10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
3506 3, XII | magas mértékben ki voltak fejlődve, - dacára a sok természetes
3507 2, V | nem ökör.~- Talán az a fejőstehén jámborabb? - kérdi viszont
3508 2, IX | akarja kend belevágni a fejszét.~- Már fogom a nyelét, -
3509 3, XII | munka, mintha én vágnám fejszével kétfelé.~- Éppen bizony!...
3510 2, XVIII | hogy a nemzet milyen erőt fejt ki.~- Aki eleven, az az
3511 1, VII | csapván egy bolond alakú fejtakarót, melyben utazott, sétált,
3512 1, VII | egy kis sújtást le hagyjon fejteni.~Baltay, az öreg, készebb
3513 2, IX | volna; azért abba hagyta a fejtörést; hanem neki vágott a kastélynak,
3514 1, IV | esik a váll oly messze a fejtől.~- Ahá!... már látom, hogy
3515 1, XVII | látták, hanem azt nagyon is fejükbe vették, hogy a franciák
3516 2, IX | ölte meg?~- Amint az isten fejünk fölött van, és az isten
3517 3, III | akármily messziről megérezte a féket, melyet a kérlelhetlen asszony
3518 3, III | ez a lisztnek a java, a feketéjét a cseléd eszi meg, pedig
3519 2, XIV | Minthogy pedig az ördögöt feketének mondják, kísértsük meg a
3520 2, IX | ha kenden állna, még a feketét is fehérre mosná.~- Ha lehet,
3521 2, VI | már mindegy, akár puhán fekszem, akár keményen.~- Hát hiába
3522 1, XVII | akkor ne is kérdezzék, hova fektetik őket a franciák? hanem kívánjanak
3523 2, XV | hova a tegnapi fölindulás fektette, s így Galiba csupa kénytelenségből
3524 2, VI | nem tudott jobb helyre feküdni? - kérdi a paraszt.~- Már
3525 1, IV | mintha az egésznek jó részét fekve kellene elvégezni, nehogy
3526 1, XVI | kerüli a házát, melynek fekvését erre-arra, jobbra-balra,
3527 3, V | adás, vízhordás, köpönyeg feladás mind igen alkalmas szükségben
3528 3, IX | még meg, - mondja Galiba félájultan - kérem magnifice domine, -
3529 2, I | igenis.~- Hát a lódoktor felakassza magát? - szólamlik meg a
3530 1, X | részt vehessen, - mert már felálltak a vadászok, s ilyenkor az
3531 2, XIII | első siker nem bírja még felbátorítani az ifjút, - egy csomó papírt
3532 2, IX | pipa után nyúlt, hogy a félbehagyott dohányt majd kiszívja, de
3533 3, I | s az elkeseredés kitörő félben volt.~A fölkelő seregben
3534 3, V | köszöntött valaki, s így félbenmaradt a szó, különben a szeptemvir
3535 3, I | veled! - mondja Püspöky félbeszakasztván a beszélgetést, minthogy
3536 3, VII | levelet fölvette, és midőn felbontá a levelet, a benne levő
3537 1, XVI | ujjaival agyon kaparászván felborzolt haját, az ifjú gróf elébe
3538 1, IV | hídvégi - itt van ám a hídvégi felcser (ez célzás), nem lenne jó,
3539 1, IV | izeni is, hogy a hídvégi felcsert, meg a vizes lepedőt elvigyék
3540 2, VIII | Maga, vagy a lelke? - kérdi felderülten a gróf.~- Hány óra, kedves
3541 3, I | Midőn a meglepett tiszt a feldühödt embertől kész halálát várta, -
3542 3, X | után, s a végső végórában felebarátjait látja.~Baltayt fölsegíté
3543 1, I | megnézte kend a belvárost?~- Feléből, harmadából, kegyelmes uram!~- (
3544 3, XII | Kisfaludy szintén jó korán felébredt, s a négy ló készen várta,
3545 3, II | a nagy ember pillanatra feledé, miért kelt föl ily korán,
3546 2, I | mondja a gróf, - én voltam feledékeny, igenis, - egy iskolával
3547 2, XIV | sarkán feledni (átkozott feledékenység) és mégis mennyi perköltséget
3548 2, XIII | papírcsomag.~- Valamit itt feledett ön? - kérdi Bowring.~- Egy
3549 3, I | emlékezetes napot a franciák se feledhessék el, végig nyargalt a soron,
3550 1, III | megvigyázná, hogy el ne feledjen egyet.~Utána tisztes távolságra
3551 3, XI | mondja a szabadosnak:~- Nem feledkezem el, becsületes ember; hanem
3552 3, VIII | hogy Imre véletlenségből feledkezett-e el az ablaknál, vagy a szomszédházban
3553 1, XVI | hogy ha valaki az udvarán feledné e lovakat, nem fogná kiostorozni
3554 3, XII | vár hálás kézre, mely a feledségtől megmentse. Ne riasszon el
3555 2, XIV | zárja, körülnéz, valamit nem feledt-e el? minthogy egy pár légyen
3556 1, XVII | bolondjában az asztalon hagyván, feledtében valami légy után kapjon
3557 3, V | elmerült, hogy a rováson feledvén szemét, Andrást nem vehette
3558 1, XVI | hogy mire az olvasmány feléhez érne el gróf Dunay, Festetics
3559 1, VII | kedvem, akkor aztán rajt felejtem halálos holtáig. Mi következik
3560 1, I | nyelvet hírmondónak nem felejtette el.~Ekkor értek a Jasper-féle
3561 1, VI | hogy a nevét is csak alig felejtették nála.~- No csak hogy legalább
3562 2, III | csibék váluját a kapuban felejti; a lármás főzőnét figyelmezteti,
3563 1, XII | s a legjava búzámat kinn felejtik, pedig én az esőtől tartok.~-
3564 3, III | mondja tovább, de el ne felejtsd, hogy hálóvendég is lesz
3565 3, IV | oldalzsebébe nyúlt, s előhúzta felekenyerét, Kisfaludy regéit, s újra
3566 1, V | közbejött érdek megállította a feleket, kik aztán tíz esztendeig
3567 2, XVII | vagyok édes jó barátom, - felelé Kajári.~- Éppen azért mondom -
3568 3, XII | tiszta eszét és értelmes feleleteit, de egy angol 1794-ből szügségképp
3569 3, XII | kérdezze meg, s azt hiszem, feleletem kielégítő lesz.~Számos ember
3570 3, V | szólamlik meg az öreg a váratlan feleletre.~- Én előbb is itt benn
