10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
4506 2, IV | kerestesse magát, hanem gyijjen maga; én ugyan nem megyek
4507 2, IV | ellensíg gyinni akar, hát gyíjjen ide; de ín egy lépést sem
4508 2, VII | népfölkelést, mit az ellenség gyilkolással bosszulna meg.~- Jót áll
4509 2, V | fájdul meg! - mondja Pista.~- Gyilkos jószág ám az a kartács!~-
4510 1, IX | lövésnek ingere elhagyá, mintha gyilkosságnak tartaná e közelségben megrohanni
4511 2, IV | azsírt, ha azs ellensíg gyinni akar, hát gyíjjen ide; de
4512 2, IV | hajlik ki, - s oly sok az a gyökér, melyeken helyéhez kapaszkodik, -
4513 3, VII | körülrakott földtömeg saját gyökerén megtartotta, ekkor azt mondja
4514 3, VII | Vígan folyt a munka, a fának gyökerét jól körül ásták, és a kirendelt
4515 2, VIII | beszéli meg odább, szüntelen gyömöszölvén az ifiurat a dunna alá, -
4516 3, VII | mit a nemes lelkű gróf ily gyöngéd kezek által nyújtott neki,
4517 2, III | közönséges ember lehet az, ki gyöngéden bírja ápolni ugyanazt, ki
4518 1, VII | tulajdon ősapánk volna, kinek gyöngéjét papiroson megírni bizonyosan
4519 2, II | jó öregnek, kinek még a gyöngesége is - erkölccsé válik, meg
4520 1, VII | mintsem elnézzen valamely gyöngeséget, melynek útján kikopjék
4521 3, XII | valamit.~Saját hazánkfiainak gyöngeségét senki sem verte újabb időkben
4522 2, VIII | kinek jó tulajdonai egy kis gyöngeségnek elnézését okvetlenül megérdemlik.~
4523 3, VII | ekkor azt mondja Kis:~"Gyöngyösy Istvánnak emléke legyen
4524 3, VII | én, nagyságos úrfi, hadd gyönyörködjék bennem az úristen, midőn
4525 1, VII | bocsánat.~A herceg csöndes gyönyörrel élvezé az angolnak elbeszélését,
4526 3, VIII | így elhiszem, nem leltek gyönyört a furulyahangban, mely holdvilágos
4527 3, III | elmondhassa minden vendégének gyönyörűségére, hej, akkor a nagyságos
4528 3, III | után. Dolguk nincsen, s a gyöpös úton rendetlenül mennek,
4529 2, XI | nem lép, ne irtózzék meg a gyöptől, hisz a legnemesebb vérnek
4530 2, VII | Írja meg gróf Festetics Györgynek, hogy visszamenet Keszthelyre
4531 1, II | Mindenek előtt pedig, édes Györgyöm, ezen kell kezdenem! - mondja
4532 2, VIII | Néhány óráig tartott e kínos gyötrelem, s még nem bontá fel a levelet,
4533 1, VII | mondja fájdalommal, s annál gyötrelmesebben, minthogy a gróf hírhedt
4534 3, VII | meglátta Festetics azt a gyötrelmet, hogy ugyan hazudni akar
4535 3, XII | később magnetice akartak gyógyítani, most meg nekünk estek a
4536 3, V | vegytant, s látott már egy gyógyszerészt, ki egy pár icce ásványos
4537 1, XIII | apothecát sem vertálom magyarul gyógyszertár-nak.~- Bizony pedig az elférne
4538 2, VI | melyet egy szolga levitt a gyógyszertárba s a hídvégit egyszersmind
4539 2, II | hirtelen haragszik, s attól gyógyul meg, ha megint megbékélhet.~
4540 2, I | is én hozzám "kutyatejet" gyomlálni? - neveté Baltay.~- Majd
4541 2, II | ifjúsággal a káposztáskertben gyomláltatott, tehát bement a nagyságos
4542 2, XV | ebédet étvággyal tud megenni gyomorfájás nélkül.~~
4543 3, XII | civilizációt egy tarisznyában, éhes gyomorral és fáradt testtel hozzánk
4544 2, XIV | egy tabularis prokurátor gyomrába, valamint az is, hogy hány
4545 3, XI | bizonyos, hogy minden jó gyomrú ember megundorodik tőle,
4546 2, VI | én isten volnék, hiában gyónnád meg most már azért, hogy
4547 3, IV | hozzák is valami rendkívüli gyorsasággal, mint az a martonvásári
4548 2, VI | A pécsi nagy kórház nem győzé befogadni a sebesülteket,
4549 3, I | a kudarc helyett fényes győzelemről írhatnánk most, és nem lett
4550 1, VIII | ösztön előre vagy hátra győzelmes lenne, a hídvégi szabados
4551 3, I | könnyű nyelű csákány, s a győzhetlen vasasok eszeveszetten fordultak
4552 1, IV | dobatja ki.~(Bowring alig győzi hallgatni, véghetetlenül
4553 3, III | hagyhatjuk, ezek reggelig le nem győzik egymást, mert az egyik azért
4554 3, VII | Százszorosan kellett tehát győznie, hogy a világ nemzetnek
4555 1, XI | is tudna; de már akképpen győződött meg magában, hogy a jó úristen
4556 3, VIII | idő van; azt tartom alig győzünk majd helyet adni a temérdek
4557 2, III | tanító úr, hogy megunja, csak győzzön neki felelni; mert az a
4558 3, II | tizenkét évnek szorgalma gyülekezett össze.~Az egész világ küzdött, -
4559 3, VI | átért a Dunáig, s megtermé gyümölcsét az a fa, melyet György grófnak
4560 3, XII | bojtorján és bodzafa helyett gyümölcsfát és zöldséget tenyészteni,
4561 3, III | az úri gyermek üvegházi gyümölcsként neveltetik, s éppen mert
4562 1, XI | kipatakzik belőle a vér, mint a gyümölcsnek leve, mitől meg nem undorodik
4563 1, IV | óvatossággal, s új erőt gyűjt a védelemnek e módjából,
4564 2, IV | gyaníták, hogy hiában nem gyújtatták meg velük a kanócokat.~Ugyanazon
4565 2, V | tiszteket tanácskozásra gyűjté össze, hogy a lankadó seregbe
4566 3, II | keszthelyi könyvtár csinos gyűjtemény volt, Baltay végignézvén
4567 3, X | nyers fát tudom meg nem gyújtjuk.~- Hála légyen a jó úristennek, -
