10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
8037 3, III | csak követi az urat, ki lustán szédeleg a többi után. Dolguk
8038 2, VI | kinek fején esik egy kis lyuk, s azon aztán kiballag a
8039 3, XII | a pénzt.~- Most már egy lyukat is fúrjon rá, hogy a szalagot
8040 3, III | csakugyan kinéz a medve a lyukból s ha napfényt lát, visszabúvik,
8041 2, XVI | meggondolta, hogy a fiú egy lyukkal odább megy, s aztán urabátyját
8042 2, IX | a sújtás, mintha egy tál mácsikot döntöttek volna rá, - s
8043 2, III | egy-egy ember akkora, mint egy macska, - hanem, ifjú uram, alulról
8044 1, XI | Hej! nem volna oly ritka madár az igazság, ha keresni nem
8045 2, XIV | szarkát, vércsét, vagy Mátyás madarat és Szarka Gábort, annak
8046 3, XI | sűrű lőn a falevél, hogy a madárfészek elrejtőzködhetett, Pista
8047 1, XII | népet.~- Csuda ez, vagy madárnak a hangja? - kérdi Bowring
8048 2, IV | irányába esett, mintha csak madzaggal mérte volna ki valaki.~-
8049 1, VIII | vadászkutya lépdel, melyeket madzagon tart és letart azon helység
8050 2, XVIII | gyönyörködött benne, hisz a jó mag nem szóródott ki az útra,
8051 1, XII | s amint ez a fájdalom maga-magát mondja, oly furcsán lepi
8052 2, VI | az ördögnek dolgot.~- Hát magadért megbocsátasz-e?~- Én könnyen
8053 3, V | soványkodtunk meg.~- De hát igazán magadhoz veszed öcsémet?~- Mégis
8054 2, XV | helyett, barátom; képzelj magadnak néhány száz ypszilonnal
8055 1, III | jegyzőhöz, és írást adsz magadról, hogy megkaptad. József
8056 2, XIV | A cseléd eleinte saját magáért, utóbb gazdájáért szégyenli
8057 1, VII | a gyengeséget nem akarom magamban táplálni!~Az öreg arcában
8058 3, VII | én sokban segíthetek.~- Magamért soha sem kérek, őrnagy uram,
8059 2, II | nem is illik, hogy ilyen magamféle cselédember így beszédbe
8060 1, XIII | minden hibát észreveszek magamon; pedig elhiggye, húgomasszony,
8061 2, VI | legalább elmondhatom magamról, hogy a vak is talál egyszer
8062 2, XIII | egyszer, nem mástól, hanem magamtól.~Valahol, - jó lélekkel
8063 1, VII | mintegy befejezésül ezt a kis magánbeszédet:~- Még ez az ember olvasni
8064 2, IV | otthon tartani keszthelyi magányában, s a legnagyobb óvatossággal
8065 3, VII | állnak, hogy bizonyosan magasabbak nálunknál egy fejjel az
8066 1, XII | fölvergődni, mintha még oly magasra nyúlt volna az ég, honnét
8067 1, VIII | de midőn egy határárkot magasról átugranék, a golyó farába
8068 1, IV | pusztán, hol még akkora magasság sem látszik, melyre egy
8069 1, XIII | annál inkább; mert a kerítés magasságáról éppen a túlsó kertben sétáló
8070 1, IV | messze esik a váll a fej magasságától! - mondom, hogy az valamely
8071 2, V | erdőnyílás torkánál egy lovas magasságnyi tüskével zárták el, előtte
8072 1, XVI | csomóba kötve Festetics György magasztos hazafiúi szellemétől s közhasznú
8073 1, II | mondd meg neki, ahány magyar mágnást érdem szerint lepirít így,
8074 2, IV | azon időből, mikor a magyar mágnástól csak koldulni lehetett.~
8075 3, XII | hidropathice, még később magnetice akartak gyógyítani, most
8076 3, II | ispán, - majd gondoskodom magról.~- Én meg választóvizet
8077 1, IV | képződék ki a lakház, a magtár és istállók, középen a gazdasági
8078 1, I | annyi esze, hogy otthon a magtárba is csak a zabot hordják
8079 2, IV | láthatják - s tudják mit kell maguknak tenniük, hogy kevéssé gyarlóbbak
8080 1, X | elválni.~A vadak nem hagyának magukra váratni, s ez oldalon élénk
8081 2, I | véli a gróf, - hanem magunkhoz kell őket emelnünk.~- Barátom,
8082 3, XII | mi magunk ne hitessük el magunkkal, hogy a civilizációnak azon
8083 3, VIII | mint a saláta, aztán sem magunknak nem tetszünk, sem másnak.~-
8084 2, X | az alvást; és hogy még magyarabban essék ki az egész dolog, -
8085 3, IX | legrövidebben mondjon el mindent magyarán.~- Egyetlenegy szó, magnifice,
8086 1, IV | kíváncsivá lőn megtudni magyarázatát ez új névnek.~Amint elfordulának,
8087 1, XV | egyik, hanem a kedves hangok magyarázatául kérdé: mi ez?~- Ily közel
8088 3, IV | vigye Pestre; mert az öreg magyarázgatni kezdé, hogy idáig okos embereket
8089 2, XII | tekintetik, s ezen viszonyból magyarázható az a ragaszkodás, mellyel
8090 3, XII | mert bolondnak tartom, - magyarázkodik amaz, - hanem azt gondoltam,
8091 2, XIII | olvasótársaságot meg kell magyaráznom már a jelenkor miatt is; -
8092 3, XII | vezércikkre, talán bővebben magyarázom ki a dolgot, s megérthetjük
8093 3, IX | Verbőczyt ilyenképpen még nem magyarázta senki.~- Hát nincsen valami
8094 1, XIII | papírról olvasni kezdé:~A magyarokhoz.~"Romlásnak indult hajdan
8095 2, IV | állunk, vagy mindenütt, hol magyaroknak vérét ontják?~- Mindenütt
8096 2, V | becsületét, uram.~- Meg egész Magyarországét! - mondja Kisfaludy.~- No
8097 2, XVIII | hirtelen járták be nagy Magyarországot.~Mint a várt vendéget kapták
8098 3, XII | hogy egy párisi ügyvéd Magyarországra kívánván jőni, Bécsben Salra
8099 1, XVI | minthogy Bowring barátunk Magyarországról oly csodás dolgokat beszélt
8100 1, XIII | inkább megalkudott, csak magyarságára nem.~Napról-napra mogorvább
8101 1, I | hogy ez is kipusztul a magyarságból, meg a másik is vedlik a
8102 1, I | midőn Bowring úr tiszta magyarsággal azt mondja:~- Ha a herceg
8103 3, III | nem búsítja, hogy tizenkét magzatját itt kell feledni a földön, -
8104 2, XIV | a mészárszékben a tüdő, máj, lép és dagadó, mit a mészáros
