10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
5518 3, XII | a diák szót, ám legyen: indusztria.~Soha, de soha nem fogja
5519 3, XII | s én ámbár bámultam az indusztriának óriási fejlettségét, - de
5520 3, III | már csak olyan mint az óra ingája, mely meglódulván, egyszerre
5521 2, IV | mennyit bírhatunk el.~Az ingatag nád fölött elröpül a vihar, -
5522 1, IV | kisbérest produkál zsíros ingben és hosszú süvegben, s ráadásul
5523 1, XII | hátán ül már, s midőn az inger kifogyott belőle, helyet
5524 1, VII | bátyámat valaki csakugyan pörre ingerelné, mielőtt érdemetlen keserűséget
5525 2, VI | zsibbadásából új működésre ingerelteték s a fiú észrevette, hogy
5526 2, IX | tamáskodék Baltay mintegy ingerkedve Andrással.~- Nohát... Isten
5527 1, VIII | a hézagot, s mindinkább ingerlé a bóduló állatot.~Megint
5528 1, IX | még a menekülés által sem ingerlik az elszunnyadt szenvedélyt.~
5529 1, IX | érzi többé azt a gyullasztó ingert, mely megöl minden irgalmat
5530 1, XI | össze a lehetőségeket, az ingerültség némi élével kérdi a hűséges
5531 1, IV | után nyúlt, mely a sípujjú ingnek bő száján nem bírt akkorra
5532 2, XV | dolgon, azért összeszedvén ingóságait, elment, hogy minél előbb
5533 1, IV | nyújtózkodó alak, fölgyűrt ingujjal rúgván föl magát egyenesre,
5534 1, IV | béres, némileg visszatűrvén ingujját, melyen az izmok percegve
5535 1, XIII | Batthyányi Lajos, - annyira inkarnátus ellensége minden diák és
5536 1, XIII | mindjárt.~- Rogo, - ne tessék inkommodálódni, - nemsokára többet is írhat
5537 2, I | nem igen isszák; mert ha innák, a kőröshegyi zsidó korcsmáros
5538 3, III | őket, - felel amaz, - pedig innen-onnan valamennyi rám nő, aztán
5539 3, VIII | mely a szomszéd-kertből az innenső részbe kanyarodott.~Imre
5540 1, V | megérzé, hogy lába alatt inog a föld, ha az öregebb ágnak
5541 3, X | másnap visszajön, nehogy ínségben feledje az erdőn.~Fáradtan
5542 3, IX | megnyerésnek.~- El nem vesztettük, instálom alássan, de nem is nyertük
5543 3, I | szavazó, - szét kell az inszurrekciót verni, s ha egyszer megfutott
5544 1, XIII | jurisdictio, convictio, intabulatio, extabulatio, ratificatio,
5545 2, VI | a hídvégit egyszersmind inté, hogy készüljön a végórára,
5546 3, V | kijönni Baltayt, már messziről integetett neki, hogy jöjjön le hozzá
5547 2, II | mikor az apa és anya feléje integettek és a kis ártatlan szülőit
5548 3, VII | amennyien vagyunk, ha egy intésre mindannyian megszólamlanánk, -
5549 2, XVII | legutolsó óráim egyikében intézem hozzád, s így még attól
5550 2, XV | elrendelteték; azonban ily roppant intézetben oly tömeg ember és annyi
5551 1, XVI | szellemétől s közhasznú intézeteitől akkor még fénylő Keszthely
5552 2, VIII | ifjú neveltessék a katonai intézetekben, - s midőn ez éppen készen
5553 2, I | Tehát mit mondasz leendő intézetemhez?~- Meg van már építve?~-
5554 3, II | végigvezette őket a gazdasági intézeten, hol most már tizenkét évnek
5555 3, VII | gyermeket szüntelenül nézte.~Az intézeti növendékek kardala nyitá
5556 2, XI | megnézé előbb a gazdasági intézetnek minden hozzátartozandóságát,
5557 2, IX | lelvén a kastélyban, úgy intézkedett, hogy egy álló hétig Keszthelyen
5558 1, XVII | legközelebb esik, rögtön intézkedik segedelemről, s az ő példáján
5559 3, I | az, hogy hatáskörébe más intézőnek keze is elér, s midőn ügyességgel
5560 2, XVIII | között, hanem András úgy intézte a dolgot, hogy Imre kéznél
5561 1, I | minthogy az utcán láttam, úgy intéztem, hogy oldalt is, szemközt
5562 1, IV | vagy amazt megverik, - sőt intik, hogy oda ne jöjjön, hova
5563 2, XVI | hogy egykori utódjának intő például szolgáljon arra,
5564 1, VIII | valamint a helyiség is ínyére volt; azért újra leszabadítá
5565 3, III(12) | Kisfaludy Sándor ipa. ~~~~~~
5566 1, XVII | visszahúznia nem lehetett, és bár iparkodék magát megnyugtatni, az sehogysem
5567 1, XIII | és nem mondok helyette ír-t, mint a neológusok; - valamint
5568 2, VI | papírt, melyre végakaratát írá, tanúképp erősítse meg.~
5569 3, XII | ember van, kinek önmagunk iránti hitét kell megerősítenünk,
5570 1, XII | azután indult meg a bécsi irány felé, búcsúzóul mondván:~-
5571 2, IV | nyílása úgy a cigánynak irányába esett, mintha csak madzaggal
5572 1, X | durrogának, s a lövés hang irányából könnyen tájékozhatá magát
5573 1, XVII | veszedelem összekergeté minden irányból a nemességet, s a tekintetes
5574 3, V | midőn meglátta, hogy Galiba írása, valamint a külső alak is
5575 2, XII | ereszt; míg hercegséged erre írásbeli engedelmet nem ad.~- Legyen
5576 2, VI | ha az orvos jő, azzal is írasd alá.~A szabados erőt vőn, -
5577 2, II | nagyságos asszonyhoz, hogy azzal írassa rá, - mint egyébkor is tette.~-
5578 3, XII | egyik írótársam azt mondá irataimról, hogy azoknak ugyanazon
5579 1, VII | leszálltak, az ülésből egy nagy iratcsomagot emelt ki, s hóna alá fogván,
5580 2, XII | ismerné, hanem mivel az iratcsomó hív megőrzésül adatott át.~-
5581 2, XII | mert a sok kinn heverő iratok közt sok olyan van, mely
5582 2, XV | hanem küldje vissza az iratomat, mely szerint a pör fölkutatásáért
5583 2, XII | kézzel járt körül, s a nagy iratszekrények fiókjain levő föliratokat
5584 2, VI | Itt van ez a papiros, - írd rá, amit mondtál, én meg
5585 2, IV | nem hát máshol?~- Dejs azs irgalmát, - kiált fel a cigány, -
5586 1, XVI | fiatal ember pongyoláját és irgalmatlan pipafüstjét megmosolyogva,