3571 2, XVI | Baltay úr is adós maradt a felelettel; - de utóbb mégis meggondolta,
3572 1, IX | az állatnak nincsen annyi félelme, hogy egy lépést távoznék
3573 3, III | felelte, hogy a katonának nem felelnek arra, hogy miért? hanem:
3574 1, XVII | adnak, melyért több leszen a felelősség, mint véli.~A nyugtalanság
3575 3, IV | aztán két álló esztendeig felém sem nézett, úgy, hogy mikor
3576 1, XII | esett, ijedtében mindenik felén a kéz utána kapott a másik
3577 1, XII | kéz utána kapott a másik felének, aztán a balkéz megfogta
3578 3, I | futamodók nyomában, s erre már a félénkebb ember is elhatározóbb lett:~-
3579 3, X | voltak ellenei, s kiket félerővel lehetett kilökni, hisz félig
3580 1, XIV | minden betűért kap fél hold feles kukoricaföldet, s éppen
3581 3, III | már nem győzöm hallgatni a feleségemet, mindig azt hajszolja, hogy
3582 3, III | asszonyok ellen, hisz én is feleséges ember vagyok, aztán egyszerre
3583 1, VII | zsemlye fönnmarad, mert ha a feleségét úgy elkényeztette, hogy
3584 3, III | hogy az apa úgy beszélt feleségével, hogy a gyermek nem kottyant
3585 2, XI | lesz kisebb?~De miért e feleselés, az ég is megkönnyezé e
3586 1, XI | fölkapván a megszokott feleselési hangot.~- Nem kend faragta
3587 1, XVI | fohászkodván ki a hegyek közül, a felesleges sarat felszítta s kivévén
3588 3, XII | s hogy az a civilizációt feleslegessé teszi.~Ma már tán maga a
3589 3, IX | hol sem egyik, sem másik felet nem akarta egyik is megkeseríteni.~
3590 2, XI | mérje más bajához, hogy felével legalább is megkönnyebbül;
3591 3, VI | forintot kapott a legközelebbi félévre? mennyit költött el és mire?~-
3592 1, IV | kérdé a béres könyökét jól felfeszítvén, mert ládd én odább nem
3593 2, XV | körülmények nyomán jut ő a pörnek felfödözéséhez, azért semmi sem tartóztatá
3594 1, I | talpú csizma volt, mintha felfogadta volna, hogy egész Európát
3595 3, I | hadosztályparancsnok lépett a szobába, s a felforrt vérű őrnagy katonás rövidséggel
3596 2, VI | elgondolá, hogy milyen nagyon félhet az ellenség, ha egy ilyen
3597 2, V | francia sereg, még pedig félhold formában, úgy, hogy a középtest
3598 3, VII | azt látom, hogy a padlásra felhordjuk a legjava szemet, - isten
3599 2, III | változtatott; mert látta, hogy felhős ugyan az ég, de még sem
3600 3, III | értelme van, hanem akkor és a felhozott esetben annyit tett, hogy
3601 3, III | minden ágybeli újra legyen felhúzva, a felső ablakokat pedig
3602 3, IV | két esztendő elteltével feljött, s minthogy előre megírta,
3603 3, I | gúnnyal amaz.~Erre Püspöky felkapott egy fazékszedő botot, mire
3604 2, XVII | teszem azon az ágyon, melyről felkelni többé nem fogok. Szerencsétlen
3605 1, V | kaszásait még a csádéban is felkereste, ha valamiképp az gyanítá,
3606 3, XI | beszélgetett Pistával, kit a gróf felkéretett, mert hitte, hogy a "Kenyeretlen"
3607 3, XII | fürgedi puszta közepén azon felkiáltásra: "Mit akarnak itt civilizálni?"~
3608 2, XVIII | küldöttségben egyesültek az erőt felkölteni, s a többi közt őrnagyi
3609 3, XII | kétfelé, hogy jobbról-balról felköthesse, ha már kettőt nem küldtek
3610 2, VI | Pista, - idáig már régen felkötöttek volna, aztán kevesebb bajjal
3611 2, IX | úrfinak, meg a szent atyáknak felkötöztek, hogy az úrfit könyv mellé
3612 1, XVI | Keszthely között képez, mintegy félkoszorú, melynek másik fele a Balaton
3613 1, VII | ennek elengedem a hidat, ha felnyittatja; meg az elsőt is, ha a vaj
3614 2, XII | zsebében rugódozni kezdett egy félökölnyi óra, s ütni kezdé a reggeli
3615 3, III | kötve a nyakán, s ámbár félölnyire maradozik a gazda után,
3616 1, II | ha tetszik, mindjárt felöltöm a tengeri kutyabőr-kabátot, -
3617 2, XII | negyedórai türelmet kérek, míg felöltözködöm.~- Szabad engedelmet kérnem,
3618 2, VIII | a huszonnégy fiatalember félöltözötten, borzas fejjel állt össze,
3619 3, VII | nagy ünnepélyről.~András felöltöztette a nagyságos urat, mi természetesen
3620 1, I | tengeri kutyabőrből készült felöltőt viselt, lábán pedig olyan
3621 3, IX | szeptemvir az eleresztett mentét felöltve, s miután irományait egy
3622 1, X | alakját látja meg, amint az féloldalt fordulva áll mereven egy
3623 1, XVI | Keszthelynek a Badacsony felőli oldalán volt egy mélyedéses
3624 3, III | írók költeményeiket fogják felolvasni, növendékeim pályakérdésekre
3625 2, IV | éjen még minden ember előtt felolvastaték a napi parancs, mely következőképen
3626 2, I | fogadom, nem telik bele félóra, többet hallasz mint amit
3627 2, VI | bekötözés utáni kínokban félőrülten hagyák a szabadost, míg
3628 2, XIV | adnék egyet.~Aki valaha felperes volt, és eszébe jut, hány
3629 1, VII | feledte a gyertyát, bizony még felpörköli magát.~- Hát én nem látom
3630 2, XIV | mikor távozik, - a gipszalak félrecsapott házisapkájával minden megindulás
3631 1, II | Festeticset még egyszer félrehúzza.~- György! valamit okvetetlenül
3632 1, XVII | s megdöbbent, hogy ezt félremagyaráznák, s akarata ellenére szavainak
3633 3, III | rángatja helyre az ülőhelynek félrenyomott bélését, közben pedig mindig
3634 2, V | Okvetlenül! - mondja a tiszt, félretévén a katonai rangkülönbséget, -
3635 3, XI | két fiatalnak boldogsága félretolta az utolsó ködöt is.~Alkonyatkor
