10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
11575 2, I | kik valamit hallhattak a Sybilla-könyvek híres árveréséről; mert
11576 1, III | jól cselekszik, és kértem, szabadítaná el a vizet, hogy embertársának
11577 2, X | Andrást, ha a grófné ki nem szabadítja.~- Lássa András, - mondja
11578 1, IV | egyszersmind egy kurta furkós botot szabadított ki, mellyel, kis körben
11579 3, IX | akar.~- Nem érek ám rá! - szabadkozék a szeptemvir, megkapaszkodván
11580 1, XV | találkozhassanak másnap, midőn a herceg szabadosai már a budai dísztéren álltak.~
11581 1, XV | ismétli a másik, - az én szabadosaim már fegyverben állnak, s
11582 1, XI | Sorsát nem bírá elbeszélni a szabadoson kívül senki, s minthogy
11583 3, XII | az államélet s a polgári szabadság már oly magas mértékben
11584 2, XIII | uralja,~S vérrel szerzett szabadsága~Soha kárát ne vallja.~Ah,
11585 1, XVI | gárdista, - nemrég jött haza szabadságra Bécsből.~- Nagyon örülök! -
11586 3, II | ülne a széken; de már nem szabadulhat meg az ebédtől, meg kell
11587 1, VII | vendégeim jőnek, - ilyenkor hadd szabaduljon ki egy-kettő a purgatóriumból.~-
11588 2, VIII | különben is izgatottságától szabadulni, kinyitja az ajtót, s egy
11589 3, II | után pedig addig el nem szabadult tőle az igazgató, míg valami
11590 2, VI | volna, aztán kevesebb bajjal szabadultál volna ki a világból.~- Megbocsát-e
11591 2, X | ma sem tudom, hogy hogyan szabadultam le. - beszéli András az
11592 1, IV | elrémült, - látta, hogy a szabály már megbukik, s hogy a fölbőszült
11593 1, IV | levő a földre rogyott.~- Ez szabályos ütés volt! - kiált Bowring,
11594 1, IV | méltánylását tökéletesen megnyeri, szabályosnak ösmervén az egész verekedést,
11595 1, I | dicséreteknek dallamszerűségét igen szabálytalanná teszi.~- Kérem a herceget, -
11596 1, III | másik úr megyen, ruhájának szabása hasonló volt, hanem a posztó
11597 1, VI | szerint a beszédet néha úgy szabják ki, hogy arra is ráillik,
11598 3, III | drágaságot, melyet mostan ő reá szabnak föl.~- Majd az én nevem
11599 1, III | hanem az ára nincs itt, szabódék Kajári; mert a herceg képén
11600 2, X | véghezvitte, bármennyit szabódott is a nagyságos asszony.~-
11601 2, XIV | csoda, s bejő egy polgári szabómester, ki ugyan járkált már a
11602 3, VII | tehetjük; mert ez olyan, mint a szabott ruha, más ember meg sem
11603 2, I | Előre mondhatom, hogy nagyra szabtad a helyet.~- Én meg az ellenkezőtől
11604 3, III | mentek, s midőn már hatodszor szabták is el, mégis maradt annyi
11605 1, XV | vérünket kérik, annak árt nem szabunk soha!~Végre összekerült
11606 1, XIV | citrom, legalább legyen meg a szaga.~András hívatlanul jött
11607 1, XV | tanácslok, - ha építenek, ne szaggassanak le egyszerre mindent, -
11608 3, V | most már Imre úrfi után szaglászott, s nem sokára kisütötte,
11609 3, II | csak tűrte a kellemetlen szagot. A kocsi azonban könnyen
11610 3, XI | tértek, aztán pedig a kályha szája elé ült le, folytatta a
11611 2, IV | parancsolatban, mely a herceg szájából a katonai szigor kérlelhetlen
11612 3, X | nagy csomó papírt a kályha szájához vitte, hol az aprófa készen
11613 1, XIII | idegen tollat ereszt; mint a szajkó, mikor a pávák közé kívánkozott.~
11614 1, VII | elhiszi, hogy az embert még szajkóvá teheti. 3-or, elkerüli az
11615 3, VII | vendégek közt, nem értvén a szájtáltókat, vagy a világlátókat, hanem
11616 2, I | összetóduló vidéki népség szájtátva bámulta meg az anyaghalmazt,
11617 3, V | úgy nyakba van vetve, bő szájú inge hátra lökve, s egy
11618 3, I | annak a levesnek, amit sok szakács főz, mindenik megsózza,
11619 3, II | kereste senki.~Harangoztak a szakácsok.~- Bújjék beléd az ördög! -
11620 3, VII | Berzsenyi úr a kastélybeli szakácsra?~- Egy szót sem hallottam
11621 2, XVII | boldogok hazája.~Minő könnyen szakad el a fonál, - s az erős
11622 2, XII | herceg, rajzónnal egy kis szakadék-papírra írván az engedelmet, mit
11623 2, V | nyomról-nyomra, hogy a fonál el ne szakadjon kezeink között.~A szabadosok
11624 1, VII | is végén, hanem derekán szakadozik, - és ezt a hézagot nehéz
11625 2, XI | hagyj nekem annyi időt, hogy szakadozott lelkemet annyira összefoltozhassam,
11626 3, XII | háramoltatik.~Míg a munka szakadozottan jelent meg a "Magyar Sajtó"-
11627 2, V | légen s a fák ágai recsegve szakadoztak le, a két ló pedig nagyot
11628 3, VII | kisodrott bajusszal, nagy szakállal, széles karddal, s az egész
11629 3, VII | harmadik.~- Nekünk pedig szakállunk is van, meg bajuszunk is! -
11630 2, II | hallgatott.~Midőn egy hosszú szakasz után a gróf elhagyja az
11631 3, XII | irodalom terjedésének első szakaszait mutatám föl, - legközelebbi
11632 2, XIII | kesergő szerelemnek néhány szakaszán végig mennek, fölsóhajtanak,
11633 3, V | ne tudná, hogy a második szakaszban már a burgonya mellé más
11634 3, I | requiescat in pace."~A szakaszok sebesen húzódának vissza,
11635 3, IV | elhagyván néha három, négy szakaszt is, mire Baltay, mintha
11636 2, IV | párbeszédet trombitaszó szakasztá meg; s mi tegyünk egy fordulót
11637 1, VII | üldöző elől.~Dunay a téli szakban a megye székhelyén ösmerkedék
11638 2, VI | teendőket két alorvosnak, kik a szakmában egész mereven jártak el