8105 1, XII | mielőtt szemükbe ütköznék a major, elért hozzájuk egy csöndes
8106 3, XII | életmódjukban, környezetökben, majorjaikban minden állapotra a kultúra
8107 2, VIII | Én, méltóságos uram, kis majoros vagyok. 7~(Ennek nem elég
8108 2, XI | osztogatott el, s végre a kis majorosnak még adósa is maradt öt forinttal, -
8109 2, VIII | kérdi: És mi vagy a kis majorosok között?~- Botos8 vagyok, -
8110 3, III | aztán meg ne lássam, hogy a majorság a másik udvarról átszökjék,
8111 2, VIII(7) | neveltek, kik az apróbb majorsági dolgokat tanulták és a jobb
8112 1, V | hosszat összenyargalászta a majort és a kastély udvart, megállván
8113 1, XII | jöttek valamivel kijebb a majortól, hogy a hajdút aludni hagyják;
8114 2, IV | mely a tegnap és azelőtt makacskodó népet a legelső szóra megindítá? -
8115 2, XII | hiúságának, hogy a hivatalnoknak makacssága némi megtorlásban részesül;
8116 2, XV | kocsit húzni.~- És mégis oly makacsul ragaszkodik hozzájuk?~-
8117 2, XVI | Olyan egészséges, mind a makk, - kövér, mint a duda; ezt
8118 1, X | alkalmas helyet, valami makkfa mellett, mely jóval vastagabb,
8119 3, III | mulatgatott, mert ekkor még a makkfilkót, meg a piros dámát nem vették
8120 2, VIII | alatt ritkultak meg, s a makkoltató helyeken néhány év alatt
8121 2, VI | jelét a hídvégin, mellette a mákonyos üvegcsét, azért nem késnek,
8122 2, VI | sem akar, tehát egy adag mákonyt kívánt rendelni, hogy az
8123 1, XIII | harag! néha egy polturás malacért olyan dühbe jönnek; pedig
8124 1, VI | édes leányom, polturás malacnak nem mindig kerül garasos
8125 2, III | meg az ólat is, és a kis malacok szétfutottak, amiért rákiált
8126 3, II | Akkor inkább egy süldő malacot lopott volna méltóságos
8127 2, III | mert még soká lesz, míg a malacpecsenyére kerül a sor!~Ilyen apró
8128 2, XIV | ígéret ne maradjon írott malaszt, hanem az ige váljék testté.~
8129 1, XVI | mintha ihletettségében a malasztot várná.~A történet megkezdődék,
8130 3, III | ki is kérem, hogy valami málészájú ne legyen, - protestál Baltayné, -
8131 2, XIII | volna magát.~Az úrfiaknak malmára jó víz volt a "kesergő szerelem", -
8132 1, IV | hát elmondom a többit is. Malom nem lévén a pusztán, a mezőkomáromi
8133 1, IV | pusztán, a mezőkomáromi malomban szoktunk őröltetni, s e
8134 2, XVIII | esztendőt; mert az édes mama rég megsúgta neki, hogy
8135 2, XIV | befolyással leend az édes mamáké; ámbár a papák kedves kisasszonyainak
8136 2, XIII | befejezve, - ez az öreg mámi, őt már nem igen zavarják, -
8137 2, VI | hanem néhány héttel előbb mankón hagyta el a kórházat, s
8138 1, XVI | s minthogy dagadó lelke már-már megszorul, mentéjének még
8139 1, IV | ily kevés ember között?~- Mára én el vagyok bűvölve, azért
8140 1, VII | fiatalok még az étteremben maradának, Baltay azt mondja két vendégének:~-
8141 1, V | nekem pedig addig van maradásom, míg a prókátorok ki nem
8142 3, XI | elkölteni úgy sem tudnám, maradékom nincsen, veszendőnek pedig
8143 3, XI | visszajővén elosztozzék a maradékon, és még össze is marakodjanak
8144 2, XV | legjobban szeretném, ha maradhatnék, - mondja az orvos.~- Akkor
8145 1, I | nyargalnom; s ha otthon maradhatok, pipára gyújtok... Tudod
8146 1, VI | anyámnál.~- Én nálam bizony ne maradj! - durrant föl az asszony, -
8147 1, XII | meghallják, reggelig itt maradnak énekelni, s a legjava búzámat
8148 3, VII | Pista, hanem megint úgy maradnánk, mint voltunk, - egyik lenne
8149 3, IV | kell eltávozni, hogy az ott maradók csak jót mondhassanak róluk.~
8150 3, III | nyakán, s ámbár félölnyire maradozik a gazda után, még a vörös
8151 2, X | végignézett magán, hogy nem maradt-e valami igazítni való? s
8152 2, XIV | gipszalak, - még tán jurátuskori maradvány, fején egy elviselt házi
8153 1, VII | lármát rég megszokta s az ősi maradványt bántatlanul hagyá a falon,
8154 3, X | megutálta a dicsőségtelen marakodást, s míg egykor izmainak erejét
8155 3, XI | maradékon, és még össze is marakodjanak az aprólékon, hol a gombostűt
8156 1, XVI | Tolnai úr bármennyit is marasztalta őket, nem maradtak, - s
8157 1, V | processzust, akkor aztán meg nem marasztanak ám a háznál.~Nem adott feleletet
8158 2, VI | magát.~- Szégyenhalálra marasztasz, édes húgom, - tudod, hogy
8159 2, VI | mennem kell.~- No hát nem marasztom! - mondja a lány kötényébe
8160 1, XI | nézte, mintha valamiért itt marasztották volna.~Baltay százféleképp
8161 1, IX | hat darab járomba fogott marha, s a szabad állatnak igénye
8162 3, XII | még nomád állapotban és marhaőrzésből élünk, napot imádunk, és
8163 1, VII | posztóköpenyegben őrzi a marhát.~- Így a juhokat nem szereted,
8164 3, XII | göbölyöktől és egyéb igavonó marhától megirigylett, dacára minden
8165 2, XVIII | örömmel telt meg, hogy a fiú máris mennyit összetanult.~Baltay
8166 2, XIV | tekintetes szolgabíró uram markát egy darab hájjal, a szónak
8167 2, VIII | mondja a gróf, zsebében markolászván, s amint kihúzta pénzét,
8168 3, I | hirtelen olyant vágott a markolatot fogó kézre, hogy a kardot
8169 3, X | kemény ujjaival a hamuba markolt, egészen hidegnek találta.~
8170 2, VIII | asztalból egy bankjegycsomót markolván ki, elment a "Georgicon"
8171 1, XII | jer velünk, - üss egyet a markomba, - mondja a huszár kinyújtván
8172 2, VI | így elmélkedik, jő néhány markos legény s a két alorvos lábujjhegyen
8173 3, VI | nehezére az öregnek, hogy mármost nem illik dicsekednie azzal,
