10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
2502 2, V | uram, - a közt is csak elkeveredtünk még eddig.~- De hátha ma
2503 1, XVII | Mielőtt a rendes tárgyalást elkezdhetnék, a tekintetes alispán úr
2504 1, II | mondja a másik - aki elkezdi, annak is nehéz; meg aki
2505 3, IV | tudta, hogy akár a közepén elkezdje, s visszájáról is elmondja,
2506 1, XII | dalt, azon helyet, hol az elkezdődött, s ekképp lépésről-lépésre
2507 1, XIV | tulipános ládára fölültetvén, elkezdte neki magyarázni az istent,
2508 3, III | megint valami történet?~- Elkezdtem már egyet megint, talán
2509 3, XII | rendezzünk emberkiállitást, elkezdve az első arisztokratától
2510 1, IV | szerint az eddigi vezér elkiáltja:~- Vesd nekem a hátadat! -
2511 3, VII | nagy csoportja várta.~Pista elkíséré a vendégeket egész a kocsiig,
2512 1, X | verte föl benne a végerőt elkísérni a többit, ameddig elbírja
2513 3, VII | öreg jókedvvel már most elkísértem idáig, nem kell vezetőnek
2514 1, XVI | felé megyek - mondja a gróf elkísérvén őket, folytatván a beszédet
2515 3, XI | uram! Mi haszonra is adná, elkölteni úgy sem tudnám, maradékom
2516 3, IV | képpel mondván:~- Ezt mind elköltheted, öcsém, s megmondom, hogy
2517 1, VII | vezetett, s a jó barátok elkötekedtek a burgonyán és juhon, mely
2518 3, V | egyet; majd a harmadiknak is elkövetkezik a napja.~- Tudja is kend,
2519 1, XVII | benne.~*~A nagy embernek elkövetkeztek keserű napjai, jó barátai
2520 1, II | irtóztató bolondságokat elkövetni, hogy valamely hazánkfiát
2521 2, VII | ama vétekről?~- Magam is elkövettem volna, fönséges uram! -
2522 3, VIII | lenyugszik, úgy tudta Andrást elkomendérozni.~Kiment András, hanem hallgatódzott,
2523 2, II | házban.~A nagyságos asszony elkomorodott; mert látta, hogy a fenyegetés
2524 1, IV | lovaglósapkában, s készebb elkoplalni három nap, mint hogy az
2525 2, XVIII | fölszedjen a tudományból; de hogy elkószálja az esztendőt; mert az édes
2526 2, XV | tudja meg.~Egyszersmind elküldi a négy lovat tekintetes
2527 1, V | kell, hát a papért mindjárt elküldök.~- Nem értem, - mit mond
2528 1, XVI | mondja Sándor.~- Na, ha elküldte, vissza nem küldöm, - mondja
2529 2, VI | ahány sebem van, hát annyit elküldtem magam előtt, hogy ha el
2530 1, XIV | nagyságos uram, - mondja némi ellágyultsággal, - hogy az istennek sok
2531 2, V | a két ember pedig igen ellankadt volt s így lehetetlen volt
2532 2, VI | gubancost; mert még utóbb ellármázza tőlem a halált.~- Adok fiam,
2533 2, XV | bement, hogy vendégének ellátásáról gondoskodhassék, az orvos
2534 1, XVI | azonkívül, hogy úri módon ellátott bennünket, még három lovat
2535 2, XVIII | mert a vendégeket illendőn ellátta, s midőn a vendégek elbúcsúzának,
2536 2, VI | elhelyezék, takaróval is ellátták, s így vitték el magukkal
2537 2, XI | hogy ezek is mindennel elláttassanak, azért a városnak minden
2538 1, III | dolga volt a falusi kutyákat ellegyezni, addig a másik kéz hosszú
2539 1, VIII | meg-megdöbbent az állat; - de azért ellenállhatatlanul rohant odább, meg-megjártatván
2540 1, XIII | hátha nekem kifogásom lenne ellene?~- Ettől nem tartok, urambátyám, -
2541 2, IV | birodalomba betört ellenség ellenébe többé nem használt egyéb,
2542 3, X | megrémült emberek voltak ellenei, s kiket félerővel lehetett
2543 2, X | bocsásson meg neki.~- Tehát ellenem mást is vétett volna?~-
2544 3, X | önként nyúl leghalálosabb ellenének keze után, s a végső végórában
2545 2, I | mondja az egyetlen egy ellenfél, - ha valami okosat hallottam
2546 1, VII | van, még akkor is kiüti ellenfele szemét, ha a konstábler
2547 1, VII | béres puszta szóra elereszti ellenfelét, éppen midőn agyon kellene
2548 2, III | ötödiket.~- Jól van, jól - ellenkezik az öreg - hisz nem szárazdajkának
2549 1, VII | tulajdonságával, - nehogy ellenkezőképpen cselekedvén, úgy járjunk
2550 2, I | szabtad a helyet.~- Én meg az ellenkezőtől félek.~- Majd meglássuk! -
2551 1, VII | Árpád könyvvel dobálta meg ellenségeinket, s úgy olvasta ki ismét
2552 2, VI | jótehetetlen állapotban csak a régi ellenségek szaporodnának föl, - jó
2553 1, XIII | össze, s lettek halálos ellenségekké.~- Mond valamit, édes húgomasszony, -
2554 2, V | is szomszédosa volt régi ellenségének, s a két ember még a legveszettebb
2555 1, XI | nem tetszik, miért lett ellenséggé.~Megszólamlék benne az erő,
2556 2, IV | ha azs azs ellensíg a mi ellensígünk akar lenni, hát ne kerestesse
2557 3, V | Ugyan már hogy tudsz ellentmondani, - zörög a nő, - mikor én
2558 2, XII | engedékenységet megtiltja, - és ellenünkben ismét megvan az engedékenyeknek
2559 3, V | csak a fele! - volt reá az ellenvetés, ami megint; egy új töltés
2560 1, XVII | terjedt el, hogy a fölkelést ellenzé, s mielőtt barátainak eszébe
2561 3, VI | megfeledkezett.~A kis fürdőt ellepte a sok vendég s mint mindig,
2562 2, IV | herceg a hídfőhöz nyargalt, elléptetendő saját ezredét.~Az első sorban
2563 1, XI | oldalától a másikig alig tudott ellóbálódzani, s az egyenes út elvezetvén
2564 2, IV | akadálynak tartván, magától ellökje. Így nem irtózom bevallani,