11639 2, XVI | ember, hogy nem a felhő szalad, hanem a hold.~- Bizony
11640 2, XVII | pusztán gazdátlan lóként szaladgál, - és keresztanyám öle védett
11641 2, VIII | már a veteményesek között szaladgált, s minthogy saját huszonnégy
11642 1, X | minthogy már szerteszét szaladgáltak a vadak, sőt csoportosulni
11643 3, I | okoskodik a cigány, - minek szaladjak el?~- Száz botot kapsz gazember,
11644 1, II | lelkesülten.~- Hohó! ne szaladjanak az urak, - kiált Bowring -
11645 3, I | mielőtt tájékozná magát, a szaladókat látta, és a táborikart:~-
11646 2, II | emberségéből, hanem Dunayék szaladtak segítségére, s azok látták,
11647 1, X | nyakán egy tenyérnyi piros szalagnak csokra most bomlik ki, s
11648 3, XII | egy koszorúja, s egy piros szalagon lógott az érdempénznek fele.~
11649 1, XI | Nem látott egy vörös szalagosat? - kérdi a kisasszony.~-
11650 1, VI | zsinórt láttatott, mely a szalagra kötötten hintázá baklóit,
11651 2, VIII | messziről kiabált, hogy el ne szalassza.~Midőn így minden pénzét
11652 3, III | közelebb, hogy a szót el ne szalasszuk.~- Bizony pedig került már
11653 2, XIV | erősek legyenek, a posztót szálával fölfelé ne fordítsa; mert
11654 1, IV | mentek, és néhány ritka szálfa között leereszkedék az eddig
11655 2, VIII | indultam meg, s én most csak szállás-rendezőnek jöttem előre, hogy hercegeimnek
11656 2, XI | csárdazugban.~Hadd menjen szállására, holnap találkozunk vele
11657 1, VII | világosság, mely az ifjú gróf szállásáról hozzá verődött, s utóbb
11658 1, VII | éppen oda, hol az ifjú gróf szállásolt, éjfél után majdnem két
11659 3, I | A parancsnok nem volt a szálláson, hanem egy táborkari tiszt
11660 1, XI | azt is megsajnálná, ha így szállítanák le a lóról, pedig még rajt
11661 1, XI | szekérre, hogy úrnőjéhez szállítsák, míg a másik hullát a jó
11662 2, IV | fogadó, melybe pihenés végett szálltunk, s mielőtt távozni engednének
11663 3, X | tudva azt, hogy egy szál szalma sincsen a csárdában, mi
11664 1, III | taplóba ütne, ezt egy marok szalmába dugná, s addig csóválná,
11665 3, II | mázsálja és fontolja a széna és szalmacsomókat, bizony már annyira szőrszálhasogató,
11666 3, VI | magát, hogy szénán, vagy szalmán fekszik, csak tető alá jusson,
11667 3, X | elszóródott valahol néhány szalmaszál, azonban a hó már a házoldalon
11668 3, VIII | búzakalásznak oly hosszú szalmaszála legyen, mely üres ugyan;
11669 1, XI | még a nádast is majdnem szálonkint összeválogattam; de sem
11670 2, XIII | is és olvas is, egy falat szalonna a könyvre pottyant.~Valamivel
11671 3, X | fizetésképpen pedig egy szalonnadarabot vagy fél kenyeret hagyott
11672 3, XII | vadmagyart, ki buzakenyéren és szalonnán, füstölt huson élődik! Minő
11673 2, I | is ám azt a sok sziklát szalonnázni; mert ha valamivel oda nem
11674 1, I | eredménnyel, hogy az én bámulóim száma mindinkább fogyott, amint
11675 3, XII | című jeles korrajz mai számában olvasható.~Szerző oly ítéletet
11676 3, VII | végig nézvén a vendéglős számadását, csodálkozva látja, hogy
11677 3, VI | látja.~Imre készen lőn a számadással, az öregúr elé tette az
11678 2, I | melyikből mi a haszon? Nincsen számadó tiszted?~- Vagy harminc
11679 3, VIII | csillagász összefirkált számainak örül, - a szerelmes pár
11680 2, XIV | kedves kisasszonyainak nagy számánál fogva néha különösen fölszólalásokat
11681 2, XIII | olvasást. - Így tehát a szamarak fülét nem veszik oly gyakran
11682 2, III | lába?~- Persze, hogy nem a szamáré ficamodott ki.~- Most hát
11683 2, XIII | furcsa jel marad, 1-ör a szamárfül (szóról szóra így nevezik)
11684 2, XIII | minden háznál újabb és újabb szamárfüleket kap, ami mindenesetre nagy
11685 2, III | hét alatt pedig fölülhet a szamárra, ha nagyságos úr azt akarja,
11686 2, III | a többit is.~- Leesett a szamárról?~- Bíz az úgy volt.~- Kificamodott
11687 1, XIV | valamelyik édes pajtásuk a szamárságért meglakol, s ilyenkor néha
11688 2, XI | évnek, hónapnak és napnak számát.~- De hol kapta kend ezt?~-
11689 1, IV | szaporítják; no de nem veszi senki számba, ahány szó, annyi ütleg
11690 2, V | ellen, s bár mennyit fogyott számban, két emberünk még él, az
11691 2, I | mondja:~- Hallja az úr, a számból vette ki a szót!~~
11692 1, XIII | a fontolgató ember addig számít, addig nézi a sok akadályt,
11693 3, II | hogy a győri ütközetet számításból vesztették el velünk?~Baltay
11694 1, I | az egész környéket ujjain számítgatja, hogy ez is kipusztul a
11695 3, IX | lehetetlen, csak az órákat számíthatja még, tudniillik amennyi
11696 3, VI | Szegény öreg, bizony rosszul számította ki ezt, amint tüstént meg
11697 3, III | kell, s ezt a kis jelenetet számítsa be az asszonytermészetnek,
11698 3, VI | gazdálkodtál volna rosszul, - számítsd össze, aztán meglátod, mire
11699 1, XV | mit remélnünk, és ne sokat számítsunk, - ha csalódni nem akarunk; -
11700 3, V | a grófnak és Galibának számíttassék be.~Galiba szerencséjére
11701 2, IV | engednének a nyitott kapun, számlájával áll elő a fogadós: íme,
11702 1, VII | melyben hatvan darabot számlálhat meg az ember, ha nem röstell
11703 3, III | haszon mégis mellette szól.~- Számlálta barátom uram, a keszthelyi
