10-arato | arcan-belen | belep-ceger | celba-dugja | dugok-elkes | elkev-enged | enges-fejle | fejlo-foga | fogad-gyert | gyijj-heged | hegya-indul | indus-karok | karol-kifol | kifor-korul | korun-leany | leaso-lugas | lusta-megha | meghi-megte | megti-muves | muvet-oltoz | olunk-panas | pandu-rekom | remeg-suruj | sybil-szive | szivf-telje | telle-udvoz | ugete-vasme | vasra-vonna | vono-zuhan
bold = Main text
Rész, fejezet grey = Comment text
13590 2, XV | okoskodik az orvos.~- Akkor vasra veretem az urat, mégpedig
13591 2, IV | egy ösztöne jelentkezik, a vasszigorúság.~- Röpült a ló, - a sorokban
13592 2, XI | aranyat pedig se hosszában, se vastagában ne kímélje, legalább legyen
13593 1, X | makkfa mellett, mely jóval vastagabb, mint a többi, hogy minden
13594 1, III | nádpálcát, mellyel a falnak vastagságát és az ajtó helyét rajzolá
13595 2, VI | s mint egy megáztatott vásznat szárogatni tett ki a napra.
13596 1, XIV | ostorhegy alig ért a töretlen vászongatyához, - már is olyant ordított
13597 3, V | méltósága mellé, ki egy tarka vászonkendőt egy ott felejtett kőre terített,
13598 3, VII | sorba kínál egy úgynevezett vászonkorsót, mit már harmadszor töltött.~
13599 1, IV | óvatossággal, s új erőt gyűjt a védelemnek e módjából, mely Bowring
13600 3, I | lőn a legkétségbeesettebb védelemre, hogy a leendő zavarban
13601 2, XVIII | képest részt vegyen a haza védelmében.~A szomszédos megyék vegyes
13602 1, IX | megfutamodásnak egyszerű védelmét sem használják, s még a
13603 2, V | Atyafi, tudja-e, hogy mit védelmeznek most?~- A magunk becsületét,
13604 2, XV | saját mesterségét kelle védelmeznie, egyszersmind megtámadta
13605 3, III | volna én egy rokkafát, mivel védelmeztem volna magamat.~Látva Kisfaludy,
13606 1, VII | aztán mi is majd könyvből védelmezzük meg!~- Aligha nem! - legalább
13607 1, IV | célozván, mire amaz fejét védené karjával, addig a béres
13608 1, VII | már elkeseredéssel kezdték védeni a régit s készebb volt némelyik
13609 2, XVII | szaladgál, - és keresztanyám öle védett meg tőle, míg bekísért bennünket
13610 1, IV | ember, s ezen szokás által védettebb az erény, mintha az anya
13611 1, VII | lenyelni, ha másképp meg nem védhetné a titkot.~- Tökéletesen
13612 3, III | esze is, rogo humillime, - védi az első.~- Hagyja el, amice, -
13613 2, IX | öregurat útbaigazítsa.~- Ám védjétek, édes fiam, az élőt, - mondja
13614 2, VI | megkéré, hogy e papírt, melyre végakaratát írá, tanúképp erősítse meg.~
13615 2, XV | feledte el, hogy valami végakaratot írt alá, melyet azonban
13616 2, VIII | parasztcsizmával sem igen fogna valaki végbevinni; s minthogy az illető már
13617 1, VII | amaz, éppen most értesíte a végelhatározásról.~- Nekem is van oda beleszólóm,
13618 3, VI | lelke a Balaton legalsó végénél ültetett le a földbe.~Füred
13619 3, I | akadályozhatá azt, mit nélküle végeztek el a magyarok ellen éppen
13620 1, III | panasz hasonló igazsággal végezteték el, Bowring úr levette jobb
13621 1, VII | sürgetős dolga van, hadd végezzen vele.~Mielőtt azonban e
13622 1, IV | Bowring alig győzi hallgatni, véghetetlenül érdekli, hogy most mindjárt
13623 3, XII | legyen annak, amit most véghezvinni akar.~Azonban meg kell még
13624 2, X | azért jövet menet, egyaránt véghezvitte, bármennyit szabódott is
13625 2, X | Midőn maga maradt az öreg, végiggondolá mindazt, mi öccsének halála
13626 1, I | hogy munka nélkül lásson. Végighajszol gazdaságain, számon kéri
13627 2, IV | visszatartson bennünket a földre.~Végighaladt emlékezetével azon a néhány
13628 3, XI | megveregetné a vállát.~Festetics végighallgatván a történetet, midőn Baltayval
13629 3, XI | embert, kinek lelkét az író végighúzkodja a sáron, aztán pedig kilöki
13630 2, XVII | teszem, s azon vággyal, bárha végigjárhatnám az országot s benne annyi
13631 3, VII | s az öreg a sor elején végigmenvén, kénytelen volt leülni,
13632 3, XI | midőn Baltayval megint végignézék a keszthelyi intézetet,
13633 2, X | eredj,... fuss.~András végignézett magán, hogy nem maradt-e
13634 3, II | mellé ültette az ispánt, végignézte vele a gazdaságot, útközben
13635 3, VIII | gyaníthatá, miként az öreg is végigszemlélte a jelenetet, s midőn előbbi
13636 3, II | katonákat rég nem látta, végigvezette őket a gazdasági intézeten,
13637 3, V | hogy a Baltay-pör nemsokára végítéletre kerül, nagyon elszomorodott,
13638 1, IV | mosolyogva fogadta el a végköszöntést s a kocsist utasítá, hogy
13639 1, VIII | állat minden kanyarulás után végmenedékét úgy is arra keresi, s éppen
13640 3, X | sorai következők valának:~A végóra nagy későn mondja meg, édes
13641 3, XI | nagyobb kínja nem lehet végórájában, minthogy a léleknek halhatatlanságát
13642 2, IV | számolá el magának, mintha végórájára menne, és vallomást kellene
13643 3, X | és félelem nélkül várta végóráját: hisz annyiszor nézett szemközt
13644 2, VI | egyszersmind inté, hogy készüljön a végórára, mert a fájdalom úgy is
13645 2, IV | volna.~Gyarló élet, melynek végperce csak oly közönséges, mint
13646 2, VI | ismerkedésre idő sem lévén, a végrendeletet sem kéré elő, minthogy az
13647 2, XV | nem kapott kézbe, mert a végrendelkező és tanú közül az egyik,
13648 2, II | pedig napamat és nőmet!~A végszónál megnyílt az ajtó, az öregasszony
13649 3, X | az öreg is megkönnyezve a végszót, s midőn kendőjéért nyúlna,
13650 2, XV | mentek, hanem az alispán végtelenül elkedvetlenedett; mert érezte,
13651 2, IV | saséros (chausseur.)~A cigány végtől végig megborsózott, minek
13652 1, IV | béreseknek most mindjárt végük lesz.~- És mit felelt az