5587 3, VII | vagyunk már, hogy a szomszéd irgalomból sem vesződik ennyi haldoklóval,
5588 1, XVII | el fönnszóval, levén az irgalomért és felebaráti szeretetért
5589 3, XII | minden ember, és nem győzzük irgalomfillérrel azon prófétákat, kik karavánonkint
5590 1, XIII | inkommodálódni, - nemsokára többet is írhat melléje.~- Minél több, annál
5591 3, I | helyett fényes győzelemről írhatnánk most, és nem lett volna
5592 2, XI | Korrajzot írtam; költeményt írhatok, ha tudok; de némely megtörtént
5593 3, III | volna, hanem maga is már irigy ember, édes uramöcsém, nem
5594 3, XII | de a népéletet seholsem irigylem, és csak szánni tudom azon
5595 3, VII | akit megdicsőít e toll, az irigység sem foghatja rá, hogy a
5596 1, I | intve az angolnak, hogy írjon.~- Hogy miképpen élhet meg
5597 2, XVIII | ne tegyük, s éppen azért írjunk ide néhány sort abból a
5598 3, XII | szörpöl, mint az angol és irlandi, ki ünnepnapokon lakik jól
5599 1, I | Az angol kéré a herceget, írná föl neki a papírra tisztán
5600 3, III | mikor már e csókról könyvet írnak a komédiában, mint szomorú
5601 2, II | volna, legalább ma már nem írnák ki ökölnyi betűkkel azok
5602 1, XVI | kis tréfát! Erre leült az íróasztalhoz, rövid levelet írt, azt
5603 1, XVI | felöltözött gárdistát leltek íróasztalnál nyitott könyv mellett, melyből
5604 1, III | az ünnepélyes csendet az iroda szárnyas ajtajának megnyílása
5605 1, III | néhány órája tartogatta, s az irodából kimenő herceget karon fogta.~-
5606 2, XIII | minden magyar tudja, - önök irodalmának kezdete e névtől indul ki.
5607 Mon | és inkább öljük meg az irodalmat, mint tengődésben hagyjuk;
5608 3, VII | jelen voltak, valamint az irodalombarátok is, kik közül első helyen
5609 3, XII | olvasóközönséget a magyar irodalomnak főleg Kisfaludy Sándor és
5610 2, VIII | levélnek címén fölül a nádori irodának fölirata látszék.~A gróf
5611 1, IV | angolt, hogy ilyen kezű íródiák sem a szárazföldön, sem
5612 1, IV | vonásai csak úgy lehettek íródiáké, mint bármely nagyságos
5613 2, XII | hercegi háznak még a legutolsó íródiákja is mintegy családtagul tekintetik,
5614 1, IV | kezet szorítok a herceg íródiákjával; majd meglátjuk, nem fakad-e
5615 1, IV | kocsiba.~- Nos, mit mond az én íródiákomhoz?~- Ez a fickó megfojt egy
5616 1, IV | parasztgatyába bújtatott egy pár íródiákot, kik a különc angolt minden
5617 Mon | saját ösztönéből határozzon íróinak érdeme fölött, - és amit
5618 1, XVI | kimondhatom, hogy ennek írója meglelte a kulcsot e nemzet
5619 3, VII | is adnám.~4-er. A hazai íróknak kétezer forintot bátorkodom
5620 1, XIII | okosan van kigondolva, föl is írom mindjárt.~- Rogo, - ne tessék
5621 2, XI | majdnem minden másodiknak irományát végig nézte, s így került
5622 1, VII | befogadhatna-e úgy harminc font irományt azon föltétel alatt, hogy
5623 3, XI | hisz mi köze hozzá az írónak, hogy a tolvajt fel szokták
5624 3, III | többet; mert lásd, még kevés írónk van, hamar kifogynánk; pedig
5625 3, III | ültetünk el valamelyik ünnepelt írónknak emlékezetére.~- Csak kettőt? -
5626 2, XIV | tojás, hány sonka, hány font írósvaj fér egy tabularis prokurátor
5627 2, VI | amaz a főorvos papirosát és írószerét igénybe vevén.~- Mindent
5628 3, V | fölkelhetett az asztaltól, hogy írószobájába menjen.)~Midőn már künn
5629 3, XII | öntudat ébresztésében, s ámbár írótársai a regéknek irodalmi becsét
5630 3, VII | nem tettek egyebet, hanem írtak olyanféle dolgokat, hogy
5631 2, XI | pokolban már azt ajtóra írták, - ez az én falábam a te
5632 2, IV | magától ellökje. Így nem irtózom bevallani, hogy én törvényszegő
5633 1, II | az egyik senkit nem lát, irtóztatóan kopog, - nyakán ágyterítővel
5634 2, XI | kívül egyébre nem lép, ne irtózzék meg a gyöptől, hisz a legnemesebb
5635 2, XII | egy kis szakadék-papírra írván az engedelmet, mit az alispán
5636 1, IV | és minden pusztáján van iskola, tehát a gyermek korán megszokja
5637 1, VII | silabizáltattak veled eleget az iskolában, hogy még maradt mostanra
5638 2, XVIII | addig tanult, hogy már az iskolából is kifogyott, András maga
5639 2, XVIII | könnyen lemosta egy zápor az iskolaport, hanem azt tartom más is
5640 2, I | feledékeny, igenis, - egy iskolával többet kell építenünk, igenis.~-
5641 1, III | most Enying mezővárosának ismer az utazó, megbámulván azt
5642 1, V | hol őt már minden ember ismeré.~Midőn az úrnő lejött, órákig
5643 2, XIII | és csak Magyarországban ismeretes "olvasótársaság" kezébe
5644 2, XVIII | a zalai hegyek csak oly ismeretesek, mint "Pusztaszer", hol
5645 1, XVI | elbeszélgetett vele, anélkül, hogy az ismeretlennek alkalmat engedett volna
5646 2, IX | kandalló mellett, hogy az rá ne ismerhessen, és hagyá beszélgetni őket
5647 2, VI | személycseréről, annyi ember közt ismerkedésre idő sem lévén, a végrendeletet
5648 1, XV | hullámzása, mint a tengernek.~- Ismerkedjünk meg a tengerrel, - s akkor
5649 1, II | meg, hogy fiatal öccsével ismerkedünk meg, s elválhatatlan barátjával,
5650 1, III | hívnak, de már csak úgy ismernek, hogy Meddig Józsi.~A herceg
5651 3, III | csak gyerek? - kérdi egy ismerőse.~- Elég volt ebből ennyi,
5652 3, II | akart enni, meghítták a jó ismerősöket, megölték az agyarast, -
5653 1, XI | alól a szalag elég hamar ismerőssé tette.~Mély megilletődés
5654 2, XVIII | egész világgal, és minden ismerőstől kölcsön kér, amennyit adnak.
