10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
11075 2, VI | katona ránéz, mikor ő is úgy remeg, pedig ő csakugyan nem ellensége
11076 3, XII | s az egyszerű embert oly remegés fogta el, mintha éppen most
11077 3, IV | csakugyan subickot tesz.~Én már remegni kezdék, kivált mikor édesapám
11078 3, IV | alig bírtam megállni, úgy remegtem.~- De fényesek a csizmáid,
11079 1, IV | egész környéknek megszokott rémei; mert a hídvégi ember, ha
11080 1, IV | várakoznia; mert valamint a rémek órája, lassankint ez is
11081 1, XII | hanem megtiszteli; mint egy remekművet, s megáll ünnepélyes érzelemmel,
11082 1, XVI | ítéletemre bízni a dolgot, azt remeknek találván, utasításából közlöm
11083 2, XVIII | ellenség elé megy!~- A megye reméli, hogy nagysád hazafiúi áldozatát
11084 1, XV | búsulnak, úgy ezektől nincs mit remélnünk, és ne sokat számítsunk, -
11085 1, VIII | házat vélne, hol menedéket remélt.~A vadaskert fala mellett
11086 3, VII | megadta érnem, amit csak reméltem.~- Megelégszik velem, András
11087 1, XIV | megcsiklandozta szívét a remény, hogy a nagyságos úrtól
11088 1, XIV | kukoricaföldet, s éppen ezen reményben annyira megszilajodott,
11089 3, IX | élet, de annál kevesebb reménye van, hogy a szomszédházból
11090 Mon | parlagot, melynek televényében reményem van, - mint a sivár földet,
11091 3, X | az embert, András! - szól reménykedve az öreg.~- Ha azt a Kisfaludyt
11092 1, XIII | Mi jó hírt hoztál?~- A jó reménységet, édes barátom, - hogy ha
11093 3, VII | s a házastársak boldog reménységgel beszélgettek gyermekük jövendője
11094 3, III | szegény szentmihályhegyi remete, hogy neki is meg kellett
11095 3, I | balszárny felé törnek, e rémítő csapatnak látása rettentő
11096 1, XVII | nemesi fölkelést, mire a rémülés még nagyobb lőn; mert pőregatyában
11097 2, II | szomszédba, s midőn átadta, nagy rémülésére hallja, hogy ő hazulról
11098 2, XI | nélkül könnyezik, midőn sem rémület, sem félelem nem csikarja
11099 3, I | azt agyoncsákányozza, mi a rémületnek még csodásabb képet adott.~
11100 1, XI | lepel, mely messziről már rémületté válik - itt lehanyatlik
11101 2, IX | bevitte.~Midőn a gyerek a rémülettől lassankint észre tért, arra
11102 2, II | könyvet, hogy a fiú meg ne rémüljön tőle.~Imre úrfi jól tudta,
11103 1, X | zavará, csak gróf Dunay rémült el, midőn barátját halva
11104 1, IV | vizes lepedő?~A cigányok rémültek el legjobban, de már nem
11105 3, III | magam is úgy teszek, hogy rendbeállítom őket, - csakhogy nálam négyen
11106 3, III | állhattam; hanem a sok kölyköt rendbeállítottam, az 1-ső nagyon neszes,
11107 2, XIV | érinteni; mert ha valamit rendbehoznak, s a nőtelen ember hirtelen
11108 3, VII | még akkor is az volna a rende, hogy az ember adná vissza
11109 1, XVII | tűzből.~- Tekintetes karok és rendek!~- Halljuk!~- Nem jó kedvemből
11110 1, XVII | még a tekintetes karok és rendeket is elfeledte kimondani,
11111 1, VII | négyökrös szénás szekeret is rendel az ön élvezetére.~- Megyek! -
11112 2, V | hadtest parancsnoka maga mellé rendelé Kisfaludyt, hogy a sorokat
11113 2, X | pedig visszajövet a gazdát rendelém ide, hogy némi kis füvet
11114 1, XV | kit az újoncok tanítására rendelének.~A legelső nyolc embert
11115 3, II | azért jól tudta, hogy az ő rendelete nyugszik eltemetve a vastag
11116 3, II | könyvet, hogy saját urának rendeletét elfirkálja, Festetics azonban
11117 1, XIV | végre azt mondja:~- András! rendelje be kend a tanítót, tegyen
11118 2, VIII | grófjaimnak alkalmas tanyát rendeljek.~A gróf nem érti a dolgot,
11119 1, XV | én, s az én tapasztalásom rendelkezésre áll.~- Jó! - tehát kérdem, -
11120 2, XI | a megyei alispán rögtön rendelkezett, hogy minden ilyen ember
11121 1, I | tagja, s ha bolondjában rendelkezhetnék róla valamely állatmutató,
11122 1, XII | elvigyék.~- Nincs valami rendelkezni valód, kedves fiam? - kérdi
11123 2, VIII | a gróf kívánsága szerint rendelkezzék, s midőn delet harangoztak,
11124 2, VI | egy adag mákonyt kívánt rendelni, hogy az alatt majd hirtelen
11125 2, V | gyalogezred s két század huszár rendelteték az utócsapathoz, hogy az
11126 3, I | nézte a tábort, melynek rendeltetését már tudta.~Kevés prófétaiság
11127 2, VI | mondja az orvos, megírván a rendelvényt, melyet egy szolga levitt
11128 2, X | igazítni való? s mikor minden rendén volt, szép kényelmesen fölsétált
11129 1, III | legelső nyomot, mely ezt a sok rendetlen viskót rendbeállította,
11130 2, XIV | végre megadja magát ura rendetlenségének, melyből ura néha bámulandó
11131 2, XIV | betekintsenek, látni azt a rendetlenséget, melyen minden meglátszik,
11132 3, III | nincsen, s a gyöpös úton rendetlenül mennek, mint a varjak; csak
11133 3, XII | háztartása s gazdasága rendezésére fordítani.~Nekünk úgy látszik,
11134 2, XI | először is a szemlét. Katonai rendezésről ugyan nem volt szó; hanem
