10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
1502 1, X | mintha készen várná, hogy célba lőjenek rá.~Megint néhány
1503 1, XIII | tűrt, csakhogy valami módon célhoz jusson, és a birtok egykor
1504 2, IV | a herceg.~- Küldetésünk célja nem parancs, hanem értekezés.~-
1505 3, XII | hogy korrajzomnak egyik céljaként az irodalom terjedésének
1506 1, IX | tömegből a szebbet választhatná célnak, - nem bír ránézni a tömegből
1507 1, X | gondolja, hogy az utóbbi reá céloztatott, csak a szabados látja,
1508 1, IV | egyik oldalasnak feje felé célozván, mire amaz fejét védené
1509 1, IX | vagy ész hatalmával érjen célt, - s íme, hol a tömegből
1510 1, XIII | kezekbe menjen.~Az előbbeni célzások némileg lefogták a könnyen
1511 2, XV | véli az ügyvéd megértve a célzást, - a pap az oltárról él.~-
1512 3, VII | Béke velünk! - mondja célzatosan Imre, egész erejét összeszedvén,
1513 1, XIV | nem azt lövi meg, amelyre célzott, hanem a mellette valót.~
1514 2, IV | valami éles kardú saséros (chausseur.)~A cigány végtől végig
1515 1, IX | kullog utánuk, falánkan cibálva a szénát, s bármennyit legyezi
1516 2, I | is összekerestek laput, cicfarkot, bojtorjánt, mind elültetik -
1517 2, XIII | pedig zsarnok, hisz a kis cicusnak alig marad annyi ideje,
1518 3, VI | nadrágos és zöld mentés cigányait lerendelte, s a lányok bizonyosan
1519 3, IV | a vidékbeli legrosszabb cigánybandák egyike állta el az ajtó
1520 3, III | valamiképp őket is egy más cigánycsapat zeneszóval fogadja; mert
1521 2, IV | Igen természetes, hogy a cigányért egymagáért nem fognak elsütni
1522 1, IV | egyszersmind elöl legyen, s hogy a cigányhoz közel legyen; mert hiában,
1523 3, III | asszony még mindig eltűrte a cigányköszöntőt, s egy-két nótáért éppen
1524 2, XIV | ah, hisz mi lett volna a cigányokból, ha az isten a falu végét
1525 3, IV | mely elég volt arra, hogy a cigányoktól megvegye a hallást; de a
1526 2, IV | amint egyet ráütnek arra a cigányra, azonnal meghal, ezredes
1527 3, II | cigány keze föl s alá járt a cimbalmon, mely alig bírta már a keserűséget,
1528 3, II | lelte az urakat, hogy egy cimbalmossal kísértetik magukat idáig,
1529 3, II | a kertbe!~Hátára vette a cimbalmot a cigány, s illő távolságra
1530 3, II | ruhájából, - ölében egy fakó cimbalom hevert, s a cigány nagy
1531 2, XVIII | már belenőtt a tekintetes címbe; de a vagyon otthon rettentőn
1532 1, VII | s a szekrény külsején a címbetűk jó vastag és olvasható alakban
1533 2, XVII | hogy a méltóságos uraknak címeit rőföljem össze; - én a múlt
1534 2, XI | Megmondom alább, hogy nem a címeket akarom fölmérni, hanem midőn
1535 2, VIII | postacímét viselé, s a levélnek címén fölül a nádori irodának
1536 3, VII | föl lehet varrni a híres címert, - hogy aki elölről észre
1537 3, VII | egyszerű írók, - minden címerük egy árva lúdtoll, melynek
1538 3, VII | ki tetteit nem méltóságos címével, hazafiúságával mérte föl.~
1539 3, VII | hasonló helyre került, a címezés helyett egy darab időig
1540 1, XV | bennünket; hagyjunk el minden címezést, különben éppen ez árul
1541 2, XVII | Batthyány Lajos m. k.~A levél címezve lőn, és Csapó úr szentül
1542 2, XVIII | boldogtalant, ki a tekintetes címig föl nem vergődhetett s még
1543 2, XVIII | könnyebben megalkudtak, ha egy címmel fölebb beszélt; ámbár eközben
1544 3, XII | Nagy idők, nagy emberek" című jeles korrajz mai számában
1545 2, XIII | ifjút, - egy csomó papírt cipel a hóna alatt, éppen most
1546 2, VI | elhordoztam, tovább nem cipelem, valami nyomja a lelkemet.~-
1547 2, XVIII | mentét a szomszédterembe cipelvén, hanem midőn ő az egyik
1548 1, XIII | hogy, amint mondják, inkább circumskribál valamit, csak ki ne kelljen
1549 2, V | erdőségeket, s itt-ott már lovas cirkáló jött lőkörbe s minthogy
1550 1, IX | kedélyt, s érzi, hogy nem a cirkusz páholyában ül, honnét pénzért
1551 2, XIV | éppen e korrajzban ördögöt citálni, - úgy a tót jobbágyok némi
1552 1, V | kitört a háború újra s addig citáltatták egymást, hogy a megyei esküdt
1553 1, XIII | valamint confirmatio, citatio, visitatio, vacatio, jurisdictio,
1554 1, XIV | hogy ha nem lesz is belőle citrom, legalább legyen meg a szaga.~
1555 1, IV | a vért, mint egy hitvány citromból a levet, s ím, ez a béres
1556 3, XII | megöli az embert, azért aki citromon nevelkedett, ne jöjjön ide,
1557 3, XII | nevelkedett, ne jöjjön ide, ha a citromot nagyon szereti; valamint
1558 1, VII | kérdi az ifjú Baltay.~- Elég civakodás elfér benne; minthogy látom,
1559 1, VII | Baltay-családnak annyi évi civakodása szállásra behurcolkodott.~-
1560 1, IV | hídvégiek megálltak egyet a civakodásban, s addig maradt annyi szünet,
1561 1, V | helyett is a férj és feleség civakodik egy egész élet folytán.~-
1562 2, XV | ki helyett kell legtöbbet civakodnod?~- Száz, meg száz helyett,
1563 2, XV | nekünk kell helyettük is civakodnunk.~- Nos, ki helyett kell
1564 3, XII | tanultak meg otthon a nagy civilizációban, hogy az éghajlat is könnyen
1565 3, XII | megirigylett, dacára minden civilizációjának.~Ne zavarjuk tehát össze
1566 3, XII | Európának minden népét, civilizációját fölcserélni semmi kedvem
