10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
12588 3, III | megszokott, s midőn már a zsák tellett, valamint alább hagyott
12589 3, IV | fognak találkozni.~Dunayék a télre Pestre szándékoztak lányuk
12590 3, VII | feledjük, hogy annyi millió még temérdeket elbír.~Ezt írta ez a néhány
12591 2, XI | véletlenül meghalnék, legalább temess el: talán most már megérdemlem!~
12592 1, XI | inti még odább is - ne temessük el melléje másnak becsületét!~-
12593 2, VI | VI.~Egy elevennek temetése.~A pécsi nagy kórház nem
12594 3, X | hogy ennyien lesznek a temetésemen! - dörmögi a szabados, ki
12595 3, XI | volt osztozkodó nép, hogy a temetésről visszajővén elosztozzék
12596 2, VI | kelmetek, hol a katonákat temetik, egy-egy gödörbe húszat,
12597 3, VII | néznünk.~S most akarunk temetkezni, mikor annyian vagyunk már,
12598 2, VI | zörgéssel döcögött ki a temetőre, hol már készen várt egy
12599 3, XII | födetlen fővel, - tegnap temettem el.~- Hol fekszik? - kérdi
12600 3, X | előtte megnyitá a vitézség templomát, hol erő erő ellenében áll
12601 1, I | hogy előbb akad a faluban a templomba gyertyagyújtogató dékány,
12602 1, II | a jámbor a nagy házakat templomnak nézte, s föltűnőnek találta,
12603 1, II | nem falta a farkas, az én tengerikutya-kabátom elől mérföldnyire pusztul.~-
12604 1, II | szántszándékos bolondnak tartanak, ha tengerikutya-kabátomat fölöltöm; s azt a másik
12605 1, I | is elég ember nézett meg tengerikutya-kabátomban, valamint őt is; azon eredménnyel,
12606 1, XV | az ő hullámzása, mint a tengernek.~- Ismerkedjünk meg a tengerrel, -
12607 1, XV | tengernek.~- Ismerkedjünk meg a tengerrel, - s akkor nem lesz csoda,
12608 Mon | öljük meg az irodalmat, mint tengődésben hagyjuk; mert inkább nézem
12609 3, VI | földbe.~Füred akkor még csak tengődő fészek volt, hova unalmában
12610 Mon | áldása az ilyen filléren, - tengődtet ez, de nem táplál; és inkább
12611 1, XV | most már tudom mit kell tennem, - mondja derülten, és majdnem
12612 3, XII | s mintha a mellére azért tennének olyan fényes aranykarikát,
12613 3, II | annyiszor kigúnyolt - és miért tennénk kivételt Baltay kedvéért?
12614 2, IV | tudják mit kell maguknak tenniük, hogy kevéssé gyarlóbbak
12615 1, XIV | be, körülnézett egy kis tennivaló után, s minthogy hamar helyrerakott
12616 1, VII | azt annyi szabadsággal tennők önmagunk irányában, amennyit
12617 3, II | orrú tollal kitörölte s a tentavonalak alól alig lehetett kiismerni
12618 1, XII | hogy a fiú a kinyitott tenyérbe üthessen.~- Ha beleütök,
12619 1, V | s így nem kínálá saját tenyeréből a büszke állatot.~Mindennap
12620 1, IV | lenne jó, ha szemedet a tenyeredbe adná?~- Már én majd csak
12621 2, XII | akkora papíron is, mint a tenyerem, hozna egy kis írott engedelmet,
12622 1, XII | őrmester. - Na fiú, - csapj a tenyerembe!~- Egy baj van, katonauram, -
12623 1, XI | zacskót újra megcsavarván, tenyerén ismét keményre verte, s
12624 2, III | András odanyújtá kemény tenyerét, és a tanító markába csapott
12625 1, VI | az anya, a gömbölyű képet tenyerével megütögetve, s nem gyanítva,
12626 1, X | még föl néha, s nyakán egy tenyérnyi piros szalagnak csokra most
12627 2, XVIII | az ujjnyi széles szalag tenyérnyire nőtt meg s ez a kis különbség
12628 1, XII | mondja az őrmester, - ezzel a tenyérrel úgy adom én a dicsőséget,
12629 3, XII | gyümölcsfát és zöldséget tenyészteni, rendesen megmosdani, megfésülködni,
12630 2, I | amelyik jobban ízlik, azt tenyésztik, - azt mondják.~- Ez már
12631 3, X | melynek gyengébb ágait tépi meg a vihar, maga pedig
12632 3, V | támaszkodott a mostani Széna tér felől, s ha valaki nagyon
12633 3, IX | nagyot az öregúr, mire Galiba térdei megreszkettek, s már a keze
12634 3, III | előtt letették a vánkost, a térdelő legényt egy kis vonakodással
12635 3, VI | gyermek lába is kiért, ha térdepelt, a mostani színház helyén
12636 1, X | ember megindultan emelé térdére a szalagos állatot, melynek
12637 1, III | úr levette jobb lábát bal térdéről, hol már néhány órája tartogatta,
12638 1, IV | sípujjú ing, mely leeresztve térdig ér; s így a távolban összefut
12639 1, IV | s egyet csavarván rajta, térdre zuhant a dühös szabados,
12640 2, IX | szétfutott, s a réten sarjút teregető emberek közül csak egynek
12641 1, VII | poharat!~- Szokásomtól nem térek el semmi áron! - mondja
12642 1, XI | egyenes út elvezetvén őket terelés nélkül is, a béres kiült
12643 3, II | mert ha ilyen dohány teremne rajt, mint amilyent most
12644 2, VIII | hanem midőn visszajőne, a teremnek kellő közepén álló asztalt
12645 1, I | találsz; de az írót nem teremted elő konvenciós cselédből!...
