10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
10072 3, II | legyen szerencsénk, ha megint ölünk egyet, hisz termett elég
10073 2, XIII | gondolkodás után, - ez a nemzetnek önbizalmatlansága.~- Fájdalom, az! - hagyá
10074 3, III | az az őserő, tartósság, önbizalom, szívósság és benső melegség,
10075 3, IX | e gyámoltalanságában az önérzet is fölserkedt benne, s nem
10076 3, VIII | már a gyermekarcot, bátyja öneszére kezdé ereszteni, s órákig
10077 3, X | utolsónak vélt órájában önként nyúl leghalálosabb ellenének
10078 3, XII | mellettük elmenő vándor önkéntelen fölnéz, mintha lekiáltana
10079 3, I | Püspöky, - őrnagy vagyok az önkénteseknél.~- Kinek a hajdúja volt
10080 3, XII | költő pedig áhítattal néz önmagába, mintha saját lánglelkében
10081 2, II | mintegy meg akarván nyugtatni önmagát.~- Semmit se féljen úrfi, -
10082 3, XII | tudom azon balgákat, kik önmagukat elámítják, s azt hiszik,
10083 2, XI | nagyobb úrnak ösmerik el önmaguknál, szívesen megösmerem, hogy
10084 3, X | lehetett kilökni, hisz félig önmaguktól rohantak kifelé, hogy öklétől
10085 2, XVII | lesz annyi vigasztalódásunk önmagunkért, hogy az utolsó lehelettel
10086 2, IV | segélje.~- Parancsuk van önöknek? - kérdi kemény hangon a
10087 1, I | szokás, - mondja Bowring - önöknél pedig amaz nem szokás.~-
10088 3, VI | kinek nevét keresem, - önre legemlékezetesebb lehet,
10089 3, XII | civilizálni?"~Szerzőt a nemzeti önszeretet elragadá, s korrajzoló helyett
10090 1, XVII | ezután oly sajátszerű formába önti, hogy se él, se keserűség
10091 2, I | ültetik a búzamagot, aztán úgy öntözik, mint mi a salátát.~- Aztán
10092 2, V | lankadó seregbe némi lelket öntsön.~Elveszté alakját a tanács
10093 1, X | mondja amaz is éppen úgy öntudatlanul mint a másik, mintha e körülményben
10094 2, II | fogadták, beugrott a kertbe, s önvédelemből az utána rohanó kutyák után
10095 2, V | hisz a lezsarolt nép még önvédelemért is csak egykedvűen tőn valamit, -
10096 3, I | megalázza a rohanó tömeget, mely önveszedelmére jött el.~Fénylett a francia
10097 1, XV | becsület, ragaszkodás és önzéstelenség mutatkozik.~Mily boldogság
10098 2, XIV | írva: a prókátor még az ördögnél is rosszabb.~Az alpereseket
10099 1, I | imádságos könyv, azt majd öreganyáink hónuk alatt elviszik.~-
10100 3, III | meghalni; mert lássa, majd öreganyám két hónapig is elsiránkozik
10101 3, III | gyermek hol anyjánál, hol öreganyjánál lehetett, mikor tudniillik
10102 1, XIII | esztendő?... teremtettét, apám, öregapám túlélte a nyolcvanat. -
10103 2, VI | minek az orvosságát az öregasszonyok mai napig sem tudják még.~
10104 2, XI | kellemes meglepések emlékét öregbíteni akarván, az egész társasággal
10105 2, XVIII | gyereknek nem engedtek szót az öregebbek között, hanem András úgy
10106 3, III | apróságért, hogy midőn az öregéért kellene mondani valamit,
10107 3, IV | kis kiszámítás, mert az öregekben megvolt az a sajátszerű
10108 3, III | elkapni a szót, nézzük meg az öregeket, kik abban az időben a legelső
10109 3, III | a vendégek, az öregek az öregekkel össze is ölelkeztek, a fiatalok
10110 3, VII | úrfiához közel jutott, s a jó öregember legelőször életében most
10111 1, XII | őrmester, - nem kell oda öregharang, ahol száz ágyú szól.~-
10112 1, XVI | a gróf, egyszersmint az öregre nézvén, mondja: Bizony boldog
10113 3, IX | ugyan jó kedvet csinált az öreguraságnak.~- Én ugyan nem tudom mivel -
10114 1, VII | öregúr lelkébe.~Volt az öregúrban minden derültsége mellett
10115 3, VI | igen lehetett, haza ment az öregúrhoz, ki már estebédre várta.~
10116 1, VII | reggel megérkezett, - s az öregúrnál inkább megörült, minthogy
10117 3, VII | itt-ott igazítván el az öregúron, s aztán elkísérte a nagy
10118 3, IX | méltóságos asszony, s az öregúrról lehúzza a mentét, mi annyit
10119 2, X | mindenre kérem, ezt az öregúrtól hallotta?~- Éppen egy órával
10120 1, V | ha lehet, megcsinálom az örök békességet, - egy házasságot
10121 1, XVI | a keszthelyi Festeticsek örökével; - nemes boraikban árulván
10122 1, VII | az istenverte pör örökkön örökké lopja az ember életét, tehát
10123 1, VII | hogy az az istenverte pör örökkön örökké lopja az ember életét,
10124 1, V | testvérének fia egyedüli örököse lévén roppant vagyonának
10125 2, VI | hogy az ő irománya Pistával örökre sírba szállt.~- Mind a mellett
10126 2, III | mintha e nagy háznak gondja örökségképpen maradt volna reá, minthogy
10127 2, III | hogy e fiú méltó lesz azon örökségre, mit ő hagyand neki.~Míg
10128 3, VII | olyanféle dolgokat, hogy közös örökségünk ez a nyelv, - eladóra nem
10129 3, XI | legárnyékosabb helyet, s elkészíté az öröktanyát, míg az ébredésnek órája
10130 3, VII | kedves öreg... földjét öröktulajdonban bírja, s most maga az első
10131 3, XI | megmagyarázással, s általános öröm lőn a keszthelyi kastélyban.~
10132 2, XV | még pedig a legnagyobb örömben; mert az orvos éppen most
10133 3, VIII | Ne nyúljunk az öreg úrnak öröméhez, jól tudta ő maga is, hogy
10134 3, VIII | többé.~Mi érezünk ezzel, örömeink, fájdalmaink tanyájának