11135 3, VI | bizonyítványai valának azok a rendezett fasorok, melyek a termény-fiókokat
11136 3, XII | hogy emberkiállítást nem rendeznek, látnák azt a vadmagyart,
11137 3, III | is tudnom?~- Ünnepélyeket rendezünk,... az írók költeményeiket
11138 3, XII | és ha nem hiszik önök, rendezzünk emberkiállitást, elkezdve
11139 2, VIII | vakmerőség okvetetlenül szigorú rendszabályokat von maga után.~Míg így tűnődik,
11140 2, XIV | fessük.~Különböző nemű, rendű és rangú olvasóink kedvéért
11141 3, X | meg a vihar, maga pedig rendületlenül áll.~Télben a kályha szájánál
11142 3, X | párát eledel után, miért a rengetegeket igen gyakran messzire kellett
11143 2, VIII | néhány év alatt búzakalász rengett.~Míg a házi dolgok így folyának,
11144 1, XIII | hitte, hogy a gazda ki ne repedjen a mentéből, mikor ilyen
11145 2, IX | között mind elosztogatta.~Repült a labda, a fiúk nem kímélték
11146 2, II | csókolván meg, és hogy a "respektus" egészen meglegyen, még
11147 3, V | kommendálták neki, ha éppen nem restell utána menni a nagyságos
11148 3, VI | lesz nagy mulatság, csak ne restelljenek átjőni a szántódi réven.~
11149 3, VIII | szomszéd-kertből az innenső részbe kanyarodott.~Imre rögtön
11150 3, III | átvergődött az épületnek abba a részébe, hol a férfitársaság mulatott; -
11151 3, XII | legközelebbi félszázad első részéből néhány alakot mutattam föl,
11152 2, VI | Nojsz az orvosságtól részegszik meg az ember! - szól vissza
11153 2, XIV | mint leghaszonvehetőbb részei a háznak, rendkívül igénybe
11154 1, X | sajátszerű érzelmek közt részelteték e vadon is gyönyörű látványban,
11155 1, X | Pistához legközelebb eső részen a két fiatal jó barátot
11156 1, IV | Bowring úr az ispánnal azon részére ment a falunak, hol a fürgedi
11157 1, I | évre?~- Hohó, barátom, - részes aratót, meg nyomtató embert
11158 2, XII | makacssága némi megtorlásban részesül; azért neki készült tekintéllyel
11159 2, XI | melyben a vidéknek színe is részesült, s emlékéül e napoknak,
11160 3, IX | benne része, mert a keze reszket, a fejéről pedig csak úgy
11161 1, X | sebeik dacára nyugodtan, bár reszketegen követték a csapást, - és
11162 1, VIII | megvalának emlékezetei, s némi reszketegség fogá el azon gondolatnál,
11163 1, XVI | minden izma elárulván azt a reszketegséget, mely hasonló véralkatú
11164 2, VII | mondja Kisfaludy némi reszketegséggel, hol a nádorra, hol pedig
11165 2, VIII | előcsapatot képezem.~A gróf karjai reszketének, s a levelet alig bírta
11166 3, VII | már készen valának, hogy a reszkető lányt az összerogyástól
11167 3, VII | nézni, - valamint a lány is reszketve nyúlt a koszorú után.~A
11168 3, I | s illető helyre gondos részletezéssel megírta, hogy a nemzetet
11169 3, VIII | elhallgatta, midőn egy tárgyat részletezni kezdett, mikor pedig egy-egy
11170 1, II | gyengeségek ellenében a jobb résznek mérlegét fenékig lehúzta.~
11171 1, XII | kétkedve a béres.~- Már a mi részünket csak meghagyják nekünk! -
11172 2, XIII | mint ma. Ez a legolcsóbb részvény, mellyel valaki tagja lehet
11173 3, X | hótömeg ölnyire feküdt a föld rétege fölött.~Alig törték meg
11174 3, II | első világosság; lecsapolt rétek, egyenes csatornák, árnyékos
11175 1, III | hogy nekem van egy darab rétem, meg Meddig Józsiéknak is
11176 1, XVI | egyszersmind kiegészíté: Saját rétemen termesztem.~- Keszthelyen? -
11177 1, III | úgy fölfogja, hogy az én rétemet mind elönti.~- Igaz-e ez,
11178 2, IX | ez meg hagyján.~Amint a rétnek egyik árkán átjártak a diákok,
11179 2, IX | zegzugát ismerte, s lejárt a rétre labdázni a jó pajtások között.~
11180 1, XI | boldogságát öklelné meg, - rettenetesképpen megutálta őket.~Minthogy
11181 3, VII | kinn mindent meghallottak, rettentően megszégyenlé magát.~Levett
11182 3, VI | restelljenek átjőni a szántódi réven.~Keszthely már nem volt
11183 2, I | parton ácsorogni a goromba révészek, kik valamit hallhattak
11184 1, XI | hátha oda is elmenne, hol rézből van a puska, s bőgve megy
11185 1, XVI | Somlyó, Sümeg előőrseikkel Rezivel és Tátikával (a keszthelyi
11186 1, VIII | A vadaskert fala mellett rézsútosan vannak némely helyütt feltöltések,
11187 3, II | tréfát komoly képpel el ne rezzegesse.~- Itt egy bizonyítvány! -
11188 1, VIII | órányira már egy hét óta fölebb rezzegetik a vadat, hogy a nagy vendégek
11189 1, VIII | csak közelléte bírja odább rezzegetni.~A szabados újra megtölté
11190 1, VIII | előtt egy másik szarvas rezzen föl, s az ebek azután egészen
11191 2, VIII | ezekre az ifjú urakra akarok rezzenteni, felét ma zár alá teszem.~-
11192 1, III | ökröm, vagy lovam utána rí.~- Egyik sem, Kajári Pál, -
11193 1, X | állatok elől, s így tova ne riasszák őket. Pista tehát engedelmeskedék,
11194 3, XII | feledségtől megmentse. Ne riasszon el senkit a munkától az,
11195 1, VIII | melyek hangos ugatással riaszták meg a szarvast, mely eddigi