5655 2, XIII | kis fészekbe, s így néhány ismerősünkkel megint csak ott találkozunk.~
5656 1, XIII(3) | hercegnek ez a szokása igen ismert dolog volt, és az 1796-diki
5657 3, XII | életben vannak! Köszönöm ez ismertetést, s én alakjaimnak ez erényét
5658 2, V | őket ide: hanem mindenik ismételgeté magában, mi volt a parancsolat?
5659 3, VII | eltette, s tán tovább is ismételné ezt a munkát, ha András
5660 Mon | kiknek tetteit úgy kell ismételnünk, mint a gyermeknek a leckét,
5661 2, III | megértett mindent, mert nem ismételteté a dolgot, András nem talált
5662 2, XIII | többi?... Hogyne? Hisz ez az ismétlés, aztán hány lánybarátnak
5663 1, IV | kérdi Bowring - benn volt az ispánnál?~- Igenis, megjelentém,
5664 1, IV | mellé? - mondja tovább az ispánra nézvén, ki a kedélyes tréfát
5665 1, III | hallgatott, a herceg az ispántól kért fölvilágosítást, mi
5666 2, I | hiába, az emberek nem igen isszák; mert ha innák, a kőröshegyi
5667 1, XVI | példányait.~Alig leptek az istállóba, az előbbeni urat megint
5668 3, XI | nyughelyre vezette, s a nagy istállóban tüzet rakott, hogy szegény
5669 1, III | fészkévé lőn, mintha az isten-áldásnak itt volna meg édes szülőfölde,
5670 2, VI | ennyien megférünk, s az istenáldásnak is marad elég helye, tehát
5671 1, VI | kérő az égbe, honnét az istenáldást némán imádkozva kéri.~Az
5672 3, X | helyet a széles birtokon egy istenáldott szóra, míg a közös veszedelem
5673 2, XIII | hálát adott a magyarok istenének, hogy elhozta a napot, midőn
5674 1, IV | elhagyom.~- Meg ne álljon, az istenért, inkább nem eszem, vagy
5675 1, XIV | adunk is be neki egy pár istenes dolgot, - csak eregessük
5676 3, XII | természetes tiszta ész, az isteni gondviselés kegyelméből
5677 1, XIV | annyi jó falatért már az istenre is rá lehetne gondolni egyszer
5678 3, IX | lennem.~- Láttam, hogy az az istentelen Galiba itt volt, tudom már
5679 1, VII | sem akartam, hogy az az istenverte pör örökkön örökké lopja
5680 1, IV | ott leszek az ozorai Szent Istváni búcsún; hanem be ne jöjjön,
5681 3, VII | azt mondja Kis:~"Gyöngyösy Istvánnak emléke legyen köztünk áldott!"~
5682 2, IX | deszka, és a vörös nadrág az iszapba pottyanna, vajon milyen
5683 1, VII | sohasem iszom...~- Bort nem iszol? - mondja az öreg, - hisz
5684 1, VII | nem dohányzunk, bort nem iszunk, attól félek, nemsokára
5685 1, XIV | a falubeli tanítóhoz egy ital vízre bevetődött, szinte
5686 1, V | jó barátok, szenes vizet itattak volna vele, mint olyannal,
5687 3, XII | is az esze oly tiszta, s ítéletei oly helyesek és alaposak,
5688 1, XVI | s a herceg kegyes levén ítéletemre bízni a dolgot, azt remeknek
5689 3, VI | halottak nem támadnak föl ítéletnap előtt.~- Igaza van önnek,
5690 3, IX | alatt Galiba megérkezik azon ítélettel, melynek végét voltaképpen
5691 3, III | kivált ha férfi-ember, meg ne ítélje őt, tekintse úgy, mintha
5692 3, III | öreg anyja előtt, mintha ítélő bírája tekintene rá.~- Itt
5693 3, VII | Kisfaludy Sándor ült az ítélőszéken, s a következő sorokat olvasá,
5694 2, IV | herceg, - nem tudom, miként ítélsz cselekedetemről; - de inkább
5695 1, V | nagyságos úr. - Illik is itthagyni az embert, mikor már harminc
5696 1, VII | megvesztegethetlen ember, ki készebb egy ív papirost lenyelni, ha másképp
5697 1, V | ágnak most már egészen végső ivadéka haszontalannak nem vélné
5698 3, X | lábát hozta.~Az egykori ivószobában most már csak az ivott,
5699 2, VI | utat a másvilágra.~- Nem izen az úr valamit? - mondja
5700 2, V | Kisfaludy.~- No tiszt úr, azt izenem a kapitányomnak, hogy olybá
5701 1, IV | Minden jót!~- Így megyen az izengetés álló esztendeig össze-vissza,
5702 1, IV | igazi okuk a verekedésre az izengetésen kívül, - tehát most csak
5703 1, IV | egész esztendőnek folytán izengetik, hogy ezt vagy amazt megverik, -
5704 3, XII | ozorai búcsún, csakhogy aki izengetne neki, a föld alatt nyugszik
5705 2, VI | meg a béres.~- Ha valami izenni valód lesz neki, jó lesz,
5706 1, IV | megvan az izenet.~- No, mit izent Fürgedről Holvagy Pista? -
5707 3, VII | megríkattak, de amint az ízét éreztem annak a könnycseppnek,
5708 1, IV | próbálja valamelyik, hogy izgágát csináljon; mert akkor én
5709 3, III | mutatá meg a lelket, mely izgalmaitól és napi küzdelmeitől megszabadult,
5710 2, IV | egész éjen át nem aludt.~Az izgalom átjárta idegzetét, - megérzé
5711 2, V | megsarkantyúzván lovát, mely az izgalomban bódulni kezdett, s mire
5712 2, VIII | fölirata látszék.~A gróf izgatott lőn, midőn a levél külsejét
5713 3, II | alig tudta elolvasni a nagy izgatottság miatt. Miután elolvasta,
5714 2, VIII | gróf nem bírván különben is izgatottságától szabadulni, kinyitja az
5715 1, XII | az öregasszony, az utolsó ízig hitelt adván a nagy hazugságnak.