8174 1, IV | összegyűjtvén minden erőt a marokban.~- Na, fiam, - mondja a
8175 2, XI | eljöveteléről, láttuk, hogy egy maroknyi bankót osztogatott el, s
8176 3, IV | abban egyeztek meg, hogy Martonvásárott a vendéglőben ebédelnek,
8177 1, XIV | úgy tegyenek vele, mint a mártott gyertyával, - egyszer kétszer
8178 1, XVII | szórakozást keressen egyben és másban, s éppen egyik napon igen
8179 2, IV | mikor azt már jóval előbb másén is agyoncsapkodhatnánk?~
8180 3, VII | tehát minden esztendőben másért dugunk le egy ág berkenyét,
8181 2, III | kilökné az ember, hát még a másét!~- Látta kend?~- Mind a
8182 2, XI | sánta, a harmadik megint másféle, amint a kard, puska, vagy
8183 1, I | esztendeig feléje sem jött; de máshova sem ment, hanem a szobát
8184 3, IX | minthogy ő sem akart máshoz menni, meg mást sem magához
8185 1, VII | többet ennél, - mondja a másik- ennyi azt hiszem kicsiny
8186 1, IV | nyelvünk, hogy egyikét az úr, másikát a paraszt beszélné, - ez
8187 2, VI | mégis fejcsóválva ment a másikhoz, ki az iszonyú ordításban
8188 2, IX | kópéságba esik.~- Nojsz, a másiknál is mindjárt ott kezdték,
8189 1, XII | néném asszonynak egyik fia a másiktól búcsúznék.~- Uram s én istenem! -
8190 2, VIII | nála sebesebben járt, mint másnál; de láncra verte a szenvedélyt,
8191 1, I | adja föl; mert estig vagy másnapig okvetetlen kikérdez, mert
8192 2, XI | nádor, s majdnem minden másodiknak irományát végig nézte, s
8193 2, XV | ő tudta nélkül, legalább másodikra nem ad okot.~Az orvos nem
8194 2, IV | önökkel.~A két küldött néhány másodpercig meghatottan állt a herceg
8195 3, VI | szemben is megdicséri, sőt másoknak is szívesen eldicsekszik;
8196 1, XVI | egyet átengedett, melynek másolata íme kezemben van, s a herceg
8197 3, IX | asszony egész felsőbbséggel, - másról van itt a szó.~- Mondtam
8198 3, VII | elvesztenők, lenne mit hallani a másvilágon, ha minden elhunyt magyar
8199 1, III | vagy három egészséges, de maszatos képű parasztgyereket a kézcsókolástól
8200 2, XVI | bolond ember az, ki az után mászkál, amit helyébe hoznak, hisz
8201 2, IX | nadrágot, ha a pocsétában akar mászkálni, mert lássa az ilyen vörös
8202 1, II | midőn a jéghegyek közt mászkálok, így bolondítva el a közel
8203 1, I | harangok után a toronyba kell mászni.~A nagy bajuszú még mindig
8204 3, III | még a matériát is le nem mászta, - alig győzöm az ülést
8205 3, VII | kéredzett, s a virágállványokat mászták meg, hogy a leültetést megláthassák, -
8206 1, XIII | hajdú, ismét a kerítésre mászván.~- Hát kend mit hallgatódzik?~-
8207 3, III | párnát! csodálom, hogy még a matériát is le nem mászta, - alig
8208 3, III | a jó húsban levő tisztes matrónát, hát hol látszik meg rajta
8209 2, XIV | szarkát, vércsét, vagy Mátyás madarat és Szarka Gábort,
8210 1, IV | okosan beszél, mint a lord mayor Londonban.~A kocsi visszafordult,
8211 3, II | tiszti széken ülni s órákig mázsálja és fontolja a széna és szalmacsomókat,
8212 3, VIII | egy csontos ökör tizenhat mázsányira hízik, - s így elhiszem,
8213 3, V | nagyságos úr?~- Majd én fél mázsás levelet olvasgatok, hallja
8214 1, VII | vékony, s egy harmadfél mázsásat azért, mert vastag.~A herceg
8215 1, XIII | kérdi Baltay a vendéget.~- Me Hercle! semmi specifikumra
8216 1, XII | tartóból ki ne aludjék a mécs, s meglássák egymást a beszélgetés
8217 2, VI | így vitték el magukkal a Mecseken keresztül, hol a legelső
8218 1, VII | olyan természete, mint a mécsnek, hogy olajt iszik... No
8219 1, XV | ég csillagai szolgáltak mécsül az utcán, az ősz Gellért,
8220 3, IX | hogy van fiskális úr?~- Mediocriter! - válaszol a másik megszokott
8221 1, VII | ország beszélt róla, s mint a medvejárás, - úgy emlegette meg a finom
8222 1, VIII | óráit úgy kellene lopnia, meg-megdöbbent az állat; - de azért ellenállhatatlanul
8223 1, VIII | ellenállhatatlanul rohant odább, meg-megjártatván szemét az előtte terülő
8224 1, V | nagy angol kertben, - néha meg-meglódult, és átnyargalá a körüleső
8225 1, VII | állat, hanem a maga idejében meg-megnyesegeti.~De térjünk vissza a dologra,
8226 1, XII | hangzatosabb lőn az összemért ének.~Meg-megszakadt az ének, s a hézagokban
8227 2, IV | már mondók, hogy maga is megadná a hatszázat, ha visszamehetne,
8228 3, II | méltóságos uram, talán megadnák az árát.~- Nem bánom, ispán
8229 1, II | hírlapokban híresztelik, s én megadok érte száz forintot.~A körülállók
8230 3, X | boldogságtól csillogó arccal.~- Megadom magamat! - vallja be az
8231 1, IX | elszunnyadt szenvedélyt.~Megadóztatá az embert a szokatlan látvány, -
8232 3, I | Lőni fog, amice! - mondja megadva magát a másik, látván, hogy
8233 2, V | vágott el egy golyó s a ló megágaskodott alatta, gúnyolódva mondja:~-
8234 3, XII | a nemzetet a gondviselés megajándékozá, - századokon keresztül
8235 2, VIII | már nem talált embert, kit megajándékozhatott volna, - elment a füvészkertbe,
8236 3, XII | lehet vele mondani; ha a szó megakad a gége belsejében.~Nem rég
8237 3, IX | minden késő, hisz lehetetlen megakadályoznia az ítéletet, melyet inkább
8238 2, XI | döntögeték el, hogy a hajótest megalakuljon; Bécsből az első kárpitost
8239 1, XVII | vigasz nélkül ne legyenek, megalapítá a keszthelyi - Georgikont.~ ~
8240 3, I | annak belátásához, hogy itt megalázás készül, melyre szükség nincsen,
