10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
5008 2, I | torkolatánál a homokbucka hegyalakká nőtt s a Balaton a somogyi
5009 2, IV | sebesen röpültek, a stájer hegyeken már rég átszárnyaltak, a
5010 1, III | egész a Dunáig s a baranyai hegyekig nyújtózkodik.~De minthogy
5011 3, XII | tegnapi utasítás nyomán a hegyeknek tartottak.~A zalai hegyek
5012 3, V | minthogy néhány nap óta tövéről hegyére kikérdezett mindent, s a
5013 2, V | kanyarodásokon keresztül a hegyesebb vidékre értek, akkor látták,
5014 1, IV | Pedig eljöttünk! - mondja hegyesen a hídvégi szabados.~- Nojsz,
5015 1, III | össze, füle mögött pedig egy hegyesre faragott rajzón foglalt
5016 2, I(4) | szabadsággal helyezi a petendi hegyet Keszthely közelébe. A petendi
5017 1, V | úr megvakarintá csizmája hegyével a padozatot, fejét nagy
5018 3, IV | váltott szót, hanem füleit hegyezé, midőn egy fiatalabb úriember
5019 1, VII | nem akar gyertyánál zabot hegyezni?~- Nem bizony, - hanem mikor
5020 2, V | hadtestparancsnok megállapodék egy hegyláncolat oldalában, s midőn az elővigyázati
5021 2, I | voltak, midőn a kocsis még a hegyoldalban tartogatta a gyeplőt.~Elérte
5022 2, I | petendi alsó faluvégen a hegyről lenyújtózkodik a zalavölgyi
5023 3, III | valaki, - tudom elunja magát Heléna szigeten.~- Úgy kell néki, -
5024 3, III | később nem a Keszthelyi Helicon, hanem a pesti vásárok és
5025 3, III | gondoltam ki: Keszthelyi Heliconnak13 fogjuk elnevezni, s így
5026 3, VII | VII.~Keszthelyi Helikon.~Elhiszem, hogy hajdanában
5027 1, IV | hinném! - mondja a béres egy helyből, mire a másik már oly közel
5028 2, IV | hoznak helyette mást.~- Helyedben milliószor is azt tenném! -
5029 2, IV | sok az a gyökér, melyeken helyéhez kapaszkodik, - s mindtől
5030 1, III | tiszteknek, foglalják el helyeiket a nagy asztalnál, s midőn
5031 2, XIII | Zalamegyében legnevezetesebb helyek 1-ör Keszthely...~S ha már
5032 1, IV | Kijár a béred?~- Mindig helyembe hozza a számtartó úr, utána
5033 1, IX | inkább döfődik egymást a helyért, s amint Bowring úr lenyúlt
5034 3, XII | természetes, világos ész helyes és erélyes használata, s
5035 3, XII | oly tiszta, s ítéletei oly helyesek és alaposak, hogy bámulatot
5036 1, VII | mondja a fiú, - mert majd helyettünk elveszi más!~- No ugyan
5037 Mon | regényalakban mindenütt a valót helyezem el, hogy olvasóm a múltnak
5038 2, I(4) | itt költői szabadsággal helyezi a petendi hegyet Keszthely
5039 1, XVI | beeressze, aztán pedig úgy helyezkedének el az asztalnál, hogy a
5040 3, I | Elindulás előtt más hadosztályba helyezték Püspökyt embereivel együtt,
5041 2, XI | állásra, falábát a másik mellé helyeztette, mintha tudja mikor, azt
5042 1, VIII | a gyaloglást, valamint a helyiség is ínyére volt; azért újra
5043 3, XII | századokat évtizedek alatt helyrehozza, - s a most még parlagkülsejű
5044 2, XII | mondja az alispán. Csapó helyreigazítá a homlokára föltolt szemüveget,
5045 1, XVI | kérdezősködni. Hanem midőn a helyreigazodással készen voltak, midőn a gróf
5046 1, XIV | tennivaló után, s minthogy hamar helyrerakott mindent, utóbb már kétszer
5047 2, XIII | fapadon, hogy még egyszer helyrerángassa gyermekein a pongyolának
5048 1, XV | megzaklatott lelket a rákapott nóta helyrerángathatja.~A király vendégképpen lakta
5049 3, III | alig győzöm az ülést helyrerángatni.~Kérem a tisztelt olvasót,
5050 1, IV | úri házat, egy-két órára helyrerángatván a kedvét a búsuló magyarnak.~
5051 2, III | orvost hivattak, a lábát helyretették, - most már semmi baja, -
5052 2, II | abban az időben csak némely helységekben tanították az írást és olvasást,
5053 2, I | hogy három napig mindig egy helységet kerülgetett volna.~Milyen
5054 2, XIV | kocsiról, különben valamelyik helységnek házánál okvetetlenül beadták
5055 3, VII | Berzsenyi, tudom, hogy kicsiny helyt megférek; tehát menjünk! -
5056 2, XVII | akar: - pedig érzi, hogy e helyzetből valami okos módon mégis
5057 2, XVII | régóta tűnődik azon keserves helyzeten, melybe félig meggondolatlan,
5058 3, IV | fiúnak, hogy gondolkodjék helyzetéről, s tudja meg, mivel tartozik
5059 2, V | furfangos volt belátni veszélyes helyzetet, hanem most is azon törte
5060 2, VIII | melyet a dúsgazdag magyarok helyzetüknél fogva messze elkerültek.~
5061 1, I | fiatalembernek tanulni kell! Henyélni nem hágy, s ha könyv mellett
5062 2, XII | úgy az övé volna, mint a hercegé, minthogy a hercegi háznak
5063 2, VIII | szállás-rendezőnek jöttem előre, hogy hercegeimnek és grófjaimnak alkalmas
