10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
3006 3, V | még.~- No hát nem tudom. - engesztelé ki a nőt, ki csakugyan megint
3007 1, XIII | vált el egymástól, mert az engesztelhetlen ember mindenére inkább megalkudott,
3008 3, IX | öregem, - szól az asszony engeszteltebb hangon, - hanem édes öregem, -
3009 2, XV | szemrehányásokat tegyen önmagának énmiattam.~Galiba nem tehetett egyebet, -
3010 2, XVIII | alispán írta.~- Ezeknek persze ennivaló is kell, - tehát ennivalóval
3011 2, XVIII | ennivaló is kell, - tehát ennivalóval is én látom el őket, - írja
3012 2, I | Barátom, - mondja Baltay, - ennünk volt és van is, - eladó
3013 2, XI | találkozunk vele úgyis; ennyiből pedig elgondolhatjuk, hogy
3014 1, XIII | forintért, tán azt mondanák: ennyiért nem érdemes.~- De mikor
3015 3, XII | szájába, mely Bowring minden enthuziazmusa dacára képzelhetetlen.~Az
3016 1, XI | pirosra kihizlalt?~- Még énutánam meg lehet kotorni a tálat, -
3017 3, X | sirassanak meg, mint az enyéim most engemet. - Ez első
3018 1, XII | hallhaták a beszédet, vígan enyelegvén a vendég huszárok a pusztai
3019 1, VII | némi szégyennel, - ha az enyémre nem, legalább kedves vendégeimért
3020 3, III | valamit édes lányom, - mondja enyhébben - majd vadászok én ki neked
3021 3, X | négy ló gőzölögve várja az enyhelyet, a hintóból pedig két úrhölgyet
3022 2, VI | csillapító Pistának is jókora enyhülést okozott s ekképp kevesebb
3023 1, III | azt a falut, melyet most Enying mezővárosának ismer az utazó,
3024 2, XVII | Másnap Baltaynak négy lova Enyingig kénytelen volt lépésben
3025 1, IV | folytatá az ispán, - amint Enyingről Mezőkomáromon át idejön
3026 1, VII | Lajos-Komáromot2, mely Enyingtől jó egy órányira fekszik,
3027 3, III | szó nem jött onnét, hol az epe lakik; ez a kis fegyvergyakorlat
3028 3, III | fölpofozta, mielőtt mérgében az epéje fölforrhatna; így vigyázott
3029 2, VI | bevégezte művét, s a fiú oly épen állt, mintha ott sem lett
3030 1, III | megépíteni, vagy nem úgy építenéd, hogy én megparancsoltam;
3031 1, XV | csak egyet tanácslok, - ha építenek, ne szaggassanak le egyszerre
3032 3, VII | hangyák réges-régen újra építenék.~Egykor az ősök oly kevesen
3033 3, VII | új nemzetet lehet megint építeni.~Annyi bánatot és örömet
3034 2, I | egy iskolával többet kell építenünk, igenis.~- Mit felejtett
3035 1, III | bizonyosfélét látott, mintha az építés megparancsolva volna, pedig
3036 2, I | bizonyosan elkergették volna.~- Építészetet is tanítanak majd.~- Hát
3037 1, VII | pedig ugyancsak az út mellé építettem; hát mikor várhatnám én
3038 2, I | kőhalmazhoz ért, azt mondja az építőmesternek:~- Barátom, az épületek
3039 2, I | meghallgattad, mit beszélnek, építsd kisebbre, vagy nagyobbra,
3040 2, I | mi miattunk akar meg se építsék.~- No de hát miért nem?~-
3041 2, XI | gróf temérdek költséggel építtetett föl, s ezen hordozá meg
3042 2, I | intézetemhez?~- Meg van már építve?~- Az épületanyagok össze
3043 2, I | Ez időben szüntelen az építvények körül csúszván-mászván, -
3044 2, II | tudta, hogy az öreg Baltay épp ő miatta pöröl, elhatározta,
3045 2, I | megjött, már nagy mennyiségű épületanyag-szállítmányok érkezének Keszthelyre, s
3046 2, I | Meg van már építve?~- Az épületanyagok össze vannak hordva, csak
3047 2, I | építőmesternek:~- Barátom, az épületek mind emeletesek legyenek.~-
3048 1, XII | s az egészséges hangok érce harangként kondult meg az
3049 1, V | kegyenc nem valami kóbor erdei vad, hanem emberek között
3050 3, X | belefért, hisz a Bakony erdejében fa szükséget nem hallott
3051 3, XI | dolga.~*~Midőn a Bakony erdején oly sűrű lőn a falevél,
3052 1, V | egy vagy más közbejött érdek megállította a feleket,
3053 1, IX | vezettette magát.~A látvány érdekessége nem maradt el tőlük, a szarvascsoportok
3054 2, XI | mondjuk el, ránk nézve elég érdekkel bír az is.~~
3055 1, IV | hallgatni, véghetetlenül érdekli, hogy most mindjárt megvernek
3056 1, XVII | azonban nem mehetett el Erdélyország szélére, hanem várni kellett
3057 3, VII | nálunknál egy fejjel az ő érdemeik után, tehát minden esztendőben
3058 3, III | az álmoskönyvnek fontos érdemeit kérdésbe vennők, minthogy
3059 2, XVII | század elég arra, hogy a nagy érdemeket nagyoknak ösmerjük, tegyünk
3060 Mon | érdeme fölött, - és amit érdemesítni akar, azt karolja föl, -
3061 3, VII | szegénynek juttat valamit.~- Az érdemet nem lehet jutalmazatlanul
3062 3, XII | becsét tagadták, sőt azoknak érdemét még Kazinczy sem értette
3063 1, VII | pörre ingerelné, mielőtt érdemetlen keserűséget okozhatna, addig
3064 3, III | fiatal kapitány van, három érdemjel is van a mellén, s íme nagy
3065 3, III | gazdáim kitűnők.~- De meg is érdemled, hogy te vedd legelőször
3066 3, IX | agyon; mert látom, hogy nem érdemlek egyebet.~- Elvesztettük
3067 3, VII | kezdi a gróf.~- Mivel érdemlem meg ezt a megtisztelést,
3068 3, XI | nagyságos uram, - nem érdemlettem meg.~- A patvarba, - kinek
3069 3, XII | oldalzsebébe nyúlva, - íme ez arany érdempénz, ezt a nádor küldi.~Kisfaludy
