Fejezet

 1 1 |           bíróság üres volt; pedig a főispán nagyon kemény parancsolatot
 2 1 | engedelmeskedni senki sem akart és a főispán megindult Bécsből ez egyenes
 3 1 |         elalszik.~Ezen a napon ért a főispán a vármegyébe s új ember
 4 1 |       porhanyóra rázták a méltóságos főispán urat, mióta a bécsi puha
 5 1 |           hogy ott melegedjék föl.~A főispán urat éppen e helységben
 6 1 |              a korcsmáros? - kérdi a főispán a tornácban álló embert.~-
 7 1 |           éjszakára? - kérdi ismét a főispán kiszállva a hintóból.~-
 8 1 |       odaterelem ezt a négy lovat.~A főispán új ember volt a megyében,
 9 1 |         Márton gazda?~- A méltóságos főispán úr maga személyében, megtisztelem
10 1 |             Kinyílott a hintóajtó, a főispán maga előtt látta a háziurat,
11 1 |        méltóságos urat:~- Méltóságos főispán úr, itt áll Kállay Miklós
12 1 |            urakat.~- Uram, - kezdi a főispán, - nem kívántam alkalmatlankodni;
13 1 |            az ágyból is elhozatom.~A főispán megadta magát és a lakház
14 1 |              hogy megszökik előle.~A főispán magyar mentéjét még a folyosón
15 1 |              midőn azt mondá, hogy a főispán úrnak e leereszkedését szerencsének
16 1 |             vacsora előtt kitudván a főispán huszárjától, hogy mi légyen
17 2 |            Kállay Miklós úr, midőn a főispán úrnak azt mondá: «Az elmenetelről
18 2 |            ültek volna, a méltóságos főispán úrnak huszárja alázatossággal
19 2 |            és ezer szerencse, hogy a főispán úr ilyen jó helyen van s
20 2 |           Kállay úr, - szólalt meg a főispán - most már akaratja ellenére
21 2 |            beszélnek! - jegyzi meg a főispán.~- Feleségem a diák szót
22 2 |           botránkozzanak olvasóim, a főispán úr becsületes magyar ember,
23 2 |          kedves Kállay úr? - kérdi a főispán.~- Ma üljük annak tizedik
24 2 |               mit a tányérra sírt.~A főispán legközelebb esett a gyertyához,
25 2 |           alá terelni az asszonyt.~A főispán úr nagy érdekeltséggel hallgatta
26 2 |       megölelte, megcsókolta, hogy a főispán úr szinte rájok feledkezett.~
27 2 |           rájok feledkezett.~Midőn a főispán úr lefekvéskor egyedül maradt,
28 2 |             elalszik az ember; így a főispán úr tíz órakor ébredt föl,
29 2 |           józan.~Öltözködés közben a főispán majdnem elnevette magát
30 2 |            egyet, gondolja magában a főispán, és fogadni merne, hogy
31 3 |          feszegetem a dolgot, hogy a főispán úrnak hintaja valóban eltörött-e, -
32 3 |             támasztékon ül, és így a főispán úr néhány napig ott marad
33 3 |             igen természetes, hogy a főispán úrnak mindig jutott valami
34 3 |            két tele zsákot cipelt, a főispán úr bámulta az erőt. Kállay
35 3 |             uraság ellen fordulna.~A főispán csodálkozva látta, hogy
36 3 |              Azt gondoltam, - véli a főispán magában dörmögve - hogy
37 3 |             paraszt szót fogadott, a főispán pedig egészen más szempontból
38 3 |             sajátját kapja vissza.~A főispán úr ennyi pénzügyi bölcsességet
39 3 |           Kállay elkomorodott, mit a főispán úr is észrevett, azonban
40 4 |        fordulva mondja:~- Méltóságos főispán úr, ez az emberséges ember
41 4 |            Isten éltesse! - mondja a főispán a bírónak, Kállaynak pedig
42 5 |           mit eddig nem hozott elő a főispán; hanem az utolsó estén,
43 5 |                Mindjárt elhinném, ha főispán nem volnék.~- Persze, méltóságod
44 5 |      Tökéletesen elhiszem - mondja a főispán.~- Lássa, méltóságos uram;
45 5 |              elhiszem - bizonyítja a főispán, - hanem ki lesz akkor a
46 5 |        tenném.~- Megtenné? - kérdi a főispán kezen fogva Kállayt, ki
47 5 |        ennyire is képes - viszonzá a főispán - az, Kállay uram, köteles
48 5 |      Kállaynak valami dolga akadt, a főispán pedig hivatalból levelet
49 5 |              nagyon szívesen venné a főispán, ha a főbíró úr ezzel az
50 5 |           egykor.~Másnap megindult a főispán Nagy-Kállóba, harmadnappal
51 5 |              Szabolcs vármegyében.~A főispán egy szóval sem árulá el,
52 5 |           tekintetes urak - mondja a főispán úr - hanem előbb mást is
53 5 |            még utána.~Elmondta itt a főispán mindazt, amit a tekintetes
54 5 |             kinek beszélni a dolgot, főispán úr mindig annak fordult,
55 5 |             a megszokott «méltóságos főispán úr»-at, hanem mikor attól
56 5 |          ellenmondott volna, ekkor a főispán kimondá a végzést.~- Első
57 7 |        tekintetes karok és rendek, a főispán pedig Kállay Miklósnak,
58 7 |           lesz pandúrokra? - kérdi a főispán.~- Egyetlenegyre sem, méltóságos
59 8 |           embert szívéből szereti.~A főispán szintén megtudta a dolgot
60 13|               Keressük föl Kállayt a főispán úrnál.~Míg az alispán tanácskozott
61 13|             szolgabíró uram, kapta a főispán úrnak levelét, melyben rendeli,
62 13|               hogy a szolgabíró úr a főispán levelére nem is hederít;