Fejezet

 1 10|           udvari ágens, nagyságos Keszy Balázs úr, nőtelen, gazdag
 2 10|       megint dög vagyok, - mondja Keszy Balázs úr Sándorffynak,
 3 10|         Majd elfeledtem, - mondja Keszy Balázs úr, hírtelen kifordulva -
 4 10|  Sándorffy nevetve távozott; mert Keszy Balázs úr mindamellett,
 5 11|             Az én kőszívű bátyám, Keszy Balázs uram? Csak attól
 6 12|                 A kedves atyafiak~Keszy Balázs urat az ágyban hagytuk
 7 12|          és rokonaival, kik miatt Keszy Balázs úr minden hajszálát
 8 12|        mert hisz bánják is ők, ha Keszy Balázs urabátyjukat elviszi
 9 12|             Nem bánjátok? - kérdi Keszy Balázs úr, ki hosszas nőtlenségében
10 12|        meg tehát az olvasót, hogy Keszy Balázs úr tetemes vagyonára,
11 12|         is kár lenne, - okoskodik Keszy Balázs - néha meghűl az
12 12|          Haragszik, Rézi? - kérdi Keszy Balázs annyi óvatossággal,
13 12|     lerakta és kiment a konyhába, Keszy Balázs úr pedig tűnődött,
14 12|     agglegények átka tehát elérte Keszy Balázs urat, ki egy darabig
15 12|     hozzájuk férhetne.~Egyébiránt Keszy Balázs úr maga sem tudta,
16 12|         mind kiöntötte és e hírre Keszy Balázs úr annyira megdöbben,
17 12|        szolgálatot ezen a földön.~Keszy Balázs urat szerencséjének
18 12|           atyafi között, hogy egy Keszy fiút csakugyan fogott s
19 12|        azt is megmondhatjuk, hogy Keszy Benedek úr, Balázs úrnak
20 12|     zálogos jószága szomszéd volt Keszy Balázs úréval, s amilyen
21 12|           lett volna, azért tehát Keszy Benedeknek odaadván lányát
22 12|   direktor, észre sem vévén, hogy Keszy Balázs egyik fogát nagyon
23 12|          nem szerette volna, hogy Keszy Balázs úrnak most jusson
24 12|  beérkeznek a köszöntések, miktől Keszy úr egy álló hónapig beteg,
25 13|   valamiképp a nyakukra ne nőjön; Keszy Benedek úr pedig legjobbnak
26 13|    körmeit is megmutatja, s akkor Keszy Benedek úr nem tudom, miként
27 13|        Kállay belépvén szobájába, Keszy Benedek szolgabíró úr nemsokára
28 13|         aztán pedig rákezdé:~- Én Keszy Benedek szolgabíró vagyok...
29 13|          mert még tudnak pirulni!~Keszy Benedek szerette volna megharapni
30 13|     összedugott fejjel hallgatták Keszy Benedek urat.~A találkozást
31 13|       találkozást nagyon megbánta Keszy Benedek úr és föltette magában,
32 14|       savanyú napjai voltak, mert Keszy Balázs úrnak magaviseletével
33 14|    vénségére megházasodik s akkor Keszy Benedek szolgabíró úr hoppon
34 14|   fölhozta, mert igaz ugyan, hogy Keszy Balázs úr nagyon mohón issza
35 14|           folytatása volt:~- Maga Keszy Balázs úrnak valami messziről
36 14|        maga arra is gondolt, hogy Keszy Balázs uram után együtt
37 14|        nekem bizonyosan kevés jut Keszy Balázs urambátyám után.~-
38 14|        örököl; köszönje meg, hogy Keszy Balázs úr miatti tekintetből
39 14|       lenne Bécsig szaladni, hogy Keszy Balázs úrnak az egész dolgot
40 14|         érne, megérkezett a levél Keszy Benedek úrtól kedves ipához;
41 14|          ipam uramnak szerető fia~Keszy Benedek, m. k. szolgabíró.»~
42 14|          hanem a főnök asztalánál Keszy Benedek levelét egy más
43 14|           más takaróba csavarván, Keszy Balázs úrnak címezte Bécsbe.~
44 15|         meghalni.~Alig dobálta ki Keszy Balázs az orvosságosüvegeket,
45 15|         megfuttatott rezes kardot Keszy Balázs úrnak, mégis megosztoznak
46 15|          hogy szaladjanak papért.~Keszy Balázs uram rendesen hármat
47 15| izzasztónak, mint mikor azt mondá Keszy úrnak, hogy: maga okos ember.~
48 15|           megírta volna az orvos, Keszy Balázs már kész lett volna «
49 15|          így bíztat! - sóhajt föl Keszy Balázs elhagyva az ágyat,
50 15|          írnoki hivatalban s íme, Keszy Balázs úr saját szemeivel
51 15|    örömében, az mindegy.~Csakhogy Keszy Balázs úrnak ez mégsem mindegy,
52 15|          a végrendeletben, melyet Keszy Balázs úr érett ésszel és
53 15|       felé a francia sereg, tehát Keszy Balázs úr elszánta magát
54 15|       levél, mit néked írt bátyád~Keszy Balázs.»~ ~
55 16|    kanonok úr.~Ennél keressük meg Keszy Balázs urat.~Nem tudott
56 16|        tudott elszabadulni Vácról Keszy Balázs úr, ki régi ősmerősének,
57 16|        azt is megfogadta, hogy ha Keszy Balázs úr a tojást megkívánná,
58 16|      féltél a franciától? - kérdé Keszy Balázs.~- Látod, hogy élek.~-
59 16|         tartott a naplótöredék és Keszy Balázs úr megrázta kezét
60 16|           kapnak.~Ezek között ült Keszy Balázs úrnak öccse, megérdemelvén,
61 17|        emberek lába alá kerüljön.~Keszy Balázs úr megkérdezte a
62 17|        Hány itce a világ? - kérdi Keszy a fiút, kinek még nevét
63 17|      feleltél, édes fiam? - kérdé Keszy Balázs kezén fogva a fiút.~-
64 17|           okos ember leszek, mint Keszy Balázs és úgy segél meg
65 17|     győzött bámulni, amiben ugyan Keszy Balázs is eleget segített
66 17|     mondja a fiú majdnem remegve.~Keszy magához kapta a gyermeket
67 17|      unokaöcsém anyámról - mondja Keszy, bemenvén a mellékterembe.~-
68 17|     szobában.~- Barátom! - mondja Keszy - ezt a fiút emberré teszem.~-
69 17|       érdemel: később is jó lesz.~Keszy boldog volt; megelégedett