10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
2002 1, VII | uram, - majd a mentém alá dugok egyet, s ha aztán elő kell
2003 3, VII | minden esztendőben másért dugunk le egy ág berkenyét, hogy
2004 1, IV | mely a süveg mellé van dugva.~- Már nincs más mód, mint
2005 3, VII | szuperintendenst, szemközt pedig Dukai Takács Judit jött, s a két
2006 3, IX | hogy ha dűl, hát jó helyre dűljön. - Ilyen helyzetben találta
2007 2, IV | német falu, melynek a vízre dűlő partján levő dombon emelkedék
2008 3, II | kocsi azonban könnyen ment a dűlőkön végig, s az ispán szerencsésen
2009 2, XVIII | odadja.~András két könyökére dűlve hallgatta a fiút, az öregúr
2010 3, V | nem messzire vagyunk, a Dunának partján látunk egy öregurat,
2011 2, II(6) | Dunántúl annyit tesz, hogy a kocsiútnak
2012 3, V | is, midőn éppen kiállt a Dunapartra, hogy a fiatal óriás képe
2013 3, V | rá a felelet, - lement a Dunára, a doktorok azt kommendálták
2014 1, XIII | éppen a túlsó kertben sétáló Dunayra ösmert, ki Etelkével karonfogva
2015 1, VII | urambátyám.~- Nem a manót? - durran föl az öreg, - hát én vegyem
2016 1, IX | veszélyen átkergeti egy durranásért, mely az öldöklést oly boldogsággá
2017 1, XIII | megfogadtam, hogy nem durranok fel minden szíre-szóra, -
2018 1, VI | nálam bizony ne maradj! - durrant föl az asszony, - az én
2019 1, XI | egymásután vagy hatszor durrantá ki a legerősebb hangot,
2020 1, X | a fegyvert, és a béresre durrantja.~A béres mozdulatlanul áll, -
2021 1, IX | hosszú ostornyelet, s olyant durrantott a hangzatos erdőben, hogy
2022 1, IX | az angol.~- Az ökröknek durrantottam, - mondja a béres, letévén
2023 1, X | lőfegyverek szakadatlanul durrogának, s a lövés hang irányából
2024 1, XI | az a magas mennyországig durrogatás nélkül.~- Hátha nem eladó?~-
2025 1, IX | legnagyobb kényelem közül durrogatják föl őket.~Bowring úr elfeledé,
2026 1, XVI | egyik kezével a lovak felé durrogatva, balkézzel meg a kocsit
2027 3, X | fát is megjárta a láng, durrogva égvén a kályhában, melyhez
2028 2, VIII | a kis városban, melyet a dúsgazdag magyarok helyzetüknél fogva
2029 2, XI | néhány vármegyének minden dúsgazdagja odatódult vendégnek, s aki
2030 3, XI | hogy e vad vonásokon az erő duzzadt ki egykoron s bár nagyot
2031 3, IV | jobban tudná, mint én? - duzzog a fiatalember, s hogy szégyenbe
2032 2, XII | eszközöljön.~Csapó föl sem vette duzzogást, hanem egy légyverővel a
2033 2, XVI | Tudtam! - mondja Baltay duzzogva, - hogy azok a... barátok
2034 3, IV | Martonvásárott a vendéglőben ebédelnek, hol úgyis még többen is
2035 3, II | lapok közé teszi, s úgy megy ebédelni.~Lassan! lassan! a Szent
2036 3, VII | sem volt Berzsenyi úr sem ebéden sem vacsorán, akár voltam
2037 3, II | már nem szabadulhat meg az ebédtől, meg kell enni, hisz vendég, -
2038 3, II | egy becsületes tisztnek ébersége egyetlen egy napon visszapótolhatja;
2039 2, III | körülnéz, egy gubancos ebet, mely lába alá heveredett,
2040 1, IV | a gyermek, egész örömmel ébred föl a másik napra, mely
2041 3, XII | melyek az újabb kornak ébredését megelőzték.~Ha megint akad
2042 3, XI | elkészíté az öröktanyát, míg az ébredésnek órája el nem jön.~Nem volt
2043 2, IV | mindenkiben azt a tudatot ébreszté föl, hogy e parancsolatnak
2044 3, XII | érdeme volt a nemzeti öntudat ébresztésében, s ámbár írótársai a regéknek
2045 3, III | abban, hogy a jelenben mégis ebül vagyunk.~A csoportok megoszlának,
2046 1, XIII | ítélet is jó lesz.~- Ecce, - tehát már magnifice domine
2047 1, XVII | savanyú képet csinál, mintha ecetágynak valót vinne a szájában.~
2048 2, III | oly bámész, mintha mind ecetes lencsét evett volna, mióta
2049 1, IX | mintha művészt várna, kinek ecsete alá kínálkozék kényelmes
2050 3, XII | Magyarország mívelt, virágzó édenné legyen.~Eme vezércikkre
2051 3, V | egy pár óra múlva külön edényekben kitálal sziksót, haméleget,
2052 3, III | hanem az a baj, hogy az édesanyák nem láthatják, aztán későn
2053 3, III | elmondva, hogy: Ez az aranyos édesanyámnak a menyasszonyruhája volt,
2054 3, VII | Nem lehet őszintébb az édesanyának öröme, mint ezé az egyszerű
2055 3, III | képet csinált, mintha az édesanyját ölelgetné, s alig találta
2056 2, XIV | áldásnak is igen bőséges áldás) édesapa nem bírván egyet is férjhez
2057 2, XI | mint az a másik, mi az édesapád után maradt rád; csakhogy
2058 1, VII | valaki, hogy azt még az édesapjának az apja réceúsztatónak hagyta.~
2059 3, II | hanem Holvagy Pistát az édesapjáról Kajárinak hívták.~Kisfaludy
2060 3, III | elénekelni, - s a jó asszony édesen megkönnyezte most a keserves
2061 1, VII | minden, mi az eredeti kemény, edzett, és szilárd életen tágított, -