11704 3, VI | terjeszti elő Imre a számlát, - ezekre költöttem el.~-
11705 1, III | költsd fel, - ennél lesz számodra ötven pálcaütés, kérd el
11706 2, XV | visszaküldi, valamint az orvos sem számol az ezer aranyra; mert neki
11707 1, XVI | ifjú gróf.~- Én és te? - számolgatja Festetics, - ki a harmadik?~-
11708 1, XV | utolsó közül az egyik, - mire számolhatunk?~- Mindenre, fönséges úr...~-
11709 3, I | eredményét ma még ki nem számolja senki, de hogy az drága
11710 2, IV | lőn, de bizonysága be nem számoltatik.~- Nyugodjunk meg, barátom, -
11711 3, XII | hazánk, mely egészben véve számosabb mívelt középosztállyal bírt
11712 2, XVIII | anyai gőg idáig vitt; pedig számosan vannak még a józanabbaknak
11713 3, V | mindjárt kivetem az esztendő számról, - okoskodik amaz, - mikor
11714 3, XII | melynek óriási anyagtömegéből számtalan történt dolog vár hálás
11715 1, III | herceg már előbb intett a számtartónak, ki a mondottakat mind papirosra
11716 3, XII | Bíz édes jó barátom a számtól esik el a falat, ha munka
11717 1, XVI | a hajdú után mentek, s a számukra rendelt szobát elfoglalták,
11718 1, III | nyújtózkodik.~De minthogy a számvetés is az egyszeregynél kezdődik,
11719 2, IV | hogy midőn a kölcsönös számvetésben elhibáznák a számot, tudja
11720 1, IV | vége, mint a becsületes számvetése két kereskedőnek egy évi
11721 3, II | fia, még azt is kiveti a számvető táblán, hogy mennyi trágya
11722 2, I | sarkában vagyok!~- Tehát számvevőd van?~- Van bizony, - még
11723 1, XIV | mert a gyermeknek az esze szanaszét jár, aztán ma már azt is
11724 1, XVI | szívesen hallá, hogy a jó szándék követőkre talál.~Néhány
11725 1, VII | inkább több okot lelt föltett szándékának kivitelére, s alig várta,
11726 2, I | Ejnye, ejnye, - hát csak nem szándékoskodnak a keszthelyi intézetbe jönni?~-
11727 3, III | országúton, a legközelebbi faluba szándékoznak, hanem be kellene még várni
11728 1, VI | tenni gyermekét, hogy a jó szándéktól nem tudta igazán, mit kellene
11729 1, IV | vagy öt. Az első, kit nem szándékunk máskor szerepeltetni, nyers
11730 3, VIII | világon, darócba öltöztök és szánjátok azokat az ostobákat, kik
11731 3, X | látta a gazda, hogy egy szánra rakott hintó áll a félszer
11732 3, III | akadna egy is, aki maga jó szántából fölvévén, igazi helyére
11733 3, I | vállalt föl magára, amit azért szántak neki, hogy a Lajtán átmenni
11734 2, VI | portékának?~- Már én a lányomnak szántalak édes fiam, annak találtalak, -
11735 3, VI | ne restelljenek átjőni a szántódi réven.~Keszthely már nem
11736 2, XI | hozzátartozandóságát, kiment a legközelebbi szántóföldek egyikére, hol aztán saját
11737 2, XI | kiszínezéssel, menjünk ki a szántóföldre, - s ha valaki olyan is
11738 2, I | valami tizenhat holdat szántottak föl, abba most mindenféle
11739 1, II | komolyan venni, engem egy szántszándékos bolondnak tartanak, ha tengerikutya-kabátomat
11740 1, XIV | András, kifáradhatlanul neki szánván magát a magasabb tanulmánynak.~-
11741 2, VII | főudvarmesteréhez, gróf Szapáryhoz fordulva mondja:~- Ön is
11742 3, VI | midőn csakugyan meglelték Szapárynak jegyzékei között e nevet:
11743 2, XI | följegyeztetvén a nevét Szapáryval, egyszersmind a főorvost
11744 2, III | főzőnét figyelmezteti, hogy a szapora beszédben elharapja nyelvét;
11745 3, III | valamit.~- A vásárokat akarod szaporítani?~- Nem egészen azt, de mégis
11746 1, IV | néha aztán útközben meg is szaporítják; no de nem veszi senki számba,
11747 1, IV | hogy ez erő bármennyit szaporodjék, kévét hányni és zsákot
11748 2, VI | állapotban csak a régi ellenségek szaporodnának föl, - jó barátja pedig
11749 3, VII | azt, hogy annyi millióra szaporodtunk, hogy az irgalmas szomszédok
11750 2, IV | seregnek jó része fogadottakból szaporodván föl, e többi közé egy keserves
11751 3, I | puskát.~- Az az ő lelkükön szárad, nekem reverendissime, ahhoz
11752 1, XIII | prókátorát, egy csontig száradt embert, hogy pénzért veszekedjék
11753 3, XI | maradt, egyet ránt dolmánya szárán, mi nála körülbelül annyit
11754 2, III | ellenkezik az öreg - hisz nem szárazdajkának hoztam a tanító urat, hogy
11755 1, XII | az angol füleiben, hol a szárazföldnek minden operája egymás hátán
11756 1, IV | ilyen kezű íródiák sem a szárazföldön, sem az angol szigeten nincsen.~
11757 3, V | ezüst sarkantyús csizma a szárazra kitéve ő méltósága mellé,
11758 2, XIV | vagy Mátyás madarat és Szarka Gábort, annak aztán jó ízű
11759 2, XIV | szívesen; de néha tart varjút, szarkát, vércsét, vagy Mátyás madarat
11760 3, XII | kiadásai csekélységéből származott.~Könnyen megszerezvén mindennapi
11761 3, VII | a fiatalember előtt, ki szárnyai alatt nőtt fel. A fiú hirtelenében
11762 3, I | a sereget, melynek egyik szárnyáról ily kemény csapást kelle
11763 1, XV | minden ünnepélyesség mellett szárnyaszegett volt a kedv, és rávárt,
11764 3, III | pontra esett, hogy mind a két szárnyat összehozta. Így a gyermek
11765 1, XVI | Tolnai úr, megnyitván a nagy szárnyú ajtót, hogy a vendégeket
11766 2, IX | meglátta, amint a napon szárogatták, András sem tudta nevetés
11767 3, X | megnyomta a vénség, itt-ott egy szarufának a vége dugja ki sovány könyökét,
