a kezükbe
380 2, X | egykor megtörténendőnek hitt, aludjunk, de meg ne haljunk addig.~~
381 2, III | macska, - hanem, ifjú uram, alulról fölfelé jobban meglátszik,
382 2, IX | adá, miért jött, el hagyta alunni a pipáját, zsebébe dugta
383 2, XVIII | öregúr a délutáni álmát alussza, ott majd nem háborgat senki, -
384 1, XVI | a tehenest.~- Meg ám, - alusznak is rajt a lovak.~- Micsoda
385 1, I | csak, - mondja a herceg amahhoz fordulva és várva a feleletet,
386 1, XII | egyik fele erre, a másik meg amarra esett, ijedtében mindenik
387 1, XI | emelheti, s a maga neve mellé amazét is osztja.~Ment, ment, mendegéle,
388 1, XI | hosszú nyelű ostor, mint amekkora most van a kezedben, - mert
389 2, I | akkora is elég lesz, mint amekkorára kezdted.~- Okvetlenül kimegyek, -
390 2, XVIII | titulust nem lehet betálalni, s amellett fölkopik az álla.~Persze,
391 1, VII | vánkos helyett ráfeküdt, s amelyben ezerszer kiröhögték, mivel
392 3, XII | ismervén azon életszükségeket, amelyeket kultúra fejlése, polgári
393 2, I | fűvel próbát tesz, aztán amelyikkel kinyílik a lakat, majd tudják
394 1, XIV | rendesen nem azt lövi meg, amelyre célzott, hanem a mellette
395 1, IV | tulajdonítható a hídvéginek, amennyiből a vér nem a falból, hanem
396 2, VI | felügyelőnek azt súgá, hogy az, amennyire ordít, ki nem bírja már
397 3, XII | megszökhessék valami vadonba Amerikába, hol valahára olyan állapotra
398 1, II | ezer darabot, - azt hallom, Amerikában gazdag táplálékot nyújt,
399 3, VII | szemközt fordul neki, s amerre ő előbb visszahúzódott,
400 2, XIV | a mérget és bosszúságot, amiből a cselédek szerencsére vagy
401 3, IX | IX.~Amica.~A szeptemvir úr gyűlésre
402 3, IX | mondjátok azt diákul?~- Amicá-nak mondjuk.~- Na, ez legalább
403 3, IX | ki azt a diák szót...~- Amicára eresztették a dolgot.~-
404 2, XIII | hallatlan dolog, - higgyék amici, ha ez így megy, elsüllyed
405 3, I | Püspökyt embereivel együtt, amidőn az elhelyezés megtörtént,
406 3, XII | Megnézhetem én azt a sírt?~- Amikor parancsolni méltóztatik,
407 3, II | Méltóságos uram, olyant szívok, amilyen az erszényemből telik.~-
408 3, II | dohány teremne rajt, mint amilyent most szítt ispán úr, - úgy
409 1, XVI | tetején.~Sok történt ott, amióta~E pompás hegy földjébe~Szőlő
410 2, II | magyarázza a hajdú azt, amiről a tudósok is csak annyit
411 1, XVI | össze-visszakommendált mindent, amivel a grófot néhány óra alatt
412 1, III | Pál eszére tért volna az ámulásból, a herceg már az utcán volt,
413 3, VIII | meggyőződéssel mondják, hogy az ananász még jobb.~Ti ennek nem tudtok
414 1, XIV | ezután nem ütök meg senkit.~Andrásban volt annyi tapintat, hogy
415 2, II | nagyságos asszony átküldött Andrásért, ki a harag ideje alatt
416 1, I | angolul!~- No ez nálunk Angliában szokás, - mondja Bowring -
417 3, VII | a kép valami franciához, angolhoz, vagy olaszhoz? - kérdi
418 3, VI | karon fogva a pajtást, az angolkertben tűnt el.~- Hát mit is akartál
419 3, V | akkor még Pest?~A mostani "Angolkirály"-nőn fölül, hol most a harmincad
420 1, II | kigúnyolásokat, mint mi angolok. Lássa ön, én szenvedélyes