3636 2, XVII | véli az úr - hisz akkor félrevernék?~- Azt tartom, nagyságos
3637 1, XV | bánathoz ami örömünk, - fels... uram! - igazítja helyre
3638 3, XII | jobbot.~- Hála legyen érte a felséges úristennek, - válaszol rá
3639 1, I | osztályba, mert legkönnyebb vele felsétálni; valamint azt is tudja,
3640 3, VI | gyönyörű fogatok megindultak Felső-Őrs felé, honnét már kiindult
3641 3, IX | szól az asszony egész felsőbbséggel, - másról van itt a szó.~-
3642 2, IV | belátása elég, - ön egyike a felsőház legtekintélyesebb tagjainak,
3643 1, XVI | közül, a felesleges sarat felszítta s kivévén a nagyon tócsás
3644 2, I | esztendővel meghalt somogyi ember feltámadna, saját vármegyéjét még Baranya
3645 3, XII | élet, mire a költő tolla feltámasztá őket, s nevük puszta megemlítésére
3646 1, VII | akkor egypárszáz öreg magyar féltékeny saját mentéjére, hogy készebb
3647 2, IV | szívéhez kapott, mintha féltené, hogy e kötelék tán mégis
3648 2, III | kímélje a szót.~- De mikor úgy félti a nagyságos úr!~- Mit tud
3649 1, VIII | rézsútosan vannak némely helyütt feltöltések, hogy a külső vad tavasszal
3650 2, VIII | s a levelet alig bírta feltörni, melynek tartalmát is már
3651 3, V | aztán mégis engedett, s feltörte a levelet, melynek tartalma
3652 3, XII | A bálványimádók vállain feltolakodott bábák mellőzvén az egyetlen
3653 3, VII | ünnepélyeknek mindenkor feltűnő tagja volt, s ezen alkalomra
3654 3, XII | odalőhessenek.~Míg Kisfaludy a feltűzéssel vesződött, a ház népe összeszaladt,
3655 2, XV | csizmadiát?~A pécsi nagy kórház felügyelője megdöbbent, midőn Budáról
3656 2, VI | mikor a kórházi orvos a felügyelőnek azt súgá, hogy az, amennyire
3657 2, V | meggyújtván, aztán ismét felült a lóra, mely a fához kötve
3658 1, XIV | bácsi, meg András bácsi?~- Félünk bizony; mert az ember nem
3659 1, XIII | ér az én pesti házam?~- Félurodalmat.~- Ha azt a pört megleli,
3660 Mon | hazafiságból meg ne vegye, hogy felvágatlanul a sarokba lökje; - hanem
3661 3, V | az asszonyokról csak úgy félvállról beszélt, - s nem szerette
3662 3, VII | mint az élő magyar és ez is félve nyitá meg az ajtót, nehogy
3663 3, XI | megint. - A pénzdarab leesik, felveszik a porból, lefújják róla
3664 3, VII | legyünk.~- Ejnye, hogy a fene verjen meg, - mondja amaz, -
3665 2, XIII | az időben még jól föl is fenekelték, kár volna háborgatnunk
3666 1, III | hosszát; mert most is már a fenekén vájkálok.~- Aztán olyan
3667 3, VII | legalább nem rakják a láda fenekére, aztán amit nekik adok,
3668 1, I | nagy úr lehet az, ki ott fenn az ötödik emeleten lakik.~-
3669 2, VIII | hogy a keszthelyi intézet fennáll, s a harmadik évben már
3670 3, V | tekintetbe a család közt fennforgó pörös viszonyokat, Dunay
3671 2, XVIII | melynek szavai szerint ő fensége érettünk jót állt, tehát
3672 2, II | elkomorodott; mert látta, hogy a fenyegetés valósulni kezd, s még az
3673 1, XVII | hogy mit szólok a francia fenyegetéshez, - kénytelen vagyok azt
3674 1, XIII | fölemelvén ujját, mintha fenyegetni akarna.~- Húgomasszony! -
3675 1, IV | ne menj a másvilágra! - fenyegetődzék a hídvégi, egy nagy ólmos
3676 2, VIII | az intézetet odahagyással fenyegették.~A főkormányzó bement a
3677 3, IV | megállni, úgy remegtem.~- De fényesek a csizmáid, édes fiam! -
3678 1, VII | magyar földesurak becsületét fényesen megváltotta, mit még életében
3679 1, IV | hol kapja ő ezt a nevet. Fenyíték alatt él itt uram ez a nép,
3680 3, I | önveszedelmére jött el.~Fénylett a francia sisak, melyre
3681 1, XVI | közhasznú intézeteitől akkor még fénylő Keszthely által. - Azért
3682 1, III | bizony vagy négy szál hosszú fenyő, tizenöt szál leszegezni
3683 3, IV | néhol ugyan kitörött lábbal, ferde nyakkal, hanem az mindegy,
3684 2, XI | többi közt ott van Estei Ferdinánd főhercegnek neve e magyar
3685 2, IX | Baltaynak kocsija a szent Ferenc-rendiek zárdája előtt állt meg,
3686 1, I | barátom, egyet, - Kazinczy Ferencet láttam ezelőtt három esztendővel.~-
3687 1, I | aztán az angol utána ment Ferencnek, kezet szorított vele, -
3688 2, VI | mondaná, mit a mi kedves Deák Ferencünk mondani szokott: Csak azt
3689 3, III | tisztelt olvasót, kivált ha férfi-ember, meg ne ítélje őt, tekintse
3690 3, X | fagyjanak.~András kihívta a férfiakat, kik a hívásnak engedtek,
3691 3, III | asszony-vendégeket eresztett, a férfiaknak pedig rendesen a nádüléses
3692 1, IV | válogatjuk; - amint hogy férfiaknál a jó arc nem hiányos, és
3693 3, III | épületnek abba a részébe, hol a férfitársaság mulatott; - különböző csapatokra
3694 2, VI | álltam meg, hogy hozzám férhessenek?~- Jaj! - szólamlik meg
3695 2, X | óta történt, - Etelkének férjhezmenetelét, Imrének fölfogadását, és
3696 3, XII | civilizációval ezek össze nem férnek, minálunk még nincsenek
3697 1, XVI | Hozzá lehet az eszéhez férni?~- Miképpen tetszik azt
3698 3, III | öregurak, persze, hogy nem fértek meg az asszonyok között
3699 3, III | juhnyájat, hanem az eszéhez férünk, hogy idővel ember válhassék
3700 2, XIV | lehet, annál feketébbre fessük.~Különböző nemű, rendű és
3701 1, XVI | Tátikával (a keszthelyi Festeticsek örökével; - nemes boraikban