8241 1, IX | mint Coriolánt, - s íme megalázkodik az ember az állatország
8242 3, I | a kevély lovasság, hogy megalázza a rohanó tömeget, mely önveszedelmére
8243 1, XIII | ég huszonöt esztendővel megáldana, még megérhetnék egy véghetetlen
8244 1, III | az isten.~- Még többel is megáldhat édes fiam, Kajári Pál, -
8245 1, XII | a herceg.~- Az isten is megáldja kegyelmes uramat.~Erre a
8246 2, XIV | mikor egy nyolc leánnyal megáldott (valóban áldásnak is igen
8247 1, V | húgomasszony, hogy hamarább megalkudhassunk, - én az öcsémnek parancsolok,
8248 1, XVI | Kisfaludy Mihály uram nem mert megalkudni.~- Már ilyen drágáért feleséget
8249 2, XVIII | házaló zsidóval is könnyebben megalkudtak, ha egy címmel fölebb beszélt;
8250 2, XV | mondja az alispán.~- Megalkudtunk, ki is vagyok fizetve, -
8251 2, XV | szándékod van, én könnyen megalkuszom, tehát mi az áruk?~- Tied
8252 3, VII | beszélgessenek, s ugyanekkor megállapíták, hogy a heliconi ünnepélyt
8253 1, XV | néhány lépésnyiről szintén megállapodának, nehogy az elsőket közellétükkel
8254 3, IV | így történt, hogy az egyik megállapodásnál Festeticcsel is találkoztak,
8255 2, V | az egész vonalnak hossza megállapodni látszék. Végre a kifejlődések
8256 3, IV | Mi az? - kérdi a szavaló megállapodva a nagy tűzben.~- Nem úgy
8257 1, VIII | jött a szarvas, néha-néha megállapodván, s emelt fővel tekintgetvén
8258 1, II | bámul minden utcát, - s megállít maga körül néhány száz embert,
8259 1, XII | hisz még a vadállatot is megállítá már a zene.~- Herceg!...
8260 3, III | hanem nagyságos asszonyom megállított.~- Szja persze, hogy az
8261 2, IX | öcsém, azt tartom, ha a pap megállja szó nélkül, én sem adnám
8262 2, XVII | szenvedéllyel emlékezem róluk.~Megálljatok, - számot adok róla.~Volt
8263 2, V | halni.~- Mit gondol ön, megállnak-e addig, míg rájok kartácsolhat
8264 2, XVII | születésem órájában nem várt megaranyozott bölcső, s kit mindössze
8265 2, XVI | azt nem mondom, hogy megárt neki a tanulás, pedig ugyancsak
8266 3, VII | magyarul is tudtál?~- Tudom megátkozna, szegény édesanyám.~- Ki
8267 2, VI | telestele volt sírva, s mint egy megáztatott vásznat szárogatni tett
8268 2, V | ötvenezer ember állna ki megbámulására, s íme csak kettőnek jutott
8269 1, IX | hamar egyéb tárgyat lelt megbámulni valót.~Még alig voltak ötven
8270 1, XVI | vesznek emberszámba, - hanem megbámultatják magukat, mintha Ádámon kívül
8271 3, V | szeptemvir, - most mindjárt megbánom, hogy főtt kukoricát ettem
8272 3, III | mást tudok venni; tehát megbecsüld, mert ha ránézek, minden
8273 1, VII | mondja a herceg teljes megbecsüléssel, az őszülni kezdő embert
8274 2, XII | Csapó úr? - kérdi a herceg, megbecsülve említvén egyik tisztjének
8275 2, II | attól gyógyul meg, ha megint megbékélhet.~A gyermek ezalatt békételenkedni
8276 3, X | nagyságos úrnak, hogy szívesen megbékülne, csak valaki szép módjával
8277 1, XVI | minthogy az - állítólag - megbetegedett.~Nem győzték sajnálni a
8278 1, XVI | vegyek a fiamnak, ha még megbírjuk az árát.~- Majd segítek
8279 1, IV | herceg -, hogy egyik béresem megbirkózik az érdemes angol nemzettel;
8280 2, IV | minden erejével akar megbirkózni az erős tölgyerdővel, -
8281 3, I | hivatalnokot:~- Honnét kapta ön a megbízást?~- Egyenesen Bécsből, -
8282 3, I | hanem megfogadta, hogy ezt megbízójának okvetetlenül elmondja.~A
8283 2, XVI | hanem szóval is kérdé a megbízottat.~- Hát miért is jött édes
8284 2, XVI | előtt a pört átadták Baltay megbízottjának.~A fiók üresen maradt, Csapó
8285 2, XV | principálisomtól nem arra vagyok megbízva, hogy ügye ellen tegyek;
8286 2, VI | a béres inge alá tette, megbízván az orvost, hogy ha meghalna
8287 2, VI | szabadultál volna ki a világból.~- Megbocsát-e nekem ezért az isten? -
8288 1, XIII | mondom, hogy nem lehet neki megbocsátanom?~- Talán bocsátandó vétke?~-
8289 2, VI | ördögnek dolgot.~- Hát magadért megbocsátasz-e?~- Én könnyen megbocsátok;
8290 3, VII | is szentírás, de mindig megbocsátható egy nemzetnek, ha egyes
8291 1, VIII | ösztönzi visszafelé, mintha megbódulna a légtől, melyet sebes futásában
8292 2, X | ismerte, hisz valaha, midőn megboldogult férje meghozta, még a hintólépcsőt
8293 1, XIII | annyi idő eltelt, hogy a megboldogultat elegendőképpen megbúsulták,
8294 2, XVII | imát kezdének a hívek a megboldogultnak lelki üdvösségéért, s midőn
8295 3, X | termeszt, s mitől az udvaron is megbolondul a légy, s ki tudja mikor
8296 2, IV | A cigány végtől végig megborsózott, minek aztán éppen az a
8297 1, XIII | hahogy valaki apróságban megbosszant, eleinte megmondom neki
8298 1, IV | látta, hogy a szabály már megbukik, s hogy a fölbőszült embert
8299 1, IV | nyelvtudományom végképpen megbukott, mert megzavart a beszédmód,
8300 1, XIV | gyertyával, - egyszer kétszer megbuktassék a lében, és rajtmarad, ami
8301 1, XIII | megboldogultat elegendőképpen megbúsulták, egyik napon Baltay úr éppen
8302 1, V | gondolni akarna, tehát fölmenet megcirógatá az állatokat, hogy ily rég
8303 1, XIV | annyi tapintat, hogy a fiút megcirógatta vele, minek a gyerek éppen
8304 1, XI | s miután a zacskót újra megcsavarván, tenyerén ismét keményre
8305 3, XII | akarja kedves jó barátom, megcselekedhetem; - okoskodék a becsületes
8306 2, IX | fehérre mosná.~- Ha lehet, megcselekszem, nagyságos uram, - hanem
8307 2, XVII | A emberek legszívesebben megcselekszik azt, amit tőlök legelőször