11196 3, XI | régen örült ennyit; minek ríkassam meg?~- Amint te akarod,
11197 2, X | megkínozni.~- Dejsz engem meg nem ríkat egy könnyen! - tréfálódzék
11198 2, II | játszott a fűben, nagyokat rikogatván, mikor az apa és anya feléje
11199 1, XIV | elhallgatom akármeddig, - rimánkodik a fiú.~- Mondtam már, hogy
11200 3, III | hisz én eljárok akármi ringy-rongyban, ilyen vén asszonynak az
11201 2, XIII | Odább mehetünk, a körmölés ritkábban fordul elő, akkor is a mondat,
11202 2, VIII | rengeteg erdők fejsze alatt ritkultak meg, s a makkoltató helyeken
11203 1, XIV | nagyon drágák, - s ezt a robotban keservesen keresett pénzt,
11204 1, IV | hold egy darabban, tehát a roboterő nem elég, hanem béresekkel
11205 3, III | ő majd szedi a készet, a robotot és dézsmát. Az lesz aztán
11206 1, VII | egy vékony embert azért röhög meg, mert vékony, s egy
11207 1, XI | kellett, s a golyók mellette röpködének, megszülemlék egyszerű lelkében
11208 2, VIII | így folyának, szellemének röptét gátolá az súly, mely a kegyvesztésből
11209 2, IV | A francia sasok sebesen röpültek, a stájer hegyeken már rég
11210 3, XII | olyan olvasóm: kérem, ne röstelje fáradságát, kérdezze meg,
11211 3, V | leeresztvén a rovást.~- Soha se röstellje a fáradságot, kedves nagyságos
11212 3, II | tréfál, tehát nem volt mit röstellni a dolgon, hanem némi mentegetés
11213 1, XVI | az ismeretlen jó úr nem röstellt a mély sárban segítségre
11214 3, III | pusztákat, - persze, hogy a rövidebbet húzta; míg a kisebbiknek
11215 2, IX | figyelemre méltatta, tehát a rövides beszédet nem folytatá, míg
11216 1, XVI | előrehajolván, szinte meg akará rövidíteni az időt, mi alatt a hang
11217 2, III | ugyanazt, ki neki okvetlenül rövidséget okoz.~- Na, nem bánom, -
11218 1, III | herceget, ki az igazságot igaz rőffel mérte.~- Hogy hívnak? -
11219 2, XVII | méltóságos uraknak címeit rőföljem össze; - én a múlt időknek
11220 2, XVIII | beszélt; ámbár eközben a rőföt mindig kurtábban ereszté.~
11221 2, XV | ápolá betegét, s midőn a rohamok némileg megszűntek, s a
11222 2, IV | elnyelé az ágyúk torka, s e rohamteljes árnak olyan gátat kelle
11223 1, IV | vagy nem?~Egy-egy béres rohan be a verekedés hallatára,
11224 3, IX | felé fordulva, hogy ételért rohanjon; mert most már mégis értette
11225 3, X | bundán, kegyetlen fájások rohanták meg, s majdnem elfásultan
11226 3, X | a "Kenyeretlen" csárdára rohantok, oly éhes ott a gazda, hogy
11227 3, VI | ezt ingyen kapták, míg a rohicsit pénzért. - Somogyból azonban
11228 3, X | Azt már ezután nem mi rójuk meg, hallja kend; de a közvélemény.~~
11229 3, V | róla is, mint a mesebeli rókáról, hogy savanyú volt neki
11230 3, III | majd találtam volna én egy rokkafát, mivel védelmeztem volna
11231 2, XI | környékben levő elbocsátott és rokkant katonákat látni akarja,
11232 2, XI | Következett a szemle a rokkantak fölött, hanem mielőtt a
11233 3, III | Eljött a névnap, az aranyos rokolyából egy gyönyörű magyar derék
11234 3, III | azt a kört, mely lelkével rokon vala.~A ház elég tágas,
11235 2, XV | A Baltay-család valami rokonságban van a Batthyányiakkal?~-
11236 2, XV | meglelnek, csakugyan letépnek rólad minden ruhát a prókátorok.~-
11237 1, XII | dicsőséget, mint a szentséges római pápa a maga kezével az áldást.~-
11238 2, XI | azok a hegyek, melyeknek romfészkeiben a múltak emléke tanyázik.~
11239 1, XV | le egyszerre mindent, - a romok igen szép látványul szolgálnak
11240 1, XVI | most az Eszterházy hercegek romokban is dicső ősi vára, azon
11241 1, IV | kilátszik az ember a távol rónaságból.~Az angol nyugodtan hallgatta
11242 1, IV | kezdete van annak a nagy rónaságnak, melynek vége a baranyai
11243 2, XVIII | most.~Szomorú kép, - sokkal rongyosabb, mint mutogatni kívánná
11244 1, VI | anyám egészen el akarná rontani a mesét, - hisz azért van
11245 1, XIII | odább! - véli a herceg.~Nem ronthatott el téged egykoron, stb.~
11246 2, V | mire megállt, egy irtóztató roppanás vágott át a légen s a fák
11247 3, X | Pista koronkint megnézte a roskadozó embert, ki kényelemre, zajos
11248 1, XV | jókor jöttem, vagy igen rosszkor.~- Szabad értelmezésért
11249 2, I | minthogy az öregúr nagyon rostálgatá a dolgot, utóbb az építőmester
11250 1, XIII | kiált föl egyedüliségében, - rothadni készülő nép, én meg nem
11251 3, X | leszakadt, s amint a tetőn levő rothadt nádat föltúrta a vihar,
11252 1, VII | rovása van; egyiket azért róttam föl neki, nagyságos uram
11253 1, VII | rovása van. Az elsőt azért róttuk föl neki, mert a búcsún
11254 2, XV | hiba követteték el az ő rovására, de az ő tudta nélkül, legalább
11255 2, I | maholnap nem győzöm őket rovásnak való fával.~- Rovás? - mondja
11256 3, V | úr bejött, s egyenesen a rovásokhoz ment. András egy szót sem
11257 1, VII | mondani, hogy ha éppen hibát rovogatnánk is okkal-móddal, azt annyi