3702 3, IV | volt.~Baltay távolabb esett Festeticstől, ki Dunay mellett ült, s
3703 1, XVI | önmagával, kezével haját kezdé fésülgetni, vagy ismét a mentét még
3704 2, XII | úr fehér haját egy görbe fésűvel rendbe hozta, mentéjét helyre
3705 2, XIII | temérdek embert vont a kis fészekbe, s így néhány ismerősünkkel
3706 1, XVI | foglaltak helyet.~A gróf feszesre begombolt mentében helyezkedék
3707 1, IV | vallásért meg hagyja magát feszíteni, mert magának nincsen hozzá
3708 3, II | tálalás ideje, annál inkább fészkelődött, mert az olvasástól nem
3709 1, III | körülövezi; s a jó módnak olyan fészkévé lőn, mintha az isten-áldásnak
3710 1, XVI | Szerelmünkben boldogot:~Hol fészkünkből kiröpülni~Egykönnyen majd
3711 1, IV | melyen az izmok percegve feszülének ki, és eléggé meggyőzték
3712 2, XIII | rettentőn megzavarta, - fi csak í-vel lehet írva; tehát
3713 1, XIII | elhozta magával, hogy a fiából embert nevelhessen kénye
3714 1, III | helyét rajzolá ki, - hány fiad van?~- Egyik fiam a fürgedi
3715 1, XVI | Sándor! - mondja az öreg, fiához fordulva - tudod-e kivel
3716 2, XVII | úgy az ország legderekabb fiainak egyikét fogja tönkre verni.~-
3717 2, II | az nem nyugtalanítja édes fiamat?~- A világért sem, - kedves
3718 2, X | megsirattam; de vőmet fiamként szeretem, s én nem bánom,
3719 1, XVI | vásárra, hogy paripát vegyek a fiamnak, ha még megbírjuk az árát.~-
3720 3, VII | Sándor ment a körbe, s a fiatalabbaktól átvette az ágat, hogy a
3721 3, V | mit csinál, ne firtassa, fiatalemberek ráérnek bolondot csinálni,
3722 1, I | kikérdez, mert azt mondja, fiatalembernek tanulni kell! Henyélni nem
3723 3, V | és avatottságot, mit ily fiatalembertől nem várt; de végre azzal
3724 3, IV | megszokásból, hogy az öregebb a fiatalért nem mindig fordul meg, ha
3725 3, XI | lemaradozott a bánat, s a két fiatalnak boldogsága félretolta az
3726 1, XII | száz ágyú szól.~- De olyan fiatalon meghalni, kedves öcsém! -
3727 2, VIII | benyitotta, és a hortyogó fiatalságot kényelmesen megvizsgálhatta,
3728 1, XIII | volt; tehát ezt a jó embert fiával fölrakatta egy kocsira,
3729 2, III | leejtette az úrfit, az a lábát ficamította ki, a gróf úr meg a méltóságos
3730 2, III | Persze, hogy nem a szamáré ficamodott ki.~- Most hát fekszik a
3731 2, II | fiúnak egyik lába ki van ficamodva.~Dunay ölbe vette a szerencsétlen
3732 3, V | régi írást elolvassa; de e figyelemben úgy elmerült, hogy a rováson
3733 2, IX | hogy a nagyságos úr nagyobb figyelemre méltatta, tehát a rövides
3734 2, V | egykedvűbb, mint a mozdulatra figyeljen, hanem még most is azon
3735 2, XIII | valamivel sűrűbbek, - s ha figyelmesek vagyunk, észrevehetjük,
3736 3, VII | nagy hazafinak sokoldalú figyelmével, saját körülményeiről kezdett
3737 2, XIV | nincsen a szobában, hogy őt figyelmeztesse, - nincsen egy pára, mely
3738 3, VI | én jó barátod vagyok, s figyelmeztetlek, hogy ilyenekből óvatosan
3739 3, V | szörnyű komoly képpel, mintegy figyelmeztetni akarván barátját, kitől
3740 1, XIV | Baltay végre föleszmélt és figyelni kezdett a gyermek beszédére,
3741 1, I | merültek, s míg egymásra figyeltek, együtt mentek a csoporttal,
3742 1, I | szól az angol nagyon figyelve, s egy rajzónt, valamint
3743 3, VIII | magáról tudhatja.~- Nagy filkó voltam én ahhoz a mesterséghez,
3744 Mon | ád életerőt.~Ma már nem filléráldozatot követelünk, az irgalom koldusfalat,
3745 3, VI | vagy hogy van-e még?~- Egy fillérem sincs, kedves bátyám, -
3746 Mon | nincsen isten áldása az ilyen filléren, - tengődtet ez, de nem
3747 2, XV | hiteles kimutatást, egy fillérig megtérítem.~Maradtam jóakarója~
3748 1, VII | gorombább is jó lesz.~- Mennél finomabb, annál szívesebben elviseli
3749 2, XVI | rátűzött engedélyt levette és a fiókba helyezé, hogy egykori utódjának
3750 2, XI | is tudósítva lőn, minden fiókból kiürítette a pénzt, csakhogy
3751 3, X | ablaknak még volt egy pár fiókja, melyen nappal befért egy
3752 2, XII | elvégzé dolgát, a Baltay-pört fiókjába tevé, s egyszersmind ráadásul
3753 2, XII | s a nagy iratszekrények fiókjain levő föliratokat figyelemmel
3754 1, VII | körmendi levéltár egyik fiókját kibélelte a pocakos pör,
3755 2, XII | ritka pillét, vagy bogarat a fiókok egyikére tűzte.~- Azt gondoltam,
3756 1, VII | utasítólag - hogy egy külön fiókot tartson neki a levéltár
3757 3, III | cseléd, - magam raktam minden fiókra.~- Hát a vendéglovaknak
3758 3, III | grófnak sem csinálnak.~Fíról fira marad a hegedülés, s a dádét
3759 3, III | a grófnak sem csinálnak.~Fíról fira marad a hegedülés,
3760 3, V | hogy Imre mit csinál, ne firtassa, fiatalemberek ráérnek bolondot
3761 1, VII | tovább folytathatná az öreg a firtatást, megérkezének a vendégek,
3762 2, XVIII | tehát nincs miért tovább firtatni a dolgot; hanem mivel mi
3763 3, VII | engedelmével. A gróf nem firtatta a dolgot, hanem megmondván
3764 3, IX | ilyent várni, - hát hogy van fiskális úr?~- Mediocriter! - válaszol
3765 1, XIV | kell nekik, nem futnak el a fiskáriusok után, hanem megoldják a
3766 2, II | A mi urunk ebből a fiúból maga akar ám valamit faragni,
3767 2, XVIII | oldalt súgja a meglepett fiúhoz:~- Most nyúljon a ruhájához!~-