11768 1, XI | mintha a jámbor állatoknak szarva mindig az ő boldogságát
11769 1, IX | nyugodtan láttatá kevély szarvait, karcsú lábait, megtermett
11770 1, IX | ballagott ki egy vén szarvas, - szarván tizenhat ágat lehete megolvasni,
11771 2, VI | agyon, midőn a kisasszony szarvasa után a vadászok közé botlottam.~-
11772 1, IX | érdekessége nem maradt el tőlük, a szarvascsoportok szüntelen váltogaták egymást,
11773 1, XI | meg úgy, hogy az embert szarvasnak nézhesse? Ennyivel megkötötte
11774 1, VII | kürtzsinórt olda le, s ugyanazt a szarvasra csatolá, mire az sebesen
11775 1, VIII | is bekalandozza, s a mi szarvasunk sétái közben néhány atyafival
11776 1, VII | magyarországi leghíresebb szarvasvadászatra indulnak a tamási erdőbe,
11777 1, IX | a szarvasok egyikének a szarvát könnyen megrázhatta.~Lehetetlen
11778 1, IV | ezt az előjátékot, mint a szatmári ember a komédiát, midőn
11779 1, XIV | tűzzel, hogy bajos lett volna szavába vágni; - azalatt pedig Baltay
11780 2, XI | nyers szabadosnak e néhány szavában, hogy a másik önkéntelenül
11781 2, XVIII | a nádori levél, melynek szavai szerint ő fensége érettünk
11782 2, XV | behatása leend, mint saját szavaidból gyanítom. Édes barátom! -
11783 2, XI | megtörtént dolgot mondunk, szavainkért levéltári oklevéllel állhatunk
11784 2, XI | meg, majdnem azon száraz szavakkal, minőt kútforrásunk nyomán
11785 1, XVII | eljött a pillanat, midőn a szavaknak megválogatása igenis tanácsos;
11786 2, XIV | is férjhez adni, végre e szavakra fakadt: - nem bánnám, ha
11787 2, XVIII | néhányszor már megsokallta a szavalást, és be akart nyitni a szobába,
11788 3, VII | jutalomosztások után következének a szavalatok, azután pedig az egész társaság
11789 3, VII | leülni, s a fölolvasásokat és szavalatokat a kisleány mellett hallgatni,
11790 1, I | némi komolysággal, - az én szavalatom egy kissé mély bariton,
11791 1, I | valakit dicsérnek?~- Ahogy szavalja az ember, - mondá a herceg
11792 1, XVI | Dunay kitárá már a papírt és szavalói nyugalommal olvassa le a
11793 3, VII | jutott, hogy a költőknek és szavalóknak koszorúkat nyújtson.~Mindenki
11794 3, IV | Dunay magában azt mondá:~- Szavam beteljesedett, - megmondám,
11795 1, V | kedves húgomasszony.~- Én szavamnak állok!~- Meg én is - mondja
11796 2, VII | Ha a fővezér hitt az ön szavának, elegendő arra, hogy én
11797 1, XVI | fogná kiostorozni őket. Én szavánál fogom tekintetes uraságodat.~
11798 2, I | mindössze is egy ember szavára kár volna hallgatnod, -
11799 2, IV | érzületnek, hanem a kegyelem szavával ereszté el őket.~Boldog
11800 2, XIV | kételkedem azon, hogy a szavazati többség szerint Galiba Pál - "
11801 2, XIV | liquidál, az hamar készen lesz szavazójegyével. - Mit is kételkedtünk?
11802 2, XIV | ezret teszünk egyre, a szavazójegyre ez lesz írva: a prókátor
11803 2, IV | hogy erősebb, mint egy századdal előbb.~Megkívánta az elemek
11804 3, XII | kultúra terén az elmulasztott századokat évtizedek alatt helyrehozza, -
11805 3, XII | gondviselés megajándékozá, - századokon keresztül nyom és eredmény
11806 3, VII | is.~Mit siránkozunk annyi századon keresztül? ha összedűlt
11807 2, XI | sok ember szeretné ezt a századot elölről kezdeni.~Midőn Festetics
11808 2, V | közeledék, megállván egy századparancsnok előtt, ki a nagy bajuszú
11809 1, II | abban, hogy egy bolondot százan nézzenek. Az ilyen csavargót
11810 3, II | fordult, és bámulva látta a százast, de még inkább a levelet,
11811 2, X | volna az asszonyfélén, s ha százát öt garasával kérték volna,
11812 2, XV | példányban akarja az úr vagy százban?~- Egyben is elegendő lesz. -
11813 2, IV | mit akar e sereg? kérdezék százezren, - mit lesik az országszélen
11814 3, III | nézéssel érték be, s mentek százfelé amennyien voltak.~Sokáig
11815 1, XI | marasztották volna.~Baltay százféleképp rakván össze a lehetőségeket,
11816 1, X | azokat pedig a többi, egész a százig, amint Bowring úr megszámlálá;
11817 1, VIII | egy vadüldözőt, ki néhány százlépésnyiről mindig látja a vadat, és
11818 3, VII | marok néptől legyőzetni százszoros gyalázat! Százszorosan kellett
11819 3, VII | legyőzetni százszoros gyalázat! Százszorosan kellett tehát győznie, hogy
11820 3, XII | erénye van, hogy alakjaim sem szebbek, sem csúnyábbak mint az
11821 1, IX | s íme, hol a tömegből a szebbet választhatná célnak, - nem
11822 3, X | is ott hagyta, hisz miért szedegesse le a korhadt fát, mikor
11823 1, VII | láttam volna?... egyenkint szedegettem elő neki, sorba néztem valamennyit,
11824 3, III | követi az urat, ki lustán szédeleg a többi után. Dolguk nincsen,
11825 3, III | fölkerekedtek, s az eddigi szédelgés helyett kiválaszták a legegyenesebb
11826 3, II | meg a várakozást, és egy szédelgő inasnak súgta meg, hogy
11827 3, I | szétosztani, legalább mi ne szedessük össze, - mert csak akkor
11828 3, VI | ki már azt várta, mikor szedheti le az asztalt.~- Egy tálat
11829 1, IV | verekedés, hogy darabokra szedik egymást; csakhogy uram ennek
11830 3, I | fölfogásában meg ne zavarják, s ne szedjék föl az utcáról féltett dologként
11831 2, XI | hatos fogatot messze földön szedték össze, - a hintót a birodalmi
11832 3, X | mondja Baltay, nagy diadallal szedvén elő tárcájából egy rég meggyűrt