5064 1, XVI | Gyulafiak, most az Eszterházy hercegek romokban is dicső ősi vára,
5065 2, XII | kivévén, ha kegyelmes hercegemtől engedelmet nem hoz.~- No
5066 1, XVI | csinálná, mint magára a hercegre, ki az egészhez oly véletlenül
5067 2, XII | azért kérem az engedelmet hercegségedtől, mert ő éppenséggel nem
5068 2, XII | fáradságot, fölsétálni ő hercegségéhez és csak akkora papíron is,
5069 1, VII | egy órányira fekszik, a hercegtől vévén nevét, minthogy saját
5070 1, XIII | Baltay a vendéget.~- Me Hercle! semmi specifikumra nem
5071 2, XI(9) | csoportosan járt, mint a héring. ~~~~~~
5072 3, VI | Hozzak sajtot?~- Hát egy kis heringet nem hozna kend? - zsörtölődik
5073 1, IV | az ember.~- No hát; aki herkópáterod van, - lármázott a szabados
5074 3, VIII | a szilvafán is mennyi a hernyó! - beszél tovább András
5075 1, XIV | falon lógott, előtte pedig hét-nyolc apró fiú, kik közül némelyik
5076 1, XVI | gárdának ezredese, ki ma egy hete nyújtá át nekem az egész
5077 1, IV | tudni.~- Minthogy a béresnek hetenkint csak egy szabad napja van,
5078 3, III | capáriznak négyen, egy adutt hetessel három ember kártyáját is
5079 1, IV | béresek laknak, - e puszta hétezer hold egy darabban, tehát
5080 2, I | tanácsodat, s minthogy éppen heti vásár van, megyek hallgatni
5081 2, IX | intézkedett, hogy egy álló hétig Keszthelyen marad, egyszersmind
5082 2, I | érkezének Keszthelyre, s a hetivásárra összetóduló vidéki népség
5083 3, XII | tudja meg, hogy az alföldön hétszámra is a tanyán kell maradni,
5084 1, II | ott dolgot találni, hol hétszáz esztendeig nem történt semmi.~-
5085 3, VII | csak az az ember, kinek hetvenhét öregapja volt, míg más szegény
5086 1, XIII | esztendővel, hisz mi az a hetvenöt esztendő?... teremtettét,
5087 2, XI | máig a könyvtár asztalán hever.~E névsor a későbbi évek
5088 2, III | gubancos ebet, mely lába alá heveredett, oldalba rúg, mire az kínosan
5089 3, II | hogy délig szokott ágyában heverészni, mit azonban a gróf nem
5090 2, V | feje az édesanyja ölében heverne.~Erre Kisfaludy megfordult,
5091 2, XV | külön fiók előtt láttam heverni az egész nagy pörcsomót,
5092 3, VIII | belekeveredni azon tolongásba, hol a hevesebb vér bolondjait járja.~De
5093 1, XVI | kérdi a kocsis.~- A "Griff"-hez menj csak fiam, - mondja
5094 1, XII | Meg-megszakadt az ének, s a hézagokban megszólamlik egy másik sajátszerű
5095 2, IV | kiállni a sorból, s amely hézagon egy átfér, utána megyen
5096 3, XII | én azon párbeszédet nem hézagpótlóul írtam, vagy túlságos hazafiúi
5097 3, VII | zene megszólalt, s egy kis hézagul szolgált, míg a fa helyén
5098 3, VII | Berzsenyi, először, hogy nem hí engem méltóságos úrnak,
5099 3, XII | érezte nyers egyszerűségének hiányait, s azon nagy és meghálálhatatlan
5100 2, XVIII | utazónak kényelméből mi se hiányozzék.~Imre még ekkor nem vett
5101 3, X | András, - csak a prókátorok hiányzanak ebben a farkasordítóban,
5102 1, XV | hangoztatván, mintha előtte valami hiányzanék.~- Legyen! - mondja némi
5103 3, VII | körültapogatódzott, nem hiányzik-e valami?~- Hát Kisfaludym
5104 3, X | boldogult herceg írását, melynek hiányzó sorai következők valának:~
5105 3, V | tehát az öregúr sem szégyené hibáját megvallani, azért elment
5106 3, III | nyitva vannak, - mondja a hibakereső, meglátván, hogy az ablakok
5107 2, XV | bizonyítványt, mely az elkövetett hibának igen természetes következménye
5108 2, XI | halálos holtig, és csak a hibásat eresztették haza.~Már alkonyat
5109 3, XI | ki egykoron s bár nagyot hibázott egyszer a kéz, leszenvedte
5110 3, IX | Galiba Baltay őnagyságát.~- Hic sum, magnifice, - egy secundum
5111 1, I | szeme, vagy valami.~- No, hidd meg, hogy semmi föltűnőt
5112 3, X | hogy ennyi embert az isten hidege vegyen meg, s az istálló
5113 2, XI | Hasztalan tagadnám, nem bírom hidegen nézni, pedig csak lelki
5114 3, X | hamuba markolt, egészen hidegnek találta.~Tűzszerszáma után
5115 3, XI | legutolsó tiszteletet, a hidegült tetemet visszaadván a földnek.~
5116 3, XII | tegyünk bele egy kis angol hidegvérüséget, ültessünk teát, - hogy
5117 1, X | becsületére válik angol hidegvérűségének, hogy el nem dűlt ijedtében,
5118 2, XV | van! - mondja Galiba egész hidegvérűséggel, mintha csak egy legyet
5119 2, IV | nem kérdezzük. A herceg a hídfőhöz nyargalt, elléptetendő saját
5120 3, III | engedelmesség és fegyelem hídján kellett keresztüljárni.~
5121 1, IV | malomba. Midőn a hídvégi hídnál átmennének, a híd alatt
5122 3, XII | minden homeopathice, aztán hidropathice, még később magnetice akartak