2565 3, II | mondja a gróf - aki a könyvet ellopja, nem lehet egészen rossz
2566 1, XIII | elő?~- Hiszi-e kend, hogy ellopták?~- Nem!~- Akkor valahol
2567 3, VII | Kisfaludynak elég alkalma volt elmaradni a többitől, hogy Pistával
2568 3, VI | találta meg, s minthogy tovább elmaradnia nem igen lehetett, haza
2569 3, X | büszkén nézett vissza az elmaradókra s az ő lelkében is megszólamlék
2570 3, VII | többi közül, s mindenütt elmaradozik, mintha ki akarna szökni,
2571 1, III | vágnád, holnap reggel korán elmégysz Hídvégen ehhez a József
2572 2, XIV | legközelebbi törvényszünet alatt elmehessen, - egyébre nem volt szükség;
2573 3, III | adtam, nem ő nekik!... Most elmehetsz! - mondja tovább, de el
2574 1, III | nekem ezt az írást megküldi. Elmehettek.~Az egész dolog oly értelmesen
2575 3, III | járt úton mi már könnyen elmehettünk volna.~Míg a nők könnyű
2576 1, XIV | tanító kezére lestek és ámbár elméletben nem tudták volna meghatározni
2577 2, VI | az elváló percet.~Míg így elmélkedik, jő néhány markos legény
2578 2, XV | törekedett az orvost az elmenésről, hogy a környéknek megtarthassa.~
2579 3, VII | neki, hova kell bevágni.~Az elmenők nagy figyelemmel köszöntik,
2580 3, XII | kell elkerülni, hogy az elmenőre rá ne düljön nyomoruságában.~
2581 3, VII | s midőn a gyönyörű hölgy elmenvén előtte, egy szép jó reggelt
2582 2, IV | úgy hazsafelé majd csak elmenyünk golyóbics nélkül is.~- Nem
2583 2, I | kőröshegyi zsidó korcsmáros felét elmérte volna már egymaga.~Az erdő
2584 1, XV | a nagyon komoly részben elmerülve.~- Ha nem akarnak másképp
2585 1, III | el tőle, s ha megkaptad, elmész a jegyzőhöz, és írást adsz
2586 3, III | mindazt, mit hirtelenében elmond? Egyetlen egy szó nem jött
2587 3, II | leves előtt szóról-szóra elmondania kellene valamennyi előtt.~
2588 2, XVII | valami szép imádságot - elmondatlan hagynék.~*~Sorsom azon boldog
2589 2, XVI | leszállhasson és a nagyságos úrnak elmondhasson minden jót az ifjúúrról,
2590 2, XV | kézről-kézre, hogy végre elmosódék.~A felügyelő egy pillanatra
2591 Mon | vallom, hogy a múltnak képeit elmosódni nem engedem, - megmentem
2592 3, V | künn volt a szeptemvir, elmosolyodott s megelégedetten gyújtott
2593 3, XII | európai kultúra terén az elmulasztott századokat évtizedek alatt
2594 3, II | levest széthordják, addig is elmúlik vagy tíz perc; tehát a szemüveget
2595 3, VII | leírását negyven esztendőnek elmúlta után részben neki köszönhetjük.~
2596 2, IX | úrfi vörös nadrágja a réten elnedvesedett labdától olyan almafoltokat
2597 1, V | midőn aztán a hajdú lelke elnehezedett akkor mondta:~- No András,
2598 1, V | nagyságos úr! - mondja a hajdú elnehezülten, - ha a nagyságos úr ilyen
2599 2, IV | hogy nagyszerű pillanatot élnek, mely pillanatnak föl kell
2600 1, XII | ágyút kitalálták, mindjárt elneszezik a huszár elől az ellenséget,
2601 1, I | ha ennyi ember közt az is elnevetné s magát.~- De miért ne lehetne?~-
2602 2, I | paraszt fiúk, vagy mint később elnevezék: "algazdák" szamara a legalkalmasabb
2603 3, III | Keszthelyi Heliconnak13 fogjuk elnevezni, s így nem kételkedem, hogy
2604 2, VIII | tulajdonai egy kis gyöngeségnek elnézését okvetlenül megérdemlik.~
2605 3, IV | mondja megint, - s inkább elnézném, hogy még kétezer forint
2606 2, VIII | is meghallván a dolgot, elnézőbbek lőnek oly ember iránt, kinek
2607 1, VII | ezt a kis cselt örömest elnézte, - megelégedvén, hogy legalább,
2608 1, VII | legjobb barátját, mintsem elnézzen valamely gyöngeséget, melynek
2609 2, IV | diplomáciának sima szavait elnyelé az ágyúk torka, s e rohamteljes
2610 2, XI | minden pockot kénytelen elnyelni, és egy meszely borért fél
2611 3, I | szigorral, mire a jámbor ember elnyelte a többit, hanem megfogadta,
2612 2, XIII | mindenkit, hogy elviszik), tehát elnyögött néhány verset, és a kedves
2613 2, XV | szóra! - mondja az orvos, elnyomván indulatát, bekísérvén a
2614 1, XVI | karöltve egymás mellett elnyúló Bakony és Balaton, Veszprém,
2615 1, V | mentémet!~A hajdú nagy későn előadogatott mindent, s urát addig rángatta,
2616 2, XII | mikor aztán a másik fél előáll igazságával, s megmondják:
2617 1, VII | bort és a jó vizet; - az előbbieket a házigazda szívesen kínálta
2618 1, III | sokat engedett az árából az előbbinek, botja sem volt olyan drága,
2619 1, XII | egyik fény, s megint újra előbukkant, amint a körüllevők elülték
2620 2, VIII | tizenketted magammal az előcsapatot képezem.~A gróf karjai reszketének,
2621 3, XII | szalonnán, füstölt huson élődik! Minő vadság, hogy még szurrogátkávét
2622 1, IV | végig lássa, egyszersmind elöl legyen, s hogy a cigányhoz
2623 2, VIII | no, de csak hogy jártak, elöljáróban ennyi is elég volt; mert
2624 1, III | hogy az én rétemet mind elönti.~- Igaz-e ez, Meddig Józsi? -
2625 2, XII | pontos embereknek valami előérzetük, mely nekik az engedékenységet
2626 3, VII | egy ág berkenyét, hogy az élőfa legyen bizonysága, hogy
2627 2, II | sem újság nem volt, sem előfizetés; (bár lett volna, legalább
2628 2, II | betűkkel azok nevét, kik előfizetnek, hanem azokét, kik nem fizetnek.)
