10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
13089 1, XI | fejét csóválva hagyván el ügetést a szekeret, hogy idején
13090 2, XIII | pusztítja mellét, - szigorún ügyel szerteszét, s a diák lopva
13091 2, V | ágyúzásban is ráért arra ügyelni, hogy valamivel hátrább
13092 3, V | ismét Dunaynak adta, hogy ügyének állását tudhassa, - s a
13093 3, II | gyűjtött össze, hogy ez ügyet az utókornak hitelesen fölvilágosíthassa,
13094 3, III | töri fejét, hogy minden ügyetlen kérdésre válaszokat adjon.~-
13095 3, VII | nagyon jól állt ez a kis ügyetlenség, s akármit mondtak volna,
13096 3, II | Az igazgató észrevette az ügyetlenséget, azonban a gróf is mindjárt
13097 3, V | más! - teszi hozzá egész ügyetlenséggel, egyszersmind leeresztvén
13098 3, VI | kártya helyett a kárvallottak ügyével foglalkozik, s ekképp mindenik
13099 2, XV | végtelen bőbeszédű lőn, s az ügyvéddel hosszú vitába keveredett,
13100 2, XIV | kellett tehát kereskedni, ügyvédek, fizetéses táblabírák, főjegyzők
13101 1, IV | bérest, s aztán a szekéren üldögélő asszonyok közül egyiket
13102 2, XVIII | András azalatt a lugasban üldögélt, s a fiú egyre-másra mondta
13103 2, XIII | van vendégképp, - és idáig üldözé a határozatlanság, sőt tovább,
13104 1, VII | melynek sűrűjében elveszett az üldöző elől.~Dunay a téli szakban
13105 3, I | francia parancsnok nem merte üldözőbe venni a sereget, melynek
13106 3, IX | megindult a kúria felé, hogy még ülés előtt megcsinálja a többséget,
13107 1, VII | kapuja alatt leszálltak, az ülésből egy nagy iratcsomagot emelt
13108 1, XVI | oldalánál termett, a kocsis ülésében levő ostort egyik kezével
13109 1, XVII | fölhívásnak engedvén a gróf, üléséből fölegyenesedett, s ámbár
13110 3, III | akarván kímélni a bélelt üléseket, hova többnyire csak asszony-vendégeket
13111 2, XIII | után éppen jókor kínálkozik üléssel, mindketten helyet foglalának.~-
13112 3, III | mászta, - alig győzöm az ülést helyrerángatni.~Kérem a
13113 2, XVIII | lovam van, - mindenikre ülhet egy ember, - írja fel alispán
13114 1, VI | anya - ki tudja, meddig ülhetek még melletted?~Ennyi volt
13115 3, VII | belsejében az öt-hat ember üli körül a tüzet, szalonnát
13116 1, XI | házában a legelső padot ülik el, s mindamellett, hogy
13117 2, XVIII | midőn a vendégek kocsikra ülnek.~- Csak itt maradjon az
13118 3, II | bejött s mielőtt az asztalhoz ülnének, a házigazdának derült arccal
13119 3, V | végett az illető kir. táblai ülnök kiadójával már értekezett
13120 2, VIII | gróf azt mondja a mellette ülő jószágigazgatónak oly hangosan,
13121 3, V | csizma nélkül is!"~Az öregúr ülőhelyében bizony ráért körülnézegetni,
13122 1, XIII | mondja a nő fölemelkedve ülőhelyéből, s egy fejbólintás után
13123 3, III | óráig rángatja helyre az ülőhelynek félrenyomott bélését, közben
13124 3, V | felejtett kőre terített, s ezen ülőhelyről lógatta a Dunába fájós lábait,
13125 1, XVI | sárban! - véli a kocsiban ülők közül az öregebb.~- Pedig
13126 2, IX | öregasszony úgy is az ágy szélét ülték, Pista azt mondja Andrásnak:~-
13127 1, IV | az országot tiszta fajjal ültesse be.~- Szavamat adom, hogy
13128 3, XII | kis angol hidegvérüséget, ültessünk teát, - hogy civilizálódjunk!~
13129 3, VII | kertbe, hogy a berkenye ültetésnek tanúja lehessen.~Az irodalom
13130 3, VI | Balaton legalsó végénél ültetett le a földbe.~Füred akkor
13131 2, XVIII | melyeknek nagy részét maga ültetgette.~- No, András, elfáradt
13132 1, XIV | mellé a ládára kívánnék ültetni, hogy ha már nem hitték
13133 1, XVI | földjébe~Szőlő s gyümölcs ültetődvén~A vadonnak helyébe,~Esztendőnként
13134 3, II | lelje.~A gróf maga mellé ültette az ispánt, végignézte vele
13135 3, III | minden évben két berkenyeágat ültetünk el valamelyik ünnepelt írónknak
13136 3, IV | szenior Baltay maga mellé ültetvén junior Baltayt, kifordultak
13137 1, VIII | a megszakadozott tengeri ültetvények közé, mintha neszt várna,
13138 1, XV | hogy a vendéglátás csodája ünnepeltebb legyen.~Mindenki megérzé
13139 3, III | Szabad nekem is tudnom?~- Ünnepélyeket rendezünk,... az írók költeményeiket
13140 1, XV | nagy idők súlyát, és minden ünnepélyesség mellett szárnyaszegett volt
13141 3, VII | valának, nem maradt el a nagy ünnepélyről.~András felöltöztette a
13142 3, XII | legalább mikor a gazda nagy ünnepen a második harangszóra szentegyházba
13143 1, XV | csillagos eget, mely nem készült ünnepiebb lenni, - hanem megmutatja
13144 3, VI | szolgált, s a röviden tartó ünnepiesség után Kisfaludyt fogadá el,
13145 3, XII | az angol és irlandi, ki ünnepnapokon lakik jól csak burgonyával, -
13146 2, X | történetét, minthogy ily ünnepnapon kell szárogatni s íme kijön
13147 3, VI | tartalmát a kéregetők kalapjába üríté, s aztán hirtelen karon
13148 1, IV | kívül, - tehát most csak ürügyet keresnek, hogy egymásba
13149 3, VIII | fejétől majd mégsem lát oda, ürügyül pedig minden meglátott dologra