2062 1, VI | mint az irgalmat kérő az égbe, honnét az istenáldást némán
2063 1, XVI | Lóhalálnak" hívtak: mert ha az égből hullott áldás minden emberi
2064 3, XII | végre pedig az isten szent ege alatt lesz az éjjeli szállás,
2065 3, X | hazamegyünk, minden rovást égessen kend össze.~- Senkire sem
2066 3, V | fogadjuk el lett dolognak az egészet, s várjuk el, hogy Imre
2067 1, III | szemközt és hátat fordítva egészíté ki azt a falut, melyet most
2068 1, IV | egymást földhöz, mintha az egésznek jó részét fekve kellene
2069 1, V | volt, ami egyre jutott.~- Egészségedre váljék, édes fiam! - szól
2070 1, VII | mentegetődzék a gróf.~- Az én egészségemre! - unszolá az öreg némi
2071 3, VI | fiatalember; mert a fehérvári égettek számára kéregettek, minthogy
2072 3, XII | civilizációban, hogy az éghajlat is könnyen megöli az embert,
2073 1, IV | közelebb hiszi magát az éghez, mikor édes magáét maga
2074 1, III | mindent, s mikor fenékig égne a sövényház, hozná elő a
2075 2, IV | vagy ő üssön agyon mást.~Égnek a tábortüzek a Lajta partján,
2076 1, IV | szinte fölnéz az ember az égre, hova fölfelé tör a buzgalom,
2077 3, X | megjárta a láng, durrogva égvén a kályhában, melyhez a didergő
2078 1, IV | kiverekedje magát.~(Bowring úr egybefont karral és mohó élvezettel
2079 3, VI | üresen, behozhatom megint.~- Egye kend meg maga!~- Hozzak
2080 1, XIII | eladósodott kúrián kívül egyebe nem volt; tehát ezt a jó
2081 1, III | kegyelmes herceget, nem egyébért jöttem, csak azért, hogy
2082 2, II | azzal írassa rá, - mint egyébkor is tette.~- Hát ne olvassuk
2083 2, VI | az anyjuk konyhában és egyebütt talált elég dolgot, a beteg
2084 1, XIII | bánat.~- Nem! - kiált föl egyedüliségében, - rothadni készülő nép,
2085 2, XV | azonban elmaradt, s bár egyelőre elveszté étvágyát, mert
2086 3, II | nem hagynák megérnem, hogy egyem is belőle.~Mielőtt a cigány
2087 3, I | A tanácskozmány számos egyénből állt, - hanem itt is beteljesedett,
2088 1, III | szoba, a görbe utca pedig egyenesebb.~- Bíz az nincs különben,
2089 2, IV | közbe a herceg, önérzettel egyenesedvén föl, - családom története
2090 3, VII | munka közben, hogy a fának egyenességét a szomszéd fáéhoz mérje,
2091 2, X | köszöntött be, némi katonai egyenességgel állván meg nem messze az
2092 1, IV | a kegyetlen ölelés miatt egyenest megállni.~Az ispán nem szólt
2093 1, XIII | és tudva a két ház közti egyenetlenséget, nem hozakodék elő a viszonyról, -
2094 1, VII | lehető atyafiságból, mint egyéni meggyőződésből a grófot
2095 3, VII | jött be, hogy minden ember egyenlő legyen!~- Persze, hogy azért, -
2096 3, VII | hogyan leszünk legkönnyebben egyenlőkké, - nézd ez a két gróf milyen
2097 3, I | hitvány tiszt; - vesse le az egyenruhát, vagy összevagdalom.~A hadosztályparancsnok
2098 1, VII | percben semmi sem gátolá az egyesülést, még a bácsinak adott ígéret
2099 2, XVIII | megyék vegyes küldöttségben egyesültek az erőt felkölteni, s a
2100 2, I | engedelméből megmaradt, csodálatos egyetértésben leszamarazta volna azt,
2101 3, VII | is előfordul, de ő nála egyetlenegyszer sem volt, tehát mi dolog
2102 3, IX | ha valamelyik meg nem egyez, mégis csak ítéletet kell
2103 1, VII | hogy a házasságba miképpen egyezett, elgondolá, hogy ha ez a
2104 3, IX | ki nem egyeznek...~- Hát egyezkedni kell nekik? - kérdi András
2105 3, IX | András, hanem ha ki nem egyeznek...~- Hát egyezkedni kell
2106 3, XI | XI.~Egyezség prókátorok nélkül.~Pista
2107 3, IV | előbb Dunayval, kivel abban egyeztek meg, hogy Martonvásárott
2108 1, IV | évi adásvevésről, melyből egyforma szám ritkán jön ki, hanem
2109 1, IV | melyen valamennyi magyar egyformán osztozott meg.~- Szép, szép! -
2110 3, XII | magas arisztokráciája s egyháznagyjai angol pairekkel vetélkedtek,
2111 3, III | magát az ember.~Ez mind egyhuzamban, s oly áradozó szeretettel,
2112 2, IV | herceg a dolgot, s egytől egyig megnyugvának a parancsolatban,
2113 3, I | fönséges uram, - mikor egyik-másik szíve melegültében még az
2114 1, IV | egyszerre, s nagyot kiáltván egyik-pajtására: Tedd be az ajtót, hogy
2115 1, V | több is, hanem ebben az egyikben élt az időben nagyságos
2116 3, I | szőlőhegyen levő pincék egyikéhez vágtatott az őrnagy, hogy
2117 1, IX | egyik kézzel, a szarvasok egyikének a szarvát könnyen megrázhatta.~
2118 2, IV | az őrtüzek előtt, melyek egyikénél, a legvilágosabb lángnál
2119 2, XI | alkonyat volt, midőn a kocsik egyikéről egy falábas ember szállt
2120 1, I | hercegséged jobbágyainak egyikével az utcán sétálni, hol úgy
2121 3, II | hítta minden ember.~- Az egyikre már én sem emlékszem, -
2122 1, XIV | cselédje ide jár, aztán egyikről másikról csak vedlik le