4568 3, II | Kisfaludyt, ki éppen adatokat gyűjtött össze, hogy ez ügyet az
4569 1, I | otthon maradhatok, pipára gyújtok... Tudod az öreg nagy magyar,
4570 3, X | a fát.~- Itt van minden gyújtószerünk, - mondja a szabados a kis
4571 3, X | kend azt a nagy pört, - gyújtsa meg kend azt, - de Kisfaludyt
4572 2, IX | kerüljön ide előre, - gyújtsunk pipára, - mondja még odább, -
4573 1, XVI | Esztendőnként sok uri nép~Gyűl oda a szüretre:~László s
4574 3, X | próbáljuk meg, ha meg nem gyúl, - megfagyni akkor is ráérünk.~
4575 1, XVI | de Csobánc, az árpádvérű Gyulafiak, most az Eszterházy hercegek
4576 3, IX | Amica.~A szeptemvir úr gyűlésre készült, s éppen most eresztette
4577 3, VI | a vágy, hol csoportokba gyűlhessenek s a négyes fogatok egy pár
4578 1, XIII | némileg lefogták a könnyen gyulladó vért, azért nem mert föllobbanni,
4579 1, IX | nem érzi többé azt a gyullasztó ingert, mely megöl minden
4580 1, IV | átellenben egy leányt, nem mintha gyűlölnék egymást, sőt tán éppen az
4581 1, III | mintegy mutatni akarván, kivel gyűlt meg az ő baja, s ki ellen
4582 1, XIII | föl Baltay egészen lángra gyúlva.~- Nihil horum! - felel
4583 2, I | pedig késő vénségében is "Gyuri"-nak hívták.~Ahol most a
4584 2, I | volna, nevét most Józsa Gyurié mellett említenék; ki ugyan
4585 3, II | el az olvasást? be kell gyűrni a könyvnek sarkát, hogy
4586 1, IV | fölszedte s karja körül gyűrte, az egyik ujj alól egyszersmind
4587 3, I | hogy a francia lovasság ne háborgassa őket: mert lángként futott
4588 2, XVIII | álmát alussza, ott majd nem háborgat senki, - ott aztán elhallgatom
4589 2, XIII | is fenekelték, kár volna háborgatnunk az olyan embert, ki 1806-
4590 2, VIII | aludni, igenis, aztán itt háborgatom az ifiurakat, igenis, még
4591 3, XI | bemenvén kedvenceihez, kik a háborítatlan látás boldog örömeit érzék, -
4592 2, IV | beszélt Pista mindenféle háború-darabot, hogy a cigány már egy szálig
4593 2, XVIII | foglalkozzék.~Az alispán a háborúra vitte a beszédet.~- Megint
4594 3, XI | kell mondanunk, s magunk is habozunk, nem tudván megosztani e
4595 2, V | legnyaktörőbb vállalkozásra.~A hadiszerencse babérait a francia táborra
4596 3, I | azt megszerezte neki a haditanács, mely következőkép okoskodott:~-
4597 2, V | szemközt állt.~Nem célunk a hadjárat megírása, - legfölebb azon
4598 2, XV | az orvosokat, minthogy a hadjáratok, kivált az országszéli megyék
4599 2, IV | árnyékoldalad én legyek.~A hadosztály minden alsóbb parancsnokával
4600 3, I | váratni.~Elindulás előtt más hadosztályba helyezték Püspökyt embereivel
4601 3, I | egyenruhát, vagy összevagdalom.~A hadosztályparancsnok lépett a szobába, s a felforrt
4602 3, I | adott, hogy tisztuljon a hadseregtől, Püspökynek pedig azt mondja:~-
4603 2, V | vártak az utóseregre.~A hadtestparancsnok megállapodék egy hegyláncolat
4604 1, XIV | esze hozzá, biz az nyakára hág; - jegyzi meg a hajdú, -
4605 1, XVI | kiterjesztett karokkal egészen a hágcsók elé állt, s a kiszállónak
4606 2, XVIII | Kisfaludy a kocsihoz ért, s a hágcsón fölkapaszkodék, András oldalt
4607 2, XVIII | A költő fölvoná a fiút a hágcsóra, homlokát megcsókolá, s
4608 2, VI | utáni kínokban félőrülten hagyák a szabadost, míg Pistát
4609 2, XVII | szeretteidről, kiket a földön hagyál.~- Valamit akar mondani
4610 1, X | akart elválni.~A vadak nem hagyának magukra váratni, s ez oldalon
4611 2, III | lesz azon örökségre, mit ő hagyand neki.~Míg Baltay a gyermekkel
4612 2, VI | hídvégiről, kit a kórházban hagyánk.~Amint a fájdalmak megszűnének,
4613 2, I | utazónak kényére és kedvére hagyaték, arra menni, merre neki
4614 2, XV | várnia, mert az alispán nem hagyhatá el ágyát, hova a tegnapi
4615 3, VII | hanem mégis említetlenül nem hagyhatánk őt; mert a heliconi ünnepélyeknek
4616 1, IV | is csak engedelem mellett hagyhatja el a pusztát, - a nőtelen
4617 3, XII | megvezércikkezni, mit én nem hagyhatok szó nélkül; mert én azon
4618 2, I | nyirkos idő volt, olyan nyomot hagyhatott, hogy két hónap múlva is
4619 2, XI | a földön, - öcsém Pista, hagyj nekem annyi időt, hogy szakadozott
4620 1, V | legalább a boldogságukért hagyjanak egy kis időt, s ha nem szereti
4621 1, XV | megismerhetnének bennünket; hagyjunk el minden címezést, különben
4622 3, IV | Elhallgatott az öreg, mintha időt hagyna a fiúnak, hogy gondolkodjék
4623 3, VII | okoskodik amaz, - te a grófét hagynád, a gróf meg a tiedet.~-
4624 3, II | attól félek, hogy azt nem hagynák megérnem, hogy egyem is
4625 2, V | védelmezni.~- És ha hátul hagynám őket, hadnagy uram? - kérdi
4626 2, XVII | imádságot - elmondatlan hagynék.~*~Sorsom azon boldog körülmények
4627 1, IV | ma, azt elhiheted, azért hagyok még egy "Miatyánk"-ra való
4628 3, III | gyermekem, a harmadik szobában hagytam a kendőmet, hozd el lányom! -
4629 2, XVIII | termett bőven, hála istennek - hagyunk vetni valót, - a többit