1567 3, XII | szorgalmat, - ezt értem, hanem civilizációra már mégis nem szorultunk, -
1568 3, XII | ültessünk teát, - hogy civilizálódjunk!~Pusztitsuk ki ezen rossz
1569 1, IV | erkölcs, hogy a nagy világ civilizálója nem méltó rá, hogy mezetlen
1570 3, XII | angol; ámbár annyira van már civilizálva, hogy nem nyom felnőtt ember
1571 2, V | összetapogatni és látja, hogy combja vérzik, de a másik is hasonlóképpen
1572 2, VI | sebeit vizsgálta s midőn combjában a nagy sebet látta, nagyon
1573 1, IV | egyet kerítsen vele a béres combján.~Észrevette ezt a remegő
1574 1, XIII | director, executor, assessor, compossessor, jurassor, - és a Jézus
1575 1, XIII | végződő szót - valamint confirmatio, citatio, visitatio, vacatio,
1576 3, IX | magnifice, hogy ez engem continue persequal.~- Jaj csak utolérné,
1577 1, XIII | visitatio, vacatio, jurisdictio, convictio, intabulatio, extabulatio,
1578 1, IX | csak úgy megtapsolja, mint Coriolánt, - s íme megalázkodik az
1579 3, V | ember, kinek az egész vastag corpus juris a legkisebbik ujjában
1580 1, V | melletti kaszásait még a csádéban is felkereste, ha valamiképp
1581 3, I | szállt le a könnyű nyelű csákány, s a győzhetlen vasasok
1582 3, I | parancsszóra elővette a legénység a csákányt a kard helyett, így rohant
1583 3, XII | született, s kevésbe múlt, s csakis istennek köszönhető, hogy
1584 1, I | aztán ilyenkor, hogy a "Csákó" tinó hányadfű, - a "Ráró"
1585 1, XIII | Baltaynak hívnak, s nevét csakolyan ypsilonnal írja ki, s azon
1586 1, I | az angolt a másik oldalon csakúgy medvének nézik, mint ezt, -
1587 2, X | fog nevelni, s a Baltay családnak legalább is leszen annyi
1588 2, IV | önérzettel egyenesedvén föl, - családom története nyolcszáz éves,
1589 2, XII | legutolsó íródiákja is mintegy családtagul tekintetik, s ezen viszonyból
1590 1, XIII | fagyos lábujjáról vett csalhatatlan időjövendölést" elvégezte,
1591 1, IX | akarná visszakövetelni a csalitnak kedves árnyékából, honnét
1592 1, IX | fiatalabb erdő lévén, a csalitok között egy barnás körrajzot
1593 1, III | árt; hanem annál inkább csalja más, - el is nevezték érte
1594 3, I | találta senki.~A kis Dunán Csallóköznek takarodott a rendes katonaság,
1595 3, VII | is valahára el lehetett csalni Keszthelyre, hol ő ugyan
1596 1, IV | Ahá!... már látom, hogy csalódik a herceg, hisz most látok
1597 1, XV | ne sokat számítsunk, - ha csalódni nem akarunk; - tehát menjünk!~-
1598 1, I | mint ezt, - pedig ha nem csalódom, - Bowring úr, az angol
1599 1, VII | gyermek nyájas szóval elő nem csalogatja, - így lőn akkor egypárszáz
1600 3, XII | zsebmetszők, világhíres csalók, - csak ide azzal a finom
1601 1, XII | elringatta magát a dal a légben, csalta maga után az embert, s Bowring
1602 2, XIV | után egy nagy posztótömeget csap hóna alá, és megesküszik,
1603 3, V | nőt, ki csakugyan megint a csapába jő.~- Ez az Imre, meglásd,
1604 2, I | rátalálhatott édes maga csapására; mert itt szórul szóra beteljesedett,
1605 2, V | között.~A szabadosok kis csapata rég küzd már az ellenség
1606 2, V | a válasszal, s az utolsó csapathoz közeledék, megállván egy
1607 2, V | Kisfaludy megfordult, s a távozó csapatok után ment, melyeket az erdőség
1608 3, III | férfitársaság mulatott; - különböző csapatokra oszolván, s mindenik megkeresvén
1609 1, XII | megvirradt, elment Pista a csapattal, Bowring úr pedig még egyszer
1610 3, XII | sem akkor busul, mikor a csapdába bemegyen; hanem mikor vissza
1611 1, XII | az őrmester. - Na fiú, - csapj a tenyerembe!~- Egy baj
1612 3, III | bezárasd, hogy a levegő ne csapjon, mert én sem szeretem a
1613 1, IV | hogy az rögtön a falhoz csapódik, ha éppen a másik hídvéginek
1614 1, VIII | átugranék, a golyó farába csapódott, mi az állatot újra az erdőnek
1615 2, XII | a szigorú lakat, - engem Csapónak hívnak, mikor otthon vagyok,
1616 2, XV | pörcsomót, még beszéltem is róla Csapóval a levéltárnokkal.~Ennyi
1617 3, XII | megfésülködni, s azt a pénzt, mit a csapszékekben elkölt, háztartása s gazdasága
1618 3, X | tán a legjobb épület a csárdánál, mert a bevonulók előrelátásból
1619 3, X | farkasok, ha a "Kenyeretlen" csárdára rohantok, oly éhes ott a
1620 3, XI | erdőségnek, hogy a "Kenyeretlen" csárdást éhen veszni ne hagyják, -
1621 3, X | Régen ott feledte valaki a csárdát, még a tetőfát is ott hagyta,
1622 3, X | dicsősége befért abba a csárdazugba, honnét néha páronkint szórta
1623 2, XI | elhazudozni valamelyik kurta csárdazugban.~Hadd menjen szállására,
1624 2, IV | előbb.~Megkívánta az elemek csatáját az ember, - odahagyá a családi
1625 2, XI | tudta hol a helye, s ha a csatákban szomszédok valának, igen
1626 1, XI | elvezette őt gondolatban a csatamezőre, hova danolva megyen az
1627 1, XI | Addig-addig járta meg lelkével a csatamezőt, hogy a kolompnak tompa
1628 2, V | hogy a többi is ott van.~A csatárláncok összehúzódtak, az ágyúk
1629 2, IV | megdagasztja a kebelt, hogy a csatavágy élve után kéredzkedik az
1630 2, XVIII | Árpádot pajzsra emelték.~A csatazajnak kellő közepéről nem hozott
1631 1, XVI | Míg hazaértek, hozzájuk csatlakozék gróf Dunay, mintha ő is