13653 1, X | szalagos állatot, melynek végvonaglásában is jól esett, hogy egy ember
13654 1, XV | kardod is van, - bugylit ne végy a kezedbe, mert ha akkor
13655 1, XVI | a vásárra, hogy paripát vegyek a fiamnak, ha még megbírjuk
13656 3, VII | elegendő arra, hogy tudomásul vegyék.~Néhány nap múlva szétment
13657 3, III | értékesebb, aranyfonalakkal vegyesen szövött, nagy meggyszín
13658 3, V | mesterséget nem érti, talán érti a vegytant, s látott már egy gyógyszerészt,
13659 3, XII | lesz ott még előbb, hadd végzem azt úgy, ahogy illendő,
13660 1, XI | hogy a halál az ő kezével végzené a véres munkát, annak még
13661 1, XI | másképpen lőn megírva a végzések könyvében, hol már előre
13662 Mon | bírja elgondolni, hogy a végzet jónak látta megállítani
13663 2, X | kézcsókoláshoz, mit el is végzett egész emberséggel, nem állhatván
13664 1, XV | ben élünk, - a világ vagy végződni, vagy kezdődni akar a század
13665 1, VII | hogy azt kívülem senki se vehesse ki?~- Ugyanannyi mázsát,
13666 1, X | hogy a vadászatban részt vehessen, - mert már felálltak a
13667 2, XVIII | rá valami, s jó hasznát veheté, mikorra csakugyan már belenőtt
13668 3, III | aztán egyszerre csak nem vehetek el kettőt is.~- Oh maga
13669 3, III | hogy ilyen nagy ereklyét vehetett magára.~Az ág, törzsére
13670 3, III | vedd legelőször hasznát.~- Vehetné más is, ha méltóztatnának
13671 1, VII | könyvért?~- Ha másképp meg nem vehetném, még azt az árt sem sajnálnám
13672 3, V | feledvén szemét, Andrást nem vehette észre. András még mindig
13673 3, VII | volt legjobb, kik részt vehettek benne, kiknek annál jobb
13674 1, XII | csöndes harmónia, melynek vékonya-vastaga szabályosan megvolt, - s
13675 3, II | vastagon kihúzni, igenis, talán vékonyabb húzásokkal is jó lett volna,
13676 1, XII | a vastag pedig engedte a vékonyabbat, mint a módosabb a szegényt,
13677 1, V | maradt még annyi idő, hogy véle néhány szót válthatott;
13678 2, VI | kevesebb alkalmatlansággal vélé bevárni az elváló percet.~
13679 1, II | európai közvélemény.~- Azt véled?~- Nemcsak vélem, hanem
13680 3, XII | kortól kezdve a magyar ember velejére azon rejtélyes hatást, melynél
13681 2, VIII | valójuk, hogy értették a dolog velejét, hogy a gróf nem azért kelt
13682 1, XVI | magamat, hogy első valék, ki véleményemet kimondhatom, hogy ennek
13683 2, XIV | pozdorjája." Az édes papák véleményének megnyerésére döntő befolyással
13684 3, II | tiszti széken a gróf maga véleményezte; de most világosan látja,
13685 2, VIII | hozott, mely a tengeri város, Velencének postacímét viselé, s a levélnek
13686 1, IX | az állatország előtt, s e véletlenben oly szépet talál, hogy az
13687 3, VII | helye marad, s az a furcsa véletlenség a kis Dunay Jolán mellett
13688 3, VIII | időig kémlelte, hogy Imre véletlenségből feledkezett-e el az ablaknál,
13689 1, XVII | visszaadá a viceispán úrnak, ki véletlenségből-e vagy szántszándékkal szólítja
13690 3, II | kevesebb.~- Elkéri tán? - vélik olvasóim.~Az még nagyon
13691 1, VII | urat valami táltosnak ne vélje valaki, különösen a mai
13692 1, VII | vacsora alatt megemlítendőnek véljük a mindenesetre jó bort és
13693 1, VIII | neki tartott, mintha házat vélne, hol menedéket remélt.~A
13694 3, II | kérdett, nem tudván mire vélni a dolgot.~- Ha nála a pipa,
13695 3, X | halódni készül, utolsónak vélt órájában önként nyúl leghalálosabb
13696 1, XI | tompa hangját ágyúzásnak vélte, s nem bírt hazakerülni
13697 1, XVI | egészen helyen kívülinek vélték a kérdezgetést; azért folytaták
13698 2, XV | mondja az orvos, - mert a vénasszonyok veszekedni is tudnak, éppen
13699 3, III | gyékényt, - zabot adj ki a vendég-lovak számára, a padlásajtót bezárd,
13700 3, III | hamar egymagán feledje. A vendégcsoport zajában Baltayné egy ablakból
13701 1, VII | következik? - kérdi.~- Kedves vendégeim jőnek, - ilyenkor hadd szabaduljon
13702 1, VII | enyémre nem, legalább kedves vendégeimért üssük össze a poharat!~-
13703 3, II | maga után húzta, sietett a vendégekhez, megkérvén őket, hogy ne
13704 3, II | váljék egészségére a tisztes vendégeknek, máskor is legyen szerencsénk,
13705 3, II | derülten ment haza, hol már vendégektől népesedett meg a kastély.~*~
13706 3, VII | szívesen megtettek, mert a vendégért azért ők is megkapták a
13707 1, XVI | kocsisára, - hát ez a Griff vendégfogadó?~- Jól tudom, hogy nem ez! -
13708 1, XII | esik olyan jóízűen; mert a vendéghívó utána megy egész a falu
13709 2, IV | küldenek egy-pár golyót vendéghívónak.~- Mit is mondott kend? -
13710 2, XIII | mint az egykori katona van vendégképp, - és idáig üldözé a határozatlanság,
13711 2, XI | jelenlevők beírák nevüket a vendégkönyvbe, mely máig a könyvtár asztalán
13712 2, XV | alispán kedvetlensége a vendéglátást meg ne zavarja.~Galiba szenvedélyes
13713 3, V | volt; a legnevezetesebb vendéglő volt a Hét választó; a legnagyobb
13714 3, IV | szeméből az álmot, mire a vendéglőbe érnek, hol egy előre küldött
13715 3, IV | meg, hogy Martonvásárott a vendéglőben ebédelnek, hol úgyis még
13716 3, VII | gróf ezt jól tudta, mert a vendéglősök szerződés szerint tartoztak
13717 3, III | raktam minden fiókra.~- Hát a vendéglovaknak kiadtad-e a zabot? - tudom
13718 3, III | vendégeket, s mielőtt a vendégnép telezajogná a házat, nézzünk
13719 1, V | nagyságos asszony - hanem ha a vendégség tetszésedre volt, hát jó
13720 3, VII | karjára fogván mutatá a vendégseregnek, mely harsogó éljenekkel
13721 3, VII | jobb ízűn eshetett, mert a vendégszeretet olyan embertől jött, ki
13722 2, XIII | kételkedhetünk, hogy a gróf vendégszeretete temérdek embert vont a kis