11833 3, III | ilyen dagasztatlan kenyeret szeg eléje, - aztán nem tudom,
11834 3, III | szép menyecske? - hátha Szegedy uram12 is megkötötte volna
11835 3, VII | könnyen fölvehetik.~2-or. Házi szegényeimnek szintén kétezer forintot
11836 3, VII | adok, - én eltartom a magam szegényeit, meghagyom a többit másnak,
11837 3, VII | vitézeknek, hogyan keressenek szegények, hisz ha utána kellene menni,
11838 1, VI | míg a másiknak az apja oly szegényen halt meg, hogy a nevét is
11839 3, VI | trágyadomb volt, s minden oly szegényes állapotban, hogy bizony
11840 1, IV | gyalogolni olyan után, ki szegénysége mellett rút is; hanem mivel
11841 1, XII | vékonyabbat, mint a módosabb a szegényt, hogy az is megélhessen.~
11842 1, III | száz kéve nád, aztán még a szeget sem adják ingyen, meg a
11843 1, V | máskor pedig annyi papirost szegeztet a kapujára, mintha sárkányon
11844 1, XVI | titánok gyanánt őrzik és szegik be a regényes vidéket, melyet
11845 2, IV | törvényt, ha kell, inkább szegje meg a magyar maga, mintsem
11846 2, II | attól félek, hogy nagyon szegletesre hagyja.~- Attól nem félek, -
11847 3, V | tilalomé: hogy azt meg kellene szegni!~Kótaforgatás, zsebkendő
11848 1, V | mert a többi tudja, meddig szegődött, - nekem pedig addig van
11849 2, IV | háromszáz forintért hagyta el, szegődségképpen fölfogadván, hogy ő is elmegyen
11850 2, IX | így a pajtások szívesen szegődtek hozzá, kivált mikor a fűszeres
11851 3, IV | tesznek neki, mindjárt hátrább szegte a nyakát; hanem mivel Festetics
11852 3, IV | duzzog a fiatalember, s hogy szégyenbe ne maradjon, még hozzá teszi:
11853 2, V | régi ellenség, és nagyobb szégyene nem volna egyiknek, mintha
11854 3, V | dolga, tehát az öregúr sem szégyené hibáját megvallani, azért
11855 1, XVI | hogy nem látja, különben szégyenemben a föld alá bújnék. Na, -
11856 3, VII | András - még utóbb is az én szégyenemre azt mondanák, hogy én milyen
11857 2, VIII | megosztozván híven a nagy szégyenen; végre küldöttséget választottak,
11858 2, VI | jelentenie kell magát.~- Szégyenhalálra marasztasz, édes húgom, -
11859 1, V | vörösödött a napszámos, és szégyenkedve nyúlt a kaszavágás után,
11860 3, VII | nagy könyűt, mit némileg szégyenlett volna kemény hajdú létére
11861 1, XI | kirohanó kutyák ugatták csak széjjel, tehát megkérdezte a legelső
11862 2, IX | megállni, hanem kikelt a székből, s Andrástól a folytatását
11863 1, XVI | Dunay csöndesen visszatolá székébe a nyughatatlan hallgatót,
11864 3, VII | helyzetben ülvén mennyei székében.~- Hasonlít ez a kép valami
11865 3, III | pedig rendesen a nádüléses székeket mutatta ki; nehogy a nyughatatlan
11866 3, III | beszéli magában, - minden székemet agyonüli, - csak már a kanapémon
11867 1, XI | nyélen, s úgy helyezé a szekérbe, mint amelyet többé nem
11868 1, VII | Dunay a téli szakban a megye székhelyén ösmerkedék meg Etelkével,
11869 2, II | Vettem őket, s egy nagy szekrényben tartom.~- ejnye bácsi, ha
11870 1, XVII | van! - mondja a gróf egy szekrényből átnyújtván, s mire eszébe
11871 2, II | leszek, nekem lesz ám nagy szekrényem, mind tele lesz könyvvel! -
11872 3, III | vigasztalja a leányt, egy nagy szekrényhez vezetvén, melyből hamarjában
11873 1, VII | tartson neki a levéltár soros szekrényosztályaiban.~- Igen természetesen, -
11874 1, XVII | világításba állítani, már a székvárosból útnak indult az, amit nem
11875 3, III | arra vigyázzon a gazda: szélben ne vessünk, esőben ne arassunk;
11876 1, XVI | embert, kinek a vagyona szélesebb jóval, mint a mienk, aztán
11877 3, X | föllobbanták a kéngyertyát, s a kis szelet papírról a láng a pörhalmaznak
11878 2, IX | öregasszony úgy is az ágy szélét ülték, Pista azt mondja
11879 3, III | maradt annyi értéke az apró szeleteknek, hogy mostanában három új
11880 3, I | hogy e vértezett sereg szeletre vagdalja valamennyit, mert
11881 1, XV | lenni, - hanem megmutatja a szelíd eget boldognak, boldogtalannak, -
11882 3, IX | mondja mosolyogva az öreg, szelíden húzván a lefoglalt mentét.~-
11883 1, VIII | tehát elhatározá, hogy a szelídet megkeríti, bármennyi ideig
11884 3, XII | jőni, hogy erkölcseinket szeliditse.~Az igaz, hogy vendégszeretetünk,
11885 3, XII | nemesedése s az erkölcsök szelidülése magával hoz, nem érezte
11886 2, VIII | kockáztatni, s így a keszthelyi szellem lefogva volt a kis városban,
11887 3, XI | ember megundorodik tőle, a szellemdús író készen van elmondani
11888 3, XII | Valószínűleg a magyar nyelv szelleme, világossága és szerkezete
11889 2, VIII | házi dolgok így folyának, szellemének röptét gátolá az súly, mely
11890 1, XVI | György magasztos hazafiúi szellemétől s közhasznú intézeteitől
11891 1, XI | között úgy elvágok, hogy a szellőn kívül nem éri más a kezedet.~
11892 3, V | kell, a kunyhó pedig nagyon szellős lakás lesz; de hát mit csináljon?~
11893 2, XVII | kövér esztendőkre? Ráérünk, szellőztessük a múltat, fél század elég
11894 1, XII | vagdalkozást, - engem csak úgy szélről kellene állítani, aztán
11895 3, I | és egy nagydarab földet szelt le a térképről egy kis bizalmatlanságért.~
11896 2, I | vegyük aztán azt a hajszálat széltében vagy hosszában, az mindegy, -