13150 1, VII | kivált ősszel, ha jó hízott ürüt kapok; de az én legelőmre
13151 2, XVII | rákiálthatták volna az emberre: üsd agyon! én a legnyugodtabb
13152 1, XII | őrmester, - jer velünk, - üss egyet a markomba, - mondja
13153 1, VII | legalább kedves vendégeimért üssük össze a poharat!~- Ezzel
13154 2, IV | átmenetre, a postaház előtt levő ütegnek parancsa van az ezredre
13155 1, XIV | mutatott betűt egész egy ütemmel később mondta, mint aki
13156 1, IV | megcsóválva, elegendő kemény ütéseket osztogathat az ember.~-
13157 3, I | francia sisak, melyre kemény ütéssel szállt le a könnyű nyelű
13158 3, X | aprófa készen volt, aztán egy ütet taplóval föllobbanták a
13159 2, XVII | címre soha, melyért egy ütetnyi taplót adnék, még akkor
13160 1, XII | fiú a kinyitott tenyérbe üthessen.~- Ha beleütök, katonává
13161 2, V | szaladni kell, hátra is üthet az ember.~A parancsnok megelégedék
13162 2, XII | hová még csak utánuk sem üthetett méltó haragjában.~Az alispán
13163 2, VI | halotthordók igen olcsóért fejbe is ütik, s így még nagyobb teherrel
13164 1, XII | egy öregasszony, - mert az ütközetig meg nem áll ám veled.~-
13165 3, VII | ember oly készen áll az ütközetre, mintha már azt várná, hogy
13166 1, XII | egyenesen, s mielőtt szemükbe ütköznék a major, elért hozzájuk
13167 1, IV | vágy azon napra, hol az ütlegekben lesz annyi bőség, hogy az
13168 1, III | tűzszerszámát, a taplóba ütne, ezt egy marok szalmába
13169 2, VI | néhányszor a kocsioldalhoz ütődék, mire a gazdag természeti
13170 2, VI | csúszott le, még pedig minden ütődés nélkül, minthogy a városiak
13171 1, IV | valami egyenesen fölnyúló ütődik szemébe, mint valamely elhagyott
13172 1, V | meghalálozása keményen szívéhez ütődött, s a prókátorok bármennyire
13173 1, XIV | András bácsi, - ezután nem ütök meg senkit.~Andrásban volt
13174 1, IV | szabados, s egyet tarkón ütvén őt a béres, elfeküdt a földön,
13175 2, VI | hídvégin, mellette a mákonyos üvegcsét, azért nem késnek, hanem
13176 3, VIII | ugyanott dolgot keresett, az üvegeken talált valami ledörgölni
13177 3, XII | azt hiszik, hogy egy darab üvegért adunk ötven hold földet
13178 2, I | asztalosoknak, lakatosoknak, üvegeseknek, fuvarosoknak, napszámosoknak
13179 3, VI | fürödtek ott, s egy pár üveget megtöltögettek; mert ezt
13180 3, V | keserűvíz volt, milyent üvegszámra tíz krajcárért minden pesti
13181 1, IV | az angol, s a kocsis az ugaron keresztül rövid időn beérte
13182 1, VIII | erős kopót, melyek hangos ugatással riaszták meg a szarvast,
13183 1, XVII | jobban félne tőle, ha - ugatna is egyet. Hanem bezzeg az -
13184 2, XVIII | a koldust, vagy a zsidót ugatta meg, hanem azt a boldogtalant,
13185 2, III | öreg a háznál.~A kutyák nem ugattak, mikor Baltaynak udvarára
13186 1, XI | faluból kirohanó kutyák ugatták csak széjjel, tehát megkérdezte
13187 3, II | benne levő krajcárok ijedten ugráltak ki a kalapból a porba.~Midőn
13188 1, VII | minden más ember ijedten ugranék ki az ágyból, csak Baltay
13189 1, VIII | akadván lábai alá, egy-egy ugrás könnyen átméreté vele a
13190 3, II | láthatáron, egy vidám kis paripán ugratott elő a kerületi ispán, ki
13191 1, I | csapat az Úri-utca felé ért, ugyanabba be is csavarodott; ment
13192 1, VII | hajdú az ajtót benyitva, s ugyanannak küszöbén megállva: ha dolgom
13193 3, II | el nem jött volna, mert ugyanannyit már azért is ígértek neki,
13194 3, V | még egyszer megnézi, vajon ugyanaz-e, melyet ő keres és éppen
13195 1, XIV | már kétszer is kézbe vett ugyanegy dolgot, hogy oka legyen
13196 3, VII | jövőről beszélgessenek, s ugyanekkor megállapíták, hogy a heliconi
13197 2, XVI | is van mit megemelinteni.~Ugyanez órában és e percben lépett
13198 2, V | szürke lovára célozva; de ugyanezen pillanatban fordult meg
13199 2, XIII | fölmutatva a címet a névvel.~- Ugyanezt! - felel amaz lecsöndesültebben.~-
13200 3, VII | gazda pedig sorba kínál egy úgynevezett vászonkorsót, mit már harmadszor
13201 1, XI | minthogy az magától erre úgysem igen volna hajlandó, kövessük
13202 1, VII | kend be a rovásokat.~- Az újakat, vagy a régieket?~- Csak
13203 1, VII | egymásra mutatni, - egyik az újat káromkodta meg, míg a másik
13204 3, XII | hogy az élőknek ez nem ujdonság; de az lesz az utódoknak,
13205 2, I | barátunk logikájára, ki egykor újdonságképpen beszélé, hogy Londonból
13206 3, III | mulatjuk magunkat, hogy újholdkor megcsörgetjük erszényünkben
13207 1, VII | szentségtelenné kezde válni minden újítás - és amint egyik vagy másik
13208 1, VII | másik kiszökött a sorból az újítások után, azonképpen keseredének
13209 1, IV | karja körül gyűrte, az egyik ujj alól egyszersmind egy kurta
13210 3, IX | nyúlván, de midőn az egyik ujjába már bedugná a kezét, az
13211 3, V | corpus juris a legkisebbik ujjában van, s dacára annak, a legzsírosabb
13212 1, XI | párszor a kardot, s a két első ujjad között úgy elvágok, hogy
13213 1, XI | hátha levágom valamelyik ujjadat, öcsém!~- Én azt nem kérdezem