421 1, IV | fakad-e ríva egy kemény angolos kézfogástól?~- Amint ön
422 3, X | nedves is a kelmed fája.~- Az angyalok szólnak belőle, édes öregem, -
423 3, IX | vagy ahol jobb lesz?~- Ad aniniam, azt hittem, hogy rossz
424 2, XI | XI.~A nádor Keszthelyen.~Anno ezernyolcszáz egyben a magyar
425 2, IV | hatszáz forintot, és csak annyiban múlt, hogy nem adott, hogy
426 3, VII | s meglátják, hogy annyi anyagból egy új nemzetet lehet megint
427 2, I | szájtátva bámulta meg az anyaghalmazt, és addig adták-vették a
428 1, IV | egymásután szolgáltatták az anyagot, nagy erővel vagdalván egymást
429 3, XII | multtal, melynek óriási anyagtömegéből számtalan történt dolog
430 1, VI | föl az asszony, - az én anyámnak hat volt, mégis elfogytunk,
431 1, VI | nem kérnek, itthon maradok anyámnál.~- Én nálam bizony ne maradj! -
432 1, VI | nem fognak megmondani.~Az anyának első gondja volt a szarvast
433 3, XII | nyelvet megőrzi, s míg azt az anyatejjel szívja be, - addig ritka
434 3, III | aztán a kedves gyerek öreg anyjába kapaszkodik, ki most kegyesen
435 1, V | asszonyság lányostól, ki anyjának özvegy napjaiban egyedüli
436 3, III | összehozta. Így a gyermek hol anyjánál, hol öreganyjánál lehetett,
437 1, XI | nincsen ötven fia ennek az apádnak?~- Ötven nincsen,... katona
438 2, XIII | apa megtagadni őket, hogy apagyilkosokká ne váljanak.~Találj ki akármit,
439 2, XVIII | ember, és jaj annak, kit az apai és anyai gőg idáig vitt;
440 1, XIII | ha rágondolok, hogy az apáim és tulajdon szerzeményemet,
441 3, III | Nyolcszáz esztendeje laknak itt apáink, talán bizony azoknál is
442 3, VII | múltért? hisz oly dicső volt apáinknak múltja, ha tudnánk, hogy
443 3, III | egyet nem feledtek el az apák, anyák, kivált akiknek házasulandó
444 3, XI | sem tudtam sírni, mikor apámat temették.~Minden oly megfoghatatlan,
445 1, XI | Apád ökrei ezek, öcsém?~- Apámé! - véli a béres, - csakhogy
446 1, XIII | hallotta is húgomasszony apámnak hírét, nyolcvan esztendős
447 1, III | egy kemény képű legény, az apámról Sántának hívnak, de már
448 1, XVI | cselekedvén a fiú is, hogy az apának segítsen.~- Hát ezeket a
449 1, XIII | hanem, domine, ha Árpád apánk föltámadna, - magát okvetlen
450 2, XIII | kárát ne vallja.~Ah, az apaszeretet győz, nem bírja tovább a
451 3, VII | mondja Kis, meglepetve lépvén apjához, ki örömkönyűk közt karolá
452 1, XVI | őket, azt mondja Sándor az apjának.~- Édesapám! - ezek semmivel
453 1, XVI | ember itt van a házamban az apjával.~- Lehetetlen!~- De tökéletesen
454 2, IV | nagyobbak legyenek mint apjuk!~Ezen megnyugodván, jobbágyaira
455 2, IV | mindig elég szerencséjük, ha apjuknak tetteit láthatják - s tudják
456 3, VIII | szíve verésében érzelmeket ápol, ti előveszitek a bonckést,
457 2, XV | Az orvos kitűnő gonddal ápolá betegét, s midőn a rohamok
458 2, II | és osztatlan szeretettel ápolák a gyermeket, s midőn András
459 2, II | szobáiba, hol a leggondosabb ápolás alá vették addig is, míg
460 1, X | jól esett, hogy egy ember ápolgatja, ki aztán a szalagot úrnőjének