4630 1, XIII | Becsületemre megígérem, hahogy valaki apróságban megbosszant,
4631 3, III | elhozta a fejét, majd a hajába kapaszkodom.~- Talán megnőtt
4632 3, III | kapaszkodom.~- Talán megnőtt a hajam útközben? - kérdi Kisfaludy,
4633 2, XIV | szokták kenni, tehát egy csomó hájat vitt magával, és a tekintetes
4634 3, IX | kocsija kerekét, meg nem hájaztatta.~Galibát jó ajándékkal eresztette
4635 1, III | Hídvégen ehhez a József hajdúhoz, - ha még aludnék, költsd
4636 1, XVI | zörejre előugrott a kapus, hajdúk és mindenféle cseléd, -
4637 1, VII | veszek; mert remélem, hogy a hajdúknak valamivel gorombább is jó
4638 1, IV | pusztán kívülem, a tanítón, hajdúkon és kovácson kívül csak béresek
4639 1, XI | Baltay, nyugalommal nézvén a hajdúra.~- De nem ám! - mondja amaz,
4640 2, XIV | szolgabíró uram markát egy darab hájjal, a szónak szoros értelmében,
4641 1, II | megirigyeljék boldog sorsukat, s mi hajlandók vagyunk azt mondani, inkább
4642 2, X | Éppen e becsületes ember hajlékából jövök, hová valóban furcsán
4643 3, X | leánygyermeke van, ne engedd, hogy hajlékodból idegenek tanyája legyen,
4644 1, XVI | vásár van; hanem, ha szegény hajlékomat nem vetik meg az urak, egy
4645 1, V | urambátyám, az én özvegyi hajlékomba?~- Áldást, békességet, -
4646 2, IV | ága van, mely törzséből hajlik ki, - s oly sok az a gyökér,
4647 1, IV | Bowring úr is már szívesen hajlott a béresek mellett kelni
4648 1, IX | tamási erdő.~Bowring urat a hajnal már az erdőszélén érte,
4649 3, I | figyelemmel a nádor Kisfaludyhoz hajolva.~- Azt, fönséges uram, -
4650 2, XI | erős bordáit annak a nagy hajónak, melyet a gróf temérdek
4651 2, XI | fáit döntögeték el, hogy a hajótest megalakuljon; Bécsből az
4652 2, I | gazdákra van szükségünk.~- Hajsz, az enyémek sem éppen bolondok.~-
4653 2, I | különb; vegyük aztán azt a hajszálat széltében vagy hosszában,
4654 3, IV | láttam, hogy az ácsmérték egy hajszálig elvezeti a szemet, s édesapám
4655 2, I | tétovázás nélkül, hogy egy hajszállal sem volt különb; vegyük
4656 3, III | feleségemet, mindig azt hajszolja, hogy mi lesz belőlük?~-
4657 1, VIII | állatot újra az erdőnek hajtá.~A vér meghagyá nyomait,
4658 1, VIII | kezdődik meg egy órányiról a hajtás, s az első zajra megrezzent
4659 2, XVIII | szépen megeredvén, erős hajtásokat kezdett ereszteni.~- Nincsen
4660 2, XVIII | szívesen elbabrált az új hajtású fák közt, melyeknek nagy
4661 2, XV | váratlanul s ily gyönyörű fogaton hajtat be.~A szokásos ölelkezések
4662 1, IV | nincs más mód, mint oda hajtatnunk. - véli az angol, s a kocsis
4663 1, VIII | mentében jobban Tamási felé hajthassa, s így tán legkönnyebben
4664 2, I | váltva, - tehát "kocsis hajts", azért estére mégis Keszthelyre
4665 1, II | egy nagy homlokú, borzas hajú emberrel sétált.~- Na, György! -
4666 1, XIII | akkor ettől a háztól.~- Háladatlan ember! - mondja megilletődve
4667 3, II | halni mind a kettő, és én háládatlan még a nevüket sem kérdeztem
4668 1, III | árnyékában a terjedt ágú fának, háládatosságképpen áldjuk meg emlékét annak,
4669 1, IV | természettudósok már akkor is haladtak annyira, hogy ez a csudatétel
4670 3, VII | kocsiról s az országút szélén haladva, a faluvégen már jól megközelíté
4671 3, X | csárdának megszorult vendégei hálaképpen tarták el a szabadost, ki
4672 2, X | gondol szerencsétlen öcsém halálára, mint kellene, és nyugalmat
4673 3, I | feldühödt embertől kész halálát várta, - akkor Püspöky leereszti
4674 3, VII | másiknak ne maradjon ideje hálálkodni, - nagyon szépen kérem uraságodat,
4675 3, XI | szebb úgy meghalni, ha a halálnak magam megyek szemközt.~-
4676 1, IV | is meg tudom még egyszer hálálni!~A béresek után Bowring
4677 1, IV | József, mielőtt a nagy gyűrűt halántékához mérné Pistának, ez elkapta
4678 1, XVI | Szigliget, a Badacsony, Haláp, Somlyó, Sümeg előőrseikkel
4679 3, XII | számtalan történt dolog vár hálás kézre, mely a feledségtől
4680 2, XVII | késünk a megösmeréssel, a hálásabb utódok száz esztendő múlva -
4681 1, VII | megváltotta, mit még életében hálásan megösmerének a szomszéd
4682 3, IX | kérik.~Az öregúr mindig halasztotta a dolgot, mert nem tudta,
4683 3, II | teljesíttetett-e, vagy hogy miért halasztották el?~Egyetlen egy tételt
4684 3, III | megint meg akarta ezt is halatni, hanem már most nem meri;
4685 2, IV | sötét öltönyben és holt halaványan.~- György! - szólítja meg
4686 1, IV | élesnyelvű béresasszony, - aki haldoklik is, megeszik tíz gombócot, -
4687 1, XI | árvasága belekapaszkodnék a haldoklóba, hogy erre a világra visszarimánkodja.~
4688 3, VII | irgalomból sem vesződik ennyi haldoklóval, s végre is fogna rajtunk
4689 1, IV | már untig elég, a hídvégi halfogó már nem állhatja; hanem
4690 3, VII | még pedig úgy élt, hogy halhatatlanná lett.~~
4691 3, VII | társaság, hogy a berkenyefát a halhatatlanok emlékére leássák a földbe,
4692 3, XII | mint azon sápadt és bágyadt halhatatlanság, minek tanyája nem Magyarország.