13214 1, XI | állj ki, tartsd szét az ujjaidat, aztán én megforgatom egy
13215 1, I | ki már az egész környéket ujjain számítgatja, hogy ez is
13216 1, XI | megállítja a hat ökröt, ujjait kiterjeszti, hogy az őrmester
13217 2, X | bajuszába kapott, s a kis kövér ujjak közül egyenkint kelle kiszedni
13218 1, IV | viselet volt, s míg azt kis ujjára húzta, mintegy időt hagyott
13219 2, XVIII | mert tíz esztendő alatt az ujjnyi széles szalag tenyérnyire
13220 3, XII | mindenre; mert mi még csak ujjunkkal mutogatjuk, hogy enni vagy
13221 1, XV | volt Holvagy Pista, kit az újoncok tanítására rendelének.~A
13222 1, XV | kinek karjába fonódék, - az újoncokat meg fogják-e ajánlani az
13223 1, XII | pajtások körülfogák a gyönyörű újoncot, hogy magukkal elvigyék.~-
13224 2, I | adta meg magát, s ámbár egy újonnan fölvett modorral annyira
13225 2, XIII | kurrentáltatta volna magát valamely újságban, hogy ilyen meg ilyen termetű,
13226 1, II | nyújtva, - vidd ezt el az újságírónak, s mondd meg neki, ahány
13227 1, XVII | mit a mai világban mind az újságíróra fognak, mintha bizony minden
13228 3, XII | becsődűlt nép, midőn pedig az újságlátók torkig laktak a bámulásban,
13229 3, II | várta az öreget, hogy az "ultimót" kergessék; de az öreg addig
13230 2, VI | halottakkal semmi közünk, - rechts um!~- Elmennék uram, szívesen;
13231 3, V | másképp, az embereket ölte az unalom, tehát egymás nyakára jártak, -
13232 2, IV | ellenséget, mit a szójárás unalomnak nevez.~A fölkelő sereget
13233 2, III | fogja betűre, hanem meg ne unassa vele.~- Attól ne féljen
13234 3, VII | szaporodik, - s ő nem hagyja unatkozni a körülállókat.~Éppen most
13235 3, XI | szemétre, hogy még több undokság ragadjon rá, s mikor már
13236 1, XI | gyümölcsnek leve, mitől meg nem undorodik senki; s annyi ember fölé
13237 2, XII | magát a herceg?~- Hogyan unná el, mikor minden után maga
13238 3, III | és nejét kivévén, még az unoka sem lőn kivéve, s a gyermek
13239 3, III | midőn látta, hogy kedves unokája Kisfaludy Sándort vezeti,
13240 1, III | az rajtszárad néha még az unokáján is.~- Hát ez a Jámbor András,
13241 3, III | gyermekének, jobban mondva unokájának meghagyja azt a kényelmet,
13242 1, XIII | Hogy húgomasszonynak unokáját én nevelhetném föl,... abból
13243 3, VII | elbeszéli azt neki a kis unokaleány.~- Csókolom kegyes kezét
13244 3, XI | de bejött az öreg, s unszolja őket a menésre, minek az
13245 1, XVII | kiáltja minden torok, s ez unszoló fölhívásnak engedvén a gróf,
13246 2, XV | mondja az orvos, - így nem unszolom önt többé; fejezi be a beszédet,
13247 3, VI | az eső.~Hanem azért nem unták el magukat, volt akkor is
13248 1, XIII | asszonyság, nem tudván, hogy az urabácsi hol akarja a szót elkezdeni.~-
13249 2, XVI | lyukkal odább megy, s aztán urabátyját is kérdőre veszi. Éppen
13250 1, XII | vagyok.~- Hisz öcsém, nem az urad ökrét akarjuk elvinni -
13251 2, IV | legtekintélyesebb tagjainak, uradalmaknak ura, a fölkelő sereg ezredese, -
13252 2, XII | az öreg Csapó volt, ki az uradalmi tiszteket sem eresztette
13253 3, X | menjen csak be, majd én az én uraimat hívom ki.~A gróf Andrásra
13254 1, XV | kis körben annyi bizalom uralgott, hogy mindenik boldognak
13255 2, XIII | hogy a magyart~A fél világ uralja,~S vérrel szerzett szabadsága~
13256 1, XV | vár felé akképpen, hogy az uralkodóval Dunay gróf ment, a nádorral
13257 2, XVII | s az öreg annyira András uralma alatt áll, hogy maga is
13258 3, IV | az öreg.~- Ejnye, már ezt urambátyam jobban tudná, mint én? -
13259 1, XIII | Az isten éltesse kedves urambátyámat továbbra is, - mondja a
13260 1, XVII | csakugyan igaz; mert hiában, urambátyámnak mindig több esze volt, mint
13261 1, VII | az első itt Kovács István uramé, három rovása van; egyiket
13262 1, VII | ketten leszünk nagyságos urammal, kik rovásra nem kerülünk.~-
13263 2, XII | és elkövetkezett Csapó uramtól, ki ugyan rég szerette volna
13264 1, VII | készen, s a párbeszéd végén urára nézett, ki egy elcsöndesedés
13265 3, VII | ki alig várta, hogy ifjú uraságának dicsőségét lássa.~A derültség
13266 2, XVIII | ember volt, ki a tekintetes uraságig föl nem vergődhetett, -
13267 3, VII | egy nevet.~- Valami nagy uraságnak a neve lesz az? - kérdi
13268 1, XVI | úgy-e? - szól az öreg - tán uraságod valami közelállója őméltóságának?~-
13269 3, VII | berendelt az én méltóságos uraságom, kinek én is egyik jobbágya
13270 3, VII | vén szamár vagyok, s az uraságomat úgy kibélelem, mintha a
13271 1, III | éppen az utcán megy egy úrféle magyar nadrágos ember, kurta
13272 3, VII | helyet másnak, hogy saját úrfiához közel jutott, s a jó öregember
13273 2, XIII | jelentette volna magát.~Az úrfiaknak malmára jó víz volt a "kesergő
13274 3, VII | azt köszönöm meg, hogy az úrfiban megadta érnem, amit csak
13275 1, XIV | amint a tanító hirtelen az úrfira fordítá szemét, a közelálló
13276 2, XVIII | András maga maradván az úrfival, addig kérte, hogy a fiú
