Fejezet

 1 11|           is, ennek becsületes neve Stand Károly, alacsony, himlőhelyes
 2 11|          akárhányszor mondá neki:~- Stand, maga utóbb is komédiás
 3 11|             utóbb is komédiás lesz!~Stand ilyenkor elkomolyodott,
 4 11|               Már megint haragszik, Stand úr? - kérdi az ispánné a
 5 11|            azt mondá neki: - Lássa, Stand úr, én nem tehetek róla,
 6 11|       mondja az asszonyság? - kérdi Stand egészen fölindulva.~- Hát
 7 11|            asszonyság - nyilatkozik Stand - csakhogy midőn nevetnek,
 8 11|           eszembe se jut, elhigyje, Stand úr; hanem midőn valami bolondságot
 9 11|         furcsa képet csinál, akkor, Stand úr, mindig félek, hogy nevettemben
10 11|       nevettemben leesem a székről.~Stand nem kérdezkedett tovább,
11 14|           zsákba, onnét is kibújik. Stand Károly barátunkban is addig
12 14| megjövendölte.~Valahányszor fölment Stand a nagy irodába, mindig elkövette
13 14|       bekövetkezett.~Az ispán éppen Stand barátunkkal beszélgetett,
14 14|       leölteté magáról a köpönyeget Stand barátunkkal, s utasítá,
15 14|            a köpönyeget az irodába.~Stand majd kibújt örömében a bőréből,
16 14|          magtár többemeletes lévén, Stand elment a legfelső osztályba,
17 14|          íródiák.~- Mi baj? - kérdi Stand a bámuló bérest.~- Azt gondoltam,
18 14|          mind félbehagyta a munkát.~Stand intett nekik, mintha a direktor
19 14|     hirtelen a lapátoláshoz fogtak, Stand pedig megint hirtelen fölkapván
20 14|            jöttem csak ide - feleli Stand a maga hangján.~- No, hát
21 14|        hanem annál inkább örvendett Stand, kinek e vakmerő kísérlet
22 14|    direktort, azaz csak a köpenyét.~Stand úr úgy állt előttök, mint
23 14|             úr olyan hangosan, hogy Stand már régóta hallgatja a lépcsőnél. -
24 14|             elment a juhaklok felé, Stand pedig a köpönyegét karjára
25 14|       valaki ezt a címet bemondaná, Stand úrnak szájából rögtön kiesnék
26 14|        elhinni.~- Ispán úr - mondja Stand, - én úgy szeretnék összeveszni
27 14|            mondjon valami bolondot, Stand! - figyelmezteti az ispán
28 14|         ispán és a direktor között. Stand néha oly dühbe jött, hogy
29 14|         maradt el egy mozdulat, mit Stand el nem lesett volna, a köpönyeget
30 14|             kapják egymást.~Mielőtt Stand az irodához érne, megérkezett
31 14|         éppen midőn a kapu alá ért, Stand is megérkezett a köpönyegben.~
32 14|              és rohan ismét vissza. Stand pedig nevetve az eredménynek,
33 14|         Benedek, m. k. szolgabíró.»~Stand a levelet saját zsebébe
34 14|        hallani a goromba papiroson, Stand pedig behúzván magát a százgallérúba,
35 14|          Egyik sem mer megmoccanni. Stand annál vakmerőbb lesz:~-
36 14|             a megriasztott íródiák, Stand pedig fokonkint nagyobb
37 14|           szólt egy szót sem, tehát Stand egész büszkeséggel ment
38 14|     példányban is megvan.~Amint ezt Stand észrevette, kiugrott a köpönyegből,
39 14|          számolták be.~- Hát domine Stand, maga engem produkálni szokott? -
40 14|          kíván, ki azt tette; tehát Stand is adós maradt vele; hanem
41 14|          meggyőződéssel mondá, hogy Stand elfeledte az ijedtséget
42 14|       tekintetes úr?~- Minek, amice Stand, a komédiásokhoz nem kell
43 14|              Itt is voltam - mondja Stand. - Alászolgája!~Ezután mintha
44 14|         szobába.~- De jó kedve van, Stand úr? - kérdi az ispánné.~-
45 14|             az asszonyság - beszélt Stand fuldokló örömmel - fölvirradt
46 14|   kinevezett... komédiásnak - felel Stand nevetve - hanem az igaz,
47 14|           uramnak, hogy ez a bolond Stand... uram bocsáss... még egyszer
48 14|   kiprodukálja.~- Megtudta! - nevet Stand - benn volt az irodában,
49 14|         ördög bújjék a maga dolgába Stand úr - mérgelődék az asszony -
50 14|          elbúcsúzott a családtól.~- Stand! - mondja az asszony utoljára -
51 14|           tudom, hogy maga lesz az, Stand úr.~Minthogy szülőföldemnek
52 14|           önök, ki volt voltaképpen Stand úr!~ ~
53 15|           Fölbontja a levelet, mely Stand Károlynak utolsó munkája
54 18|           behajtatott a félszer alá Stand barátunk, eddig kérvén a
55 18|        nekik.~- Uram - szólítja meg Stand a felhős urat - beállok
56 18|            míg ez a kémlés tartott, Stand vörös lett, mint a paprika
57 18|         lehet!~- Nem lehet? - kérdi Stand öntudatlanul.~- Egyáltalában
58 18|             kicsiny vagyok? - kérdi Stand az okot keresve.~- Még kevésbé
59 18|             én arról, uram - mondja Stand elkeseredve, - hogy himlőhelyes
60 18|      mennyit dacol a sorssal! Azért Stand barátunk belátta, hogy ha
61 18|          uram legelől ült, mellette Stand barátunk, mint vidéki vendég,