3070 3, XII | fordulva mondja:~- Ez az ön érdempénzének fele?~- Uram, felét ő érdemlette
3071 3, XII | piros szalagon lógott az érdempénznek fele.~Kisfaludy hamar észrevette
3072 2, V | vágtatott előre, hogy az erdőből kihajtsa az ellent és erőszakolja
3073 2, VIII | példák, és a somogyi rengeteg erdők fejsze alatt ritkultak meg,
3074 2, I | nőtt s a Balaton a somogyi erdőlábakig lehúzódott, s ami kis tudomány
3075 3, X | nehogy ínségben feledje az erdőn.~Fáradtan húzkodott be a
3076 3, XII | csak magam álltam én ott az erdőnél?~- Ketten, édes jó barátom,
3077 3, XI | kivel a hadjáratban az erdőnyílásban álltak? - kérdi a gróf.~-
3078 3, XI | nézett mindaddig, míg az erdőnyílásból ki nem tértek, aztán pedig
3079 1, X | kimegyünk a vonalra, mely az erdőnyílások hosszán volt elosztva, s
3080 3, X | összegyülekezni, hanem midőn az erdőnyíláson végig nézne, három-négy
3081 1, VIII | szabados, egyenes úton az erdőségek felé tartott azon véleményben,
3082 2, V | középtest érintse meg az erdőségeket, s itt-ott már lovas cirkáló
3083 3, XI | csoportban indultak meg az erdőségnek, hogy a "Kenyeretlen" csárdást
3084 2, V | az országútra, mely egy erdőszárnyon húzódott keresztül s éppen
3085 1, VIII | kergetvén a vadat. Csakhogy az erdőszél felé az ebek előtt egy másik
3086 1, IX | Bowring urat a hajnal már az erdőszélén érte, hol éppen most csavarodik
3087 1, VIII | másfél órányira a tamási erdőtől.~Lesre megyen a dologtalan
3088 1, XVI | összekuszálta már, hogy erdővé meredt, s merőre dagadt
3089 2, XIV | tintafoltok megmaradnak, mint az eredendő bűn, - s a nőtlen ember
3090 1, I | angol, - igen eredeti), eredetibb sokkal, mint én a vastag
3091 1, I | tengerikutya-kabátomban, valamint őt is; azon eredménnyel, hogy az én bámulóim száma
3092 3, XII | századokon keresztül nyom és eredmény nélkül maradt.~A jelen nemzedéknek
3093 3, I | mely a francia kiáltványok eredményére várt:~- Uraim, - itt van
3094 3, I | szükség nincsen, s minek eredményét ma még ki nem számolja senki,
3095 2, XV | és rábeszélés nem akartak eredményre vezetni; - utóbb az alispán
3096 2, I | kőművesnek nézvén, szóba eredtek:~- Meddig, atyafi?~- Keszthelyig,
3097 1, XIV | pár istenes dolgot, - csak eregessük bele.~- Nem lesz még korán?~-
3098 1, XI | verte, s illőn elhelyezé, eregetni kezdé a füstöt, és gondolatban
3099 3, II | tűzszerszámát, s néhány perc múlva eregette a füstöt.~A gróf aligha
3100 1, XVI | elbűvölt lelket, a bűvölet ereje minden ízben megragad az
3101 2, XI | magát, egyszersmind az ekét ereklyeképp a múzeumába helyezte.~Következett
3102 3, III | büszkeségtől, hogy ilyen nagy ereklyét vehetett magára.~Az ág,
3103 3, XII | természetes, világos ész helyes és erélyes használata, s a tudománnyal
3104 1, IV | szokás által védettebb az erény, mintha az anya szeme nyomról
3105 3, XII | egy bűne, s ugyanazon egy erénye van, hogy alakjaim sem szebbek,
3106 3, XII | ismertetést, s én alakjaimnak ez erényét vagy bűnét mai napig változatlanul
3107 3, I | nem bíznak bennünk.~- Hát eresszék haza a fölkelősereget, -
3108 2, VI | szól az öreg - hogy odább eresszelek; mert lásd édes szolgám,
3109 2, XVI | öreg - hogy én medvék után eresszem, bolond ember az, ki az
3110 3, X | sincsen a csárdában, mi lángot eresszen a fa alá, hogy tüzet fogjon,
3111 2, VI | öregasszony, - megint oda eresszünk, hol a sántaság terem?~-
3112 1, XVII | Bécsből jöttek.~- Akkor rögtön ereszd be őket! - kiált a gróf.~
3113 2, V | a hátráló seregben elől eresztém őket.~- Kár volt! - mondja
3114 2, XII | alispánt rimánkodva sem eresztenek be, sőt ezenkívül még Csapó
3115 1, XVI | urakra, mintha talán azok nem eresztenék előre a kocsit.~- Tekintetes
3116 1, I | nap, cselédei senkit nem eresztének be hozzá, - s már majdnem
3117 2, XII | mondja Csapó, - ide már nem ereszthetek be senkit.~- Még a viceispánt
3118 3, III | mesterségre csak nem ereszthetem!~Ennyi elég lesz ezen körből;
3119 3, XII | szentegyházban is a legelső padig eresztik, hogy minden ember lássa
3120 3, II | akarta látni, hogy a kapát eresztik-e itt a földbe, vagy csak
3121 1, IX | megjuhászodott erőt.~Bowring úr érezé, hogy valami hatalom lefogá
3122 2, IV | meghatottan állt a herceg előtt, - érezék, hogy nagyszerű pillanatot
3123 3, III | mintha csakugyan könnyeit érezné, - eredj, édes gyermekem,
3124 2, XV | ámbár ő magát bűnösnek érezni sehogy sem tudta.~Már Vasmegyét
3125 3, VII | megríkattak, de amint az ízét éreztem annak a könnycseppnek, mintha
3126 3, VIII | nem eszkábálja többé.~Mi érezünk ezzel, örömeink, fájdalmaink
3127 1, VI | isten, hogy az életben ne érezzétek meg, hogy ezt az áldást
3128 1, XVII | sorstól.~Éppen mire Budára érhetne a küldöttség, mely a ruhákért
3129 3, V | majd a vacsorával is ott érik őket az asztalnál; tehát
3130 2, XVIII | már akkor az ifjúnak ajkai érinték, éppen midőn azt mondja
3131 2, XVIII | nyúljon a ruhájához!~- Már érintettem! - felel a fiú kegyelettel,
3132 1, VII | kétszer, de kellemetlenül érinti.~- Bocsánat - mentegetődzék
3133 3, IV | anélkül, hogy egymással érintkezniök kellett volna, mert mindenik