1632 2, VIII | gróf nézetéhez akarnának csatlakozni.~- Senki sem felel? - kérdi
1633 1, VII | s ugyanazt a szarvasra csatolá, mire az sebesen a falu
1634 3, II | lecsapolt rétek, egyenes csatornák, árnyékos utak váltogaták
1635 3, X | puskaropogás, s olykor egy hatalmas csattanásban kiegészítve lőn az ágyú,
1636 3, II | már nem bírta meg azt a csavargást, hanem elment a könyvtárba,
1637 1, II | százan nézzenek. Az ilyen csavargót be kell zárni s dolgot adni
1638 2, I | ott egy foltozott komp csavargott, sok pénzért, sok könyörgésért;
1639 1, IX | erdőszélén érte, hol éppen most csavarodik az erdőnek széles útjába
1640 1, I | felé ért, ugyanabba be is csavarodott; ment jobbról a nagy bajuszú,
1641 3, III | kopozza meg vele.~Tizenketten csavarognak az országúton, a legközelebbi
1642 2, I | részén egész Balaton-Hídvégig csavarulni, - mindegy, nem ő húzza
1643 1, I | olyan vastagon lőn egymásra csavarva egy meleg gyapjúkendő, hogy
1644 1, IV | esésben levő kezet, s egyet csavarván rajta, térdre zuhant a dühös
1645 3, XII | szurrogátkávét nem iszik mint a cseh földmivelő, vagy rossz teát
1646 3, VII | is akarsz?~- Jutalomnak csekély! - mondja Jolán, átengedvén,
1647 2, XIV | nem oda ment, de mégsem csekélyebb fontosságú ügyben; s minthogy
1648 3, XII | élelmi bőségből, s kiadásai csekélységéből származott.~Könnyen megszerezvén
1649 1, I | teremted elő konvenciós cselédből!... Apropos... barátom,
1650 1, III | benne, - mert bizony kilenc cseléddel áldott meg az isten.~- Még
1651 1, V | nyitott.~A nagyságos asszony cseléde ajtót nyitott, s a nagyságos
1652 1, I | szobát bújta egész nap, cselédei senkit nem eresztének be
1653 1, XI | járatban volna, a körülálló cselédeket kérdé sorba a nagyságos
1654 2, X | megtisztelem átossággal, hogy így cselédésszel bele merek szólni, azt pedig
1655 3, III | szólhasson, - fele nem lesz elég cselédfizetésre, ökröket is kell venni,
1656 2, XVIII | meg nem szokta, - végtére cselédfogadáskor valóságos leckét adtak a
1657 2, IV | vallomást kellene tennie cselekedeteiről.~Megállt... Fiai jutának
1658 2, IV | nem tudom, miként ítélsz cselekedetemről; - de inkább magam töröm
1659 1, XIII | megint szisztáljuk.~- Azt ne cselekedjük addig, míg meg nem leszen
1660 1, XIII | ha tudniillik megint ezt cselekednéd,... mondja növekedő indulattal,...
1661 3, VII | tiszteletére, kik egyebet nem cselekedtek, hanem míg a többi elment
1662 2, VIII | meggondolták önök, mit cselekesznek?~- Ej, ej! gróf úr, - tréfál
1663 2, XIV | vakar, - éppen most is azt cselekszi; mert a sok költséget bolondjában
1664 2, XV | némileg megszűntek, s a beteg csendes álomba merült, az orvos
1665 1, XVI | bejövő cselédnek adá, és csendesen parancsolván neki valamit,
1666 2, VI | álomitalt Pistának, s a csendesítőt a másiknak, s ezzel kiment,
1667 1, XVII | nemesség, vagy nem?~Szép csendesség lőn a teremben, s ha éppen
1668 1, III | herceg, s az ünnepélyes csendet az iroda szárnyas ajtajának
1669 1, VII | belépett András a szörnyű csengetésre.~- Olcsóbbért is bejövök
1670 1, VII | fölrezzentett hajdú, megsokallván a csengettyű rángatást.~- András! - szól
1671 1, II | kezdenem! - mondja a herceg a csengettyűt keményen megrázva, mire
1672 1, XII | egész környék, hogy egy kis csengettyűvel mérföldnyiről össze lehetne
1673 2, XI | legnemesebb vérnek első cseppje azért nemesedett meg, hogy
1674 3, VII | Na fiú, - mondja Pista, - cserélnél-e most egy hat ökrös gazdával?~-
1675 2, XI | nagyon kevés ember van, aki cserélni kívánna vele, - egyszersmind
1676 1, XVI | már mindegy.~- Mért nem cseréltél egy párt a keszthelyi ménesből, -
1677 2, XVII | rágjak, melynek végén holmi cserép, vagy sajtfazékban sütik
1678 2, XV | mindjárt ajánlkozott akár cserére, akár pedig vevőnek, ha
1679 3, VII | nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni. A becsületes ember
1680 2, VI | minthogy az orvos a goromba cserét mindeddig nem vette észre,
1681 1, XVI | mellett.~Elkezdett a két ló is csetleni-botlani, s minthogy a kocsis szólongását
1682 1, XIII | aztán nem kell orvos; egy csibéből nem csinálok országos dolgot,
1683 2, III | megígérte, hogy megfésüli, ha a csibék váluját a kapuban felejti;
1684 1, VII | réceúsztatónak hagyta.~Midőn a csigát megérintik, visszavonul
1685 2, XI | rémület, sem félelem nem csikarja ki a könyűt, és mégis egy
1686 1, IX | iránt, és hogy úgy mondjam, csiklandó vágyat érez az eleven húst
1687 1, I | tinó hányadfű, - a "Ráró" csikó Vicay-ménesbeli vagy Eszterházy;
1688 2, I | kettő megvan, - borjúm, csikóm elég van.~- Igen, de melyik
1689 1, V | összebékéltek valamely jófajta csikón.~Ezen tusakodások közt azonban
1690 1, IV | barátom, - nálunk a legutolsó csikósbojtár is csak azt a nyelvet beszéli,
1691 3, XII | arisztokratától egészen a csikósbojtárig, s ha még alább tetszik,
1692 3, XII | melynél fogva a legvadabb csikósnak is az esze oly tiszta, s
1693 1, XV | előbb meghallgatták.~Az ég csillagai szolgáltak mécsül az utcán,
1694 1, IV | egy olyan fogalom, midőn a csillagászok azt állították, hogy a nap
1695 3, VIII | boldogítja a hit, mint a csillagászt a tudat.~Menjünk, menjünk
1696 3, VIII | összeméregeti a csillagász a csillagok járását, s egész éjszakán