8308 2, XIII | mikor az apja versírásért megcsépelte, és megfogadtatá vele, hogy
8309 1, VI | mert hisz az anya szívét is megcsiklandja, ha tudja, hogy a lányát
8310 1, XIV | betűig vakmerősködött, s már megcsiklandozta szívét a remény, hogy a
8311 3, IX | felé, hogy még ülés előtt megcsinálja a többséget, mely az öregúrnak
8312 3, V | magam fogom a kivonatot megcsinálni, s mikorra szükségünk lesz
8313 1, V | megyek, hanem ha lehet, megcsinálom az örök békességet, - egy
8314 2, XII | egy körülpillantás után megcsinálta a lábvakarintást, és elkövetkezett
8315 3, I | maradt még belőle, akik megcsinálták.~A napóleoni kiáltványt
8316 3, VIII | nagyságos urat itt az ablaknál megcsípi a dér, aztán melegíthetünk
8317 3, XI | Ha ló lenne, s a lovat megcsípné egy légy és kínjában kirúgván,
8318 2, V | kettőnek jutott e nagy látványt megcsodálhatnia, s e kettő is sokkal egykedvűbb,
8319 1, XIV | vízre bevetődött, szinte megcsodálta az ábcés táblát, mely a
8320 3, X | páronkint szórta ki az embert; megcsömörlött attól az élettől, midőn
8321 2, VI | hallja meg senki.~Lassankint megcsöndesedett a megeredt fájdalom, hanem
8322 3, III | magunkat, hogy újholdkor megcsörgetjük erszényünkben a pénzt, hogy
8323 2, XVIII | András, hogy még a lábát is megcsókolná, végre midőn a versekhez
8324 3, IX | kiált föl az asszony, megcsókolván a szeptemvirnek piros képét,
8325 3, VII | Kétezer forintot szántam a megcsonkult magyar vitézeknek, hogyan
8326 2, III | teljesíté, - de volt ebben a megcsontosodott hűségben egy oly érzelem,
8327 2, IX | a megtestesült hűség és megcsontosult becsületesség; hanem neki
8328 1, IV | szikra, melyet a gyerek megcsóválván, egész tűzkarikát képez
8329 2, XIII | oly kevés író van, hogy megcsudálják mint a jeges medvét, - s
8330 1, I | hanem ha maholnap otthon is megcsudálnak, akkor barátom egy ilyen
8331 2, IV | léget, s a szabad folyam megdagasztja a kebelt, hogy a csatavágy
8332 3, VI | örömmel; hanem most szemben is megdicséri, sőt másoknak is szívesen
8333 3, VI | ember karra vette, hogy megdicsérje Imrét, ki a kártya helyett
8334 3, VII | ette meg, legalább akit megdicsőít e toll, az irigység sem
8335 2, XI | világról, Pista? - kérdi megdöbbenve a szabados.~- Elevenen,
8336 3, II | nem röstellte a dolgot, megdülleszkedett egy vastag fához, és jóízűen
8337 2, XIII | Fridolint" pedig éppenséggel megégették, s midőn az a néhány ember
8338 1, IV | Sió mentében mindinkább megegyenesül a dunántúli vidék, és mérföldnyiről
8339 1, V | hajdú, kulimászos bajuszát megegyengetve, - hanem attól félek, hogy
8340 1, VII | húsa van, s nem kell nagyon megéhezni, hogy az ember rákapjon;
8341 2, XVIII | annyira ment, hogy valóban megéhezte az alkalmat, hogy az ingét
8342 2, XVII | megkereszteljenek, - mondom én, ki megéheztem szeretetre, barátságra,
8343 3, III | konstitúciót nem kért; ha nagyon megéhült, téglavetésre és lólopásra
8344 3, III | bibliát elejbe tesznek, megél az az igével is, - éppen
8345 2, XVIII | eszét sem feledte ki, s nagy megelégedésére szolgált, hogy András megbámulja
8346 2, XVI | hanem azért az ifiúr is megelégedhetik vele, ha festett medvét
8347 3, V | s egy sült burgonyával megelégedjék; csakhogy ő nagyon sokkal
8348 3, VII | félre a Balaton sarkához, megelégedtek, hogy egy kis szűk hely
8349 3, I | Püspöky elment, tökéletesen megelégedve, s alig várta, hogy Kisfaludynak
8350 1, VII | cselt örömest elnézte, - megelégedvén, hogy legalább, ha nem tud
8351 3, XI | én tudtam volna, ha az ég megeléglé e szenvedést, én meg is
8352 3, I | is sok volt.~A franciák megeléglék a keresztülvonulást, utánuk
8353 3, VIII | fájdalmaink tanyájának tartjuk, és megelégszünk annak tudásával, hogy amint
8354 1, XII | módosabb a szegényt, hogy az is megélhessen.~Mint a hullám, elringatta
8355 3, III | nekik, hogy a pusztából is megélhet az ember valahogy, s hogy
8356 1, XIV | marad.~- Lesz neki, miből megéljen.~- Jó, hogy ideértünk, nagyságos
8357 3, XII | az újabb kornak ébredését megelőzték.~Ha megint akad olyan olvasóm,
8358 2, VI | tán még elvisz.~- Hátha megélsz, fiam?~- De már uram, ha
8359 2, XVI | nyom, pedig azon is van mit megemelinteni.~Ugyanez órában és e percben
8360 2, XIII | egyetlenegy könyvért országszerte megemlegessenek? - s íme azon ország, melyben
8361 1, IV | ugyan egy álló esztendeig megemlegethesse.~(Bowring úr öklei önkénytelenül
8362 2, XVII | legboldogabb vagyok, midőn azt megemlegethetem, és elmondhatom:~"Akit holta
8363 2, XVII | hogy tetteit holta után megemlegetik.~Én, kit születésem órájában
8364 1, XV | keresnünk, hisz oly édes a megemlékezés, - és hány kézzel szorítunk
8365 3, XII | hogy még bizonyosabban megemlékezzék, kedves jó barátom, - mondja
8366 2, VI | róla senki.~Ideje, hogy megemlékezzünk a hídvégiről, kit a kórházban
8367 2, XIV | ez emberre szüksége van, megemlékszik róla, kivált midőn a fizetésnek
8368 1, VII | meg éhen?~A vacsora alatt megemlítendőnek véljük a mindenesetre jó
8369 3, XII | feltámasztá őket, s nevük puszta megemlítésére most már őseire tekint vissza
8370 1, VIII | melyet Baltayéknál följebb is megemlítettünk.~Néhány nap óta kószább
8371 1, VII | megértése végett egyet-mást megemlítünk, hogy Baltay urat valami
8372 3, VII | valakit magával hozni, azt is megengedem.~Pista hátra nézett, látta,
8373 2, XIII | a bekörmöléseket, és ha megengedik önök, okoskodjunk egy kissé.