461 2, VI | akár keményen.~- Hát hiába ápolgattunk volna, édes fiam, - könnyezik
462 2, III | lehet az, ki gyöngéden bírja ápolni ugyanazt, ki neki okvetlenül
463 1, XIII | neológusok; - valamint az apothecát sem vertálom magyarul gyógyszertár-nak.~-
464 1, XVI | utóbb még magam is jobb appetitust kapok, s a többivel együtt
465 Mon | utánunk jövő kor.~Kelt Pesten, April 9-én 1856.~Vas Gereben. ~ ~
466 3, XII | menni, s mit nem szokás apróbbra váltani, mert ilyen mellett
467 3, X | kályha szájához vitte, hol az aprófa készen volt, aztán egy ütet
468 1, XV | elszakadni a hangoktól, oly aprókat lépett, hogy az utolsó hang
469 3, VII | felöltözött az öreg, csak az aprólék hiányzott, hogy azt is elrakja
470 3, XI | össze is marakodjanak az aprólékon, hol a gombostűt is megválogatják,
471 1, I | konvenciós cselédből!... Apropos... barátom, láttál-e már
472 1, XIII | megígérem, hahogy valaki apróságban megbosszant, eleinte megmondom
473 3, III | Addig lármázott minden apróságért, hogy midőn az öregéért
474 1, I | háromszáz embert, felét aprót, felét öreget, kik el nem
475 2, XVI | a kő, legalább a fösték árába én is fizettem valamit,
476 1, III | prémezet sokat engedett az árából az előbbinek, botja sem
477 3, III | ide mellém, édes lelkem, - áradozik a háziasszony, - jaj de
478 3, III | mind egyhuzamban, s oly áradozó szeretettel, hogy már azt
479 2, IX | eléldegélne esztendeig az árán.~A gyermeknek két öreg könnycsepp
480 1, III | mondja, hogy nem telik.~- Az árának is meg kell lenni, édes
481 3, III | szerencsétlenség, hanem aranybánya, kivált, ha józan eszű ember
482 3, III | nehezebb és értékesebb, aranyfonalakkal vegyesen szövött, nagy meggyszín
483 1, III | vízirányosan fekszik egy aranygombos nádpálca, kék selyem és
484 3, V | öregúr e fontos közleményeket aranyhalmazzal méri vissza, azonban nézzük
485 3, XII | azért tennének olyan fényes aranykarikát, hogy az ágyú sütögetők
486 3, XII | aranypénzt kiveszi, s az aranyművesnek egész nyugalommal mondja:~-
487 3, XI | erszényt húzva ki, melyben aranyok valának, - de a szabados
488 1, XII | ide, herceg, - ilyen zenét aranyokkal szokás megfizetni.~- Tegye
489 1, XIII | készülő nép, én meg nem aranyozom azt az utat, melyen megindultatok!...
490 3, XII | Pista kibontja a kendőt, az aranypénzt kiveszi, s az aranyművesnek
491 2, XV | orvos sem számol az ezer aranyra; mert neki hasonló ajándékra
492 3, III | szélben ne vessünk, esőben ne arassunk; s ha őkelme zabot vet,
493 1, IV | alakkal, fején pedig másfél arasz hosszúságú süveg van, -
494 3, XII | hogy mi nem tudunk egy arasznyi földön ötven fej salátát
495 3, IV | hízott is meg éppen egy arasznyira, de nem is soványkodott
496 1, I | keze; fején valami másfél araszos jószág van, mellette egy
497 3, III | bizonyosan nem fog búzát aratni; hanem csak zabot. Nyolcszáz
498 1, XVII | 1796-ban, mint a kajári arató, kit egy éjszakán az aratók
499 1, XVII | arató, kit egy éjszakán az aratók közt fektében éppen legszélről
500 3, III | keze alatt voltam, még az aratóknak is dagasztattak velem, hanem
501 1, I | Hohó, barátom, - részes aratót, meg nyomtató embert találsz;
|