5716 1, V | néha, hogy addig meg nem ízlelt semmit, míg a fiatal úrhölgy
5717 3, XII | fejlése, polgári kényelem és ízlés nemesedése s az erkölcsök
5718 1, XVI | házigazda, arcának minden izma elárulván azt a reszketegséget,
5719 3, X | marakodást, s míg egykor izmainak erejét részeg pajtásokon
5720 1, IV | visszatűrvén ingujját, melyen az izmok percegve feszülének ki,
5721 1, IV | visszafordult, s az angol izmos ökleit mutatván a hercegnek,
5722 3, III | danolni? - s íme most oly jó ízűen elsiránkozik rajta, mintha
5723 2, XII | Nos, - mondja a herceg jó ízűt nevetve, - nincsen ott Csapó
5724 2, X | füvet küldjek a fiúnak, hogy izzadásba jöjjön.~Belép egy cseléd,
5725 3, IV | megírta, mikor jő, nagyokat izzadtam, hogy az utánam küldött
5726 1, XVI | mindeniknek, bánata nem jajgatás, öröme nem kicsiklandozott
5727 3, VII | más volna, ha a gróf jajgatna majd az aranyos mentéért.~-
5728 3, VII | mert aztán én is együtt jajgatok ám!~Baltay eltette az írást,
5729 2, VI | mindjárt meghalok! - mondja jajgatva a hídvégi.~- Mit bőgsz? -
5730 1, IV | hallottam, odább "Gaud Morj"-jal köszöntöttek, valamivel
5731 1, XI | nem megy vele vissza, - jámborsága most már csak életlenség
5732 1, XVI | megszólamlik az öregúr is.~- Jancsi! ne beszélgess annyit azzal
5733 3, VII | apát vezeté karonfogva Kis Jánost, a későbbi szuperintendenst,
5734 1, I | mondja az első; - de hát a járása, kelése?... - úgy-e megsüvegelik
5735 3, VIII | a csillagász a csillagok járását, s egész éjszakán át az
5736 1, XI | azonban megkérdezték, mi járatban volna, a körülálló cselédeket
5737 2, XII | mindenki keresztül-kasul járhasson, akkor ezek nem volnának
5738 3, VIII | hevesebb vér bolondjait járja.~De ti bölcsek vagytok,
5739 3, II | vendégek néhány óra óta járják már az intézetet - kivévén
5740 1, VII | ellenkezőképpen cselekedvén, úgy járjunk alakunkkal, mint Plátó,
5741 3, X | kenyeretlen gazdának, ki sokat járkálhatott a nagyvilágban mielőtt ideért;
5742 1, XIII | ki Etelkével karonfogva járkálta meg a kanyargó utakat.~Midőn
5743 1, XVI | György, fölvett szokásaként járkálván ide s tova a határban, hogy
5744 1, IV | messze tőle pedig néhány jármos ökör kérődzik, elhasalván
5745 3, VIII | mintha csakugyan szívünkben járna már az a bonckés, mely sem
5746 3, VII | múltja, ha tudnánk, hogy úgy járnánk is, mint egyszer Lothnak
5747 1, XVI | fiatal házas másfél napi járóföldet kerül, - nem hiszem, fiatal
5748 2, IX | uram, nem is utcaszélen járok ám utána, - hanem azt mondom,
5749 1, IX | üdvözletéül vonulna el hat darab járomba fogott marha, s a szabad
5750 1, I | oldalra.~Utcáról utcára jártában mindig fölfelé tekintgetett,
5751 1, VII | urambátyám!~- Mi a manó, hisz ott jártál Olaszországban, s ott már
5752 2, XIV | s minthogy Galiba Pál úr jártas-keltes ember az ilyen dologban,
5753 3, IV | a törvényes dolgokban is jártassággal bírjon.~Majd meglássuk,
5754 1, I | felejtette el.~Ekkor értek a Jasper-féle könyvkereskedéshez, mely
5755 3, III | históriát, pénzért el is játsszák.~A mulatság világos virradtig
5756 2, IV | Ellenséget verni jöttünk, nem játszani! - mondja a herceg. - Itt
5757 3, I | túlbuzgóság az ellenség kezére játszik.~A sok tűnődés után asztalhoz
5758 3, II | folytatásra vágyott.~Ebéd után a játszóterembe mentek a vendégek, s egy
5759 1, IV | ember vágyik ide, hogy a javából is eleget válogathatunk,
5760 2, VI | legelső faluban egy nagy hírű javas asszony újra bekötözte.~
5761 3, VIII | ablakfához üti, aztán küldhetek javasasszonyért.~- Én majd csak kiállom
5762 1, VII | megveszek minden példányt; javítva újra kinyomatom, s a hazudságért
5763 2, XV | tudjuk, elvitázhatlanul javulás útján van az olyan beteg,
5764 1, I | rájegesedett, mint valami vastag jégcsap állt ki két oldalra.~Utcáról
5765 3, X | kinek bajusza, szakálla jégcsappá dermedt, s mint egy csoda
5766 1, II | tökéletes jeges medvét, midőn a jéghegyek közt mászkálok, így bolondítva
5767 2, XII | ráadásul az alispánnak bemeneti jegyét előbbi helyéről a Baltay-fiókra
5768 1, I | Éppen most mondja, - jegyezze csak, - mondja a herceg
5769 2, XI | bizonyítványt kiadta, s midőn a jegyzék készen volt, a főherceg
5770 3, VI | csakugyan meglelték Szapárynak jegyzékei között e nevet: Kajári István.~
5771 3, VI | kihúzván tárcáját, s a jegyzékpapírokból kihúzván egy oldalt, néhány
5772 3, VI | keresgélék együtt a bizalmas jegyzeteket, midőn csakugyan meglelték
5773 2, XIII | jelezőt tartanak, azzal jegyzik meg, hol hagyták az olvasást. -
5774 1, III | s ha megkaptad, elmész a jegyzőhöz, és írást adsz magadról,
5775 3, III | gondolja csak, ezután a jegyzőkönyv is szóról szóra magyarul
5776 2, XVIII | de ha visszagondolunk a jelenből az elmúlt tíz esztendőre,