2629 3, VII | Berzsenyinek neve háromszor is előfordul, de ő nála egyetlenegyszer
2630 2, VIII | törte meg a nagy ember az előfordult nehézségeket, - szíve gyakran
2631 3, IV | alkalom, hogy a dologról újra előhozakodjanak, már ő kocsiba helyezkedék,
2632 2, XVII | türelmesen várja, míg a beteg előinté, mi nem sokára be is következett.~-
2633 2, XVIII | udvaron csinált rendet az előjáró kocsik közt, s hol az őrnagynak
2634 1, IV | élvezettel nézte ezt az előjátékot, mint a szatmári ember a
2635 3, I | lassankint gúnyolgatni kezdék, s előjelei látszának annak, ami következendő
2636 1, VI | megmaradt, s ha kiáltják, előkereshetik vele.~- Látom már, édes
2637 3, V | elment a másik szobába, hogy előkeresse a régi rovásokat.~Andrást
2638 3, V | csinál az uraság, ki már előkereste, amit akart, s midőn meglelte
2639 2, XVII | embert szeretem legjobban, - előkerestem két regényemben a legméltóságosabb
2640 1, IV | a könyöködet, mert aztán előkérheted a vizes lepedőket! - mondja
2641 1, V | hanem ha nekem még egyszer előkéri a nagyságos úr a processzust,
2642 3, VII | valami furcsaságot, mit előkerült alkalommal közreadott, s
2643 2, XIV | értelmében, kenegetni kezdé.~Az előkészületeket megtette, hogy a legközelebbi
2644 3, IV | Kisfaludy mindkét kezét elokkupálták (engedelmet kérek e diák
2645 3, XII | senkit a munkától az, hogy az élőknek ez nem ujdonság; de az lesz
2646 3, VII | a bakon, kinek kabátjára elől-hátul föl lehet varrni a híres
2647 3, XII | pedig még egy csomót kell eloldanom, s még egyszer meghurcolom
2648 3, VI | kerülni, - talán majd mégis eloldózik a nyelve.~- De sok gyenge
2649 2, XVI | Én csak meg nem ettem előle, - dünnyög András.~- Persze
2650 3, IX | úrnak megvigye a jó hírt, s előlegesen annyit megírt már neki,
2651 1, VI | kérdi gróf Dunay, a lugasból előlépvén a boldogokhoz.~- Fele mindig
2652 1, IX | közelsége több mint félig eloltá a szomjat, - a szenvedélynek
2653 3, VII | neki untig elegendő volt elolthatlan buzgalmáért; s ha már e
2654 2, II | kurrenst", és átadá a grófnak elolvasás végett, mit az rögtön el
2655 2, XV | jött.~A két különböző levél elolvasása közt csak annyi idő telt
2656 2, II | itt bíró gazda, én majd elolvasgatom, estére aztán jöjjön érte.~-
2657 2, XIII | fölkeresse s vagy tízszer elolvashassa.~Furcsa, ez a lap még viseltesebb
2658 1, XVI | akarom elolvasni, - s ha elolvastam, megmondom, miként került
2659 3, V | leginkább óhajt.~Dunay levelét elolvasván, látta, hogy itt nem közönséges
2660 2, XVIII | az eleven eszű gyermeknek előmenetelét látta, végig gondolt terjedt
2661 3, II | Kisfaludynak élő bizonyságul előmutathassa.~- Nem akasztanak föl, őrnagy
2662 3, X | szabados a kis kénpapírt előmutatva, - pedig ezzel a nyers fát
2663 1, IV | szám még mindig nevezetes előnyben van, s a kocsmáros félvén
2664 1, XVI | Badacsony, Haláp, Somlyó, Sümeg előőrseikkel Rezivel és Tátikával (a
2665 3, III | valóm van, hogy ez eszme előrajza volt a későbbi nagy gondolatnak,
2666 2, VIII | midőn a grófot meglátta, elordítja magát:~- Jaj, a gróf úr
2667 1, XVI | ajtaja, s a gróf némileg előreereszté az öreget, ki midőn az ajtóhoz
2668 1, XII | megkívánja bele.~Bowring úr előrehajlék a lovon, a furulyahang jobban-jobban
2669 1, XVI | szent áhítattal hallgatá, előrehajoltában kinyitván mentéjének legalsó
2670 1, XVI | nyugalomban maradni, hanem előrehajolván, szinte meg akará rövidíteni
2671 3, X | csárdánál, mert a bevonulók előrelátásból nem hagyták kidűlni, s a
2672 1, XVI | neki, fiam Sándor, most már előszedd ám a bécsi emberséget!~-
2673 3, VII | nemzetnek, ha egyes emberei ez előszeretetben akár a legszélső vonalig
2674 1, XIV | tekintélye iránt is meglehetős előszeretettel lévén, semmit sem akart
2675 3, III | hal meg, sőt mire a füst eloszlik, még azt a szúnyogot is
2676 2, XII | ujját mégis fönnfeledte.~Az előszoba ajtaja kinyílván, a herceg
2677 1, V | meg őket, aztán pedig az előszobába nyitott.~A nagyságos asszony
2678 2, XII | fölért az emeletbe, s az előszobában lévő huszártól kérdi:~-
2679 3, V | akkori híres szeptemvirnek előszobájában volt.~- Igenis, nagyságos
2680 3, VII | heliconi ünnepély napján elosztandók voltak.~1-ör. Kétezer forintot
2681 1, XIV | úgyse, maholnap mindent elosztogat.~- Ha nem lesz elegendő
2682 3, XI | a temetésről visszajővén elosztozzék a maradékon, és még össze
2683 1, X | erdőnyílások hosszán volt elosztva, s a Pistához legközelebb
2684 2, IX | védjétek, édes fiam, az élőt, - mondja Baltay indulat
2685 1, X | mentek egy negyedórányira, - előtaláltak egy urasági vadászt, ki
2686 2, XVII | visszakívánta az erőt az élőtől, és kiéhezte magát, midőn
2687 3, VIII | kell, s nagyobb becse van előttetek azon szénának, melytől egy
2688 1, XVI | kellett lépni.~A zörejre előugrott a kapus, hajdúk és mindenféle
2689 1, III | legokosabbat tenne, ha elővenné tűzszerszámát, a taplóba
2690 3, VIII | verésében érzelmeket ápol, ti előveszitek a bonckést, szétvagdaljátok
2691 2, IV | voltak és ellenség előtt, elővették azt a katonaorvosságot,