11897 2, XIV | tesznek, s magam valék egyszer szem- és fültanú, mikor egy nyolc
11898 3, VI | meg az örömmel; hanem most szemben is megdicséri, sőt másoknak
11899 1, VII | melynek külső soraiból elég szembetűnő betűkkel volt e néhány szó
11900 3, III | kulcsárnénak, - nyitva legyen a szemed, megláss mindent, - melegágyakra
11901 1, IV | célzás), nem lenne jó, ha szemedet a tenyeredbe adná?~- Már
11902 2, VI | kötényét addig nyomkodta két szeméhez, hogy már telestele volt
11903 1, XVI | fehérebb lőn, mint máskor, szemeiben pedig a lélek kezdett kisugárzani,
11904 2, XI | nézni, pedig csak lelki szemeim érnek el idáig, - s ha ezt
11905 1, VII | vett a tűnődő emberen, és szemeire nehezült az álom.~Néhány
11906 1, IX | megtermett testét és azon szemeket, melyekből egy elbűvölt
11907 1, XV | nádort, míg a vele menő személy Batthyányi Lajos herceg
11908 2, VI | legkisebbet sem tudván a személycseréről, annyi ember közt ismerkedésre
11909 1, II(1) | megfelelő kifejezéseket adja személyeinek szájába. E történet idejében
11910 1, II | történethely: Bécsben a belváros.~Személyek: Egy vastag talpú csizmás,
11911 2, I | adta a becsületet, hanem a személyének.~Már majdnem Petend alá
11912 1, III | kérdi a herceg a kérdéses személyt, ki elég dacosan vállat
11913 2, III | midőn a könyűt kitörlöm szememből; aztán - mondja némi szemrehányással -
11914 2, III | Látta kend?~- Mind a két szememmel, nagyságos uram, - mondja
11915 2, VI | Tudja-e kend, hogy a szemétdombon talált?~- Tudom, tudom,
11916 2, VI | nélkül, minthogy a városiak a szemetet évek óta ide cipelték ki.~
11917 3, I | dologként azt, mit azok szemétnek szórtak ki. Hagyják e kísértést, -
11918 3, XI | sáron, aztán pedig kilöki a szemétre, hogy még több undokság
11919 2, XVII | eltévedt volna utána?~- Csak a szemével ártott, kegyelmes uram!~-
11920 1, IX | mikor még mindig a szarvast szemlélé, mely nagy későn ismét a
11921 1, VII | kocsinál, hogy a lovakat szemlélje, s ezúttal a fölrakodásnak
11922 1, X | elvonulását látta, s míg így szemlélődnék a bokrokból, lassankint
11923 1, XVI | mely büszkén állt meg a szemlélők előtt.~- Sándor fiam! -
11924 1, XV | állnak, s holnap reggel szemlére vezethetem őket.~- Ez hatalmas
11925 2, XIII | rakásra,~Könny gördülve agg szemökből,~Igy köszönték egymásra:~
11926 2, XVIII | Az álom oda nehézkedett a szempillákra, Baltay mindenkép erőlködött,
11927 2, XI | ki a könyűt, és mégis egy szempillantás alatt annyi nedves szemet
11928 2, XV | nem akarnám, hogy a herceg szemrehányásokat tegyen önmagának énmiattam.~
11929 1, V | hangulatban volt, mintsem hogy szemrehányásokra gondolni akarna, tehát fölmenet
11930 2, XV | miatt, mely akármikor méltó szemrehányásra adna okot, ámbár ő magát
11931 2, III | szememből; aztán - mondja némi szemrehányással - ilyenkor eszembe jutott
11932 1, VII | ezúttal a fölrakodásnak is szemtanúja lőn.~- Hát ebben mi van? -
11933 1, XVI | tiszt megelégedett egy tüzes szemű kis pejparipával, mely büszkén
11934 2, VI | munka közben az árkot is jól szemügyre vette.~- Tudtam, - mondja
11935 1, XII | mentek egyenesen, s mielőtt szemükbe ütköznék a major, elért
11936 1, XII | láthatárra, s a gyalogló urak egy szénaboglya mellett álltak, ezáltal
11937 1, VII | ugyan egy sem jön, hogy a szénámat megegye, gyapja meg a nyakamon
11938 3, VIII | becse van előttetek azon szénának, melytől egy csontos ökör
11939 1, V | megtudták volna a jó barátok, szenes vizet itattak volna vele,
11940 3, XI | kebellel piszkálta az izzó szenet, s újra lerajzolódának emlékében
11941 3, IV | Befogták a négy lovat, s szenior Baltay maga mellé ültetvén
11942 3, V | keseréleget, agyagot, kovacsot, szénsavat, és az ég tudja mit, hanem
11943 3, XII | kitér a sok ember, és még a szentegyházban is a legelső padig eresztik,
11944 2, XVII | utódok száz esztendő múlva - szentekké avatják őket.~Nem akarok
11945 2, XV | magában, hogy hivatásának szentelendi magát egész buzgalommal,
11946 2, XVII | bennünket Ozorára, hogy egy kis szentelt Sió-vízben megkereszteljenek, -
11947 1, XIII | véli az ügyvéd, - tehát szentencia legyen?~- Sohase szentenciázzunk,
11948 1, XIII | szentencia legyen?~- Sohase szentenciázzunk, barátom! - mondja az öreg, -
11949 3, VI | ha a füredi háztulajdonos Szentgyörgyi Horváth Zsigmond vörös nadrágos
11950 3, VII | bár különcsége nem volt is szentírás, de mindig megbocsátható
11951 3, III | mit vétett az a szegény szentmihályhegyi remete, hogy neki is meg
11952 1, VII | épület köveit lopnák meg, oly szentségtelenné kezde válni minden újítás -
11953 3, VII | az alsó városon.~- Nem szenved szükséget valamiben?~- Vitéz
11954 2, XVII | embereket és olthatatlan szenvedéllyel emlékezem róluk.~Megálljatok, -
11955 1, IX | félig eloltá a szomjat, - a szenvedélynek akadályra, küzdelemre van
11956 3, XI | nem gondolván a múltnak szenvedéseire, - ajkára nem fért egyetlen
11957 3, X | önmagával birkózik, midőn szenvedéseit tagadja, tehát föltette
11958 2, XI | nyugalommal hal meg, vagy a szenvedések alatt panasztalan áll meg;
11959 3, XI | volna, ha az ég megeléglé e szenvedést, én meg is sokallom, én
11960 1, I | ha otthon vagyok, meg nem szenvedi, hogy munka nélkül lásson.