5123 1, IV | Mezőkomáromon át idejön az utas, Hídvéget éri, hol nem jobbágyok laknak,
5124 1, IV | most mindjárt agyonverik a hídvégieket.~- De az már nem lehetetlen! -
5125 2, VI | az erőszakos álom jelét a hídvégin, mellette a mákonyos üvegcsét,
5126 2, VI | Ideje, hogy megemlékezzünk a hídvégiről, kit a kórházban hagyánk.~
5127 1, IV | falunak, hol a fürgedi út a hídvégitől oldalt válik, látták a két
5128 1, VIII | kora hajnalban megyen ki Hídvégről, egy hosszú csövű puskával,
5129 1, XIII | nagysága valahára csakugyan higgadt emberré válik; - hanem csak
5130 1, XI | úgy álmodott.~- Miért ne higgyem azt, amit más is hisz? -
5131 3, XI | pedig de szívesen elhinné!~Higgyetek és üdvözülni fogtok!~~
5132 2, XIII | boncolták, aztán lett belőle Hím és fej; de ezt a magyarázatot
5133 2, XIII | í-vel lehet írva; tehát nem him-fi, hanem ez név, Himfy; meglehet
5134 1, VIII | vad tavasszal megérezvén a hímet, fölmehessen, - s onnét
5135 2, XIII | mégis szégyen gyalázat, hogy Himfynek szerelmei is vannak, és
5136 2, XIII | mondja Bowring - olvasta ön Himfyt?~- Igen természetesen.~-
5137 2, XIII | akadnak kisasszonykák, kik hímzett jelezőt tartanak, azzal
5138 2, VI | húgom, - aztán ágyúszóval hínak el mellőled.~- Csak az a
5139 2, XVII | éppen a legkellemetlenebb hínárból húzza ki; mert az öreg régóta
5140 3, VII | vannak, ma már könnyen azt hinnék széles nagy Magyarországon,
5141 3, XII | megtartja.~De azt nem szabad hinnie, hogy ez már magában elég,
5142 2, VII | főherceg - hiszik önök?~- Hinnünk kell, midőn fönséged mondja.~-
5143 1, XVI | nagy bámulására látja, hogy hintaját egy hajdú kíséri be az urasági
5144 3, II | az asztallábak miatt nem hintálhatná úgy, mint ahogy most teszi, -
5145 2, IX | észrevették, hogy a padló hintálódzik, egyik sem ment át anélkül,
5146 3, IV | örömest használta.~Imrét addig hintálta a kényelmes kocsi, hogy
5147 2, IX | anélkül, hogy egy kissé meg ne hintáltassa, magát, - s amit egy diák
5148 1, VI | mely a szalagra kötötten hintázá baklóit, jeléül, hogy ismerős
5149 1, XVI | a Kisfaludyak legjobbik hintója, nem mintha a jóságban másik
5150 2, X | megboldogult férje meghozta, még a hintólépcsőt is András eresztette le
5151 1, XII | éji zenére?~- Legalább is hintón! - mondja az angol.~- Azt
5152 2, XIV | minden készen van, az új hintóra fölrakják a szükséges útikészletet,
5153 2, XVIII | s míg az ostoba varjúk hírbe keveredtek, hogy egyik varjú
5154 1, I | abban az időben már nagy hírben volt, s egyik emberünk oldalt
5155 2, IV | herceg Batthyányi Lajos, - ám hirdessék, hogy én áruló vagyok!~-
5156 1, IV | Na, na; vigyázzon, ne hirdessen új tant, hagyja meg a nagyvilágot
5157 2, II | újság nem volt, a hivatalos hirdetések csak "kurrens"-ben sétálták
5158 1, XVII | irgalom e földön.~Ilyen hirdetményt tömegesen hoztak át a menekülők,
5159 1, XVI | időtöltésül meglássák a híresedni kezdő keszthelyi ménesnek
5160 1, II | kutyája lesz, hírlapokban híresztelik, s én megadok érte száz
5161 1, VII | gyötrelmesebben, minthogy a gróf hírhedt ember volt, - s a jó Baltay
5162 1, XVII | nem kerülne mai nap is egy hírlap, melyben aztán legérdekesebb
5163 1, II | nevezetes kutyája lesz, hírlapokban híresztelik, s én megadok
5164 2, I | hanem azért mégis nagy hírre vergődött, azon különbséggel,
5165 1, XII | ösmeretlen zene, melyről hírtelenében nem tudja megmondani, imádság-e
5166 2, VIII | mondja maga a tanár előbbi hirtelenkedését mentegetve.~- Na, - nevet
5167 1, XVI | vásárból, hol a ló ára oly hirtelenül fölment, és Tolnai úr bármennyit
5168 2, VI | legelső faluban egy nagy hírű javas asszony újra bekötözte.~
5169 1, IV | kénytelenek odább menni, hogy hírüket, nevüket fönntarthassák, -
5170 1, VI | lányát mások is szeretik.~- Hiszed-e, hogy boldog leszel, lányom?~-
5171 1, XIII | meg; honnét vegyem elő?~- Hiszi-e kend, hogy ellopták?~- Nem!~-
5172 3, VIII | ezeket éppen úgy boldogítja a hit, mint a csillagászt a tudat.~
5173 1, V | turkálná majd, ki a magyar hitből kikeresztelkedett.~- Ámen! -
5174 1, XV | ország.~- S önnek is hasonló hite van?~- Le sem kell menni
5175 1, IV | meg a nagyvilágot boldog hitében, hogy itt vad nép lakik,
5176 3, XII | és befolyása van, azzal hitegetné a népet, hogy az ő természetes
5177 1, IV | csodálkoznánk, ha Bowring úr előbbi hitéhez visszatérne, s addig kínzaná
5178 2, XV | illeti, azokra nézve adjon hiteles kimutatást, egy fillérig
5179 3, II | hogy ez ügyet az utókornak hitelesen fölvilágosíthassa, Püspöky
5180 1, XII | öregasszony, az utolsó ízig hitelt adván a nagy hazugságnak.
