10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
502 1, XVI | vagyok! - felel a házigazda, arcának minden izma elárulván azt
503 3, VII | ember odament; hanem már az arcáról meglátta Festetics azt a
504 1, VI | szarvas, midőn a komoly arcnak kellene kipótolni a ki nem
505 1, XV | legyen, s az ünnepélyes merev arcok helyett olyant lásson, melyen
506 2, XIII | van, s a lángvörössé sült arcra kiült a szín, hisz egy mívelt
507 1, VII | korcsmáját zsidónak adta árendába; a másikat pedig azért,
508 1, VII | mondja a herceg.~- Ha fele árért adjátok, majd én is veszek
509 1, XIII | az ügyvéd, - denique a jó argumentum mindig győz, - de gondolja
510 3, III | nagyon lemegy, megbámulja, de ária gyanánt nem veszi senki,
511 3, XII | tartomány, melynek magas arisztokráciája s egyháznagyjai angol pairekkel
512 3, XII | emberkiállitást, elkezdve az első arisztokratától egészen a csikósbojtárig,
513 2, IX | hagyján.~Amint a rétnek egyik árkán átjártak a diákok, egy vékony
514 1, XIII | néhány esztendővel még az árkon is átugrottam, most pedig
515 2, VI | s ezen munka közben az árkot is jól szemügyre vette.~-
516 1, XVII | dolgokat beszéltek a francia ármádiáról, melynek a két végét nem
517 2, IV | ágyúk torka, s e rohamteljes árnak olyan gátat kelle vetni,
518 3, VIII | annál inkább nyújtózkodik az árnyék, számtalanszor gondolt már
519 1, III | és ha már meghúzódtunk árnyékában a terjedt ágú fának, háládatosságképpen
520 1, IX | visszakövetelni a csalitnak kedves árnyékából, honnét most a legnagyobb
521 1, XI | hogy nem ijedsz meg a magad árnyékától.~- Azt tartom, nem! katona
522 1, V | valamiképp az gyanítá, hogy az árnyékban hűselnek.~- Ettél-e már
523 1, IX | legalkalmasabb helyre, hol az árnyéklat, háttér, világítás és állás
524 2, IV | hadd állok melléd, - hogy árnyékoldalad én legyek.~A hadosztály
525 3, II | rétek, egyenes csatornák, árnyékos utak váltogaták egymást,
526 3, X | útmutatófának, hogy néha legalább árnyékot nyújtott az elfáradt utasnak.~
527 2, III | ha isten ő nagyságát az árnyékvilágból elszólítaná...~- Szólítsa
528 3, II | megnyugtatá magát, hogy ezen az árnyékvilágon nem fogja meglátni; de a
529 3, IX | maholnap itt hagyjuk ezt az árnyékvilágot.~- De én bizony még nem
530 1, VIII | előtte, - most pedig néha árok akadván lábai alá, egy-egy
531 2, VI | összeszedte erejét s a kocsiról az árokba csúszott le, még pedig minden
532 3, I | féljen az ároktól, úgy az árokhoz kell vinni!~Betört országunkba
533 2, VI | jámborabb lett, és lehajolt az árokpartra, hogy onnét kisegélje.~-
534 3, I | vérű paripa ne féljen az ároktól, úgy az árokhoz kell vinni!~
535 2, XVIII | Pusztaszer", hol eleink Árpádot pajzsra emelték.~A csatazajnak
536 1, XVI | közbeszólna; de Csobánc, az árpádvérű Gyulafiak, most az Eszterházy
537 2, XVII | válaszol Csapó, - én már csak arravaló vagyok a földön, hogy izenetet
538 2, VI | azt a háborút, ha ilyen ártalmadra volt neked.~- Hát azt gondolja
539 3, V | mindkettőnknek egyféleképp ártalmunk a harag.~~
540 1, XIII | megilletődve a hajdú, - hogy ártatlant ne átkozzon érte a nagyságos
541 3, II | inkább a levelet, melyben ártatlanul vádolta valaki, - és ha
542 3, I | legfölebb az arcot érve, árthatna valamit; de azért nem esett
543 2, XVII | utána?~- Csak a szemével ártott, kegyelmes uram!~- Bizony
544 2, XV | megalkuszom, tehát mi az áruk?~- Tied a négy ló! - mondja
545 1, XVI | is vegyük meg; mert ha az árukat megmondják, kiesik az ember
546 1, XV | címezést, különben éppen ez árul el. - Mondja, - közelebb
547 1, VI | veszi; de nem is boltban árulgatják, hanem a szívben tanyázik.~-
548 2, XIII | et publice nyomtatásban árulja. Dictum factum, deliberatum,
549 2, IV | ám hirdessék, hogy én áruló vagyok!~- Nagy ember! -
550 3, III | védelmezte a hazát, de nem is árulta el; hanem segített búsulni. -
551 2, XIV | hintót, mit akkor Pesten árultak, elébe a legszebb négy lovat
552 1, XVI | örökével; - nemes boraikban árulván el a méhükben rejtett régi
553 2, XIII | menjenek a szegény dalok árván, - kénytelen az apa megtagadni
554 1, XI | fehércseléd, kinek özvegysége vagy árvasága belekapaszkodnék a haldoklóba,
555 3, I | következőkép okoskodott:~- Itt árverés van, - szól az egyik szavazó, -
556 2, I | a Sybilla-könyvek híres árveréséről; mert néha egy emberen húzták
557 3, VII | méltóságos urak, hogy én áshassam le az ágakat a földbe.~-
558 3, VII | egyik magyar a másiknak ásná meg vermét.~Volt egykor
559 3, VII | Pista hátraintett, hogy az ásókkal jöjjenek utána, hogy amely
560 1, XIII | praeceptor, director, executor, assessor, compossessor, jurassor, -
561 3, III | üléseket, hova többnyire csak asszony-vendégeket eresztett, a férfiaknak
562 2, XIII | hogy ez szobalány, kit asszonya kiált, az asszony pedig