2123 2, V | megcsodálhatnia, s e kettő is sokkal egykedvűbb, mint a mozdulatra figyeljen,
2124 1, IX | hogy Bowring úr minden egykedvűsége dacára fölriadt álmából,
2125 2, IV | természetes, hogy a cigányért egymagáért nem fognak elsütni nyolc
2126 2, IV | Holvagy Pista kemény hangon, - egymagam kiállom!~.......................................................................................................................................................~
2127 1, I | barátom, - néha szoktam egymagamban is magyarul beszélni.~-
2128 3, III | nagy gondokat oly hamar egymagán feledje. A vendégcsoport
2129 1, XVI | A történet megkezdődék, egymásból folyt az eddig nem ösmert
2130 1, V | de ha szeretik egymást?~- Egymásé lesznek! - mondja a nő, -
2131 1, IV | vagy a hajdú áll utána, egymásközt civakodni nem mer; hanem
2132 2, IX | teregető emberek közül csak egynek volt annyi esze, hogy elgondolta,
2133 3, VII | neki, hogy több apja volt egynél, - mondom, azon emberek
2134 3, I | ügyességgel kellene elütni egynémely dolgot, - az értetlen túlbuzgóság
2135 1, VII | csalogatja, - így lőn akkor egypárszáz öreg magyar féltékeny saját
2136 1, IV | nem mer; hanem esztendőn egyszer-kétszer elkéredzik valamelyik szomszédba
2137 3, III | embernek megvan saját házi egyszeregye, mely szerint az ösmeretlen
2138 3, III | harminchat; hanem az egész egyszeregyet legelölről kezdi, s a többit
2139 1, III | minthogy a számvetés is az egyszeregynél kezdődik, menjünk valamivel
2140 1, XVII | megvigasztalhatá őket, mint az egyszerieket (tetszik tudni?), hogy mit
2141 1, XVI | gyerek! - csodálkozik a gróf, egyszersmint az öregre nézvén, mondja:
2142 3, XII | magával hoz, nem érezte nyers egyszerűségének hiányait, s azon nagy és
2143 2, IV | tudatá a herceg a dolgot, s egytől egyig megnyugvának a parancsolatban,
2144 2, XI | melynek tulajdonosáról boldog együgyűségében talán azt hitte, kenyér
2145 3, VI | nem, mit az öregúr várt.~- Együnk már no! - tűrhetetlenkedék
2146 2, II | szerette volna az öregúr, hogy ehen e, a méltóságos grófnét
2147 3, XII | legalkalmatlanabb vürtembergi éhenhalókkal; hanem ha már éppen diákszóval
2148 3, VII | itthon, akár nem.~- Akkor éhesen is ment haza, vagy abból
2149 1, VII | hogy a kenyeret már nem eheti, - maradjon fönn más embernek
2150 2, IX | otthon nagyon a deákszó után éhezett, tehát az öregúr Keszthelyre
2151 1, XVII | tehát az első órában az éhezőkről lőn gondoskodva, hanem még
2152 1, XVII | főbb tisztei, kik még az éj folytán értesültek az illetők
2153 1, XVI | töltött át még néhány órát az éjben.~Másnap tekintetes Kisfaludy
2154 3, XII | nem tart?~- Eltartana ez éjfélig is uram, azért bele sem
2155 1, XII | hintóban hozattam ide egy éji zenére?~- Legalább is hintón! -
2156 2, XVI | a szem, hisz holdvilágos éjjelen néha egyik felhő a másikat
2157 3, III | elfogott egy jó részt az éjszakából, s hozzátoldá a nappalhoz,
2158 1, XVII | igen tartott.~Nyugtalan éjszakáit megrövidíté az elkeseredés,
2159 1, VII | órák derülten folyának, de éjszakánkint a háziurat rendesen ébren
2160 1, VIII | mindig nagyobb darabját ejté maga után, s utóbb szokatlanul
2161 3, II | ilyen szomorúságért pénzt ejtene a kalapjába, mely lábainál
2162 1, IV | nagy országutat közbe nem ejtené, minthogy a nagy pusztán
2163 1, VII | hír nagyon gondolkodóba ejtette.~Itt már aztán magunk is
2164 1, VII | elindulását, és a szavakat úgy ejtvén, hogy az illető megértse.~*~
2165 3, XII | emberek még " Struvel Peter"-ek, kik olyan hosszú körmöket
2166 2, XI | azon a barázdán, melyet az eke keze előtt hasított föl,
2167 1, IV | a gazdasági szekerek és ekék foglalák el a kijelölt tért,
2168 2, V | ezred lelkesült "éljen"-ekkel fogadja őt.~- Miért kiabálnak? -
2169 2, X | leszálltam a lóról, bementem s ekkorig a fiúnál maradtam, most
2170 2, XVIII | címmel fölebb beszélt; ámbár eközben a rőföt mindig kurtábban
2171 2, X | azt mondja meg barátom, él-e még az az ember?~- Nagyon
2172 1, XIV | volna, ha a nyargalásból el-elmarad valami; mert gyakran a parasztfiak
2173 1, VII | midőn az ősi szokásoktól el-elmaradt egy-egy ember, s valami
2174 3, VI | reggelen a fürdőhelyet, elábrándozék a nyugodt tükrű vízen, hol
2175 2, XV | elkövetett, hogy Galiba urat eladásra bírja.~Midőn az alispán
2176 2, XI | gardát9, hogy a halász sem eladni, sem megenni nem bírja mind,
2177 3, VII | örökségünk ez a nyelv, - eladóra nem tehetjük; mert ez olyan,
2178 1, XIII | egészséges fiún, és egy eladósodott kúrián kívül egyebe nem
2179 2, IV | kérdi tőle Pista.~- Bár eladtam volna! - feleli a cigány -
2180 3, VIII | lesztek a legelsők, kik az elaggott bölcs gyermeket megszánjátok
2181 1, VII | Mihály napra, ha a sörtől eláll, - az egyik hiba lemegy.