1697 1, XV | ember a földön, körülnézni a csillagos eget, mely nem készült ünnepiebb
1698 3, VIII | sétálni a holdat, nekik két csillagukkal több van, ha egymás szemébe
1699 2, V | minthogy az útfőnél két ágyú csillámlott ki a reggeli napnál, hirtelen
1700 2, VI | kegyetlenül aludt, míg a csillapító Pistának is jókora enyhülést
1701 2, VI | idd meg! - mondja béres, a csillapítóért elcserélvén az álomitalt,
1702 2, XIII | arany billikomban~Ó somlai csillogott.~Összeülvén s összehordván~
1703 2, XV | nekem sok alkalmatlanságot csinálhat, ha akarata ellenére nyúlnék
1704 3, IX | méltóságos urak?~- De hát mit csináljunk?~- Nem lehetne még húzni
1705 1, XVI | is azon lelkesítő hatást csinálná, mint magára a hercegre,
1706 2, IV | egyedül rám esik, - magyarok csinálták e törvényt, ha kell, inkább
1707 2, I | menni, tessék neki hidat csináltatni.~Ebben az időben élt gróf
1708 2, I | különben a kész intézetből csináltatott volna korcsmát "Az utolsó
1709 1, XII | búsulok magam is, hogy mik csinálunk aztán, ha ezzel elbánunk?
1710 3, II | a frisséből, s midőn a "csípd meg bogár az ingét!" harmadszor
1711 3, VI | beszélni kezdjen, hisz egy csipetnyit sem kételkedett, hogy majd
1712 3, X | torkos egér ünnepre valót csíphetne belőle, mert összedűlt a
1713 1, XVII | háborúba menni, hogy így csípjék el s irgalom nélkül fejbe
1714 1, VI | szemtelen jószág néha a csipkés fejkötőt is meglegelte,
1715 2, XI | egyik lábadat mégis ott csípte a pokol ajtaja.~- Azt tartom
1716 2, XI | olyan is eltévedne, ki a csiszolt padlón kívül egyébre nem
1717 3, III | rendkívül tisztára vannak csiszolva, maga egy nádfonásos székben
1718 1, V | háznál.~- Jól van hát no! - csitítgatá a hajdú, - hanem ha nekem
1719 3, V | Persze, ezt ma már az utolsó csizmadia sem tenné meg, hanem az
1720 2, XV | Hogyan fog némely ember csizmadiát?~A pécsi nagy kórház felügyelője
1721 3, IV | remegtem.~- De fényesek a csizmáid, édes fiam! - mondá édesapám,
1722 3, IV | kezdék, kivált mikor édesapám csizmáimra nézett, melyekben én alig
1723 1, IV | tovább kapaszkodni ki a csizmájából, mint öt láb.~Bowring úr
1724 2, XIV | mondja: "Menjen ki az úr, csizmáján az utcai sár, vakarja le
1725 1, XIV | bácsié, - ez a galambkosár a csizmán, az sem a bácsié, - meg
1726 1, II | Személyek: Egy vastag talpú csizmás, ki angolt produkál.~Egy
1727 3, VII | hanem a hátráló ember egész csizmasarokkal rálép a lábára.~Egy nagy
1728 1, XIV | csizmatalp sem a bácsié, - ez a csizmaszár sem a bácsié, - ez a galambkosár
1729 1, XIV | talpára bökvén, mondja:~- Ez a csizmatalp sem a bácsié, - ez a csizmaszár
1730 1, I | húzta maga után a vastag csizmatalpakat, melyeknek lépésről lépésre
1731 2, VIII | feléje, rettenetesen vastag csizmatalpakkal járkál föl alá, s még az
1732 1, I | megvallom, - mondja a vastag csizmatalpas angol, - igen eredeti),
1733 2, I | harmadik, - a szigligeti meg a csobánci várban sok kincs van; de
1734 1, XVI | Föl van szítva melege;~Csobáncvárról, édes kedves,~Im! halljad,
1735 3, III | kitalálni, hogy mi lehet az a csodaalak, mely vadászpuska helyett,
1736 1, XV | bár különben fiatal, de a csodahívéshez igen vénember vagyok.~-
1737 1, VII | ember oly ritka nem volna, csodájára miért indulna meg az üstökös
1738 2, I | engedelméből megmaradt, csodálatos egyetértésben leszamarazta
1739 2, III | nyelvét; a mindenes pedig nagy csodálkozásában a száját is nyitva feledte,
1740 2, XV | lépett ki az alispánnak nagy csodálkozására, minthogy Galiba Pálnak
1741 3, III | van a mellén, s íme nagy csodálkozásunkra éppen azt mondja:~- Meguntam
1742 1, VII | Mi ördögöt csinál hát? - csodálkozék a nagyságos úr - talán csak
1743 1, XVI | elszeletelik.~- Nyolc gyerek! - csodálkozik a gróf, egyszersmint az
1744 1, IV | pedig oly szép, hogy mit sem csodálkoznánk, ha Bowring úr előbbi hitéhez
1745 2, II | lelkesülten a gróf - mire András csodálkozni kezdett és mindjárt mondja
1746 3, III | elfészkelődte ezt a párnát! csodálom, hogy még a matériát is
1747 3, VII | világ nemzetnek ösmerje e csodanyelvű népet, - és most annyian
1748 3, I | agyoncsákányozza, mi a rémületnek még csodásabb képet adott.~Püspöky minden
1749 1, XVI | megnépesedének előtte, s a csodatárgyak elevensége fölugrasztá a
1750 1, I | ez a bámész nép kend után csődült ám.~- Nem lódultok? - riadt
1751 3, IV | megint szólt, de már éppen a csöndbe vágott, mikor mondá:~- Nem
1752 3, II | minthogy e kis szóváltás sokkal csöndesebb hangon ment végbe, mint
1753 3, III | gyalog is elkerüli.~Azóta csöndesebben végződött el a mulatság,
1754 1, XIV | belesántult volna, s addig el nem csöndesedett, míg az úrfi kaláccsal és
1755 3, X | itt is András törte meg a csöndet levetvén hóna alól egy nagy
1756 1, XVI | nagy léptekkel menvén a csöngettyűhúzó felé, s egyik cselédet becsöngeté.~-
1757 1, VII | állhatá, hanem megrántá a csöngettyűhúzót, s nemsokára belépett András
1758 2, III | egészségére sem iszik egy csöpp bort, mint Batthyányi meg
1759 3, IX | volna a tányérhalmazt földre csöppenteni.~András nem gondolhatott
1760 1, III | herceg - ezek az emberek egy csöppet sem kételkednek, hogy én