3768 2, VIII(7) | E nevezet alatt apró fiúkat neveltek, kik az apróbb
3769 2, IV | lelkének nyomása alól, - a fiúknak mindig elég szerencséjük,
3770 2, X | lóról, bementem s ekkorig a fiúnál maradtam, most pedig visszajövet
3771 1, V | volt egy öröksége, mely fiúról fiúra szállt, - egy elátkozott
3772 2, XV | ha nem nyer semmit, ne is fizessen rá.~Az orvos kitűnő gonddal
3773 2, I | öt forinttal több volt a fizetése.~Ráadásul még azt mondom,
3774 2, XIV | tehát kereskedni, ügyvédek, fizetéses táblabírák, főjegyzők és
3775 3, X | megelégedett, ha tető alá kapott, fizetésképpen pedig egy szalonnadarabot
3776 2, XIV | megemlékszik róla, kivált midőn a fizetésnek ideje is eljő, - s akkor
3777 2, XVII | hercegnek, s ha már meg nem fizethetem neki másképp, - legalább
3778 2, II | előfizetnek, hanem azokét, kik nem fizetnek.) S minthogy újság nem volt,
3779 1, XIII | az ügyvéd, mert akkor én fizetném a perköltséget.~- No hát,
3780 2, XVI | legalább a fösték árába én is fizettem valamit, és ingyen nem néztem,
3781 3, X | szalonnával és elviselt ruhával fizettette magát, és a rengeteg erdőnek
3782 2, XV | Megalkudtunk, ki is vagyok fizetve, - vigyorog amaz, - még
3783 3, IX | domine, én egy szerencsétlen flótás vagyok, - panaszkodik Galiba,
3784 1, XVII | Debrecennél kikötne az angol flotta.~Hanem hogy abban az időben
3785 1, XVII | rendre adogatá a leveleket a fő-, az meg a vice és még vicébb
3786 2, XIII | midőn már a vízbeugrás, főbelövés nem használt (katonává nem
3787 2, II | valamit akarna a tekintetes főbíró úr, teszem már porciót,
3788 1, XII | mellett álltak, ezáltal födve lévén, mégis hallhaták a
3789 3, VI | bácsi pipára gyújtott a föl-alá járta a szoba hosszát s
3790 1, XI | paraszt, midőn a szekérről föladja a kévét a másiknak, hogy
3791 1, VII | mint azt a legelső napon föladta nekem a nagyságos úr.~-
3792 3, II | takart, melyben az ispánt föladták, hogy délig szokott ágyában
3793 3, I | hadsereg, hol a sorezredek föláldozása nélkül oldathassék meg a
3794 1, XVI | az utasok előtt, hogy ha fölárkolt út nem vezet el Sümegig,
3795 2, XVII | kendőjét, hogy lefolyó könnyeit föláztathassa, mert érezte a becsületes
3796 1, XI | a vérvörös szalag, mely fölbomlott csokrával még most is nyakában
3797 2, VIII | s az asztalon még mindig fölbontatlanul a levél.~- Bowring barátom, -
3798 1, IV | szabály már megbukik, s hogy a fölbőszült embert a béres most már
3799 3, VII | sehogysem tudták a grófhoz fölcipelni.~A gróf ezt jól tudta, mert
3800 2, I | oda mosogatja le, honnét fölcipelték.~- Tehát mit mondasz leendő
3801 3, XII | minden népét, civilizációját fölcserélni semmi kedvem sincsen.~*~
3802 2, XVIII | szóródott ki az útra, hanem a jó földben szépen megeredvén, erős
3803 1, VIII | kelljen hasalnia a tengeri földek szélén.~Néhány napi lesés
3804 1, V | húgomasszony, mert még a haló földemben is megfordulnék, ha igaz
3805 1, VII | csakugyan nem eszem, míg földemen megterem a búza.~- No, mi
3806 1, V | imádkozva sem eresztelek a földemre.~Nagyot vörösödött a napszámos,
3807 2, IX | az ifjú urat, hanem hogy földerül egykor általad a titok, -
3808 1, VII | nagy emberről, ki a magyar földesurak becsületét fényesen megváltotta,
3809 2, XVII | annak, hogy Magyarországon a földesurat legtöbbször a jobbágy siratta
3810 1, VII | elmenni a könyvíróhoz a földgolyó ellenkező oldalára gyalog,
3811 1, VII | búzakenyér a háztól; mert a földialma gyökeret ver, mint a tüskebokor,
3812 1, VII | benneteket, Festeticset mikor a földialmán soványodik le, a herceget
3813 2, I | véli a másik.~- Talán földialmára akarja fogni az egész várost.~-
3814 1, VII | vendégének:~- Na barátom, ha földialmával élünk, finom selymes gyapjúból
3815 1, III | marad a csárdában, - s a földje határát is addig tolja odább,
3816 1, XVI | ott, amióta~E pompás hegy földjébe~Szőlő s gyümölcs ültetődvén~
3817 2, IV | ellensége a hazának, melynek földjén most állunk, vagy mindenütt,
3818 3, XII | szurrogátkávét nem iszik mint a cseh földmivelő, vagy rossz teát nem szörpöl,
3819 3, VII | ajtót megnyitják, egy ősz földmívelő áll a három vendég előtt.~-
3820 3, XII | nálunk világtörténetet, földrajzot, statisztikát nem tudni
3821 3, VIII | életnek, testünk elkéredzik a földről, hol annyi bolondság közt
3822 2, V | seregnek balszárnya roppant földterületen volt kénytelen elhúzódni
3823 3, VII | míg a fát a körülrakott földtömeg saját gyökerén megtartotta,
3824 2, IV | miért bevárni a sáskát saját földünkön, mikor azt már jóval előbb
3825 1, IX | hajlandó volna egész Londont földurrogatni valami ködös éjszakán; most
3826 3, XII | mondja Kisfaludy mélázásából fölébredve, midőn a csárdához értek
3827 2, XVII | feleli utána Baltay, fölébredvén a köszöntésre, azután pedig
3828 2, VI | más világra; azért némileg fölegyenesedék, s amint a kocsi egy félig
3829 1, VII | András! - mondja az úr fölegyenesedni akarván az ágyban, hogy
3830 1, I | a nagy házakat?~- Bizony fölegyenesedtek egy állóhelyből!~- Hát mit
3831 2, IX | Hej öcsém! - mondja András fölegyenesedve, - de szeretném, ha én gondolhatnám
3832 1, XI | mindig a vén András, hogy fölemelje, s akad olyan ember, ki
3833 1, XIII | Tessék! - mondja a nő fölemelkedve ülőhelyéből, s egy fejbólintás