563 1, IV | avatkozunk; hanem, hogy asszonyaink igen szépek, az még természetesebb,
564 2, II | tudniillik a nagyságos asszonyén becsavarodott, s minthogy
565 2, X | hamar megalkudott volna az asszonyfélén, s ha százát öt garasával
566 1, V | találkoznánk, maradjunk a nagyságos asszonynál, ki ma minden egyéb dolgot
567 3, III | bennünket.~- Nem értem kedves asszonynénémet!~- Hát mit vétett az a szegény
568 1, IV | az angol, - hanem már az asszonyokat csak nem ispán úr válogatja
569 1, V | most?~- Nagyságos Baltayné asszonysághoz; - csakhogy úgy is tudom,
570 3, III | jelenetet számítsa be az asszonytermészetnek, mely egyetlen szúnyogra
571 3, III | nem fél ettől a temérdek asszonytól, aki itt van?~- Bocsánatot
572 3, VII | melyeket már szorgalmasan ástak ki a földből, kivált a beszédes
573 3, V | gyógyszerészt, ki egy pár icce ásványos vizet főző fazekába tesz,
574 2, XIV | hogy hány tallért kell asztala sarkán feledni (átkozott
575 1, XVI | vitatá a másik, - lám a gróf asztalánál két esztendeje, hogy földi
576 1, IV | magyarnak.~A tisztelendő úr asztalát sűrűn körülülte a vendégsereg,
577 2, VIII | jóval később egy tok-fiókú asztalból egy bankjegycsomót markolván
578 2, XV | testi-lelki barátja s egyszersmind asztali rendes vendége lőn.~Már
579 3, II | azért is, mert a lábát az asztallábak miatt nem hintálhatná úgy,
580 2, VIII | mentek át, s ezúttal a szó az asztalnak a másik oldaláról jött,
581 2, I | és kőműves legényeknek, asztalosoknak, lakatosoknak, üvegeseknek,
582 3, V | szeptemvir fölkelhetett az asztaltól, hogy írószobájába menjen.)~
583 3, IV | fiatalabb úriember a másik asztalvégén a regéket sorra mondogatá,
584 1, III | vetnék le, - aztán fején asztrakán kalpag van, hóna alatt pedig
585 3, V | készen lőn, Imre egy példányt átadott a szeptemvirnek, ki azt
586 2, XVI | mellett és tanúk előtt a pört átadták Baltay megbízottjának.~A
587 3, XI | az írás, mit a kórházban átadtam?~- Megtartottam eddig.~-
588 3, XII | követeljük, hogy a jelen átalakulás nehéz fázisában bölcs mérsékletet
589 1, XVI | vásott hintót most akar átcipelni a sáron; pedig már egy párszor
590 1, XV | s a francia határokról átcsapott a láng, amely az osztrák
591 2, V | közeledett, a széles országúton átcsapván hosszú láncolatban.~- Meddig
592 3, X | a lóra, s mind a négyet átengedék a lihegő utasoknak, a gróf
593 1, XVI | eredeti dolgozataiból egyet átengedett, melynek másolata íme kezemben
594 3, VII | csekély! - mondja Jolán, átengedvén, a csinos művet, melyet
595 1, XIV | összekapaszkodhatik, míg az én birtokomat átéri.~- Akkor meg már idáig is
596 3, VI | keresztül még Fehérmegyén is átért a Dunáig, s megtermé gyümölcsét
597 3, XI | az első kérdezkedéseken átestek, a szabados félre hívta
598 2, IV | sorból, s amely hézagon egy átfér, utána megyen a többi; tehát
599 1, XVII | Hátrahanyatlott a kocsiban a gróf, átgondolá mit mondott, s megdöbbent,
600 2, IV | nemesség; de a Lajtánál áthághatatlanabb lőn az országos törvény,
601 2, IV | első arra, hogy a Lajtát áthágván, maga után a megszegett
602 1, XVII | hangja a szomszédországból is áthallott, mire aztán Zala megyében
603 3, VIII | mert tudta, hogy András átjár néha a szomszédba, amit
604 2, V | erdőség nyelt el, s melynek átjárásait éppen most vagdalák el az
605 2, IX | vékony deszka volt minden átjáró, de annak sem hagyott békét
606 2, IX | megijedt, tehát elment az átjáróig, hol Imre az iszapból kimászni
607 3, III | legegyenesebb utat a dűlők közti átjárókon, és torony iránt egyenesen
608 2, IV | át nem aludt.~Az izgalom átjárta idegzetét, - megérzé a rendkívüli
609 2, IX | Amint a rétnek egyik árkán átjártak a diákok, egy vékony deszka
610 3, VI | mulatság, csak ne restelljenek átjőni a szántódi réven.~Keszthely
611 1, VII | az elkeseredésnek minden átkát szétereszti, s a közös barátságnak
612 1, IX | teszi, s minden veszélyen átkergeti egy durranásért, mely az
613 1, XIII | túlsó oldala mellől merne átkiáltani, s azt mondaná, hogy ő nagysága
614 3, VII | Ki hallaná meg azt az átkot?~- Meghallaná azt valaki,
615 3, XI | neki a jó isten, én nem átkozhatom el.~- Nagyságos uram! -
616 3, VIII | gyümölcsöt sem terem.~Ki átkozná meg a tavaszt azért, hogy
617 1, VI | ez órának komolyságához átkozottul rosszul állna, hogy fejkötőjét
618 3, XI | barátom?~- Hogy nemcsak nem átkozza el, de meg is bocsát neki.~-
619 1, XIII | hajdú, - hogy ártatlant ne átkozzon érte a nagyságos úr!~- Elég
620 2, II | legyen, a nagyságos asszony átküldött Andrásért, ki a harag ideje
621 3, V | több vagy kevesebb.~Ebből átláthatják olvasóim, hogy az öreg nem
622 2, XV | egy pesti házat ér, s így átlátod, hogy e tudósításért igen
623 1, VII | ahol nem fáj; tehát csak átlátom, hogy az isten mégis csak