1761 2, II | meg mért nem ivott egy-két csöppöt az urak egészségére abból
1762 3, IX | a fejéről pedig csak úgy csörgedezik le a veríték.~- Süssenek,
1763 3, V | arra, hogy a fiatalember a csörgedező patak mellett egy kunyhóval,
1764 1, IX | kellene tennie a szénán heverő csőért, hogy ledurrantsa, s útjába
1765 1, IX | Bowring úr elfeledé, hogy csövei keményre töltvék, - nem
1766 1, VIII | ki Hídvégről, egy hosszú csövű puskával, vele két erős
1767 2, X | hogyha ő nagyságának kezet csókolhatott, mert mióta az édesanyja
1768 2, XVIII | egész félénkséggel nyúlt.~- Csókolja meg! - mondja hirtelen az
1769 2, XVIII | jobb kezét, most meg a balt csókolná meg, s mikor az úr az adományokból
1770 3, VII | neki a kis unokaleány.~- Csókolom kegyes kezét a nagyságos
1771 2, XVIII | nézett?~- Kisfaludy Sándornak csókoltam kezet! - magyarázza a gyermek
1772 2, VIII | valamennyi.~- De már csak nem csókolunk nekik kezet, méltóságos
1773 2, X | nem igen vesztegette a csókot; hanem ez a kis munka nem
1774 1, X | tenyérnyi piros szalagnak csokra most bomlik ki, s amint
1775 1, XI | szalag, mely fölbomlott csokrával még most is nyakában lóg.~
1776 3, III | bánják meg, mikor már e csókról könyvet írnak a komédiában,
1777 1, VII | contra Baltay.~- Jókora csomag úgy-e? - kérdi az ifjú Baltay.~-
1778 1, XVI | Balaton túlsó partján fekszik, csomóba kötve Festetics György magasztos
1779 3, X | láng a pörhalmaznak egyes csomóiba kapott, s mire egy része
1780 1, X | vágyott. Mint egy kis csorda csomósult össze a vad, s a vezető
1781 3, II | hogy a házi rendet meg ne csonkítsa; de azt gondolta, míg a
1782 3, VIII | nem hús, nem porcogó, nem csont, - tudjátok, hol tolul bele,
1783 2, VI | jártak el s elkészíték a csontfűrészelőt a mellékteremben.~A hídvégit
1784 1, VII | megérintik, visszavonul csontházába, s addig elő nem jő, míg
1785 1, XIII | tabuláris prókátorát, egy csontig száradt embert, hogy pénzért
1786 3, II | nem tudom hol nyugszik a csontja, ha az nincs, végig verik
1787 2, XI | valamelyik ősapjának elporlott csontjára lépne.~Megmondom alább,
1788 3, VII | nem töri el egykönnyen a csontját, én pedig azt látom, hogy
1789 3, VIII | azon szénának, melytől egy csontos ökör tizenhat mázsányira
1790 3, VIII | már az a bonckés, mely sem csontot, sem porcogót nem talál,
1791 1, XIV | süldőt, hogy legelőször csontra nevelik, - hogy legyen mire
1792 3, III | testvérek? - kérdi a másik csoportból valaki.~- Meg bizony, a
1793 3, VII | hajtatott, hol a vendégek nagy csoportja várta.~Pista elkíséré a
1794 3, VII | adhatott egyebet a lelkesült csoportnak, legalább - becsülést azt
1795 3, III | jelenben mégis ebül vagyunk.~A csoportok megoszlának, mindeniknek
1796 3, VI | Füredig kiért a vágy, hol csoportokba gyűlhessenek s a négyes
1797 1, IV | pusztaiakat, kik különvált csoportokban tarkázták meg a nagy országutat,
1798 1, IV | legényt derékon kapván, a csoporton át az ajtón kivetette, mondván:~-
1799 2, XI(9) | ízű hal a Balatonban, mely csoportosan járt, mint a héring. ~~~~~~
1800 1, X | szaladgáltak a vadak, sőt csoportosulni kezdének, utasítása szerint
1801 1, IX | nyújtózkodék, - s a legelső bokor csoportozat mellől vagy nyolcvan darab
1802 1, XII | ötvenlépésnyire értek már a csoporttól, melyben öregek és ifjak,
1803 1, X | menekülni vágyott. Mint egy kis csorda csomósult össze a vad, s
1804 3, I | csinálnak, hogy kevesebb könnyek csordulnak ki láttára, mintha a megfutamított
1805 3, XI | érzé, hogy egy könnycsepp csordult ki a rideg ember szemeiből,
1806 2, XVII | ember, kinek könnyei ki ne csordultak volna, s a református tiszteletes
1807 1, II | tornya.~(Ez meg a herceg csősze volt, ki a birkákért jött.)~-
1808 1, III | szalmába dugná, s addig csóválná, míg lángot nem kapna, aztán
1809 1, XI | mondja a huszár, fejét csóválva hagyván el ügetést a szekeret,
1810 1, XII | meg az ébren levő népet.~- Csuda ez, vagy madárnak a hangja? -
1811 3, XII | barátom, de hisz elég isten csudája, ha az egyik megszabadult.~-
1812 3, VII | munkát, ha András meg nem csudálja a dolgot, és azt nem mondja
1813 3, XII | kissé eszére tért a nagy csudálkozásból, szerette volna azt kérdezni,
1814 3, V | jött.~- Ejnye! ejnye! - csudálkozék a szeptemvir majdnem hosszú
1815 3, XII | düljön nyomoruságában.~Nem csudálkozom, hogy minden ember most
1816 1, I | egy állóhelyből!~- Hát mit csudált kelmed a nagy házakon?~- (
1817 2, VI | orvos, - ha csak az isten csudát nem tesz veled.~- No hát,
1818 1, IV | haladtak annyira, hogy ez a csudatétel csak annyiból tulajdonítható
1819 1, XV | mely a nehéz napokban nem csüggedt, - hanem menjünk a nádori
1820 3, III | megengedte, hogy a lány addig csüngjön rajta, meddig akar, s a
1821 2, III | szerdát mért tették elébe csütörtöknek.~Baltay nem akarta tovább
1822 2, V | tűnődik, miképp lehetne csúffá egyszer a másik.~- Na béres, -
1823 2, XIII | holtig a falu vagy város csúfja marad, - tehát isten veled
1824 2, III | Baltay, hogy az ólajtót is csukja be, meg a száját is, mert
1825 1, IV | nem azt nézzük, melyik csúnyább, hanem melyik szebb?~- Bizony
1826 3, XII | alakjaim sem szebbek, sem csúnyábbak mint az életben vannak!