3834 3, V | folytatni, - elég annyit fölemlíteni, hogy az öreg elment haza,
3835 3, VII | becsülettudásképpen belévertek, az ma mind fölengedett benne, mert akármennyire
3836 2, VI | volna jobb; hogy végképpen fölépülne a legény, vagy hogy tán
3837 2, VI | amint most már hirtelen fölépült a fiú, azonképpen hanyatlott
3838 1, V | mintha sárkányon akarná fölereszteni.~- Nem érti kend a dolgot, -
3839 2, XII | haragjában.~Az alispán azalatt fölért az emeletbe, s az előszobában
3840 2, III | vagyok, - mondja András már fölérve, - és köszöntve a nagyságos
3841 1, XIV | sem a bácsié!~Baltay végre föleszmélt és figyelni kezdett a gyermek
3842 2, X | férjhezmenetelét, Imrének fölfogadását, és Galiba Pál tabuláris
3843 2, IV | hagyta el, szegődségképpen fölfogadván, hogy ő is elmegyen a lajtai
3844 3, I | hogy a nemzetet egészséges fölfogásában meg ne zavarják, s ne szedjék
3845 1, III | csinált, az pedig a vizet úgy fölfogja, hogy az én rétemet mind
3846 3, III | mielőtt mérgében az epéje fölforrhatna; így vigyázott ő az egészségére.~
3847 1, XV | tudták megérteni e szokatlan fölgerjedést.~- Igen, igen! - szólt a
3848 2, XI | fönséges uram, - hanem mikor fölgyógyultam, megint berukkoltam.~- Most
3849 2, VI | s minthogy Pista végképp fölgyógyulván, bekívánkozott oda, honnét
3850 1, IV | padon nyújtózkodó alak, fölgyűrt ingujjal rúgván föl magát
3851 2, XV | uram a fejét, egyszersmind fölháborodván azon, hogy neki ajándékul
3852 1, XVII | minden torok, s ez unszoló fölhívásnak engedvén a gróf, üléséből
3853 3, V | hogy egy pár száz ívre fölhízott pört midőn három ívre lesoványkodtatnak,
3854 3, VII | melyeket azonban egyenkint fölhordani körünkön kívül esik, hanem
3855 3, V | bizonyítékot, míg az alpörösét mind fölhordja, valóban nehéz lesz kitalálni,
3856 1, V | hétköznap még a csizmát is fölhúzta, és a Sió melletti kaszásait
3857 3, V | már egyszer! - nevet amaz, fölhúzván csizmáját, s megindulván
3858 3, II | tehát a szemüveget megint föligazítá, s a megízlelt olvasmányt
3859 2, XV | el ágyát, hova a tegnapi fölindulás fektette, s így Galiba csupa
3860 2, XIII | üres helyre kitűnő bötűkkel fölírá: Kisfaludy Sándor.~Kisfaludy
3861 2, VIII | fölül a nádori irodának fölirata látszék.~A gróf izgatott
3862 2, XII | már majdnem minden fiók föliratát megszemlélé, a legutolsónál
3863 1, VII | s azt tartom a szekrény föliratául legalkalmasabb lesz: Baltay
3864 2, XII | iratszekrények fiókjain levő föliratokat figyelemmel olvasta észre
3865 1, III | Pál - a többit pedig már fölírta a számtartó, s mikor szükséged
3866 2, IX | megérkezett.~Az angol rögtön fölismerte Pistát, hanem úgy állt a
3867 1, XV | visszautalá, de kit tán önök is fölismertek, tudniillik a nádort, míg
3868 2, XIV | meglehetős nagy mértékben fölizgatta a pesti ház, tehát még nem
3869 3, II | hívták.~Kisfaludy rögtön följegyezte, hogy el ne felejtse többször
3870 2, XI | aztán utána a nádor, rögtön följegyeztetvén a nevét Szapáryval, egyszersmind
3871 3, XII | Kisfaludy a vett utasítást följegyezve, és szentül megígérve, hogy
3872 2, XV | mondta ezt mindjárt? - mondja fölkacagva az orvos.~- Ah, orvos úr
3873 3, XII | ki éjfél után nemsokára fölkantározta lovait, s mire megvirradt,
3874 1, VII | hogy egy jókora forgószél fölkap bennünket, és Ázsiában tesz
3875 2, XVIII | kocsihoz ért, s a hágcsón fölkapaszkodék, András oldalt súgja a meglepett
3876 1, IV | mondja a másik, csakhogy a fölkapaszkodók helyére megint új embert
3877 1, XII | menvén a két alak, a hold is fölkapaszkodott a láthatárra, s a gyalogló
3878 1, VI | állt meg a lugas árnyaiban, fölkapva fejét, s nyakszalagján egy
3879 1, XI | De nem ám! - mondja amaz, fölkapván a megszokott feleselési
3880 1, I | meglássa, mikor az isten napja fölkel, meg mikor lenyugszik.~Ez
3881 2, III | róla, majd fölszedi, ha fölkelhet.~- Hát gondját viselte kend?~-
3882 3, V | elégítve, s a szeptemvir fölkelhetett az asztaltól, hogy írószobájába
3883 1, XVII | jött a keservesebb dolog, fölkeljen-e a nemesség, vagy nem?~Szép
3884 1, XVII | nemességnek nagy kedve lesz fölkelni, akkor ne is kérdezzék,
3885 3, I | bennünk.~- Hát eresszék haza a fölkelősereget, - azután vége.~- Még útravalót
3886 2, IX | Meg én is - mondja fölkelve Pista a padról, honnét az
3887 1, XIV | gyakran a parasztfiak is fölkéredzkedtek, csakhogy az okos állat
3888 3, III | leszen ma, mint máskor; azért fölkerekedtek, s az eddigi szédelgés helyett
3889 1, XVI | magyar gárdát, s ez okból fölkeresék herceg Eszterházy Miklóst,
3890 1, XVII | napjai, jó barátai nem merék fölkeresni, - s hogy napjai vigasz
3891 2, XIII | kedvenc helyet máskor is fölkeresse s vagy tízszer elolvashassa.~
3892 2, IV | a családi tűzhelyt, hogy fölkeressen egy másik embert, ki szintén
3893 3, VI | most az ő nevével jár szét.~Fölkerült a sétánynak éjszaki oldalára,
3894 1, XVI | el, hanem erősíté, hogy fölkíséri őket a nagy teremig.~- Jó
3895 2, XVIII | lehet betálalni, s amellett fölkopik az álla.~Persze, most már
3896 2, XII | bosszúsan az alispán, újra fölkullogván a lépcsőzeten, míg Csapó
3897 2, XV | iratomat, mely szerint a pör fölkutatásáért pesti házamat odaígértem.