13277 3, X | enyhelyet, a hintóból pedig két úrhölgyet segít ki egy úr, és karjára
13278 1, XVI | helyébe,~Esztendőnként sok uri nép~Gyűl oda a szüretre:~
13279 1, I | esztendejében, Bécsben az Úri-utcai 58-dik számú házból kiindult
13280 3, IV | hegyezé, midőn egy fiatalabb úriember a másik asztalvégén a regéket
13281 2, VI | marad hát egyéb, mint a jó úristenben bízni.~- Ha nem használ,
13282 1, XI | szarvast a szekérre, hogy úrnőjéhez szállítsák, míg a másik
13283 1, X | ápolgatja, ki aztán a szalagot úrnőjének visszaszolgáltatja.~Midőn
13284 2, XI | a magyar földesúr széles urodalmában csak kis király volt, egyéb
13285 1, VII | rákerül a sor a nagyságos úrra is! - mondja a hajdú, s
13286 1, XIV | remény, hogy a nagyságos úrtól minden betűért kap fél hold
13287 2, III | Kivált, ha akkora, mint a mi urunké!... azért ifiúr, a lelkére
13288 1, I | történet, hát csak elmondom.~Urunknak 1793-dik esztendejében,
13289 3, I | vissza, s a menekülésre uszított nép rémülten szórta el a
13290 1, VII | melyben utazott, sétált, úszott, vánkos helyett ráfeküdt,
13291 2, XVIII | elment a kertnek csavargó utain, szűntelen a verseket mondogatván,
13292 1, XIII | járkálta meg a kanyargó utakat.~Midőn Baltay eléggé elkészíté
13293 2, XV | Galiba Pál az alkut nem utalja vissza.~Az orvos éppen otthon
13294 2, I | igazságot akar szolgáltatni, utaljuk az Istenben boldogult Sükei
13295 3, XI | vagy kevesebb - az mindegy!~Utálom e lelketlen eljárást, s
13296 3, IV | nagyokat izzadtam, hogy az utánam küldött harmincezer forint
13297 1, I | sem vettem észre, - pedig utánamentem vagy négy utcán keresztül.~-
13298 2, VI | elvágták a lábát, s a bekötözés utáni kínokban félőrülten hagyák
13299 2, V | az utócsapathoz, hogy az utánnyomuló ellenséget föltartóztassa.~
13300 1, XVII | fontossággal eltávozék, utánok sietvén a hajdú, hogy a
13301 3, X | pedig a most fakadó bimbó.~Utasaink gróf Dunay nejével és leányával,
13302 1, X | csoportosulni kezdének, utasítása szerint egy vastag fánál
13303 1, XVI | azt remeknek találván, utasításából közlöm veled, hogy innét
13304 3, IX | mód, például ha egyezségre utasítjuk őket, - ha valamelyik meg
13305 1, VII | legföljebb - mondja a herceg utasítólag - hogy egy külön fiókot
13306 3, I | lövöldözte. A várparancsnok utasítva lőn a legkétségbeesettebb
13307 3, X | négyet átengedék a lihegő utasoknak, a gróf pedig kocsisával
13308 3, X | tán valamely megszorult utast a viharok künn szorítottak
13309 2, V | éppen most vagdalák el az utászok.~Kisfaludy még egyszer a
13310 3, XII | Thakeraynak regényeit, számos utazási leirást, s én ámbár bámultam
13311 1, VII | meggyőződhetik, s ha kívánja az utazást megtenni, a fogat rendelkezésére
13312 1, VII | alakú fejtakarót, melyben utazott, sétált, úszott, vánkos
13313 1, I | hogy egész Európát gyalog utazza be, s addig le nem veti,
13314 2, II | becsületes megtaláló vagy útbaigazító jelentse magát Pesten Galiba
13315 2, IX | Bowring, hogy az öregurat útbaigazítsa.~- Ám védjétek, édes fiam,
13316 2, XI | bejárásánál őrök álltak, hogy őket útbaigazítsák.~A megérkezés előtti napon
13317 1, I | nézett körül, midőn a másik utcából hasonló csoporttal jött
13318 1, III | most is közelebb van az utcához, mint emez.~- Mit dolgozunk
13319 3, II | kezdetnek eleje.~A keszthelyi utcák megnépesedének, az ország
13320 1, VII(2) | szabályosan fölosztott utcákkal, és minden keresztülutazónak
13321 2, IX | Nagyságos uram, nem is utcaszélen járok ám utána, - hanem
13322 1, III | helyét kirajzolja egész az utcaszélig, - íme, mondja nagyot lépvén, -
13323 1, II | pusztáról; végig bámul minden utcát, - s megállít maga körül
13324 1, XV | vezeti el az embert egyik utcától a másikig, ha tudniillik
13325 1, VII | hidat átverni a rövidebb útért, ha véletlenül megtudta
13326 2, V | jött lőkörbe s minthogy az útfőnél két ágyú csillámlott ki
13327 2, XIV | hintóra fölrakják a szükséges útikészletet, Galiba Pál úr irományait
13328 3, VII | a piruló kis leányt, ki útiköntösben állt, s az elindulást várta.~*~
13329 1, VII | mondja a gróf fölvevén útiköntösét, hogy a kocsiba üljön.~-
13330 2, V | ágyúk előre mozdulának az útirányban, hogy állást vegyenek, s
13331 2, VIII | remélem, hogy egy óra alatt útitársaim hoznak vagy kettőt.~- Úti
13332 1, XVI | oldalán volt egy mélyedéses útja, mit abban a világban "Lóhalálnak"
13333 2, IV | legelső lépésben a dicsőség útjára lép ki, - s midőn a legelső
13334 1, XI | kastélya merre van közelebb.~Az útmutatás után könnyen meglelheté,
13335 1, VII | minthogy saját eszméje és útmutatása után maga telepítette, hol
13336 3, X | jó tulajdonsága, mint az útmutatófának, hogy néha legalább árnyékot
13337 2, I | legelő volt és mocsár, - ez utóbbiban békák, piócák, hosszú nyakú
13338 1, VII | maga is megitta; míg az utóbbit az ifjú gróf nem győzte
13339 2, IV | is; és a cigány éppen az utóbbival lenne kifizetendő, anélkül,