12646 3, I | el, - hanem itt kezdődik; teremteni fogjuk!~Midőn az osztrák
12647 3, III | mondja, hogy ily veszekedő teremtést sohasem látott még.~Lassan,
12648 1, XVI | Ádámon kívül más embert is teremtett volna az isten.~- Tessék
12649 3, XII | magyar az európai kultúra terén az elmulasztott századokat
12650 2, XVI | Keszthelyen volt, egy nagy kocsi terével ment az ifiúr után, ki néhány
12651 3, I | Ezért kár volt összeszedni.~Terhes szekerek érkeztek Tatába,
12652 3, I | akit egy hazugság meg nem térít, megtéríti kettő.~Nem mondhatom
12653 3, V | vászonkendőt egy ott felejtett kőre terített, s ezen ülőhelyről lógatta
12654 3, VII | ha már e nagy hitnek nem térített is meg sokat, de hallgatni
12655 3, IV | majdnem huszonnégyre föl is terítettek.~Behelyezkedtek, s ámbár
12656 3, XII | barátságunk egész odáig terjed, hogy egy jó szóért az ingünket
12657 2, XIV | kerületnek neveztetik, hogy terjedelmes ösmeretségénél fogva nyomába
12658 3, XII | egyik céljaként az irodalom terjedésének első szakaszait mutatám
12659 2, XVIII | hogy lelkes gondolatai mint terjednek szét, s a lelkesülés órájában
12660 3, II | parancsolá a kocsisnak, hogy térjen le az országútról, menjen
12661 3, XII | pedig egyéb hasonló dologra terjeszkedem.~Nagy szerencsétlenségnek
12662 3, VI | Itt van kedves bátyám, - terjeszti elő Imre a számlát, - ezekre
12663 1, VII | idejében meg-megnyesegeti.~De térjünk vissza a dologra, mert András
12664 3, I | melynek üres helyén oly térképet csinálnak, hogy kevesebb
12665 3, I | nagydarab földet szelt le a térképről egy kis bizalmatlanságért.~
12666 1, II | otthon.~Az 58. számú ház termeiben egy kis társaság volt a
12667 1, XVI | poggyászokat elhelyezék a termek egyikében, az őszülő idő
12668 3, VI | rendezett fasorok, melyek a termény-fiókokat körülszegélyezék.~A jó lassan
12669 2, I | az idei jövödelem?~- Jó termés volt, hála istennek! - mondja
12670 3, II | Nem bánom, ispán úr, - termesszünk néhány holdat, ha nem használ,
12671 3, II | Mit gondol, - ispán úr, - termesszünk-e dohányt?~- Megkísérthetnénk,
12672 1, VII | magyar embereknek csak olyan természete, mint a mécsnek, hogy olajt
12673 1, IV | asszonyaink igen szépek, az még természetesebb, mint a másik.~- Szinte
12674 1, XIII | is megtartotta verekedő természetét, s az ütés abban az időben
12675 1, IV | megveresedett, - csakhogy a természettudósok már akkor is haladtak annyira,
12676 1, XVI | kiegészíté: Saját rétemen termesztem.~- Keszthelyen? - mondja
12677 3, XII | földön ötven fej salátát termeszteni; de nem is szorultunk rá.
12678 3, III | a sok tudóst barázdaszám termeszti Keszthelyen, hány ezer forintjával
12679 1, III | egészen a sorompóig, mely a termet mintegy kettéválasztotta.~
12680 2, XIII | újságban, hogy ilyen meg ilyen termetű, idejű és szépségű kisasszonyt
12681 2, IV | mondja a herceg, ki akarván térni a dologból.~- Jelentem alásan, -
12682 1, IV | födetlen fővel lépjen e térre, hol még a kereskedés tanyát
12683 Mon | is írni, vagy lemarad a térről, hova ma már annyian tódulnak.~
12684 1, IV | alá búvik, és az a nagy térség a fürgedi pusztán kezdődik
12685 2, XVIII | növendék fák bokrosíták meg a térséget, s az uraság szívesen elbabrált
12686 1, III | édes szülőfölde, s innét terülne el azon síkon, mely egész
12687 1, VIII | meg-megjártatván szemét az előtte terülő vidéken, melynek mindig
12688 1, XV | aztán a beszéd tárgyára térve: - Tehát sokat remél ön?~-
12689 2, I | egyszersmind tovább fűzhesse terveit, midőn a pióca-fészek búzafölddé
12690 1, XIII | öreg, hanem mivel agyában a tervek nem mindennapiak valának,
12691 2, III | legalulról kezdi.~- Emberré tesszük András, - lelkemre fogadom!~-
12692 1, XIII | bizony régen meghalt, talán testamentumot sem csinált.~- Az igaz,
12693 2, XI | annyiszor itt feledte rongyos testemet a földön, - öcsém Pista,
12694 1, X | fejjel gázolt át a párátlan testen.~Bowring úr feszesen megállt
12695 1, XVI | férfit, - egyenesre húzódott testén a fej méltóságosan emelkedik,
12696 1, IV | az hátulsó lábára veté testének terhét, aztán az egyik oldalasnak
12697 2, VIII | nemcsak lelkestül, hanem testestül jöttem meg, - miből csakugyan
12698 1, IV | patyolatingben és gatyában, feszesen testhez szoruló apró gombos mellényben
12699 2, XV | nemsokára az alispánnak testi-lelki barátja s egyszersmind asztali
12700 2, XIV | malaszt, hanem az ige váljék testté.~A kurrens megjárta az országot
12701 3, XII | éhes gyomorral és fáradt testtel hozzánk ültetik be.~Emlékszem
12702 3, VIII | megszűnik, vége az életnek, testünk elkéredzik a földről, hol
12703 3, XII | Kisfaludy Sándor és utána testvére Károly nyerte meg.~E történeti
12704 3, III | Tehát megosztoztak a testvérek? - kérdi a másik csoportból
12705 1, XIII | bocsátandó vétke?~- Édes testvéremnek sem!~- Akkor sajnálom, -
12706 1, V | Végre nagyot gondolt, saját testvérének fia egyedüli örököse lévén
12707 3, XII | úr, ki hust, pecsenyét, tésztásokat eszik, jó bort iszik; -