13723 3, XII | szeliditse.~Az igaz, hogy vendégszeretetünk, nagylelkűségünk, barátságunk
13724 1, IV | két búcsúi vendéget, kik a vendégszerető pap udvarán szálltak le
13725 1, XVI | vacsorának vége lőn, lementek a vendégszobák felé, hogy az út fáradalmait
13726 1, VII | vendég eltávozott korán, vendégül híván a két ifjabbat is,
13727 3, IX | mikor ilyen érdemes úri vendégünk van, - menjen kend szaporán
13728 1, I | fattyúk rémülve bújtak a vénebbek mögé; - s midőn valamivel,
13729 2, X | munka nem esett terhére a vénembernek, azért jövet menet, egyaránt
13730 3, VIII | megszánjátok éppen úgy, mint azt a vénembert, kinek eszébe jutna ősz
13731 3, IX | magnifice, hanem salva venia, az az egyetlenegy is diák
13732 1, VII | egyet, s ha aztán elő kell vennem, csak bólintson egyet a
13733 3, IX | pört, úgy-e?~- Bizony nem venném meg öt garasért az egész
13734 3, III | fontos érdemeit kérdésbe vennők, minthogy ma is csak olyan
13735 3, X | elijesztgetni.~A tetőt megnyomta a vénség, itt-ott egy szarufának
13736 2, I | nek, Józsát pedig késő vénségében is "Gyuri"-nak hívták.~Ahol
13737 3, III | éppen az ő büntetése, hogy vénségének aztán nem volt öröme! -
13738 1, XVI | reszketegséget, mely hasonló véralkatú embereknél nem bír addig
13739 3, IX | mindkettőnek igaza van.~- Anyjuk, Verbőczyt ilyenképpen még nem magyarázta
13740 3, VI | koldusok, - mondja az előbbi verbunkos fiatalember, nagy kínnal
13741 2, XIV | néha tart varjút, szarkát, vércsét, vagy Mátyás madarat és
13742 2, XVIII | orvos, mérnök, hogy ahol a verebeket akarták kővel dobálni, ott
13743 3, III | vagy csibét fog, vagy egy verébfiút, s ott az orra, ott a körme,
13744 1, IV | nem volt még igazi okuk a verekedésre az izengetésen kívül, -
13745 2, V | Szívesebben menne visszafelé, ha verekedhetnék, legalább azt vélné, hogy
13746 1, XIV | olyan goromba, hogy bottal verekedjék, - mondja András, mire a
13747 1, XIII | az időben is megtartotta verekedő természetét, s az ütés abban
13748 3, X | kínosan nézett elfolyott vérére, hisz nem versenyezhet többé, -
13749 3, III | pár ezüstgombbal és egy veres nadrággal úgy megelégedett,
13750 1, XI | halál az ő kezével végzené a véres munkát, annak még örvendeni
13751 3, VIII | tudásával, hogy amint annak verése megszűnik, vége az életnek,
13752 3, VIII | meghiggadt, s míg az ifjú szíve verésében érzelmeket ápol, ti előveszitek
13753 3, II | fussak; különben száz botot veret rám!~A cigány szavain Püspöky
13754 2, IV | mindenütt, hol magyaroknak vérét ontják?~- Mindenütt ellenség! -
13755 3, VIII | De ti bölcsek vagytok, véretek meghiggadt, s míg az ifjú
13756 2, XV | az orvos.~- Akkor vasra veretem az urat, mégpedig mindaddig,
13757 1, X | többit, ameddig elbírja még vérevesztett lába.~A szabados egy fa
13758 1, VII | üstökös csillag.~Helyre vergődének a vendégek, s az egyik teremben
13759 3, XII | valahára olyan állapotra vergődhetik, minőt otthon az angol göbölyöktől
13760 3, III | keresztül alig tudott idáig vergődni, s éppen ezért vezetteti
13761 2, XVII | volna, - bizony tán félre is verhetnénk.~- Beszéljen kend okosabban,
13762 3, IX | csak úgy csörgedezik le a veríték.~- Süssenek, főzzenek szaporán, -
13763 3, VII | legyünk.~- Ejnye, hogy a fene verjen meg, - mondja amaz, - hiszen
13764 1, IV | konvenciós cseléd, puhára verlek ma, azt elhiheted, azért
13765 2, XIV | XIV.~"Such's verloren."~Volt valaha egy uraság,
13766 3, VII | magyar a másiknak ásná meg vermét.~Volt egykor olyan pusztulás
13767 1, IV | helyére megint új embert vernek földhöz, a korcsma ablakain
13768 2, XI | gyöptől, hisz a legnemesebb vérnek első cseppje azért nemesedett
13769 1, VIII | Nem sokára nagyobb lőn a vérnyom, s nem kételkedék, hogy
13770 1, VII | ifjú gróf szállásáról hozzá verődött, s utóbb nem állhatá, hanem
13771 2, XIII | magyart~A fél világ uralja,~S vérrel szerzett szabadsága~Soha
13772 3, IV | volna, s ekkor már egy-két vers a kedvenc emberektől közszájon
13773 2, XIII | mert hiszen az akkor is versben beszélt, mikor az apja versírásért
13774 2, XIII | beszélgettek, utóbb néhány verse szájról-szájra ment, azután
13775 2, XVIII | csavargó utain, szűntelen a verseket mondogatván, melyek emlékéből
13776 2, XVIII | megcsókolná, végre midőn a versekhez ért az öreg, nem talált
13777 3, X | elfolyott vérére, hisz nem versenyezhet többé, - s midőn Pistával
13778 3, III | növendékeim pályakérdésekre fognak versenyezni, - ének, színdarab, zene,
13779 1, XVI | mintha a jóságban másik is versenyzett volna vele, de ennél, ha
13780 2, XIII | tűzbe lökték: mert valami verses könyvnek szaladt híre, melyről
13781 2, XIII | megfogadtatá vele, hogy versét soha sem ír; - s íme, Magyarországon
13782 2, XVIII | megkérdezni, hogy ehhez a vershez van-e még több?~- No még
13783 2, XIII | versben beszélt, mikor az apja versírásért megcsépelte, és megfogadtatá
13784 2, I | utóbb az építőmester is vérszemet kapott, s azt mondja:~-
13785 3, III | történetnek?~- A somlói vérszüret! - feleli Kisfaludy, kit
13786 1, XIII | valamint az apothecát sem vertálom magyarul gyógyszertár-nak.~-
13787 3, I | csapást kelle kiállnia.~A vérteseket nem lehet többé tűzbe szorítani,
13788 3, I | fegyver előtt, mely csak a vértet keresé, hogy annak horpadása
13789 3, I | nem is kételkedvén, hogy e vértezett sereg szeletre vagdalja
13790 1, XV | vagyunk kalmárnép, s ha a vérünket kérik, annak árt nem szabunk
13791 2, III | hűségben egy oly érzelem, mely vérvegyületében az igaztalanságot nem tűrte
13792 2, V | lovast, messze fölöttük vervén el a golyók, s így minden
13793 1, VIII | töltésre, s onnét a nagy vérvesztés után is a vadaskertbe ugrott.