10135 3, XI | háborítatlan látás boldog örömeit érzék, - míg a szabados
10136 3, VII | ember, és Kisfaludy nagy örömét nyilvánítá, hogy Berzsenyit
10137 3, VII | meglepetve lépvén apjához, ki örömkönyűk közt karolá át fiát, - ki,
10138 3, X | embert, ki kényelemre, zajos örömökre nem vágyott, és félelem
10139 2, XVIII | jegyzi meg az úr, - nagy örömöm telt bennük; hanem az a
10140 1, XV | Ily közel a bánathoz ami örömünk, - fels... uram! - igazítja
10141 3, VIII | keserves képpel, hanem hadd örüljek, mondja meg igazán, szereti
10142 3, IX | mintha tán ennek mégis jobban örülne, mint a megnyerésnek.~-
10143 3, XI | szabados, - tudom, régen örült ennyit; minek ríkassam meg?~-
10144 3, II | hazudni, de mégis olvas, - örvend a gróf, - ezen az úton többen
10145 1, XVI | magammal egy újabb nagy műved örvendetes hírét magammal. - De én
10146 3, XI | Megösmerték egymást, mindenik örvendett a viszontlátásnak, s midőn
10147 1, XIV | maradtak meg közelében, és örvendettek a kis szünetnek, mert a
10148 3, VII | Pista bácsi! - szörnyen örvendezve.~- No lásd, édes öcsém, -
10149 3, V | Csak hamar ide! - mondja örvendve az öreg, azon jó hitben,
10150 2, VI | Mi legyen az, galambom Örzsikém? neked csak megígérem és
10151 1, III | azt a sárga mentés hajdút ösmered-e fiam Meddig József?~- Igenis
10152 3, V | mondok valamit.~Ez a hang ösmeretes volt az öregúr előtt, tudta,
10153 2, XIV | neveztetik, hogy terjedelmes ösmeretségénél fogva nyomába juthasson
10154 3, VI | régen elfeledkezém.~- Miről ösmerhetnénk a névre? - kérdé tisztelettel
10155 1, III | kend, hídvégi József hajdú, ösmeri-e Meddig Józsefet?~- Igenis
10156 3, VII | hogy a világ nemzetnek ösmerje e csodanyelvű népet, - és
10157 1, VII | szakban a megye székhelyén ösmerkedék meg Etelkével, s az anya
10158 3, X | négy gyalogoló embert.~Az ösmerkedés nem sokáig tartott, az ínség
10159 3, XII | nagyúr mondá, hogy ha mi ösmernénk a népnek állapotát idegen
10160 3, VI | tisztelettel a költő.~- Önnek ösmernie kellett az embert, kinek
10161 3, IX | után.~Ezen útban megleljük ösmerőseinket, azért olvasóinkat még egy
10162 2, V | Kiállott a két ember s mi ösmerőseinkkel szemközt állunk, mert a
10163 1, XIV | megint összebarátkozék régi ösmerőseivel, s a tanítónak megígérte,
10164 2, XI | aztán mégis csak talál egy ösmerőst, néha éppen olyant, akit
10165 1, III | magyarul?~- Igenis tudok.~- Ösmersz-e engem, fiam, Meddig József?~-
10166 1, VII | de bíz én egy szót nem ösmertem belőle, - nem t'om miféle
10167 2, IX | ösmerem ám, - meg az öccsét is ösmértem, az isten adjon neki nyugodalmat
10168 1, IV | tökéletesen megnyeri, szabályosnak ösmervén az egész verekedést, legkisebbet
10169 2, III | aggódott, hanem a múltakat össze-visszahányván, ámbár szerencsétlen öccsének
10170 1, XVI | főfájást, meghűlést emlegetett, össze-visszakommendált mindent, amivel a grófot
10171 2, IV | pedig emberekből szokták összealakítani.~Mielőtt a francia sereg
10172 1, XIV | óra alatt az úrfi megint összebarátkozék régi ösmerőseivel, s a tanítónak
10173 1, VIII | néhány atyafival nagyon összebarátkozott.~Meddig Józsi hasztalan
10174 1, V | megintésekre, míg ismét valahol összebékéltek valamely jófajta csikón.~
10175 2, XIII | bírja tovább a szigorúságot, összecsapja az iratcsomót, a címet rajzónnal
10176 3, IX | irományait egy nagy szíjjal összecsatolá, megindult a kúria felé,
10177 1, XI | szekérről, nagy ostorát összecsavargatá a szörnyű nyélen, s úgy
10178 3, VI | csakugyan kivitte.~Lassankint összecsődűltek a vendégek, hogy a nádort
10179 2, VII | ismeretlenül.~- Tehát ennyi összeesküvő? - mosolyog a főherceg.~-
10180 2, VII | őt, ha önöket nem akarom összeesküvőknek tartani.~Szapáry még mindig
10181 3, VII | halljuk ezt a két öreget, összeférnek-e már? Egészen felöltözött
10182 2, X | saját öt ujjával szokott összefésülni.~- Nem szabad, kis baba, -
10183 3, VIII | szemébe néznek. - A csillagász összefirkált számainak örül, - a szerelmes
10184 3, VII | gróf meg a tiedet.~- Hátha összefognánk, Pista bácsi? mi lenne akkor?~-
10185 3, X | hangosan olvasá, a két gyermek összefogózkodék, s a nyomorult viskóban
10186 2, XI | szakadozott lelkemet annyira összefoltozhassam, hogy a más világra valamiképp
10187 1, VII | mondja az angol, minden összefüggés nélkül a beszéd folyamára.~-
10188 1, IV | térdig ér; s így a távolban összefut az alakkal, fején pedig
10189 3, VI | egyes pontoknak megfelelő összegeket nézi, könnyen láthatja,
10190 1, VII | holdas, és hogy a nemzet összegét végtére is az emberszám
10191 3, V | meg magát, hogy itt nagy összegről lesz szó, s a fáradságot
10192 3, X | már a házoldalon kezdett összegyülekezni, hanem midőn az erdőnyíláson
10193 1, IV | nőtelen legények vagy húszan összegyülekeztek, mit a hajdú már bejelentett
10194 1, IV | mikor az angol már megfogta, összegyűjtvén minden erőt a marokban.~-
10195 1, XV | határokon keresé áldozatait.~Összegyűlendő volt a híressé vált 1796-
10196 2, I | észre sem vették, hogy az összehalmozott kövek közt járkál egy meszes