12708 1, I | egyszer körül nézett a házak teteje fölé, és nagy fejcsóválással
12709 1, I | otthoni tornyot méri a házak tetejéhez.~- Nem lehetetlen.~- Vagy
12710 1, XVI | magam bolygék~A hegy szirtes tetején.~Sok történt ott, amióta~
12711 3, X | nem hagyták kidűlni, s a tetejére raktak annyi tüskét, hogy
12712 1, III | Megállt az első úr egy dűlt tetejű parasztház előtt, melyet
12713 3, II | bővebben is tudja.~Újabb tétel következik, - ugyanazt a
12714 3, II | kikérdezi őket, s a gróf a tételekre vigyáz, hogy amint az igazgató
12715 3, II | észrevette, midőn a gróf e tételhez ért, s odasúgta a grófnak,
12716 3, IV | elfektette, hogy minden tételnél egyszerre rátaláljon a megfelelő
12717 3, III | csak megmondom, hogy nekem tetemes hasznot hoz; mert az intézet
12718 2, XI | későbbi évek egyikében megint tetemesen szaporodott, a többi közt
12719 3, XI | tiszteletet, a hidegült tetemet visszaadván a földnek.~A
12720 1, VIII | e gondolat néhány lépést tétetett vele a falu felé; de oly
12721 2, XVI | utóbb volt annyi esze, úgy tetette magát, mintha maga is utánuk
12722 3, X | valaki a csárdát, még a tetőfát is ott hagyta, hisz miért
12723 2, VIII | méltóságos uram.~- Jaj, hát tetőled fél a többi.~- Remegnek,
12724 3, X | rég leszakadt, s amint a tetőn levő rothadt nádat föltúrta
12725 3, X | akarná elijesztgetni.~A tetőt megnyomta a vénség, itt-ott
12726 2, I | annyit állíthatunk minden tétovázás nélkül, hogy egy hajszállal
12727 2, III | emeletébe, de visszásan tetszék neki, hogy sem Andrást,
12728 1, XIII | úr olyat halljon, mi neki tetszeni fog, annál inkább; mert
12729 1, XVI | vagy másik lovat láttak, a tetszés nyilvánításával nem voltak
12730 1, V | asszony - hanem ha a vendégség tetszésedre volt, hát jó lesz megfogni
12731 1, IV | lóháton ment be, hogy így tetszésük szerint követhesse a pusztaiakat,
12732 3, VIII | aztán sem magunknak nem tetszünk, sem másnak.~- Ne búsuljon
12733 3, V | napon csak olyan egyszerű tettében, szólásában, mint mikor
12734 1, XVI | barátom, hogy ezt ok nélkül tetted volna; mert hej! az a szép
12735 3, VII | szótlanul állt, e nem várt tettet megbámulván, míg utóbb az
12736 3, IX | félt azon embertől, ki e tettét úgyis oly gyakran korholta,
12737 3, X | elfeledte az egykori kudarcot, tettétől megundorodott, orozva tett
12738 3, VI | már átlátta, hogy a fiú tettével nem akar semmiképp dicsekedni;
12739 1, IV | igazam, hogy elhagyott fa.~- Téved ön, - az a kis ág a pipaszár,
12740 2, IV | háromszázért, de másnak sem kéne.~Tévedés elkerülése végett megkérjük
12741 1, VIII | visszakürtölé, látván, merre tévedez a szarvas, ő pedig minél
12742 1, VIII | azután egészen más irányban tévedtek el tőle.~Kevéssé ismeri
12743 1, XIII | Bátyám!... meggondolám, mit tevék, mikor szavamat adám, -
12744 1, VII | szót, egész nehezteléssel tévén be maga után az ajtót.~Reggel
12745 2, XIII | hogy a folytatást el ne tévessze.~Jaj azon könyvnek, melyet
12746 3, II | Egyetlen egy tételt nem téveszt el a gróf, s közben hagyja
12747 2, XVIII | arccal, - mi a költőre sem téveszté el a hatást, s e sajátszerű
12748 2, XVI | ha nagyságos uram el nem téveszteti velem egy nap ötvenszer; -
12749 3, XII | Dorfgeschichte-it, Boz, Thakeraynak regényeit, számos utazási
12750 1, XIV | mint másnak! - mondja a theologiae professor a láda-katedráról.~-
12751 1, XIV | András még tovább ment a theologiai leckében, és kezdé magyarázni,
12752 3, III | állítja az első.~- Az csak theoria mind, édes úri barátom, -
12753 3, VII | grófét hagynád, a gróf meg a tiedet.~- Hátha összefognánk, Pista
12754 1, VII | elsőt akkor kapta, mikor a Tihanyi barátoknak a vajat pénzért
12755 3, V | következménye, mi minden tilalomé: hogy azt meg kellene szegni!~
12756 1, VIII | ki azt hiszi, hogy egy tilalomfa meg bír állítani egy vadüldözőt,
12757 3, V | nem szabad meglátnod.~Ezen tilalomfélének legeslegelső hatása az volt,
12758 3, V | a kezükre játszott, - a tilalomnak az lőn következménye, mi
12759 1, VII | embere."~Tehát előre is tiltakozván minden gyanúsítás ellen
12760 1, VII | megköszönöm!~- Talán az orvos tiltja? - véli Baltay némi tudvággyal.~-
12761 1, XIII | a nyelvről.~- Csak nem tiltották meg, hogy magyarul beszéljünk? -
12762 2, II | elhagynia szorosan meg volt tiltva, s így Andrásnak is itt
12763 1, I | ilyenkor, hogy a "Csákó" tinó hányadfű, - a "Ráró" csikó
12764 2, XIV | sikálják; de csak úgy, hogy a tintafoltok megmaradnak, mint az eredendő
12765 2, XIV | keres, hova kifröccsentse a tintát.~Egy leütött vállú kályhán
12766 1, XIII | és szinte még ötszázféle tio-val kimenő szót, - hát még a
12767 3, VII | valami nagyságos úrnak lábát tiporta le.~- Ne búsuljon Berzsenyi
12768 1, IV | felhőként lebbent meg, s a nagy tisztaság szokatlan méltóságot kölcsönzött
12769 2, I | haszon? Nincsen számadó tiszted?~- Vagy harminc lesz, -
12770 1, III | herceg, egyszersmind inte a tiszteknek, foglalják el helyeiket
12771 3, V | minden nyomon került egy tisztelet.~Útközben szemközt jött
12772 2, XVIII | a hatást, s e sajátszerű tiszteletadót beszámolá a kegyeletnek,