13340 3, I | rendes katonaság, melynek utócsapatát Püspöky képezte, ami untig
13341 2, V | század huszár rendelteték az utócsapathoz, hogy az utánnyomuló ellenséget
13342 2, XVI | fiókba helyezé, hogy egykori utódjának intő például szolgáljon
13343 2, XVII | megösmeréssel, a hálásabb utódok száz esztendő múlva - szentekké
13344 2, VI | a kocsi rázta meg, s az utófájdalom kínjai miatt ordítozott;
13345 3, II | össze, hogy ez ügyet az utókornak hitelesen fölvilágosíthassa,
13346 3, IX | continue persequal.~- Jaj csak utolérné, domine, bizony magam is
13347 1, XV | tizennyolcadik századnak utolja~Emberhússal kívánt jóllakni
13348 1, XV | vagy kezdődni akar a század utolján, s a kedélynek éppen úgy
13349 3, X | az ember halódni készül, utolsónak vélt órájában önként nyúl
13350 2, XVII | most segélje megtenni az utolsót.~- Mindent, kegyelmes uram.~-
13351 3, X | folyton veszekedő, tán még útonálló is, ha egy elhibázott ütés
13352 2, V | kemény kísérletek vártak az utóseregre.~A hadtestparancsnok megállapodék
13353 3, I | fölkelősereget, - azután vége.~- Még útravalót is adnak, Püspöky barátom,
13354 3, I | Püspöky minden irányban űzette a hátráló népet, s egy vasas
13355 3, VIII | fiatalember ostobaságait űzi? Ne bántsátok tehát azt
13356 2, XVIII | sok történetet, s már az uzsonnaidő is elérkezett, mikor az
13357 2, XVIII | az öregúr a zsölleszékben uzsonnáig aludt.~András azalatt a
13358 3, I | képű ember minden nyomon űzte, s nem messze az osztályparancsnoktól
13359 1, XIII | confirmatio, citatio, visitatio, vacatio, jurisdictio, convictio,
13360 2, XIV | ki ugyan járkált már a Váci utcában, de ott még sohasem
13361 3, V | keresztül a mostani Nagy-híd és Váci-utcán szépen elballagtak, s azért
13362 3, II | Várhatott volna a gróf akár vacsoráig, mert Baltay már azt is
13363 1, XIV | fiam, - hanem most menj vacsorálni, mert meghűl a kása! - utasítá
13364 3, VII | Berzsenyi úr sem ebéden sem vacsorán, akár voltam itthon, akár
13365 3, II | teszik, magyarul: ellopják.~Vacsoránál együtt volt a vendégsereg,
13366 3, V | a dolognak, hogy majd a vacsorával is ott érik őket az asztalnál;
13367 2, IV | válaszol a herceg, - úgy a vád egyedül rám esik, - magyarok
13368 1, VIII | Józsi hasztalan lesett a vadabbak után, megriasztva lévén,
13369 1, XII | ünnepélyes érzelemmel, hisz még a vadállatot is megállítá már a zene.~-
13370 1, VII | mérföldet utazni keresztül a vadas kert egyik részén, és szerencséje
13371 1, VIII | lőn a szarvas, a tamási vadaskerten alól néhány órányira már
13372 1, VIII | újra megindult, s amint a vadaskertnek egy mérföldet átövező falát
13373 1, VIII | szarvasok lassankint kezdének a vadászállomások felé törni, s a puskaropogás
13374 1, X | hogy sértetlenül áll, míg a vadászállomáson egy jaj szóval az ifjú Baltay
13375 1, VII | szereti a tréfát, még a vadászat előtti napon egy kis mulatságot
13376 1, X | kitűzött állomásáig, hogy a vadászatban részt vehessen, - mert már
13377 1, XI | megkérődzé mindazt, mit a vadászaton látott.~Míg a fának oldalában
13378 1, XI | jövök a tamásii szarvas vadászatról, volt ott annyi, hogy a
13379 1, IX | s Bowring úr Pistával a vadászkör felé vezettette magát.~A
13380 1, VIII | puskával, vele két erős vadászkutya lépdel, melyeket madzagon
13381 3, III | lehet az a csodaalak, mely vadászpuska helyett, messziről éppen
13382 1, VIII | el tőle.~Kevéssé ismeri a vadászszenvedélyt, ki azt hiszi, hogy egy
13383 1, X | előtaláltak egy urasági vadászt, ki Bowring urat keresé,
13384 1, VIII | lassankint megriasztott vadból néhány darab a vadaskert
13385 3, XII | a bűnt, mi az élethűség vádjából rám háramoltatik.~Míg a
13386 3, XII | rendeznek, látnák azt a vadmagyart, ki buzakenyéren és szalonnán,
13387 3, XII | birkatürelemmel hallgatjuk, milyen vadmarháknak kürtölnek bennünket, kik
13388 3, XI | és megrettenés nélkül vádolja el magát.~- Derék ember! -
13389 3, XII | soha nem merném a nemzetet vádolni.~Biztassuk, ösztönözzük
13390 2, IV | maga, mintsem mást kelljen vádolnia ezért; tehát holnap hajnalban
13391 2, IX | nélkül, - én őt sohasem vádolom.~- Nagyságos uram! - szól
13392 3, II | levelet, melyben ártatlanul vádolta valaki, - és ha nem Festetics
13393 1, X | érzelmek közt részelteték e vadon is gyönyörű látványban,
13394 3, XII | hogy megszökhessék valami vadonba Amerikába, hol valahára
13395 1, XVI | s gyümölcs ültetődvén~A vadonnak helyébe,~Esztendőnként sok
13396 1, XIV | szánták, éppen úgy, mint a vadrécecsapat, melyből a vadász rendesen
13397 1, VIII | tilalomfa meg bír állítani egy vadüldözőt, ki néhány százlépésnyiről
13398 3, II | lekötelező szóval a kis vágásnak mérgét el nem oszlathatá.~
13399 3, XII | paraszt bizonyosan azért vágatta kétfelé, hogy jobbról-balról
13400 2, V | melynek átjárásait éppen most vagdalák el az utászok.~Kisfaludy
13401 3, I | vértezett sereg szeletre vagdalja valamennyit, mert nem volt
13402 1, XII | tudnám én megszokni azt a vagdalkozást, - engem csak úgy szélről