3134 2, V | formában, úgy, hogy a középtest érintse meg az erdőségeket, s itt-ott
3135 3, VII | hallgatott, hogy több szó ne érje, s midőn az ajtón Dunay
3136 1, XIII | ahhoz, hogy jobb időket érjek.~- Egy napocskával sem idősebb,
3137 1, XI | a szekeret, hogy idején érjék be a pusztát.~Pista lassan
3138 3, XI | hogy estére még Keszthelyre érjenek.~Az elválás előtt beszólíták
3139 2, I | hagyjuk el az esztendőt, ahol érjük.~- Barátom, - nekünk mívelt
3140 1, X | csak egy nagy csapatnak érkezése verte föl benne a végerőt
3141 2, XVIII | úrfi! - bíztatja András az érkezők felé nézve, kik közül éppen
3142 3, III | a néma csoport, hogy az érkezőt fogadhassa, ki után most
3143 3, I | összeszedni.~Terhes szekerek érkeztek Tatába, hol a nádor szállást
3144 3, VII | sehogysem bírt vele.~A szobába érkezvén, egy papírt mutatott Berzsenyinek,
3145 2, II | kinek még a gyöngesége is - erkölccsé válik, meg kell mutatnom,
3146 1, I | el egy nyomnyit a régi jó erkölcsből, s előtte kész pogány, kit
3147 3, V | felel a szeptemvir, ki erkölcsében sehogy sem bírt megváltozni,
3148 3, XII | kell közibénk jőni, hogy erkölcseinket szeliditse.~Az igaz, hogy
3149 3, XII | és ízlés nemesedése s az erkölcsök szelidülése magával hoz,
3150 3, VI | türelemmel, hogy tíz évnél tovább érlelgesse titkon, míg azt egykor csakugyan
3151 1, IX | s mielőtt húsz ölnyire érnének, négy fiatal szarvas oly
3152 3, VII | találkozik.~Mielőtt azonban idáig érnénk, nézzünk körül, kit látunk
3153 1, XIII | húgomasszony, - szólal meg egy kis erőlködés után Baltay, - hanem már
3154 2, XI | állhatunk jót, tehát nem erőlködünk a kiszínezéssel, menjünk
3155 2, IX | mondasz.~- Én pedig nem erőltetem a nagyságos urat.~- Be tudnád
3156 3, II | ideje volt, és szemének erőltetése nélkül a sötétülő könyvtárban
3157 1, VII | unszolá az öreg némi erőltetéssel, mintha maga ellenében is
3158 2, II | látta, hogy a mi urunk úgy erőlteti?~- Amit egyszer nem teszek,
3159 3, XII | igényeit áldozatkészséggel és erőmegfeszítéssel karolandja fel.~Ama természetes,
3160 3, VII | bírjunk el valamit, hogy saját erőnket megpróbáljuk; és ha megosztjuk
3161 1, IV | mégis eljő, megverik csupa erőpróbálásból, melynek nem annyira harag
3162 2, VI | végakaratát írá, tanúképp erősítse meg.~Az orvos aláírá nevét,
3163 2, IV | mindtől elszakadni nagy erőszakba kerül.~A szív dobbanása
3164 2, XVIII | megteszen az ember, mint erőszakért, mert:~A magyarnak már szokása,~
3165 2, V | erdőből kihajtsa az ellent és erőszakolja az átmenetelt.~Oly nagyszerű
3166 2, VI | néhány ölnyiről látják az erőszakos álom jelét a hídvégin, mellette
3167 3, VIII | rakott ő az egészhez; de nagy erőszakot tett ő magán, midőn el nem
3168 1, V | most már elmehet!~Baltay úr erőteljes ember levén, a nádpálcát
3169 1, XVI | házát, melynek fekvését erre-arra, jobbra-balra, görbén, egyenesen
3170 3, II | olyant szívok, amilyen az erszényemből telik.~- Igaza van ispán
3171 1, III | odább megyek házzal, az erszényemnek könnyen elérem a hosszát;
3172 3, III | hanem szeretném én látni az erszényét, hogy mióta a sok tudóst
3173 3, XI | akarunk maradni! - mondja, egy erszényt húzva ki, melyben aranyok
3174 3, III | újholdkor megcsörgetjük erszényünkben a pénzt, hogy sok pénzünk
3175 3, XII | legényének, ki szintén nem érté a dolgot:~- Ez a bolond
3176 3, III | azért, ha most eldarabolom érted, édes leányom, azért teszem,
3177 1, II | jóval felül becsültessék értékében, mint a többi.~A társaságban
3178 3, III | még annál is nehezebb és értékesebb, aranyfonalakkal vegyesen
3179 2, IV | célja nem parancs, hanem értekezés.~- Jó, - válaszol a herceg, -
3180 3, V | táblai ülnök kiadójával már értekezett is.~- Mennyi függ attól
3181 1, XI | magyarázá Pista.~- Most értelek öcsém! - mosolyog rá az
3182 2, VIII | alapítványlevelet készített, melynek értelménél fogva negyvenezer pengő
3183 3, XII | civilizációnak, melynek értelméről úgy látszik, aligha vannak
3184 1, XV | igen rosszkor.~- Szabad értelmezésért esedeznem? - mondja a másik
3185 1, XIV | dolgot, és szépen megfogta az értelmezést, míg arról volt szó, hogy
3186 2, I | bámulva állt meg, mintha nem értené a dolgot; utóbb mintegy
3187 2, XIV | szerencsétlenségre egyetlenegy szót sem értenek.~- "Vigye el az ördög!" -
3188 1, XIII | érti meg, domine?~- Hogyne érteném; - de hát nem rövidebb ez
3189 1, XVI | Miképpen tetszik azt érteni?~- Csak úgy, - méltóztatik
3190 1, IV | megérinté a bérest.~- Hozzám ne értesd többször a könyöködet, mert
3191 1, VII | mondja amaz, éppen most értesíte a végelhatározásról.~- Nekem
3192 3, V | készíttessen, nehogy e hiányos értesítés neki, a grófnak és Galibának
3193 3, IX | ott lesznek, s az öregúr érteti e mások által, hogy ő senkinek
3194 3, I | elütni egynémely dolgot, - az értetlen túlbuzgóság az ellenség
3195 3, IX | kíváncsisággal, mit Galiba megint nem értett.~- A kúria megrendelte,
3196 2, VIII | annyi sütni valójuk, hogy értették a dolog velejét, hogy a
3197 2, XI | nézd.~- Nem értem!~- Pedig érthetnéd; mert alólad vettem el; -