11258 1, VII | fejével nagyságos uram, olyant rovok, hogy el nem sikálódik még
11259 1, XVI | oda a szüretre:~László s Rózsa szerelme is~Ott kelt e bus
11260 3, VIII | a virágágyak közül s egy rózsabimbót eresztett le a patakra,
11261 3, VIII | visszakanyarodik, s meghozta a küldött rózsát, mit Imre kivesz, s mellére
11262 2, XIII | és ki tehet róla, hogy a rózsaujjak is megviselik a könyvet,
11263 3, VIII | látszék, s midőn Imrét a rózsával meglátta, nyugodtan távozék,
11264 1, XIV | egy kis fehér kenyérért rudas vagy gyeplős lónak beállhasson;
11265 2, III | alá heveredett, oldalba rúg, mire az kínosan vonítva
11266 2, XIV | oda söprik, oda vetik, oda rúgják, és semminemű néven nevezendő
11267 3, III | volna, azt a másik odább rúgná, s nem akadna egy is, aki
11268 2, XII | megfordult; mert zsebében rugódozni kezdett egy félökölnyi óra,
11269 1, XI | felé kellene mennem.~- Nem rugós valamelyik? - tréfálkodék
11270 3, III | szamár vagy, s aki odább rúgta, azt meg fölpofozta, mielőtt
11271 3, VII | Pista, - hisz mit ér a te ruhád? - más volna, ha a gróf
11272 1, II | mindeniknek egy pár fölöltő ruhája van.~- Én meg földialmát1
11273 3, II | cigány, majdnem kidűlve a ruhájából, - ölében egy fakó cimbalom
11274 2, XVIII | fiúhoz:~- Most nyúljon a ruhájához!~- Már érintettem! - felel
11275 2, I | körül csúszván-mászván, - ruháján a mész és ragaszfoltok,
11276 3, III | folytak le barna selyem ruhájára, egyetlen egy szó sem állt
11277 2, I | kövek közt járkál egy meszes ruhájú úri forma ember, ki később
11278 3, X | gróf beszaladt, de a téli ruhák között nem akadt egy darab,
11279 1, XVII | érhetne a küldöttség, mely a ruhákért elmenne, a franciák már
11280 3, III | megvigasztalódott, de alig mert a ruhákhoz nyúlni, s mikor már édesanyja,
11281 3, III | egyike volt az ilyen azon ruháknak, melyek divatból soha ki
11282 2, XIV | akkoriban találkozott egy ilyen ruhaművész, ki egy "Bon-jour" féle
11283 2, XIV | pipaszárak, botok, esernyők, ruhaporzók, a szobának azon sarkában
11284 3, V | kérdi Baltay a cifra ruhás huszárt, ki N... úrnak,
11285 2, X | egy vörös nadrágot látok a ruhaszárogatón lógni, tehát oda lovaglék,
11286 1, XVI | nojsz szép parádéval rukkolunk be őméltóságához, - töprenkedék
11287 3, XII | természetes, hogy legalább rútabbá nem kívántam tenni saját
11288 Mon | vállalkozzék saját szerepére; én sajátomul azt vallom, hogy a múltnak
11289 3, VII | s egyszersmind elmondá a sajátságokkal megrakott embernek akkor
11290 3, XI | már ilyen ember.~A gróf sajátszerűnek, de egyszersmind megmagyarázhatlannak
11291 3, VI | akkor csak néhány halász sajka járt, s a gőzhajónak eszméje
11292 1, IV | hallék a kiáltás.~- Ne sajnáld, nem apád! - mondja a másik,
11293 2, XII | Hanem ha alispán úr nem sajnálná a fáradságot, fölsétálni
11294 2, IV | nem volna, mindegyiknek sajnálnia kellene.~Egyedül maradt
11295 2, IX | olyanformán, hogy nem a gyereket sajnálta beszédközben, hanem a szép
11296 3, III | nő, - egy körömnyit sem sajnáltam volna, hanem maga is már
11297 3, II | saját bőre mellett nem sajnálván a szót, mire megnyugtatásul
11298 2, XVII | végén holmi cserép, vagy sajtfazékban sütik a dohányt, - s mondom
11299 3, XII | szakadozottan jelent meg a "Magyar Sajtó"-ban, a tisztelt szerkesztőség
11300 3, VI | kend meg maga!~- Hozzak sajtot?~- Hát egy kis heringet
11301 3, VIII | hogy fölmagzottunk mint a saláta, aztán sem magunknak nem
11302 3, XII | Magyarországra kívánván jőni, Bécsben Salra gvardiáért tett lépést,
11303 3, III | kedves unokája Kisfaludy Sándort vezeti, ki a nagy tömegen
11304 1, III | képű legény, az apámról Sántának hívnak, de már csak úgy
11305 2, VI | megint oda eresszünk, hol a sántaság terem?~- Ha kötelesség,
11306 1, IV | Csak a fejét, ott nem sántul meg, - hallék a kiáltás.~-
11307 3, VIII | A kis borjúk is...!~- Sántuljon meg valamennyi! - pattant
11308 3, XII | azonban inkább ez, mint azon sápadt és bágyadt halhatatlanság,
11309 2, XIV | fején egy elviselt házi sapka, - valamely kezdett, de
11310 3, VI | lókupecé, ki előbb levett sapkával alkudozott egy pár rossz
11311 2, XIV | az úr, csizmáján az utcai sár, vakarja le ott kinn; mert
11312 3, XI | az embert lökik vissza a sárba; - eggyel több vagy kevesebb -
11313 1, IV | nagy udvart, miközben egy sárgavörös tarkájú kendő a mellény
11314 1, XI | támogatták a Baltay-család utolsó sarjadékának hullája mellett, annyit
11315 2, IX | diák szétfutott, s a réten sarjút teregető emberek közül csak
11316 3, VII | elhúzódott félre a Balaton sarkához, megelégedtek, hogy egy
11317 2, XIV | szomorú emléke.~A szobának sarkai, mint leghaszonvehetőbb
11318 3, VIII | mely a szomszédház felé sarkallott, s András észrevette, hogy
11319 1, V | szegeztet a kapujára, mintha sárkányon akarná fölereszteni.~- Nem
11320 3, II | be kell gyűrni a könyvnek sarkát, hogy a befülezett oldalon