11961 3, III | akarok nevek miatt szükséget szenvedni.~- S ez már elhatározott
11962 1, IV | nagyságos uram, bíz ezek csak a szépét válogatják, s ilyenképpen
11963 3, VIII | maradtam; mert később a szépnek én nem kellettem, a csúnya
11964 3, X | az idősebb hölgy, kiről a szépség virágai nem szálltak el,
11965 3, VI | gyönyörködött a kies tájék szépségein, aztán pedig elfoglalta
11966 1, IV | mondhatjuk, hogy az erő a szépséggel itt páros, - béreseink mind
11967 2, XIII | ilyen termetű, idejű és szépségű kisasszonyt kíván magának
11968 3, V | helyütt volt.~Dunayék a szeptemvirékkel nagyon összejártak, s itt
11969 3, V | s midőn ez a kis alkalom szeptemviréknél a kezükre játszott, - a
11970 3, V | Édes apjukom! - mond a szeptemvirné egy ebéd után, mikor az
11971 3, IV | hogy kedves öccsét N... szeptemvirnél, egykori kedves jó barátjánál
11972 3, V | mint hallom; engem meg szeptemvirré tettek; tehát a kukoricától,
11973 3, V | esztendős vénember, ki a szeptemvirségből is engedne, ha a hatvanhatból
11974 2, III | azt is megkérdi ám, hogy a szerdát mért tették elébe csütörtöknek.~
11975 2, XIII | olvasni a könyvet, - a kesergő szerelemnek néhány szakaszán végig mennek,
11976 1, XVI | szüretre:~László s Rózsa szerelme is~Ott kelt e bus esetre.~
11977 2, XVIII | leghitelesebben meg van.~"Midőn Himfy szerelmeinek első kötete: "A kesergő
11978 1, VI | fohászkodék az anya, - a szerelmesek minduntalan elvesztik, aztán
11979 1, XVI | Szigligetben fogunk élni~Szerelmünkben boldogot:~Hol fészkünkből
11980 1, XI | kérdvén, mint azt, hogy mi jó szerencsében fáradt el idáig.~- Fiam!...
11981 3, V | számíttassék be.~Galiba szerencséjére nyakig be volt gombolva
11982 2, IV | a fiúknak mindig elég szerencséjük, ha apjuknak tetteit láthatják -
11983 3, II | vendégeknek, máskor is legyen szerencsénk, ha megint ölünk egyet,
11984 3, XII | hideg kileli, vége akkor a szerencsétlennek, ki meleg kávéhoz és vetett
11985 1, VII | okává válhatnék egy család szerencsétlenségének, s azért midőn az enyingi
11986 2, XIV | cselédek szerencsére vagy szerencsétlenségre egyetlenegy szót sem értenek.~- "
11987 2, XII | az engedékenyeknek az a szerencsétlenségük, hogy az engedékenységnek
11988 2, XVII | ajánlom a nagyságos urat.~- Jó szerencsével járjon kend! - feleli utána
11989 3, III | elő, s régi magyar szokás szerént, azt mondták, hogy deb'zon
11990 1, X | az angol végtére is kidűl szerepéből, s mielőtt tájékozná magát...~-
11991 1, IV | kit nem szándékunk máskor szerepeltetni, nyers hangon kíván jó napot
11992 Mon | ember vállalkozzék saját szerepére; én sajátomul azt vallom,
11993 3, XI | mondja:~- Barátom! A mi szerepünk eddig tart, - a többi a
11994 2, IV | kiknek emlékezetében máig is szeretetben maradt meg azon időből,
11995 1, XVII | irgalomért és felebaráti szeretetért való esedezés, hogy a mindenfelől
11996 2, XVII | mondom én, ki megéheztem szeretetre, barátságra, de címre soha,
11997 1, V | legfőbb kérdés, hogy egymást szeretik-e?~- Jaj, de sokat kérdez,
11998 2, XIII | medvét, - s valóban nem igen szeretnék hinni, hogy csak úgy megeszi
11999 3, III | saját édesanyja volna, kit szeretni és tisztelnie kell, s ezt
12000 3, V | barátjának.~- Van-e már szeretőd, öcsém? - kérdi a szeptemvir
12001 1, XVII | nyavalyád, hogy fizetni nem szeretsz, legalább ne fogd másra,
12002 3, XI | anya sem hiányzik, hanem szerettei között ül, nem gondolván
12003 3, X | össze a két gyermeket, hogy szeretteid úgy sirassanak meg, mint
12004 2, XVII | hírt viszek utánad azon szeretteidről, kiket a földön hagyál.~-
12005 2, II | nehezült lélekkel nézte szeretteit s minthogy Dunay még akkorig
12006 3, X | nyugalom tudni, hogy sokan szerettek bennünket igazán, s elfeledni
12007 2, IX | még nekik nem volt elég, szerették volna látni, mikor a gyerek
12008 2, XI | hazugsággal néhány garast szerez.~Valóban kínos élet, kivált
12009 1, I | mondja: nem hanyattfekve szerezték eleink az országot. - S
12010 1, II | van.~- Én meg földialmát1 szereztem, - mondja a másik, - körülbelül
12011 2, XV | országszéli megyék orvosait szerfelett igénybe vették, - tehát
12012 3, VIII | vér, - két kamrája van, és szerintetek csak véredény, mely, ha
12013 2, XI(10) | 1855-ben írta e regényét. Szerk. ~~~~~~
12014 3, XII | Magyar Sajtó"-ban, a tisztelt szerkesztőség jónak látta egyik párbeszédet
12015 3, III | vastag hangot, hogy a többi szerszám alig tud kiadni mellőle
12016 1, XIII | Megülték a gyászt illő szertartással, és hogy a fájdalom mennyi
12017 1, VII | napon egy kis mulatságot szerzek önnek, ha nem röstell szénás
12018 1, XIII | hogy az apáim és tulajdon szerzeményemet, mit azok és én sarkantyús
12019 1, V | is megfordulnék, ha igaz szerzeményünket olyan ember turkálná majd,
12020 2, XIII | fél világ uralja,~S vérrel szerzett szabadsága~Soha kárát ne