10197 2, V | mely tábori tüzelőre volt összehalmozva, meggyújtván, aztán ismét
10198 3, XII | Párisba viszik, hogy aztán az összehasonlítás nyomán megmondják, melyik
10199 1, XVII | azért a megyei alispán összehívta a megyei közönséget, hogy
10200 1, IV | kivallaná, hogy minden falujából összehordatá a legszebb nőket, hogy alkalmas
10201 2, XIII | csillogott.~Összeülvén s összehordván~Harcaik egy rakásra,~Könny
10202 3, III | hogy mind a két szárnyat összehozta. Így a gyermek hol anyjánál,
10203 3, VIII | kiket a heliconi ünnepélyen összehoztunk, lássuk, mit mívelnek?~*~
10204 1, IV | Bowring úr öklei önkénytelenül összehúzódnak; hiában, az oroszlán körmeivel
10205 2, V | ott van.~A csatárláncok összehúzódtak, az ágyúk előre mozdulának
10206 3, V | a szeptemvirékkel nagyon összejártak, s itt már lehetetlen volt
10207 3, V | nyakára jártak, - a barátságos összejövetelek egymást érték, s a két fiatal
10208 1, XIV | fiúra, és három gróf is összekapaszkodhatik, míg az én birtokomat átéri.~-
10209 1, XIV | szemét, kivált ha az úrfi összekapaszkodott valamelyik gyeplős jópajtással,
10210 2, IV | midőn dolmányt és csákót összekeresett, még a háromszáz forintból
10211 2, XIV | pedig már a sarkokat mind összekereste.~A cseléd eleinte saját
10212 2, I | egy negyedik - nálunk is összekerestek laput, cicfarkot, bojtorjánt,
10213 1, XVII | segít hozzája.~A veszedelem összekergeté minden irányból a nemességet,
10214 1, VII | midőn ilyen három ember összekerül, az üstökös csillag bátran
10215 1, V | Etelkája, meg az én öcsém, ha összekerülnének, minden prókátort kitörülnének
10216 1, XV | nem szabunk soha!~Végre összekerült a kis csoport, a fejedelem
10217 1, XI | messze-messze kell még innét menni.~Összekeveredett a két első ökör, s a kolompnak
10218 1, X | lesz, amint az üldözött vad összekeveredik.~- No hát én itt maradok, -
10219 3, X | esett neki, mikor a szél összekócolá, s ilyenkor felnézett a
10220 1, VII | és ezt a hézagot nehéz összekötni.~Baltayt nem hagyá nyugodni
10221 2, VIII | professzor úré? ki első dühében összekorhelyezte volna az egész bandát, aztán
10222 3, X | máskor, s ami kis szénát összekotort nyáron a gazda, a beszorult
10223 1, XVI | megtáguljon rajta.~Haját úgy összekuszálta már, hogy erdővé meredt,
10224 3, VIII | véredény.~Mily szívesen összeméregeti a csillagász a csillagok
10225 1, XII | lépésről-lépésre hangzatosabb lőn az összemért ének.~Meg-megszakadt az
10226 1, V | bakszarvast, mely néha óra hosszat összenyargalászta a majort és a kastély udvart,
10227 3, III | a kulcsárné hatszor is összenyargalta az udvart, s éppen megint
10228 2, XVIII | Baltay szerette volna a fiút összeölelgetni; de ezt szégyenlette András
10229 1, VIII | azon szarvasokat, melyekkel összeölelkezni nagyobb kéj, mint az udvaron
10230 2, XIV | felesége; pedig roppant vagyont összepörölt, s egy feleséget és tizenkét
10231 3, VII | hogy a reszkető lányt az összerogyástól megóvják, de az öreg még
10232 3, X | fáradt lovak már az úton összerogynak.~- Anyám, édes, szép anyám! -
10233 1, X | el, midőn barátját halva összerogyni látta, s a két szomszéd
10234 1, X | sem, ha valamelyik sebében összerogyott; hanem akkor valamennyi
10235 3, II | mit ugyan ötven ágyú hamar összerombolhatna egy pár óra alatt, de semmiből
10236 2, VIII | intézetet a másik tizenkettő. (Összesen: huszonnégy.)~Szent lőn
10237 3, VII | Keszthelyi gróf" körül összesereglének.~Ruszek apát vezeté karonfogva
10238 1, IV | udvarán szálltak le a lóról.~Összesereglett a vidéki népség, megkondult
10239 3, X | gyakran messzire kellett összeszaladgálni; mert tél és kegyetlen hideg
10240 3, XII | feltűzéssel vesződött, a ház népe összeszaladt, előbb a kapu mellől bámulták
10241 3, XI | kirúgván, a kocsist is eléri, összeszamarazzák a kocsist, s a ló - abrakot
10242 3, VI | néhány percig foglalkozott az összeszámítással, míg a bácsi pipára gyújtott
10243 3, VI | mennyit adtál?~- Könnyen összeszámlálhatom, - felel Imre, kihúzván
10244 1, X | Midőn a lelődözötteket összeszámlálnák, azt mondja az angol a hullára
10245 3, XI | kályhában a tüzet s mintha összeszámolt volna a világgal, könnyebbült
10246 3, I | remélem, hogy még ennyit összeszedetek.~- Ments isten! - szól közbe
10247 3, I | Mind itt van, amit ön összeszedett?~- Három társzekérrel hoztam,
10248 2, XIV | inasát csupa elővigyázatból összeszidja, s ezekben elfojtja a legtermészetibb
10249 2, III | lábas és nem tudja, hogy összeszidják-e csak, vagy egyéb is következik?~-
10250 1, VII | mikor három becsületes ember összetalálkozik, s egyenkint érzi mindenik
10251 3, IV | jó ismerősök mindenfelől összetalálkoztak az úton; így történt, hogy
10252 2, XVIII | hogy a fiú máris mennyit összetanult.~Baltay szerette volna a
10253 2, V | akkor kezdi saját magát összetapogatni és látja, hogy combja vérzik,
10254 1, XV | Nem volt ember, kit az összetartás vágya nem szólongatott volna,
10255 1, XVI | a kocsisok a sok között összetévesztették volna?~- Bizony jó lett
10256 2, I | Keszthelyre, s a hetivásárra összetóduló vidéki népség szájtátva