13403 2, I | édes papának, igenis! - vagdalódzék a gróf.~- Marad még ép is.~-
13404 3, X | néhány darab fát, mit előbb vagdalt össze, nehogy tűz nélkül
13405 1, IV | az anyagot, nagy erővel vagdalván egymást földhöz, mintha
13406 2, XVII | kegyeletből teszem, s azon vággyal, bárha végigjárhatnám az
13407 1, XVI | nem hisz a szónak; - hanem vágj rá az ostorral.~- Hiában
13408 1, V | bolondom, hanem ha tetszik, vágjuk ketté a pört egy házassággal.~-
13409 1, XIII | vigyázz magadra, különben úgy váglak... Akarám mondani,... -
13410 1, III | békesség; ha pedig el nem vágnád, holnap reggel korán elmégysz
13411 3, XII | alatt a munka, mintha én vágnám fejszével kétfelé.~- Éppen
13412 1, XIII | erővel két embert földhöz vágnék, - ha rágondolok, hogy az
13413 2, V | beteggel a seregtől oldalt vágó irányban Magyarország felé,
13414 3, III | első felében ugyan sebesen vágtat, de aztán nem csak hogy
13415 3, XII | miért jöttem ily sebes vágtatást?~- Ellenséget nem láttam
13416 1, V | fogás helyett kettőt is vágván, hogy a nagyságos asszony
13417 1, XV | ember, kit az összetartás vágya nem szólongatott volna,
13418 3, VII | sem volna, hogy mindegyik vágyakoznék legalább a legutolsó lenni,
13419 3, VII | volt, minthogy nem igen vágyakozott nagy urakkal egy tálból
13420 1, IX | hogy úgy mondjam, csiklandó vágyat érez az eleven húst legyilkolni,
13421 1, XIV | természeti ösztön a tudás vágyát kergeti föl a gyerekben,
13422 3, III | mintha csakugyan lakodalomra vágynék.~- Majd csak kerül neki
13423 1, XVI | az olyan embert, kinek a vagyona szélesebb jóval, mint a
13424 2, XII | ifjabb Baltay-ág minden vagyonából kipusztulna, ha egyszer
13425 2, XVIII | környezettel őt is megkereste, hogy vagyonához képest részt vegyen a haza
13426 1, V | egyedüli örököse lévén roppant vagyonának az öregebb ágon, tízévi
13427 2, XVIII | ennyi maradt meg a régi vagyonból: - tekintetes úr most.~Szomorú
13428 1, XIV | nagyságos úr, hogy a sok vagyonhoz elegendő esze legyen.~-
13429 2, XIV | felesége; pedig roppant vagyont összepörölt, s egy feleséget
13430 1, VII | felnyittatja; meg az elsőt is, ha a vaj árát kétszeresen visszaküldi, -
13431 1, VII | mikor a Tihanyi barátoknak a vajat pénzért adta. A másodikat
13432 2, XVIII | másik varjúnak szemét nem vájja ki, addig az emberi faj
13433 1, III | mert most is már a fenekén vájkálok.~- Aztán olyan sok kellene
13434 1, XV | méhében már jelentkezének a vajúdó kínok. Nem volt ember, kit
13435 2, XIV | fejét, akkor füle mellé vakar, - éppen most is azt cselekszi;
13436 2, XIII | nem füleznek, és be nem vakarnak, mert ha aztán legalább
13437 1, XVI | bíz ezt már hallottam is. Vakaródzik az öreg, - nojsz szép parádéval
13438 1, XIII | hogy a nagyságos úr maga vakartatja le!~- Akkor én vetem tűzbe
13439 1, XIV | Míg a nagyságos úr elment valahova látogatóba, András behívta
13440 1, XIII | de már én sem veszek valakibe olcsóért, annyit mondhatok,
13441 1, XVII | száz közül senki sem akart valakivé lenni.~Éppen gróf Festetics
13442 1, XI | lesz írva, ha tudniillik valamelyikre csakugyan ráírták.~De nagy
13443 2, IV | pedig olyan furcsán, hogy valamennyinek torka átnézett a lajtai
13444 3, VII | hagyá helybe Pista, - valamennyinkről lehúzták volna a magyar
13445 3, VII | Nem szenved szükséget valamiben?~- Vitéz őrnagy uram, ilyen
13446 1, XI | szótalanul nézte, mintha valamiért itt marasztották volna.~
13447 3, X | kéményt támasztotta meg, hogy valamikor agyon ne verje a padlást.~
13448 3, III | Majd csak kerül neki valamilyen.~- De szép legyen, azt is
13449 3, IV | ifiúr, s amint átugrott valamin, vagy akadozott, már megint
13450 3, XII | dolog; hanem ha már éppen valaminek hiányát érezzük, az bizonyosan
13451 3, XII | mondták, hogy így két darabban valamiről használ.~- Én egy szót sem
13452 2, IX | elgondolta, hogy a sok diák valamitől megijedt, tehát elment az
13453 2, V | parancsnok megelégedék a válasszal, s az utolsó csapathoz közeledék,
13454 3, III | minden ügyetlen kérdésre válaszokat adjon.~- Barátom! - mondja
13455 3, XII | kérdi valaki, kinek én azt válaszolom, kegyes engedelemmel, hogy
13456 1, II | semmi.~- De tért mégis kell választanunk.~- Én mindenek előtt megmutatom,
13457 2, IV | Holvagy Pistára esett a választás, - nem is késett, hogy illő
13458 1, IX | hol a tömegből a szebbet választhatná célnak, - nem bír ránézni
13459 3, V | legnevezetesebb vendéglő volt a Hét választó; a legnagyobb úr elment
13460 2, VIII | szégyenen; végre küldöttséget választottak, mely a grófnál bocsánatot
13461 3, VI | s időtöltésül a kártyát választották.~- Imre, velünk tartasz? -
13462 1, XIII | megmondom, hogy én már választottam, s az ellen, remélem, nem
13463 2, XI | ezt az embert nádornak ti választottátok.~Korrajzot írtam; költeményt
13464 3, II | mondja a gróf.~- Minek választóvíz, méltóságos uram? - kérdi
13465 3, II | úgy jobb lesz, ha a magot választóvízben mossuk meg.~Az ispán rögtön