3198 1, III | szép szót; azért majd én érthetőbben megmondom: Meddig József! -
3199 3, VII | és a beszédet egy szóig érthették, midőn a gróf folytatta, -
3200 1, XIII | milyen nagy szerencse, ha nem értjük egymást.~- Oppugnálni akar,
3201 3, XII | a zsivány, - legalább mi értsünk szót, s midőn néhány gyarló
3202 3, VII | érkezett vendégek közt, nem értvén a szájtáltókat, vagy a világlátókat,
3203 1, XI | mondja az őrmester a béreshez érvén.~- Már ezekkel csak így
3204 1, XVII | vagyok azt mondani, amit érzek, hogy ez nem tréfa, s mint
3205 3, XI | háborítatlan látás boldog örömeit érzék, - míg a szabados étlen-szomjan
3206 1, VII | midőn közönségünk fölöttébb érzékeny, s minden gyönge oldaluk
3207 3, VII | kocsmárost, hanem nagyon érzékenyen vette, hogy a köztiszteletű
3208 2, XIII | odább, - beszélget saját érzékével, elragadja végre egy hely,
3209 1, IX | látvány, - bámulásnak csodás érzelme foglalá el a kedélyt, s
3210 1, X | Bowring urat sajátszerű érzelmek közt részelteték e vadon
3211 3, VIII | az ifjú szíve verésében érzelmeket ápol, ti előveszitek a bonckést,
3212 1, IX | szabadságának és fönségének érzetében mintegy a többinek választott
3213 1, XVI | egyszersmind megadja magát a fönség érzetének, s minthogy dagadó lelke
3214 3, X | hozzá, mert már a nők nagyon érzik a hideget.~- Csak fél órát
3215 3, VI | melyet György grófnak mélyen érző lelke a Balaton legalsó
3216 2, IV | akart útjába állni egy nemes érzületnek, hanem a kegyelem szavával
3217 3, III | egészen a költőhöz szorulva, s esdő tekintetét reá vetve, -
3218 2, VIII | látszott.~- Kérem alázatosan! - esedezék a gróf. - föl ne keljen
3219 1, XVII | felebaráti szeretetért való esedezés, hogy a mindenfelől menekülő
3220 2, X | mondd meg, az öreg András esedezik alázatosan, ha egy pár szóra
3221 1, XV | Szabad értelmezésért esedeznem? - mondja a másik kitűnő
3222 2, VII | mulasztá elmondani a múlt nap eseményeit, s minthogy a két huszár
3223 1, XV | csak egy percet,... uram! - eseng a másik, - az uram szót
3224 3, IX | mentét.~- Édes gazdám, - esenkedik az asszony - szóltam-e én
3225 2, II | fölolvasson neki, mit az esenkedve várt már, - de Andrásnak
3226 2, XIV | volna. A pipaszárak, botok, esernyők, ruhaporzók, a szobának
3227 1, IV | Pistának, ez elkapta az esésben levő kezet, s egyet csavarván
3228 2, XIII | bekövetkezhető sikertelenség esetében az ország csak oly szűk
3229 1, III | kéznél lenni, hogy egyes eseteknél fölvilágosíthasson.~- Melyiknek
3230 2, VI | elvitte, s ő csak halál esetére volt meghatalmazva.~Az orvos
3231 3, VII | kiknek annál jobb ízűn eshetett, mert a vendégszeretet olyan
3232 3, VII | képpel, mintha meg akarna rá esküdni.~- Hát a franciának sincs? -
3233 2, XIV | szórakozott ember dühbe jön, és esküdözik, hogy megint hozzányúltak
3234 1, V | citáltatták egymást, hogy a megyei esküdt két lovat tartott csupán
3235 2, XII | méltányolni akarná, hogy hivatali esküjének eleget tett; mert hisz eszébe
3236 2, XII | bele, hogy mikor már az esküt elmondá, a három ujját mégis
3237 1, V | oly boldogsággal, mintha esküvőre menne.~- No hát akkor ne
3238 3, XII | egymásra néznek, mintha jól esnék nekik az az új élet, mire
3239 3, VII | meg vagyunk mentve!~Miért esnénk kétségbe a múltért? hisz
3240 3, III | gazda: szélben ne vessünk, esőben ne arassunk; s ha őkelme
3241 2, XI | jelenetet, s néhány gyér esőcsöpp hull alá, s a nádor fehér
3242 3, X | raktak annyi tüskét, hogy az esőnek erejét elfogja a letéglázott
3243 3, VIII | istennek, - felelt amaz, - esőnk volt elegendő, ma meg napos
3244 1, XIII | háziállatoknak, hogy az esőt és zivatart megérzi, - ami
3245 1, XII | kinn felejtik, pedig én az esőtől tartok.~- Miért nem küldi
3246 3, III | mutattam be, hogy kétségbe essenek rajtuk, hisz ma már a gyermeket
3247 3, III | sem gondolván az akkori ésszel, hogy kedves élete párja
3248 1, XVI | mellé, s így költék el az estebédet hárman, hiába várván a vendégek
3249 3, VI | ment az öregúrhoz, ki már estebédre várta.~Megkívánta Imre a "
3250 3, VI | merte volna hozni, s midőn estefelé a társasághoz visszamentek,
3251 2, XI | szaporodott, a többi közt ott van Estei Ferdinánd főhercegnek neve
3252 2, VI | öregasszony - csakhogy te nem estél el, édes fiam, - tartson
3253 3, XI | prókátorok nélkül.~Pista csak esteledésig maradt otthon, aztán megrakodván
3254 3, VI | úr már nem várhatja.~Az esteli is elfogyott; hanem a két
3255 3, II | tovább utazásra.~Baltay estelig készen volt az olvasással, -
3256 3, VI | még mindig nem jelenti az estelit.~- Eddig már el is fogyott
3257 1, XVI | igazabban a házigazda nyakába esvén, minthogy az kiterjesztett
3258 2, X | lenn van, azt véli Baltay, eszeágában sincs, hogy a gazda már
3259 2, XVIII | eltűrte, hogy a gyermek a maga eszéből beszéljen valamit, s föltette,
3260 3, III | tekintene rá.~- Itt legyen az eszed, - látod, ez a kalács, ez
3261 1, IV | többit.~A megvert szabados eszén volt még, s érezvén a megveretést
3262 3, IX | gondolt, tán jó volna a fiú eszének hasznát venni; de nem azon
3263 3, XII | kimondja, éppen természetes eszénél és józan belátásánál fogva,