11321 2, XIV | kabátját sem leli, pedig már a sarkokat mind összekereste.~A cseléd
11322 2, XIV | elvagdalt toll a homályosabb sarkokba húzódik, oda söprik, oda
11323 3, IV | hogy nem merítették a vizet sárosáig, hanem tudták mikor kell
11324 2, VII | méltó, hogy Festeticsnek saruját megoldjam.~- Hol van ő most? -
11325 3, XII | múlt idő, hogy vesse le a sarut, mert szent helyen jár, -
11326 2, I | récét puffanthatott le a sás között, míg a legelőket
11327 2, IV | rajta valami éles kardú saséros (chausseur.)~A cigány végtől
11328 2, IV | magát? S miért bevárni a sáskát saját földünkön, mikor azt
11329 2, IV | agyoncsapkodhatnánk?~A francia sasok sebesen röpültek, a stájer
11330 Mon | földet, melynek egynéhány satnya szála oda mutat, hogy az
11331 2, IV | sereg ezredese tanyázik, s a sátorban két főrangú bécsi úr tanácskozásra
11332 2, IV | mondja sebesen lépve ki a sátorból, s néhány perc alatt nyergében
11333 2, IV | fordulót a legközelebbi sátorig, melyben herceg Batthyányi
11334 2, IV | néhányszor körüljárta a sátornak belsejét; múltját számolá
11335 1, XIII | úr nem vár névnapot vagy sátoros ünnepet, hanem hétköznap
11336 2, IV | hadtest-parancsnok nem hagyá el a sátort, melynek belsejét nyughatatlanul
11337 1, XII | ritka kar, minőt a milanói Scala egész Olaszországban nem
11338 3, VI | fölvilágosítást, azonban sebaj, mert a sorozat elég hosszú,
11339 1, X | akkor sem, ha valamelyik sebében összerogyott; hanem akkor
11340 2, XI | Pécsett.~- Voltak kendnek sebei?~- Nagyok, fönséges uram,
11341 1, X | sebzetteket, melyek erősen vérző sebeik dacára nyugodtan, bár reszketegen
11342 2, VI | a katona, - hanem ahány sebem van, hát annyit elküldtem
11343 2, VIII | gyakran vérzett, a vér nála sebesebben járt, mint másnál; de láncra
11344 2, VI | kórház nem győzé befogadni a sebesülteket, de Pista s a hídvégi szabadosnak
11345 1, X | megérinté kézzel, kivált a sebzetteket, melyek erősen vérző sebeik
11346 3, IX | Hic sum, magnifice, - egy secundum minutummal sem késtem.~-
11347 2, XV | oly tömeg ember és annyi segéd közt a hiba addig ment kézről-kézre,
11348 2, VII | szerencsésen állásba vergődött, a segédcsapatokkal magas vendégek érkezének,
11349 2, XVII | fönntartani bírja, ki is ezen segedelemmel nagy lassúsággal a következő
11350 1, XVII | esik, rögtön intézkedik segedelemről, s az ő példáján indult
11351 2, XVIII | honfi kebel, az ő szavainak segedelméhez menekül.~Andrásnak éppen
11352 2, XVIII | parancsot, hogy a nádor mellett segédtisztképpen foglalkozzék.~Az alispán
11353 2, IX | megszidja, de legkönnyebben is segél rajta.~Pista maga ment el
11354 1, IV | állók pedig csak annyit segélnek a dolgon, hogy egyik vagy
11355 3, IV | s én nem tudtam másként segélni, mint nagy hamar újra írtam
11356 1, XVI | balkézzel meg a kocsit is segélte kimozdítani.~- Ne tessék
11357 3, VI | szétfutott, s a kiküldött segélyszedők Füredre is elértek, hol
11358 1, XVI | megbírjuk az árát.~- Majd segítek választani, - szól a gróf, -
11359 2, I | zsidókínzásban a kanászt csak segítette volna.~Az út olyan volt,
11360 3, VII | lássa, barátom, én sokban segíthetek.~- Magamért soha sem kérek,
11361 1, IV | akarna kelni, míg ő egyúttal segíti az ablakon kirázni a többit.~
11362 3, V | igen alkalmas szükségben segítőszer, kivált mikor egyik sem
11363 2, II | hanem Dunayék szaladtak segítségére, s azok látták, hogy a fiúnak
11364 2, I | kaptak; mert hiába ordított segítségért, legfölebb is olyan jött
11365 1, XVI | jőni, annál inkább, hogy a segítséget a lovak is megérezték, s
11366 1, XVI | a fiú is, hogy az apának segítsen.~- Hát ezeket a lovakat
11367 3, XII | azonban nem civilizációval segítünk, s erre legalkalmatlanabb
11368 2, IV | hazsának határát, én ezsírt segődtem be.~- Nem kérdezik azt tőled,
11369 2, X | kézszorítást viszonozni sehogyan sem merte, csak hagyta,
11370 3, XII | fejlettségét, - de a népéletet seholsem irigylem, és csak szánni
11371 1, V | asszonyhoz közeledett, ki sötét selyembe öltözötten néhány lépésre
11372 2, XI | mindazt, mit bársonyból, selyemből szépet kigondoltak, az aranyat
11373 2, XIII | csordultig sírták a zsebkendőt és selyemkötényt, és ha Himfy úr abban az
11374 3, III | az ember, hogy a legszebb selyemruháját is a lába alá teszi a kedves
11375 2, IV | azst is mivelünk állítják semközt?~- De már azt csak a hátad
11376 3, II | összerombolhatna egy pár óra alatt, de semmiből előteremteni csak egy nagy
11377 2, IV | kanóccal állván a tüzérek, kik semmiről sem értesültek, csak gyaníták,
11378 1, XVI | apjának.~- Édesapám! - ezek semmivel sem rosszabbak, mint a keszthelyi
11379 3, X | rovást égessen kend össze.~- Senkire sem haragszik meg ezután
11380 3, VII | ingyen nem fogadhatunk el senkitől is olyant, minek értéke
11381 2, XVIII | Magyarországon könyv oly sensatiot, (amint ott van) mint ez.