12773 2, XVII | csordultak volna, s a református tiszteletes úr legjobban törölgette
12774 1, V | ebéd után három órakor tiszteletét teszi.~Megjött az izenet,
12775 3, VII | ha nem tudok hozzáadni a tisztelethez, méltóságos uram, legalább
12776 1, IV | herceg elment, az ispán tiszteletteljesen várta a kérdést, mire felelnie
12777 2, XI | magának, kit jobban meg nem tisztelhettek, minthogy nagyobb úrnak
12778 1, V | a nagyságos asszonyságot tiszteli, ha terhére nem lesz, ebéd
12779 1, IV | te is.~- Nem tudom, hogy tiszteljem az urat, - véli a béres, -
12780 1, IV | léptek át a szent küszöbön, tisztelni a legelső magyar királyt,
12781 3, III | édesanyja volna, kit szeretni és tisztelnie kell, s ezt a kis jelenetet
12782 3, V | Dunay gróf leányának legelső tisztelői közé tartozik.~Galiba most
12783 1, IV | vezér, őt; illeti meg a tisztesség, hogy ő mulassa magát a
12784 2, XII | jó dolga, hogy azt a sok tisztet tartja!~- Hát ki tartsa,
12785 2, XII | kinyitotta, az alispán a tisztítóvashoz dörgölvén csizmáját, szintén
12786 2, XII | megbecsülve említvén egyik tisztjének a nevét.~- Éppen azért kérem
12787 3, VIII | porosodott el? - kérdi a mentét tisztogatva, pedig egy porszemet nem
12788 1, III | herceg az utcán egész a tiszttartói lakig, hol a panaszosok
12789 2, I | legyen az ifiúr másnak a tiszttartója.~- Tanuljam ki a két esztendőt
12790 3, III | már is valamit kérdezett a tiszttől, mondaná meg neki az okát,
12791 3, I | jó tanácsot adott, hogy tisztuljon a hadseregtől, Püspökynek
12792 1, XVI | méhükben rejtett régi tüzet,) titánok gyanánt őrzik és szegik
12793 3, VIII | zavarát; mert András előtt is titkolódzni akart.~- Ejnye már, hogy
12794 3, XI | Pista, - most már nincs mit titkolódznom, tessék elolvasni.~Baltay
12795 3, VI | évnél tovább érlelgesse titkon, míg azt egykor csakugyan
12796 1, VII | minden derültsége mellett egy titkosan rágódó bú, mi a múlt század
12797 2, IX | akár meghaljak annyi titokkal is, mennyit most mondtál
12798 2, XV | alispán meghalt s így a titoktartás többé nem kötelezi, - de
12799 2, XVIII | adtak a cselédnek csupa titulusból.~A kenyér megfogyhatott
12800 2, XVIII | tanács, mert a tekintetes titulust nem lehet betálalni, s amellett
12801 1, VII | öreg, - ezt a mentét már tizedik esztendeje viselem, az igaz,
12802 1, XI | hűséges hajdút, kivel már vagy tizedszer gondolták ki, vajjon hogyan
12803 1, XIII | Meglehet, ámbár vagy tizenegy esztendeje már, hogy eltemettem
12804 1, IX | álljon azon kis ágnak, mely tizenhetediknek akarna nem sokára kibújni,
12805 3, III | állatnak, kopozza meg vele.~Tizenketten csavarognak az országúton,
12806 2, VI | gondoltam, hogy elég lesz oda tizenkilenc is a halottjából, minek
12807 2, XVIII | XVIII.~Az újabb nemzedék.~A tizenkilencedik századnak eleje csak olyan
12808 2, XVIII | olyan zajos volt, mint a tizennyolcadiknak vége, s míg az ostoba varjúk
12809 3, III | fiatal voltam, mint te, tizet fordultam addig, míg te
12810 1, V | vagyonának az öregebb ágon, tízévi hallgatás alatt, addig-addig
12811 2, XIII | máskor is fölkeresse s vagy tízszer elolvashassa.~Furcsa, ez
12812 1, XVI | felszítta s kivévén a nagyon tócsás helyeket, a lovak könnyebben
12813 3, VI | Füredre, hova mindenfelől tódul a vendég, s időtöltésül
12814 Mon | térről, hova ma már annyian tódulnak.~Fájdalom, dicsekedni szoktak,
12815 2, IV | óvást; megtehetné, az utána tódulók átnyomták a hídon, ott pedig
12816 1, IV | Délutáni egy óra felé felhőként tódult be egy fiatal csapat, élükön
12817 1, IV | benneteket, - mondja kitörve többedmagával; de mielőtt a többi oldalt
12818 1, III | áldott meg az isten.~- Még többel is megáldhat édes fiam,
12819 1, IV | verekedés hallatára, de a többes szám még mindig nevezetes
12820 1, VII | azonképpen keseredének el a többiek, kik most már elkeseredéssel
12821 1, IV | lesz panasz! - mondja egy a többiért, s a nyalka csapat megoszlék,
12822 1, IX | fönségének érzetében mintegy a többinek választott példányaként
12823 3, VII | alkalma volt elmaradni a többitől, hogy Pistával beszéljen.~-
12824 1, XVI | jobb appetitust kapok, s a többivel együtt eszem.~- Ez sem halálos
12825 3, III | a bélelt üléseket, hova többnyire csak asszony-vendégeket
12826 2, V | egyiknek, mintha a másik többre vállalkoznék; azért míg
12827 2, I | esztendeig három vármegyének többsége azt kiáltá, hogy bolond;
12828 3, IX | ülés előtt megcsinálja a többséget, mely az öregúrnak úgy is
12829 1, XIV | részben pedig azon cifra tökfajtának tulajdonítunk, melynek vagy
12830 2, XVI | a gyerek nem lesz valami tökkel ütött fejű, - hanem én a
12831 1, XIV | a tanítótól kapott tarka töknek, - és minthogy Andrást további
12832 1, XIV | a tanító egy kis tarka tököt ajándékozott neki, aztán
12833 2, IV | lerothad, - míg a büszke tölgy század óta áll már, s élő
12834 2, IV | akar megbirkózni az erős tölgyerdővel, - mit vesződjék a náddal,
12835 3, X | ilyenkor felnézett a százados tölgyre, melynek gyengébb ágait