8374 2, XII | beszélgetés végett, mint azt megengedje, hogy valaki az ajtón belül
8375 3, XI | szeretném megcsókolni, ha tán megengednék.~A két hölgy örömmel nyújtá
8376 2, XII | tessék megmondani, hogy én megengedtem.~Az alispán lesietett a
8377 1, V | össze, nem lévén senkinek megengedve, hogy ott engedelem nélkül
8378 1, VII | borait dicséri, mi egy kissé megengesztelé a pipa miatt; hanem bezzeg
8379 1, III | megkapsz; hanem ha elfelednéd megépíteni, vagy nem úgy építenéd,
8380 2, XI | temess el: talán most már megérdemlem!~Annyi búbánat volt a nyers
8381 2, IX | valakit, kérdem átossággal, - megérdemlem-e én?~- Megállj, fiam! - inkább
8382 2, V | nagyszerű látvány, hogy megérdemlené, ha ötvenezer ember állna
8383 2, XVI | szorgalomnak meg kellett adni megérdemlett bérét.~Midőn András hazajött,
8384 2, VI | Lassankint megcsöndesedett a megeredt fájdalom, hanem amint most
8385 2, XVIII | hanem a jó földben szépen megeredvén, erős hajtásokat kezdett
8386 2, X | neki rendelt.~- Ki tudja, megérem-e én azt? - mondja a grófnő.~-
8387 3, XII | megállni a sírást, hanem megeresztette a könyűt, mely törületlenül
8388 1, VIII | hogy a külső vad tavasszal megérezvén a hímet, fölmehessen, -
8389 1, IV | béres láb alá vette, hogy megérezze, ha föl akarna kelni, míg
8390 2, X | melynek hiányát keservesen megérezzük, - de a gyanút engedje el, -
8391 1, I | megtelnék vele?~- Még azt megérhetjük.~- Ne beszélj hangosan, -
8392 1, XIII | esztendővel megáldana, még megérhetnék egy véghetetlen nagy örömet...~-
8393 2, X | asszonyom, még ez a gyermek megéri.~- Gondolja, András?~- Egyebet
8394 3, I | nem tudja az ember, hogy megéri-e végét, - magyarázá a nádor, -
8395 1, XII | megvárjuk, míg kikel és megérik?... Öcsém! nem addig van
8396 2, IV | Mielőtt a francia sereg megérintené a magyar határokat, a lajtai
8397 1, VII | s minden gyönge oldaluk megérintését hazaárulásnak tartja.~Lesz
8398 1, VII | réceúsztatónak hagyta.~Midőn a csigát megérintik, visszavonul csontházába,
8399 1, XIV | szobában, minden tárgyat megérintve, kezdé mondogatni:~- Ez
8400 3, IX | módja, hogy a végét békével megérjék, valamint a helyet sem tudta
8401 2, IX | okoskodik Pista, - de tán megérjük az időt, hogy a napja megkerül
8402 1, VII | folytathatná az öreg a firtatást, megérkezének a vendégek, kedves öccsével,
8403 2, XI | hogy őket útbaigazítsák.~A megérkezés előtti napon néhány száz
8404 1, XVII | folytán értesültek az illetők megérkezéséről.~Nagy részvéttel közelíték
8405 1, XVI | lámpással világítván a megérkezettek elé.~- Megvetetted a lovak
8406 3, IX | amennyi idő alatt Galiba megérkezik azon ítélettel, melynek
8407 2, II | vették addig is, míg az orvos megérkeznék, és hogy a gyermeknek környezetéhez
8408 3, II | félek, hogy azt nem hagynák megérnem, hogy egyem is belőle.~Mielőtt
8409 3, XII | faj mennyit ér? Bár azt is megérnénk, hogy az emberi faj közt
8410 1, I | vagy - hatot!~- Valóban megerőltetted magadat.~- Nojsz az igaz,
8411 3, XII | önmagunk iránti hitét kell megerősítenünk, s ha a valót látja, könnyebben
8412 1, IV | kendő a mellény gombján megerősítve s oldalt a zsebbe tűzve
8413 2, III | minden ember legkönnyebben megért.~- Ifjúuram! - mondja beszéd
8414 1, V | hogy valamelyik Baltay megérte volna végét.~E pör okvetetlenül
8415 1, XIV | tette, hogy okvetetlenül megértelmezi neki. - Hej, de sok ember
8416 1, XIV | hogy a szót megértse, - ha megértené, arra menne, merre mondanák,
8417 1, VII | jellemvonásához a dolog könnyebb megértése végett egyet-mást megemlítünk,
8418 2, XII | mennyi szükséges annak megértésére, hogy egy alispán elegendő
8419 1, III | mondom ki; - hanem egyúttal megértetem velük, hogy az igazság nem
8420 2, III | eddig van!~Az úr hihetőleg megértett mindent, mert nem ismételteté
8421 3, XII | magyarázom ki a dolgot, s megérthetjük egymást.~A vezércikk a következő:~
8422 3, XII | szóval: civilizáció?~Sokat megértük már az igaz, még azt is,
8423 2, XV | prókátor, - véli az ügyvéd megértve a célzást, - a pap az oltárról
8424 1, XIII | hogy az esőt és zivatart megérzi, - ami nem is volt valami
8425 3, IV | öreg:~- Nem úgy van!~Néha megesik az minden társaságban, hogy
8426 2, XVI | a hold alatt, s majdnem megesküdnék az ember, hogy nem a felhő
8427 1, I | gondolnád, hogy az az; - megesküdnél, hogy tollat sem tud faragni.~-
8428 2, XIV | jár.~Én ugyan nem akarok megesküdni arra, amit egy tót ember
8429 2, XIV | kinek tót jobbágyai mindenre megesküdtek volna, hogy az ördög minden
8430 1, XVI | azért induljunk haza; mert megesteledik, mire haza érünk.~Szomorúan
8431 1, II | megtehetném, amit akarok; de már megettem ám több mint felét a megenni
8432 3, I | legyen, aki azt megeszi.~Megettük jó részét mi, hanem azoknak
8433 3, X | elgyújtani.~- Hisz akkor megfagyunk! - véli a gróf rémülten.~-
8434 2, II | mi alatt a gróf szíve is megfájdult, aztán mondja) mikor a mi
8435 2, VI | nem volt kétsége, hogy e megfásult halotthordók igen olcsóért
8436 3, X | fölébredt, már a hamu is megfázott.~- Van-e valaki eleven ember
8437 3, IV | haját húznák, mikor így megfejelik, megtalpalják Kisfaludyt,