3264 1, XI | vigasztalni kezdé, anyai eszével átlátván, hogy ennél nagyobb
3265 1, XVI | a tárgy, az emberek, az észjárás és minden, minek párját
3266 3, XII | senki, hogy ép és egészséges észjárásban akármely nemzet kifogjon
3267 3, VIII | szétreped, tudománytok össze nem eszkábálja többé.~Mi érezünk ezzel,
3268 3, XII | legbiztosabb, leghathatósb eszköz, hogy a magyar az európai
3269 2, IV | Azonban mielőtt e végső eszközhöz nyúlnának, azt is meg kelle
3270 2, XII | hatalom arra, hogy bemenetelt eszközöljön.~Csapó föl sem vette duzzogást,
3271 1, XVI | folyt az eddig nem ösmert eszmebőség, s a hallgató nem mert belecsodálkozni,
3272 3, XI | hanem egy harcos, mely eszméivel hódít.~Baltay hű maradt
3273 3, VI | kiknek a füredi színház eszméjét még nem merte megmondani,
3274 3, XII | zavarjuk tehát össze az eszméket, - és ha már a nagy világ
3275 2, XIII | az értelem, a párbeszéd, eszmemenet tökéletesen befejezve, -
3276 3, III | mozgalmak a "Köztelekre", az eszmesúrlódások a pesti nemzeti kaszinóba;
3277 1, XIV | tudták volna meghatározni az eszmét, de a gyakorlatban már meglehetősen
3278 3, VIII | csak nem tágít, nehogy észrevegye a titkot.~Végre addig huzakodott,
3279 2, XIII | ha figyelmesek vagyunk, észrevehetjük, hogy mindenik az elválasztó
3280 3, IV | bosszantsak vele), s így észrevehetőleg tudatták vele nagyrabecsülésüket;
3281 1, XVI | mélyedésbe, s mielőtt az utasok észrevennék, már a kocsi oldalánál termett,
3282 2, XII | hanem midőn megfordulna, észreveszi a vasmegyei első alispánt,
3283 3, IV | nem tűnt föl senkinek ez észrevétel, kivévén Imrét, ki bátyjának
3284 2, V | parancsnok, meghallván az észrevételt.~- Kár volt őket elől ereszteni -
3285 1, X | össze.~A szabados a sűrűben észrevétlenül tűnt el; Pistát a lövés
3286 1, IV | tanyáig menjen, mert mint észrevettük, kíváncsivá lőn megtudni
3287 3, I | nádornak közelébe jutván, - ki észrevevén Kisfaludynak aggodalmát,
3288 2, V | hirtelen visszahúzódának, észrevévén előbb a két lovast is, melynek
3289 1, XIII | tarka seregében olyanokat is észrevőn, kik nála rováson valának, -
3290 1, I | elmondom.~Urunknak 1793-dik esztendejében, Bécsben az Úri-utcai 58-
3291 2, XVII | hét kövér és hét sovány esztendejük, - mit siránkozunk vissza
3292 1, XIII | törvényhozásban a legnevezetesebb esztendők egyike lesz.~- Én már igen
3293 2, XVII | siránkozunk vissza a nem kövér esztendőkre? Ráérünk, szellőztessük
3294 1, IV | civakodni nem mer; hanem esztendőn egyszer-kétszer elkéredzik
3295 1, XVI | ültetődvén~A vadonnak helyébe,~Esztendőnként sok uri nép~Gyűl oda a szüretre:~
3296 3, III | mindannyian s a szerencsét az észtől nagyon megkülönböztetjük, -
3297 3, III | amennyien voltak.~Sokáig eszükbe jutott a barátságos est,
3298 3, V | mondták, hogy elment az eszünk!~- Pedig dehogy ment, -
3299 2, XIII | is vannak, és így palam et publice nyomtatásban árulja.
3300 1, V | meglepett ember.~- Jó volt az étel?~- Hála istennek, bíz az
3301 3, IX | ajtó felé fordulva, hogy ételért rohanjon; mert most már
3302 3, IV | jutott annyi, hogy a második ételig most már türelmesebb, ha
3303 1, V | nő.~- A húgomasszony kis Etelkája, meg az én öcsém, ha összekerülnének,
3304 1, VII | azaz most sem bánnám, ha Etelkát elvennéd.~- Nem vehetem
3305 3, V | viszonyban vannak, mint Etelke és Imre, mikor egyiknek
3306 2, X | öccsének halála óta történt, - Etelkének férjhezmenetelét, Imrének
3307 3, VI | hogy a szakácsné adja be az ételt, mert a nagyságos úr már
3308 2, III | tanító urat, hogy a gyereket etesse, hanem hogy olykor-olykor
3309 1, XIII | hanem mivel idáig értünk, - etessünk meg, húgomasszony, - aztán
3310 3, XI | érzék, - míg a szabados étlen-szomjan várta Pistát a csárda előtt,
3311 1, XVI | sárban.~- Nem is Sümegen ettek ám abrak helyett rázottat. -
3312 3, X | szál szalmát Pistának lovai ették meg, s míg az Keszthelyről
3313 1, V | jó volt.~- Hány gombócot ettél meg, édes fiam?~- Azt tartom,
3314 1, V | az árnyékban hűselnek.~- Ettél-e már fiam? - kérdi a meglepett
3315 1, VII | minthogy a fiatalok még az étteremben maradának, Baltay azt mondja
3316 3, IV | Festeticsnek a legnagyobb szobát étteremnek lefoglalta, hol majdnem
3317 2, VI | idén a bámuló legények.~Ettől-e vagy mitől; de Pista napról-napra
3318 3, V | kardosan mentünk és úgy ettük; no hiszen volt is ám beszéd!~-
3319 2, XV | beteg, ki egy rendes ebédet étvággyal tud megenni gyomorfájás
3320 2, XV | s bár egyelőre elveszté étvágyát, mert egész huszonnégy óráig
3321 3, IV | a leves már elkölt, s az étvágynak jutott annyi, hogy a második
3322 3, XII | kimondva; de végig nézvén a vén Európának minden népét, civilizációját
3323 1, VII | megnyugodás után - tudod, hogy Éva asszonynak nagyon beszámítottam
3324 2, VIII | Keszthelyi napok.~Néhány éve már, hogy a keszthelyi intézet
3325 2, XV | úrnak is eszébe jutott az evés, és mint tudjuk, elvitázhatlanul
3326 2, XI | meglátjuk.~Addig is néhány évet pihen történetünk, s a közbeeső
3327 3, IX | pedig Galibához szól: - evett-e már spektábilis? mit parancsol?