13794 1, XI | emberek között járt, az a vérvörös szalag, mely fölbomlott
13795 2, VIII | nehézségeket, - szíve gyakran vérzett, a vér nála sebesebben járt,
13796 2, V | összetapogatni és látja, hogy combja vérzik, de a másik is hasonlóképpen
13797 1, X | sebzetteket, melyek erősen vérző sebeik dacára nyugodtan,
13798 1, XIII | akkor is azt mondja, hogy én vessem a tűzbe; hanem bele is vetem!~
13799 2, XI | tartózkodik valaki a földre lépni, vessen legalább magára keresztet,
13800 3, III | vigyázzon a gazda: szélben ne vessünk, esőben ne arassunk; s ha
13801 3, X | barmaik valamiképp éhen ne vesszenek.~Pista volt a legutolsó
13802 1, XIII | azért hivattam én, hogy mink vesszünk össze, - mert ebben a pörben
13803 3, VII | legutolsó lenni, s ha a mohácsi vész után ennyi millió árva van,
13804 3, V | De hát igazán magadhoz veszed öcsémet?~- Mégis könyörögsz! -
13805 2, V | hallgatnának és a megközelítés veszedelmes lenne.~Sűrűn patakzott a
13806 1, XVII | fölkelést Zala megyében veszedelmesnek tartom.~A szó elröpült,
13807 2, XV | az orvos elszánta magát a veszekedésre, még ha gorombaságra kerülne
13808 2, XIV | tanúkkal, kézirat-utánzással, veszekedéssel, rágalommal és megvesztegetéssel
13809 2, VI | Hát nekem mit ád az úr? - veszekedik a szabados.~- Neked is küldök
13810 1, XIII | száradt embert, hogy pénzért veszekedjék Baltay helyett, és mutassa
13811 2, XIV | szerencsés utat", - hanem veszekedve ül a kocsiba, s midőn a
13812 2, IV | Nyugodjunk meg, barátom, - veszély ideje van, hol áldozatok
13813 1, XVII | alatt; félvén, hogy a gróf veszélyezteti magát; s a gróf e rángatás
13814 3, XI | tudnám, maradékom nincsen, veszendőnek pedig kár volna itt hagyni.~-
13815 1, IV | szabados egész dühvel, - hadd veszlek kézre benneteket, - mondja
13816 1, XVI | embert jó formán be sem vesznek emberszámba, - hanem megbámultatják
13817 3, XI | Kenyeretlen" csárdást éhen veszni ne hagyják, - s ámbár a
13818 3, VII | szomszéd irgalomból sem vesződik ennyi haldoklóval, s végre
13819 2, VI | lábadat elvágják.~- Soha se vesződjenek az urak vele, - mondja Pista, -
13820 2, VI | hanem most már nem is vesződöm ám vele; ha valami jó tanyára
13821 3, II | a jó barátok a múltakkal vesződtek, a gróf megérkezett. Rendre
13822 1, VII | saját gondolat tárgyával vesződvén, - nézze meg kend a grófot,
13823 1, XVI | elnyúló Bakony és Balaton, Veszprém, Pápa és Keszthely között
13824 3, VI | néhány Zala megyei család, a veszprémiek meg is fürödtek ott, s egy
13825 3, VI | mely Keszthelyről Somogy- s Veszprémmegyén keresztül még Fehérmegyén
13826 2, VII | hogy ő kamarás kulcsát veszté el?~- Tudom, fönséges uram.~-
13827 3, III | már a kanapémon maradna veszteg, míg valaki leszorítaná.~
13828 2, X | legalább nem értem rá a széken vesztegelni, hol néha jobban megöregszik
13829 1, XI | látott.~Míg a fának oldalában vesztegelnie kellett, s a golyók mellette
13830 2, X | tejéről lemaradt, nem igen vesztegette a csókot; hanem ez a kis
13831 1, XI | valának a falutól, honnét vesztére szaladt ki ma reggel, s
13832 2, XIV | osztja föl kliensei közt a veszteséget, hisz arra majd legutolján
13833 2, IX | kivált az iszapból azon veszteséggel, hogy egy pár sarkantyús
13834 3, IX | zagyvalékból - talán a hóna alól vesztette el a pört?~- Nihil horum,
13835 3, II | győri ütközetet számításból vesztették el velünk?~Baltay éppen
13836 2, VI | elgyengült embert kocsira veték s a többi hullával vitte
13837 1, VII | példán más is.~Elengedhetlen vétek volt előtte minden, mi az
13838 2, VII | gyűlésen.~- S mit tart ön ama vétekről?~- Magam is elkövettem volna,
13839 3, IX | huszonnégy óra múlva a levél vétele után személyesen ott lesz.~
13840 3, XII | egyháznagyjai angol pairekkel vetélkedtek, s hol az államélet s a
13841 1, V | ember hallatlan dologra vetemedett, s egy asszonynak, tudniillik
13842 2, VIII | gróf, napkelte után már a veteményesek között szaladgált, s minthogy
13843 1, XIII | kötelességem az első, s az ellen véteni nem fogok.~- Húgomasszony!...