4693 3, XI | végórájában, minthogy a léleknek halhatatlanságát nem meri elhinni, pedig
4694 1, XI | jobb volna, hogy ha otthon halhatna meg!~- Ki tudja, nagyságos
4695 1, XI | szebb halállal úgy sem halhatott meg!~- Szegény kis szarvasom! -
4696 2, X | hitt, aludjunk, de meg ne haljunk addig.~~
4697 3, III | húzódott néhány ember, s igen halkkal beszélnek, álljunk hát közelebb,
4698 1, XII | népet láttam verekedni, hallám énekelni, - országuk tele
4699 3, VII | hátha még az igazi ágyút hallanád, öcsém!~- Ugyan, Pista bácsi, -
4700 2, VI | te, béres?~- Bár csak ne hallanám, - mondja amaz, - de látom,
4701 1, II | kitől egy kis rövid rajzot hallánk saját bátyjáról, ki abban
4702 3, IV | a cigányoktól megvegye a hallást; de a többi is sietett az
4703 2, I | telik bele félóra, többet hallasz mint amit én mondanék; s
4704 1, XV | a legjobb bandák egyike hallatá magát.~Az utóbbiak néhány
4705 1, IV | béres rohan be a verekedés hallatára, de a többes szám még mindig
4706 1, IV | hídvégiek közül azonban hallatszék Meddig Józsinak éles hangja:~-
4707 1, IV | fejét, ott nem sántul meg, - hallék a kiáltás.~- Ne sajnáld,
4708 2, II | könyvet, kis fiam, aztán azt hallgasd! - válaszol a gróf, elővévén
4709 2, XVII | alkalmatlankodjam, tehát hallgass meg...~.....................................................................................................................................................~.....................................................................................................................................................~.....................................................................................................................................................~.....................................................................................................................................................~
4710 3, III | sem parancsol senki.~Ne hallgassuk tovább, az egyszeri zsidó
4711 3, III | gyermekekről miként gondolkoznak, hallgassunk meg mást is.~- Tehát megosztoztak
4712 1, V | vélné a munkát.~Tíz év óta hallgat az öregebb Baltay, - az
4713 1, XII | úrnak jól esett ez a szörnyű hallgatagság, mintha csak még most tudná
4714 1, XVI | kinek a gróf jóval előbb hallgatást intett.~- Induljunk hát! -
4715 3, XI | megmondja, ha másképp meg nem hallgatják, - s midőn egyedül maradt,
4716 3, XII | öt-hat év óta birkatürelemmel hallgatjuk, milyen vadmarháknak kürtölnek
4717 2, V | valami magasabb szándékból hallgatnának és a megközelítés veszedelmes
4718 3, V | volt, hogy egész ebéd alatt hallgatnia kellett; mert hisz, engedelmet
4719 2, I | ember szavára kár volna hallgatnod, - hanem ha éppen kíváncsi
4720 1, XIII | mászván.~- Hát kend mit hallgatódzik?~- Najsz kell is hallgatódzni, -
4721 1, XIII | hallgatódzik?~- Najsz kell is hallgatódzni, - véli a hajdú - mikor
4722 3, VIII | elkomendérozni.~Kiment András, hanem hallgatódzott, hogy csakugyan elcsöndesedett-e?
4723 2, XVII | szószéket ma is kitetette, és a hallgatóknak szívéig beszélvén, tán nem
4724 2, I | hasznát venni.~- De már nem hallgatom kelmeteket, - mondja az
4725 3, II | cigány észrevette, hogy hallgatóra tett szert, nem röstellte
4726 3, VII | körülülőket valamint az egész hallgatóságot nagyon meglepte; de meg
4727 2, I | gróf után, ki csakugyan hallgatózni ment ki.~Keszthely környékén
4728 2, XVIII | mikor a lugasnál a gyereket hallgattam?~- Már messziről láttam, -
4729 3, I | a beszédet csak egymaga hallhassa.~- Mit mond ön? - kérdi
4730 1, XII | ezáltal födve lévén, mégis hallhaták a beszédet, vígan enyelegvén
4731 2, I | goromba révészek, kik valamit hallhattak a Sybilla-könyvek híres
4732 1, XVI | Csobáncvárról, édes kedves,~Im! halljad, egy agg rege.~Mult szüretkor
4733 2, VI | valami altatót, hogy ne halljam ezt a gubancost; mert még
4734 1, XIII | hogy a nagyságos úr olyat halljon, mi neki tetszeni fog, annál
4735 3, III | idáig sohasem látott, csak hallomásból tudta, hogy a gazdag magyar
4736 1, XIV | utána amaz, - hát kitől hallottad?~- András bácsi mondta,
4737 2, IX | megszállta fejét a gond a hallottak után, hogy mire kivette
4738 2, IX | egy nagy vétket, mégsem halna meg az az ember?~- Furcsa
4739 3, III | elsiránkozik rajta.~- no hát nem halnak meg, kis húgom, - ígéri
4740 3, X | De megkívánta kend a halódást, atyafi, - bosszankodik
4741 2, IX | nagyságos úr, - csak nem halódik mindjárt, ha egy kisdiák
4742 2, VIII | fölsietett a lépcsőn s a hálóterem ajtaját nagy vigyázattal
4743 1, XI | hadd nyugodjék békével a halott; elég szűk lesz neki az
4744 2, VI | éppen előbb rakták föl a halottakat egy nagy szekérre, mely
4745 2, VI | ahova jobban tetszik, - halottakkal semmi közünk, - rechts um!~-
4746 2, VI | lesz oda tizenkilenc is a halottjából, minek temessenek engem
4747 3, III | de el ne felejtsd, hogy hálóvendég is lesz elég, minden ágybeli
4748 2, XI | vihessem el.~- Miattam meg nem halsz, - mondja Pista, - élj,
4749 1, XI | meg kiálltad volna, hol hálsz az éjjel?~- A fürgedi pusztán,
4750 1, VII | akkor az emberek, hogy nem haltak meg éhen?~A vacsora alatt