2692 2, II | hallgasd! - válaszol a gróf, elővévén Gvadányinak "Peleskei nótáriusát",
2693 3, X | meglátta, a pihentebb lovakat elővezetteté, ha még megtennék a szolgálatot,
2694 2, XIV | mosónéját és inasát csupa elővigyázatból összeszidja, s ezekben elfojtja
2695 2, V | hegyláncolat oldalában, s midőn az elővigyázati szabályok biztosságáról
2696 3, III | legjobban, melyet maga húz.~Előzzük meg a vendégeket, s mielőtt
2697 2, XV | elkedvetlenedett, s éppen ennek elpalástolása miatt az orvos végtelen
2698 2, XIII | bejő, - a könyvbe tekint, elpirul, mosolyog, fönnhangon mondja: "
2699 2, XVIII | vagyok! - felel a gyermek elpirulva.~- Kedves fiam, - kövesse
2700 2, XI | hátha valamelyik ősapjának elporlott csontjára lépne.~Megmondom
2701 3, IV | de hogy a magyar akkor elpuhult lett volna, azt már tréfából
2702 3, I | fordítván a puskát, midőn elpukkant a fegyver, fejét hátra kapta,
2703 1, XVII | legszerencsésebb, ki a gróf mellől elpusztulhatott, s mire a gyűlés után kocsijához
2704 3, IV | hegedüljenek.~A cigányok elpusztultak, s a társalgás lassankint
2705 3, XII | Szerzőt a nemzeti önszeretet elragadá, s korrajzoló helyett költővé
2706 2, XIII | beszélget saját érzékével, elragadja végre egy hely, mely magától
2707 1, XIII | öreget, kit a vér majd megint elragadt.~- No lássa, milyen engedelmessé
2708 3, VII | aprólék hiányzott, hogy azt is elrakja valahol a mentezsebekben.~-
2709 1, XII | igazságképp a hazugság mindig elránt egy-egy vonást a hazug ember
2710 3, XI | falevél, hogy a madárfészek elrejtőzködhetett, Pista megint az erdő felé
2711 1, IV | kapja el a lábát.~Bowring úr elrémült, - látta, hogy a szabály
2712 2, XV | midőn Budáról a vizsgálat elrendelteték; azonban ily roppant intézetben
2713 3, II | már a keserűséget, s talán elrepedne fájdalmában, ha a cigányt
2714 3, X | a beszorult emberek mind elrimánkodták, hogy megkínzott barmaik
2715 1, XII | megélhessen.~Mint a hullám, elringatta magát a dal a légben, csalta
2716 2, IV | el.~Az ingatag nád fölött elröpül a vihar, - minden erejével
2717 1, XVII | veszedelmesnek tartom.~A szó elröpült, s ámbár valamennyi ezen
2718 3, III | újabb körnek bemutatásával elrontsam, a többit sem azért mutattam
2719 3, XI | árnyéka sincs többé, - elrothadt porát fogja majd csak egykor
2720 2, XIV | fölötte, ő meg annak alatta elsétált, nem volt felesége; pedig
2721 1, XVI | sümegi váromladékok úgy elsötétedtek az utasok előtt, hogy ha
2722 1, IV | volna nekik az utat.~- Az elsők - mondja az ispán Bowring
2723 1, XV | megállapodának, nehogy az elsőket közellétükkel zavarják,
2724 2, XVIII | alvást elengedi s ő maga is elsompolyog utánuk a kertbe.~Mielőtt
2725 1, XI | mászott a hat ökör, hogy az elsőn levő kolomp egyik oldalától
2726 1, X | másik, hogy szügyével az elsőnek farához ért, - és hasonló
2727 1, III | mire amaz szóról-szóra elsorolá az előbbeni jegyzéket.~-
2728 1, IV | diplomáciai tárgyalásnak, és elsül az első ágyú, azaz, a béres
2729 2, XIII | higgyék amici, ha ez így megy, elsüllyed a világ. Pokolba a könyvvel.~
2730 3, III | mely egyetlen szúnyogra elsüti minden ágyúját; hanem azért
2731 3, VII | egyenkint érkezének, a jelül elsütött mozsárnak hangja a szőlőkben
2732 3, XII | a másik, - egy pár ágyút elsütöttek ránk emlékezet okáért.~-
2733 3, II | húzzák.~- Hát te cigány, élsz még? - kérdi az őrnagy megismerve
2734 3, VI | asztalnál ül, Imre nem tudott elszabadulni jó módjával, az öreg pedig
2735 1, VIII | megriasztva lévén, hamar elszaladtak a kutyák elől, tehát elhatározá,
2736 1, IV | hogy az ozorai verekedést elszalassza.~A kocsmáros egy kis ajándékért
2737 1, IV | ki az ablakon, míg bent elszánt bírakozás kezdődék, hogy
2738 3, VI | maradt.~A terítéket is hamar elszedték, a két ember az asztalnál
2739 1, XI | ostornyélért s a hat ökörért elszégyenlé magát.~Mintha maga előtt
2740 3, XII | torkig laktak a bámulásban, s elszéledtek a háztól, Pista levette
2741 1, XVI | nyolc gyerek között, hamar elszeletelik.~- Nyolc gyerek! - csodálkozik
2742 1, V | állatnak, - csakhogy úgy elszemtelenkedte magát néha, hogy addig meg
2743 3, VIII | el nem vett belőle; hanem elszenvedte, mikor látta, hogy az idő
2744 2, III | nagyságát az árnyékvilágból elszólítaná...~- Szólítsa ki kendet! -
2745 3, III | címet hallák, valamennyi elszomorodék.~- Tudom már mi lesz! már
2746 3, VII | zsebemben? - kérdi újra az elszórakozott ember.~- Ott van minden! -
2747 1, XIII | kincsem, azért nem fogom úgy elszórni, hogy akárki is meglelhesse.~
2748 3, X | csárda elejére, hogyha tán elszóródott valahol néhány szalmaszál,
2749 3, I | másik kéz nyúlt, mely az elszórt kiáltványokat mindenütt
2750 3, I | kiáltványait minden ház előtt elszórta, de a nép ösztönszerűleg
2751 1, IX | menekülés által sem ingerlik az elszunnyadt szenvedélyt.~Megadóztatá
2752 3, X | szabados, - s míg később elszunnyadtam, az alatt elhamvadt az utolsó
2753 1, XV | az elmúlt idők oszlopa, eltagadhatlan jelül állt helyén, s minthogy