10257 1, XV | lakta meg az ős várat, - s összetódult mindenfelől a nép, hogy
10258 1, V | egész élet folytán.~- Majd összetörődnek! - véli Baltay.~- Hát urambátyám
10259 2, XIII | billikomban~Ó somlai csillogott.~Összeülvén s összehordván~Harcaik egy
10260 3, I | vesse le az egyenruhát, vagy összevagdalom.~A hadosztályparancsnok
10261 1, XI | nádast is majdnem szálonkint összeválogattam; de sem nyomát, sem magát
10262 2, XV | bolondjai vagyunk, mások összevesznek, aztán nekünk kell helyettük
10263 2, X | valami kezes állat; a kislány összevissza tépte volna Andrást, ha
10264 3, III | nézni, nehogy bolondjában összezavarodjék.~- Hát én mi jót kívánjak? -
10265 1, VI | mely az egész környéket már összezavarta.~- Már hisz, édes leányom,
10266 Mon | hogy a közvélemény saját ösztönéből határozzon íróinak érdeme
10267 3, X | vére megérzé a dicsőség ösztönét, s a korhely most már nem
10268 3, XII | nemzetet vádolni.~Biztassuk, ösztönözzük egymást szorgalomra, takarékosságra, -
10269 1, XI | megférni valami, hanem arra ösztönzé, hogy messze-messze kell
10270 3, II | sokáig megmaradnak, s vagy ösztönző például szolgálnak az utódoknak,
10271 1, VII | helyre találtak mind az öten, András pedig egy fordulóra
10272 1, XI | katona uram, hanem vagy ötezer mégis van, s mindnek édes
10273 3, VII | mondok, hogy mégis mind az ötnek vajmi nagyon jól állt ez
10274 1, V | édes fiam?~- Azt tartom, ötnél kevesebb nem volt, ami egyre
10275 1, VIII | megunta a meleg nyárban, s már ötödnapja kujtorog a Sión túli nádasokon,
10276 1, XIII | exhibitio és szinte még ötszázféle tio-val kimenő szót, - hát
10277 1, X | negyedik, - s így egymásután az ötveneseket a hatvanosok, azokat pedig
10278 2, VI | különben ezen engedetlenségért ötvenet kapna kend!~- Hát már most
10279 2, V | látvány, hogy megérdemlené, ha ötvenezer ember állna ki megbámulására,
10280 2, XIV | tens úrnak, dacára azon ötvenöt esztendőnek, mely ő fölötte,
10281 2, XVI | téveszteti velem egy nap ötvenszer; - hanem az úrfi alig tett
10282 1, VI | özvegyasszony, én meg vagyok az özvegy- asszony lánya; s aztán vége!~-
10283 3, III | gyanítani kezdék, hogy az özvegy-háznál több dolog leszen ma, mint
10284 1, VI | lesz aztán dolga a szegény özvegyasszonynak.~- Kettőnek csak nem adhatja
10285 1, V | nagyságos asszony korán özvegyen maradván, úgy beleszokott
10286 1, V | hozott urambátyám, az én özvegyi hajlékomba?~- Áldást, békességet, -
10287 1, XI | siránkozó fehércseléd, kinek özvegysége vagy árvasága belekapaszkodnék
10288 3, I | uram, én Bécs...~- A nádor őfensége parancsolatjának engedelmeskedjék
10289 3, V | boldogság, amit ő leginkább óhajt.~Dunay levelét elolvasván,
10290 1, VII | lelkéről leoldja a terhet, mely okává válhatnék egy család szerencsétlenségének,
10291 3, III | esőben ne arassunk; s ha őkelme zabot vet, azért azután
10292 1, VII | éppen hibát rovogatnánk is okkal-móddal, azt annyi szabadsággal
10293 2, XI | Pistára, kitől a furcsa oklevelet éppen most veszi át a nádor.~-
10294 2, XI | mondunk, szavainkért levéltári oklevéllel állhatunk jót, tehát nem
10295 2, XIV | eltarthatott volna. Ilyen fontos oknál fogva nem is kételkedem
10296 3, XII | Csupán a hűbéri viszonyokat okolni nem lehet, mert hiszen azok
10297 2, XVII | verhetnénk.~- Beszéljen kend okosabban, mert ennyi szó közül úgy
10298 3, I | amennyit lehet!~- Elhibázott okoskodás - mondja a másik szavazó, -
10299 2, XIII | és ha megengedik önök, okoskodjunk egy kissé. Íme, a legelső
10300 1, VIII | Néhány napi lesés után úgy okoskodta leshelyét, hogy a szarvast
10301 3, IX | sietteti Baltay, ki nem okoskodván e zagyvalékból - talán a
10302 2, III | neki okvetlenül rövidséget okoz.~- Na, nem bánom, - mondja
10303 1, VII | mielőtt érdemetlen keserűséget okozhatna, addig ismét magába száll,
10304 3, V | gyanította azt a hatást, melyet okozni fog; mert az öregúr az illető
10305 2, XI | nem bírom nézni, ne engem okozzatok, - hisz én csak büszke vagyok
10306 2, XVIII | nem gondolván az igazi okra, hanem az elválási körülményekre
10307 3, IV | várhat tőle a világ, mely az oktalan pazarlást is megrója, de
10308 1, IV | idáig nem volt még igazi okuk a verekedésre az izengetésen
10309 3, III | szaladt; nekünk elegendő okunk van hinni, hogy a nagyságos
10310 1, XIII | apánk föltámadna, - magát okvetlen végig verné, azt bizonyosan
10311 2, I | kanászbojtárt vagy egy teknőfaragó oláh cigányt látott az ember,
10312 3, VII | mondja a kérdett egy nagy olajfestményhez fordulva, mely éppen az
10313 1, VII | természete, mint a mécsnek, hogy olajt iszik... No töltsd meg a
10314 2, III | rákiált Baltay, hogy az ólajtót is csukja be, meg a száját
10315 2, X | aludt.~András azonban nem ólálkodott a cselédek között, hanem
10316 3, VII | úgy, mint az angol vagy olasz.~- De hát miből bizonyítja
10317 3, VII | franciához, angolhoz, vagy olaszhoz? - kérdi a körülállókat.~-
10318 3, VII | nincs! - szól az egyik.~- Az olasznak pedig csak szakálla van;
10319 3, I | kiáltványokat, melyekkel azelőtt Olaszországot bolondíták, - s akit egy