4751 2, VI | föltámadni?~- Mert még meg sem haltam, engedelemmel legyen mondva!~-
4752 3, VII | feküdt, s a gyengéd gyermek halványan ült a kis emelvény előtt,
4753 3, V | edényekben kitálal sziksót, haméleget, szikéleget, mészéleget,
4754 3, X | s mire fölébredt, már a hamu is megfázott.~- Van-e valaki
4755 3, X | midőn kemény ujjaival a hamuba markolt, egészen hidegnek
4756 2, XVII | XVII.~Béke hamvaira.~Nagyot fáradt a természet,
4757 3, V | mondja az asszony egy hanggal fölebb, nem tűrhetvén, hogy
4758 1, XV | zavartalan élvezé az utolsó hangig, s a sétálók megindulának
4759 1, XVI | esetre.~Az ifjúnak édes hangjában lángfolyammá lőn az elmondott
4760 2, IV | katonai szigor kérlelhetlen hangján mondaték ki, és mindenkiben
4761 1, XV | következő indulót, mely buzdító hangjával meghódítá a beszélgetőket,
4762 1, XV | mintha nem bírna elszakadni a hangoktól, oly aprókat lépett, hogy
4763 2, IV | kerül.~A szív dobbanása hangosabb lőn, mintha a lélek ott
4764 1, XV | az uram szót akképpen hangoztatván, mintha előtte valami hiányzanék.~-
4765 3, IV | össze-vissza vakaródzva a hangszeren, mintha talán össze sem
4766 1, V | azonban sokkal derültebb hangulatban volt, mintsem hogy szemrehányásokra
4767 1, XII | szétugrasztotta volna az egész hangversenyt.~- Páholyokat ide, herceg, -
4768 3, VII | ordítozunk, addig ugyanazt a hangyák réges-régen újra építenék.~
4769 2, XIV | szidalmai most is fülében hangzanak. Tehát a hazavárás méltó
4770 1, IX | ostornyelet, s olyant durrantott a hangzatos erdőben, hogy Bowring úr
4771 1, XII | ekképp lépésről-lépésre hangzatosabb lőn az összemért ének.~Meg-megszakadt
4772 3, XI | hordjon el a másik.~A legszebb hantokat válogatták, s nyírfának
4773 3, XII | kis kanyargón át, az újon hantozott sírhoz értek el.~Egy nyírfakereszt
4774 1, I | ilyenkor, hogy a "Csákó" tinó hányadfű, - a "Ráró" csikó Vicay-ménesbeli
4775 3, II | szerint egy elárult tisztnek hanyagságáról meggyőződhessék.~A szürkületen
4776 2, VI | Pista bácsi, nem tudja, hányan imádkozunk érte.~- Nem kívánok
4777 3, VII | országút mellé, hogy lássa hányat lép a szegény ember gyalog,
4778 3, X | kergethette őket.~A szabados hanyatlani érzé az erőt, sebeit elevenné
4779 1, I | vér, mert azt mondja: nem hanyattfekve szerezték eleink az országot. -
4780 2, XIII | leszen neki, mint Sümeg.~Hánykolódik az érzelem, az ifjú odább-odább
4781 3, II | bizonyosan kérdés nélkül hánynák ki az útra.~A gróf tökéletesen
4782 1, IV | bármennyit szaporodjék, kévét hányni és zsákot emelni fog egyedül.
4783 1, IV | nyugalommal, mintha kévét hányt volna, s a szabadost mintegy
4784 2, VI | Az erős zökkenés addig hányta össze-vissza a legfölül
4785 2, IX | András mindenféleképen hányta-vetette, hogy az öregúrnak így meg
4786 3, X | is lecsavartam és a hóba hánytam, mert a lovak alig bírták
4787 3, V | azért kapaszkodott a régi haragba, mert csakugyan haragudott;
4788 2, XII | utánuk sem üthetett méltó haragjában.~Az alispán azalatt fölért
4789 1, XIII | rimánkodék Baltay - még most sem haragszom.~- Bátyám!... meggondolám,
4790 3, V | minden ostobaságért nem haragszunk össze, mert bizony, bizony
4791 1, XII | galambom; mert nem szól.~Ne haragudj édes rózsám sokáig,~Tied
4792 2, XII | be lehet jönni.~- Na, ne haragudjék, édes Csapóm, - az alispán
4793 2, XV | ön haza ér.~- Bíz, én nem haragudnám érte, - mondja Galiba, -
4794 3, V | hogy ők semmi esetre sem haragusznak egymásra, s ők ezt egymásnak
4795 3, XII | az élethűség vádjából rám háramoltatik.~Míg a munka szakadozottan
4796 1, XII | az egészséges hangok érce harangként kondult meg az angol füleiben,
4797 2, XVII | olcsóért köszönjük meg, ha a harangot meghúzzuk utána.~.....................................................................................................................................................~
4798 2, XVII | csakhogy azt nem érti, miért harangoznak itt is?~- Nagyságos uram -
4799 1, XII | mérföldnyiről össze lehetne harangozni minden embert. Az angol
4800 1, I | gyertyagyújtogató dékány, mint harangozó, ha a harangok után a toronyba
4801 3, II | ördög! - kívánja Baltay úr a harangozónak, ki a kötelet sokáig nem
4802 2, XV | evett, utóbb azonban addig harangozták a delet, hogy Galiba úrnak
4803 3, XII | gazda nagy ünnepen a második harangszóra szentegyházba indul, jobbról-balról
4804 2, II | most az egyszer foga közé harapta a zablát, s a legelső kapun,
4805 2, XIII | Összeülvén s összehordván~Harcaik egy rakásra,~Könny gördülve
4806 3, X | Pistától elvált, utolsó harcát küzdötte végig, - arcát
4807 2, XVII | megtörhetlen volt a földi harcban, elvégződik, mint egy fuvolahang,
4808 1, IV | szokott.~Megváltozott a harcnak egész alakja, most kezdődött
4809 3, I | még Püspökyt meglelnők a harcolók között.~- Látja ön a francia
4810 2, III | hogy még ma meghozzuk, harmad, vagy negyed napra fölkél,
4811 3, III | a sok jó kívánságnak egy harmada haszonba menne, Baltayné
4812 1, I | a belvárost?~- Feléből, harmadából, kegyelmes uram!~- (Ahá! -
4813 3, I | szükség azon békére, mely harmadfélmillió alattvalót és egy nagydarab