3328 1, XVI | dicső ősi vára, azon kihűlt évezredes vulkánok egyike, melyek
3329 1, I | Hát, ami szaporodik évről évre?~- Hohó, barátom, - részes
3330 1, I | elviszik.~- Hát, ami szaporodik évről évre?~- Hohó, barátom, -
3331 2, XI | történetünk, s a közbeeső évszakok történetéből egész 1806-
3332 3, I | 1809.~Ne kerüljük el az évszámot; ha azt akarjuk, hogy a
3333 1, VII | emlékéül annak, hogy már néhány évtizede ketyegett a Baltay-családnak.~
3334 3, IX | legalább nem hasonlít az executióhoz, - azért kedves öregem,
3335 1, XIII | cantor, praeceptor, director, executor, assessor, compossessor,
3336 2, XIV | bátran állítom, hogy az exekució a legszebb diákszó, még
3337 2, XIV | az nem küldi pokolra, kit exekválhat, - akkor bátran állítom,
3338 1, XIII | extabulatio, ratificatio, exhibitio és szinte még ötszázféle
3339 1, XIII | convictio, intabulatio, extabulatio, ratificatio, exhibitio
3340 3, XII | civilizációval, majd lesz.~Tehát Extra Hungariam non est vita? -
3341 3, V | magát kérdezné:~- Vajon ez-e az a rovás?~- Persze hogy
3342 1, XII | szénaboglya mellett álltak, ezáltal födve lévén, mégis hallhaták
3343 3, VII | édesanyának öröme, mint ezé az egyszerű emberé, ki a
3344 2, XIV | elővigyázatból összeszidja, s ezekben elfojtja a legtermészetibb
3345 3, V | rég kivástunk, most már ezeken a sor.~- Ráér még!~- Most
3346 1, XV | ha itt búsulnak, úgy ezektől nincs mit remélnünk, és
3347 1, II | húzván ki, melyben fél évvel ezelőtti sétája az Úri utcán volt
3348 2, XII | rimánkodva sem eresztenek be, sőt ezenkívül még Csapó úr pápaszemére
3349 1, VI | elvezettelek, édes lányom, - ezentúl vezéreljen a jó isten, és
3350 1, XVI | négyre-négyre még elvennék egy ezerholdas pusztát.~- Aztán mind egészséges? -
3351 1, XIII | vetem!~A két szomszédos ház ezermérföldnyire vált el egymástól, mert
3352 2, XI | nádor Keszthelyen.~Anno ezernyolcszáz egyben a magyar földesúr
3353 2, XIII | XIII.~Himfy.~Ezernyolcszázhatodik esztendőben minden jóravaló
3354 2, V | tiszt.~- Szolgált ön magyar ezredben?~- Hisz magyar vagyok.~-
3355 3, VIII | hordjátok körül a lámpát, s ezredek óta mondjátok, hogy minden
3356 2, V | Legtöbb panaszom van a magyar ezredekre! - szólt utóbb harsányan
3357 3, I | s végig nézvén a rendes ezredektől eltérő sújtásos ruhát, minő
3358 1, XVI | Eszterházy Miklóst, a gárda ezredesét, ki nem késett nekik az
3359 2, IV | katonaszabály szerint két pajtás az ezredeshez könyörögni menjen.~Holvagy
3360 2, IV | nyargalt, elléptetendő saját ezredét.~Az első sorban látjuk a
3361 2, VI | dolog miatt, minthogy az ezrednél már jelentést tettek, s
3362 2, IV | ütegnek parancsa van az ezredre lőni."~Mire megvirradt,
3363 3, X | lövését megszégyenlé, s ámbár ezreknél kitűnőbb volt, egyetlenegy
3364 1, II | hirtelen megírt levélkét s egy ezres bankjegyet nyújtva, - vidd
3365 2, XIV | Mit is kételkedtünk? ezret teszünk egyre, a szavazójegyre
3366 2, IV | Mondja neki Pista.~- Ezs a mi ágyúnk? - véli ismét
3367 2, IV | őrzsöm a hazsának határát, én ezsírt segődtem be.~- Nem kérdezik
3368 3, V | inge hátra lökve, s egy pár ezüst sarkantyús csizma a szárazra
3369 1, III | drága, mert az arany itt ezüstből volt, s míg egyik kezében
3370 3, III | jól megfizették, egy pár ezüstgombbal és egy veres nadrággal úgy
3371 3, VII | kérdés, melynek megfejtője ezüstkoszorút kap gróf Dunay Jolán ajándékából, -
3372 2, IX | remélem, meg is lesz.~- Nagy fába akarja kend belevágni a
3373 1, XIII | én mind megtanulom.~- Non faciat, rogo, - bizony úgy tesz
3374 2, XVII | imaház egy gyönyörű kertnek facsoportozatai között áll, volt a temető
3375 2, XIII | nyomtatásban árulja. Dictum factum, deliberatum, ez már hallatlan
3376 3, VIII | levele mellett egy kis vékony fadarab van, azt pedig ok nélkül
3377 3, X | Alig veté le az utolsó fadarabot, s alig helyezkedék el egy
3378 3, VII | egyenességét a szomszéd fáéhoz mérje, s midőn így felnézett,
3379 1, XVI | s a herceg másnap addig faggatá a fiút, míg eredeti dolgozataiból
3380 1, XIII | egy alkalmat lelt újabb faggatásra.~- Húgomasszony, - megfogadtam,
3381 3, III | mert még negyven napig fagy lesz. Azzal is mulatjuk
3382 1, I | amint a dermesztő hideg fagya rájegesedett, mint valami
3383 3, X | nagyságos urat kezdé kiszedni a fagyból.~- Most már itt vagyunk
3384 3, X | ilyen zivatarban akár meg is fagyhat.~Alig veté le az utolsó
3385 3, X | körül a háznál, hogy meg ne fagyjanak.~András kihívta a férfiakat,
3386 1, XIII | midőn már a "jó időt" meg a "fagyos lábujjáról vett csalhatatlan
3387 1, I | lóg le, s lépés közben a fagyott bundát nótára veri ki; ha
3388 1, I | hazakísérlek benneteket, mondja, fagytól megkérgesedett bundáját
3389 2, XI | A Bakonynak legizmosabb fáit döntögeték el, hogy a hajótest
3390 1, IV | sem törődvén azzal, hogy fáj-e az ütleg, vagy nem?~Egy-egy
3391 3, X | el egy bundán, kegyetlen fájások rohanták meg, s majdnem