624 1, XI | vigasztalni kezdé, anyai eszével átlátván, hogy ennél nagyobb baj
625 3, I | az osztrák sereg a Rábán átlépett, hogy a győri oldalra támassza
626 2, IV | sereget, hogy a Lajtát azonnal átlépje?~- A törvény! - válaszol
627 2, III | menvén azon szándékkal, hogy átmegy a gyerekért, - hanem még
628 2, V | ellent és erőszakolja az átmenetelt.~Oly nagyszerű látvány,
629 1, XV | eleven nóta követé, - hogy az átmenetet nem bírá magának megmagyarázni
630 2, IV | után sem mozdulna meg az átmenetre, a postaház előtt levő ütegnek
631 1, IV | Midőn a hídvégi hídnál átmennének, a híd alatt okvetetlenül
632 1, XII | katonák miatt, kiket a herceg átmenőben nem akart egy kis megvendéglés
633 3, III | midőn az irodalmi ünnepélyek átmentek a tudós társaságba, a pályadíjak
634 1, VIII | alá, egy-egy ugrás könnyen átméreté vele a hézagot, s mindinkább
635 2, IV | hogy valamennyinek torka átnézett a lajtai táborra, s az egyiknek
636 1, V | néha meg-meglódult, és átnyargalá a körüleső tért, vagy aztán
637 2, IV | megtehetné, az utána tódulók átnyomták a hídon, ott pedig rögtön
638 3, VII | hogy a lány a koszorút átnyújthatta, s a fiú Jolánra mert nézni.~-
639 3, X | gyermeteg hölgy, anyját átölelve, - már azt hittem, hogy
640 1, VIII | vadaskertnek egy mérföldet átövező falát látá, egyenesen neki
641 2, II | Van fiam, csak győzzük átolvasni.~- Hol kapta bácsi azokat
642 2, X | nagyságos asszony pedig át meg átsétálta a szobát, s András mindjárt
643 2, IV | stájer hegyeken már rég átszárnyaltak, a diplomáciának sima szavait
644 3, III | majorság a másik udvarról átszökjék, látod azt a kanpulykát
645 2, XVII | könyvében talált, tehát áttekint egy református atyánkfiának
646 2, IV | ismerte volna.~Egy pillanatra áttekintett az ágyútelepre, de nem áll
647 3, III | nagy hézag maradt, melyen áttért ugyan a forró szeretet, -
648 3, V | egy vastagon zsinórozott attilába, különben kiesik belőle
649 2, XIV | alig marad meg a zsinór az attilán, és nagy szerencse lesz,
650 2, XIV | keféléskor a zsinórt és az attilát külön nem hozza be a tekintetes
651 3, II | meggyőződhessék.~A szürkületen áttört már az első világosság;
652 1, VIII | egy határárkot magasról átugranék, a golyó farába csapódott,
653 3, IV | beszélt az ifiúr, s amint átugrott valamin, vagy akadozott,
654 1, XIII | esztendővel még az árkon is átugrottam, most pedig már a kapavágás
655 1, VIII | melyet sebes futásában átvág, - míg lábaiban az inak
656 1, X | néhány szarvas akar a vonalon átvágni, az állomásokon szakadatlanul
657 1, VII | levéltárnok itt van, ő azonnal átveheti.~- Nem kétlem, ő a herceg
658 2, XV | emberét Körmendre küldje átvenni az irományokat. Galibának
659 3, I | legyenek, míg a kis Dunán átvergődnek, - s éppen ezért a fővezér
660 2, I | nagyon horgos levén, egy átvergődő kocsinak egész tölteléke,
661 3, III | s így a költő lassankint átvergődött az épületnek abba a részébe,
662 1, VII | kerülgetni, mint azon egy hidat átverni a rövidebb útért, ha véletlenül
663 3, III | nagy meggyszín virágokkal átvert rokolya volt, mit a lány
664 1, VII | bemutatva, - ön ez iratcsomót átveszi s a körmendi levéltárban
665 2, XVI | Galibának írt Pestre, hogy az átvételre jelenjen meg.~András Keszthelyen
666 1, VII | a herceg szíveskedik azt átvétetni itt helyben.~- Igen könnyen
667 2, IV | Röpült a ló, - a sorokban átvillan a megható jelenet, s minden
668 2, IV | hajnalban a fölkelő sereget átviszem a Lajtán; isten önökkel.~
669 2, VI | fejét.~- Van-e öcsém, valami atyádfia? - kérdi a fölügyelő.~-
670 1, XIII | XIII.~Haragos atyafiak.~Megülték a gyászt illő
671 3, XI | bámult el, midőn a haragos atyafiakat együtt jönni látta, - azonban
672 2, XVIII | Házról-házra kujtorog most, atyafiságba keveredik az egész világgal,
673 1, VII | öreg nem annyira a lehető atyafiságból, mint egyéni meggyőződésből
674 1, IV | beszélné, - ez a nyelv oly atyafiságos birtok, melyen valamennyi
675 1, VIII | szarvasunk sétái közben néhány atyafival nagyon összebarátkozott.~
676 3, VII | fordulva, mely éppen az atyaistent ábrázolá, szokott helyzetben
677 2, IX | az úrfinak, meg a szent atyáknak felkötöztek, hogy az úrfit
678 2, XVII | áttekint egy református atyánkfiának könyvébe, s abból akar imádkozni.~-
679 2, XVIII | országban nem volt meg a "Mi atyánkon" kívül imádság is, melyet
680 3, XII | kifogjon rajtunk, - ösmerem Auerbach Dorfgeschichte-it, Boz,
681 1, XIII | documentum, fragmentum, augmentum, suplementum. - és vagy
682 2, II | szó; tehát ne küzdjünk az auktoritások ellen. Persze, hogy abban
683 2, XVII | esztendő múlva - szentekké avatják őket.~Nem akarok tovább
684 3, XI | kerültünk kórházba.~- Nem avatkozom az isten dolgába, - mondja
685 1, IV | uram, az ilyen dologba nem avatkozunk; hanem, hogy asszonyaink