12836 2, I | átvergődő kocsinak egész tölteléke, három fiatalember gyalog
12837 3, V | ellenvetés, ami megint; egy új töltés volt, hogy az aknát egészen
12838 1, VIII | szarvas fölszaladt az egyik töltésre, s onnét a nagy vérvesztés
12839 2, XVI | hanem én a hordómba sem töltetek többet, mint ami belefér,
12840 2, XVII | szomszédokkal jó napokat tölthet.~Néhány nap múlva délelőtt
12841 1, VII | hogy olajt iszik... No töltsd meg a poharat!~- Szokásomtól
12842 1, IX | elfeledé, hogy csövei keményre töltvék, - nem érzi többé azt a
12843 3, III | Sándort vezeti, ki a nagy tömegen keresztül alig tudott idáig
12844 1, XVII | földön.~Ilyen hirdetményt tömegesen hoztak át a menekülők, elterjesztvén
12845 1, IX | látás hatalma, a szörnyű tömegnek közelsége több mint félig
12846 3, VIII | vagytok, kísértsétek meg, tömjetek meg egy gyermekfőt minden
12847 1, VII | Inkább vagyok Enyingen tömlöcben, mint máshol jobbágy.~~
12848 2, I | beszél kend, hisz nem hogy tömlöcre adna pénzt ez a gróf; de
12849 3, IV | ki egész úton tele akarta tömni jó tanáccsal, mint alább
12850 1, XIV | egész a szuszogásig tele nem tömte a száját.~Baltay valamelyik
12851 1, V | okvetetlenül a kisebbik ágnak tönkrejutásával végződött volna, hanem midőn
12852 3, III | valaki leszorítaná.~Így töprenkedik a nagyságos asszony, de
12853 3, XII | munkának ára megvolt, nem töprenkedtek tovább a dolgon, mi pedig
12854 1, IV | ember az égre, hova fölfelé tör a buzgalom, s elgondolja
12855 1, XIII(3) | vonatkozó része nagyrészben az ő törekvéseinek is köszönhető. ~~~~~~
12856 3, X | gróf pedig kocsisával a törésen ballagott, s mire a két
12857 1, XIV | az ostorhegy alig ért a töretlen vászongatyához, - már is
12858 1, VIII | megfordult a vad, hogy visszafelé törjön; de midőn egy határárkot
12859 3, I | vasasok a balszárny felé törnek, e rémítő csapatnak látása
12860 1, XIII | mondana hozzá!~- Sohasem törődöm én azzal, hogy Ovidius ha
12861 1, IV | verekedést, legkisebbet sem törődvén azzal, hogy fáj-e az ütleg,
12862 1, XIV | is megjárta, hogy egy kis török lovat vegyen az úrfi alá,
12863 3, VII | nem volt odapingálva sem törökfej, sem a zöld mező, - hisz
12864 3, VII | hisz most már nem járunk el törököket verni, s a zöld mező ma
12865 2, XVII | tiszteletes úr legjobban törölgette a szemét.~- Nézze kend, -
12866 2, IV | cselekedetemről; - de inkább magam töröm meg a legszentebb törvényt,
12867 2, VIII | angol szívósságnak ketté nem törött.~- Csakhogy szerencsésen
12868 2, IX | megtapogatván mindent, nem törött-e el valami, amit az úrfinak,
12869 1, XVII | francia sereg Stájerországba tört, és minden ember a maga
12870 3, X | föld rétege fölött.~Alig törték meg az utat, már ismét behordta
12871 1, IV | elkövetkeznék, beleszólt az idő a történetbe, s embereinkkel máshol találkozunk.~~
12872 1, XIV | ha öregapja neve a magyar történetben nem volna megírva.~~
12873 2, IV | egyenesedvén föl, - családom története nyolcszáz éves, tehát egy
12874 2, XI | történetünk, s a közbeeső évszakok történetéből egész 1806-ig a legközelebbi
12875 1, VI | az anya, - csak már a te történetedet is tudhatnám!~- Rövid történet
12876 2, XVII | egy család nyolcszáz éves történetének, életében hatalom, most
12877 1, II | egy pár.~Utcai komédia, történethely: Bécsben a belváros.~Személyek:
12878 3, XII | testvére Károly nyerte meg.~E történeti igazság kimondásától ma
12879 3, III | vele.~- Mi a neve annak a történetnek?~- A somlói vérszüret! -
12880 2, XII | ott vesszük föl, hol az történetünkre vezet, úgy hisszük mindjárt
12881 1, IV | búcsún valami rendetlenség ne történjék.~- Ott leszek, kegyelmes
12882 1, VI | már nekem is bele kellett történnem,) - sopánkodék az anya, -
12883 2, III | Némileg megnyugtatá magát a ma történtekre nézve, s odább indult, hogy
12884 3, X | valamivel idább négy ember törtetett egyik fától a másikig.~-
12885 3, XII | megeresztette a könyűt, mely törületlenül folydogált le, s midőn még
12886 3, I | azon kívül pedig meg volt törve a bizalom, s ennek foltját
12887 2, IV | idáig szól el az ország törvénye, s a víznek túlpartján ha
12888 3, XI | volna a nagyvilág büntető törvényéhez, mely addig nem talál megnyugvást,
12889 1, XIII(3) | dolog volt, és az 1796-diki törvényeknek a nyelvre vonatkozó része
12890 2, IV | maga után a megszegett törvényen hagyjon nyomot.~Míg a főbb
12891 3, IV | barátjánál elhelyezze, hogy a törvényes dolgokban is jártassággal
12892 1, XIII | 1796-dik esztendő a magyar törvényhozásban a legnevezetesebb esztendők
12893 2, IV | irtózom bevallani, hogy én törvényszegő vagyok; de azért a törvény
12894 2, IV | fának oly sok ága van, mely törzséből hajlik ki, - s oly sok az
12895 3, III | vehetett magára.~Az ág, törzsére hajolt, a gyermek öreganyja
12896 1, VII | vesződni vele.~- Láttam a törzsnyájat, a juhok ritka szépek, -
12897 3, X | mondja a szabados és egy törzsökre hanyatlott, mert megriadt
12898 3, V | minthogy néhány nap óta tövéről hegyére kikérdezett mindent,