5181 3, XII | legalább mi magunk ne hitessük el magunkkal, hogy a civilizációnak
5182 3, XII | van, kinek önmagunk iránti hitét kell megerősítenünk, s ha
5183 3, XI | szedi megint azt össze?~A hitetlennek nagyobb kínja nem lehet
5184 3, VII | buzgalmáért; s ha már e nagy hitnek nem térített is meg sokat,
5185 3, II | másikat Holvagy Pistának hítta minden ember.~- Az egyikre
5186 2, XII | lesietett a lépcsőn, jól esett hiúságának, hogy a hivatalnoknak makacssága
5187 3, IV | kinek képzettségét családi hiúságból szerette inkább, mint személyes
5188 2, XII | hanem mivel az iratcsomó hív megőrzésül adatott át.~-
5189 1, VII | eltávozott korán, vendégül híván a két ifjabbat is, hogy
5190 3, X | kihívta a férfiakat, kik a hívásnak engedtek, s az öregúr Andrástól
5191 1, XVII | bosszúsan a gróf.~- Nem is a hívásra jöttem be, méltóságos uram,
5192 2, XII | jutott a kemény eskü, mit hivatalba léptekor letett, és úgy
5193 2, VIII(7) | jobb növendékek bizonyos hivatalban voltak, ~~~~~~
5194 3, I | hallott, visszafordult a hivatalnokhoz, s hirtelen tájékozván magát,
5195 2, XII | esett hiúságának, hogy a hivatalnoknak makacssága némi megtorlásban
5196 3, I | Kisfaludy szavain, azért kérdi a hivatalnokot:~- Honnét kapta ön a megbízást?~-
5197 2, VI | meghatalmazva.~Az orvos hivatalszobájának hosszában lépegetett, midőn
5198 2, XV | erősen föltette magában, hogy hivatásának szentelendi magát egész
5199 2, II | minthogy az udvarbeli kutyák a hívatlan vendéget még gorombábban
5200 1, XIV | legyen meg a szaga.~András hívatlanul jött be, körülnézett egy
5201 2, III | maguk fölvitték, orvost hivattak, a lábát helyretették, -
5202 1, XIII | De, domine, nem azért hivattam én, hogy mink vesszünk össze, -
5203 2, XVII | akkorban ott lévő katholikus híveknek nagy szűken elég volt, búcsúkor
5204 3, VII | törte fejét, hogy vendéget hívjon mindazon eleven és megholt
5205 1, XI | most az édesanyja sírva hívná, még akkor sem jönne talán
5206 2, XVIII | neki, mintha lakodalomba hívnának.~- Bíz az, hallja kend,
5207 1, XII | pedig alig várta, hogy a hívogatás több legyen, mint amennyit
5208 1, IV | harmadik harangszó, s a hívők áhítattal léptek át a szent
5209 3, X | be, majd én az én uraimat hívom ki.~A gróf Andrásra hagyta
5210 1, XVI | a világban "Lóhalálnak" hívtak: mert ha az égből hullott
5211 2, I | egész várost.~- De majd hizlalja ezt a sok embert! - okoskodik
5212 2, XVI | Ejnye, nagyságos uram, hát hizlalni küldte Keszthelyre?~- Adott
5213 3, VI | mellény, most mindjárt nagyot híznék az öreg, azért alig várta,
5214 3, V | kukoricától, ha meg nem híztunk, bizonyosan nem is soványkodtunk
5215 3, X | néhány szalmaszál, azonban a hó már a házoldalon kezdett
5216 3, X | kocsiládákat is lecsavartam és a hóba hánytam, mert a lovak alig
5217 3, X | megtennék a szolgálatot, és a hóban bukdácsolókat egyenkint
5218 1, XIII | csak magam akarok lenni.~- Hoc non pergit! - nevet az ügyvéd,
5219 3, XI | egy harcos, mely eszméivel hódít.~Baltay hű maradt Kisfaludyjához;
5220 3, IX | Volt már részem benne, - höbög Galiba, még mindig remegve
5221 1, V | hölgy után.~Mielőtt az ifjú hölggyel találkoznánk, maradjunk
5222 3, III | Kisfaludy, kit már egy nagy hölgycsoport vett körül, s a párbeszédet
5223 3, III | tudósítá az ostromlókat.~- Hölgyeim, kegyelmezzenek árva fejemnek,
5224 1, XVI | koszoruzva~Viszlek haza hölgyemet.~Szigligetben fogunk élni~
5225 3, VII | férfi nyájasan üdvözli a hölgyet.~- Éppen Kist keresem, mondja
5226 3, III | mondja Kisfaludy, ha a hölgynek apja oly kérlelhetetlen
5227 1, VII | el, mint akármely tízezer holdas, és hogy a nemzet összegét
5228 1, VII | aztán rajt felejtem halálos holtáig. Mi következik odább?~-
5229 1, XV | Budán vagyunk. Az est homályában nem annyira a fényes világítás,
5230 2, XIV | darab, elvagdalt toll a homályosabb sarkokba húzódik, oda söprik,
5231 3, XII | s valamint egykor minden homeopathice, aztán hidropathice, még
5232 2, I | disznólapuval, a Sió torkolatánál a homokbucka hegyalakká nőtt s a Balaton
5233 1, IX | állt volna elébe a távol hon gyermekének, odaállván a
5234 2, XIV | hogy csak minden harmadik hónapban sikálják; de csak úgy, hogy
5235 1, XIII | Azonkívül pedig három hónapi kutatás után mégis talált
5236 3, III | lássa, majd öreganyám két hónapig is elsiránkozik rajta.~-
5237 1, XII | őrmester, - éppen most két hónapja egy franciát úgy vágtam
5238 2, XI | szóra megmondá az évnek, hónapnak és napnak számát.~- De hol
5239 2, XVIII | lelkesülés órájában a szorongó honfi kebel, az ő szavainak segedelméhez
5240 3, IX | azt ne gyanítsák, hogy a honoráriumra nincsen szüksége.~- Gyújtson
5241 1, I | könyv, azt majd öreganyáink hónuk alatt elviszik.~- Hát, ami
5242 3, IV | Kisfaludyt, mit ő most is magánál hord, és szörnyű módon szeretné
5243 2, I | azt a földet, mit kosárban hordanak föl; a legelső zápor oda
5244 3, XII | embernek a fejében is elég hordani valója van.~- Emlékszik-e
5245 3, XII | nemzet.~A négy ló büszkén hordja fejét, mintha diadallal
5246 1, I | magtárba is csak a zabot hordják a legfelsőbb osztályba,
5247 3, VIII | bolondság közt ti tudósok hordjátok körül a lámpát, s ezredek
5248 3, XI | eggyel többet vagy jobban hordjon el a másik.~A legszebb hantokat
5249 2, XVI | ütött fejű, - hanem én a hordómba sem töltetek többet, mint
5250 3, V | mit igen régen zsebében hordoz, s melyet oly vidám képpel
5251 2, XI | költséggel építtetett föl, s ezen hordozá meg a nádori vendéget a
5252 3, X | a rovást, mit oly régóta hordozgat magával, - szent a béke
5253 3, IV | Zollstok) mit, mindig magával hordozott, s a sorokra elfektette,
5254 1, I | csodálkozva kérdi:~- Mi szerencse hordozza itt?~- Ide menekültem, -
5255 2, I | épületanyagok össze vannak hordva, csak meg kell kezdenünk