3898 1, XIII | gyulladó vért, azért nem mert föllobbanni, hanem tűrte a dolgot, mintha
3899 3, X | aztán egy ütet taplóval föllobbanták a kéngyertyát, s a kis szelet
3900 3, V | volt, hogy az aknát egészen föllobbantsa a legrövidebb idő alatt,
3901 3, III | a gyermekhajadon egészen fölmagasult a büszkeségtől, hogy ilyen
3902 3, VIII | mint én vagy kend, hogy fölmagzottunk mint a saláta, aztán sem
3903 1, VIII | tavasszal megérezvén a hímet, fölmehessen, - s onnét állati ösztön
3904 1, V | az utolsó lépcsőig, hol a fölmelegült ember hallatlan dologra
3905 1, V | szemrehányásokra gondolni akarna, tehát fölmenet megcirógatá az állatokat,
3906 3, I | szerint szekérre rakattam.~- Fölmentem önt ezen veszélyes foglalkozástól, -
3907 2, VIII | akarván nagyobb igazságért fölmondani a levélnek szavait.~A gróf
3908 1, V | nem tettem, hanem már most fölmondom a szolgálatot.~- Elment
3909 2, V | golyózás, az előttük álló üteg fölmozdonyozott és a kemény országúton merészen
3910 2, XIII | Ez az? - kérdi Bowring fölmutatva a címet a névvel.~- Ugyanezt! -
3911 3, VII | földet, néhányszor azonban fölnézett munka közben, hogy a fának
3912 2, XVI | nem tudott szólni, hanem fölnyalábolta a pört, s elvitte a szomszéd
3913 1, IV | melyből valami egyenesen fölnyúló ütődik szemébe, mint valamely
3914 1, II | azonkívül mindeniknek egy pár fölöltő ruhája van.~- Én meg földialmát1
3915 1, II | ha tengerikutya-kabátomat fölöltöm; s azt a másik egyszerű
3916 2, X | meggyőződéssel, melyre ellent mondani fölösleges munka volna, mert az idő
3917 1, VII | világban, midőn közönségünk fölöttébb érzékeny, s minden gyönge
3918 2, V | üdvözlé a két lovast, messze fölöttük vervén el a golyók, s így
3919 2, VII | körülállók.~- Kénytelen vagyok föloldozni őt, ha önöket nem akarom
3920 3, VII | kénytelen volt leülni, s a fölolvasásokat és szavalatokat a kisleány
3921 2, II | az ágy mellé, hogy megint fölolvasson neki, mit az esenkedve várt
3922 2, XVIII | midőn a harmincegyedik fölolvasta nekik.~Baltay házánál ki-
3923 1, VII(2) | egyenes és tágas, szabályosan fölosztott utcákkal, és minden keresztülutazónak
3924 3, III | aki odább rúgta, azt meg fölpofozta, mielőtt mérgében az epéje
3925 1, XIII | tehát ezt a jó embert fiával fölrakatta egy kocsira, s elhozta magával,
3926 2, XI | kárpitost hozták le, hogy fölrakja a hajó belsejére mindazt,
3927 2, XIV | készen van, az új hintóra fölrakják a szükséges útikészletet,
3928 1, VII | lovakat szemlélje, s ezúttal a fölrakodásnak is szemtanúja lőn.~- Hát
3929 1, VII | is bejövök ám! - mondja a fölrezzentett hajdú, megsokallván a csengettyű
3930 1, IX | minden egykedvűsége dacára fölriadt álmából, mely a puha szénán
3931 1, VII | hogy a harmadik vonást fölrója, mit az öregúr is észrevett,
3932 2, II | és én, méltóságos uram, fölróttam a harmadik rovást.~- A harmadikat?~
3933 3, VII | kastélyba.~A vendéglős mindig fölrovogatta Berzsenyiért a tartáspénzt
3934 2, VI | Szívesen! - mondja mindkettő, fölsegélvén a hosszú kocsira, mely tele
3935 2, VI | jószágom vagy nekem, s ha a fölséges gazdádnak nem kellesz, majd
3936 3, X | felebarátjait látja.~Baltayt fölsegíté a gróf a lóra, s mind a
3937 3, IX | gyámoltalanságában az önérzet is fölserkedt benne, s nem akarta mutatni,
3938 2, XII | nem sajnálná a fáradságot, fölsétálni ő hercegségéhez és csak
3939 2, X | rendén volt, szép kényelmesen fölsétált a lépcsőkön, az alatt pedig
3940 1, XI | Én nem láttam, pedig a fölső határt végig jártam! - mondja
3941 2, XIII | szakaszán végig mennek, fölsóhajtanak, hogy mért nem élt korábban
3942 1, VIII | visszamenekülés; a szarvas fölszaladt az egyik töltésre, s onnét
3943 2, III | hús levedlett róla, majd fölszedi, ha fölkelhet.~- Hát gondját
3944 2, XVIII | tanodába, nem azért, hogy ott fölszedjen a tudományból; de hogy elkószálja
3945 1, IV | nélkül az időt, sípujjú ingét fölszedte s karja körül gyűrte, az
3946 1, XVII | fektében éppen legszélről ért a fölszél, - de aztán úgy segített
3947 1, II | kérdi a komornyik, az úti fölszerelendőkre gondolva.~- Majd azt egypár
3948 1, XVI | egyikében, az őszülő idő miatt fölszított kandallónál foglaltak helyet.~
3949 2, XIV | számánál fogva néha különösen fölszólalásokat tesznek, s magam valék egyszer
3950 2, VI | mondja a béres, - ha úgy föltáltod a szádat, még a pára is