10320 2, III | is nyitva feledte, meg az ólat is, és a kis malacok szétfutottak,
10321 1, VII | hozott törzsöknyájat.~- Olcsóbb lesz a birkahús egypár esztendő
10322 2, VI | senki.~- A katonaregula old le innét, édes húgom, -
10323 1, VII | s Dunay egy kürtzsinórt olda le, s ugyanazt a szarvasra
10324 1, XIII | András gazda a kerítés túlsó oldala mellől merne átkiáltani,
10325 3, VII | egyszerű fogatok, a kocsik oldalain nem volt odapingálva sem
10326 1, XVI | észrevennék, már a kocsi oldalánál termett, a kocsis ülésében
10327 2, VIII | szó az asztalnak a másik oldaláról jött, hol az egyik vidéki
10328 1, IV | testének terhét, aztán az egyik oldalasnak feje felé célozván, mire
10329 1, XI | elsőn levő kolomp egyik oldalától a másikig alig tudott ellóbálódzani,
10330 2, III | mely lába alá heveredett, oldalba rúg, mire az kínosan vonítva
10331 2, XI | hol a badacsonyi nyugoti oldalból kiválnak azok a hegyek,
10332 2, IV | maradt a herceg. Ekkor az oldalfüggöny szétvált, s egy férfit látunk
10333 1, XI | mellől a sörjenyelű pipát, oldalszíjáról leoldá a zacskót, rágyújtott,
10334 1, VII | érzékeny, s minden gyönge oldaluk megérintését hazaárulásnak
10335 3, X | hogy könyűjét letörülje, oldalzsebében nem lelé, hanem a helyett
10336 3, I | sorezredek föláldozása nélkül oldathassék meg a csomó, de azért a
10337 2, VI | kötve.~- Hej! csak le ne oldhatná innét senki.~- A katonaregula
10338 1, XVI | mentéjének még egy gombját oldja ki, hogy megférjen a ruhában,
10339 2, IX | én tudok.~- Ugyan mivel oldozhatnám meg a nyelvedet öcsém?~-
10340 2, III | késő; mert az öreg most oldózkodik ki a sok mindenféle ruhából,
10341 2, X | szólni, azt pedig el kell ám oldozni, pedig nekem is lesz azzal
10342 1, IV | fenyegetődzék a hídvégi, egy nagy ólmos gyűrűt keresvén elő mellénye
10343 3, VII | előtt úgy áll meg, mintha oltárképet látna, mindenképp akarta,
10344 2, XV | megértve a célzást, - a pap az oltárról él.~- De csak azzal, mit
10345 2, XVII | legméltóságosabb nevű embereket és olthatatlan szenvedéllyel emlékezem
10346 3, XII | ez vadság, - ide tehát az oltóággal, - tegyünk bele egy kis
10347 2, VI | volna, hol az életet úgy oltogatják, hogy kinek kezén, kinek
10348 3, II | helyén folytatta a regék olvasását.~Szép csöndesen kiment a
10349 1, VII | nyugvóhelyre, a fiatal gróf olvasáshoz fogott, az ifjú Baltay lefekvés
10350 2, XIII | könyveket olvasni, - s ezen olvasási módban a könyvön két igen
10351 2, XV | érjen, - hanem mire a levél olvasásnak vége lett, Galiba Pál éppen
10352 3, II | Baltay estelig készen volt az olvasással, - apróra megolvasott minden
10353 3, II | inkább fészkelődött, mert az olvasástól nem tudott megválni.~András
10354 2, II | sem veszett el, hát mit olvasgassuk. Ha valamit akarna a tekintetes
10355 3, V | Majd én fél mázsás levelet olvasgatok, hallja kend.~- Ha dolga
10356 3, VII | levélkét, hogy könnyebben olvashassa: de Baltay maga is néma
10357 3, II | oldalon ebéd után tovább olvashasson.~Megindult, már három lépést
10358 3, VI | legutolsóhoz ér, hol tisztán olvashatólag ezen szó áll: "Subickra
10359 1, II | némileg hangosan, s az olvasmánynak értelme következő:~- Újdonság!
10360 3, VII | képnél, mégis inkább kedves olvasóimra hagyom elképzelni ezt az
10361 2, XIV | Különböző nemű, rendű és rangú olvasóink kedvéért a befeketítésnek
10362 1, VII | tartja.~Lesz alkalma nyájas olvasóinknak alább meggyőződni, hogy
10363 2, II | mondana valamit.~- No majd olvasok egy könyvet, kis fiam, aztán
10364 2, XIII | 1807-ben látta a magyar olvasóközönség e nevet: Kisfaludy Sándor.~~
10365 3, XII | tudja most már, hogy az olvasóközönséget a magyar irodalomnak főleg
10366 2, II | aztán akkor reggeltől estig olvasom azokat a könyveket.~- Úrfi! -
10367 1, XVI | érne, - s nagy szemeivel az olvasóra bámult, mintha előbb fogná
10368 3, III | helyrerángatni.~Kérem a tisztelt olvasót, kivált ha férfi-ember,
10369 2, XIII | Magyarországban ismeretes "olvasótársaság" kezébe kerekedett.~Engedelmet
10370 2, XIII | legyen érette az egeknek, "olvasótársaságaink" máig sincsenek; hanem azért
10371 2, XIII | mellyel valaki tagja lehet egy olvasótársaságnak.~Minthogy a tisztelt közönségnek
10372 2, XIII | kis kitérésért, de ezt az olvasótársaságot meg kell magyaráznom már
10373 1, VI | éppen ráérnék örülni.~- Olvassak valami történetet?~- Jaj,
10374 1, XVII | vicébb nótáriusoknak, hogy olvassák el fönnszóval, levén az
10375 2, II | egyébkor is tette.~- Hát ne olvassuk el? - mondja a nagyságos
10376 1, I | előbbeniek közül a kíváncsibb, - olvastál már sokat?~- Minden könyvemet
10377 1, I | Minden könyvemet végig olvastam, pedig van néhány száz;
10378 3, VII | pályajutalmazottak nevei olvastatának föl.~Kisfaludy Sándor ült
10379 2, XIII | esztendővel éppen úgy nem olvastunk volna, mint ma; mert - egész
10380 2, XIII | szerteszét, s a diák lopva olvasván a könyvet, minduntalan bekörmöli,
10381 3, VII | tettek egyebet, hanem írtak olyanféle dolgokat, hogy közös örökségünk
10382 2, III | kezeit s úgy billegtette, s olyanforma várakozásban volt, mint