4814 1, VII | hidat lelakatoltatta, a harmadikát pedig, hogy a házánál zsemlyét
4815 3, V | le megint egyet; majd a harmadiknak is elkövetkezik a napja.~-
4816 1, II | törzsöknyájat Spanyolországban, harmadnapja megérkeztek, s csak annyit
4817 3, V | Angolkirály"-nőn fölül, hol most a harmincad áll, nádas volt; a legnevezetesebb
4818 1, VII | hajdú, - azt tartom most már harmincadszor mondom el.~- Ha még el nem
4819 3, III | nevét ki írta? tehát mind a harmincat végig vágta, mert így bizonyos
4820 2, XVIII | ember is hallgatta, midőn a harmincegyedik fölolvasta nekik.~Baltay
4821 3, IV | hogy az utánam küldött harmincezer forint két esztendő alatt
4822 1, IX | közelségben, hisz alig volt tőle harminclépésnyire, s az állat, mint egy tökéletes
4823 3, III | történt, hanem körülbelől harmincnyolc évvel ezelőtt, s ez a két
4824 1, V | búcsún húszat, ez annyi, mint harmincöt, - tegnap tízet, ez éppen
4825 1, XII | elért hozzájuk egy csöndes harmónia, melynek vékonya-vastaga
4826 3, XII | élénken a másik.~- Körülbelül háromórányira ide, a Bakony egyik elhagyottabb
4827 2, IV | dolgot, a boldogtalan cigány háromszázat kapott azért, hogy a Lajtáig
4828 1, IV | mielőtt az ütleg következnék, harsány hangon mondja:~- Na te,
4829 3, VII | mutatá a vendégseregnek, mely harsogó éljenekkel üdvözlé az ünnepelt
4830 1, VIII | bármennyi ideig kelljen hasalnia a tengeri földek szélén.~
4831 2, XI | melyet az eke keze előtt hasított föl, míg a barázdán végig
4832 2, III | falatot nem tett a szájába, a hasonlót mástól is megvárta.~Némileg
4833 1, XIV | parasztfiú olyan szépen hasra esett, hogy akár a kis paripa
4834 1, IV | tenné: de a béres sem hagyta használat nélkül az időt, sípujjú
4835 3, XII | világos ész helyes és erélyes használata, s a tudománnyal és értelmes
4836 3, X | akadt egy darab, melyet használhatott volna, azért mielőtt a nőknek
4837 3, IV | hogy a bibliát ilyenre is használja az ember.~Megint beszélt
4838 1, IX | megfutamodásnak egyszerű védelmét sem használják, s még a menekülés által
4839 3, IV | pár jó barátjáért örömest használta.~Imrét addig hintálta a
4840 1, XVI | gróf, nevének praedikátumát használván, - s nekem kihez legyen
4841 3, III | megmondom, hogy nekem tetemes hasznot hoz; mert az intézet növendékeiből
4842 2, I | megfejni, - tehát amire hasznukat vehetem, az a haszon.~-
4843 3, III | kívánságnak egy harmada haszonba menne, Baltayné elélhetne
4844 3, XI | sem, méltóságos uram! Mi haszonra is adná, elkölteni úgy sem
4845 2, XV | életet! - viszonzá a másik.~- Haszontalan munka, - felesel a prókátor, -
4846 1, V | pörölt ki, - hanem ennyi haszontalanul elvásott esztendő nem volt
4847 2, XIV | okvetetlenül beadták volna, mint haszonvehetetlen portékát; - mert ha sonka
4848 2, XVI | tapasztalt ember tudta, hogy itt hasztalanul kötekedik, hacsak az egyik
4849 2, IV | semközt?~- De már azt csak a hátad mögé állítják - jegyzi meg
4850 1, IV | elkiáltja:~- Vesd nekem a hátadat! - mire a többi hirtelen
4851 2, I | hogy nagyon tüled jár, hátához verem a rovást, aztán ott
4852 2, XV | szavamat visszahúzni nem áll hatalmamban; de egyet kérek tőled.~-
4853 1, IX | hat ökrös béres szekér, hatalmasan megrakva szénával, melynek
4854 1, IX | melyekből egy elbűvölt hatalmasnak lelke nézett rája.~Kész
4855 1, IX | ellenre, hogy kar vagy ész hatalmával érjen célt, - s íme, hol
4856 3, I | papírnak hatalma, ha mi hatalomnak hisszük.~- S ez a temérdek
4857 1, VII | jobban meg tudja nyomni a hátamat, mint ez a vén bolond András;
4858 3, X | akart a gróf után tekinteni, hatan nyitottak be.~Baltay és
4859 1, VIII | visszafelé törjön; de midőn egy határárkot magasról átugranék, a golyó
4860 1, VIII | maradni a falutól és annak határától, hogy ismerős ember ne akadjon
4861 1, VIII | vagy hogy éppen meglátná a határnak új vendégeit, melyek a jó
4862 2, IV | sereg megérintené a magyar határokat, a lajtai táborban fegyverben
4863 1, XV | a láng, amely az osztrák határokon keresé áldozatait.~Összegyűlendő
4864 1, XV | tizennyolcadik század, s a francia határokról átcsapott a láng, amely
4865 3, I | golyókat szórják.~Ez lőn határozat, - s nem gondolá meg senki,
4866 2, XIII | vendégképp, - és idáig üldözé a határozatlanság, sőt tovább, mert már a
4867 1, VI | s a nőnek el kelle magát határoznia a legkényesebb dologra,
4868 2, XV | tettem; éppen azért mielőtt határozottan tehetnék valamit, kérdem
4869 2, I | hazulról.~Ebben az időben határozta el gróf Festetics György,
4870 2, XI | megérkezett; a nap, az óra meg lőn határozva, de egyszersmind az is,
4871 2, I | menni addig, míg meg nem határozza, mit tartson a gróf.~A gróf
4872 Mon | közvélemény saját ösztönéből határozzon íróinak érdeme fölött, -
4873 1, XVII | muraközi jószágán, mely a határszélhez legközelebb esik, rögtön
4874 3, VII | lány arcán a búcsúszónak hatását is meglássa, mi neki a legjobbat
4875 3, I | nyughatatlankodék, zavarta őt az, hogy hatáskörébe más intézőnek keze is elér,
4876 1, III | egymásnak oldalt, szemközt és hátat fordítva egészíté ki azt
4877 1, VII | megházasodik urambátyám!~- De hátba ütlek! - mondja tréfával