2182 3, X | annyi friss levegőt, mennyit elállhatott, - s ha már egyéb kényelmet
2183 2, XI | hogy amaz alig bírta már elállni.~A szabadosnak jól esett
2184 3, III | megelégedett, hogy óraszámra is elállt a vízparton, hogy édes magát
2185 1, VII | marad a gyertya, maga pedig elalszik.~- Ha aludnék! - mondja
2186 1, XII | tréfával fogadta a legényt.~- Elaltattad öcsém, azt a hat cselédet?~-
2187 3, IV | a kényelmes kocsi, hogy elaludt, az öreg pedig megunván
2188 3, XII | a tied.~Olvasóm lámpája elalvófélben van, tán nem is látja meg
2189 3, XII | balgákat, kik önmagukat elámítják, s azt hiszik, hogy a civilizációt
2190 3, X | győztes maradt, - nem tudja őt elárulni; pedig tán még a gyalázatos
2191 3, II | levélnek tartalma szerint egy elárult tisztnek hanyagságáról meggyőződhessék.~
2192 3, V | a méltóságos asszony így elárulta a dolgot, s a méltóságos
2193 3, X | végórában azt mondhatná neki: elárultál? nézd nyugodtan halok meg!~
2194 1, XVI | házigazda, arcának minden izma elárulván azt a reszketegséget, mely
2195 3, XII | és pallérozottság nélkül elásott tőkék, parlag mezők.~S minden
2196 1, I | mellett kapna, barátom, elátkozna, mint akiben megtúrósodott
2197 1, VII | szokásaiból egyet; vagy készebb elátkozta legjobb barátját, mintsem
2198 2, XVIII | térséget, s az uraság szívesen elbabrált az új hajtású fák közt,
2199 1, XVI | vezet el Sümegig, szépen elballaghattak volna a meredek hegy mellett.~
2200 3, V | Nagy-híd és Váci-utcán szépen elballagtak, s azért mégis alig győzték
2201 3, VII | szép jó reggelt kívánt, úgy elbámészkodott, hogy majd a leány nyakába
2202 3, III | pénzt hozott: a gyermek elbámult a "kincsen", s minthogy
2203 1, XII | csinálunk aztán, ha ezzel elbánunk? Lásd öcsém, ezért bajos
2204 2, XV | az alispánnak.~Az orvos elbeszélé az alispánnak, min töri
2205 2, IX | elbeszélte, amit hallott, az elbeszélés után pedig Pistáért küldött
2206 1, VII | gyönyörrel élvezé az angolnak elbeszélését, azután pedig tudtára adá,
2207 2, IX | egy pohár bor is kerül; elbeszélgethetünk, míg a gyerek nyugszik.~-
2208 1, III | fiam, Kajári Pál, valakinek elbeszélnéd, s azt én meghallom: azért
2209 1, XVI | Kisfaludy Sándor - mondja az elbeszélő.~Nagyot hátrált Festetics,
2210 1, X | elkísérni a többit, ameddig elbírja még vérevesztett lába.~A
2211 2, XI | hanem egyet kérek.~- Ha elbírom, kettőt is megteszek.~-
2212 1, XIV | gyerekeket, - aztán ha ezt elbírta, a betű sem vágja földhöz.~-
2213 1, VIII | lenne, a hídvégi szabados elbocsátá a két erős kopót, melyek
2214 2, XV | azonban mielőtt bevárná az elbocsátást, megsúgták neki, hogy állomásáról
2215 2, XI | nádor a környékben levő elbocsátott és rokkant katonákat látni
2216 1, IV | úrhoz, ki engem kétszer akar elbolondítani egy nap, - először megáll
2217 3, XII | szerint elvágja. - Talán elbolondították kelmedet, aztán azt mondták,
2218 2, XVIII | ellátta, s midőn a vendégek elbúcsúzának, András az udvaron csinált
2219 2, XIV | hazavárás méltó lesz az elbúcsúzáshoz, mert éppen most mondja:~"
2220 2, XV | várt, hogy az alispántól elbúcsúzhassék; de nagyon sokáig kelle
2221 3, XII | látatlanban magam sem tudnék elbúcsúzni, ki tán mai napig is csak
2222 1, XVI | csúsztatván a hajdú markába, elbúcsúzott Tolnaitól, megfogadtatván
2223 3, III | vége lett a mulatságnak.~Elbúcsúztak a vendégek, az öregek az
2224 3, IV | Imre eltevén a tárcát, s elbúcsúzván Andrástól egy kis időre,
2225 3, V | csudálkozik rajt, ha okvetetlenül elbukik.~Midőn a kivonat készen
2226 1, XII | asszony.~- Látom már, hogy elcsábítja katona uram ezt a szép gyereket.~-
2227 2, I | Balaton közbe nem fekszik, elcsavaroghatott volna az úton, hogy három
2228 3, IV | pillanatra a legzajgóbb körben is elcsendesednek, s aztán egyiknek vagy másiknak
2229 2, V | föltartóztassa.~Midőn az elcserélés megtörténék, a hadtest parancsnoka
2230 1, XI | ha jobb magyar emberért elcserélhetném; de nagyságos uram, aki
2231 2, III | könyvért még az apja kardját is elcseréli.~Mire készen volt a lefaragással,
2232 1, VII | még megérem, öcsém, - hogy elcserélnéd apád kardját egy láda könyvért?~-
2233 2, VI | mondja béres, a csillapítóért elcserélvén az álomitalt, mit a hídvégi
2234 2, IV | hetvenhetedik öreg apja legelőször elcsípett.~Gondolt is ám valamit,
2235 1, VII | végén urára nézett, ki egy elcsöndesedés után intett Andrásnak, ki
2236 3, VIII | hallgatódzott, hogy csakugyan elcsöndesedett-e? mit a másik is bizton tudott,
2237 3, VII | létére annyi ember előtt elcsöppenteni, - hanem addig erőlködött,
2238 3, III | menyasszonyruhája volt, azért, ha most eldarabolom érted, édes leányom, azért
2239 1, XIII | hogy nyolcszáz esztendeje éldegélünk belőle, s még a prókátoroknak
2240 3, I | a dologról, egyszersmind eldicsekedhessék, mennyit szedett össze.~-
2241 3, VI | sőt másoknak is szívesen eldicsekszik; ez pedig a fiúnak kellemetlen
2242 2, XII | barátom Csapó, hogy azt eldobja.~- A világért sem! - mondja
2243 2, XVIII | az öreg egy-egy könyűt, eldörgölt a képén, vagy a lelkes ifjúnak