12899 2, XIV | volt, és eszébe jut, hány tojás, hány sonka, hány font írósvaj
12900 2, VIII | aztán jóval később egy tok-fiókú asztalból egy bankjegycsomót
12901 3, XII | pallérozottság nélkül elásott tőkék, parlag mezők.~S minden
12902 2, III | szüntelen gondolatai közé tolakodék, valamint arra is kínosan
12903 1, XI | némi igazat akarván adni, toldalékképen hozzáteszi: - de azt sem
12904 3, III | nagyságos asszony a megszokott toldalékot elmondá, hogy t. i. mikor
12905 2, XIV | két-három szűcs össze nem toldozza többé.~Az ablaknak egyik
12906 1, III | rakni, parasztszokásként toldván is egyet a házon; amint
12907 1, III | földje határát is addig tolja odább, meddig észre nem
12908 1, XVI | kocsis, - ha csak ki nem toljuk magunk a kocsit; mert ez
12909 3, XII | az új élet, mire a költő tolla feltámasztá őket, s nevük
12910 3, II | igazgató valami vastag orrú tollal kitörölte s a tentavonalak
12911 3, II | igazat felelte.~- Egy zöld tollas tiszt rám parancsolt, hogy
12912 1, VII | mikor az embert kétlábú tollatlannak mondá, s erre gúnyból az
12913 3, II | nyugszik eltemetve a vastag tollrántások alatt.~Az igazgató észrevette,
12914 2, XVII | Baltaym!~Érzem, hogy az utolsó tollvonásokat teszem azon az ágyon, melyről
12915 1, XVI | hajdú markába, elbúcsúzott Tolnaitól, megfogadtatván vele, hogy
12916 1, XVI | vendégképpen akadt volna össze Tolnaival, - s így elég alkalma akadt
12917 3, IX | domine, bizony magam is tolnám hátulról.~- Magnifice domine,
12918 2, XVII | megcselekszik azt, amit tőlök legelőször kérnek; - barátom,
12919 3, VIII | fejjel belekeveredni azon tolongásba, hol a hevesebb vér bolondjait
12920 3, VII | öregasszonyság ment lassan, hogy a tolongást elkerülje, s ha már éppen
12921 1, III | házfalat majdnem kifelé tolta; de nagyon meglátszott,
12922 3, VIII | nem csont, - tudjátok, hol tolul bele, és hol omlik ki belőle
12923 3, XI | hozzá az írónak, hogy a tolvajt fel szokták kötni, - ő megtette
12924 1, XI | csatamezőt, hogy a kolompnak tompa hangját ágyúzásnak vélte,
12925 2, I | bármily nagy kerülő volt is a tónak alsó részén egész Balaton-Hídvégig
12926 1, XIII | véli Baltay.~- Oh, Jupiter tonans, - ha az az Ovidius fölkelne, -
12927 1, VII | jobbágyok laktak, és tanúságot tőnek azon nagy emberről, ki a
12928 1, XIII | és a Jézus tudja, hány tor és sor-ban végződő nevet,
12929 1, XVII | voltaképpen az ellenség torkában vagyunk, s ha a nemesi fölkelést
12930 2, V | állt.~Az utat az erdőnyílás torkánál egy lovas magasságnyi tüskével
12931 2, XV | hoznak, s az áldozóknak torkára nem teszen kést.~Galiba
12932 3, XII | midőn pedig az újságlátók torkig laktak a bámulásban, s elszéledtek
12933 2, I | és disznólapuval, a Sió torkolatánál a homokbucka hegyalakká
12934 3, VIII | Beszélnék ám, ha mindjárt torkon nem fogná nagyságos uram
12935 1, II | kéménye van; de egyiknek sincs tornya.~(Ez meg a herceg csősze
12936 1, I | Bizonyosan az otthoni tornyot méri a házak tetejéhez.~-
12937 1, XVII | halljuk! - kiáltja minden torok, s ez unszoló fölhívásnak
12938 1, I | harangozó, ha a harangok után a toronyba kell mászni.~A nagy bajuszú
12939 2, XVII | délelőtt megszólamlanak a toronybeli harangok, s Baltay úr kérdez
12940 2, III | uram, a nagyságos úr a toronyból nézi a világot, onnét persze
12941 1, XVI | munkát megnézték, s íme Torquato Tasso fordításában lelék
12942 2, VIII | ebéd, a tanár úr a grófnak tőszomszédja volt, s egyszersmind igen
12943 2, IV | háromszázért csakugyan nem akar továbbmenni, mint ameddig a fogadott
12944 3, II | számvető táblán, hogy mennyi trágya marad, s mennyi hasznát
12945 3, VI | a mostani színház helyén trágyadomb volt, s minden oly szegényes
12946 3, VI | éjszaki oldalára, hol a trágyadombok álltak, s addig-addig nézett
12947 2, I | mint mi a salátát.~- Aztán trágyáznak!~- Kell is ám azt a sok
12948 3, IV | elpuhult lett volna, azt már tréfából sem hinné.~Nem olvasott
12949 2, XV | kártyavető.~- Vigye patvar a tréfáját, orvos úr,... nem akarom
12950 2, I | Azt gondoltam, hogy csak tréfálsz.~- Tehát haszontalannak
12951 2, XVIII | mondja Kisfaludy egészen tréfálva:~- Kedves fiam, - talán
12952 2, VIII | verte a szenvedélyt, s a tréfának könnyű fegyverével győzött
12953 2, IV | megyek odább!~A párbeszédet trombitaszó szakasztá meg; s mi tegyünk
12954 1, XI | igen-igen lassan.~Maga sem tudá, hogy e napon a halál ballagott
12955 2, X | én, gróf úr, mindenfelé tudakolom, s én rá fogok találni, -
12956 3, VI | az alispáni hivatal útján tudakozódjék utána, s amint nyomába jön,
12957 1, XIV | mert a természeti ösztön a tudás vágyát kergeti föl a gyerekben,
12958 3, VIII | tartjuk, és megelégszünk annak tudásával, hogy amint annak verése
12959 3, I | veszélyes foglalkozástól, - tudatja a nádor, - ha kipihente
12960 3, IV | vele), s így észrevehetőleg tudatták vele nagyrabecsülésüket;
12961 1, XIV | tudjon valamit, - és ezt azon tudattal tette, hogy okvetetlenül
12962 3, V | hogy az igaz.~- No hát tudd meg, ha másként nem hiszed, -