2754 3, VII | mennél el a ház előtt, aztán eltagadnád, hogy magyarul is tudtál?~-
2755 3, V | vén Buda, nem tudott úgy eltakarni, hogy mosdatlan képét más
2756 2, VI | Hátha te is elesel?~- Ha eltalálnak, nénémasszony, akkor már
2757 2, X | jövök én most?~- Nem tudom eltalálni, méltóságos uram, csak azt
2758 1, IX | minden oly szerencsésen van eltalálva, mintha művészt várna, kinek
2759 3, XII | tovább csak nem tart?~- Eltartana ez éjfélig is uram, azért
2760 2, XIV | gyermeket minden gond nélkül eltarthatott volna. Ilyen fontos oknál
2761 3, VII | kétezer forintot adok, - én eltartom a magam szegényeit, meghagyom
2762 3, III | mulatság világos virradtig eltartott, minden legénynek akadt
2763 1, IV | ekképp a béres könyökét eltaszítja az útból, mire aztán vége
2764 1, IV | közönségesen! S ezen szóval eltávozának, csak Holvagy Pista mondá
2765 3, V | asztalnál maradtak, s a fiatalok eltávoztak, - mondok valamit.~Ez a
2766 3, IV | kocsiba helyezkedék, hogy eltávozzék. Ebben nem mondom, hogy
2767 1, XIII | dolgot.~Midőn már annyi idő eltelt, hogy a megboldogultat elegendőképpen
2768 3, VII | többi a nem jó.~Midőn eléggé elteltek a nagy hazafinak sokoldalú
2769 3, IV | hozzá, hogy két esztendő elteltével feljött, s minthogy előre
2770 2, XVI | hány órát és hány minutumot éltem.~- Ezt piros kukoricán maga
2771 1, XV | de a vigyázatlant könnyen eltemetik.~A társaság megoszlott,
2772 2, V | mondja Pista.~- Te tán eltemetnél engem?~- De még el is énekelnélek,
2773 1, XIII | tizenegy esztendeje már, hogy eltemettem az uramat, hanem ha ma csodát
2774 2, VI | orvos, - kend meghalt és eltemettetett.~- Hogy el akartak temetni
2775 3, II | az ő rendelete nyugszik eltemetve a vastag tollrántások alatt.~
2776 3, VIII | izgatottsággal.~- Alig tudtam eltenni láb alól, - nagyságos úrfi,
2777 2, XIII | szórták, "Pokolkői Vendelt" eltépték, "Vassziklai Fridolint"
2778 1, III | parasztgyereket a kézcsókolástól eltereljen; részint pedig, hogy a háznak
2779 1, XVI | katonáskodásból, - aztán pedig eltéríteni kívánván a beszédfonalat,
2780 1, II | táplálékot nyújt, s nálunk is elterjed lassankint, - majd aki legelőször
2781 2, XVIII | ez. A Himfy név hirtelen elterjedt az egész hazában, s a nagy
2782 1, XVII | tömegesen hoztak át a menekülők, elterjesztvén azt az egész vármegyében,
2783 3, I | nézvén a rendes ezredektől eltérő sújtásos ruhát, minő az
2784 2, X | asszonyom, ha az isten addig éltet.~András aztán jó éjszakát
2785 2, XI | s ha valaki olyan is eltévedne, ki a csiszolt padlón kívül
2786 2, II | fönnforgott per ösmeretlen módon eltévedvén, tízezer forintnyi jutalom
2787 3, IV | urambátyám, - mondja Imre eltevén a tárcát, s elbúcsúzván
2788 1, V | akkor is egyszer legalább eltévesztenék az utat.~A Baltay-családnak
2789 2, XVI | legkellemesebb hírt hozza, - de eltitkolni úgy sem lehetett már.~~
2790 2, III | volt, mint az inas, mikor eltörött kezében a lábas és nem tudja,
2791 3, VI | kend? - zsörtölődik az úr, eltolván az abroszt, mi megszokott
2792 1, XIII | húgomasszony, - maga csak eltréfál, - hanem én!... - én már
2793 2, XVII | aztán annyi jó voltával éltünk, hogy bizony nagyon olcsóért
2794 2, V | után nézett s aztán végképp eltűnt, a két lovas pedig a tüskehalom
2795 3, X | még a gyalázatos halált is eltűrné, ha a végórában azt mondhatná
2796 1, IV | tódult be egy fiatal csapat, élükön Meddig Józsi lépett a kocsmába,
2797 3, X | s a gazda naphosszat elüldögélt kívül a konyhán a kályha
2798 1, XII | előbukkant, amint a körüllevők elülték vagy elhasalták, vagy a
2799 2, I | cicfarkot, bojtorjánt, mind elültetik - hallja kend, - már mire
2800 2, I | lesz?~- A füvészkertben elültetjük.~- Ejnye, barátom, én meg
2801 3, III | három ember kártyáját is elütheti sokszor, mert az övé ez
2802 3, III | egy pár rossz krajcárért elütögették az asztalt. Ennyi volt az
2803 3, III | négy disznóm van kézben, elütök én akkor mindent.~- De az
2804 2, IV | valamelyik a nemzetségből elugratna vele; de mit használ, ha
2805 3, VIII | annyit beszél kend, hogy elunom hallgatni, most beszéljen
2806 1, XVI | a kocsis szólongását is elunták hallgatni, megszólamlik
2807 1, XVI | fogyjon le oly hamar a ritka élv.~Gróf Dunay csöndesen visszatolá
2808 2, IX | szégyen éri azért, hogy elvádoltam valakit, kérdem átossággal, -
2809 3, X | kínosan gondolt arra, hogy elvádoltatván, kit a golyók nem bírtak
2810 2, XIV | papír, egy csizma darab, elvagdalt toll a homályosabb sarkokba
2811 1, VIII | leshelyét, hogy a szarvast elvághassa a falutól, s úgy szorítsa
2812 3, XII | lehet, a kívánság szerint elvágja. - Talán elbolondították
2813 2, VI | állod ki, míg a lábadat elvágják.~- Soha se vesződjenek az
2814 1, III | jobban megismerj, hát még ma elvágod a töltést, és szent a békesség;
2815 1, XI | két első ujjad között úgy elvágok, hogy a szellőn kívül nem
2816 2, VI | nem volt irgalom, hanem elvágták a lábát, s a bekötözés utáni
2817 3, XII | nem vágja?~- Itt van hát, elvágtam! - mondja a bosszús ember