4878 3, III | nem mentek, s midőn már hatodszor szabták is el, mégis maradt
4879 1, X | mely már nem bír odább hatolni, fejét lankadtan veti még
4880 2, XI | maga csinálta.~A gyönyörű hatos fogatot messze földön szedték
4881 1, I | is kiolvastam már vagy - hatot!~- Valóban megerőltetted
4882 1, IX | eszik hátul a szénát.~Lassan hátracsúszik az angol, és látja, hogy
4883 1, XIII | hagyja helybe, Baltay hátradőlvén a karosszékben, mert valami
4884 3, III | mögött egy hang, mire a hölgy hátrafordult, s egyszerre kiderült, midőn
4885 1, VII | mondja a fiatalember némileg hátrafordulván, mert az ajtó megnyílt s
4886 1, XVII | tudni, hogy a grófot mi éri?~Hátrahanyatlott a kocsiban a gróf, átgondolá
4887 2, XVIII | mégis mindannyiszor valami hátrahúzta, s utóbb maga sem bánta,
4888 3, VII | szálakat kiválogathassa.~Pista hátraintett, hogy az ásókkal jöjjenek
4889 3, VII | látszik tudni, mert annyira hátrál, hogy már az ajtóhoz ér,
4890 2, IV | egy új hadsereg, mely a hátrálót megtámasztani bírja; s e
4891 3, XII | találkozóra menjen, s az idő sem hátráltatván, a tegnapi utasítás nyomán
4892 3, XII | úgy látszik, Magyarország hátramaradása főleg élelmi bőségből, s
4893 2, V | követniök, hanem a faluban hátramaradt orvos úgy ahogy bekötözvén
4894 3, VII | Lothnak felesége, hogy amint hátranézett sóbálvánnyá maradt, még
4895 1, I | odább, esze ágában sem levén hátranézni, hogy vagy saját bámulóitól
4896 2, III | követő cselédhez mintegy hátraszólva mondja:~- Hát András hol
4897 2, III | a beszélgetésben, András hátratette kezeit s úgy billegtette,
4898 2, IV | hogy maga is megadná a hatszázat, ha visszamehetne, akkor
4899 1, IX | helyre, hol az árnyéklat, háttér, világítás és állás minden
4900 2, XIII | itt az eleje, amott a hátulja,... megint odább, - beszélget
4901 2, VI | meg kelle állni s a kocsi hátuljában heverő ember kiszállt, hogy
4902 2, IV | cigány - ha a túlsó ágyúk hátunk mögött akarnak maradni,
4903 1, VII | a juhokra gondolt, hogy hatvanával beszél.~- Én a tamási szarvasokat
4904 3, V | szeptemvir vagy!~- Meg egyúttal hatvanhat esztendős vénember, ki a
4905 3, V | szeptemvirségből is engedne, ha a hatvanhatból is elengednének vagy huszonötöt,
4906 1, X | egymásután az ötveneseket a hatvanosok, azokat pedig a többi, egész
4907 1, VII | gyönge oldaluk megérintését hazaárulásnak tartja.~Lesz alkalma nyájas
4908 2, XVIII | hirtelen elterjedt az egész hazában, s a nagy ösmeretlen közfigyelem
4909 1, XIII | egeknek~Ostorait nyomorult hazádon?"~- Látom! nagyon is látom! -
4910 3, XI | a másvilágra, azért, ha hazaérsz, az öreg Baltaynak mutasd
4911 2, I | maradt az úton, s így míg hazaért, ráért gondolkozni azon,
4912 1, XVI | kocsis készen várta őket.~Míg hazaértek, hozzájuk csatlakozék gróf
4913 1, VI | özvegyasszony, annak volt egy lánya.~Hazafelé tartott a szarvas, de mielőtt
4914 3, VII | voltak hajdanában lelkes hazafiak, kik olyan magasan állnak,
4915 3, VII | Midőn eléggé elteltek a nagy hazafinak sokoldalú figyelmével, saját
4916 3, III | mondanák, hogy nyerészkedem a hazafiság kontójára; hanem neked csak
4917 Mon | kérek mindenkit, hogy puszta hazafiságból meg ne vegye, hogy felvágatlanul
4918 3, VII | nem méltóságos címével, hazafiúságával mérte föl.~Midőn a vendégsereg
4919 2, XIV | mondja:~"Bár csak már egyszer hazahozná az ő - ördög!"~Ennyi becsülete
4920 2, III | gyermeket éppen ma akarták hazahozni, de már késő; mert az öreg
4921 3, VII | azoknak is adnám.~4-er. A hazai íróknak kétezer forintot
4922 1, XI | a jó barátok kísérték el hazáig. Leették a szarvasok a szénát
4923 3, VII | maga legkönnyebben elvezet házáig.~Megköszönte a gróf az emberséget,
4924 2, XVII | múlva megnyílt a boldogok hazája.~Minő könnyen szakad el
4925 3, VII | tartozhatik egy ember édes hazájának.~Berzsenyit úgy meglepte
4926 2, IV | vezesse ön át a sereget, hogy hazájával a birodalmat is megmenteni
4927 2, II | ne mondja a bácsinak, ha hazajő; mert ha megmondja, jobb
4928 1, XIV | alig várta, hogy a bácsi hazajöjjön; mert hiába, csak nem akarta
4929 3, III | lenni a gáton, - most már hazajövök, én sem parancsolok otthon
4930 1, XI | ágyúzásnak vélte, s nem bírt hazakerülni a messzeségből, hová már
4931 1, I | bajuszos magyar, - majd hazakísérlek benneteket, mondja, fagytól
4932 2, XVIII | társaságában, mert a régi magyar házaknál a gyereknek nem engedtek
4933 1, I | mit csudált kelmed a nagy házakon?~- (Mondja már, mondja már? -
4934 2, XVIII | engedtek alább, s még a házaló zsidóval is könnyebben megalkudtak,
4935 1, XIII | Mennyit ér az én pesti házam?~- Félurodalmat.~- Ha azt
4936 1, XVI | ez az ember itt van a házamban az apjával.~- Lehetetlen!~-
4937 3, X | kiált örömében Baltay, - ha hazamegyünk, minden rovást égessen kend
4938 2, IX | viseli, reggel pedig úgy is hazamehet, csak ruhákat küldjenek
4939 1, XVI | volna, ha apja nem sürgeti a hazamenetelt.~Végre a kastélyba értek,
4940 1, IV | az asszonyok megőrletnek, hazamennek, - az izenetet elmondják,
4941 2, IV | van az, - mert nem hogy hazamennénk, hanem átmegyünk a Lajtán,
4942 1, XVII | parancsolnak neki.~Oh, édes hazámfia, tedd szívedre kezedet,