3392 3, II | keserűséget, s talán elrepedne fájdalmában, ha a cigányt meg nem állítja
3393 2, II | mondja odább, mire a gyermek fájdalmai dacára nyugodtabb lőn, sőt
3394 3, VIII | érezünk ezzel, örömeink, fájdalmaink tanyájának tartjuk, és megelégszünk
3395 3, III | megcsókolta, neki sem esett fájdalmára, meg az úrfi is azt mondta,
3396 3, V | hol lehet most?~- A lábát fájdítja, nagyságos uram, - lőn rá
3397 1, VI | elvesztik, aztán mégis azt fájdítják, aztán lesz belőle siralmas
3398 2, V | állott jót.~- Miattunk nem is fájdul meg! - mondja Pista.~- Gyilkos
3399 1, I | Nojsz az igaz, hogy nem fájdult bele a derekam; de lásd,
3400 1, IV | hogy az országot tiszta fajjal ültesse be.~- Szavamat adom,
3401 3, XII | gondviselés kegyelméből a magyar fajnak öröksége, - és sok más nemzethez
3402 3, V | ülőhelyről lógatta a Dunába fájós lábait, melyeknek a víz
3403 1, XIII | látod, Árpád vére miként fajul?~Nem látod a bosszús egeknek~
3404 2, XVIII | gyöngeség végtére nyavalyává fajult, s jaj volt a cselédnek,
3405 1, IV | íródiákjával; majd meglátjuk, nem fakad-e ríva egy kemény angolos
3406 2, V | énekelnélek, hogy az anyád is ríva fakadna, ha meghallgatná.~Az ágyúszó
3407 3, X | pompájában, a másik pedig a most fakadó bimbó.~Utasaink gróf Dunay
3408 1, IV | lábadra lépnek, aztán ríva fakadsz.~Pedig a fiú alig lesz már
3409 1, XIII | Berzsenyi-féle dal könnyekre fakasztá Baltayt, s midőn a herceg
3410 3, VIII | könyörögnek, - pedig bíz azok a faképnél hagytak máig, s minthogy
3411 3, IV | mert hiába, a fakó lónak fakósága még jobban meglátszik, ha
3412 1, VIII | menedéket remélt.~A vadaskert fala mellett rézsútosan vannak
3413 2, XI | ajtóra írták, - ez az én falábam a te öcséd ám, úgy nézd.~-
3414 2, XI | adaték a rendbe állásra, falábát a másik mellé helyeztette,
3415 2, XI | megint hamar megismerte a falábosok között Meddig Józsit, az
3416 1, VII | van? - kérdé a grófot egy faládára mutatva.~- Könyvek, urambátyám!~-
3417 3, X | közös veszedelem egy csárda falai közt hozta őket össze.~András
3418 2, XIV | volt szükség; mert a néma falak legfölebb egy jó meszelő
3419 1, IX | darab szarvas kullog utánuk, falánkan cibálva a szénát, s bármennyit
3420 1, XVI | Sümeget, s a szélső házak faláról lefehéredett a mész a sötétben
3421 1, VIII | vadaskertnek egy mérföldet átövező falát látá, egyenesen neki tartott,
3422 1, XIV | gondolatra, hogy annyi jó falatért már az istenre is rá lehetne
3423 3, III | ha az asszony még a maga falatjáért is röstell meghajolni, -
3424 1, XVI | maholnap ráolvas az ember a falatjára, - már is olyan drágaság
3425 2, IV | maradt talán egy-két jó falatnak, hogy az kipótolja zsiradékkal
3426 3, VII | ismét visszament?~- Egy falatok sem, méltóságos uram, -
3427 3, III | piros a pofája, aztán a falattal nem marad adós a bélének) -
3428 1, X | s minthogy a vadaskert falazata nem igen volt távol, az
3429 1, IV | amennyiből a vér nem a falból, hanem az ő fejéből ázott
3430 3, XI | Bakony erdején oly sűrű lőn a falevél, hogy a madárfészek elrejtőzködhetett,
3431 1, VII | Nagyokat kettyentett egy falióra, melynek zörgésére minden
3432 2, IV | partján, a lovak nyergelten falják a zabot, mit a gazda köpönyegszárban
3433 2, IV | megy s ha kell mozdulatlan fallá válik, - ezt az eleven kerítést
3434 1, XII | mintha bekerítették volna fallal, s a falon kívül ezer ágyúval
3435 3, III | közöl nem tudván, hogy a falra melyik rajzolta a szamarat,
3436 1, II | jöjjön?~- Ha önöket föl nem falta a farkas, az én tengerikutya-kabátom
3437 3, XI | átmenni, de a becsületes falubeliek nagy csoportban indultak
3438 2, II | szaladjon vele a szomszéd faluig, s adja be bíró uram ő kegyelmének,
3439 1, IV | csoda, hercegnek minden falujában és minden pusztáján van
3440 1, IV | míg kivallaná, hogy minden falujából összehordatá a legszebb
3441 1, VII(2) | kétség nélkül mintapéldánya a faluknak, egyenes és tágas, szabályosan
3442 1, VII | várhatnám én őt akkor, ha a falun kívül laknám? Ott marad
3443 1, IV | öklelődznek össze jámbor falusiakkal, nem emlékszem, hogy valaha
3444 1, VIII | bátorságát elveszté s a faluval ellenkező irányban rohant
3445 1, IV | Katalin cárnőt a festett falvakkal; de mielőtt Bowring úr kétségét
3446 2, XIII | alatt, éppen most ül le egy fapadon, hogy még egyszer helyrerángassa
3447 1, VIII | magasról átugranék, a golyó farába csapódott, mi az állatot
3448 1, XVI | vendégszobák felé, hogy az út fáradalmait kinyugodják.~- Magunkat
3449 3, II | meg az egész országot.~A fáradhatlan gróf nem röstell a tiszti
3450 1, VII | mielőtt okát gyaníthatná, a fáradság erőt vett a tűnődő emberen,
3451 3, XII | olvasóm: kérem, ne röstelje fáradságát, kérdezze meg, s azt hiszem,
3452 2, XVII | hanem az élet hosszában fáradtam el, s nem tudom, a legjobbat
3453 3, III | Aztán egész nap órakerekeket farag, utóbb is beáll ácsmesternek.