2818 2, XVIII | az igazi okra, hanem az elválási körülményekre célozva mondja, -
2819 2, VI | mondani szokott: Csak azt az elválást ki ne találta volna az isten!~
2820 2, XIII | észrevehetjük, hogy mindenik az elválasztó pillanat előtt, - a találkozás,
2821 1, II | öccsével ismerkedünk meg, s elválhatatlan barátjával, gróf Dunayval,
2822 2, IV | ameddig a fogadott munkát elvállalta.~Ne kérdezzük, mit csinálnak
2823 1, IV | fordulóval hozzuk meg.~Ezzel elválnak, az asszonyok megőrletnek,
2824 2, VI | alkalmatlansággal vélé bevárni az elváló percet.~Míg így elmélkedik,
2825 3, VII | egyik terembe!~Mindhárman elváltak a nagyobb társaságtól, hogy
2826 2, I | vármegyében is keresné, úgy elváltozott hatvan esztendőnek leforgása
2827 2, I | valamint a téglapor sokat elváltoztatott, és nem igen lehetne mai
2828 1, V | látja, s a mondott időben elvárja a nagyságos urat.~- Az aranyos
2829 3, IX | lábasaid között?~- Majd elvárnálak, - mondja az asszony, jogainak
2830 3, V | kérdést teszen hozzá.~- Majd elvárnám! - mondja Baltay szörnyű
2831 1, V | hanem ennyi haszontalanul elvásott esztendő nem volt elég arra,
2832 1, XVI | meg kellene állapodnia az élvben, hogyha álom, - ne tegye
2833 1, XIV | Dolgom van, úrfi, - azt kell elvégeznem.~- Beszéljen még valamit,
2834 1, IV | jó részét fekve kellene elvégezni, nehogy oly hamar kifáradjanak.~-
2835 1, XIII | segítségével tán 1796-dik évben elvégezzük az országgyűlést, az 1796-
2836 2, XII | lehetett az idő, Csapó már elvégzé dolgát, a Baltay-pört fiókjába
2837 1, XI | gyalogolni úgy-e?~- Könnyebben elvégzem, mintha hat felé kellene
2838 3, IX | búcsúztatót, azt más is elvégzi.~- Te szívtelen ember vagy.~-
2839 2, XVII | megtörhetlen volt a földi harcban, elvégződik, mint egy fuvolahang, melyre
2840 1, XVI | a rövid történet leírása elvégződvén, s Dunay leeresztvén a papírt,
2841 2, XI | furkós bot segítségével élvén, a kapott utasítás nyomán
2842 3, X | ha az úrfi a kisasszonyt elvenné?~- Ne támassza föl kend
2843 1, VII | most sem bánnám, ha Etelkát elvennéd.~- Nem vehetem el, - urambátyám.~-
2844 1, XVI | mondom, négyre-négyre még elvennék egy ezerholdas pusztát.~-
2845 3, XI | rajtam fekszik, nem tudok elvergődni a másvilágra, azért, ha
2846 2, XVIII | mindenkép erőlködött, hogy elverje a megszokott vendéget, de
2847 3, XI | senki.~- De tőlünk mégis elveszen valamit.~- Semmit sem, méltóságos
2848 3, V | annak, a legzsírosabb pörét elveszítené, nem egyszer, hanem kétszer.~
2849 3, V | kimaradt, hanem még a pört is elveszítse, ez már két olyan csapás
2850 2, XIII | bolond nevedet költik és elvesztél, ha az ég csodája meg nem
2851 1, I | bundának) tehát, mondám, elvesztém bámulóimat: mert ez az eredeti
2852 3, III | hogy minő könnyű volna itt elveszteni, amit otthon nehezen keresett.~
2853 3, VII | e nyelven, és ha mi ezt elvesztenők, lenne mit hallani a másvilágon,
2854 2, II | nem az utolsó dolog, mit elvesztettek, s nem lenne ez az első
2855 3, XII | fonal vége itt van, most már elveszthetem. Jó szándékkal mentem vissza
2856 1, VI | szerelmesek minduntalan elvesztik, aztán mégis azt fájdítják,
2857 3, XI | gyermek egy bolond órájában elvet egy lépést, nincsen ember,
2858 3, III | téglavetésre és lólopásra is elvetemedett, ennél alább nem ment; ha
2859 1, XII | hogy az ellenséget is előbb elvetjük, mint a magot, aztán megvárjuk,
2860 3, I | de mielőtt végső sugárát elvetné, észrevették a hibát a vezérek;
2861 1, IV | gondolatnak, ha csakugyan elvetődnék erre még olyan, ki itt vad
2862 2, XIII | a kisasszonyoknak, végre elvetődött egy-egy példány minden vidékre,
2863 3, VII | Rövid beszéd után Kis János elvette Pistától a berkenyeágak
2864 3, VII | nem mondhatja senki, hogy elvettem belőle!~Festetics elgondolta,
2865 2, VI | kiszállt, hogy a lovakat elvezesse, - s ezen munka közben az
2866 3, VII | ő maga legkönnyebben elvezet házáig.~Megköszönte a gróf
2867 3, II | kételkedett, hogy a szokatlan élvezet megrészegítette, nagyobb
2868 3, V | kérek, van-e a nőnek nagyobb élvezete, mint azt megmutatni, hogy
2869 1, VII | szekeret is rendel az ön élvezetére.~- Megyek! - mondja az angol,
2870 3, IV | ácsmérték egy hajszálig elvezeti a szemet, s édesapám már
2871 1, IV | ünnepélyen?~- Gondoskodtam élvezetről, - mondja a kérdett - el
2872 1, XI | számtalanszor megütődő puskazaj elvezette őt gondolatban a csatamezőre,
2873 1, XVI | hogy azokat még az éjjel elvezették az istállóból, nem tudom,
2874 1, VI | kétkedem anyám.~- Jó, - idáig elvezettelek, édes lányom, - ezentúl
2875 1, XI | ellóbálódzani, s az egyenes út elvezetvén őket terelés nélkül is,
2876 3, X | engedelmeskedett volna neki, - legalább élvezte azt a gondolatot, hogy neki
2877 1, XII | langyos estét a szabadban élvezzék, nem igen messze lévén a
2878 3, VII | nyújtva a jutalmat.~- Tehát elvihetem? - kérdi bizalmasabban Imre.~-
2879 1, I | vagy... huszonöt!~- Könnyen elvihetjük vissza Ázsiába, édes barátom, -
2880 2, VI | vele; ha valami jó tanyára elvinne kelmetek.~- Szívesen! -