2244 3, III | melyet napközben néhányszor eldúdol, néhány ácsorgó meghallgatja,
2245 1, V | nem szólt a nagyságos úr elébb? - véli a hajdú, a krétát
2246 3, X | melynek a gazda adott annyi eledelt, amennyi belefért, hisz
2247 1, I | mikor lenyugszik!~A herceg elégedett szívvel nézi a kikérdezett
2248 1, II | személyes találkozásra, addig elégedjünk meg, hogy fiatal öccsével
2249 3, IV | után él.~- Meg lesz velem elégedve, kedves urambátyám, - mondja
2250 2, X | feküdt a kéz, de a gróf nem elégelte meg, azért mondja:~- Bátran
2251 1, X | állt nem mozdulni, különben elegendőképen födözve levén a hátulról
2252 1, XIII | eltelt, hogy a megboldogultat elegendőképpen megbúsulták, egyik napon
2253 3, X | kapott, s mire egy része elégett, a nedves fát is megjárta
2254 3, V | asszony tökéletesen ki volt elégítve, s a szeptemvir fölkelhetett
2255 3, VI | észrevette, hogy az öreg nem elégszik meg az örömmel; hanem most
2256 3, III | gyermeket.~- Ennyivel nem elégszünk meg, - kapott újra szóba
2257 1, V | nyaggatták, nem akart a pörbe elegyedni.~Végre nagyot gondolt, saját
2258 2, IX | hogy meghalt.~- Jó hogy eléhozta a nagyságos úr.~- Talán
2259 3, III | lesz papnak, ha egy bibliát elejbe tesznek, megél az az igével
2260 1, XVI | megjönne az esze, aztán állna elejbénk, milyen szívesen követné
2261 1, XII | mi kedves Baltay bácsink elejétől végig elolvasott.~- Csodát
2262 2, IV | gazda köpönyegszárban vetett eléjök, s a virgonc legények pipaszó
2263 3, V | Kótaforgatás, zsebkendő elejtés, szék adás, vízhordás, köpönyeg
2264 3, I | hogy a kardot amaz rögtön elejtette. Midőn a meglepett tiszt
2265 3, III | mint az a szegény Lóra, kit Elek minden szó nélkül ölt meg, -
2266 2, IX | drága, s egy vak koldus eléldegélne esztendeig az árán.~A gyermeknek
2267 3, XI | otthon, aztán megrakodván élelemmel és szalmával visszaindult,
2268 3, III | haszonba menne, Baltayné elélhetne kétszáz esztendeig.~Megszólamlott
2269 3, X | s azonkívül a megfogyott élelmet megint kipótolja.~Néhány
2270 3, XII | megszerezvén mindennapi élelmét, kenyerét, - nem ismervén
2271 3, XII | Magyarország hátramaradása főleg élelmi bőségből, s kiadásai csekélységéből
2272 2, IV | századdal előbb.~Megkívánta az elemek csatáját az ember, - odahagyá
2273 1, IX | hogy azt készebb legyen elemészteni, mint egy másikat... Ott
2274 2, III | volt, hogy egy öcsémet már elemésztették? - szólt indulattal az úr.~-
2275 2, IX | Baltayt, ha ezt a kölyket is elemésztik.~- Ejnye de hamar meglódul
2276 3, I | a csomó, de azért a két elemű nép sehogysem bírt egymással
2277 3, III | szokott hegedű kísérettel elénekelni, - s a jó asszony édesen
2278 1, VII | hallja kend; - hanem annyit elengedek neki, hogy szent Mihály
2279 1, XIV | hihetőleg a cukorból is elengedett volna, ha a nyargalásból
2280 1, VII | s ezen a példán más is.~Elengedhetlen vétek volt előtte minden,
2281 2, III | akárkinek egyetlenegy vétket elengedjen abból, hogy a jó régit levetkőzze
2282 3, V | engedne, ha a hatvanhatból is elengednének vagy huszonötöt, talán nem
2283 1, XII | hozzáveti, mennyit kell elengedni abból, mit a másik néha
2284 3, XII | önmagával.~Ha tehát a pirosítót elengedtem, igen természetes, hogy
2285 2, XII | találkozási szokott mondókát elengedvén, a beszélgetés fonalát ott
2286 3, IV | találhassa.~Az ebéd folytán élénkebb lőn a társalgás: mert a
2287 2, X | András! - véli a grófnő.~- Elérek én még az eszemmel odáig,
2288 1, III | az erszényemnek könnyen elérem a hosszát; mert most is
2289 1, VII | nem mernénk; hanem célunk elérésének tekintetéből az életből
2290 1, IV | apa, hogy lányát magától eleressze; mert mint a nyitott könyvnek
2291 1, IX | mozdulatlanságban.~A lőfegyvert elereszté Bowring, s messzire ment
2292 1, XII | Csak már az ispán úr eleresztene! - sóhajta a béres.~- Eleresztlek
2293 1, XII | kis megvendéglés nélkül elereszteni, minthogy úgy is a legközelebbi
2294 3, IX | mondja a szeptemvir az eleresztett mentét felöltve, s miután
2295 2, II | a borjúk és libák mellől eleresztették a gyereket, s némelyik csak
2296 1, VII | de a béres puszta szóra elereszti ellenfelét, éppen midőn
2297 1, XII | eleresztene! - sóhajta a béres.~- Eleresztlek én, kedves fiam, - mondja
2298 2, VI | kenőcsökkel és isten áldásával eleresztvén Pistát, a becsületes két
2299 3, II | nem veszik meg, hanem ahol elérhetik, - szépen zsebre teszik,
2300 2, V | csatát; de míg e pontot elérnék, kemény kísérletek vártak
2301 3, I | egyenes úton nem tudott elérni, tudniillik, hogy az osztrák
2302 3, VI | segélyszedők Füredre is elértek, hol a gazdag urak közt
2303 3, I | volt.~A súrlódás fokonként élesebb lőn, tehát siettetni kelle
2304 2, VI | kell azt.~- Hátha te is elesel?~- Ha eltalálnak, nénémasszony,
2305 3, XI | sem emlegeti többé, hogy elesett; csak az embert lökik vissza
2306 2, VI | hal meg senki; hanem csak elesik; aztán nem kel fel többet.~-
2307 2, XIII | kisasszonyt" minden háznál az éléskamarába szórták, "Pokolkői Vendelt"
2308 1, IV | volna, - felel valamelyik élesnyelvű béresasszony, - aki haldoklik
2309 3, X | konyhába, hogy a kályhában élessze a tűzet, de midőn kemény