13844 2, VI | s benne oly puha ágyat vetettek, hogy sok rossz ágynál többet
13845 3, III | nem tudom, hogy valamit vétettem volna az asszonyok ellen,
13846 3, XII | természetes józan eszébe vetjük bizalmunkat, sőt attól követeljük,
13847 2, X | ha már egyszer meggyónta vétkét, - hiszem, hogy meg is bánta,
13848 2, XV | megtaláljuk!~- Meztelenre vetkőztetve, - nevet az orvos.~- Ó,
13849 1, III | gombolva, mintha éjszakára sem vetnék le, - aztán fején asztrakán
13850 2, II | gróf, hanem én, - tűzbe vetném a rovást.~- De mit mondana
13851 3, III | személyes barátaimon kívül alig vetődik oda valaki, hanem gondoltam
13852 2, I | midőn elhelyezkedék, búcsút vettek a gróftól, ki gyalog maradt
13853 3, V | nagygyűlés napján főtt kukoricát vettünk az utcán, s aztán kardosan
13854 1, IV | a nő, férjének dolmányát vetvén vállára, s a széles országúton
13855 1, XVI | hogy inkább a kandallótól vevé a szükséges világosságot,
13856 1, IV | kiált Bowring, kit észre nem vevének a nagy lármában, hanem azért
13857 2, XV | akár cserére, akár pedig vevőnek, ha Galiba Pál az alkut
13858 3, XII | megérthetjük egymást.~A vezércikk a következő:~A természetes
13859 3, I | elvetné, észrevették a hibát a vezérek; hanem már oly nagy volt
13860 1, VI | édes lányom, - ezentúl vezéreljen a jó isten, és kísérjen
13861 2, VI | elmegyek én könyörögni ahhoz a vezérhez!~- Csak oda ne menj édes
13862 1, XII | bezártáig.~Az egyszerű ösztön vezérlé e kart, mely vagy ötven
13863 2, VI | rossz katonája leszek a vezérnek, mert annyit gondolok rád,
13864 1, IV | Józsi! - kiált a hídvégi vezérre, - már most én is itt vagyok,
13865 3, XII | mellőzvén az egyetlen jó vezért, a legnagyobb életveszélybe
13866 3, X | tanyája legyen, amíg lehet; - vezesd össze a két gyermeket, hogy
13867 1, I | csakugyan szólítsunk meg, hogy vezessen vissza bennünket Ázsiába,
13868 1, XI | gazdátlan ló nyergelten ment vezetéken, gondolatjában fölült a
13869 3, V | sorsnak, hogyan és merre vezetgeti őket? Hanem akárkinek inkább
13870 1, XV | s holnap reggel szemlére vezethetem őket.~- Ez hatalmas kezdet, -
13871 1, XVI | róla, hogy hozzászoktunk a vezetőhöz? - s az lenne a jó szerencse,
13872 1, XVI | aztán meg sem nyugodtak a vezetők, hanem elmentek.~A lámpavilágnál
13873 3, VII | elkísértem idáig, nem kell vezetőnek az öreg András, már most
13874 2, XI | kirendelt szállásra egy vezetővel, minthogy Keszthelyen, mint
13875 3, III | vergődni, s éppen ezért vezetteti magát Etelkével.~- De majd
13876 1, IX | Pistával a vadászkör felé vezettette magát.~A látvány érdekessége
13877 3, III | leányt, egy nagy szekrényhez vezetvén, melyből hamarjában két
13878 1, I | hányadfű, - a "Ráró" csikó Vicay-ménesbeli vagy Eszterházy; s ezt nekem,
13879 1, XVII | leveleket a fő-, az meg a vice és még vicébb nótáriusoknak,
13880 1, XVII | fő-, az meg a vice és még vicébb nótáriusoknak, hogy olvassák
13881 1, XVII | irat ment kézről-kézre a viceispánig, ki aztán elolvasta, hanem
13882 2, XVII | Nos, mit látott meg a vicispán? - kíváncsiskodék a herceg.~-
13883 3, V | Ezen naptól fogva mindig vidámabb lőn az öreg, Galibának megírta,
13884 1, IV | megegyenesül a dunántúli vidék, és mérföldnyiről meglátszik
13885 3, IV | az asztalhoz leültek, a vidékbeli legrosszabb cigánybandák
13886 1, VIII | szemét az előtte terülő vidéken, melynek mindig nagyobb
13887 2, IX | barátom, talán járt azon a mi vidékünkön?~- Enyingre való vagyok,
13888 1, XV | szomszéd, vagy a jó barát vidítsa föl, - s a cigányok a nagy
13889 1, XII | őrmester markába vágott, s a víg pajtások körülfogák a gyönyörű
13890 1, XII | Pista most ért még csak a vigadozók közé, s az őrmester jó szívű
13891 1, XVII | fölkeresni, - s hogy napjai vigasz nélkül ne legyenek, megalapítá
13892 1, XIII | fogván meg a herceg kezeit, vigasztalj meg engem is; mert már kifáradok.~-
13893 1, XI | zokogva siratta.~Az anya vigasztalni kezdé, anyai eszével átlátván,
13894 2, XVII | nézzünk körül, tán lesz annyi vigasztalódásunk önmagunkért, hogy az utolsó
13895 1, XI | is mondtak neki egy-két vigasztalót, a végre Pista is megszólamlik:~-
13896 2, XVII | róla.~Volt idő, midőn egy vigyázatlan szóért könnyen rákiálthatták
13897 2, VII | előtt kimondani mindenesetre vigyázatlanság lenne!~- Ma sokat meg lehet