10383 1, XIII | sor-ban végződő nevet, tehát olyankor majd csak köhintsek, magnifice
10384 1, V | itattak volna vele, mint olyannal, kit a boszorkányok bűvöltek
10385 1, III | két neve van.~- Ezek éppen olyanok, kegyelmes uram, - felel
10386 1, XIII | melynek tarka seregében olyanokat is észrevőn, kik nála rováson
10387 2, XVI | urakat, hogy már mi lesz az olyanokból, kik itt hátrább vannak -
10388 2, V | izenem a kapitányomnak, hogy olybá tartsa, mintha a feje az
10389 2, III | gyereket etesse, hanem hogy olykor-olykor fogja betűre, hanem meg
10390 1, XVI | szép parádéval rukkolunk be őméltóságához, - töprenkedék még odább, -
10391 1, XVI | uraságod valami közelállója őméltóságának?~- Én legközelebb állok
10392 3, VIII | hol tolul bele, és hol omlik ki belőle a vér, - két kamrája
10393 2, II | hogy ő maga a "jó nap"-on kívül egyebet mondana, -
10394 1, VII | tenni, hanem Baltay uram őnagysága kiment az erkélyre, hogy
10395 3, IX | helyzetben találta Galiba Baltay őnagyságát.~- Hic sum, magnifice, -
10396 3, III | ez a kis fegyvergyakorlat őnála csak annyi, mint az énekesnél
10397 2, IV | mindenütt, hol magyaroknak vérét ontják?~- Mindenütt ellenség! -
10398 1, XII | hol a szárazföldnek minden operája egymás hátán ül már, s midőn
10399 1, XIII | ha nem értjük egymást.~- Oppugnálni akar, magnifice? - mosolyog
10400 3, IX | most, mert a huszonnégy órából mindig fogy és még könnyebben
10401 2, XVII | legelső kérésemet legutolsó óráim egyikében intézem hozzád,
10402 1, VIII | leljen.~Mintha szabadságának óráit úgy kellene lopnia, meg-megdöbbent
10403 1, VII | a vendégek, - a nappali órák derülten folyának, de éjszakánkint
10404 3, IX | menekülés lehetetlen, csak az órákat számíthatja még, tudniillik
10405 1, VIII | szarvast, mely a reggeli órákban nagyon szívesen künn kujtorog
10406 3, III | könyvet bújja. Aztán egész nap órakerekeket farag, utóbb is beáll ácsmesternek.
10407 2, VI | hadd szűnjék meg utolsó órám fájdalma.~- Ha egyéb nem
10408 2, VI | most már azért, hogy utolsó órán a pap nyakába vesd; - hanem
10409 3, VII | vonalig mennek is el.~Néhány óranegyedig Horváth Ádámmal foglalkozott
10410 1, VIII | akkor kezdődik meg egy órányiról a hajtás, s az első zajra
10411 2, IX | igazságot, - hanem ha az én két orcámat szégyen éri azért, hogy
10412 3, XI | olvasó közönség, tessék ordítani!~A húsz esztendős gyermek
10413 2, III | rántották, nem állta ám meg ordítás nélkül, pedig ilyenkor a
10414 1, IV | legrútabbat érte meg, ekkor ordítja el magát az egyik a béresek
10415 3, IV | kocsmáros kutyái is úgy ordítottak, hogy megszánta őket az
10416 2, VI | utófájdalom kínjai miatt ordítozott; de minthogy az orvos oly
10417 3, VII | az egyik fészek: míg ott ordítozunk, addig ugyanazt a hangyák
10418 2, VI | a szabados, egyet nagyot ordítva.~- Én nem tudok, - mondja
10419 2, XVI | melynek erős zárai nemcsak őrei, hanem bizonyságai annak,
10420 3, I | keresztülvonulást, utánuk őrizet nem maradt, s éppen ezért
10421 2, XVI | hogy féltett tárgyakat őriznek.~A megbízott haza ért, Baltay
10422 3, XI | Reggelre megszűnt már az orkán, de a hótömeg oly nagy volt,
10423 1, IV | megyen föl egy béresszekér őrleni valóval, s egy béressel
10424 1, IV | megeszik tíz gombócot, - azért őrletjük ezt a tenger sok búzát.~-
10425 2, XVIII | felkölteni, s a többi közt őrnagyi ruhában látjuk Kisfaludyt,
10426 2, XVIII | előjáró kocsik közt, s hol az őrnagynak szürke köpönyegét látta,
10427 3, I | sújtásos ruhát, minő az őrnagyon volt.~- Jobban nézzen meg
10428 2, XI | városnak minden bejárásánál őrök álltak, hogy őket útbaigazítsák.~
10429 1, IV | mezőkomáromi malomban szoktunk őröltetni, s e célból majdnem minden
10430 1, IV | összehúzódnak; hiában, az oroszlán körmeivel születik, és jól
10431 3, X | tettétől megundorodott, orozva tett lövését megszégyenlé,
10432 3, IV | ereszti, s az írást úgy az orráról nézi, s minthogy a kétezer
10433 2, III | ifjú nem tartja fönn az orrát, hanem megtalálja azt a
10434 3, II | az igazgató valami vastag orrú tollal kitörölte s a tentavonalak
10435 2, I | való ez mind?~- Majd a mi orrunkra kötik - véli az első.~-
10436 2, XV | hogy minél előbb kiérjen az országból, hol többé megmaradni nem
10437 2, I | a kompra rá nem ülne egy országért, bármily nagy kerülő volt
10438 1, XV | volt a híressé vált 1796-ki országgyűlés, mely rövid idő múlva oszlott
10439 1, XIII | Baltay a herceget.~- Az országgyűlésről.~- Mi jó hírt hoztál?~-
10440 2, IV | százezren, - mit lesik az országszélen azt az ellenséget, ki már
10441 2, XV | a hadjáratok, kivált az országszéli megyék orvosait szerfelett
10442 2, XIII | embert egyetlenegy könyvért országszerte megemlegessenek? - s íme
10443 1, XII | verekedni, hallám énekelni, - országuk tele van szokatlan dolgokkal, -
10444 3, I | árokhoz kell vinni!~Betört országunkba a francia, kiáltványait
10445 1, XVII | a Zala-egerszegre vezető országutakon egymást kerüli el a sok
10446 3, IV | Baltayt, kifordultak a pesti országútnak, hogy Imrét emberek közé
10447 3, VII | szőlőkben, nem messze az országúttól, volt egy pince, s annak