12963 3, V | adta, hogy ügyének állását tudhassa, - s a nemeslelkű férfiú
12964 3, VIII | leányok felelni, magáról tudhatja.~- Nagy filkó voltam én
12965 3, VI | elgondolkozott, miképpen tudhatná meg legalább azt, hogy mennyit
12966 3, VIII | boldogság a szerelem: pedig ők tudhatnák legjobban, hogy amely fának
12967 1, VI | már a te történetedet is tudhatnám!~- Rövid történet az egész! -
12968 1, XI | mennyit a dologból mondani tudhattak.~Utóbb a barátok szétoszlának, -
12969 3, XII | rá, hogy a szalagot bele tudjam húzni.~Azt is megtette a
12970 3, VIII | nem porcogó, nem csont, - tudjátok, hol tolul bele, és hol
12971 2, V | az emberek különben nem tudnák egymást agyon verni.~*~Ment
12972 1, VII | egy kis dohányfüstöt sem tudnál megszokni? Hisz öcsém, még
12973 1, IV | megfogd te is, ahogy az isten tudnod adta.~Bowring úr leszállt
12974 1, XVI | rég nézi a mozdulni nem tudó kocsit, s minthogy a kocsis
12975 1, XVI | öreg, fiához fordulva - tudod-e kivel beszéltünk mi Keszthelyen?~-
12976 2, VIII | hogy a tanár úrnak ritka tudománya nagyon is kitűnt; mire a
12977 3, VIII | megbámulta a fiúnak eszét, tudományát, szívesen hallgatta, ha
12978 2, XVIII | azért, hogy ott fölszedjen a tudományból; de hogy elkószálja az esztendőt;
12979 2, XVI | megnőtt és szedte magába a tudományokat, még pedig oly nagy szorgalommal,
12980 1, XIV | korán tiszta fogalma lőn a tudományokról és azoknak nehéz voltáról.~
12981 2, XV | egyszersmind megtámadta az orvosi tudományt, melybe minden vénasszony
12982 3, VIII | véredény, mely, ha szétreped, tudománytok össze nem eszkábálja többé.~
12983 2, VIII | Denique a professor úr ritka tudományú ember, igenis, - mint minden
12984 2, XV | kimondani olyan dolgot, minek tudomásához véletlen juték, - és csak
12985 3, VII | láttak, elegendő arra, hogy tudomásul vegyék.~Néhány nap múlva
12986 1, VII | eleink bejöttek, s mit ami tudósaink mai napig ki nem találtak, -
12987 3, III | másikkal, miről aztán előre tudósítá az ostromlókat.~- Hölgyeim,
12988 2, II | a körülményekről még ma tudósítani fogja.~Azonban mielőtt meg
12989 2, XI | eljövetelének napjáról is tudósítva lőn, minden fiókból kiürítette
12990 3, III | erszényét, hogy mióta a sok tudóst barázdaszám termeszti Keszthelyen,
12991 3, VII | eltagadnád, hogy magyarul is tudtál?~- Tudom megátkozna, szegény
12992 3, VIII | ananász még jobb.~Ti ennek nem tudtok örülni, nektek a virág megszárogatva
12993 1, IV | gúnyolódik amaz.~- Már ha tudtuk volna, hogy itt lesztek,
12994 1, VII | tiltja? - véli Baltay némi tudvággyal.~- Az nem, hanem már ezt
12995 3, III | ha ez a derék asszony a tüdejét kímélgeti férjének hirtelen
12996 2, XIV | mint a mészárszékben a tüdő, máj, lép és dagadó, mit
12997 2, XVIII | tekintetes úr lesz.~Míg a tanár tüdőfáradtig lármázott, addig hortyogott
12998 3, V | látszik, mintha a legjobb tükörbe nézne; de mindegy, közel
12999 3, III | vízben, melynél nagyobb tükröt a grófnak sem csinálnak.~
13000 3, VI | elábrándozék a nyugodt tükrű vízen, hol akkor csak néhány
13001 2, I | észreveszek, hogy nagyon tüled jár, hátához verem a rovást,
13002 1, XVI | e nemzet szívéhez. - Ez tündér tükör, melyben az alakok
13003 1, IX | egy-egy árva könyv, mely e tündérkertet kitárná előttünk!~~
13004 2, XI | könnyezgettünk volna.~Büszke népe a tündérpalotáknak! Ím Szapáry az ostort viszi,
13005 3, XII | szorongattak, és ránéztek a tündöklő pénzre, melyért az ágyúk
13006 2, XVII | idejében közlendjük, tehát türelemért esedezünk, és maradjunk,
13007 3, IX | olvasóinkat még egy kis türelemre kérjük: sétáljanak velünk.~~
13008 2, XIII | fiatal leány, - nincsen annyi türelme, hogy még azt ne tudja,
13009 2, II | kutyák megriaszták, s a türelmes állat most az egyszer foga
13010 3, IV | második ételig most már türelmesebb, ha nem hozzák is valami
13011 2, XVII | nem vásítná a küszöböt; de türelmesen várja, míg a beteg előinté,
13012 3, V | ha másként nem hiszed, - türelmetlenkedik az asszony, hogy a fiú tegnap
13013 3, III | mikor az ablakból meglátta, türelmetlenkedni kezdett:~- Már megint hozza
13014 1, VII | földialma gyökeret ver, mint a tüskebokor, hát eljöhettek hozzám búzakenyérre,
13015 3, X | még, de a káposztafej és a tüskecsomó rég leszakadt, s amint a
13016 2, V | eltűnt, a két lovas pedig a tüskehalom melletti szűk nyíláson kiment,
13017 2, XI(9) | garda száraz húsu, nagyon tüskés, de igen jó ízű hal a Balatonban,
13018 3, X | a tetejére raktak annyi tüskét, hogy az esőnek erejét elfogja
13019 2, V | torkánál egy lovas magasságnyi tüskével zárták el, előtte két ágyút
13020 3, X | maradt hátrább, s az ágyúk tüzében elfeledte az egykori kudarcot,
13021 2, XV | más kerülőt csinálni, hogy tüzelése sikeresebb legyen; mert
13022 2, V | egy rakás fát, mely tábori tüzelőre volt összehalmozva, meggyújtván,
13023 3, X | látván, hogy a csárdában a tüzelőszalma is kifogyott, megígérte
13024 2, IV | mellette égő kanóccal állván a tüzérek, kik semmiről sem értesültek,
13025 3, V | hol gyalogság, lovasság és tüzérség jól kiszámított mozdulattal