13466 3, II | gondoskodom magról.~- Én meg választóvizet hozok, - mondja a gróf.~-
13467 1, XIII | nem leszen a végítélet.~- Valde bene! - véli az ügyvéd, -
13468 3, III | férünk, hogy idővel ember válhassék belőle. A puszta ma már
13469 2, IV | szerencsétlen pillanatban áldozattá válhatik, - és higgy nekem, erre
13470 1, VII | leoldja a terhet, mely okává válhatnék egy család szerencsétlenségének,
13471 2, XIII | hogy apagyilkosokká ne váljanak.~Találj ki akármit, lódulj
13472 3, XII | veszett.~A bálványimádók vállain feltolakodott bábák mellőzvén
13473 3, XII | a civilizáció korszakát vállaira venni.~E korszak nagy fájdalmak
13474 2, XIII | Magyarország földleírását, azért vállaljuk el, hogy Zalamegyében akkor
13475 2, IV | megérzé a rendkívüli vállalkozás súlyát, s néhány órára volt
13476 2, IV | szobrai volnának egy olyan vállalkozásnak, mely csak azért oly drága,
13477 2, V | készen volt a legnyaktörőbb vállalkozásra.~A hadiszerencse babérait
13478 3, I | vasasokat, s minden ember külön vállalkozik egyre, hogy azt agyoncsákányozza,
13479 2, V | egyiknek, mintha a másik többre vállalkoznék; azért míg az egyik él,
13480 2, IV | lélegzet, mert senki sem kívánt vállalkozni első arra, hogy a Lajtát
13481 3, III | sok kényelmetlenségre kell vállalkoznunk s minden embernek megvan
13482 Mon | meg nem leli.~Minden ember vállalkozzék saját szerepére; én sajátomul
13483 1, XI | tudjon vágni, én csak azt vállalom magamra, hogy kiállok...
13484 3, I | Holvagy Pista száz botot vállalt föl magára, amit azért szántak
13485 3, V | még mindig lógva hagyta a vállán, mire aztán a másik ember
13486 1, IV | legelső magyar királyt, kit a vallás megszentelt, s a buzgó nép
13487 1, IV | egy Krisztust, ki az új vallásért meg hagyja magát feszíteni,
13488 1, IV | barátom, ki egy egészen új vallást csinált, meg is írta hozzá
13489 1, III | személyt, ki elég dacosan vállat vont, s ennyit adott feleletül
13490 3, VII | magával hozott.~A gróf nem vallatta tovább a kocsmárost, hanem
13491 2, V | ereszti maga után.~- Ön a Vallis-ezredből való?~- Igen! - válaszol
13492 1, VII | búzakenyérre, aztán majd akkor valljátok meg, hogy a kalácstól, ha
13493 Mon | szerepére; én sajátomul azt vallom, hogy a múltnak képeit elmosódni
13494 3, VII | volna.~Ha már nemzetnek vallottuk magunkat, bírjunk el valamit,
13495 2, XIV | kifröccsentse a tintát.~Egy leütött vállú kályhán pipahamu rakások
13496 1, XIII | abból aztán fogadom, hogy válnék ember!~- Példának okáért?~-
13497 1, VII | oly szentségtelenné kezde válni minden újítás - és amint
13498 1, XVI | minthogy itt már úgy is válniok kell:~- Tehát magunkat rekommendáljuk! -
13499 3, II | ezer könyv közül könnyen válogathat, tehát egy könyvvel több
13500 2, XVII | ennyi szó közül úgy sem válogathatnám ki, hogy kend mit akar?~-
13501 1, IV | hogy a javából is eleget válogathatunk, azaz, hogy meg is válogatjuk; -
13502 1, IV | asszonyokat csak nem ispán úr válogatja a béresek mellé? - mondja
13503 1, IV | bíz ezek csak a szépét válogatják, s ilyenképpen népesedünk
13504 1, IV | válogathatunk, azaz, hogy meg is válogatjuk; - amint hogy férfiaknál
13505 3, III | növendékeiből a javát magamnak válogatom, s gazdáim kitűnők.~- De
13506 1, XVI | apa egy pár kocsis lovat válogatott össze, addig a tiszt megelégedett
13507 3, IX | nagyon, hogy úgy apróra válogatsz?~- Mintha én azt tőled kérdezném, -
13508 2, XV | mondja:~- Saját kedvéért válogatta össze őket a tekintetes
13509 3, XI | másik.~A legszebb hantokat válogatták, s nyírfának ágából illesztettek
13510 2, VI | föl.~- De hát az otthon valók?~- Se baj, édes fiam, -
13511 1, IX | képzelődésének hitt, mint valónak, - azért előbbre nyújtózkodék, -
13512 2, II | látta, hogy a fenyegetés valósulni kezd, s még az sem nyugtatá
13513 3, XII | mondhatni tán kiváltsága.~Valószínűleg a magyar nyelv szelleme,
13514 1, IV | föl egy béresszekér őrleni valóval, s egy béressel tíz asszony
13515 2, XV | esett, de mielőtt ez állapot válsága elkövetkeznék, megbízá az
13516 2, X | tudni, hogy jobb emberré vált-e?~Meghatottan álltak egymás
13517 1, V | idő, hogy véle néhány szót válthatott; mert a nagyságos asszony
13518 1, VIII | s a puskaropogás sűrűen váltogatá egymást.~A szabados még
13519 3, IV | lőn a társalgás, nem igen váltott szót, hanem füleit hegyezé,
13520 2, XI | megkeresi, - amint be is váltotta szavát, még pedig igen híven,
13521 3, XII | erényét vagy bűnét mai napig változatlanul hagyom, még pedig azon okból,
13522 2, IV | boldogtalan, hogy ha most lóvá változnék, és a réten künn legelne,
13523 2, III | fájdalommal. András pedig állást változtatott; mert látta, hogy felhős
13524 1, III | katonás állásából csak annyit változtatván, hogy szemét oldalt mozdítá
13525 1, III | mondja a herceg egészen változván arcában, melyre valami kérlelhetlen
13526 2, III | hogy megfésüli, ha a csibék váluját a kapuban felejti; a lármás