10448 2, IV | gondtalanul kötődött egymással az őrtüzek előtt, melyek egyikénél,
10449 1, XVI | hogyha álom, - ne tegye őrültté, - s ha való, - ne fogyjon
10450 2, XV | kivált az országszéli megyék orvosait szerfelett igénybe vették, -
10451 2, XV | mindenfelé fogdostatta az orvosokat, minthogy a hadjáratok,
10452 2, XI | életben maradt az ágyúknak és orvosoknak dacára, illő, hogy jutalmat
10453 2, XV | szerette volna, hogy egy falusi orvosság-kotyvasztó kifogjon egy híres pesti
10454 2, VI | bánás, minő a betegnek fele orvossága.~A gazda a külső dolog után
10455 2, VI | bekötözte.~Másnap az asszony orvossággal, jóféle kenőcsökkel és isten
10456 2, XI | mint Meddig Józsi, kinek az orvosságivás egyik lábába került, s most
10457 2, IV | ítélet kimondaték, s utolsó orvosságképpen csak annyi van hátra, hogy
10458 2, XI | hogy ha meg nem iszom az orvosságodat, mai napon jóformán te sétálnál
10459 2, X | tehát venni azt a jó házi orvosságot, az alvást; és hogy még
10460 1, VII | gulyás is posztóköpenyegben őrzi a marhát.~- Így a juhokat
10461 1, XVI | tüzet,) titánok gyanánt őrzik és szegik be a regényes
10462 2, XV | addig meg nem hal,... nem őrzöm a titkot.~- Bizony nagy
10463 2, XII | bánjuk, hogy e szigorún őrzött helyen csakugyan egy emberrel
10464 2, IV | elmegy is, én itt maradok, őrzsöm a hazsának határát, én ezsírt
10465 1, XV | vendégképpen lakta meg az ős várat, - s összetódult mindenfelől
10466 3, XII | s oly jól esik meglátnia ősapáink arcát.~- Megállj, itt vagyunk! -
10467 1, VII | végig, mintha csak tulajdon ősapánk volna, kinek gyöngéjét papiroson
10468 2, XI | keresztet, hátha valamelyik ősapjának elporlott csontjára lépne.~
10469 3, VII | fordul, és unalmában ráfeküdt őseinek dicsőségére, és elhitte,
10470 3, VII | nyerteseknek ossza:~"Mi volt őseink kötelessége a haza iránt
10471 Mon | feledhesse.~Ne feledjük el őseinket, nehogy egykor minket is
10472 3, XII | puszta megemlítésére most már őseire tekint vissza az ifjuló
10473 3, III | legnagyobb részben az az őserő, tartósság, önbizalom, szívósság
10474 3, XII | mintha diadallal menne el az őshegyek alatt; a költő pedig áhítattal
10475 2, XIII | karmolás, - ez megint a diák, oskolába vitte magával a könyvet
10476 2, XVI | mondja András kiterítve az oskolai sorozatot, és vastag ujjával
10477 2, I | az egyik.~- Még az idén oskolázni akarnak benne?~- Hát fogtak-e
10478 3, VII | újra építenék.~Egykor az ősök oly kevesen voltak, hogy
10479 2, XIII | szaporodik a fül.~Ez az ősrégi méltánylása a munkának nagy
10480 3, VII | álltak, hogy a nyerteseknek ossza:~"Mi volt őseink kötelessége
10481 1, VII | bíz én szeretem, kivált ősszel, ha jó hízott ürüt kapok;
10482 3, VIII | öltöztök és szánjátok azokat az ostobákat, kik az almafáról a gyümölcsöt
10483 1, II | megszólamlik Bowring úr:~- Ez ostobaság, hanem tessék ezt megnézni! -
10484 3, VIII | a gondtalan fiatalember ostobaságait űzi? Ne bántsátok tehát
10485 3, V | fogadjuk meg, hogy minden ostobaságért nem haragszunk össze, mert
10486 1, XIII | látod a bosszús egeknek~Ostorait nyomorult hazádon?"~- Látom!
10487 1, XI | leszállt a szekérről, nagy ostorát összecsavargatá a szörnyű
10488 1, XIV | hanem az volt boldogabb, ki ostorbegyre került, mert az ostorhegy
10489 1, XIV | ostorbegyre került, mert az ostorhegy alig ért a töretlen vászongatyához, -
10490 1, XI | dicsőségtelen ballagást látván, az ostornyélért s a hat ökörért elszégyenlé
10491 1, IX | nyújtóztat ki egy hosszú ostornyelet, s olyant durrantott a hangzatos
10492 1, XI | hat ökrön, s a nagy nyelű ostoron, nem mert többé visszagondolni
10493 1, XVI | udvaromban felejtenék, - nem ostoroznám ki őket! - végzi be az öreg
10494 3, III | aztán előre tudósítá az ostromlókat.~- Hölgyeim, kegyelmezzenek
10495 1, V | az ifjabb ág keményen lőn ostromolva s megérzé, hogy lába alatt
10496 2, XV | azért tovább folytatta az ostromot.~- Nos, amice, mit akar
10497 2, VIII | hogy a professzor úr mily őszinte és becsületes ember, igen
10498 3, VII | meg az úrfit.~Nem lehet őszintébb az édesanyának öröme, mint
10499 1, XV | helyett olyant lásson, melyen őszinteség, szeretet, becsület, ragaszkodás
10500 2, XIII | volna, mint ma; mert - egész őszinteséggel legyen mondva, akkor is
10501 3, II | kis vágásnak mérgét el nem oszlathatá.~Levelet adtak a grófnak
10502 1, XV | Gellért, mint az elmúlt idők oszlopa, eltagadhatlan jelül állt
10503 1, XV | országgyűlés, mely rövid idő múlva oszlott el, de nem nyomtalanul;
10504 3, III | különböző csapatokra oszolván, s mindenik megkeresvén
10505 3, III | arcon az aggodalmat, mintha osztakozni kívánna a gondban, mely
10506 3, X | melyből neki csak az az osztaléka volt, mi a becsületes embernek
10507 3, I | keserűséggel, mely neki osztalékul jutott az egészből, s midőn
10508 Mon | még akkor sem, ha olyan osztály lenne is, melyet a nemzet
10509 1, I | zabot hordják a legfelsőbb osztályba, mert legkönnyebb vele felsétálni;
10510 2, XV | kik a meghívásra a belső osztályokba mentek, hanem az alispán