2310 2, VI | Aztán azok meghaltak?~- Elestek, nénémasszony! - magyarázá
2311 1, VII | elérésének tekintetéből az életből vett alakot meghagyók azon
2312 3, III | akkori ésszel, hogy kedves élete párja a nagy gondokat oly
2313 1, VII | kemény, edzett, és szilárd életen tágított, - s ennek maga
2314 Mon | mutat, hogy az alap nem ád életerőt.~Ma már nem filléráldozatot
2315 1, VII | örökkön örökké lopja az ember életét, tehát bíz én nem bántam
2316 3, XII | kimentem azt a bűnt, mi az élethűség vádjából rám háramoltatik.~
2317 2, XVIII | melyben Kisfaludy Sándor életírása leghitelesebben meg van.~"
2318 3, VII | mindannyian megszólamlanánk, - életjelnek elegendő volna.~Ha már nemzetnek
2319 1, XI | jámborsága most már csak életlenség s egyetlen jele annak, hogy
2320 3, XII | láz, a szokatlan lég és életmód, ide jött meghalni.~Szja,
2321 3, XII | nemességet nem gátolhatták életmódjukban, környezetökben, majorjaikban
2322 3, VIII | verése megszűnik, vége az életnek, testünk elkéredzik a földről,
2323 3, VII | Hát ennyi emberben annyi életrevalóság sem volna, hogy mindegyik
2324 3, XII | kenyerét, - nem ismervén azon életszükségeket, amelyeket kultúra fejlése,
2325 1, X | jaj szóval az ifjú Baltay élettelenül rogyott össze.~A szabados
2326 3, X | megcsömörlött attól az élettől, midőn megrémült emberek
2327 3, X | édes jó barátom, hogy rövid életünkben is temérdek jót tehettünk
2328 2, XI | kevés fogásnál, mit gyakran életveszedelemmel fognak meg, s néha napján
2329 3, XII | jó vezért, a legnagyobb életveszélybe hozták a nemzetet.~A magyarnak
2330 1, XI | lehetőségeket, az ingerültség némi élével kérdi a hűséges hajdút,
2331 3, X | hanyatlani érzé az erőt, sebeit elevenné tette a kemény idő, melynek
2332 2, VI | VI.~Egy elevennek temetése.~A pécsi nagy kórház
2333 1, XVI | előtte, s a csodatárgyak elevensége fölugrasztá a néma hallgatót,
2334 2, XVIII | Még a falusi kutya is úgy elfajzott, hogy nem a koldust, vagy
2335 1, VI | hogy az anya éppen odáig elfáradjon, s ott megnyugodjék, s a
2336 1, XII | a hat cselédet?~- Eleget elfáradtak, nem igen várták, hogy ringassam
2337 3, XI | újra a szabados, - nagyon elfáradtam már e földön - s míg ez
2338 3, X | rohanták meg, s majdnem elfásultan hevert ott néhány óráig; -
2339 2, V | hadtest-parancsnok keserűen kikelt ez elfásultság ellen, mely megáll, nem
2340 2, VI | Pista, - hogy itt könnyebben elfekszem, mint amott, hol a lámpásokat
2341 3, IV | magával hordozott, s a sorokra elfektette, hogy minden tételnél egyszerre
2342 1, IV | tarkón ütvén őt a béres, elfeküdt a földön, de a béres láb
2343 1, IX | durrogatják föl őket.~Bowring úr elfeledé, hogy csövei keményre töltvék, -
2344 2, VI | annyit gondolok rád, hogy elfeledek vágni.~- Kedves Pista bácsi,
2345 3, VI | fülig vörösödött.~- Már elfeledém, barátom! - mondja még mindig
2346 3, IV | lehangoltabban a fiú, de ön is elfeledhette, aztán mégis úgy van, mint
2347 2, XII | mint kellett volna.~- Majd elfeledi azt, kedves Csapóm.~- Nem
2348 2, XVII | kapcsolatban, - meglehet, mások elfeledik a múltat, - én legboldogabb
2349 Mon | nehogy egykor minket is elfeledjen az utánunk jövő kor.~Kelt
2350 3, VI | megtalálnom; melyről én igen régen elfeledkezém.~- Miről ösmerhetnénk a
2351 2, I | Megfogadom én,... - mondja a gróf elfeledkezve.~- Maga fogad meg? - nevet
2352 2, IX | kivette a tűzszerszámot, elfeledkezvén a pipáról, megint visszatette.~
2353 1, III | mindent megkapsz; hanem ha elfelednéd megépíteni, vagy nem úgy
2354 3, II | magam sem bánnám, ha elfeledném.~- Mi a patvar, csak nem
2355 2, I | Majd elfeledők, hogy az építőmester még
2356 3, III | kiadtad-e a zabot? - tudom elfeledted?~- Dehogy feledtem el, nagyságos
2357 3, II | tudom.~- Bíz én már magam is elfeledtem, - mondja Püspöky - csak
2358 2, VII | VII.~A jó barátok.~Elfeledtünk egyet, tehát mondjuk el
2359 1, V | bizalmas arccal.~- No hát ha elfelejtettük, sohase jusson eszünkbe.~-
2360 3, VII | tanyát - mily kicsiny helyen elférek.~- Azért is bemegyek, -
2361 1, XIII | gyógyszertár-nak.~- Bizony pedig az elférne a maga fejében is, - véli
2362 3, XII | Együtt megyünk, egy kocsin elférünk! - mondja Kisfaludy.~- Engedelmeskedném,
2363 3, III | ül azon a kanapén? hogy elfészkelődte ezt a párnát! csodálom,
2364 3, II | saját urának rendeletét elfirkálja, Festetics azonban egész
2365 1, X | többi, hogy minden oldalról elfödje az állatok elől, s így tova
2366 2, XI | szorul be, kit a zivatar elfog, s kit az éjjeli világosság
2367 1, XVII | keserűség egész idegrendszerét elfogá, a majdnem kimondá hogy
2368 3, III | gyermeket köszöntésével elfogadá, - az egykor és tán mindenkor
2369 1, VII | nappal előbb egy közlemény elfogadására kéré meg a herceget igen
2370 2, XV | otthon volt, s tanúja volt az elfogadásnak, valamint az egész beszélgetésnek,
2371 3, I | tiszt fogadá Püspökyt, ki az elfogadással tökéletesen megelégedett,
2372 2, XI | volt, hogy a nagy vendéget elfogadják, remegve várták a közeledő
2373 3, VII | valamit, azt mondja:~- Jó, elfogadom a szép ajándékot, hanem