1827 1, XVII | szájában.~Kár is volna sokáig csűrni-csavarni a dolgot, mert már nem lehet
1828 1, XIV | gombócot tartana még, - a csúszás-mászásban pedig úgy szólván, leégett
1829 3, IX | megijedt, mint a diák, kit a csúszkálásért akarnak lehúzni; de most
1830 1, XVII | kocsijához ment, az egykori csúszómászókból az utolsó is elmaradt, s
1831 2, I | szüntelen az építvények körül csúszván-mászván, - ruháján a mész és ragaszfoltok,
1832 3, X | most már csak az ivott, ki csutorát hozott magával, s a gazdát
1833 3, III | mert én sem szeretem a csúzt, meg más sem! Na,... mért
1834 1, XIV | szolgálnia; és hihetőleg a cukorból is elengedett volna, ha
1835 1, XIV | akadt dolga, mert ámbár a cukrot tele zsebbel hordta le neki,
1836 2, XII | véli az alispán annyi daccal, mennyi szükséges annak
1837 1, III | kérdéses személyt, ki elég dacosan vállat vont, s ennyit adott
1838 3, III | fira marad a hegedülés, s a dádét soha meg nem búsítja, hogy
1839 1, XVI | erdővé meredt, s merőre dagadt szemei a körül levő tárgyakat
1840 1, VIII | állat nagy szemeit merőre dagasztá, hogy lekötvén magát abban
1841 3, III | valaki végig veri, ha ilyen dagasztatlan kenyeret szeg eléje, - aztán
1842 3, III | voltam, még az aratóknak is dagasztattak velem, hanem nem is tesz
1843 2, III | kend?~- Volt annak jobb dajkája mint én, - az öreg nagyságos
1844 1, XII | öregasszony, - hát azért dajkált volna édes szülőd, hogy
1845 1, I | mi az ilyen dicséreteknek dallamszerűségét igen szabálytalanná teszi.~-
1846 2, XIII | hadd menjenek a szegény dalok árván, - kénytelen az apa
1847 1, XII | vitesse el magát, s elérje a dalt, azon helyet, hol az elkezdődött,
1848 3, III | makkfilkót, meg a piros dámát nem vették annyiszor kézbe,
1849 1, IX | mellől vagy nyolcvan darab dámvad szökött fel a szekér közeledtével.~
1850 3, I | vágtatott az őrnagy, hogy a dandárparancsnoknál bemutassa magát. A parancsnok
1851 3, III | láttára hegedűszó mellett danolni? - s íme most oly jó ízűen
1852 1, XI | gondolatban a csatamezőre, hova danolva megyen az ember meghalni,
1853 3, III | meri; inkább csinál egy darabból kettőt.~- De férjhez adom,
1854 1, VIII | melynek mindig nagyobb darabját ejté maga után, s utóbb
1855 1, IV | mindjárt olyan verekedés, hogy darabokra szedik egymást; csakhogy
1856 2, VIII | ott fekszik valamennyi, darabszám huszonnégy, egyetlenegy
1857 3, III | állhatom, mikor valaki annyit darál, - mondja fönnszóval, aztán
1858 3, VIII | hiú bolondság a világon, darócba öltöztök és szánjátok azokat
1859 1, XII | a nótát:~Magasan röpül a daru szépen szól,~Haragszik rám
1860 2, VI | mondaná, mit a mi kedves Deák Ferencünk mondani szokott:
1861 2, IX | a gyerek otthon nagyon a deákszó után éhezett, tehát az öregúr
1862 1, XVII | legérdekesebb volna, mikor Debrecennél kikötne az angol flotta.~
1863 1, IV | kocsmában, ha maga van.~- Debz' van itt más is! - szól
1864 3, III | úrfi is azt mondta, hogy: debzon jó volt, az anyák pedig
1865 2, IV | ha itt nem hát máshol?~- Dejs azs irgalmát, - kiált fel
1866 1, I | templomba gyertyagyújtogató dékány, mint harangozó, ha a harangok
1867 2, XII | gondolat aligha nem késő.~Dél felé lehetett az idő, Csapó
1868 1, XVI | mondja a tehenes, - ma délben vezették ide őket, egy levelet
1869 3, II | az öreg is cammogott, s délelőtti helyén folytatta a regék
1870 1, IV | egy helyben bámult a mozgó délibábra.~- Hogy hívnak? - kezdi
1871 2, XIII | nyomtatásban árulja. Dictum factum, deliberatum, ez már hallatlan dolog, -
1872 3, XI | mélyedés adott elég dolgot, déltájban szerencsésen megnyitottak
1873 1, XIII | ha ez megtörténnék, per Deos immortales, a kocsisom miatt
1874 1, XIII | domine, - hanem előre is deprekálom, - mert én még sohasem hallottam