10511 3, I | nyomon űzte, s nem messze az osztályparancsnoktól leverte a lóról.~Rég láttuk
10512 2, IV | órának megszámolt perceiből osztályrészüket kikérni nekik is joguk volna.~
10513 2, II | neje szokott türelemmel és osztatlan szeretettel ápolák a gyermeket,
10514 1, IV | elegendő kemény ütéseket osztogathat az ember.~- No hát; aki
10515 3, XII | ember jobban tudja, miért osztogatják az ilyen becsületet, hanem
10516 1, VII | mire András kezdé a pipákat osztogatni, s még gróf Festetics György
10517 2, XI | hogy egy maroknyi bankót osztogatott el, s végre a kis majorosnak
10518 1, XIV | a napon kiválólag sűrűn osztogatta a poflevet, - miért a kis
10519 1, XIII | ha mindjárt nádpálcával osztogatták is.~András hajdú fejcsóválva
10520 3, XI | volt búcsúztató, - nem volt osztozkodó nép, hogy a temetésről visszajővén
10521 1, IV | valamennyi magyar egyformán osztozott meg.~- Szép, szép! - mondja
10522 1, VII | teljes megbecsüléssel, az őszülni kezdő embert bemutatva, -
10523 1, XVI | elhelyezék a termek egyikében, az őszülő idő miatt fölszított kandallónál
10524 2, VI | szekérre, mely alkonyat után otromba zörgéssel döcögött ki a
10525 3, IV | meglássuk, mi dolga akad ottan?~~
10526 2, XVI | még a legjobb barátját is óvakodva eressze be arra a helyre,
10527 2, IV | nyolc ágyút, de mielőtt az óvást; megtehetné, az utána tódulók
10528 1, XIV | feleletet, - jegyzi meg az óvatos hajdú.~- Azt mondja meg
10529 2, XIII | ország, melyben poétának csak Ovidiust hitték, mert hiszen az akkor
10530 3, XII | szentegyházban is a legelső padig eresztik, hogy minden ember
10531 3, III | vendég-lovak számára, a padlásajtót bezárd, hogy valami bolond
10532 3, X | menhelye akadt, hanem a padláson nem volt annyi abrak, hogy
10533 3, X | valamikor agyon ne verje a padlást.~A cégérnek nyele most is
10534 2, IX | amint észrevették, hogy a padló hintálódzik, egyik sem ment
10535 1, XI | isten házában a legelső padot ülik el, s mindamellett,
10536 1, V | megvakarintá csizmája hegyével a padozatot, fejét nagy tisztelettel
10537 1, IV | éppen most fogta el a pap pagátját.~- Ispán úr, - ispán úr! -
10538 1, IX | érzi, hogy nem a cirkusz páholyában ül, honnét pénzért nézi
10539 1, IV | kidülleszkedve, mint egy első emeleti páholyból nézte a drámát, melyben
10540 1, XII | az egész hangversenyt.~- Páholyokat ide, herceg, - ilyen zenét
10541 3, XII | arisztokráciája s egyháznagyjai angol pairekkel vetélkedtek, s hol az államélet
10542 1, VII | akkorra már e kocsikerekeket a pajtába zárjuk.~- Ez megmarad jövő
10543 1, IV | a hídvégit egyike saját pajtásainak egy kissé meglöki, s ekképp
10544 2, IV | helyett állt be, s amint pajtásaink is tudják, csak a Lajtáig
10545 1, IV | béres előbb ivott a borból, pajtásait is megkínálta, s még azután
10546 2, V | kartácsozásra kerüljön a sor, hogy a pajtásnak vére meghidegüljön, s előbb
10547 3, X | egykor izmainak erejét részeg pajtásokon próbálá, s dicsősége befért
10548 2, XI | szánta az úristen, kedves pajtásom, azért csak viseld békével,
10549 3, XII | nappal megtalálom szegény pajtásomat.~- Holnap, ha jöhet barátom.~-
10550 1, VIII | új vendégeit, melyek a jó pajtásságért is szívesen tanyáztak a
10551 1, X | Dunay barátját, ki a jó pajtástól nem akart elválni.~A vadak
10552 1, XIV | szokott, midőn valamelyik édes pajtásuk a szamárságért meglakol,
10553 2, IV | megjelenjen az ezredes előtt.~- Pajtásunkért jöttünk könyörögni, ezredes
10554 2, I | válaszol a fiú - ennek a pajtásunknak úgyis elég jószága van,
10555 2, XVIII | Pusztaszer", hol eleink Árpádot pajzsra emelték.~A csatazajnak kellő
10556 1, III | ennél lesz számodra ötven pálcaütés, kérd el tőle, s ha megkaptad,
10557 2, IV | is adatik, meg mogyorófa pálcával is; és a cigány éppen az
10558 2, V | Meddig Józsi.~- Egy kis pálinkát ne adjak? - kérdi Holvagy
10559 3, XII | tudomány, a lélek míveltség és pallérozottság nélkül elásott tőkék, parlag
10560 1, IV | először megáll mint egy pálmafa, s aztán pedig az én kedvemért
10561 2, XV | csodálkozására, minthogy Galiba Pálnak egykor jurátus barátja volt
10562 3, III | átmentek a tudós társaságba, a pályadíjak a nemzeti színházhoz, a
10563 3, VII | ünnepélyt, aztán pedig a pályajutalmazottak nevei olvastatának föl.~
10564 3, III | felolvasni, növendékeim pályakérdésekre fognak versenyezni, - ének,
10565 1, III | város-hídvégi szabadost, ki szintén panasszal jött a herceghez.~- Az igaz
10566 1, III | fölvilágosíthasson.~- Melyiknek mi a panasza? - kérdezé az elnöklő herceg.~-
10567 3, IX | szerencsétlen flótás vagyok, - panaszkodik Galiba, misereatur mei,
10568 2, XI | egyszersmind tanulja meg minden panaszkodó ember, hogy sorsát és annak
10569 3, VII | úr, - mondja a gróf - nem panaszolkodott Berzsenyi úr a kastélybeli
10570 2, X | fordult.~- András - nem panaszolom föl a jó istennek, hogy
10571 2, V | szótalanul állt.~- Legtöbb panaszom van a magyar ezredekre! -
10572 1, III | tiszttartói lakig, hol a panaszosok serege várta már a herceget,
10573 2, XI | vagy a szenvedések alatt panasztalan áll meg; de mikor annyi
|