13898 1, XV | szolgálnak a szemnek, de a vigyázatlant könnyen eltemetik.~A társaság
13899 2, VIII | a hálóterem ajtaját nagy vigyázattal benyitotta, és a hortyogó
13900 3, XII | Magyarország. Amely lóra azért kell vigyázni, mert megrug, - annak még
13901 2, VIII | naptól fogva a tanár sokkal vigyázóbb lőn, tanítványaival kíméletesebben
13902 3, VIII | vigyáz jobban?~- Hát mire vigyázzak, édes András bácsi? - kérdi
13903 3, II | bizonyosan elolvassa, - s ez még, vigyázzunk rá - még pénzen is megveszi.~*~
13904 2, XVII | a földön, hogy izenetet vigyek el a más világra az után,
13905 1, IV | ne búsuljanak, hogy hiába vigyék, mert majd mindenikbe raknak
13906 1, XVI | öröme nem kicsiklandozott vigyorgás, - egy szóval magyar ember, -
13907 2, XV | ki is vagyok fizetve, - vigyorog amaz, - még a hintót is
13908 3, X | födetlen fővel állt meg a viharban, jól esett neki, mikor a
13909 3, X | valamely megszorult utast a viharok künn szorítottak volna,
13910 3, X | később az éjszaki szél újabb vihart hozott, s nem maradt embernyom
13911 2, XI | valamiképp egy darabban vihessem el.~- Miattam meg nem halsz, -
13912 1, III | öllel most egyúttal kiebb vihetnéd ezt a házat, s így aztán
13913 2, XI | az alkonynak maradt annyi világa, hogy a falábas embert megismerhessük,
13914 3, XII | kupecek, ügyes zsebmetszők, világhíres csalók, - csak ide azzal
13915 1, XV | a nyugalom és méltóságot világítá meg, aztán Dunaynak mondá:~-
13916 1, XVII | dolgot illő helyén igaz világításba állítani, már a székvárosból
13917 1, XVI | az istállóból, lámpással világítván a megérkezettek elé.~- Megvetetted
13918 3, VII | értvén a szájtáltókat, vagy a világlátókat, hanem azt a kis csoportot,
13919 3, VIII | szétvagdaljátok azt, s megmutatjátok a világnak, hogy nem hús, nem porcogó,
13920 3, XII | a magyar nyelv szelleme, világossága és szerkezete gyakorolja
13921 2, III | lefaragott.~Az öreg az ablak világosságához tartá a jól ösmert rovást,
13922 1, XVI | kandallótól vevé a szükséges világosságot, s aztán lelkesült hangon
13923 3, VIII | Ne bántsátok tehát azt a világrendet, mely úgy akarta, hogy egy
13924 2, XI | Visszaeresztettek a más világról, Pista? - kérdi megdöbbenve
13925 3, XII | még nagyobb, hogy nálunk világtörténetet, földrajzot, statisztikát
13926 1, IV | három kévét kap föl egy villára a mi emberünk, pedig két
13927 3, X | idősebb hölgy, kiről a szépség virágai nem szálltak el, ámbár az
13928 3, XI | egy keresztet, s a mező virágaiból még koszorú is került.~Ledűlt
13929 3, VII | tömeg ember kéredzett, s a virágállványokat mászták meg, hogy a leültetést
13930 3, XII | a keresztnek új szedett virágból volt egy koszorúja, s egy
13931 2, I | föld, mint nálunk, - hol virágcserépbe ültetik a búzamagot, aztán
13932 1, XII | gyereket.~- Arra való a virágnénémasszony, hogy bokrétába kössék! -
13933 3, III | szövött, nagy meggyszín virágokkal átvert rokolya volt, mit
13934 3, XII | parlagkülsejű Magyarország mívelt, virágzó édenné legyen.~Eme vezércikkre
13935 2, IV | köpönyegszárban vetett eléjök, s a virgonc legények pipaszó mellett
13936 3, III | otthon nehezen keresett.~Virradóra vége lett a mulatságnak.~
13937 3, III | játsszák.~A mulatság világos virradtig eltartott, minden legénynek
13938 3, VI | legtöbb a kártya mellett virraszt. - Elakadt itt a szó; mert
13939 1, XVI | szobába, a kocsmáros gondot visel addig, míg mi odaérünk.~-
13940 2, XI | kedves pajtásom, azért csak viseld békével, talán jobb útra
13941 2, VIII | város, Velencének postacímét viselé, s a levélnek címén fölül
13942 1, IV | abban az időben tiltott viselet volt, s míg azt kis ujjára
13943 1, III | ki milyen ember a maga viseletében, olyan nevet kap, aztán
13944 2, IV | csak azt a gyanúsítást viselhesd el, mit egy pár gyarló hazánkfia
13945 3, V | csapás lenne, minőt el nem viselhet egy olyan ember, kinek az
13946 3, VII | ruha, más ember meg sem viselheti.~Halódni akart a nemzet,
13947 2, IX | reggelig is jól gondját viseli, reggel pedig úgy is hazamehet,
13948 3, XII | kik olyan hosszú körmöket viselnek, hogy egy egész napig csak
13949 2, IV | lennek, - mert könnyebben viselném azt a terhet, mi az áldozaté,
13950 3, III | magyar lányok menyegzőn viseltek hasonló szövetet, s egyike
13951 2, XIII | elolvashassa.~Furcsa, ez a lap még viseltesebb is, mint a többi?... Hogyne?