2881 1, V | nem is kérdi, hogy a másik elviselheti-e?~- De hátha szereti a leányt?~-
2882 1, VII | finomabb, annál szívesebben elviseli az is! - mondja a herceg.~-
2883 2, IV | mint azt, melyet annak kell elviselnie, ki nagy lelkednek tanúja
2884 1, V | csizmáját mással akarja elviseltetni, aztán nem is kérdi, hogy
2885 2, VI | elmegyek rajta, odáig tán még elvisz.~- Hátha megélsz, fiam?~-
2886 1, I | kelljen fogadnunk, felét majd elviszem én, felét vidd el te; s
2887 1, IV | jön ki, hanem a fölösleget elviszi valaki, s egyéb mondanivalója
2888 2, VI | már gyalogolni is tudok.~- Elviszlek házamig, édes fiam!~- Nem
2889 2, XV | az evés, és mint tudjuk, elvitázhatlanul javulás útján van az olyan
2890 2, VI | észrevette, hogy Pistát elvitték a hullahordók, s minthogy
2891 1, X | húzódott, midőn a csapatnak elvonulását látta, s míg így szemlélődnék
2892 2, IV | tanyázók szemei elől némileg elvonulhatának, s a két bécsi úr kényelmesen
2893 3, I | irányt, melyben a franciák elvonultak, s amit értem, kötelességem
2894 3, III | a sírást, hogy reggelig elzokogna, ha megint eszébe nem jutna,
2895 3, X | lenyújtott kéz a legnemesebb emberbarát keze, s midőn az ember halódni
2896 3, VII | öröme, mint ezé az egyszerű emberé, ki a tarka vendégek közt
2897 2, VIII | minthogy saját huszonnégy emberéből még egyet sem látott a szabadban,
2898 3, VII | mely az akkori irodalom embereiből állott ki, és a vendéglátó "
2899 3, II | bejövő Püspöky, - saját embereim közül való, jót állok érte,
2900 3, XII | nem kívántam tenni saját embereinket, s így én lelkiösmeretesen
2901 1, IV | beleszólt az idő a történetbe, s embereinkkel máshol találkozunk.~~
2902 3, I | hadosztályba helyezték Püspökyt embereivel együtt, amidőn az elhelyezés
2903 2, IV | az eleven kerítést pedig emberekből szokták összealakítani.~
2904 3, VIII | Félre azokkal a nagyon okos emberekkel, előttük hiú boldogság a
2905 1, XVI | mely hasonló véralkatú embereknél nem bír addig megnyugodni,
2906 3, IV | már egy-két vers a kedvenc emberektől közszájon forgott, néhol
2907 2, XV | orvos.~- Ah, orvos úr az én emberem.~- Tessék velem parancsolni! -
2908 2, XIV | lóg egy kézitükör, melybe emberemlékezet óta ugyan egy borzas fej
2909 2, XIV | és adni; és ha már éppen emberére akad, nem tehet úgy, mint
2910 2, XV | vissza, hogy egy biztos emberét Körmendre küldje átvenni
2911 1, VII | cselekszik, ami jóravaló magyar emberhez nem illik, rovásra kerül. -
2912 1, XV | tizennyolcadik századnak utolja~Emberhússal kívánt jóllakni a halni
2913 1, VII | gyönyörködött abban, hogy az emberiség minő szánandó, midőn egy
2914 3, XII | hiszik önök, rendezzünk emberkiállitást, elkezdve az első arisztokratától
2915 3, XII | faj lehet?~De kár, hogy emberkiállítást nem rendeznek, látnák azt
2916 2, VI | sem hiányzott, mi magyar embernél a legfőbb megkívánhatóság:
2917 3, X | vihart hozott, s nem maradt embernyom az úton, csak a széles erdőnyílás
2918 1, VII | tanúságot tőnek azon nagy emberről, ki a magyar földesurak
2919 3, V | Baltay - tudom én, mi az emberség; - aztán te meg most már
2920 3, IX | ki annyira beléjött az emberségbe, hogy Galibának még a csizmáját
2921 2, II | föl sem kelt a fiú saját emberségéből, hanem Dunayék szaladtak
2922 2, XVII | legkevésbé kívántam volna, mert emberségemre volt bízva: Baltay contra
2923 1, VII | nemzet összegét végtére is az emberszám pótolja ki.~- Hát eggyel
2924 1, XVI | jó formán be sem vesznek emberszámba, - hanem megbámultatják
2925 1, III | szabadítaná el a vizet, hogy embertársának kárt ne csináljon; de lám,
2926 3, XII | virágzó édenné legyen.~Eme vezércikkre következő mondani
2927 2, XII | alispán azalatt fölért az emeletbe, s az előszobában lévő huszártól
2928 2, III | után megindult a kastély emeletébe, de visszásan tetszék neki,
2929 2, I | Barátom, az épületek mind emeletesek legyenek.~- Szabad tudnom
2930 1, XVII | mozdulni, s a kezét sem emelgette senki, hanem dugta az asztal
2931 1, XI | midőn karját ellenségre emelheti, s a maga neve mellé amazét
2932 2, IV | dűlő partján levő dombon emelkedék a postaház, előtte pedig
2933 1, IV | kévét hányni és zsákot emelni fog egyedül. Minden lépten-nyomon
2934 2, I | hanem magunkhoz kell őket emelnünk.~- Barátom, minden vasárnap
2935 3, II | én a nemzet dicsőségére emeltem föl, - nem bánom, ha ellopják
2936 3, VII | gyermek halványan ült a kis emelvény előtt, melyről a levelet
2937 2, X | gyalogol, hanem ez a harag emészt, - s látom, hogy vőm többet
2938 2, X | azt a jámbor állatot ki emésztette el?~- Tehát ugyanaz az ember?~-
2939 1, XV | el a távolban, - de éppen emiatt a két hátulsó már igen közel
2940 1, XIII | hát beszéljünk magyarul.~- Eminenter, - magnifice domine, - hanem
2941 3, IX | adjon kend neki, legalább emlegesse meg, hogy itt volt.~- De
2942 1, XVI | amint az főfájást, meghűlést emlegetett, össze-visszakommendált
2943 3, XI | teszik megint, - senki sem emlegeti többé, hogy elesett; csak
2944 1, VII | mint a medvejárás, - úgy emlegette meg a finom juhot és azt