2374 1, VII | gróf Festetics György is elfogadott egyet, pedig nem volt dohányos;
2375 3, V | vízzel - mondja a szeptemvir, elfogadván a vendéget, ki szintén egy
2376 3, X | tüskét, hogy az esőnek erejét elfogja a letéglázott tetőtől, s
2377 3, VIII | mondott valamit, csakhogy elfoglalja a figyelmet.~- Ott van ni! -
2378 1, IV | sem kívánkozott az általa elfoglalt helyre, s magának, úgy látszik
2379 1, XVI | számukra rendelt szobát elfoglalták, s a különös vendéglátás
2380 3, III | midőn a megrémült asszony elfogott egy jó részt az éjszakából,
2381 1, V | bátyám,...- mondja az asszony elfogván közepét a szónak, - ezt
2382 1, XII | Addig majd az ellenség is elfogy, öcsém!~- Gondolja katonauram?~-
2383 1, VI | anyámnak hat volt, mégis elfogytunk, párosával is vittek volna, -
2384 2, XIV | elővigyázatból összeszidja, s ezekben elfojtja a legtermészetibb ösztönt,
2385 3, X | megsebzett vad kínosan nézett elfolyott vérére, hisz nem versenyezhet
2386 3, IV | midőn a szavaló egy tételt elfordítva mondott, mire Baltay megint
2387 1, IV | magyarázatát ez új névnek.~Amint elfordulának, az angol ekképp szólítja
2388 3, VII | a kemény ember nem bírt elfordulni tőle, s midőn a gyönyörű
2389 2, V | bizonyosan nem bánná, ha előbb elfutnának, de csak maradjon itt ő
2390 3, III | mondasz hozzá?~A feleletet elgondolhatják önök, s nekem csak az a
2391 2, XI | vele úgyis; ennyiből pedig elgondolhatjuk, hogy nagyon kevés ember
2392 2, XII | Minthogy éppen idáig jöttünk, elgondolják önök, hogy hiában nem jöttünk,
2393 2, XVI | veszi. Éppen e miatt némileg elgondolkodván, később azt mondja:~- András!~-
2394 2, VI | a válság órájában erősen elgyengült embert kocsira veték s a
2395 3, X | parancsolást uram; de nincs mit elgyújtani.~- Hisz akkor megfagyunk! -
2396 2, XI | az éjjeli világosság is elhagy; ha véletlenül meghalnék,
2397 2, I | élt gróf Festetics György elhagyatva mindazoktól, kik az embert
2398 1, VII | nem találtak, - mintsem elhagyjon ősi szokásaiból egyet; vagy
2399 2, II | következésképpen az ágyat is elhagynia szorosan meg volt tiltva,
2400 1, IV | már nagyságos uram, inkább elhagyom.~- Meg ne álljon, az istenért,
2401 3, XII | háromórányira ide, a Bakony egyik elhagyottabb részén.~- Megnézhetem én
2402 3, IV | regéket sorra mondogatá, elhagyván néha három, négy szakaszt
2403 2, XVIII | mert ha ez a gyerek úgy elhalad, ahogy most megindult, -
2404 1, IX | el a közelségből, hanem elhaladtatja maga előtt a nagy szénás
2405 3, XI | tessék elolvasni.~Baltay elhalaványult, valamint a gróf is, és
2406 3, VIII | uraság is, bíz azt pedig elhallgathatja a nagyságos úr.~Baltay nyugodtabb
2407 3, VIII | kezdé ereszteni, s órákig elhallgatta, midőn egy tárgyat részletezni
2408 1, XIII | istennek! - mondja Baltay elhalványodva, - tehát mégis nekem van
2409 1, XV | sorból, és Meddig Józsi elhalványult, midőn Pista a vállára csapott:~-
2410 2, X | magában Dunay iránt, s íme az elhamarkodásnak bizonyul; - ez olyan öreg
2411 2, IV | s midőn a legelső szó elhangzék a megindulásra, minden ló,
2412 3, II | támaszkodik, s ámbár rég elharangozták a delet, nem bír megválni
2413 2, III | hogy a szapora beszédben elharapja nyelvét; a mindenes pedig
2414 1, XII | körüllevők elülték vagy elhasalták, vagy a pásztorember rávetett
2415 1, IV | néhány jármos ökör kérődzik, elhasalván a mezőn.~Négyfogatú könnyű
2416 1, VII | vezeti; s mint látták, az elhatározó percben semmi sem gátolá
2417 3, I | már a félénkebb ember is elhatározóbb lett:~- Ha már ennyire vagyunk,
2418 2, XI | meszely borért fél napig elhazudozni valamelyik kurta csárdazugban.~
2419 3, XII | nótája, s azt százszor is elhegedülteti, mégis újra reávágyik.~Én
2420 1, XI | keményre verte, s illőn elhelyezé, eregetni kezdé a füstöt,
2421 3, I | embereivel együtt, amidőn az elhelyezés megtörtént, a ménfői szőlőhegyen
2422 1, II | a sok furcsa mindenféle elhelyezkedek a két mérőserpenyőben, hogy
2423 1, XVI | barátom, - mondja Dunay elhelyezkedve a karosszékben, - a dolog
2424 2, XV | midőn így erőnek erejével elhelyezteték, erősen föltette magában,
2425 3, IV | egykori kedves jó barátjánál elhelyezze, hogy a törvényes dolgokban
2426 2, IX | rajta, ami vörös.~A sok élhetetlen diák szétfutott, s a réten
2427 2, IX | bíz az szegény tovább is élhetett volna.~- Hát hallotta, barátom,
2428 2, IV | a kölcsönös számvetésben elhibáznák a számot, tudja meg mindenik,
2429 2, IV | visszamehetne, akkor könnyen elhihetjük, hogy háromszázért csakugyan
2430 3, XI | elhinni, pedig de szívesen elhinné!~Higgyetek és üdvözülni
2431 3, I | seregben volt akkor egy elhírhedt bátorságú ember, kivel ugyan
2432 2, IV | azt tőled, cigány!~- Azst elhisem, - kiált föl a cigány, -
2433 2, XII | ahhoz, hogy Csapó ő kigyelme elhisz-e valamit, vagy sem? Hanem
2434 3, VII | hanem ha már én ennyit elhiszek, legalább más meg annyit
2435 2, IV | cigány már egy szálig mindent elhitt, még azt is, mit az nem
2436 1, XVII | időben legalább mindent elhittek, az igaz, - míg ma már azt
2437 3, V | ezt egymásnak nagyon is elhitték.~- Édes apjukom! - mond