686 3, V | prókátor bámulta a türelmet és avatottságot, mit ily fiatalembertől
687 1, XIII | adja meg magát.~- Deus avertat, - hogy én azt cselekedjem, -
688 1, XIV | úgy elfelejtett mindent azelőtti életéből, hogy midőn, egyszer
689 1, XIV | áldja meg a porát, valamint azét a keszthelyi grófét is, -
690 2, VIII | vízcsöpp, mely a papíron odább ázik, - mentek szét a jó példák,
691 1, XII | angolt megvesztegette e azokatlan hang, nem bírt tovább a
692 1, XVI | vezesse is őket, minthogy azokból kifogyott minden jó indulat
693 2, II | kik előfizetnek, hanem azokét, kik nem fizetnek.) S minthogy
694 3, VIII | mikor jő a kikelet.~Félre azokkal a nagyon okos emberekkel,
695 3, III | itt apáink, talán bizony azoknál is okosabb akar lenni a
696 1, XII | uram, - mondja a fiú.~- Azokról ne aggódjál, - véli a herceg, -
697 1, XI | míg csak látta őket, - azontúl pedig magára maradván ökreivel,
698 1, IV | falból, hanem az ő fejéből ázott ki.~Fölegyenesedett erre
699 1, VII | forgószél fölkap bennünket, és Ázsiában tesz le.~Nemsokára elhúzódtak
700 1, XII | herceg utazni?~- Csakhogy Ázsiából ideértek, kedves jó barátom,
701 2, IV | csak a Lajtáig fogadtak; azsírt, ha azs ellensíg gyinni
702 2, VI | ezután már csak nem kívánok azzá lenni.~- Nohát szerencsés
703 2, X | összefésülni.~- Nem szabad, kis baba, - mondja az anya, - az
704 3, XII | bálványimádók vállain feltolakodott bábák mellőzvén az egyetlen jó
705 2, V | vállalkozásra.~A hadiszerencse babérait a francia táborra hullatta,
706 2, XVIII | nem hozott senki zöldebb babért, mint amelyet egy ország
707 3, XII | hogy egy krajcáron az egész bábossátort megveheti; de még olyan
708 2, IX | Pistát, hogy csak András bácsiért küldjön el; mert tudta a
709 1, XIV | magasabb tanulmánynak.~- Az én bácsim mentéje is azé?~- Minden
710 1, XII | s azt a mi kedves Baltay bácsink elejétől végig elolvasott.~-
711 1, II | Dunayval, akinek Baltay bácsival anyagi tekintetben a legellenkezőbb
712 2, XI | egész azon pontig, hol a badacsonyi nyugoti oldalból kiválnak
713 1, XVI | agg rege.~Mult szüretkor Badacsonyon~Ezt Muzsámtól vettem én,~
714 3, XII | ez, mint azon sápadt és bágyadt halhatatlanság, minek tanyája
715 2, XI | terhét mindig mérje más bajához, hogy felével legalább is
716 2, XVI | kötekedik, hacsak az egyik bajból többet nem akar csinálni, -
717 2, VI | felkötöttek volna, aztán kevesebb bajjal szabadultál volna ki a világból.~-
718 1, IV | kenyerét.~- Van-e valami bajod?~- Azt tartom, nem látszik
719 3, III | Lássa, barátom, ez az én bajom, mi lesz ebből a gyerekből, -
720 2, I | Egyéb baj nincs?~- Ha az én bajomat gondolja, édes bácsi, -
721 3, VII | felel András kulimászos bajszát jobban oldalra húzva, -
722 1, XI | nem szólítná egy vastag bajszú huszár, ki után vagy harminc
723 1, XVI | sajnálni a vendégek ezt a bajt, ámbár Tolnai mindent elkövetett,
724 3, XI | meg őt a másik, megfogván bajtársának kezét.~- Lásd, Pista, szebb
725 1, I | vagy háromszáz; - csak az a bajuk, hogy nem tudják tőle megkérdezni,
726 1, I | orra alatt pedig olyan bajusz, hogy amint a dermesztő
727 2, X | csókolván, mi alatt a kis lány bajuszába kapott, s a kis kövér ujjak
728 1, XIV | mondja András, megsimítván bajuszának hosszát.~- Mi a mennykő?~-
729 1, XIV | minden az istené, - még a bajuszpödrő is.~- Jól mondta, édes fiam, -
730 1, XIV | portékája azé, úrfi.~- Hát a bajuszpödrője? - mondja a fiú.~- Mondtam
731 3, VII | pedig szakállunk is van, meg bajuszunk is! - mondja diadallal Ádám
732 1, I | annak nevessen, hogy a nagy bajuszút szintén csak annyian kísérik.~
733 2, XV | Almásy, Agárdy, Aggfalvy, Bakay, Baltay...~- Megállj barátom, -
734 1, VI | szalagra kötötten hintázá baklóit, jeléül, hogy ismerős kötötte
735 1, III | selyem és arannyal vegyes baklójú zsinórzat lógván le, megintegetvén
736 2, XI | múltak emléke tanyázik.~A Bakonynak legizmosabb fáit döntögeték
737 1, V | cselekedjék, kivévén egy bakszarvast, mely néha óra hosszat összenyargalászta
738 2, I | tónak alsó részén egész Balaton-Hídvégig csavarulni, - mindegy, nem
739 2, XI(9) | tüskés, de igen jó ízű hal a Balatonban, mely csoportosan járt,
740 3, VI | volt meg, annál kevésbé a Balatonon, hol most az ő nevével jár
741 1, VII | Mi következik odább?~- Balázs Imre uram következnék, -
742 3, XII | és csak szánni tudom azon balgákat, kik önmagukat elámítják,
743 2, II | fejét, mire a gyermek egész balhiedelemmel mondja:~- Meghalok, András
744 1, XII | a másik felének, aztán a balkéz megfogta a jobbat, s olyan
745 1, XVI | a lovak felé durrogatva, balkézzel meg a kocsit is segélte
746 1, XI | most ezt a dicsőségtelen ballagást látván, az ostornyélért
747 1, XVI | foglalták el, azért csak ballagjunk.~Lassankint megközelíték