11382 3, VII | említhetjük, ki ez ünnepélyre serdülő lányát is elhozta, kinek
11383 2, V | gyűjté össze, hogy a lankadó seregbe némi lelket öntsön.~Elveszté
11384 1, XIII | népet látá, melynek tarka seregében olyanokat is észrevőn, kik
11385 3, IV | ideje lévén, a vidéki urak seregesen mentek Pestre, s a jó ismerősök
11386 1, XV | lábbal átment rajta egész seregével.~- Igen! ez jól volt mondva, -
11387 2, V | tömegbe, mely a francia sereggel szemközt állt.~Nem célunk
11388 1, XV | háztól, melyben úri vendégek sereglének össze, s a legjobb bandák
11389 2, V | néhány könnyebb beteggel a seregtől oldalt vágó irányban Magyarország
11390 1, X | csak a szabados látja, hogy sértetlenül áll, míg a vadászállomáson
11391 2, I | is fordult, hogy a nagy sétából még nagyobb ne legyen, s
11392 1, VIII | bekalandozza, s a mi szarvasunk sétái közben néhány atyafival
11393 1, II | melyben fél évvel ezelőtti sétája az Úri utcán volt megírva.~
11394 3, VIII | csibe már megint a kertben sétál.~- Hadd szaladjon szegény
11395 2, I(4) | tehát oda s vissza nem sétálhatott csak úgy egyszerűen a gróf. ~~~~~~
11396 3, IX | egy kis türelemre kérjük: sétáljanak velünk.~~
11397 2, XI | orvosságodat, mai napon jóformán te sétálnál rajta.~- Nem nekem szánta
11398 1, XIII | magasságáról éppen a túlsó kertben sétáló Dunayra ösmert, ki Etelkével
11399 1, XV | élvezé az utolsó hangig, s a sétálók megindulának kettesen a
11400 2, II | hirdetések csak "kurrens"-ben sétálták meg az országot.~Bizony
11401 1, II | valami gazdag nábobnak kocsin sétáltatni birkákat, melyek föl vannak
11402 1, XVI | Balaton parton s szigetjén sétálva, naponta bámulta az órai
11403 3, VI | is kezdték kínálgatni.~A sétány sarkánál volt egy nagyon
11404 3, VI | nevével jár szét.~Fölkerült a sétánynak éjszaki oldalára, hol a
11405 3, VIII | így Baltay is megunta a sétát, s változatosság okáért
11406 2, IX | gyertyákat gyújtott, hogy a setétséget kiszorítsa a szobából, s
11407 1, XI | találkoznak még.~Hasztalan siet úgy előre a béres, gondolata
11408 1, XVI | kezdődött, - éppen azért sietek be a vásárra, hogy paripát
11409 3, I | mindenkinek saját helyére kellett sietnie, hanem a mogorva katona
11410 3, IX | Beszéljen okosan Galiba uram - sietteti Baltay, ki nem okoskodván
11411 3, I | fokonként élesebb lőn, tehát siettetni kelle a menetet, hogy a
11412 1, XII | Pista.~- Éppenséggel oda sietünk most, - felel az őrmester, -
11413 1, XVII | fontossággal eltávozék, utánok sietvén a hajdú, hogy a lépcsőkön
11414 2, XIV | minden harmadik hónapban sikálják; de csak úgy, hogy a tintafoltok
11415 2, XIV | érünk rá minden nap újra sikálni!" S minthogy ezt nem mondják,
11416 1, VII | olyant rovok, hogy el nem sikálódik még gyaluval sem.~- Elmehet
11417 2, XIII | nem ment.~Nézd, az első siker nem bírja még felbátorítani
11418 3, XI | őket a menésre, minek az a sikere lőn, hogy egy búcsúköszöntés
11419 3, III | hosszadalmas, de biztos út, - és a sikerért sok kényelmetlenségre kell
11420 2, XV | csinálni, hogy tüzelése sikeresebb legyen; mert úgy látszik,
11421 2, XIII | akkor egy bekövetkezhető sikertelenség esetében az ország csak
11422 1, IV | tette portékává senki.~A síkságból mintegy visszafelé mentek,
11423 1, IV | pusztaszélről belát az utas a nagy síkságra, melyből valami egyenesen
11424 1, VII | a patvar, öcsém, hát nem silabizáltattak veled eleget az iskolában,
11425 Mon | akar, azt karolja föl, - a silányt pedig felejtse ott, ahol
11426 2, IV | átszárnyaltak, a diplomáciának sima szavait elnyelé az ágyúk
11427 2, VIII | kéremássan, - a jó lovat simogatni kell, igenis, - hogy az
11428 1, V | pénzből adott nagyságod a simontornyai vásárkor öt forintot, a
11429 2, XVIII | tekintetes" nyavalyában sínylődött a nemzet. Elátkozott ember
11430 2, XVII | Ozorára, hogy egy kis szentelt Sió-vízben megkereszteljenek, - mondom
11431 1, VIII | már ötödnapja kujtorog a Sión túli nádasokon, hogy valahára
11432 1, VI | fájdítják, aztán lesz belőle siralmas történet, megint egy özvegyasszony,
11433 2, XIII | nem hagyták volna ennyit siránkozni.~A kisasszonyok csordultig
11434 1, XI | és nincsen egyetlenegy siránkozó fehércseléd, kinek özvegysége
11435 3, X | gyermeket, hogy szeretteid úgy sirassanak meg, mint az enyéim most
11436 2, XVII | elmondhatom:~"Akit holta után így siratnak meg, az nem halt meg!"~
11437 3, XII | kanyargón át, az újon hantozott sírhoz értek el.~Egy nyírfakereszt
11438 2, XIV | nincsen egy pára, mely sírna, vagy nyöszörögne, mikor
11439 2, XVII | még a kálomista emberek is sírnak, pedig a mi papunk prédikál.~-
11440 3, XII | nyírfakereszt fehérlett a sírnál, a keresztnek új szedett
11441 3, III | öregasszony olyan zökögőre sírta magát, mintha ma volna a
11442 2, XIII | kisasszonyok csordultig sírták a zsebkendőt és selyemkötényt,
11443 3, I | jött el.~Fénylett a francia sisak, melyre kemény ütéssel szállt
11444 3, I | meghalt, mire a behorpadt sisakot fejéről leszedték, - és
11445 Mon | televényében reményem van, - mint a sivár földet, melynek egynéhány
11446 3, III | annyi, mint az énekesnél a skála, melyet napközben néhányszor
11447 3, III | ha ez igaz, - úgy ez skandalum publicum; per amorem Dei,
11448 3, III | kölyköt rendbeállítottam, az 1-ső nagyon neszes, aztán mindjárt
11449 3, VII | hogy amint hátranézett sóbálvánnyá maradt, még akkor is vissza
11450 1, V | volt, mintha húsvétnapra söpörték volna össze, nem lévén senkinek
11451 3, III | hirtelen egy ládafiókba söpré, s mire a lány a nagy keresésből
11452 2, XIV | homályosabb sarkokba húzódik, oda söprik, oda vetik, oda rúgják,
11453 2, XVII | uram, én a boszorkányoknak söprűnyelet fogok, hanem mikor az ördög
11454 1, VII | ütni, s mint valami békés sörházi vendég, csöndes jó éjszakát
11455 1, XI | leszedte süvege mellől a sörjenyelű pipát, oldalszíjáról leoldá
11456 1, VII | másikat pedig azért, hogy sört hágy neki mérni; harmadikat
11457 3, II | elég kukorica, - ez éppen sörtéseknek való.~Egy nagy könyv feküdt
11458 1, VII | szent Mihály napra, ha a sörtől eláll, - az egyik hiba lemegy.