5256 2, I | országút, mely itt nagyon horgos levén, egy átvergődő kocsinak
5257 2, VI | hanem a lovak már messziről horkolni kezdének, mert éles látásuk
5258 3, I | vértet keresé, hogy annak horpadása ölje meg az embert.~Megállt
5259 3, III | magyarul is beszéltek?~- Horrendum dictu, most hallom először.~-
5260 2, VIII | vigyázattal benyitotta, és a hortyogó fiatalságot kényelmesen
5261 2, XVIII | tüdőfáradtig lármázott, addig hortyogott az úrfi; pedig ha nem alszik,
5262 3, VII | Ádámig, amit aztán névrokona Horvát István meg is cselekedett.~
5263 1, IV | nézte a drámát, melyben két hős küzdelme kezdődik.~- Öcsém,
5264 2, V | vegyenek, s az egész vonalnak hossza megállapodni látszék. Végre
5265 2, VII | hadnagy úr? - kérdi a nádor hosszabb beszélgetés folytán.~- Sümegre,
5266 2, XIV | varrni, s aztán annak a hosszából annyit vág le az ember,
5267 3, III | igazira talál.~Ez egy kissé hosszadalmas, de biztos út, - és a sikerért
5268 1, V | bakszarvast, mely néha óra hosszat összenyargalászta a majort
5269 1, IV | fején pedig másfél arasz hosszúságú süveg van, - ezért esik
5270 1, I | jószág van, mellette egy hosszúszárú kis pipa, - orra alatt pedig
5271 1, XIII | közti egyenetlenséget, nem hozakodék elő a viszonyról, - ő most
5272 1, III | fenékig égne a sövényház, hozná elő a zsineget, s úgy mérné
5273 1, XVI | ha teremtő körödből nem hoznám magammal egy újabb nagy
5274 3, V | talán csak nem szoptatni hoztad föl.~- De, barátom - mondja
5275 1, XIII | országgyűlésről.~- Mi jó hírt hoztál?~- A jó reménységet, édes
5276 3, VII | mikor leássák, ha nem tudok hozzáadni a tisztelethez, méltóságos
5277 2, I | zárnyitó fű nélkül nem lehet hozzáférni, - tehát majd most mindenféle
5278 2, X | mindjárt az ajtóküszöbnél hozzáfért a kézcsókoláshoz, mit el
5279 3, V | is lefaraghassa.~Mielőtt hozzáfogna, még egyszer megnézi, vajon
5280 1, XI | háborút, - és toldalékul hozzágondolta még azt is, - ha kinek nem
5281 3, II | Baltayt meglátta, a kapuig hozzáment.~- Oda vagyok! - ordít a
5282 3, XII | gyomorral és fáradt testtel hozzánk ültetik be.~Emlékszem én
5283 2, XIV | és esküdözik, hogy megint hozzányúltak az ő portékájához, s íme
5284 1, XVI | mit tehetünk róla, hogy hozzászoktunk a vezetőhöz? - s az lenne
5285 2, XI | gazdasági intézetnek minden hozzátartozandóságát, kiment a legközelebbi szántóföldek
5286 3, III | önök, s nekem csak az a hozzátenni valóm van, hogy ez eszme
5287 3, III | jó részt az éjszakából, s hozzátoldá a nappalhoz, hogy gyermekének,
5288 1, XII | a másik aztán könnyebben hozzáveti, mennyit kell elengedni
5289 3, XII | kultúra mögött?~Csupán a hűbéri viszonyokat okolni nem lehet,
5290 3, XII | kultúra bélyegét nyomni; sőt a hűbériség még a parasztot sem akadályozhatta
5291 1, VII | útján kikopjék a nemzeti hüvelyből, s ezen a példán más is.~
5292 2, XVII | fekszik az elfogyott lélek hüvelye, ki folytatása volt egy
5293 2, VI | Annak is meg kell lenni, hugám, vagy minket sokallt meg
5294 3, X | azt mondja:~- Édes kis húgocskám, rég neked szántam én már
5295 1, XIII | kedves urambátyám?~- Hogy húgomasszonynak unokáját én nevelhetném
5296 1, V | Nem várakoztatom kedves húgomat; mert még azon gondolatra
5297 1, XVI | maga sem szereti a nagy hűhót.~- Erre tessék besétálni! -
5298 1, XIII | országgyűlésen vagyok octava mensis huius, - és per amorem dei, -
5299 1, XVI | tükör, melyben az alakok oly hűk, hogy sem jobbak, sem rosszabbak,
5300 2, XI | s néhány gyér esőcsöpp hull alá, s a nádor fehér köpönyegben
5301 2, XVII | életében hatalom, most hulla, mely némán fekszi halálos
5302 2, III | padlón valami forgácsféle hulladék van, fölvette, - aztán gyanítólag
5303 2, VI | hogy Pistát elvitték a hullahordók, s minthogy az orvos a goromba
5304 2, VI | ágyait az utána kullogó hullahordóknak azt mondja:~- Mindjárt vége
5305 1, XI | Baltay-család utolsó sarjadékának hullája mellett, annyit mondván
5306 1, X | szerencsétlen barát barátjának hulláját emelé karjaiba, addig az
5307 2, XVII | magát, midőn olyan ember hullájával kívánt táplálkozni, mint
5308 2, XI | nádori vendéget a zajos hullámú vízen egész azon pontig,
5309 1, XV | kedélynek éppen úgy megvan az ő hullámzása, mint a tengernek.~- Ismerkedjünk
5310 2, V | ellenség zöme sajátszerű hullámzásban mozgott és közeledett, a
5311 3, I | rohant a nehéz vasasokra.~A hullámzó tömeget nem várta be a francia
5312 1, X | összeszámlálnák, azt mondja az angol a hullára nézve:~- Eggyel több lövés,
5313 1, XI | szállítsák, míg a másik hullát a jó barátok kísérték el
5314 3, VIII | ősz az érett gyümölcsöt hullatja le? - és hány okos ember
5315 2, V | babérait a francia táborra hullatta, s az osztrák seregnek balszárnya
5316 2, VI | kocsira veték s a többi hullával vitte a kocsi a temető felé.~
5317 1, XVII | körömszakadtáig, hogy az a huncut újságíró pénzért hazudik, -
5318 3, XII | majd lesz.~Tehát Extra Hungariam non est vita? - kérdi valaki,
5319 3, XI | valának, - de a szabados hunyászkodás vagy kevélység nélkül mondja:~-
5320 3, VII | mondja Kisfaludy meg sem hunyorodván, s ekképp Berzsenyi is megnyugodott,
5321 3, II | hogy volt kolbász, volt hurka, - váljék egészségére a
5322 1, VII | mondja a herceg.~- A húsát bíz én szeretem, kivált
5323 3, III | nézze meg akárki azt a jó húsban levő tisztes matrónát, hát
5324 3, VI | megfeküdt az angol kert hűsében, tudniillik, ha nem esett
5325 2, III | ebben a megcsontosodott hűségben egy oly érzelem, mely vérvegyületében
5326 1, V | gyanítá, hogy az árnyékban hűselnek.~- Ettél-e már fiam? - kérdi
5327 1, IV | ha hírét hallja az eleven húsnak.)~- A mi embereink nem öklelődznek
5328 3, XII | buzakenyéren és szalonnán, füstölt huson élődik! Minő vadság, hogy
5329 3, III | gazdálkodjunk, mert bizony húsra való sem marad! - mondja