3951 1, XIII | domine, ha Árpád apánk föltámadna, - magát okvetlen végig
3952 3, III | legelső sorban álltak, s ha ma föltámadnának, bizony-bizony most is alig
3953 2, VI | úr!~- Hát hogy mert kend föltámadni?~- Mert még meg sem haltam,
3954 3, III | Kisfaludy, hogy az asszonyok így föltámadtak, bármennyire más volt is
3955 1, XIII | tenne vele az isten, és föltámasztaná; nem tudom, nem találna-e
3956 1, XVI | iratcsomót vett ki, leveleit föltárá, s úgy helyezkedék, hogy
3957 2, V | az utánnyomuló ellenséget föltartóztassa.~Midőn az elcserélés megtörténék,
3958 1, V | mondom, szent a béke egy föltét alatt.~- Mondott szóból
3959 1, VII | Kibékélt urambátyám?~- Egy föltétellel, öcsém!... ha tudniillik
3960 2, VII | bárkit megnevezhessek!~- Föltétlenül.~- Fönség! - kapott a szóba
3961 1, VII | még inkább több okot lelt föltett szándékának kivitelére,
3962 1, XI | Két szomszéd, két gyász.~Föltették a szarvast a szekérre, hogy
3963 2, XII | helyreigazítá a homlokára föltolt szemüveget, s midőn az utolsó
3964 2, XII | ugyanazon egy cím levén föltűnően vastag betűkkel: Baltay
3965 1, II | házakat templomnak nézte, s föltűnőnek találta, hogy mindeniknek
3966 1, I | No, hidd meg, hogy semmi föltűnőt sem láttam, hanem mikor
3967 3, X | tetőn levő rothadt nádat föltúrta a vihar, messziről úgy látszik,
3968 3, XII | lássa példának okáért!~Mire föltűzte Kisfaludy az érdempénzt,
3969 2, VI | belőled.~Pista azonban a fölügyelőhöz fordult, ki sebeit vizsgálta
3970 2, III | fölkél, két hét alatt pedig fölülhet a szamárra, ha nagyságos
3971 1, III | senki sem bánja, hogy fölülről jő a villám; az igazság
3972 1, XI | egy heverő paripánk, s ha fölülsz rá, nem kell ám olyan hosszú
3973 1, XI | vezetéken, gondolatjában fölült a gazdátlan lóra, s velük
3974 1, XII | mondja az őrmester, - fölültetünk reá!~- Föl ne ülj rá, Pista! -
3975 1, XIV | fiút, és a tulipános ládára fölültetvén, elkezdte neki magyarázni
3976 1, XVI | csodatárgyak elevensége fölugrasztá a néma hallgatót, mintha
3977 3, VII | fillért, egy kézzel könnyen fölvehetik.~2-or. Házi szegényeimnek
3978 1, XII | foly le. Nem bír a hang fölvergődni, mintha még oly magasra
3979 1, XIII | Kuriózus vagyok.~- Megint fölvesszük a port.~- Leváljuk? - mondja
3980 1, VII | urambátyám! - mondja a gróf fölvevén útiköntösét, hogy a kocsiba
3981 3, III | is, aki maga jó szántából fölvévén, igazi helyére tenné; hanem
3982 3, VII | A fiú nem tudott aztán fölvidulni, mert észrevette, hogy a
3983 3, III | mondja az öregasszony egészen fölvidulva, - jó hogy elhozta a fejét,
3984 3, II | ügyet az utókornak hitelesen fölvilágosíthassa, Püspöky tehát kapott az
3985 1, III | lenni, hogy egyes eseteknél fölvilágosíthasson.~- Melyiknek mi a panasza? -
3986 2, II | szerencsétlen gyermeket és fölvitte saját szobáiba, hol a leggondosabb
3987 2, III | méltóságos asszony maguk fölvitték, orvost hivattak, a lábát
3988 2, XVIII | eddig nem tudtak.~A költő fölvoná a fiút a hágcsóra, homlokát
3989 2, I | ember, a hintóban utazó fölvont csővel figyelt minden neszre,
3990 2, XI | jó; de elég annyi, hogy fölzaklatott lelke elcsöndesedett, s
3991 3, VI | ekképp mindenik elmondá a fönnebbi történetet.~Ha nyakig gombolva
3992 2, XII | elmondá, a három ujját mégis fönnfeledte.~Az előszoba ajtaja kinyílván,
3993 2, II | ifjabb Baltay linea közt fönnforgott per ösmeretlen módon eltévedvén,
3994 3, II | tudott megválni.~András és a fönnjáró cselédek mindenütt keresték
3995 2, XVII | olyanképpen, hogy a beteget fönntartani bírja, ki is ezen segedelemmel
3996 1, IV | menni, hogy hírüket, nevüket fönntarthassák, - s ezen célra néhány év
3997 1, XV | megoszlott, a palota ajtaján a fönségeket fogadák, a herceg pedig
3998 1, IX | szarvast, mely szabadságának és fönségének érzetében mintegy a többinek
3999 3, XII | pedig egyenesen a nádor ő fönségétől.~- Bizony odáig is hosszú
4000 1, XVI | legkényelmesebb állapot.~A partoson fönt állt gróf Festetics György,
4001 1, VII | VII.~A förgeteg eleje.~Hazament az öreg
4002 2, XVI | Üsse meg a kő, legalább a fösték árába én is fizettem valamit,
4003 1, XVI | a grófnak, - s amint az főfájást, meghűlést emlegetett, össze-visszakommendált
4004 2, XI | fővárosból hozták, s a kocsi főfelügyelő mindig kesztyűt húzott,
4005 2, II | türelmes állat most az egyszer foga közé harapta a zablát, s
|