8438 2, I | a lovat meg nem akarnám megfejni, - tehát amire hasznukat
8439 3, XII | legrejtélyesb, a legnehezebben megfejthető dolgok közé tartozik, megmagyarázni
8440 3, VII | az első kérdés, melynek megfejtője ezüstkoszorút kap gróf Dunay
8441 3, VII | ajándékából, - olvassa a bíró, - megfejtőjének jeligéje: Kard és könyv!~
8442 3, VI | hely, még a fák alatt is megfeküdt az angol kert hűsében, tudniillik,
8443 3, VI | zajos időkben e dolgokról megfeledkezett.~A kis fürdőt ellepte a
8444 1, XIV | fiú sorsáról nem tudott megfeledkezni.~- Látom, tanítja kend ezt
8445 1, IV | Bowring úr várakozásának megfeleljen, azaz: hogy a légyott el
8446 3, VII | tudom, hogy kicsiny helyt megférek; tehát menjünk! - kezdi
8447 1, III | akarnám megnyújtani, hogy megférhessünk benne, - mert bizony kilenc
8448 1, XVI | egy gombját oldja ki, hogy megférjen a ruhában, melynek kényelme
8449 1, XIV | gyerekkel próbát, vajon megférne-e már a gyerekben egy kis
8450 1, IV | könnyen kiüthetné.~- Talán megférnél egy helyben, öcsém? - kérdé
8451 2, III | szolgálónak megígérte, hogy megfésüli, ha a csibék váluját a kapuban
8452 1, XIII | szívesebben megvakar, mint magát megfésülje, s a vén András nem volt
8453 3, XII | tenyészteni, rendesen megmosdani, megfésülködni, s azt a pénzt, mit a csapszékekben
8454 3, III | egy-két nótáért éppen úgy megfizetett a cigányoknak, mint hajdanában,
8455 1, XII | zenét aranyokkal szokás megfizetni.~- Tegye el ön az aranyat;
8456 3, III | ha pedig a vonó árát jól megfizették, egy pár ezüstgombbal és
8457 2, I | nevet az ifjú.~- Azaz, hogy megfogadnám én, - ha volna mire, - igazítá
8458 2, I | vándoroljak, hogy kinek kellek?~- Megfogadom én,... - mondja a gróf elfeledkezve.~-
8459 1, XIII | faggatásra.~- Húgomasszony, - megfogadtam, hogy nem durranok fel minden
8460 2, XIII | versírásért megcsépelte, és megfogadtatá vele, hogy versét soha sem
8461 1, XVI | elbúcsúzott Tolnaitól, megfogadtatván vele, hogy ha Sümegre jő,
8462 1, IV | hogy meg ne ríkasson; tehát megfogd te is, ahogy az isten tudnod
8463 1, XV | a kezedbe, mert ha akkor megfoglak, nem eresztelek el egykönnyen!~~
8464 1, XIV | könnyen ereszti el, amiben megfogódzott, s ami gyönge, az csak gyönge, -
8465 2, XVIII | csupa titulusból.~A kenyér megfogyhatott a háznál, - kértek a szomszédból,
8466 1, IV | íródiákomhoz?~- Ez a fickó megfojt egy bikát, - véli Bowring, -
8467 1, IV | mulatók zaja, akár a zene megfordíthatná a padon, hol már jó ideje
8468 2, XII | szól Csapó az erős kulcsot megfordítván belülről.~- Hozom az engedelmet, -
8469 3, XII | valamivel odább könnyebben megfordulhat, mint a csárda előtt.~-
8470 2, XII | levéltárba hívta; hanem midőn megfordulna, észreveszi a vasmegyei
8471 1, V | még a haló földemben is megfordulnék, ha igaz szerzeményünket
8472 1, I | számú ház előtt megáll, s megfordultában körülnézett, egyet nagyot
8473 1, XI | szét az ujjaidat, aztán én megforgatom egy párszor a kardot, s
8474 2, IX | ma már részem benne, akár megfürödhettem volna.~- Csak jó ember ez
8475 3, IX | lélegzetet; mert látom, hogy megfullad, s ha kinyugodta magát,
8476 3, I | csordulnak ki láttára, mintha a megfutamított sereget egy lábig levágatták
8477 1, IX | Ott áll valamennyi, a megfutamodásnak egyszerű védelmét sem használják,
8478 3, I | neki; hanem mielőtt végképp megfutamodnék a sereg, tekintsünk másfelé,
8479 1, V | megszoká, hogy valaki elől megfutamodni nem igen szokott; pedig
8480 3, I | a legbátrabb lovasságot megfutamodva látta, s a francia parancsnok
8481 2, V | fejét, hogy bár a másik megfutna az ágyúlövés előtt.~- Majd
8482 1, V | földön lakunk, a hír könnyen megfutná a harmadik határt is; pedig
8483 2, V | látta, hogy a fiú nem akar megfutni s alig várta, hogy a kartácsozásra
8484 3, I | inszurrekciót verni, s ha egyszer megfutott a francia elől, bizonyosan
8485 3, I | legelőször kell másnap megfuttatni, s minthogy a francia vasasok
8486 1, VII | tágított, - s ennek maga körüli meggátlására tartotta ő a rovást, hogy
8487 3, VI | csakhogy András most már nagyon meggazdálkodta a lépést, Imre pedig gyanítván
8488 2, XI | tennék.~A leírásból sokat meggazdálkodunk, és csak a legérdekesebbet
8489 1, XIII | haragszom.~- Bátyám!... meggondolám, mit tevék, mikor szavamat
8490 2, VII | boldogabb e pillanatban, mint meggondolná, hogy lehet oly név, melyet
8491 3, XII | tehetnénk, talán akkor jobban meggondolnák, hogy a civilizáció szó,
8492 2, XVI | felelettel; - de utóbb mégis meggondolta, hogy a fiú egy lyukkal
8493 2, VIII | gróf némi komolysággal, - meggondolták önök, mit cselekesznek?~-
8494 1, XVI | grófot néhány óra alatt meggyógyítja, - végre midőn a vacsorának
8495 2, VI | hogy valamelyik francia meggyónja azt, hogy most itt miatta
8496 2, X | asszonyom, s ha már egyszer meggyónta vétkét, - hiszem, hogy meg
8497 3, XII | meggyőződésből.~És mivel meggyőződésemet mondám ki, felelek a vezércikkre,
8498 1, IV | bármely nagyságos úré; azért a meggyőződésért a kéz után nyúlt, mely a
8499 2, XIV | milliomszorta szebb.~Saját meggyőződésünknél fogva Galiba Pál úr annyiból