5330 3, XII | hogy a mi jobbágyunk úr, ki hust, pecsenyét, tésztásokat
5331 1, IX | csiklandó vágyat érez az eleven húst legyilkolni, mely mozgásában
5332 2, XI(9) | A garda száraz húsu, nagyon tüskés, de igen
5333 3, XII | azaz minden városban akad húsz-harminc ember, ki a negyediket és
5334 1, IV | a nőtelen legények vagy húszan összegyülekeztek, mit a
5335 1, XVII | igen korán benyit hozzá a huszárja.~- Nem hívtalak! - mondja
5336 2, V | előtt, ki a nagy bajuszú huszárokat éppen rendbeállította.~-
5337 1, XI | ellenség is legyen, hogy a huszároknak legyen majd mit vágni!~Nem
5338 1, XI | lármázzék utána, midőn a huszárokra meg a gazdátlan lóra gondolt,
5339 3, V | kérdi Baltay a cifra ruhás huszárt, ki N... úrnak, akkori híres
5340 2, XII | emeletbe, s az előszobában lévő huszártól kérdi:~- Fönn van a herceg?~-
5341 2, VIII | vagyok. 7~(Ennek nem elég egy húszas!) - mondja magában a gróf -
5342 2, XVI | tíz esztendővel Pesten egy húszasért néztem meg.~- Talán festett
5343 2, VIII | Ennek már nem adhatok három húszasnál kevesebbet! - mondja a gróf,
5344 2, VI | várt egy nagy gödör, mely húszával nyelte magába az embert,
5345 2, VIII | bezáratta volna őket, s végre a huszonnégyből az első napon megszökik
5346 3, VII | gyalog, míg a hintó kereke huszonnégyet fordul, és unalmában ráfeküdt
5347 3, IV | lefoglalta, hol majdnem huszonnégyre föl is terítettek.~Behelyezkedtek,
5348 1, I | vidd el te; s amennyi a huszonötön fölül imádságos könyv, azt
5349 3, V | hatvanhatból is elengednének vagy huszonötöt, talán nem kellene akkor
5350 3, III | tetszik legjobban, melyet maga húz.~Előzzük meg a vendégeket,
5351 1, XII | s Bowring úr könnyedén húzá meg a kantárszárat, hogy
5352 3, XI | tartóztatom a nagyságos urat, - huzakodék a szabados, - hanem holnap
5353 3, VIII | észrevegye a titkot.~Végre addig huzakodott, hogy mégis kiszabadult,
5354 3, II | igenis, talán vékonyabb húzásokkal is jó lett volna, igenis!~
5355 3, VI | hogy ilyenekből óvatosan húzd ki magadat; mert azt mondják...~
5356 1, X | fánál, hogy kezét hátán húzhatta volna végig. Föltartott
5357 3, X | feledje az erdőn.~Fáradtan húzkodott be a konyhára néhány darab
5358 2, I | a kivágott sűrűből maga húzkodta ki, - de azért Keszthelyen
5359 1, III | herceg még mindig a porban húzkodván a nádpálcát, mellyel a falnak
5360 2, IX | most többet fogóval sem húznak ki belőlem.~- Eddig van?~-
5361 3, I | pace."~A szakaszok sebesen húzódának vissza, s a menekülésre
5362 1, VIII | mindinkább tágulnak, s kellemesen húzódnak ki, midőn az állat az akadályokat
5363 3, VII | mert hiába, akármennyire húzódozik a sok ösmeretlen között,
5364 2, II | méltóságos úrral.~- Sohase húzódozzék András, mindketten magyar
5365 1, IV | boldogtalanok egy sarokban húzódtak össze, egyaránt féltvén
5366 2, XI | csárda a keresztútnál, oda húzódtam el az emberek elől, oda
5367 2, XVIII | pedig egy ablakmélyedésbe húzódva kinézett a szabadba, lelkét
5368 1, XIV | és egészen a hajdú ölébe húzódván, megpödri annak bajuszát,
5369 1, V | hanem midőn a hajdú addig húzta-vonta rajt a ruhát, hogy már nem
5370 3, III | azt a pulykát kergetted, húztad volna fel az ágyruhákat.~-
5371 2, V | zárták el, előtte két ágyút húztak ki, s a két huszárnak két
5372 2, I | árveréséről; mert néha egy emberen húzták meg az egész napi bért.~
5373 3, IV | papirosra tenni. De akármint húztam-halasztottam, mielőtt megérkezett, éppen
5374 2, XIII | rettentőn megzavarta, - fi csak í-vel lehet írva; tehát nem him-fi,
5375 3, V | gyógyszerészt, ki egy pár icce ásványos vizet főző fazekába
5376 3, X | mert ebben a csárdában az icce-számot nem tartotta számon senki.~
5377 3, X | elakadt hintót, s valamivel idább négy ember törtetett egyik
5378 2, VI | egyéb nem kell, hát ne, idd meg! - mondja béres, a csillapítóért
5379 3, X | járkálhatott a nagyvilágban mielőtt ideért; mert ide már csak egy lábát
5380 1, XII | utazni?~- Csakhogy Ázsiából ideértek, kedves jó barátom, nem
5381 1, XIV | miből megéljen.~- Jó, hogy ideértünk, nagyságos uram, - mondja
5382 3, X | engedd, hogy hajlékodból idegenek tanyája legyen, amíg lehet; -
5383 2, VIII | kinyitja az ajtót, s egy idegent lát, ki háttal feléje, rettenetesen
5384 1, XVII | kinek a keserűség egész idegrendszerét elfogá, a majdnem kimondá
5385 2, IV | aludt.~Az izgalom átjárta idegzetét, - megérzé a rendkívüli
5386 1, XV | kihallék az utcára, mintha idehegedülnének.~- Ah, ez a panaszos hang! -
5387 2, I | folytán - hogy ütött ki az idei jövödelem?~- Jó termés volt,
5388 3, IV | cigányoknak maradt elég idejök elmenni a másik kocsmába,
5389 1, IV | Enyingről Mezőkomáromon át idejön az utas, Hídvéget éri, hol
5390 2, I | mondja Baltay - de ki fog idejönni?~- Akit fizetek!~.....................................................................................................................................................~
5391 2, IV | forintot kapott azért, hogy idejött; azonképpen adna ő most
5392 2, XIII | ilyen meg ilyen termetű, idejű és szépségű kisasszonyt
5393 3, VIII | hogy a nagyságos úr majd idelát.~Imre megdöbbent.~- De még
5394 1, I | subás atyafit, kit a sors idetévesztett!~- Legalább nincs maga,
5395 3, IV | nagy hirtelen rámutatván az idézett helyre, hol csakugyan nem
5396 1, XIII | lábujjáról vett csalhatatlan időjövendölést" elvégezte, mintegy újabb
5397 2, XVII | rőföljem össze; - én a múlt időknek embereit kerestem föl, s
5398 1, IV | az ugaron keresztül rövid időn beérte az alakot, mely még
5399 2, IV | nyolcszáz éves, tehát egy idős a magyar történettel, -
5400 2, XIII | csak ott találkozunk.~Azon időtájban történt az a nevezetes csoda,
5401 3, VIII | öregúr még messze volt azon időtől, mikor a költő megírta:~
5402 3, III | az eszéhez férünk, hogy idővel ember válhassék belőle.