13952 2, XII | ragaszkodás, mellyel minden tiszt viseltetik hercegi ura iránt. Csapó
13953 1, XIII | valamint confirmatio, citatio, visitatio, vacatio, jurisdictio, convictio,
13954 3, X | összefogózkodék, s a nyomorult viskóban ölelkezék össze a rég küszködő
13955 1, III | mely ezt a sok rendetlen viskót rendbeállította, és ha már
13956 1, XVII | levél, azt végig olvasá, s visszaadá a viceispán úrnak, ki véletlenségből-e
13957 3, XII | máshol, mert még a koldus is visszaadja sok helyütt a kenyeret;
13958 1, VII | nagylelkűségét megnyerhetem, visszaadom neki, hogy maga vesse tűzre.~
13959 3, III | lyukból s ha napfényt lát, visszabúvik, mert még negyven napig
13960 3, IV | egykedvűséggel, a könyvet pedig visszadugta oldalzsebébe, hol azt rendesen
13961 2, XV | akárki mellett, egyszersmind visszaélt azon szívességgel, hogy
13962 3, XI | nyomta, - de midőn újra visszaélte a múltat, s elért a jelenig,
13963 3, IV | hallgatta, ha még valaki visszaemlékezett, hogy mennyi fura dolgot
13964 2, XV | szerencsétlen ember tisztán visszaemlékezni, azt ugyan nem feledte el,
13965 2, XI | is egymás mellé állnak.~- Visszaeresztettek a más világról, Pista? -
13966 2, VI | Mielőtt a halotthordók visszaérnének, egy négy lovas parasztkocsi
13967 2, I | midőn a falubeli kutyák visszafordították, s a gróf meg is fordult,
13968 3, III | hogy előre nem megy, hanem visszafordul.~Lássák önök, ezt kínos
13969 1, X | üldözött vadnak itt kellett visszafordulnia, ha menekülni vágyott. Mint
13970 1, XI | ostoron, nem mert többé visszagondolni az elmúlt kedves tárgyra,
13971 2, XVIII | földre a nyomorúság, de ha visszagondolunk a jelenből az elmúlt tíz
13972 1, IV | angol szigeten nincsen.~Visszahelyezkedék Bowring a kocsiba.~- Nos,
13973 1, XVI | Ha az isten szerencsét ád~Visszahozom szivemet,~S borostyánnal
13974 1, XVII | szavait, melyeket többé visszahúznia nem lehetett, és bár iparkodék
13975 2, V | reggeli napnál, hirtelen visszahúzódának, észrevévén előbb a két
13976 3, VII | fordul neki, s amerre ő előbb visszahúzódott, most minden ember arra
13977 1, VIII | anélkül, hogy az ösztön visszaindítaná. Nem bírt elválni a falu
13978 3, XI | megrakodván élelemmel és szalmával visszaindult, de az erdőbe nem mert behatolni,
13979 2, XVIII | a távolból is néhányszor visszaintegetett.~Amint a vendégek elmentek,
13980 3, X | föltette magában, hogy másnap visszajön, nehogy ínségben feledje
13981 2, VIII | csöndességben, hanem midőn visszajőne, a teremnek kellő közepén
13982 3, XI | osztozkodó nép, hogy a temetésről visszajővén elosztozzék a maradékon,
13983 3, VIII | szárnyán állt, hol a víz újra visszakanyarodik, s meghozta a küldött rózsát,
13984 3, IV | esett neki, nem mintha a visszakívánásban nagy bókokat csinált volna;
13985 2, XVII | fáradt a természet, hogy visszakívánta az erőt az élőtől, és kiéhezte
13986 1, IX | megállván, mintha jogát akarná visszakövetelni a csalitnak kedves árnyékából,
13987 2, XV | a legközelebbi városból visszaküldé a négylovas fogatot az alispánnak.~
13988 1, VIII | s éppen azért a kutyákat visszakürtölé, látván, merre tévedez a
13989 3, II | után úgyis olvasni fog, visszamegy, a pápaszemtartót a fülezett
13990 1, XII | időre eleget tapasztalék, visszamegyek Bécsbe, s addig el nem jövök,
13991 3, I | kipihente magát, rögtön visszamehet. E szavak után pedig a mellékterem
13992 2, IV | megadná a hatszázat, ha visszamehetne, akkor könnyen elhihetjük,
13993 1, VIII | kertbe, honnét többé nincsen visszamenekülés; a szarvas fölszaladt az
13994 1, X | ötvenlépésnyire; hanem már késő visszamennie; mert éppen ezen pillanatban
13995 2, XV | volt Galibának s minthogy visszamenőben éppen az istállók előtt
13996 3, VI | midőn estefelé a társasághoz visszamentek, annyira megtért, hogy ezt
13997 1, VIII | tájékozza magát, s midőn visszanézett a falu felé, még állati
13998 3, II | ébersége egyetlen egy napon visszapótolhatja; azért derülten ment haza,
13999 1, XI | haldoklóba, hogy erre a világra visszarimánkodja.~Látta a zöld mezőt, melyre
14000 2, III | a kastély emeletébe, de visszásan tetszék neki, hogy sem Andrást,
14001 1, VIII | állati eszében is valami visszásság jelenkezék, hogy ily messze
14002 1, X | aztán a szalagot úrnőjének visszaszolgáltatja.~Midőn a lelődözötteket
14003 3, IV | nem ismervén azt, ki őt visszatartóztatni szándékozott.~- Már pedig
14004 2, IV | szála húzódik meg, hogy visszatartson bennünket a földre.~Végighaladt
14005 3, III | a lány a nagy keresésből visszatér, már az öregasszony maga
14006 1, IV | Bowring úr előbbi hitéhez visszatérne, s addig kínzaná a herceget,
14007 2, XIII | Sándor.~Kisfaludy már éppen visszatérőben volt, és messziről látá,
14008 2, IX | elfeledkezvén a pipáról, megint visszatette.~András mindenféleképen
14009 1, XVI | élv.~Gróf Dunay csöndesen visszatolá székébe a nyughatatlan hallgatót,
14010 1, XII | fiam? - kérdi a herceg, visszatolván a fiúnak süvegét, mit az
14011 1, IV | mondá a béres, némileg visszatűrvén ingujját, melyen az izmok
14012 1, XV | közül az felelt, ki a címet visszautalá, de kit tán önök is fölismertek,
14013 1, XIV | adománya, és ha akarja, megint visszaveszi, - mert az övé.~Ez már aztán
14014 1, VII | Midőn a csigát megérintik, visszavonul csontházába, s addig elő
14015 3, VI | erdő szélére, midőn a nagy visszavonulás volt.~- Fönséges uram, -
14016 1, VII | Baltayt olyan kegyelettel visszük végig, mintha csak tulajdon
14017 3, VII | grófhoz fordulva mondja:~- Ezt viszem el, méltóságos uramnak engedelmével.
14018 3, XII | is, hogy az ökröt Párisba viszik, hogy aztán az összehasonlítás
14019 3, XII | sem érek rá megvakarni, ha viszket.~- Ha ráért volna az úr,
14020 2, X | s a szíves kézszorítást viszonozni sehogyan sem merte, csak
14021 1, IV | kedélyes tréfát mosolygással viszonozta.~- Nagyságos uram, az ilyen
14022 1, I | néhány száz; felel reá, de viszontkérdé: hát te?~- No, tudod barátom,...