11459 1, XVI | faláról lefehéredett a mész a sötétben is, és néhány szólongatás
11460 1, XV | jött ki az udvarból, és a sötétes utcákon keresztül végig
11461 3, II | szemének erőltetése nélkül a sötétülő könyvtárban nem maradhatott
11462 1, III | s mikor fenékig égne a sövényház, hozná elő a zsineget, s
11463 1, V | gondolkodott:~- Nekem öcsém van, a sógorasszonynak lánya, ez a mennydörgős
11464 1, VII | Tegnap meglátogattam a sógorasszonyt!~- Hála légyen a jó istennek! -
11465 1, XII | ispán úr eleresztene! - sóhajta a béres.~- Eleresztlek én,
11466 3, III | húgomasszony megkönyörült a sok sóhajtáson? Úgy-e tetszik most a szép
11467 2, XVIII | többi után.~Az alispán már sokallani kezdé a dolgot.~- Zabom
11468 3, XI | e szenvedést, én meg is sokallom, én megbocsátok neki.~-
11469 2, VI | lenni, hugám, vagy minket sokallt meg az isten, vagy a franciákat, -
11470 3, VII | valója? lássa, barátom, én sokban segíthetek.~- Magamért soha
11471 1, XVI | karosszékben, - a dolog nem igen sokból áll, és a következő: Lord
11472 2, XVIII | álljunk meg egy szóra.~Sokféle alakban jött már le a földre
11473 3, VII | elteltek a nagy hazafinak sokoldalú figyelmével, saját körülményeiről
11474 3, VII | minden évben megtartsák.~- Sokra jó ez ünnepély! - mondja
11475 3, V | Duna vize akkor is használt sokról; és semmit se essünk kétségbe,
11476 2, XIII | És az arany billikomban~Ó somlai csillogott.~Összeülvén s
11477 3, XII | vándorolni.~Csobánc, Tátika, Somló, Szigliget és a többi, egymásra
11478 3, III | annak a történetnek?~- A somlói vérszüret! - feleli Kisfaludy,
11479 1, XVI | Szigliget, a Badacsony, Haláp, Somlyó, Sümeg előőrseikkel Rezivel
11480 2, I | akkor tele volt a vármegye sommal, körtével, almával és disznólapuval,
11481 2, I | lett volna beleszólója; de Somogy vármegye azt gondolta, hogy
11482 3, VI | nyomot, mely Keszthelyről Somogy- s Veszprémmegyén keresztül
11483 2, I | zalai csináljon hidat, ha Somogyba akar jőni; - Zala megye
11484 2, I | volna, hogy hatvan év múlva Somogyban a legmíveltebb gazdaságok
11485 3, VI | míg a rohicsit pénzért. - Somogyból azonban már csak úgy akadt
11486 2, I | Keresztül tudsz-e menni Somogymegyén kérdés nélkül? Ha igen-t
11487 2, I | kezdete, akár folytatása volt Somogymegyének, de annyit állíthatunk minden
11488 1, VI | bele kellett történnem,) - sopánkodék az anya, - csak már a te
11489 1, XIII | Jézus tudja, hány tor és sor-ban végződő nevet, tehát olyankor
11490 2, VI | midőn a nevet a halottak sorába jegyezve látja:~- Honnét
11491 1, VII | nyalábot, melynek külső soraiból elég szembetűnő betűkkel
11492 2, XI | megszokott ösztön mégis rendbe sorakoztatá őket, s minthogy Holvagy
11493 2, IV | vasszigorúság.~- Röpült a ló, - a sorokban átvillan a megható jelenet,
11494 3, I | futott végig a hír a francia sorokon, hogy a magyar lovasság
11495 3, IV | mindig magával hordozott, s a sorokra elfektette, hogy minden
11496 1, III | belépett az irodába egészen a sorompóig, mely a termet mintegy kettéválasztotta.~
11497 1, VII | tartson neki a levéltár soros szekrényosztályaiban.~-
11498 3, VI | fölvilágosítást, azonban sebaj, mert a sorozat elég hosszú, majd rákerül
11499 2, XVI | vannak - mutatja András a sorozatnak derekán levő neveket - de
11500 2, XVI | András kiterítve az oskolai sorozatot, és vastag ujjával odabökött,
11501 2, III | esett. Most már nem a fiúnak sorsán aggódott, hanem a múltakat
11502 1, IV | lakik, különben a próféták sorsára jut; jobb lesz, tegyen úgy,
11503 1, XIV | valami kötelék, s a fiú sorsáról nem tudott megfeledkezni.~-
11504 3, V | akart; hanem engedte magát a sorsnak, hogyan és merre vezetgeti
11505 2, XVII | elmondatlan hagynék.~*~Sorsom azon boldog körülmények
11506 1, XVII | van megírva a kegyetlen sorstól.~Éppen mire Budára érhetne
11507 3, XI | fogunk többé találkozni, sorsuk most már nem érdekel bennünket, -
11508 1, II | jobbágyok megirigyeljék boldog sorsukat, s mi hajlandók vagyunk
11509 3, III | teheneseknek pedig megmondd, hogy a sót a borjúknak adtam, nem ő
11510 3, IV | egy arasznyira, de nem is soványkodott ám meg vele.~Baltay már
11511 3, V | híztunk, bizonyosan nem is soványkodtunk meg.~- De hát igazán magadhoz
11512 1, VII | Festeticset mikor a földialmán soványodik le, a herceget pedig mikor
11513 2, XVIII | közelről megláthassam! - sóvárog a remegő fiú.~- Mindjárt
11514 1, II | egy egész törzsöknyájat Spanyolországban, harmadnapja megérkeztek,
11515 1, XIII | vendéget.~- Me Hercle! semmi specifikumra nem gondoltam.~- Tehát mindjárt
11516 3, IX | Galibához szól: - evett-e már spektábilis? mit parancsol? hideget,
11517 1, XVI | áll, és a következő: Lord Spencer és Granville rendkívüli
11518 2, IV | sasok sebesen röpültek, a stájer hegyeken már rég átszárnyaltak,
11519 1, XVII | tagadni, hogy a francia sereg Stájerországba tört, és minden ember a
11520 3, XII | világtörténetet, földrajzot, statisztikát nem tudni nagy szégyen volt,
11521 1, XIII | dei, - miről perorálnak a statusok?~- Ugyan miről?~- A nyelvről!...