2945 3, XI | szenet, s újra lerajzolódának emlékében az egykori csaták, melyeket
2946 2, XVIII | verseket mondogatván, melyek emlékéből többé ki nem mosódának.~
2947 2, XVII | hogy gyermekkorom legelső emlékei e nagy név említésével vannak
2948 2, XVII | ha egyiknek vagy másiknak emlékénél levett kalappal állok, kegyeletből
2949 3, VII | berkenyefát a halhatatlanok emlékére leássák a földbe, s a megkeresztelésnek
2950 3, XI | is.~Alkonyatkor utolszor emlékezék a dologról s midőn elérte
2951 2, XVII | olthatatlan szenvedéllyel emlékezem róluk.~Megálljatok, - számot
2952 2, XI | a Balatont, és századok emlékezete óta most ment a legelső
2953 2, IV | annyiszor letörlé, s kiknek emlékezetében máig is szeretetben maradt
2954 2, IV | lüktetésben, és az ember emlékezetéhez kérdést tenne, hogy a válság
2955 1, VIII | nézésétől; - neki is megvalának emlékezetei, s némi reszketegség fogá
2956 3, III | valamelyik ünnepelt írónknak emlékezetére.~- Csak kettőt? - kérdi
2957 1, IX | emléke le nem marad többé emlékezetéről.~Odább, odább megyen a szekér,
2958 3, I | az őrnagy, hanem hogy ez emlékezetes napot a franciák se feledhessék
2959 3, III | minden lesz, és hogy még emlékezetesebb legyen, minden évben két
2960 2, XVII | kövön áll majd a név, melyet emlékezetessé tőn.~Álljunk meg egy kissé,
2961 3, II | mondja Püspöky - hisz emlékezhetel még, ugyanaz, kit az erdőszélre
2962 2, XVII | melyre csak a körüllevők emlékeznek vissza.~A ravatalon fekszik
2963 2, X | hazavitték.~Míg az ifjú grófné emlékezni akart, az öreg asszonyság
2964 2, XIII | elég az hozzá, valahol meg emlékeztem én arról, miképpen szokás
2965 3, XII | elég hordani valója van.~- Emlékszik-e barátom azon napra, midőn
2966 1, XV | az elmerült, - meg tudják emlékükben tartani ezt a zenedarabot.~-
2967 1, XIII | köszönjük meg, legalább tartsuk emlékül azt a nyelvet, melyet Árpád
2968 2, I | most Józsa Gyurié mellett említenék; ki ugyan nem állított föl
2969 2, II | miért nem szabad könyvet említeni?~- Amiért méltóságos uram
2970 2, XVII | legelső emlékei e nagy név említésével vannak kapcsolatban, - meglehet,
2971 3, VII | kívül esik, hanem mégis említetlenül nem hagyhatánk őt; mert
2972 3, VII | első helyen gróf Dunayt említhetjük, ki ez ünnepélyre serdülő
2973 2, XI | és csak a legérdekesebbet említjük meg, majdnem azon száraz
2974 2, XII | kérdi a herceg, megbecsülve említvén egyik tisztjének a nevét.~-
2975 1, XIII | én csak megmaradok az emplastrum mellett, és nem mondok helyette
2976 2, V | eltemetnél engem?~- De még el is énekelnélek, hogy az anyád is ríva fakadna,
2977 3, III | őnála csak annyi, mint az énekesnél a skála, melyet napközben
2978 3, X | Dunaynak leánygyermeke van, ne engedd, hogy hajlékodból idegenek
2979 1, V | Baltay - hanem ebből nem engedek ám el, húgomasszony, mert
2980 2, XVIII | mondaná mindenki.~Ebéd alatt engedékenyebb volt, mint máskor, és eltűrte,
2981 2, XII | ellenünkben ismét megvan az engedékenyeknek az a szerencsétlenségük,
2982 2, XII | előérzetük, mely nekik az engedékenységet megtiltja, - és ellenünkben
2983 2, XII | szerencsétlenségük, hogy az engedékenységnek okvetetlenül rossz következése
2984 3, VII | léptek, hanem a hátráló kiált engedelemért, azt gondolván, hogy hátha
2985 2, VIII | legyen.~Elment a gróf ezer engedelemkérés mellett, s a huszonnégy
2986 2, I | az időben, a "Kis tükör" engedelméből megmaradt, csodálatos egyetértésben
2987 3, VII | hanem az öregúr most már engedelmesebb volt maga iránt, s a kedves
2988 2, X | nyúlván a kéznek, mely ugyan engedelmesen adá magát oda; hanem Pista
2989 3, XII | elférünk! - mondja Kisfaludy.~- Engedelmeskedném, uram, hanem dolgom is lesz
2990 2, IV | meg nem értik, és nem is engedelmeskednének neki, - ott már nem laknak
2991 1, XIII | elragadt.~- No lássa, milyen engedelmessé tesz húgomasszony, - hanem
2992 3, III | mint most, de e közön az engedelmesség és fegyelem hídján kellett
2993 1, XIII | árát is megkérem ennek az engedelmességnek, - ígérjen meg nekem egyet.~-
2994 3, VII | viszem el, méltóságos uramnak engedelmével. A gróf nem firtatta a dolgot,
2995 2, XIII | ekkora kitérés után, kegyes engedelmükkel, menjünk vissza, s mondjuk
2996 2, XVI | maradt, Csapó a rátűzött engedélyt levette és a fiókba helyezé,
2997 Mon | múltnak képeit elmosódni nem engedem, - megmentem azt, mit a
2998 2, VI | hogy meghalt, különben ezen engedetlenségért ötvenet kapna kend!~- Hát
2999 2, X | mint azt bárkinek különben engedhette volna.~Az öregasszony sokáig
3000 2, X | megérezzük, - de a gyanút engedje el, - ezt jogom van kérni.~-
3001 3, VII | hallom, mit tehetek én is?~- Engedjék meg méltóságos urak, hogy
3002 3, III | csúnya is legyen, azt meg nem engedjük.~- Amint parancsolják! -
3003 2, X | miért más embernek aligha engedné a rovást.~Sok volt egyszerre
3004 2, IV | szálltunk, s mielőtt távozni engednének a nyitott kapun, számlájával
3005 1, VII | mondja a gróf éppen nem engedve.~- Hüm, hüm! - mondja most
|