5777 2, IV | sorokban átvillan a megható jelenet, s minden ló büszkébb lesz,
5778 2, VII | ragyogó képpel tanúskodék e jelenetnél.~- Tudja, hadnagy úr, hogy
5779 3, XI | visszaélte a múltat, s elért a jelenig, mely boldogságot kínált
5780 2, XI | ember a megye költségén jelenjék meg, és hacsak nem fél holt,
5781 2, XVI | Pestre, hogy az átvételre jelenjen meg.~András Keszthelyen
5782 1, VIII | eszében is valami visszásság jelenkezék, hogy ily messze távozott,
5783 2, XIII | meg kell magyaráznom már a jelenkor miatt is; - mert hála legyen
5784 3, III | Azonban maradjunk a régnél, a jelenkorra is elérünk egyszer, s ami
5785 2, XI | s emlékéül e napoknak, a jelenlevők beírák nevüket a vendégkönyvbe,
5786 1, I | angol követségnek egyik jelentékenyebb tagja, s ha bolondjában
5787 1, VII | még más két vendéget is jelentett: Herceg Batthyányi Lajost
5788 1, XV | minthogy az idő méhében már jelentkezének a vajúdó kínok. Nem volt
5789 2, IV | hideg észnek egy ösztöne jelentkezik, a vasszigorúság.~- Röpült
5790 Mon | ezen oszlopok egyes elhunyt jeleseink, kiknek tetteit úgy kell
5791 2, XVII | az országot s benne annyi jelest találnék, hogy födetlen
5792 2, XIII | körmével a mondat közepén egy jelet rántson. Odább mehetünk,
5793 2, VI | látják az erőszakos álom jelét a hídvégin, mellette a mákonyos
5794 2, XIII | kisasszonykák, kik hímzett jelezőt tartanak, azzal jegyzik
5795 3, VII | a bíró, - megfejtőjének jeligéje: Kard és könyv!~A mondott
5796 3, VII | Kard és könyv!~A mondott jeligéjű levél a hölgy előtt feküdt,
5797 1, VII | és Baltay őnagyságának jellemvonásához a dolog könnyebb megértése
5798 2, I | pár helyütt megkezdett út jelöli, mert az utazónak kényére
5799 1, III | megérinté kalpagját, s ezen jelre a tisztek is, - midőn aztán
5800 1, XIII | compossessor, jurassor, - és a Jézus tudja, hány tor és sor-ban
5801 2, XV | fillérig megtérítem.~Maradtam jóakarója~Baltay m. k.~Midőn a levél
5802 3, VI | hordta elő a példákat, hogy jobbá és lelkesültté tegye kortársait,
5803 3, VII | uraságom, kinek én is egyik jobbágya vagyok...~- Mától fogva
5804 2, XIV | valaha egy uraság, kinek tót jobbágyai mindenre megesküdtek volna,
5805 2, IV | apjuk!~Ezen megnyugodván, jobbágyaira gondolt, mintha tán azok
5806 1, III | egész Enyingen nem volt két jobbágyház, mely úgy egymás mellé fért
5807 3, XII | azt mondanánk, hogy a mi jobbágyunk úr, ki hust, pecsenyét,
5808 1, XVI | alakok oly hűk, hogy sem jobbak, sem rosszabbak, mint amint
5809 1, XII | előrehajlék a lovon, a furulyahang jobban-jobban elért hozzá, s az egykedvű
5810 2, IV | herceg némileg fölemelvén jobbját, mintha a lelkesülés mondatná
5811 3, XII | megszorítván a megkeresett jobbot.~- Hála legyen érte a felséges
5812 3, VIII | akar nézni; de valahányszor jobbra akart nézni, ő is arra kapta
5813 1, XVI | melynek fekvését erre-arra, jobbra-balra, görbén, egyenesen megmagyarázván,
5814 2, VIII | tehát ragadt rájuk valami a jóból.~A gróf, napkelte után már
5815 3, XII | pajtásomat.~- Holnap, ha jöhet barátom.~- Elmegyek, uram,
5816 1, V | mert még azon gondolatra jöhetne, hogy vénségemre jött meg
5817 1, X | födözve levén a hátulról jöhető lövések ellen.~Pistát itt
5818 2, IX | ki-kitekintgetvén az utcára, ha már jön-e az ember?~András gyertyákat
5819 1, XI | sírva hívná, még akkor sem jönne talán vissza.~A pipa buzgón
5820 1, XIII | polturás malacért olyan dühbe jönnek; pedig ha valaki alkuba
5821 3, XII | prófétákat, kik karavánonkint jönnen ide bennünket megtéríteni
5822 2, I | van.~- Igen, de melyik ág jövedelmezőbb?~- Mind egy zsebbe megyen
5823 1, V | adott, megmondom, miért jövék ide?~- Itt a kezem, kedves
5824 3, VII | elhiszem, hogy jobb lesz jövendőben; hanem ha már én ennyit
5825 3, IV | IV.~A régi jövendölés.~Befogták a négy lovat,
5826 Mon | gyermeknek a leckét, hogy a jövendőért el ne feledhesse.~Ne feledjük
5827 2, XVIII | járkált a szobában, a fiúnak jövendőjéről gondolkozott, s ez volt
5828 2, X | terhére a vénembernek, azért jövet menet, egyaránt véghezvitte,
5829 3, X | kisietett, s minthogy a jövőket meglátta, a pihentebb lovakat
5830 3, VII | helyet foglaltak már.~A későn jövőnek oda kell ülni, ahol helye
5831 1, XI | meg van írva az is, hogy jövőre hol találkoznak még.~Hasztalan
5832 3, VII | barátok maradtak hátra, hogy a jövőről beszélgessenek, s ugyanekkor
5833 3, XII | hiszek a jelenben, remélem a jövőt, és szeretem a múltat, melyben
5834 1, V | valahol összebékéltek valamely jófajta csikón.~Ezen tusakodások
5835 2, VI | az asszony orvossággal, jóféle kenőcsökkel és isten áldásával
5836 3, IX | elvárnálak, - mondja az asszony, jogainak védelmére kelvén, - illenék
5837 2, XV | ezután pedig már tulajdoni jogánál fogva lakik, s éppen levélírásra