11522 1, XIII | ronthatott el téged egykoron, stb.~A Berzsenyi-féle dal könnyekre
11523 1, VII | esztendőre; mert látom, hogy a stibli, meg a bugyogó nagyon szaporodik, -
11524 2, II | aztán majd itt leszek én strázsának! - mondja odább, mire a
11525 3, XII | nálunk az emberek még " Struvel Peter"-ek, kik olyan hosszú
11526 1, I | tökéletesen medvének hiszi ezt a subás atyafit, kit a sors idetévesztett!~-
11527 3, IV | kétezer forint csakugyan subickot tesz.~Én már remegni kezdék,
11528 2, XIV | XIV.~"Such's verloren."~Volt valaha
11529 1, V | nem jött, s át nem ölelé sudár nyakát, s így nem kínálá
11530 2, I | utaljuk az Istenben boldogult Sükei barátunk logikájára, ki
11531 1, XIV | mégpedig olyan formán, mint a süldőt, hogy legelőször csontra
11532 2, XIII | kíváncsiság, vajon mitől süllyed el a világ, kezdik olvasni
11533 2, IX | gyerek éppen olyan mélyen süllyedt, hogy csak az nem látszott
11534 3, IX | egy kissé - mondja Baltay sülve és főlve, s miután nagy
11535 1, XVI | nagy tisztelettel adassék Sümegben saját úri házában.~~Tekintetes
11536 1, XVI | Lassankint megközelíték Sümeget, s a szélső házak faláról
11537 1, XVI | fölárkolt út nem vezet el Sümegig, szépen elballaghattak volna
11538 1, XVI | Kisfaludy Mihály vagyok Sümegről, - részemről van a szerencse, -
11539 1, XVI | maradt volna, ha apja nem sürgeti a hazamenetelt.~Végre a
11540 1, VII | várakoztassuk az öregurat, ha valami sürgetős dolga van, hadd végezzen
11541 3, VI | lakott volna jól; mert minden sürgölése mellett is keveset evett.~-
11542 2, XVIII | fölkelést kezdték mindenfelől sürgölni, s a büszke magyarnak jól
11543 3, IX | parancsolás nélkül, s annyira sürgött-forgott, hogy a nagy szívességből
11544 3, IX | csörgedezik le a veríték.~- Süssenek, főzzenek szaporán, - mondja
11545 2, XVII | cserép, vagy sajtfazékban sütik a dohányt, - s mondom én,
11546 3, XII | aranykarikát, hogy az ágyú sütögetők odalőhessenek.~Míg Kisfaludy
11547 3, XII | egykor az erdőszélen rájok sütögettek, s mintha a mellére azért
11548 3, I | vígasztalá a főnök egymásután sütögetve a puskát.~- Az az ő lelkükön
11549 1, IX | tökéletesen azt hitte, hogy ágyút sütöttek el.~- Ránk lőttek? mondja
11550 1, IV | zsíros ingben és hosszú süvegben, s ráadásul oly okosan beszél,
11551 1, XI | szekér oldalára, leszedte süvege mellől a sörjenyelű pipát,
11552 3, VII | legelőször életében most süvegelte le magát a fiatalember előtt,
11553 3, V | mégis alig győzték a sok süveglést, mert minden nyomon került
11554 1, IV | meghajolva lép be egy hosszú süvegű béres, utána vagy öt. Az
11555 2, VI | orvos a felügyelőnek azt súgá, hogy az, amennyire ordít,
11556 3, I | leáldozott, de mielőtt végső sugárát elvetné, észrevették a hibát
11557 2, VIII | inkább, minthogy itt-ott sugdosni kezdték, hogy a lajtai táborban
11558 2, XVIII | olyant mond, amit nem úgy súgnak neki.~Hallja kend András, -
11559 3, II | és egy szédelgő inasnak súgta meg, hogy a nagyságos urat
11560 2, IX | volt, melyen annyi volt a sújtás, mintha egy tál mácsikot
11561 3, I | rendes ezredektől eltérő sújtásos ruhát, minő az őrnagyon
11562 1, VII | minthogy arról egy kis sújtást le hagyjon fejteni.~Baltay,
11563 2, VIII | szellemének röptét gátolá az súly, mely a kegyvesztésből nehezkedék
11564 3, III | tud; hanem enged annak a súlyerőnek, mely útra indította.~Egyetlenegy
11565 3, IX | Baltay őnagyságát.~- Hic sum, magnifice, - egy secundum
11566 1, XIII | fragmentum, augmentum, suplementum. - és vagy ötszáz tummal
11567 3, XII | hátulsók közöl kiszaladt egy surjány legény az utcára s minden
11568 3, I | ami következendő volt.~A súrlódás fokonként élesebb lőn, tehát
11569 2, XIII | a körmölések valamivel sűrűbbek, - s ha figyelmesek vagyunk,
11570 1, XIII | alatt Baltay uram ő nagysága sűrűbben látogatá meg a szomszéd
11571 2, I | mogyorófapálcát is a kivágott sűrűből maga húzkodta ki, - de azért
11572 1, VIII | törni, s a puskaropogás sűrűen váltogatá egymást.~A szabados
11573 3, X | a többi pedig kiment a sűrűig, s kalapjával vagy a vödörrel
11574 1, VII | előbb ért a kertbe, melynek sűrűjében elveszett az üldöző elől.~
|