748 1, XI | hogy az ökrök is utána ballagnak, még pedig igen-igen lassan.~
749 1, XI | a pusztát.~Pista lassan ballagtában nagyokat fohászkodott a
750 1, VIII | szabados mellett pórázon ballagtak.~Néhány órája már, hogy
751 3, VIII | arra kapta fejét, s mikor balra tekintett, András feje mindig
752 3, I | minthogy a francia vasasok a balszárny felé törnek, e rémítő csapatnak
753 2, XVIII | a jobb kezét, most meg a balt csókolná meg, s mikor az
754 2, XII | mondhatom, hogy az ifjabb Baltay-ág minden vagyonából kipusztulna,
755 2, XV | Baltayt, értem a senior Baltay-ágat, én vagyok az öregnek tabuláris
756 2, XII | jegyét előbbi helyéről a Baltay-fiókra tűzte.~- Beereszt Csapó
757 1, XIII | Baltay vagyok, - s az a leány Baltay-leány!~- És az én leányom! - mondja
758 1, XIII | guta...~- Az a guta, az a Baltay-nyavalya!... - mondja bánattal az
759 2, XVI | jött édes jó barátom?~- A Baltay-pörért jöttem! - mondja a megbízott
760 2, XIV | fogva nyomába juthasson a Baltay-pörnek.~~
761 2, X | pöröljön az öreg, - ám vigye a Baltay-részt, melynek hiányát keservesen
762 1, XIII | volt egykor; - pedig az is Baltay-vér volt, aztán annak sem igen
763 1, VII | gyanúsítás ellen arra nézve, hogy Baltayban valami táblabíróságot akarnánk
764 1, VIII | jámbor szarvast, melyet Baltayéknál följebb is megemlítettünk.~
765 2, XVII | következő sorokat írta:~Kedves Baltaym!~Érzem, hogy az utolsó tollvonásokat
766 3, III | házasulandó fiúk volt, hogy:~Baltaynénál eladó lány van.~~
767 2, XV | egy másik levéllel, mely Baltaytól jött.~A két különböző levél
768 3, XII | gyermek bele nem veszett.~A bálványimádók vállain feltolakodott bábák
769 1, V | bolondul faragott állat bámészkodott a lépcsőzet mellett s Baltay
770 1, XIV | megnevezé a betűt.~A parasztfiúk bámészkodva maradtak meg közelében,
771 1, IV | ablakain pedig meggyűlik a bámészok serege, az ajtón állók pedig
772 2, XIV | rendetlenségének, melyből ura néha bámulandó ügyességgel kapar ki valamit,
773 2, VII | kértek önök,... miért e bámulás? - vagy túl szigorú vagyok?~-
774 1, XVI | mielőtt választ kapna, nagy bámulására látja, hogy hintaját egy
775 3, XII | újságlátók torkig laktak a bámulásban, s elszéledtek a háztól,
776 1, IX | embert a szokatlan látvány, - bámulásnak csodás érzelme foglalá el
777 3, XII | helyesek és alaposak, hogy bámulatot gerjeszt.~Ebből az első
778 3, XII | képzelhetetlen.~Az angol bámulhatta a magyar béresnek tiszta
779 1, I | eredménnyel, hogy az én bámulóim száma mindinkább fogyott,
780 1, I | tehát, mondám, elvesztém bámulóimat: mert ez az eredeti fickó
781 1, I | hátranézni, hogy vagy saját bámulóitól ijedjen meg, vagy annak
782 1, I | melyeknek lépésről lépésre több bámulója akadt; csak a két magyar
783 3, XII | összeszaladt, előbb a kapu mellől bámulták a dolgot, később megközelíték
784 2, VI | hasznáért, s ez az a jó bánás, minő a betegnek fele orvossága.~
785 2, II | nyugodtabb lőn, sőt az orvosi bánásmódot is állhatatosabban tűrte, -
786 1, XVI | és lelke van mindeniknek, bánata nem jajgatás, öröme nem
787 2, XVII | ember még könyűre is fakadt bánatában, hogy egy jó barátjának
788 1, XV | kérdé: mi ez?~- Ily közel a bánathoz ami örömünk, - fels... uram! -
789 1, XIII | Barátom! - mondja Baltay, bánatosan fogván meg a herceg kezeit,
790 1, XV | sereglének össze, s a legjobb bandák egyike hallatá magát.~Az
791 2, VIII | egyik tanár irgalmatlanul bánik a tanítványokkal, kik már
792 3, III | nem láthatják, aztán későn bánják meg, mikor már e csókról
793 2, XII | ember.~- Csak aztán meg ne bánjuk, hogy e szigorún őrzött
794 3, II | nyugodt volt, hogy a százas bankjegy nem volt elveszett pénz, -
795 3, IV | elindultak, az öreg egy nagy bankjegy-csomót adott át a fiúnak, derült
796 2, VIII | tok-fiókú asztalból egy bankjegycsomót markolván ki, elment a "
797 3, III | a kasznárnak vállát, s a bankjegyhalmazból néhány darabot a kasznár
798 2, IV | forintból sem volt már több öt bankó garasnál, már pedig ehhez
799 1, VII | életét, tehát bíz én nem bántam volna, azaz most sem bánnám,
800 3, VII | hogy a francia nem akarja bántani a szegény embert, csak az
801 1, VII | megszokta s az ősi maradványt bántatlanul hagyá a falon, emlékéül
802 3, III | asszony szemét rendkívül bántotta.~Midőn megszokottabb vendég
803 1, IV | emlékszem, hogy valaha olyant bántottak volna, kit egyedül a véletlen
804 3, VIII | fiatalember ostobaságait űzi? Ne bántsátok tehát azt a világrendet,
805 1, XVI | leolvashatjuk, ha parancsolod.~- Ne bántsd, nem bírnám másodszor meghallgatni;
806 1, V | megjuhászkodva, mint valami kezes bárány, járdalt az ifjú hölgy után.~
807 2, I | feltámadna, saját vármegyéjét még Baranya vármegyében is keresné,