2438 3, VII | volt, tehát mi dolog ez?~Elhívatták a kocsmárost.~- Hallja az
2439 3, XI | időnek rideg képe lassankint elhomályosodott, hanem még tisztán látta
2440 2, VI | mondja Pista, - ha már eddig elhordozott, majd a sírba is csak elmegyek
2441 2, VI | boldogtalan, - ha eddig elhordoztam, tovább nem cipelem, valami
2442 1, XIII | menyegzőre készülének, ő Pestről elhozatta tabuláris prókátorát, egy
2443 3, X | bukdácsolókat egyenkint elhoznák.~A kocsis az első; a gróf
2444 3, VII | Így tudták Berzsenyit elhozni Keszthelyre, hol az ünnepélyen
2445 3, III | Csak ennyi?~- Ami volt, elhoztam nagyságos asszonyom! - felel
2446 3, IV | az ajtó elejét, s kezdett elhúzni egy gazdátlan nótát, olyan
2447 2, V | földterületen volt kénytelen elhúzódni a nagy test felé, hogy biztos
2448 3, VII | s egy pár jólelkű hazafi elhúzódott félre a Balaton sarkához,
2449 1, VII | Ázsiában tesz le.~Nemsokára elhúzódtak a nyugvóhelyre, a fiatal
2450 3, III | ház végében, néhány nótát elhúztak, köztük a "Cserebogár, sárga
2451 2, XI | lábába került, s most már éli az obsitos mesterséget,
2452 3, X | sarkán, s a vendéget akarná elijesztgetni.~A tetőt megnyomta a vénség,
2453 3, I | hagyott magára váratni.~Elindulás előtt más hadosztályba helyezték
2454 1, VII | elhalaványodva, nézvén a kocsi elindulását, és a szavakat úgy ejtvén,
2455 3, VII | útiköntösben állt, s az elindulást várta.~*~Ha való dolog nem
2456 3, IV | alkalmas hely volt.~Mielőtt elindultak, az öreg egy nagy bankjegy-csomót
2457 3, IX | dolgot másképpen akarja elintézni, tehát menjünk egymás után.~
2458 2, V | Tudom, - mondja a vezér elismeréssel, - de nekem a bátorságnál
2459 2, XII | léptekor letett, és úgy eliszonyodott bele, hogy mikor már az
2460 1, VII | ezzel a juhászatot végképp elítélné.~- De nem megenni hozta
2461 3, VI | akarattal bírónak, az aztán elítélte, hogy a nagyságos úr ezer
2462 2, XI | halsz, - mondja Pista, - élj, ameddig tudsz, - miattam
2463 1, XIII | Bizony, kedves húgomasszony, eljár az idő.~- Érzem, urambátyám,
2464 1, III | hogy - beüthet!~- Nem rossz eljárás, ámbár szigorú! - véli Bowring.~-
2465 3, XI | mindegy!~Utálom e lelketlen eljárást, s ha már a többség ilyen
2466 3, III | neked is kerül, hisz én eljárok akármi ringy-rongyban, ilyen
2467 3, VII | vendégseregnek, mely harsogó éljenekkel üdvözlé az ünnepelt költőt.~
2468 1, VII | mint a tüskebokor, hát eljöhettek hozzám búzakenyérre, aztán
2469 2, I | Hát ha kitartaná valaki, eljönne Keszthelyre?~- Úgy már pajtást
2470 2, XV | más tárgyra tért át.~- Rég eljöttél Pestről, barátom? - kérdé
2471 1, IV | utánunk a szekér.~- Pedig eljöttünk! - mondja hegyesen a hídvégi
2472 2, XI | most pedig, mikor már eljövetelének napjáról is tudósítva lőn,
2473 2, XI | legelső hírt vette a nádor eljöveteléről, láttuk, hogy egy maroknyi
2474 1, V | akkor a lakodalom napján eljövök a kalácssütésre, s azt a
2475 2, IX | van, s midőn András kezét elkaphatta, égő arcához érinté, mire
2476 1, VIII | nádasokon, hogy valahára elkapja azt a jámbor szarvast, melyet
2477 2, II | rovást kapta.~- S engem elkárhoztatott, miattam pedig napamat és
2478 1, V | ha tán háztól kérve is elkelhet.~- Félek, hogy húgomasszony
2479 1, VII | mert ha a feleségét úgy elkényeztette, hogy a kenyeret már nem
2480 1, IV | élvezettel hallgatja, s elképzel egy becsületes boxot, hol
2481 2, III | estig enyelgett vele, s elképzelé azt a boldogságot, hogy
2482 2, XI | főispáni beiktatást, könnyen elképzelheti, mennyi aranyos mentét lehetne
2483 3, VII | kedves olvasóimra hagyom elképzelni ezt az öt embert, kik a
2484 1, V | egy zsák búza mellett is elkérdeznék, hát még egy házasságnál!~-
2485 1, XIV | eszéhez, és igen megingatta.~Elkérdezte a gyermek, hogy az András
2486 2, I | ha nem tudna, bizonyosan elkergették volna.~- Építészetet is
2487 3, II | könyvvel több vagy kevesebb.~- Elkéri tán? - vélik olvasóim.~Az
2488 2, IV | másnak sem kéne.~Tévedés elkerülése végett megkérjük olvasóinkat,
2489 2, VI | azt az ellenséget, ha csak elkerülheti.~- Ne azt mondd édes rózsám,
2490 2, VIII | helyzetüknél fogva messze elkerültek.~Egy reggel belépett a cseléd,
2491 1, XVI | ha hazamenet Keszthelyt elkerültem volna, s ha teremtő körödből
2492 1, VII | irgalom nélkül megkezdi, mi az elkeseredésnek minden átkát szétereszti,
2493 1, XIII | lakházba ment föl, míg Baltay elkeseredetten ment haza.~András a kapuban
2494 3, X | kínjában húzódott be egy elkésett utas, akkor is megelégedett,
2495 3, IX | minutummal sem késtem.~- Miattam elkéshetett volna egy álló esztendővel.~-
2496 2, VI | egész mereven jártak el s elkészíték a csontfűrészelőt a mellékteremben.~
2497 2, XVII | szolgálatot.~Csapó mindent elkészített egy levélnek megírásához, -
2498 2, XI | legyen olyan, hogy midőn elkészíti, maga bámulja meg legjobban,
2499 3, V | hogy a pörnek kivonatát elkészítteti, s e végett az illető kir.
2500 3, IV | utolsó órában tudtam csak elkészülni, s akkor is kétezer forintnak
2501 2, V | hangon, mintha nem volna elkészülve e közbeszólásra.~- Azt hiszik,
|