8500 3, II | elárult tisztnek hanyagságáról meggyőződhessék.~A szürkületen áttört már
8501 2, VII | önök; - legalább a magyarok meggyőződnek, hogy Budán nem csak volt
8502 1, VII | nyájas olvasóinknak alább meggyőződni, hogy Baltayt olyan kegyelettel
8503 1, IV | feszülének ki, és eléggé meggyőzték idáig is az angolt, hogy
8504 3, III | aranyfonalakkal vegyesen szövött, nagy meggyszín virágokkal átvert rokolya
8505 2, XVII | ünnepély alkalmával a hívek meggyülekezvén, a tisztelendő úr a szószéket
8506 3, X | adja oda, nagyságos uram?~- Meggyújtaná kend az imádságos könyvét? -
8507 3, X | elmondván, hogy nincs mit meggyújtani.~- Ne kiáltson kend olyan
8508 3, X | öreg.~- Ha azt a Kisfaludyt meggyújtom ezzel a kéngyertyával, mindjárt
8509 2, IX | kiszorítsa a szobából, s midőn a meggyújtott gyertyákat az asztalra tette,
8510 2, V | tüzelőre volt összehalmozva, meggyújtván, aztán ismét felült a lóra,
8511 3, X | gróf, - egy könnyű kendő meggyúl még ettől?~- Nem hiszem, -
8512 1, IV | a korcsma ablakain pedig meggyűlik a bámészok serege, az ajtón
8513 2, II | kellett maradni.~Andrásnak meggyűlt a baja a gyermekkel, minthogy
8514 3, X | szedvén elő tárcájából egy rég meggyűrt levelet s odaadá Dunaynak,
8515 2, V | el a golyók, s így minden megháborodás nélkül maradtak egy helyben.~-
8516 3, III | jobban mondva unokájának meghagyja azt a kényelmet, mit egykor
8517 1, XII | Már a mi részünket csak meghagyják nekünk! - véli az őrmester,
8518 1, VII | tekintetéből az életből vett alakot meghagyók azon állapotban, mint az
8519 3, VII | eltartom a magam szegényeit, meghagyom a többit másnak, hogy legyen
8520 2, VI | másiknak, s ezzel kiment, meghagyván a teendőket két alorvosnak,
8521 3, III | maga falatjáért is röstell meghajolni, - teremtettét, mikor én
8522 1, IV | maradt el.~A nyitott ajtón meghajolva lép be egy hosszú süvegű
8523 2, XII | légyverővel a legyeket kezdé meghajszolni, minthogy a szemtelen állatok
8524 2, V | hanem mivel nem tud.~Egy meghajszolt tömeg volt ez, mely hátrált
8525 1, VII | a tamási nagy vadaskert meghajtásán részt vegyenek, de a fiatalok
8526 3, XII | hiányait, s azon nagy és meghálálhatatlan kincs, mellyel természetes
8527 1, V | ágon lévő egyetlen öccsének meghalálozása keményen szívéhez ütődött,
8528 3, III | vén embert kellett volna meghalatni, úgy kellett volna neki, -
8529 3, XII | mellett éhen is szívesen meghalhat az ember.~Tudta az egyszerű
8530 3, III | galambom, bizony százszor meghalhatna miatta az ember,... tegye
8531 2, IX | csak annyit mondok, - akár meghaljak annyi titokkal is, mennyit
8532 3, IV | hangját azonban könnyű volt meghallani, kivált mikor már többször
8533 2, I | embert, ki az első leckéket meghallgassa; azért, midőn a kőhalmazhoz
8534 3, III | dologról beszélnek, mely meghallgatható.~- Szegény Napóleon! - mondja
8535 2, V | anyád is ríva fakadna, ha meghallgatná.~Az ágyúszó itt-ott belekapott
8536 2, I | én mondanék; s ha aztán meghallgattad, mit beszélnek, építsd kisebbre,
8537 1, XV | irányában, hol a zenét előbb meghallgatták.~Az ég csillagai szolgáltak
8538 3, VII | beszélt, hogy Berzsenyi is meghallhassa.~- Én, kérem alázatosan,
8539 3, VII | hogy a bizalmas közlést meghallhassák, s amint a harmadik ajtót
8540 3, III | Festetics - nem akarom, hogy meghallja más, különben még azt mondanák,
8541 2, IV | megrémült cigány.~- Majd meghallod, ha megszólítják. - Mondja
8542 1, III | valakinek elbeszélnéd, s azt én meghallom: azért is jár szintén ötven
8543 3, VIII | kereste Andrást, ki csakugyan meghallotta a külső neszt, s kiment
8544 3, VII | hogy azok ott kinn mindent meghallottak, rettentően megszégyenlé
8545 2, XI | is elhagy; ha véletlenül meghalnék, legalább temess el: talán
8546 2, V | egyszer a másik.~- Na béres, - meghalsz most! - kiáltá Meddig Józsi.~-
8547 3, XI | a szélső faluk egyikében meghált.~Reggelre megszűnt már az
8548 2, VI | úton mehessek.~- Aztán azok meghaltak?~- Elestek, nénémasszony! -
8549 2, XVII | lehelettel csakugyan végképp meghalunk-e, úgy marad annyi nyom, mely
8550 1, III | felel az ispán katonásan meghangoztatva minden szót, - hanem azért
8551 2, I | fizetni őket - mondja a gróf, meghangoztatván a szót, azután pedig elment
8552 1, XIII | nem érdemes.~- De mikor megharagítják az embert!~- Haragudjanak
8553 2, XVIII | cigány is azt mondogatta, ha megharagudott: nem is tekintetes, hanem
8554 2, III | András kiment, Baltayt nagyon meghatá a néhány szó, és gondolkozóba
8555 1, VII | nem kéri, vagy arra tőle meghatalmazást nem hoz valaki.~- Egyéb
8556 2, VI | csak halál esetére volt meghatalmazva.~Az orvos hivatalszobájának
8557 1, VI | igazán, mit kellene leginkább meghatároznia.~Az öregúr látogatása nem
8558 2, VIII | levélnek szavait.~A gróf oly meghatott volt, hogy még akkor is
8559 2, XVIII | tudnak,~Az ingét is odaadja.~Meghatotta a környezetet a háziúrnak
8560 1, VII | teremtette.~- Bizony még megházasodik urambátyám!~- De hátba ütlek! -
8561 1, VII | tehát azt akarom, hogy megházasodjál.~- Hát aztán?~- Azt sem
8562 1, V | esze, - hisz nem én akarok megházasodni, hanem az öcsém!~- Hát mért
|