808 1, I | szőrű bunda, hanem még egy báránybőrt is akaszt a nyakába, honnét
809 3, VIII | látott, hanem az öregúr báránymódra állta ezt a dolgot egy darabig,
810 1, XVII | elkövetkeztek keserű napjai, jó barátai nem merék fölkeresni, -
811 3, III | félre esik s így személyes barátaimon kívül alig vetődik oda valaki,
812 3, IV | vásári alkalmat egy pár jó barátjáért örömest használta.~Imrét
813 3, IV | szeptemvirnél, egykori kedves jó barátjánál elhelyezze, hogy a törvényes
814 2, IX | az út, de egyszersmind jó barátokat lelvén a kastélyban, úgy
815 1, XIII | korában lóháton járt el a jó barátokhoz, s ha a guta...~- Az a guta,
816 1, VII | akkor kapta, mikor a Tihanyi barátoknak a vajat pénzért adta. A
817 3, IV | ennyi ember bizony csak barátságból fért meg.~A pohárkoccintás
818 3, VII | megismervén a házi gazdát, barátsággal kéri, hogy néhány szép fiatal
819 1, VII | átkát szétereszti, s a közös barátságnak vége.~Hosszú gondolkodás
820 2, XVII | ki megéheztem szeretetre, barátságra, de címre soha, melyért
821 3, XII | vendégszeretetünk, nagylelkűségünk, barátságunk egész odáig terjed, hogy
822 2, XI | mohón vitt emléket az új barázdából, s a lelkes gróf jutalmazottnak
823 3, III | hogy mióta a sok tudóst barázdaszám termeszti Keszthelyen, hány
824 2, XVI | is.~- Ott is volt kend?~- Bárcsak lettem volna, nem adnám,
825 3, XII | is érti, - ez persze nagy bárdolatlanság, az meg még nagyobb, hogy
826 3, XII | én; de ami igaz, az igaz bárdolatlansággal soha nem merném a nemzetet
827 2, XVII | teszem, s azon vággyal, bárha végigjárhatnám az országot
828 1, I | szavalatom egy kissé mély bariton, mi az ilyen dicséreteknek
829 2, X | menjen a szóval, mint azt bárkinek különben engedhette volna.~
830 2, VII | kell előbb kérnem, hogy bárkit megnevezhessek!~- Föltétlenül.~-
831 2, I | kinek alig van két-három barma.~- Azért meg nem érdemes
832 3, X | elrimánkodták, hogy megkínzott barmaik valamiképp éhen ne vesszenek.~
833 1, VIII | hogy a szelídet megkeríti, bármennyi ideig kelljen hasalnia a
834 3, XII | középosztállyal bírt mint bármíly más tartomány, melynek magas
835 1, XIV | valakit megütnek?~- Csak a barmot kell megütni; mert annak
836 1, IX | lévén, a csalitok között egy barnás körrajzot látott megmozdulni,
837 1, VIII | kastély udvarát lakja még, s baromfiak között nyargalássza át az
838 3, X | végében, hol a beterelt baromnak tűrhető menhelye akadt,
839 2, XI | hajó belsejére mindazt, mit bársonyból, selyemből szépet kigondoltak,
840 3, VII | másikat, mind a kettőt annyira bátorítá, hogy a lány a koszorút
841 3, VII | íróknak kétezer forintot bátorkodom ajánlani; ők legalább tudják,
842 1, VIII | a szarvast, mely eddigi bátorságát elveszté s a faluval ellenkező
843 2, V | elismeréssel, - de nekem a bátorságnál is több kell, - vakmerő
844 3, I | volt akkor egy elhírhedt bátorságú ember, kivel ugyan találkozánk
845 1, I | bajuszos pedig a herceg Batthyányi-féle palota kapusával állt szóba,
846 2, XV | valami rokonságban van a Batthyányiakkal?~- Legfölebb Ádámról, -
847 2, VII | nádorra, hol pedig herceg Batthyányira nézvén, - ki ragyogó képpel
848 3, XII | közlésük után tudtam. Herceg Battyhányi Lajos kisebb körben élt,
849 1, VII | megtettem kötelességemet, s ha bátyámat valaki csakugyan pörre ingerelné,
850 1, XIV | a láda-katedráról.~- Hát bátyámnak? - kérdi újra a gyerek.~-
851 3, IV | észrevétel, kivévén Imrét, ki bátyjának arcán látta a kínt, mintha
852 3, VII | jutalomért vezeté; a fiú nem mert bátyjára nézni, - valamint a lány
853 1, II | rövid rajzot hallánk saját bátyjáról, ki abban az időben a leggazdagabb
854 1, VII | lefekvés előtt megtudván még bátyjától, hogy a házasságba miképpen
855 3, VII | Budáról megfordul.~Imre bátyjával van, jól esett az öregnek
856 2, XIV | helységnek házánál okvetetlenül beadták volna, mint haszonvehetetlen
857 1, XIV | rudas vagy gyeplős lónak beállhasson; hanem az volt boldogabb,
858 1, VII | vagyok! - mondja András, beállítván a nagyságos úr elé - mit
859 3, III | s hogy ez az úr szívesen beállna még olyan hajdúnak, mint
860 1, IV | Bizony most mindjárt beállok kisbéresnek.~- Legalább
861 2, XVIII | kinézett a szabadba, lelkét beárnyékozta egy édes érzelem, hisz élő
862 2, XII | mert ő éppenséggel nem akar bebocsátani.~- Azt elhiszem! - mondja
863 3, I | De... fönséges uram, én Bécs...~- A nádor őfensége parancsolatjának
864 2, XVIII | kinyitotta, akkor a másik becsapódott, tehát nincs miért tovább
865 2, II | tudniillik a nagyságos asszonyén becsavarodott, s minthogy az udvarbeli
866 1, XII | tapasztalék, visszamegyek Bécsbe, s addig el nem jövök, míg
867 3, VIII | megszárogatva kell, s nagyobb becse van előttetek azon szénának,
868 1, XVI | is lakom a kastélyban.~- Becses nevét kérem alássan:~- Én,...