5838 1, IX | társaság, megállván, mintha jogát akarná visszakövetelni a
5839 2, X | gyanút engedje el, - ezt jogom van kérni.~- Elengedi! nagyságos
5840 3, V | tehát engedett a fiatal jogtudós kedvének, annál inkább,
5841 2, IV | osztályrészüket kikérni nekik is joguk volna.~Gyarló élet, melynek
5842 3, IX | a szomszédházból békélni jőjenek.~Most már minduntalan kinéz,
5843 3, IX | kibékülhetés miatt lett olyan jókedvű, valamint András is, ki
5844 3, VII | édes úrfi, - mondja az öreg jókedvvel már most elkísértem idáig,
5845 3, VII | koszorút átnyújthatta, s a fiú Jolánra mert nézni.~- Én Baltay
5846 3, VIII | sokáig gyönyörködött; mert Jolánt is meglátta, midőn egy-egy
5847 3, VI | annál inkább szaporodott a jólét, melynek külső bizonyítványai
5848 1, XV | utolja~Emberhússal kívánt jóllakni a halni készülő tizennyolcadik
5849 3, XII | felelnie.~Midőn ezek is jóllaktak, Pista kibontja a kendőt,
5850 1, IV | országokban létezik. Így én a jónapot "Gut Morgen"-nak tanultam,
5851 1, XIV | összekapaszkodott valamelyik gyeplős jópajtással, s azt a gyöpre teremtette,
5852 1, XVI | legjobbik hintója, nem mintha a jóságban másik is versenyzett volna
5853 2, X | Szívemből megbocsátok! - mondja jósággal az ifjú nő.~- Még nem tudja,
5854 2, I | pajtásunknak úgyis elég jószága van, azért nem; nekem meg
5855 1, XVII | György ajánlá, hogy muraközi jószágán, mely a határszélhez legközelebb
5856 1, XIV | nagyságos uram, azért a hitvány jószágért milyen hirtelen megtanult
5857 2, VIII | azt mondja a mellette ülő jószágigazgatónak oly hangosan, hogy a tanár
5858 2, XVI | csinálni, - s minthogy a jószágkormányzó, az öreg Hegedűs is jelen
5859 1, XIV | olcsóért tanul, - az én jószágomért is megtanulhat valamit.~
5860 2, XVI | vitt az úrfi egy gömbölyű jószágon a világ másik oldalára is.~-
5861 2, VII | gondolta?~- Fönség,... az én jótállásom...~- Ha a fővezér hitt az
5862 1, XIV | A fiú ép vér volt, s a jótartáson hamar kiette magát, mert
5863 3, X | a gróf rémülten.~- Nekem jótétemény lenne uram; de szánom ott
5864 2, III | mintha a képén keresné a jóváhagyást, s midőn így is meggyőződött,
5865 2, XVII | kalapját e szóval:~- Az isten jóvoltába ajánlom a nagyságos urat.~-
5866 2, XVIII | pedig számosan vannak még a józanabbaknak szomorú például.~Baltay
5867 2, I | meghalt volna, nevét most Józsa Gyurié mellett említenék;
5868 2, I | korában is már "György"-nek, Józsát pedig késő vénségében is "
5869 1, III | József hajdú, ösmeri-e Meddig Józsefet?~- Igenis ösmerem! - mondja
5870 1, III | panasz. Meg is mondtam Meddig Józsefnek szép szóval, hogy nem jól
5871 1, III | az urakra is, meg Meddig Józsefre is nézvén, mintegy mutatni
5872 1, III | darab rétem, meg Meddig Józsiéknak is van egy, - ugyan az apja
5873 1, II | ki angolt produkál.~Egy juhász bundás kamasz, ki gyermekijesztőnek
5874 1, VII | lesz Enyingen gyönyörű juhászat, Lajos barátunk hozott törzsöknyájat.~-
5875 1, VII | alapjává lőn a híres enyingi juhászatnak, valamint megtekinték a
5876 1, VII | mégis úgy, mintha ezzel a juhászatot végképp elítélné.~- De nem
5877 1, II | hogy kocsin hozzák a birkát juhászkutya nélkül, és még azonkívül
5878 1, VII | hittem, hogy a herceg a juhokra gondolt, hogy hatvanával
5879 1, VII | elkötekedtek a burgonyán és juhon, mely két tárgy abban az
5880 1, I | még találunk néhány jámbor juhpásztorra, ki ezt az árva nyelvet
5881 2, I | megtanítja az embert.~- Juj, - de sok sánta ökre és
5882 3, IV | Baltay maga mellé ültetvén junior Baltayt, kifordultak a pesti
5883 2, XVII | levelet olvassa, azaz 1806. június 6-dikán, s az öregurat a
5884 1, XIII | édesanyja, - véli Baltay.~- Oh, Jupiter tonans, - ha az az Ovidius
5885 1, XIII | assessor, compossessor, jurassor, - és a Jézus tudja, hány
5886 2, XV | minthogy Galiba Pálnak egykor jurátus barátja volt és az egykori
5887 2, XIV | egy gipszalak, - még tán jurátuskori maradvány, fején egy elviselt
5888 3, V | kinek az egész vastag corpus juris a legkisebbik ujjában van,
5889 1, XIII | citatio, visitatio, vacatio, jurisdictio, convictio, intabulatio,
5890 3, III | lányom, mintha a mennyei jussodból kapnál előre valamit.~Erre
5891 3, VII | olvasá, míg Jolán előtt a jutalmak álltak, hogy a nyerteseknek
5892 3, VII | Az érdemet nem lehet jutalmazatlanul hagyni, - mondja Kisfaludy.~-
5893 2, XI | barázdából, s a lelkes gróf jutalmazottnak látta magát, egyszersmind
5894 3, VII | bíró a meglepett ifjút a jutalomért vezeté; a fiú nem mert bátyjára
5895 3, VII | talán ráadást is akarsz?~- Jutalomnak csekély! - mondja Jolán,
5896 3, VII | neki a legjobbat mondá.~A jutalomosztások után következének a szavalatok,
5897 2, IV | cselekedeteiről.~Megállt... Fiai jutának eszébe.~Nem! nem! a fának