5403 2, XVII | őket.~Nem akarok tovább időzni e gondolatnál, - megyek
5404 2, XIII | szájról-szájra ment, azután szerelmes ifiurak aranyos szélű papirosra
5405 2, VIII | aztán itt háborgatom az ifiurakat, igenis, még egyszer engedelmet
5406 2, VIII | szüntelen gyömöszölvén az ifiurat a dunna alá, - ezerszer
5407 1, VII | korán, vendégül híván a két ifjabbat is, hogy együtt aztán a
5408 3, XII | őseire tekint vissza az ifjuló nemzet.~A négy ló büszkén
5409 2, II | legyen, de a tanító úr az ifjúsággal a káposztáskertben gyomláltatott,
5410 2, III | legkönnyebben megért.~- Ifjúuram! - mondja beszéd közben
5411 2, XVI | elmondhasson minden jót az ifjúúrról, kit a tisztelendő urak
5412 2, XI | történetéből egész 1806-ig a legközelebbi fejezetet
5413 3, XII | angol göbölyöktől és egyéb igavonó marhától megirigylett, dacára
5414 1, III | én rétemet mind elönti.~- Igaz-e ez, Meddig Józsi? - kérdi
5415 1, XVI | szállt ki gróf Dunay, - igazabban a házigazda nyakába esvén,
5416 2, IV | olyan jó, mint akárki más.~- Igazad van, - mondja a gróf, -
5417 2, XI | hol aztán saját kezeivel igazgatott egy ekét, melynek nemzeti
5418 3, III | is addig mondja, míg az igazira talál.~Ez egy kissé hosszadalmas,
5419 2, X | hogy nem maradt-e valami igazítni való? s mikor minden rendén
5420 3, VII | mondja András itt-ott igazítván el az öregúron, s aztán
5421 2, IV | vigasztalást, mit az élet igazolt: "Mit aggódom, hisz itt
5422 2, IV | azt hitte, hogy neki van igazsága.~- Ellenséget verni jöttünk,
5423 2, XII | aztán a másik fél előáll igazságával, s megmondják: itt van,
5424 1, XVI | ember!~Így ért az ember az igazságcsináláshoz!~~
5425 2, VIII | mintegy maga akarván nagyobb igazságért fölmondani a levélnek szavait.~
5426 2, IV | lemellesztették; - benne az igazságérzet csapott lármát, s ha már
5427 1, III | több ily panasz hasonló igazsággal végezteték el, Bowring úr
5428 1, XII | beszél, minthogy a régi igazságképp a hazugság mindig elránt
5429 3, IX | ijesztgetőnek tartott, mint igazságkeresőnek, - s éppen azért már kétszer
5430 1, IV | elgondolja a magyar ember: Igazságos az isten, - s nagy áldást
5431 3, IX | Akinek igaza van!~- Nem az igazságról van itten szó, hanem ha
5432 2, III | mely vérvegyületében az igaztalanságot nem tűrte meg, s minthogy
5433 2, I | Somogymegyén kérdés nélkül? Ha igen-t mondott, legalább is öt
5434 1, IX | marha, s a szabad állatnak igénye volna lenézni a megjuhászodott
5435 3, XII | a korszak, a civilizáció igényeit áldozatkészséggel és erőmegfeszítéssel
5436 3, VII | mi meg menjünk odább.~Egy igénytelen külsejű, rövid homlokú,
5437 3, VIII | tavaszt azért, hogy sokat ígér, - míg az ősz az érett gyümölcsöt
5438 3, III | halnak meg, kis húgom, - ígéri a költő, átkarolván a kérő
5439 1, V | öcsémé nem lehetne Etelka, ígérje meg édes húgomasszony, hogy
5440 3, I | akartam futni; most meg azért ígérnek százat, mert nem akartam
5441 3, I | az egyik szavazó, - itt ígérnünk kell, amennyit lehet!~-
5442 1, XIII | húgomasszony, nem feledte el, mit ígért nekem egyszer.~- Nem feledtem
5443 1, XIII | magyar ember!... nemde ezt ígértem...~- Szóról szóra.~- Ezt
5444 2, VIII | jövendőre böcsületszóra ígérvén, hogy hasonló panasz nem
5445 3, III | elejbe tesznek, megél az az igével is, - éppen odavaló: pap
5446 1, V | boszorkányok bűvöltek meg s igézet alatt áll.~~
5447 2, XIII | gördülve agg szemökből,~Igy köszönték egymásra:~Adja
5448 3, VIII | útban volt.~Akármennyit igyekezett is András, Baltay nagyon
5449 1, XVI | mondja az öregebb utazó, igyekezvén letörleni a sarat a grófnak
5450 1, X | s amint fejét mozdítni igyekszik, a szellő Bowring úr arcához
5451 1, XVI | kezdett kisugárzani, mintha ihletettségében a malasztot várná.~A történet
5452 1, XIV | hogy az olyan úr, mint ihol az az enyingi herceg, hogy
5453 1, I | hogy vagy saját bámulóitól ijedjen meg, vagy annak nevessen,
5454 1, XI | öcsém, ha tudnánk, hogy nem ijedsz meg a magad árnyékától.~-
5455 2, IX | gyereket, kit inkább az ijedtség fogott el, mint egyéb baj;
5456 3, X | mert hisz mi férfiak nem ijedünk meg a haláltól, akár ma
5457 1, XII | falon kívül ezer ágyúval ijesztenének el minden kis nyikkanást.~
5458 2, XIII | katonává nem akart lenni senki ijesztésből, - mert úgy is azzal ijesztettek
5459 2, XIII | ijesztésből, - mert úgy is azzal ijesztettek mindenkit, hogy elviszik),
5460 3, IX | ítéletet, melyet inkább ijesztgetőnek tartott, mint igazságkeresőnek, -