869 3, XII | írótársai a regéknek irodalmi becsét tagadták, sőt azoknak érdemét
870 1, XVI | követek a londoni udvartól, Bécsnek minden nevezetességét megszemlélék,
871 3, XII | utcára s minden arra menőt becsődített, hogy a nagy becsületnek
872 3, XII | sorban ölelgette össze a becsődűlt nép, midőn pedig az újságlátók
873 1, XVI | csöngettyűhúzó felé, s egyik cselédet becsöngeté.~- Mikor láthatjuk meg?~-
874 2, XV | környékbelieknek, mind az alispánnak becsülését, midőn egy napon jóval alkonyat
875 3, VII | lelkesült csoportnak, legalább - becsülést azt adott.~A dunántúli kerületnek
876 1, IV | igaz; de jaj volna a lány becsületének, ki a nagy országutat közbe
877 1, IV | szabályosan volt-e kiütve?)~- Becsületesen van! - hagyá helybe Bowring
878 2, IX | megtestesült hűség és megcsontosult becsületesség; hanem neki is jól esik,
879 3, XII | becsődített, hogy a nagy becsületnek több nézője legyen, Pista
880 2, XV | kezet adott, és megfogadta becsületszavára.~Az orvos bejött, s minthogy
881 2, XV | tehet ön, amit tetszik, ha a becsületszónak korlátja nem akadályozza.~-
882 3, VII | szobába, de amit valaha becsülettudásképpen belévertek, az ma mind fölengedett
883 3, XII | Lajos kisebb körben élt, de becsült hazafi volt, s aki Horváth
884 3, XII | inkább megtudja, hogy miért becsülték?~Egykor egyik írótársam
885 1, II | középen álljon, s jóval felül becsültessék értékében, mint a többi.~
886 2, XII | vitt le a levéltárig, s a becsukott ajtón kopogtatni kezdett.~-
887 3, IX | midőn az egyik ujjába már bedugná a kezét, az oldalajtón jő
888 2, VI | amint a kocsi egy félig bedűlt árokban hajolt meg hátulsó
889 1, XVI | ajtót, hogy a vendégeket beeressze, aztán pedig úgy helyezkedének
890 2, XII | a Baltay-fiókra tűzte.~- Beereszt Csapó úr? - kérdi a herceg
891 2, VIII | végre a kapus csakugyan beereszté.~- Mi baj? - kérdi a gróf
892 2, XII | engedelmet, akkor bizton beeresztem.~- Nem tréfál, Csapó barátom?~-
893 2, XII | Csapó.~- Talán most sem akar beereszteni Csapó barátom? - kap a szóba
894 1, IV | s a bormérőben sikerült beérnie, hol az ispán messziről
895 1, IV | ugaron keresztül rövid időn beérte az alakot, mely még tíz
896 2, I | mit tartson a gróf.~A gróf beérvén a füvészkertbe, Baltayval
897 3, XI | ráértünk már egyszer.~Mire beesteledett volna végképpen, Keszthelyre
898 1, XVI | kedvenc tárgya lőn, de éppen befejezék, midőn a kapuhoz értek,
899 3, IX | minthogy azt ma végképp befejezik, s nincs már egyéb hátra,
900 2, XV | beszélgetés a vacsora végén befejezteték s midőn a mellékterembe
901 2, XII | kipusztulna, ha egyszer befejeztetnék; mert...~- Bocsánatot kérek, -
902 2, XIII | eszmemenet tökéletesen befejezve, - ez az öreg mámi, őt már
903 2, III | szóba ne kaphasson, azután befejezvén a beszédet, azt mondja: -
904 2, XIV | rangú olvasóink kedvéért a befeketítésnek is különbözőnek kell lenni,
905 2, XVI | nagyobb, mint a mekkora befér az ember szájába.~- Én a
906 3, II | ezen az úton többen is beférnek! - mondja, benyitván a könyvtár
907 1, VII | ifjú - a körmendi levéltár befogadhatna-e úgy harminc font irományt
908 2, VI | pécsi nagy kórház nem győzé befogadni a sebesülteket, de Pista
909 3, VII | hogy egy kis szűk hely befogadta őket, s ha nem adhatott
910 3, IV | IV.~A régi jövendölés.~Befogták a négy lovat, s szenior
911 3, XII | ember, kinek népszerűsége és befolyása van, azzal hitegetné a népet,
912 2, XIV | véleményének megnyerésére döntő befolyással leend az édes mamáké; ámbár
913 3, II | könyvnek sarkát, hogy a befülezett oldalon ebéd után tovább
914 1, XVI | helyet.~A gróf feszesre begombolt mentében helyezkedék el
915 1, VII | annak végtére az esze is begyöpösödik.~- András! - mondja az úr
916 3, IV | jót mondhassanak róluk.~Behajtatott Pestre, hogy kedves öccsét
917 2, XV | most tudom, hogy annak nagy behatása leend, mint saját szavaidból
918 3, XI | visszaindult, de az erdőbe nem mert behatolni, hanem a szélső faluk egyikében
919 3, VII | hogy a gödörbe eressze. Már behelyezé az ágat, s Holvagy Pista
920 3, IV | huszonnégyre föl is terítettek.~Behelyezkedtek, s ámbár Dunay is ott volt,
921 1, XIV | valahova látogatóba, András behívta magához a fiút, és a tulipános
922 3, X | törték meg az utat, már ismét behordta a szél, s a "Kenyeretlen"
923 3, I | okvetetlenül meghalt, mire a behorpadt sisakot fejéről leszedték, -
924 3, VI | tálat sem vittem ki üresen, behozhatom megint.~- Egye kend meg
925 1, VII | évi civakodása szállásra behurcolkodott.~- Most már nyugodt vagyok! -
926 3, VIII | a külső ajtó nagy későn behúzódott, kétségtelen jeléül, hogy
927 2, XI | valaha látott egy főispáni beiktatást, könnyen elképzelheti, mennyi
928 1, XIII | Ennyi aztán prédikációnak is beillett, s a nagyságos úr megelégedett
929 2, XI | e napoknak, a jelenlevők beírák nevüket a vendégkönyvbe,
930 3, II | egyik oldalán akképp volt beírva, hogy a megfelelő oldalon
931 1, XVI | kastélyba értek, melynek bejárása alatt a tegnapi fogat kiheverten
932 2, XI | azért a városnak minden bejárásánál őrök álltak, hogy őket útbaigazítsák.~
933 1, XVI | egész kíváncsisággal megy a bejárat alá, s egy négy lovas hintóból
934 2, XVIII | nekik.~Baltay házánál ki- s bejárt a sok vendég, még a cselédek