13026 1, XVI | a tiszt megelégedett egy tüzes szemű kis pejparipával,
13027 3, X | kéngyertyával, mindjárt lesz tüzünk.~- Nem ezt akarta kend mondani,
13028 2, VIII | oly ember iránt, kinek jó tulajdonai egy kis gyöngeségnek elnézését
13029 2, XV | konvencióból, ezután pedig már tulajdoni jogánál fogva lakik, s éppen
13030 1, IV | csudatétel csak annyiból tulajdonítható a hídvéginek, amennyiből
13031 1, XIV | pedig azon cifra tökfajtának tulajdonítunk, melynek vagy húsz példánya
13032 1, IV | három betű: H. B. L, - a tulajdonos hercegnek neve, - s a kisbéres
13033 2, XI | szerszámot olyan kézben, melynek tulajdonosáról boldog együgyűségében talán
13034 2, XIV | vág le az ember, amennyi a tulajdonosnak tetszik.~Galiba Pál úr mikor
13035 1, XIV | mit mi részben a fiú jobb tulajdonságának, részben pedig azon cifra
13036 1, VII | embernek minden jó és rossz tulajdonságával, - nehogy ellenkezőképpen
13037 3, XII | Pusztitsuk ki ezen rossz tulajdonságokat, a civilizációval ezek össze
13038 3, I | egynémely dolgot, - az értetlen túlbuzgóság az ellenség kezére játszik.~
13039 3, VIII | fiút, ezt már nem bírná túlélni.~Már a szobában volt, s
13040 1, XIII | teremtettét, apám, öregapám túlélte a nyolcvanat. - hisz tán
13041 1, VIII | ötödnapja kujtorog a Sión túli nádasokon, hogy valahára
13042 2, IV | engedelmeskedni kell.~A Lajtának túloldalán volt egy német falu, melynek
13043 3, XII | hézagpótlóul írtam, vagy túlságos hazafiúi buzgóságból; hanem
13044 3, IV | pazarlást is megrója, de a túlzott takarékosságot szégyennel
13045 1, XIII | suplementum. - és vagy ötszáz tummal végződő szót - valamint
13046 2, II | kérdi méltóságos uram, - tűnődék András, s utóbb azt mondja:
13047 3, III | van: jó!~Míg az öregek így tűnődtek, addig a fiatalok más dolgot
13048 2, XII | bosszúsan, egyszersmind tűrhetetlenségének jeléül füle mellett vakaródzva,
13049 3, X | hol a beterelt baromnak tűrhető menhelye akadt, hanem a
13050 3, V | egy hanggal fölebb, nem tűrhetvén, hogy a férj kételkedni
13051 1, V | szerzeményünket olyan ember turkálná majd, ki a magyar hitből
13052 1, V | valamely jófajta csikón.~Ezen tusakodások közt azonban a pör annyira
13053 3, IV | szavaló megállapodva a nagy tűzben.~- Nem úgy van! - ismétli
13054 1, XVII | kikaparni a gesztenyét a tűzből.~- Tekintetes karok és rendek!~-
13055 3, X | hogy a kályhában élessze a tűzet, de midőn kemény ujjaival
13056 3, VIII | szárogatni, nehogy ha előbb a tűzhelyre rakják, kirúgja a szakácsné
13057 2, IV | ember, - odahagyá a családi tűzhelyt, hogy fölkeressen egy másik
13058 1, IV | gyerek megcsóválván, egész tűzkarikát képez a szem előtt.~Amint
13059 3, VII | szalonnát pirítván az izzó tűznél, a gazda pedig sorba kínál
13060 1, VII | visszaadom neki, hogy maga vesse tűzre.~Ezután kirándulának megnézni
13061 3, X | egészen hidegnek találta.~Tűzszerszáma után kotorászott, egyetlen
13062 2, IX | után, hogy mire kivette a tűzszerszámot, elfeledkezvén a pipáról,
13063 1, XVI | úgy félt az ember, mint a tűztől, - pedig most - hallom,
13064 1, IV | megerősítve s oldalt a zsebbe tűzve lobogott a lépések után.~
13065 3, V | lógatni fáradt lábaimat.~- Tyhű!... huszonöt esztendővel
13066 2, XVI | vezette, - eleinte féltette a tyúk, hogy a vízbe fúlnak, és
13067 1, V | udvarra, melynek minden tyúkját megismerte, hogy Baltay
13068 2, XVI | baj, - mert én láttam elég tyúkot, midőn a récefiakat vezette, -
13069 1, II | csizma; hát még azt, kinek tyúkszeme van.~- Menjünk tehát! -
13070 3, VII | csakhogy nem az kiáltott, kinek tyúkszemére léptek, hanem a hátráló
13071 2, VIII | elosztogatta, befordult a kastély udvara felé, s amint a kertajtónak
13072 2, III | ugattak, mikor Baltaynak udvarára befordult egy négylovas
13073 1, VIII | megszokással, hogy a kastély udvarát lakja még, s baromfiak között
13074 2, II | becsavarodott, s minthogy az udvarbeli kutyák a hívatlan vendéget
13075 2, XV | kénytelenségből is várakozott.~A kis udvari kertben járkált szórakozás
13076 3, X | dűlt ki a konyhából?~Az udvarnak közepén állt a félszer,
13077 1, XVI | az öreg, - ha valaha az udvaromban felejtenék, - nem ostoroznám
13078 3, III | hogy a majorság a másik udvarról átszökjék, látod azt a kanpulykát
13079 1, XVI | rendkívüli követek a londoni udvartól, Bécsnek minden nevezetességét
13080 2, VIII | ellenében, s az intézet üdvös hatása gyökeret vert, s
13081 2, XVII | a megboldogultnak lelki üdvösségéért, s midőn már mindenik keresztül
13082 3, XII | jönni, miből aztán az az üdvösséges tanulság, hogy ha még annyit
13083 1, IX | szénás szekeret, mintha üdvözletéül vonulna el hat darab járomba
13084 3, VII | s a két férfi nyájasan üdvözli a hölgyet.~- Éppen Kist
13085 2, XVII | mindössze is az a szellő üdvözölt, mely szülőföldemen, a fürgedi
13086 1, IV | és Fürgeden ezen szóval üdvözölteték:~Ma van az ozorai búcsú!~
13087 2, XII | kinézve, és fejbólintással üdvözölvén az alispánt, - negyedórai
13088 3, XI | szívesen elhinné!~Higgyetek és üdvözülni fogtok!~~
|