5461 2, IV | kísérletnek eredménye lőn az 1796-iki fölkelés az ország védelmére,
5462 3, III | prókátornak szántam. A 2-iknak úgy nem kell a könyv, mint
5463 2, XVIII | házra; mert a vendégeket illendőn ellátta, s midőn a vendégek
5464 2, XVIII | azt gondolá, nem rosszul illenek, ha a fiút okos embernek
5465 3, IX | jogainak védelmére kelvén, - illenék is a cselédek közt bujkálni?~-
5466 3, XI | két különvált képet kell illesztenünk, - az egyik a mogorva szabados,
5467 3, XI | szálakat ily nem várt módon illesztette össze.~Alakjainkkal nem
5468 3, XI | válogatták, s nyírfának ágából illesztettek össze egy keresztet, s a
5469 3, VII | mikor a gróf Niklára ért, illetőleg a határba s a tehénpásztor
5470 1, VII | oldalára gyalog, hogy az illetőnek azt mondja: Az úr ezt álmodta, -
5471 1, I | Ferenc! - szólítja meg az illetőt a herceg - megnézte kend
5472 1, VII | eddigi állapothoz úgy nem illett, mintha a fülemile a varjú
5473 3, VI | s figyelmeztetlek, hogy ilyenekből óvatosan húzd ki magadat;
5474 2, IX | meg, - mondja Baltay.~- Ilyenformán gondoltam én is legjobbnak, -
5475 3, IV | illendő volna, hogy a bibliát ilyenre is használja az ember.~Megint
5476 2, XII | hogy már más is mondott ilyesmit; mire ő azzal válaszolt,
5477 1, XVI | Csobáncvárról, édes kedves,~Im! halljad, egy agg rege.~
5478 2, XVII | atyánkfiának könyvébe, s abból akar imádkozni.~- Hisz kend pápista! -
5479 2, XVII | neki másképp, - legalább imádkozom érte, - aztán nagyon nem
5480 1, XIV | tehát vagy a posztós imádkozott jól vagy a szabó, elég az
5481 2, VI | bácsi, nem tudja, hányan imádkozunk érte.~- Nem kívánok neked
5482 1, I | emberek még most is napot imádnak, s nem tudják elgondolni,
5483 1, XII | hírtelenében nem tudja megmondani, imádság-e vagy dal? hanem megtiszteli;
5484 3, XII | marhaőrzésből élünk, napot imádunk, és jóformán még beszélni
5485 1, IV | magáét maga fölött látja.~Az imaházból kihallik a buzgó ének, és
5486 2, XVII | lőn a szent beszédnek, s imát kezdének a hívek a megboldogultnak
5487 1, XI | haza ezen a szekéren, - ímé. - mondja leszedvén a gallyat,
5488 1, XIII | ez megtörténnék, per Deos immortales, a kocsisom miatt sem beszélgethetnék
5489 2, X | Mentséget ugyan talált, mert Imréből embert fog nevelni, s a
5490 3, X | ölelt meg legelőször s kezét Imréébe adván, azt mondja:~- Édes
5491 3, V | öreg, azon jó hitben, hogy Imrétől jő; hanem midőn meglátta,
5492 3, VI | egész alkonyatig sétált Imrével anélkül, hogy a kártyát
5493 2, IV | akar, hát gyíjjen ide; de ín egy lépést sem megyek odább!~
5494 1, VIII | átvág, - míg lábaiban az inak mindinkább tágulnak, s kellemesen
5495 2, X | ment először is gróf Dunay inasához, kit éppen a kapu alatt
5496 2, XIV | belakatolja, utoljára mosónéját és inasát csupa elővigyázatból összeszidja,
5497 3, II | várakozást, és egy szédelgő inasnak súgta meg, hogy a nagyságos
5498 3, XII | sűrűbe vezette, melynek indái között a kis kanyargón át,
5499 3, XII | adni, - bennünket valóságos indiánoknak néznek, - s azt hiszik,
5500 1, VIII | akarat, mint valami hála indítá meg: azonban mielőtt az
5501 2, I | tele van vele, - ugyan nem indítanád az intézetet először is
5502 3, IX | kimeneteltől való félelem indítná útnak, valamint azt is elgondolta,
5503 1, XII | vesződni a kereséssel, - indítsa meg barátom a legelső falut, -
5504 1, XV | mondá:~- Tehát mi lesz az indítvány?~- A nyelv ügye, fölség!~-
5505 1, I | kérdezzük meg magától, - indítványozá a herceg.~- Ah... az derék
5506 2, XVII | pedig a körülmények által indokolt gyanúja Dunay irányában
5507 3, X | leányával, kik az egyezségre indulának, s a zivatar az útban kapta
5508 2, I | annak, hogy a szó a legelső indulat-kitörésnek engedelmeskedjék, - még
5509 2, XV | mondja az orvos, elnyomván indulatát, bekísérvén a prókátort,
5510 3, IV | szerette inkább, mint személyes indulatból; mert hiába, a tekintélyek
5511 3, VIII | nem bírja lefogni a nagy indulatot, mely lelkében csatát vív,
5512 2, VIII | hogy ily hosszú útra magam induljak el?~- S honnét?~- Igen természetes,
5513 1, VII | leghíresebb szarvasvadászatra indulnak a tamási erdőbe, hol háromszáz
5514 1, XI | fordította volna oldalt, meg kell indulnia azon úton, hol a halál ágyúszóval
5515 1, XV | valamint az utána következő indulót, mely buzdító hangjával
5516 3, XI | falubeliek nagy csoportban indultak meg az erdőségnek, hogy
5517 1, II | rohant be.~- Még ma este indulunk Körmendre, onnét pedig Enyingre
|