3454 2, III | hogy még a többit is maga faragja le.~~
3455 3, X | az öreget.~- Most meg én faragok rovást! - mondja Dunay a
3456 1, XI | feleselési hangot.~- Nem kend faragta meg a rovást?~- De én faragtam
3457 1, VII | parancsolni?~- Van-e új rovás faragva?~- Mindig van készen, nagyságos
3458 1, X | hogy szügyével az elsőnek farához ért, - és hasonló helyzetben
3459 2, XIV | utóbb még a teinsurunk nagy farkasbundáját sem lelik, pedig az már
3460 3, X | kenyeretlen" csárda.~Jaj nektek farkasok, ha a "Kenyeretlen" csárdára
3461 3, X | találunk majd helyettük farkasokat.~Mindenki hallgatott, egyik
3462 3, X | prókátorok hiányzanak ebben a farkasordítóban, hanem találunk majd helyettük
3463 3, X | Bakonyban. Ott maradt tehát farkasordítónak, hová csak kínjában húzódott
3464 3, X | ott a gazda, hogy még a farkast is megeszi! Régen ott feledte
3465 1, II | vadnak. Uraim, kinek kurta farkú kutyája van, eressze ki,
3466 3, VI | valának azok a rendezett fasorok, melyek a termény-fiókokat
3467 3, X | négy ember törtetett egyik fától a másikig.~- Nem hittem,
3468 1, I | megrázván, mire a legelől álló fattyúk rémülve bújtak a vénebbek
3469 3, IX | Magnifice, tudja-e mi az a fátum?~- Egy ostoba diák szó,
3470 3, X | konyhán a kályha szájánál, s a favágáson kívül megelégedett annyi
3471 2, I | győzöm őket rovásnak való fával.~- Rovás? - mondja csudálkozva
3472 3, V | icce ásványos vizet főző fazekába tesz, s egy pár óra múlva
3473 3, IX | dolgaidba?~- Hát engem láttál-e fazekaid, lábasaid között?~- Majd
3474 3, I | Erre Püspöky felkapott egy fazékszedő botot, mire a táborkari
3475 3, XII | a jelen átalakulás nehéz fázisában bölcs mérsékletet és tapintatot
3476 2, V | gúnyolódék amaz.~- Ha talán fázol, - inkább tüzet rakok, -
3477 3, VII | milyent nézne anyád, ha fecskefarkú ruhában mennél el a ház
3478 3, III | közön az engedelmesség és fegyelem hídján kellett keresztüljárni.~
3479 1, IX | lefogá karjait, s ámbár már a fegyveren nyugvék a keze, a lövésnek
3480 1, VIII | lövésre kaphatná; de amint fegyverét megtölté, a szarvas újra
3481 2, VIII | szenvedélyt, s a tréfának könnyű fegyverével győzött önmaga és mások
3482 3, III | hol az epe lakik; ez a kis fegyvergyakorlat őnála csak annyi, mint az
3483 3, I | fővezér a polgárságot is fegyverre szólítá, s aki fegyvert
3484 3, I | hogy a magyar lovasság új fegyverrel küzd most.~A francia vezér
3485 1, XI | nincsen egyetlenegy siránkozó fehércseléd, kinek özvegysége vagy árvasága
3486 3, XII | értek el.~Egy nyírfakereszt fehérlett a sírnál, a keresztnek új
3487 3, VI | Veszprémmegyén keresztül még Fehérmegyén is átért a Dunáig, s megtermé
3488 2, IX | állna, még a feketét is fehérre mosná.~- Ha lehet, megcselekszem,
3489 3, VI | beszédet a fiatalember; mert a fehérvári égettek számára kéregettek,
3490 1, XIII | fölemelkedve ülőhelyéből, s egy fejbólintás után az udvaron át a lakházba
3491 2, XII | kinyitott ajtón kinézve, és fejbólintással üdvözölvén az alispánt, -
3492 1, I | házak teteje fölé, és nagy fejcsóválással ment be a palota belsejébe,
3493 1, IV | nem a falból, hanem az ő fejéből ázott ki.~Fölegyenesedett
3494 1, XV | lehet csodát látni, s íme, fejedelmünk már megmondá, hogy tudja
3495 1, XII | már olyan csákót teszünk a fejedre, melyet még az oltár előtt
3496 3, XII | látok, - mert bíz még a fejemet sem érek rá megvakarni,
3497 3, III | Hölgyeim, kegyelmezzenek árva fejemnek, meglesz a lakodalom, de
3498 3, III | kivált az asszony; mert fejes a kölyök, nem enged a világért,
3499 3, VIII | abban a jó hitben, hogy az ő fejétől majd mégsem lát oda, ürügyül
3500 1, II | fiatal embert is, kikkel első fejezetünkben találkozánk, az egyik az
3501 3, II | magát, hogy végtére még a fejfájáshoz folyamodott, csakhogy kimeneküljön
3502 1, VI | átkozottul rosszul állna, hogy fejkötőjét akkor rántsa félre a szarvas,
3503 1, VI | szemtelen jószág néha a csipkés fejkötőt is meglegelte, pedig ez
3504 3, XII | életszükségeket, amelyeket kultúra fejlése, polgári kényelem és ízlés
3505 3, XII | az indusztriának óriási fejlettségét, - de a népéletet seholsem
|