1875 3, VIII | itt az ablaknál megcsípi a dér, aztán melegíthetünk korpát,
1876 3, VIII | megsúgták neki, hogy ebből ugyan derek embert nevelt.~Ne nyúljunk
1877 1, I | hogy nem fájdult bele a derekam; de lásd, bátyám, az öreg
1878 2, IV | elér, annak sohasem lesz derékfájása.~Addig-addig beszélt Pista
1879 1, IV | egy kurta hídvégi legényt derékon kapván, a csoporton át az
1880 2, X | egyenkint kelle kiszedni a deres szálakat, melyeket András
1881 3, X | bajusza, szakálla jégcsappá dermedt, s mint egy csoda nézett
1882 1, I | olyan bajusz, hogy amint a dermesztő hideg fagya rájegesedett,
1883 1, V | látogatást; azonban sokkal derültebb hangulatban volt, mintsem
1884 3, VII | uraságának dicsőségét lássa.~A derültség általános lőn, s a bíró
1885 1, VII | Volt az öregúrban minden derültsége mellett egy titkosan rágódó
1886 2, XV | egészen neki engedvén magát a derültségnek.~- Orvos barátom, - mondja
1887 2, II | uram! - mondja András neki derülve, - csak most hallaná a mi
1888 1, III | ingyen, meg a padlásra való deszkát.~A herceg már előbb intett
1889 1, XIII | lesz, adja meg magát.~- Deus avertat, - hogy én azt cselekedjem, -
1890 3, III | szedi a készet, a robotot és dézsmát. Az lesz aztán az úr, a
1891 3, IV | legjobban megörült az öregúr diadalának, mi az öregnek annál inkább
1892 2, XIII | Keszthely...~S ha már a diákgyerekek is így mondák, sőt ha nem
1893 2, IX | rétnek egyik árkán átjártak a diákok, egy vékony deszka volt
1894 3, VII | cselekedni.~3-or. A keszthelyi diákoknak adok ötszáz forintot, -
1895 2, XIV | hogy az exekució a legszebb diákszó, még a porció és kontribuciónál
1896 3, XII | éhenhalókkal; hanem ha már éppen diákszóval kell kimondanunk, majd keresünk
1897 1, IV | megzavart a beszédmód, a dialektusok különbsége, mely egyes tájakon
1898 3, X | gyarlóságot lásson, s e dibdáb népnek lábainál annyi legyen,
1899 3, IX | is megszenvedem.~- Quid dicit magnifice?~- Azt, hogy ma
1900 3, VII | mondtak volna, vagy igen nagy dicsekedés, vagy igen alázatos köszöngetés
1901 3, VI | hogy mármost nem illik dicsekednie azzal, hogy az öccse nem
1902 3, VI | azzal, hogy az öccse nem dicsekszik.~- Sokallja, urambátyám? -
1903 1, I | mély bariton, mi az ilyen dicséreteknek dallamszerűségét igen szabálytalanná
1904 2, VIII | magyarországi utak kevés dicséretére mondva, - kicsinyben múlt,
1905 3, XI | tartozott, kik nem várnak dicséretet, - mert az igazságot gorombán
1906 1, VII | gondolta, hogy a gróf a borait dicséri, mi egy kissé megengesztelé
1907 1, I | magyarul, midőn valakit dicsérnek?~- Ahogy szavalja az ember, -
1908 3, III | lovat, midőn a gazda úgy dicsérte, hogy nyolc mérföldig meg
1909 1, VII | mondja az öreg, - hisz most dicsérted a boromat.~- A vizet, kedves
1910 1, XV | Mikor teszik önök azt oly dicsővé, minő a magyar zene?~- Majd
1911 3, III | is beszéltek?~- Horrendum dictu, most hallom először.~-
1912 2, XIII | publice nyomtatásban árulja. Dictum factum, deliberatum, ez
1913 3, X | égvén a kályhában, melyhez a didergő vendégek egy nagy körbe
1914 3, V | kiadván neki a megszabott díjt, magára vállalta a munkát,
1915 2, XVII | olvassa, azaz 1806. június 6-dikán, s az öregurat a levél éppen
1916 1, XVII | úr könnyen készen volt a dikcióval, nem is kellett mondani,
1917 1, IV | útból, mire aztán vége a diplomáciai tárgyalásnak, és elsül az
1918 2, IV | már rég átszárnyaltak, a diplomáciának sima szavait elnyelé az
1919 1, XIII | rector, cantor, praeceptor, director, executor, assessor, compossessor,
1920 1, XIII | fülelnek; így legalább egy kis distinctio van, és minden csavargó
1921 2, XVIII | esett, hogy a megyei alispán díszes környezettel őt is megkereste,
1922 3, III | az azt is tudta ám, hogy disznó nélkül is mikor lehet ütni?