5898 2, XV | minek tudomásához véletlen juték, - és csak most tudom, hogy
5899 2, XIV | ösmeretségénél fogva nyomába juthasson a Baltay-pörnek.~~
5900 2, XII | teremben, hova oly nagy kínnal juthatott be, Csapó úr egy létrát
5901 1, I | kivált mikor hazámfiai jutnak eszembe, - tudja ön, azok,
5902 1, V | Lehet is kend miatt szóhoz jutni! - lármázik a nagyságos
5903 2, VI | csinálni, akkor én is eszébe jutok?~- Attól félek, rossz katonája
5904 3, VII | méltóságos gróf minden szegénynek juttat valamit.~- Az érdemet nem
5905 2, I | hisz így maholnap tönkre jutunk.~- De amice, - kezdi Baltay
5906 2, XIV | elvétve az inas, ki urának kabátjairól mind lekefélte azt, amit
5907 3, VII | sem volt a bakon, kinek kabátjára elől-hátul föl lehet varrni
5908 2, XIV | portékájához, s íme már a kabátját sem leli, pedig már a sarkokat
5909 2, XIV | egy "Bon-jour" féle kurta kabátnak őt rőf posztót kért, mert
5910 2, XVIII | fogva nincsen egyetlen egy kabátos ember, ki ezt a nevet ne
5911 1, XIII | vagyok, húgomasszony, - kacaga föl Baltay, - hanem mivel
5912 2, X | viszonzott, és hangosan kacagott.~A beszélgetők közül az
5913 3, II | Holvagy Pistát az édesapjáról Kajárinak hívták.~Kisfaludy rögtön
5914 1, III | még egyszer! - biztatja Kajárit a herceg, mire amaz szóról-szóra
5915 2, XVI | Keszthelyre?~- Adott kend neki a kalácsból?~- Én csak meg nem ettem
5916 1, V | lakodalom napján eljövök a kalácssütésre, s azt a pört kalács alá
5917 1, VII | akkor valljátok meg, hogy a kalácstól, ha már okosabb nem lesz
5918 1, VII | rendelkezést megtenni, s Bowring úr kalandjára nagy örömmel nyitott ki
5919 1, IV | beszélteté magának a különböző kalandokat, későn este tért csak nyugalomra,
5920 1, IV | földhöz vágta a kártyát, s kalap nélkül rohant előre, utána
5921 3, II | mely oly kevélyen hullott a kalapba, hogy a benne levő krajcárok
5922 3, II | krajcárok ijedten ugráltak ki a kalapból a porba.~Midőn Baltay odább
5923 3, X | pedig kiment a sűrűig, s kalapjával vagy a vödörrel merített
5924 1, I | elmentem, az igaz, hogy én is kalaplevéve köszöntöttem.~- S elfogadta?~-
5925 1, XIV | veszi le előttük az ember a kalapot, - hanem mivel utánuk, előttük
5926 3, VIII | legyen, mely üres ugyan; de a kalász onnét szedett erőt.~Hisz,
5927 3, III | barátom, meg száz esztendős kalendáriom, - arra vigyázzon a gazda:
5928 3, III | arról, hogy a száz esztendős kalendáriumból ma is tudunk annyit, mennyit
5929 1, I | állatmutató, éppen úgy a kalitkába zárná, mint azt a jó atyafit,
5930 1, XV | Fönség! mi nem vagyunk kalmárnép, s ha a vérünket kérik,
5931 2, XIII | bírónál; - vigyázz magadra, kalodába tesznek, vagy bolond nevedet
5932 1, III | aztán fején asztrakán kalpag van, hóna alatt pedig vízirányosan
5933 1, III | herceg jobb kezével megérinté kalpagját, s ezen jelre a tisztek
5934 2, XIV | tintát.~Egy leütött vállú kályhán pipahamu rakások közül emelkedik
5935 2, VIII | Ne búsuljon, gróf, - a kamarás-kulcs is itt lesz nemsokára.~-
5936 2, VIII | forintot ajánl, melynek kamatján három magyar nemes ifjú
5937 3, VIII | omlik ki belőle a vér, - két kamrája van, és szerintetek csak
5938 2, XVI | nagyságos uram, azoknak a kanaluk is csak olyan nagy, mint
5939 3, III | székemet agyonüli, - csak már a kanapémon maradna veszteg, míg valaki
5940 3, III | aztán hogyan ül azon a kanapén? hogy elfészkelődte ezt
5941 2, I | nyílásokban itt-ott egy kanászbojtárt vagy egy teknőfaragó oláh
5942 2, I | mert jaj volt annak, kit a kanászok ott benn kaptak; mert hiába
5943 2, I | segítségre, ki a zsidókínzásban a kanászt csak segítette volna.~Az
5944 1, II | lapot, másikkal pedig a kandallóban piszkálván.~A herceg olvasni
5945 1, XVI | hallani fog.~Ülj mellém a kandallóhoz,~Föl van szítva melege;~
5946 1, XVI | őszülő idő miatt fölszított kandallónál foglaltak helyet.~A gróf
5947 1, XVI | helyezkedék, hogy inkább a kandallótól vevé a szükséges világosságot,
5948 1, XVII | be Magyarországnak, s a kanizsai és zalaegerszegi kocsmákban
5949 2, IV | lemozdonyozva, mellette égő kanóccal állván a tüzérek, kik semmiről
5950 2, IV | nem gyújtatták meg velük a kanócokat.~Ugyanazon éjen még minden
5951 2, V | Meddig Józsi, meghúzván lova kantárát, - már lenn vannak az ágyúk!~-
5952 1, XII | úr könnyedén húzá meg a kantárszárat, hogy a hang után vitesse
5953 2, V | annyi nyugalommal, hogy a kantárszárát nem tágítá, és mint a dísztéren,
5954 2, XIV | mert a kurrenst részeg kántorok, ostoba falusi bírák olvasták, -
5955 1, XIII | karonfogva járkálta meg a kanyargó utakat.~Midőn Baltay eléggé
5956 3, XII | melynek indái között a kis kanyargón át, az újon hantozott sírhoz
5957 1, VI | kiérne a kertnek utolsó kanyarodásából, a nagyságos asszony lánya
5958 1, IV | Amint a Siónak mezőkomáromi kanyarodásán alul utolszor emelkedik