14023 1, III | uram?~- Az ára?! - lőn a viszontkérdés, az árát is megmondom, Kajári
14024 3, XI | egymást, mindenik örvendett a viszontlátásnak, s midőn az első kérdezkedéseken
14025 3, VIII | látja, hogy Imrének olyan viszonya van, melyet eltagadni alig
14026 3, V | nagyon jól tudta, hogy olyan viszonyba került, hol egy kéznek sok
14027 2, XII | családtagul tekintetik, s ezen viszonyból magyarázható az a ragaszkodás,
14028 2, XIV | kezdett, de nem folytatott viszonynak szomorú emléke.~A szobának
14029 2, XV | Vasmegyét is elérte, s az akkori viszonyok miatt az alispánnál kelle
14030 1, XIII | egyenetlenséget, nem hozakodék elő a viszonyról, - ő most barátját jött
14031 3, V | elszomorodott, mintha félne, hogy e viszonyt a pörnek kimenetele agyon
14032 2, X | nézett, mit a gyermek nevetve viszonzott, és hangosan kacagott.~A
14033 3, XII | Extra Hungariam non est vita? - kérdi valaki, kinek én
14034 2, XV | lőn, s az ügyvéddel hosszú vitába keveredett, hogy az alispán
14035 3, III | úgy kellett volna neki, - vitatja a nő, - egy körömnyit sem
14036 3, VII | harmadik fiatalember, ki a vitatkozóval bizalmasabb lábon volt.~-
14037 2, X | méltóságos asszonyom, - vitázott András - Aztán van itt egy
14038 3, XII | a jobbágyok sorsa fölött vitáztak, - hány nagyúr mondá, hogy
14039 1, V | úgy beleszokott a gazdaság vitelébe, hogy hétköznap még a csizmát
14040 1, XII | kantárszárat, hogy a hang után vitesse el magát, s elérje a dalt,
14041 1, IV | álljon, hogy legyen min haza vitetni magát.~- Megmondjuk, öcsém-uram,
14042 1, XI | anélkül el nem kerüli, hogy a vitézek előtt le ne venné süvegét,
14043 1, XVI | Tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Kisfaludi Kisfaludy Mihály
14044 3, X | gondolat: nézd, ezer meg ezer vitéznél vitézebb ember vagy!~Nem
14045 3, XI | reá.~Pista néhány csonka vitézt rakott föl kocsira, s ezekkel
14046 1, XI | nem nyergelték volna. Oly vitézül ölte és vágta már az ellenséget,
14047 2, XVI | gombócot.~- Nem is a gombócért vittük oda; mert gombóc itthon
14048 3, VIII | indulatot, mely lelkében csatát vív, mert az jutott eszébe az
14049 1, VIII | állatnak természeti ösztöne vívódni kezdett azon megszokással,
14050 2, XIII | fejezetet, s midőn már a vízbeugrás, főbelövés nem használt (
14051 2, VIII | gyökeret vert, s mint a vízcsöpp, mely a papíron odább ázik, -
14052 3, V | volt, hanem azért a Duna vize akkor is használt sokról;
14053 3, V | zsebkendő elejtés, szék adás, vízhordás, köpönyeg feladás mind igen
14054 1, III | kalpag van, hóna alatt pedig vízirányosan fekszik egy aranygombos
14055 2, IV | az ország törvénye, s a víznek túlpartján ha meghallják
14056 2, XV | megdöbbent, midőn Budáról a vizsgálat elrendelteték; azonban ily
14057 2, XV | minél messzebb, hogy további vizsgálódásoknak tárgyává ne legyen.~Sehogy
14058 2, XII | Az alispán úr kíváncsian vizsgálódik szerteszét s midőn már majdnem
14059 2, VI | fölügyelőhöz fordult, ki sebeit vizsgálta s midőn combjában a nagy
14060 1, VIII | közelében.~A vér nem vált vízzé, s az elkényeztetett állatnak
14061 3, X | sűrűig, s kalapjával vagy a vödörrel merített vagy neki hasalt
14062 2, I | hogy a jólelkű gróf nem voksoltatta meg a három vármegyét, különben
14063 1, II | vagyunk azt mondani, inkább volnánk Magyarországban birkák,
14064 1, IV | népesedünk meg isten jó voltából, - s ha végig nézünk a menyecskesoron,
14065 2, IX | pedig közel voltam.~- Közel voltál? - kérdi Baltay gyanakodva.~-
14066 1, XIV | tudományokról és azoknak nehéz voltáról.~Az úrfi megbámulta a betűket,
14067 2, XI | büszke vagyok arra, hogy ti voltatok a hatalmas magyarok, s ezt
14068 2, XVII | nagyságos uram, aztán annyi jó voltával éltünk, hogy bizony nagyon
14069 2, X | volt, - megsirattam; de vőmet fiamként szeretem, s én
14070 3, XII | korszak nagy fájdalmak és vonaglások közt született, s kevésbe
14071 3, III | térdelő legényt egy kis vonakodással bár, de mégis megcsókolta,
14072 3, XII | kimondásától ma már nem vonakodhatunk, s én részemről tettem annyit,
14073 3, I | francia ágyúk, s a felső vonal már a várost lövöldözte.
14074 3, VII | előszeretetben akár a legszélső vonalig mennek is el.~Néhány óranegyedig
14075 2, V | állást vegyenek, s az egész vonalnak hossza megállapodni látszék.
14076 1, X | Megint néhány szarvas akar a vonalon átvágni, az állomásokon
14077 1, X | fánál, s magunk kimegyünk a vonalra, mely az erdőnyílások hosszán
14078 3, IV | rajzónt, s az ácsmértéket vonalzónak használva, aláhúzza a tételt
14079 3, VI | egykor vele is tettek, hogy vonalzóval mérje ki, melyik szónak
14080 1, IV | fiatalembert, kinek keleti vonásai csak úgy lehettek íródiáké,
14081 1, VII | kerül. - A rovás a harmadik vonásnál megtelik, - azt a házból
14082 1, X | az egész csapat, hogy egy vonásnyira ki nem tért az útból még
14083 3, XI | látta, - megérté, hogy e vad vonásokon az erő duzzadt ki egykoron
14084 1, VII | hajdú készen lőn a harmadik vonással, azt mondja:~- Hallja kend,
14085 1, XIII(3) | diki törvényeknek a nyelvre vonatkozó része nagyrészben az ő törekvéseinek
14086 3, XII | kitérés után korrajzomra vonatkozólag van még nehány szóm.~Kisfaludynak
14087 2, III | oldalba rúg, mire az kínosan vonítva ment el a kazalok közé; -
14088 2, XVIII | nagysád hazafiúi áldozatát nem vonja meg, - itt van a nádori
14089 2, VI | furcsa tréfa kemény büntetést vonna maga után.~Eleget tanácskoztak,
|