13527 1, VII | olyan könnyű legényekké válunk mindannyian, hogy egy jókora
13528 3, XII | emléke, s a mellettük elmenő vándor önkéntelen fölnéz, mintha
13529 2, I | esztendőt úgy-e, - aztán vándoroljak, hogy kinek kellek?~- Megfogadom
13530 3, XII | magyarnak búcsúra kell ide vándorolni.~Csobánc, Tátika, Somló,
13531 1, VII | utazott, sétált, úszott, vánkos helyett ráfeküdt, s amelyben
13532 2, XVII | remegve támaszkodván föl a vánkosra.~- Nincs különben! - hagyá
13533 3, III | kis leány előtt letették a vánkost, a térdelő legényt egy kis
13534 1, XVI | hercegek romokban is dicső ősi vára, azon kihűlt évezredes vulkánok
13535 2, IV | megvirradt, a legénység készülten várá a parancsszót; de a hadtest-parancsnok
13536 1, IV | hogy a búcsú Bowring úr várakozásának megfeleljen, azaz: hogy
13537 2, III | billegtette, s olyanforma várakozásban volt, mint az inas, mikor
13538 3, II | utóbb a gróf unta meg a várakozást, és egy szédelgő inasnak
13539 1, XVII | úr küldött be, ott kinn várakoznak.~- Hadd várakozzanak.~Erre
13540 2, XVIII | kérje.~Nem kellett sokáig várakozni, az 1809-diki fölkelést
13541 1, IV | mire nem igen sokáig kelle várakoznia; mert valamint a rémek órája,
13542 2, XV | csupa kénytelenségből is várakozott.~A kis udvari kertben járkált
13543 3, IX | kend szaporán András, ne várakoztassa a tekintetes urat. Üljön
13544 1, VII | vendég körül, és így ne várakoztassuk az öregurat, ha valami sürgetős
13545 1, V | mit mond urambátyám!~- Nem várakoztatom kedves húgomat; mert még
13546 3, II | maradt néhány percig, inkább várakoztatván ötven vendéget, csak láthassa
13547 1, XVII | kinn várakoznak.~- Hadd várakozzanak.~Erre kiment a cseléd, hanem
13548 3, I | látván, hogy az ellenség a várárokhoz nyomul a futamodók nyomában,
13549 2, XV | és az egykori pajtás ily váratlanul s ily gyönyörű fogaton hajtat
13550 2, I | szigligeti meg a csobánci várban sok kincs van; de zárnyitó
13551 1, III | a herceg.~- Az apám után Varga volnék, hanem már engem
13552 2, XVI | igen beszéltek fölebb a vargaságnál, hacsak az apa készre nem
13553 3, IV | melyben nevelteték, amit várhat tőle a világ, mely az oktalan
13554 3, VI | mert a nagyságos úr már nem várhatja.~Az esteli is elfogyott;
13555 1, VII | mellé építettem; hát mikor várhatnám én őt akkor, ha a falun
13556 3, II | mohóbban kapja már a könyvet.~Várhatott volna a gróf akár vacsoráig,
13557 3, V | bízod másra, mint rám?~- Várj már egy kicsit, hadd könyörögjek
13558 3, III | rendetlenül mennek, mint a varjak; csak egyetlen egy alak
13559 2, XVIII | tizennyolcadiknak vége, s míg az ostoba varjúk hírbe keveredtek, hogy egyik
13560 3, XI | van elmondani azt, mi a varjúknak dobatik, - hisz mi köze
13561 2, XVIII | hogy egyik varjú a másik varjúnak szemét nem vájja ki, addig
13562 2, XIV | meg szívesen; de néha tart varjút, szarkát, vércsét, vagy
13563 2, I | ember feltámadna, saját vármegyéjét még Baranya vármegyében
13564 3, XI | közé tartozott, kik nem várnak dicséretet, - mert az igazságot
13565 2, XV | de nagyon sokáig kelle várnia, mert az alispán nem hagyhatá
13566 2, VIII | enni.~- Úgy késő estig kell várnunk, míg a vadászok lelőnek
13567 1, XVI | este lőn, midőn a sümegi váromladékok úgy elsötétedtek az utasok
13568 1, III | hívnak? - szólít meg egy város-hídvégi szabadost, ki szintén panasszal
13569 2, XV | kocsira ült, de a legközelebbi városból visszaküldé a négylovas
13570 2, XVI | Persze meglátszik rajta a városi levegő!~- Hiába kérdezkedik
13571 2, VI | ütődés nélkül, minthogy a városiak a szemetet évek óta ide
13572 3, VII | Keszthelyen, uram, az alsó városon.~- Nem szenved szükséget
13573 2, I(4) | kocsin is négy órányira van a várostól; tehát oda s vissza nem
13574 3, I | már a várost lövöldözte. A várparancsnok utasítva lőn a legkétségbeesettebb
13575 1, XIII | mondja az asszony, letevén varrását a kőasztalra, - nem kínzom
13576 1, VII | volt foltot folt hátára varratni, minthogy arról egy kis
13577 1, XIV | szabó egyik ruhát meg sem varrta jól, már a másikra vette
13578 2, XII | tetszik látni ezeket a kemény vasajtókat és iszonyú lakatokat, ha
13579 1, IV | mise után megszéledtek a vásárban, s ez a négy-öt bármily
13580 1, XVI | érünk.~Szomorúan mentek el a vásárból, hol a ló ára oly hirtelenül
13581 1, V | nagyságod a simontornyai vásárkor öt forintot, a komáromi
13582 3, III | Keszthelyi Helicon, hanem a pesti vásárok és lóversenyek adtak, s
13583 3, III | hanem gondoltam valamit.~- A vásárokat akarod szaporítani?~- Nem
13584 3, I | helyett, így rohant a nehéz vasasokra.~A hullámzó tömeget nem
13585 1, XIV | a posztó pedig nincsen vasból, - tehát vagy a posztós
13586 1, XIII | már bocsásson meg az ilyen vasfejű embernek, ha mondom, hogy
13587 2, XVII | mondanivaló nélkül bizonyosan nem vásítná a küszöböt; de türelmesen
13588 2, XII | megfordulna, észreveszi a vasmegyei első alispánt, ki az öregúr
13589 2, XV | érezni sehogy sem tudta.~Már Vasmegyét is elérte, s az akkori viszonyok
|