935 3, V | meglátogatta az úrfit, s bejelenté, hogy a pörnek kivonatát
936 1, VII | arcú úr lépett be minden bejelentés nélkül, mint olyan bizalmas
937 1, I | házig megy, hol a hercegnél bejelenteti magát, mint egy magyarországi,
938 1, IV | összegyülekeztek, mit a hajdú már bejelentett az ispánnak, ki a legénységet
939 1, VII | becsületes ember éjjel, nappal bejöhessen; a kelletlen vendég könnyen
940 1, XIV | amaz, - majd ha ráérek, bejöhet az úrfi megint.~- Csak egyet
941 3, VII | mondja ki, hogy nem akart bejönni hozzám.~- Nagyon nagy nekem
942 1, VII | azon az úton, melyen eleink bejöttek, s mit ami tudósaink mai
943 1, IV | herceg már visszajött, s bejövet azt mondja az ispánnak:~-
944 1, VII | csengetésre.~- Olcsóbbért is bejövök ám! - mondja a fölrezzentett
945 1, VII | kitűnőbbet rég ittam!~- Béka terem abban, öcsém!... -
946 2, I | és mocsár, - ez utóbbiban békák, piócák, hosszú nyakú gólyák
947 1, VIII | Tamásin fölül eső vidéket is bekalandozza, s a mi szarvasunk sétái
948 3, IX | van, hogy a szomszédházból békélni jőjenek.~Most már minduntalan
949 3, V | veszett így össze, és hány békélt volna meg réges-régen, ha
950 1, V | kár, hogy eddig össze nem békéltünk.~- Hát mi jót hozott urambátyám,
951 3, I | lett volna szükség azon békére, mely harmadfélmillió alattvalót
952 2, X | X.~Békeremények.~Midőn maga maradt az öreg,
953 1, XII | oly mély a csend, mintha bekerítették volna fallal, s a falon
954 1, VII | kellene ütni, s mint valami békés sörházi vendég, csöndes
955 1, XI | azt, amit más is hisz? - békételenkedik az öreg.~- No, ha azt is
956 2, II | megbékélhet.~A gyermek ezalatt békételenkedni kezdett s a gróf leült az
957 2, III | midőn Andrást meglátta, békételenkedve kérdi:~- Hol lehet az a
958 3, III | a hegedű, s egy keserves bekezdés után következék a "Cserebogár,
959 2, XVII | öle védett meg tőle, míg bekísért bennünket Ozorára, hogy
960 2, XV | orvos, elnyomván indulatát, bekísérvén a prókátort, ki minthogy
961 3, III | megharagszom, hogy soha sem békít meg... maradjon ma nálam,
962 2, VI | Pista végképp fölgyógyulván, bekívánkozott oda, honnét eljött; a gazda
963 2, XIII | könyvet, tessék megszámlálni a bekörmöléseket, és ha megengedik önök,
964 2, XIII | biztosabb jövendője van még a bekörmölésnek.~Méltóztassék kézbe venni
965 2, XIII | olvasván a könyvet, minduntalan bekörmöli, hogy a folytatást el ne
966 2, VI | hanem elvágták a lábát, s a bekötözés utáni kínokban félőrülten
967 2, VI | hírű javas asszony újra bekötözte.~Másnap az asszony orvossággal,
968 2, V | hátramaradt orvos úgy ahogy bekötözvén őket, néhány könnyebb beteggel
969 2, XIII | tagadhatja, s akkor egy bekövetkezhető sikertelenség esetében az
970 1, XIV | gyereket, tehát mire ez az idő bekövetkeznék, jól lesz addig valamely
971 2, VI | lépegetett, midőn a mi Pistánk bekopogatott hozzá.~- Mi kell? - kérdi
972 2, II | a beszédet, mert a bíró bekopogtatott a szomszéd szobába, hol
973 3, IX | is megindult, hogy maga béküljön ki velük.~Andrásnak nem
974 2, XIV | midőn a szobaajtót bezárja, belakatolja, utoljára mosónéját és inasát
975 1, IV | szilvafát.~A pusztaszélről belát az utas a nagy síkságra,
976 3, I | prófétaiság kellett annak belátásához, hogy itt megalázás készül,
977 3, XII | természetes eszénél és józan belátásánál fogva, hogy az ész tudomány,
978 2, XV | mondja a prókátor, - beláthatja, hogy én átkozott bolond
979 2, XV | ismétlé.~Galiba könnyen beláthatta, hogy ő most már kellemetlen
980 2, XVIII | most már az ifjú úr is belátja, hogy jobb lett volna valamit
981 3, II | menjen a dűlők közé, honnét belátott az egész gazdaságba.~Sűrű
982 3, III | belőle, ha valami bolond beleakad valaha (mert piros a pofája,
983 1, III | egyik kiebb, vagy a másik belebb ne kívánkoznék, s aki tán
984 1, XVI | eszmebőség, s a hallgató nem mert belecsodálkozni, mintha úgy álmodná e szokatlan
985 3, II | Harangoztak a szakácsok.~- Bújjék beléd az ördög! - kívánja Baltay
986 1, VII | gyapjújába még a moly is beleeshetik, míg én selymes gyapjújából
987 3, X | adott annyi eledelt, amennyi belefért, hisz a Bakony erdejében
988 3, IV | számadást, aztán úgy középtájon beleírtam: subickra kétezer forint.~
989 3, IX | valamint András is, ki annyira beléjött az emberségbe, hogy Galibának
990 3, VIII | mikor látta, hogy az idő belekapaszkodik az emberbe, s magával viszi
991 1, XI | özvegysége vagy árvasága belekapaszkodnék a haldoklóba, hogy erre
992 1, XIV | bácsi? - kérdi a gyerek, belekapaszkodván a tanítóba.~- Dolgom van,
993 3, I | valami alkalmas emberbe belekaphasson, ami nem sokáig hagyott
994 2, V | meghallgatná.~Az ágyúszó itt-ott belekapott a beszédbe, Meddig Józsi
995 1, VI | kivált ha még az ötödik is belekeveredik valami ifjú legény formában, -
996 3, VIII | eszébe jutna ősz fejjel belekeveredni azon tolongásba, hol a hevesebb
997 2, IV | kiugranék, ha valaki éppen belekívánkoznék.~Míg a cigány így kínlódott,
998 2, XV | melybe minden vénasszony belekottyan.~- Az nem bizonyít semmit, -
999 3, III | ül, meg akarván kímélni a bélelt üléseket, hova többnyire
1000 3, III | falattal nem marad adós a bélének) - de tudom, hogy az a valaki
1001 2, XVIII | veheté, mikorra csakugyan már belenőtt a tekintetes címbe; de a
|