12021 3, VII | tudta, mert a vendéglősök szerződés szerint tartoztak minden
12022 3, XII | akarnak itt civilizálni?"~Szerzőt a nemzeti önszeretet elragadá,
12023 2, XVIII | hogy történetünk folyamát szétágazóvá ne tegyük, s éppen azért
12024 1, VII | elkeseredésnek minden átkát szétereszti, s a közös barátságnak vége.~
12025 2, VIII | a folyosóra, - még utóbb szétfut valamennyi.~- De már csak
12026 2, III | ólat is, és a kis malacok szétfutottak, amiért rákiált Baltay,
12027 3, XI | porát fogja majd csak egykor széthordani a szél, - messze, mindenfelé;
12028 3, II | étterembe megyen, a levest széthordják, addig is elmúlik vagy tíz
12029 3, VII | nekik adok, az leghamarább szétmegy a világon, annyi, mintha
12030 3, III | megállni, - folytatja tovább, szétnyomkodván lecsorduló könnyeit, - úgy
12031 1, XI | tudhattak.~Utóbb a barátok szétoszlának, - Baltay egyedül maradt
12032 3, I | nem akarjuk millió számra szétosztani, legalább mi ne szedessük
12033 3, VIII | csak véredény, mely, ha szétreped, tudománytok össze nem eszkábálja
12034 3, XI | gondviselés művét, mely a szétszakadt szálakat ily nem várt módon
12035 3, I | osztrák sereget végképpen szétszórja, s a békét önmaga írja meg, -
12036 3, I | alig akad Püspökynek, ki szétszórta a vasasokat, s minden ember
12037 2, XIII | szórták, "Pokolkői Vendelt" széttépték, "Vassziklai Fridolint"
12038 2, IV | lökte-e el? Szíve melegéből szétterült a vér két orcáján, s önkéntelenül
12039 1, XII | ha meghallaná, hihetőleg szétugrasztotta volna az egész hangversenyt.~-
12040 3, VIII | előveszitek a bonckést, szétvagdaljátok azt, s megmutatjátok a világnak,
12041 3, VII | őket, majd valahogy csak szétválnak, - mi meg menjünk odább.~
12042 2, XIV | gazdája, kinek legutóbbi szidalmai most is fülében hangzanak.
12043 1, VII | tartom, még egyszer sem szidattam meg magamat, - felesel a
12044 1, XVI | Festetics, ki a Balaton parton s szigetjén sétálva, naponta bámulta
12045 1, XVI | Viszlek haza hölgyemet.~Szigligetben fogunk élni~Szerelmünkben
12046 2, I | fontoskodik a harmadik, - a szigligeti meg a csobánci várban sok
12047 2, XIII | győz, nem bírja tovább a szigorúságot, összecsapja az iratcsomót,
12048 3, IX | miután irományait egy nagy szíjjal összecsatolá, megindult
12049 3, V | kitálal sziksót, haméleget, szikéleget, mészéleget, keseréleget,
12050 2, I | Kell is ám azt a sok sziklát szalonnázni; mert ha valamivel
12051 3, V | külön edényekben kitálal sziksót, haméleget, szikéleget,
12052 1, VII | eredeti kemény, edzett, és szilárd életen tágított, - s ennek
12053 2, XII | helyre rángatta, mintha saját szilárdságát méltányolni akarná, hogy
12054 2, XIII | azon szilvásban, melynek szilvafái közül mai napon alig van
12055 3, VIII | mondja Baltay.~- Aztán azon a szilvafán is mennyi a hernyó! - beszél
12056 1, IV | kell megtámasztani, mint a szilvafát.~A pusztaszélről belát az
12057 2, XIII | idejében bennült volna azon szilvásban, melynek szilvafái közül
12058 3, III | fognak versenyezni, - ének, színdarab, zene, minden lesz, és hogy
12059 2, XI | megvendégelésben, melyben a vidéknek színe is részesült, s emlékéül
12060 3, III | a pályadíjak a nemzeti színházhoz, a gazdasági mozgalmak a "
12061 2, XI | egy ekét, melynek nemzeti színre festett szerkezete a keszthelyi
12062 2, VI | vallomást lekarmolá, a béres szinten tanúskodott, s midőn az
12063 3, IV | s ott teszi le egy nagy szippantás után, hogy visszamenet égve
12064 1, XIII | nem durranok fel minden szíre-szóra, - meg is tartom szavamat,
12065 1, XVI | midőn magam bolygék~A hegy szirtes tetején.~Sok történt ott,
12066 1, XIII | egyszersmind, - hogy megint szisztáljuk.~- Azt ne cselekedjük addig,
12067 3, II | rajt, mint amilyent most szítt ispán úr, - úgy jobb lesz,
12068 1, XVI | mellém a kandallóhoz,~Föl van szítva melege;~Csobáncvárról, édes
12069 3, V | kereslek itt.~- Lábaimat szívatom a vízzel - mondja a szeptemvir,
12070 1, VI | boltban árulgatják, hanem a szívben tanyázik.~- Az a szív, az
12071 2, XVII | menekülni a nagy ember, kinek szívében annyi szeretet fért el,
12072 1, XVII | Oh, édes hazámfia, tedd szívedre kezedet, s ha már százados
12073 3, VIII | úrfi, hogy a kisasszony szívelheti-e az úrfit?~- Na,... ha már
12074 1, XV | nagy békében, fölség!~- Szívem megnyílt a szónak - mondja
12075 2, X | bocsásson meg neki...~- Szívemből megbocsátok! - mondja jósággal
12076 1, XVI | szerencsét ád~Visszahozom szivemet,~S borostyánnal koszoruzva~
12077 1, VI | kit e meglepetés anyja szívére kergetett.~- Úgy! - mondja
12078 1, VII | vinni?~- Nem! ha a herceg szíveskedik azt átvétetni itt helyben.~-
12079 3, IX | sürgött-forgott, hogy a nagy szívességből kicsinyben múlt, hogy magát
12080 1, XVI | hullott áldás minden emberi szívet úgy meglágyítana, mint egy
|