1923 2, I | sommal, körtével, almával és disznólapuval, a Sió torkolatánál a homokbucka
1924 3, III | szerencse; ha nekem négy disznóm van kézben, elütök én akkor
1925 3, III | ilyen azon ruháknak, melyek divatból soha ki nem mentek, s midőn
1926 3, XII | minden kornak megvan a maga divatkórsága, - s valamint egykor minden
1927 2, X | jó tulajdonsága, mink egy divatlapi novellának, hogy folytatása
1928 1, IV | korcsmában mással; azért vagy ő dob ki mást, vagy magát dobatja
1929 2, XVIII | verebeket akarták kővel dobálni, ott is a tekintetes ügyvéd
1930 3, XI | elmondani azt, mi a varjúknak dobatik, - hisz mi köze hozzá az
1931 1, IV | dob ki mást, vagy magát dobatja ki.~(Bowring alig győzi
1932 3, IX | azt hiszem, hogy ki akar dobatni.~- Elvesztettük a nagy pört? -
1933 2, IV | erőszakba kerül.~A szív dobbanása hangosabb lőn, mintha a
1934 3, III | mindent, - melegágyakra idején dobd a gyékényt, - zabot adj
1935 2, XIII | két öreget~Hogy szívük még dobogott,~És az arany billikomban~
1936 1, VI | midőn a szarvas messziről dobogva állt meg a lugas árnyaiban,
1937 1, VI | melléd is csak kerül egy, ha dobra nem ütlek is.~- Majd valaki
1938 3, VIII | legalább nem küldte.~- Nem dobtuk ki hiába a pénzt, András, -
1939 1, XIII | kelljen mondania; 3 így a documentumot palam és publice így kerülte
1940 2, VI | alkonyat után otromba zörgéssel döcögött ki a temetőre, hol már készen
1941 1, IX | az ostort, annál inkább döfődik egymást a helyért, s amint
1942 1, XIV | kapaszkodott föl a gyerek, a kis dög leszegte nyakát, hátulsó
1943 3, X | szóért a legegyenesebb fát döntheti le a Bakonyban. Ott maradt
1944 2, XIV | véleményének megnyerésére döntő befolyással leend az édes
1945 2, XI | Bakonynak legizmosabb fáit döntögeték el, hogy a hajótest megalakuljon;
1946 2, IX | mintha egy tál mácsikot döntöttek volna rá, - s így a pajtások
1947 1, XVI | mehetnénk.~Festetics kezeit dörgölé, mit rendesen akkor tőn,
1948 1, XIV | valamely kis tanulsághoz dörgölni, hogy ha nem lesz is belőle
1949 2, XII | alispán a tisztítóvashoz dörgölvén csizmáját, szintén be akart
1950 3, VII | teszem el.~- Éppen bizony, - dörmög András - még utóbb is az
1951 2, V | válaszolt Pista meglehetős dörmögéssel, azt gondolván, hogy a szabados
1952 1, XVI | majd? - kérdi a kocsis nagy dörmögve a lovak elé állván, hogy
1953 3, II | ispán úr, - mert ha ilyen dohány teremne rajt, mint amilyent
1954 1, VII | Baltay, - ha meg egy kis dohányfüstöt sem tudnál megszokni? Hisz
1955 3, II | csudálkozva az ispán.~- A dohánymagot megöntözni, ispán úr, -
1956 1, VII | elfogadott egyet, pedig nem volt dohányos; hanem tudta az öregúr szokását,
1957 3, II | jobb dohányt; aztán akkor dohányozhatik, ha majd mellettem ül."~
1958 3, II | kérdi:~- Szokott ispán úr dohányozni~- Gazda embernek megszokott
1959 3, X | füstje közé legfölebb az a dohányszag keveredik, mit a gazda a
1960 1, XIV | tulipános ládája, tajtpipája, dohányzacskója mind az istené?~- Egy szálig! -
1961 3, VII | mentezsebekben.~- Hol a dohányzacskóm? - hadd teszem el.~- Éppen
1962 1, VII | készült posztóban járunk, nem dohányzunk, bort nem iszunk, attól
1963 3, V | felelet, - lement a Dunára, a doktorok azt kommendálták neki, ha
1964 3, XII | ilyen hamis és veszélyes doktrina van ama párbeszédben, mely
1965 3, IX | szóltam-e én valaha a te dolgaidba?~- Hát engem láttál-e fazekaid,
1966 3, V | volna Baltay uramnak egykori dolgait, pedig az öregúr maga is
1967 1, XII | országuk tele van szokatlan dolgokkal, - most már egy időre eleget
1968 3, III | volna.~Míg a nők könnyű dolgokon bíbelődtek, a férfiak a
1969 3, VI | előbbeni zajos időkben e dolgokról megfeledkezett.~A kis fürdőt
1970 1, XVI | faggatá a fiút, míg eredeti dolgozataiból egyet átengedett, melynek
1971 2, XII | Annyira nem lehetetlen, hogy dolgoztam is egykor a pörben, s mondhatom,
1972 2, XVII | volt az nekünk, - ott is dolgoztunk mi sokszor nagyságos uram,
1973 1, III | utcához, mint emez.~- Mit dolgozunk édes fiam, Kajári Pál? -
1974 3, III | lustán szédeleg a többi után. Dolguk nincsen, s a gyöpös úton
1975 1, XIV | sem a bácsié, - meg ez a dolmány sem azé, meg a nyakravaló
1976 3, XI | egyedül maradt, egyet ránt dolmánya szárán, mi nála körülbelül
1977 1, XVI | megmondják, kiesik az ember a dolmányából.~- Aztán annyira megtetszett
1978 1, IV | utána pedig a nő, férjének dolmányát vetvén vállára, s a széles
1979 3, I | szedjék föl az utcáról féltett dologként azt, mit azok szemétnek
1980 2, I | fuvarosoknak, napszámosoknak és dologkeresőknek tudtul adaték, hogy lesz
1981 3, V | is.~- Mennyi függ attól a dologtól? - kérdi Imre Galiba urat.~-
1982 1, XI | ember fölé egyetlen óriási domb kerekedik, mit az úton mérföldnyiről
1983 2, IV | vízre dűlő partján levő dombon emelkedék a postaház, előtte
1984 2, III | tudja-e azt, mekkora lehet egy dominium?~- Azt tudom, hogy sok falu
1985 3, XII | rajtunk, - ösmerem Auerbach Dorfgeschichte-it, Boz, Thakeraynak regényeit,
1986 3, III | hogy végtére megszokta a dorgáló szót, - neki nem esett nehezére,
1987 1, XVI | megalkudni.~- Már ilyen drágáért feleséget is kapsz, édes
1988 1, XIV | külországi bolondságok nagyon drágák, - s ezt a robotban keservesen
1989 1, XVI | falatjára, - már is olyan drágaság van, holott a háború jóformán
1990 3, III | kegyelettel nézte az ősi drágaságot, melyet mostan ő reá szabnak
1991 1, XVI | paripa, s valamennyit olyan drágává tette néhány paripakereső,
1992 1, IV | emeleti páholyból nézte a drámát, melyben két hős küzdelme
1993 2, XVI | a makk, - kövér, mint a duda; ezt láttam; hanem hogy
1994 2, VIII | professzor úré? ki első dühében összekorhelyezte volna az
1995 1, XVII | nép sorsát az ellenség vak dühének kitenni nem merném.~Az alispán
1996 2, V | áll, s az előbbeni üteg dühödten veri le az erdő elejét,
1997 3, I | mondja a parancsnok egész dühösséggel, nem is kételkedvén, hogy
1998 1, IV | lármázott a szabados egész dühvel, - hadd veszlek kézre benneteket, -
1999 3, XII | hogy az elmenőre rá ne düljön nyomoruságában.~Nem csudálkozom,
2000 3, VIII | lépést, talán majd csak hozzá dülleszkedik ő is más eszéhez; mert amit
2001 3, X | itt-ott egy szarufának a vége dugja ki sovány könyökét, és a
|