Fejezet
1 inc| hogyha a többi elment, ő se maradjon otthon; a klárinét
2 1 | Miklós úr, pedig ha engem ő elcsap, három vármegyében
3 1 | itt áll Kállay Miklós úr ő nagysága, én meg elmegyek
4 2 | legfeljebb azt mondhatom, hogy ő kígyelme konvenciós kovács;
5 2 | konvenciós kovács; és az ő dolga lesz az eltörött portékát
6 2 | valamint azt nem írja meg ő kigyelme, hogy hányszor
7 2 | mindenesetre meglepő volt; mert ő többnyire Bécsben lakott,
8 2 | tagadhatta el magának, hogy ő ugyan sok érdekes dolgot
9 4 | benne könnyen, míg eszével ő is belátott a szellemi világba
10 4 | megbotránkozni való van benne, hogy ő egy fejjel kinőtt a tudatlanságból,
11 4 | azt a kis méltóságot, hova ő nem vágyott, hanem a falusiak
12 4 | beszélgettek vele, úgyhogy az ő szava az első sorban igen
13 5 | nevet, méltóságos uram; mert ő bizony éppen úgy ráncba
14 5 | dolgot. Végül megjegyzé, hogy ő ugyan jogánál fogva hármat
15 5 | csakugyan, hogy nem ez az, kit ő Kállay Miklósnak gondolt,
16 6 | mi volt az anyja, és hogy ő maga egy ilyen, meg amolyan,
17 6 | tehát, hogy azok féljenek ő tőle.~A jegyző fölolvasta
18 6 | természetesnek találta, hogy ő merjen legtöbbet, mert neki
19 7 | nélkül megállni, látván, hogy ő milyen szépen egy csomóba
20 7 | vármegye pedig őt, a bírót; ő pedig reméli, hogy még ma
21 8 | álljanak a kocsik az indulásra, ő maga is velük megy és egy
22 8 | között; hanem úgy tetszett ő neki most az a tizenkét
23 8 | fölfogadni fiainak, ez lenne az ő gyönyörűsége.~Az anyák azt
24 9 | megszüntetni. Megengedte bíz ő azt, míg az ének tisztességes,
25 9 | tehát tűri azt békével; mert ő már néhányad magával Csokonayt
26 9 | amit az békén tűrt, nyögte ő is, kivált pedig elgondolván,
27 10 | vele, ha senki sem jött is, ő fizette a színészeket, az
28 10 | magyar nyelvnek végét és az ő kedves diák nyelvén elmondhassa:
29 10 | valamelyik, annál hamarabb meghal ő maga saját orvosi tudományában.~-
30 10 | ennek lehet összefüggése az ő nyavalyájával; mondom ilyen
31 10 | legvékonyabb hangot mindig ő kezdte, valamint a huncutságot
32 10 | vakmerő tréfa a sorstól, hanem ő jól tudja, mit cselekedett
33 10 | észrevette a pipát, minek ő maga esküdt ellensége volt,
34 10 | való bosszúságában, hogy az ő ajándékán éppen pipát vett
35 10 | gondolván sem az orvos, sem ő maga, hogy egy családnak
36 11 | uraságról nem fogunk szólni, ő méltósága nem lakik Magyarországban,
37 11 | gróf, és szerencse, hogy ő méltóságát el nem csapja.~
38 11 | s meggyőződött, hogy az ő himlőhelyes képét nem neveti
39 11 | attól félt a szabó, hogy ő nem fér meg a maga ruhájában,
40 11 | mondani valaki, hogy az ő gyermekei szidást érdemelnek,
41 12 | való mérgében, hogy azok az ő halálán éppen nem fognak
42 12 | hivatják a cigányokat, kik az ő pénzéért hegedülnek nekik.~-
43 12 | honnét szaporodott meg az ő atyafisága, mióta meggazdagodott.
44 12 | egyik sem mondja, hogyha ő meghal, imádkozzam bűnös
45 12 | atyafiaira gondolt: mert az ő halála csakugyan azoknak
46 12 | van a levélben, vajha az ő fia szeretett nagybátyjának
47 13 | és mért volt nevezetes az ő süvege? Persze, ezt jó volna
48 14 | tehetségét; minek okáért ő sem sürgette a munkát, hanem
49 14 | rég elcsapta volna, mert ő meg nem szenvedhetett senkit,
50 14 | kukoricaföldet kért tőle felesnek, s ő két hold helyett négyet
51 14 | szörnyen csodálkozva, hogy ő ma két példányban is megvan.~
52 14 | az igaz, úgy produkáltam ő kelmét, hogy az édes mamája
53 14 | irodában, midőn én kívül az ő képében lármáztam a kapu
54 15 | megírván, mennyire örül, hogy ő, az ispán, megérhette azt
55 15 | öccsének betűit, melyeket az ő pénzén tanult meg, valamint
56 15 | krédóban, tudniillik, hogy ő alatta feszítették meg Krisztust, -
57 15 | találkozhatik, ki már ismeri az ő természetét, kivel veszekedni
58 16 | visszaadám a fővezérnek, ő pedig azt mondá:~- Az úr
59 17 | is megkérdezheted, hogy ő is mért nem állt be papnak.~
60 18 | többi s ha a többi koplalt, ő is egyaránt segített nekik.~-
61 18 | nem volt négy tál étel s ő mégis jóllakott; hanem az
62 18 | midőn a függönyt fölhúzzák s ő valóban igaz hívőhöz méltólag
63 18 | az elcsapott íródiákban; ő pedig gyönyörködött előre,
|