4943 1, I | már szokás, - kivált mikor hazámfiai jutnak eszembe, - tudja
4944 2, VI | gyalogolni is tudok.~- Elviszlek házamig, édes fiam!~- Nem jó lesz, -
4945 2, IV | leszen-e csak ellensége a hazának, melynek földjén most állunk,
4946 3, XII | maradhatott egy ország, mint hazánk, mely egészben véve számosabb
4947 3, XII | engednek valamit.~Saját hazánkfiainak gyöngeségét senki sem verte
4948 1, II | elkövetni, hogy valamely hazánkfiát megnevettessük - mondá Bowring,
4949 3, XII | képzelhetnénk nagyobb csapást hazánkra nézve, mint ha valaki és
4950 1, XIII | mer neki menni.~- Talán házasodni akar urambátyám?~- De már
4951 1, VII | paradicsomot, - azért nem is házasodtam meg, - amit elég bolondul
4952 1, IV | az ispán Bowring úrnak, - házaspár, a férj elől megyen, utána
4953 1, VII | elgondolá, hogy ha ez a házasság az öreg akarata ellenére
4954 1, VII | megtudván még bátyjától, hogy a házasságba miképpen egyezett, elgondolá,
4955 1, V | vágjuk ketté a pört egy házassággal.~- Ezt sem értem! - mondja
4956 1, V | elkérdeznék, hát még egy házasságnál!~- Jól van, de ha szeretik
4957 3, VII | beszélgetett nejével, s a házastársak boldog reménységgel beszélgettek
4958 2, XIII | kisasszonyt kíván magának házastársul, egy pár ezer jelentette
4959 3, III | apák, anyák, kivált akiknek házasulandó fiúk volt, hogy:~Baltaynénál
4960 3, I | elől, bizonyosan inkább hazaszalad, mint a francia táborba,
4961 1, II | megmaradt a véghetetlen nagy hazaszeretet, s a gyengeségek ellenében
4962 1, IV | Már én majd csak így is hazatalálok az éjjel! - mondja rá a
4963 2, II | egy ízben eltávozott, hogy hazatekintsen, a gyermek Dunayt kérdé:~-
4964 2, XI | mi egy magyar nemesnek házától kitelik; tehát nem kíméltek
4965 2, XIV | fülében hangzanak. Tehát a hazavárás méltó lesz az elbúcsúzáshoz,
4966 2, X | mikor az ifjú úr testét hazavitték.~Míg az ifjú grófné emlékezni
4967 2, XV | azt a szót, mely a pesti házba fogná önt beültetni?~- Barátom, -
4968 1, VII | esztendőre is.~4-er. Minden házbajárónak van egy rovása, - aki mit
4969 2, XIV | Galiba Pál úr egy pesti nagy házért mindazt megteszi, mit hamis
4970 1, III | megszaporodott, hogy már a házfalat majdnem kifelé tolta; de
4971 1, XIII | jó tulajdonsága, mint a háziállatoknak, hogy az esőt és zivatart
4972 1, I | az Úri-utca 58-ik számú házig megy, hol a hercegnél bejelenteti
4973 3, II | az asztalhoz ülnének, a házigazdának derült arccal mondja:~-
4974 2, XIV | a gipszalak félrecsapott házisapkájával minden megindulás nélkül
4975 1, VII | folyának, de éjszakánkint a háziurat rendesen ébren tartá az
4976 1, XVI | hely üres volt, mintha az a háziúré lenne, aztán az öreg Kisfaludy
4977 2, XVIII | Meghatotta a környezetet a háziúrnak lelkesedése, s egymás kezét
4978 3, III | eszébe nem jutna, hogy a háznép után is kell nézni, nehogy
4979 3, X | szalmaszál, azonban a hó már a házoldalon kezdett összegyülekezni,
4980 2, XVII | maradván otthon, mennyi a házőrzésre okvetlenül megkívántatik.~
4981 2, XVIII | Becsületet hozott a szakácsné a házra; mert a vendégeket illendőn
4982 2, XVIII | hasznát lehetne még venni. - Házról-házra kujtorog most, atyafiságba
4983 2, IV | mögött akarnak maradni, úgy hazsafelé majd csak elmenyünk golyóbics
4984 2, IV | én itt maradok, őrzsöm a hazsának határát, én ezsírt segődtem
4985 3, XII | a csapszékekben elkölt, háztartása s gazdasága rendezésére
4986 1, I | nagy bajuszú mindig csak a háztetők felé bámult, míg a másik
4987 1, I | hogy az valamit ne látna a háztetőkön, vagy tán éppen még az égen,
4988 3, X | valaki egy póznával állna a háztetőnek sarkán, s a vendéget akarná
4989 1, I | a jó atyafit, ki most a háztetőre tekint föl, s utána vagy
4990 3, VI | akadt vendég, ha a füredi háztulajdonos Szentgyörgyi Horváth Zsigmond
4991 1, VII | álmodta, - s még álmában is hazudott, vakarja ki a könyvből, -
4992 1, VII | javítva újra kinyomatom, s a hazudságért készen a bocsánat.~A herceg
4993 1, XII | elránt egy-egy vonást a hazug ember képén, - s a másik
4994 2, XI | kenyeret vetnek neki, s egy kis hazugsággal néhány garast szerez.~Valóban
4995 1, XII | ízig hitelt adván a nagy hazugságnak. Pista pedig alig várta,
4996 2, IX | a városba menvén, saját házukhoz bevitte.~Midőn a gyerek
4997 1, VII | harmadikat azért; mert a házunk előtt elment, aztán nem
4998 1, III | én két ölet odább megyek házzal, az erszényemnek könnyen
4999 2, VI | föl az erőt, és a sebek hegedni kezdének; de támadt helyette
5000 3, III | csinálnak.~Fíról fira marad a hegedülés, s a dádét soha meg nem
5001 3, IX | az egyik banda jobbról hegedüljön, a másik pedig balról.~-
5002 3, III | Baltay, aztán a nótát neki hegedülnék.~A cigányokat lassankint
5003 2, XVII | magának minden ember azt hegedülteti, amelyik neki legjobban
5004 2, XVI | jószágkormányzó, az öreg Hegedűs is jelen volt szobájában,
5005 2, XVIII | kezdi az alispán.~- De hegedűszóval csak nem fogadjuk őket! -
5006 1, IV | egyaránt féltvén a nemes hegedűt, és azt, ki azon hegedülni
5007 1, XV | Rákosra, - egyetlen egy hegedűvonóra sincsen szükség, - elég,
|