5959 2, V | lábát kötözgeti.~Midőn a kanyarodásokon keresztül a hegyesebb vidékre
5960 2, V | lépésekkel menének el a kanyarodáson, hol több lövéstől már nem
5961 3, VIII | szomszéd-kertből az innenső részbe kanyarodott.~Imre rögtön elment az ablakból
5962 1, VIII | véleményben, hogy az állat minden kanyarulás után végmenedékét úgy is
5963 1, XI | fordulást tett, hogy a hat ökör kanyarulása a küszöbön meg ne zökkentse
5964 1, IV | mélyébe, melyből egy erős kanyarulat nagy mélyedéseken át Ozorára
5965 2, XIV | néha bámulandó ügyességgel kapar ki valamit, és bebizonyítja,
5966 1, XVI | egyszersmind ujjaival agyon kaparászván felborzolt haját, az ifjú
5967 3, III | hanem azért ne búsulj, addig kaparok, míg neked is kerül, hisz
5968 1, IV | dacára, hogy nem bírt tovább kapaszkodni ki a csizmájából, mint öt
5969 2, XVIII | szólni, hanem a karjába kapaszkodó fiút könyökével érinté,
5970 2, VI | mondja Pista, a kocsisba kapaszkodva, ki folyvást kérdé.~- Aztán
5971 3, II | meg akarta látni, hogy a kapát eresztik-e itt a földbe,
5972 1, XIII | átugrottam, most pedig már a kapavágás helyét is megkerülöm, hogy
5973 1, XV | hivatali tisztnek merev kapcsaiból kikívánkozik, hogy néhány
5974 2, XVII | nagy név említésével vannak kapcsolatban, - meglehet, mások elfeledik
5975 1, IV | keresnek, hogy egymásba kaphassanak, most idáig csak kötődnek; -
5976 2, III | mindent, hogy az úr szóba ne kaphasson, azután befejezvén a beszédet,
5977 1, VIII | hogy ha közelében lövésre kaphatná; de amint fegyverét megtölté,
5978 3, I | megneveztük volna, ez a szabadosok kapitánya, most pedig már őrnagy,
5979 2, V | No tiszt úr, azt izenem a kapitányomnak, hogy olybá tartsa, mintha
5980 3, VIII | mindig útjában állt.~- Addig kapkodja kend a fejét, András, hogy
5981 2, VIII | sok gyakornok ész nélkül kapkodta föl a ruhát, - és volt annyi
5982 3, III | mintha a mennyei jussodból kapnál előre valamit.~Erre aztán
5983 2, XVII | ugyanott pedig egy kis kápolnaféle imaház, ami az akkorban
5984 2, IX | lovon áll jól, nem mindig kapós a vörös nadrágon.~Na, de
5985 3, X | kinyújtózkodik még, de a káposztafej és a tüskecsomó rég leszakadt,
5986 2, XII | is elmegy, s a legutolsó káposztás kertet is ismeri.~- De nincsen
5987 2, II | tanító úr az ifjúsággal a káposztáskertben gyomláltatott, tehát bement
5988 1, XIV | megkérdezte, nincsen-e baja? kapott-e mindent? merre játszott?
5989 3, XI | álltak? - kérdi a gróf.~- Ott kaptuk a sebeket, s az ágyúzás
5990 1, XIV | fiú napestig elácsorgott a kapufélen, hogy egy kis fehér kenyérért
5991 1, XVI | éppen befejezék, midőn a kapuhoz értek, s az öreg ismét barátságosan
5992 1, VII | midőn az enyingi kastély kapuja alatt leszálltak, az ülésből
5993 1, V | annyi papirost szegeztet a kapujára, mintha sárkányon akarná
5994 2, VIII | magukkal.~- De azt már csak kapunk itt, remélem? - tréfálkodék
5995 1, IV | egyedül a véletlen hozott útba kapusarkon vagy ajtónyíláson, megválasztják
5996 1, I | herceg Batthyányi-féle palota kapusával állt szóba, minthogy ez
5997 2, III | nem akarván a dologgal kapustól berohanni, - egyszersmind
5998 3, XII | civilizálatlan emberek vagyunk; pedig kaputban járunk, és annyi nyelvet
5999 2, XVII | hanem akkor is, mikor a kaputnak kell; mert az igazság nem
6000 3, XII | mi civilizálatlan magyar kaputosok legkevesebb három nyelvet
6001 1, XVI | úgy kell, hogy csak maga kárával tanul az ember nagy későn,
6002 2, VI | csináljak? hogy lelkem mégis kárba ne vesszen.~- Ha megteszed,
6003 1, IX | láttatá kevély szarvait, karcsú lábait, megtermett testét
6004 3, VII | Az intézeti növendékek kardala nyitá meg az ünnepélyt,
6005 3, VII | nagy szakállal, széles karddal, s az egész ember oly készen
6006 1, XV | mondja Pista - most már kardod is van, - bugylit ne végy
6007 3, V | vettünk az utcán, s aztán kardosan mentünk és úgy ettük; no
6008 2, IV | bővít rajta valami éles kardú saséros (chausseur.)~A cigány
6009 1, XVI | elmennék a nyomán, mint a karikacsapás.~- Gondolja ön?~- Hogyne
6010 1, IV | sípujjú ingét fölszedte s karja körül gyűrte, az egyik ujj
6011 3, VII | át fiát, - ki, midőn apja karjaiból kibontakozék, a két kísérőnek
6012 1, IX | hogy valami hatalom lefogá karjait, s ámbár már a fegyveren
6013 1, IV | mire amaz fejét védené karjával, addig a béres a kurta bottal
6014 2, XIII | Valamivel odább rettentő sok karmolás, - ez megint a diák, oskolába
6015 1, XVI | regényes vidéket, melyet a karöltve egymás mellett elnyúló Bakony
6016 1, VII | fülemile a varjú után kezdene károgni.~Kopni kezdett az a jó patriarkális
6017 2, I | hosszú nyakú gólyák és kárókatonák tanyáztak, s mindenki megelégedett,
6018 1, XVI | minthogy az kiterjesztett karokkal egészen a hágcsók elé állt,
|