1-500 | 501-986
Fejezet
1 inc| ríkatna meg benneteket, mikor az első cigány tizenkettedmagával
2 inc| lassan kezdődnék a nóta, az első hegedű után alig merne
3 inc| legjobban megférne benne az az ötvenesztendős küzdelem,
4 inc| legjobban megférne benne az az ötvenesztendős küzdelem,
5 inc| elmondani kívánok, és csak annak az egy embernek a keze után
6 inc| csalja ki a hangot, míg az avatatlan kéznek legelső
7 1 | jelentette, hogyha meg lehetne az egyezség, ráadná magát az
8 1 | az egyezség, ráadná magát az ilyen mesterségre.~- Mi
9 1 | mesterségre.~- Mi lenne az utolsó szó, nagyságos uram? -
10 1 | nagyságos uram? - kérdi az ajánlkozó.~- Előbb az elejét
11 1 | kérdi az ajánlkozó.~- Előbb az elejét hallgassa meg kend,
12 1 | felel Kállay Miklós úr - az utolján aztán aligha veszünk
13 1 | veszünk össze, azért hát az első az lesz, hogy akár
14 1 | össze, azért hát az első az lesz, hogy akár nappal,
15 1 | kend azt észreveszi, hogy az nem valami szűrön vagy szalmán
16 1 | nehogy megtörténjék vele az a csúfság, mit Kállay Miklós
17 1 | most már megmondom, hogy ez az alku ezelőtt ötven esztendővel
18 1 | vármegyében, éppen abban az időben, midőn az első alispáni
19 1 | éppen abban az időben, midőn az első alispáni szék és a
20 1 | ha két ember találkozott az országúton, csak azért is
21 1 | félnek. Annál jobb dolga volt az idegennek, erőnek erejével
22 1 | erőnek erejével behúzták az országútról, jól tartották
23 1 | nyugodt volt, hogy legalább az éjjeli vendég meg nem szökik,
24 1 | mint olykor kitekinteni az országútra, hogy amennyire
25 1 | pedig otthon lévén, vagy az ablakból, vagy a kert sarkán
26 1 | kinn maradt lesre, hogy még az utazó népet se mulassza
27 1 | se mulassza el; elég nagy az ebédlő, lesz puha széna,
28 1 | lesz megpróbáltatni vele.~Az alföldi utak porhanyóra
29 1 | került, akkor is jaj volt az utolsónak; mert ha későn
30 1 | éppen e helységben érte az éjszaka, azért a vendégfogadóhoz
31 1 | embert.~- Itt állok - felel az olyképpen, mintha a sötétben
32 1 | vendég.~- Csak etetni akar az uraság? Mert akkor lesz
33 1 | reggelre a határra hordatna, ha az urasághoz be nem küldeném
34 1 | urasághoz be nem küldeném az ilyen úri vendéget.~- És
35 1 | parancsol nekem? - kérdi az úr.~- Senki sem, méltóságos
36 1 | rögtön elgondolta, hogy az nem valami közönséges vendég,
37 1 | a kutyaugatás kíséri ki az udvarról, s így, hacsak
38 1 | ha van is rá eset, hogy az ilyen magyarnadrágos ember
39 1 | nyelven beszél vele, mellyel az utolsó marhahajtóval, mikor
40 1 | marhahajtóval, mikor éjfélben az ablakon nyújt ki neki egy
41 1 | süvegét s magukra hagyta az urakat.~- Uram, - kezdi
42 1 | ebben a helységben én vagyok az úri korcsmáros, és csak
43 1 | nem ütök ki cégért, hogy az oláh cigányok be ne járassanak,
44 1 | csakugyan nem adott volna helyet az a korcsmáros?~- Azt hiszem,
45 1 | csak addig maradt volna meg az én korcsmámban, míg béreseim
46 1 | hozzágondoltam.~- Annál jobb, úgy az egész vármegyét megtalálja
47 1 | ma nincs itt, holnap még az ágyból is elhozatom.~A főispán
48 1 | találna valami alkalmas embert az alispáni székbe.~Nagyon
49 1 | rövid bevezetés után ment az asszony a konyha felé, még
50 2 | Régi képek~Az 1810-ik esztendőnél kezdődik
51 2 | meggondolják önök, hogy az akkori dolgok nagyon nem
52 2 | napon úgyszólván kocsin ül az egész világ, lót-fut mindenfelé,
53 2 | nagyon hirtelen megharagszik az egyik atyafi, ha a vendég
54 2 | többször megütögették, hogy az udvaron levő idegen, vagy
55 2 | háziasszony pedig utánalátott az étlapnak, melynek fődicsősége
56 2 | étlapnak, melynek fődicsősége az volt, hogy a leves után
57 2 | négyszemközt szólván»-képpen, az egész vármegyét megjárta.~
58 2 | Persze, hogy akkor sem voltak az emberek angyalok; irigykedés,
59 2 | ott már mindent elkövettek az elutazás meggátlására; sőt
60 2 | meggátlására; sőt egyszer az is megtörtént, hogy valakinek
61 2 | főispán úrnak azt mondá: «Az elmenetelről ott benn is
62 2 | alázatossággal jelenté, hogy az utazókocsinak egyik tolla
63 2 | kígyelme konvenciós kovács; és az ő dolga lesz az eltörött
64 2 | kovács; és az ő dolga lesz az eltörött portékát megcsinálni
65 2 | főbíró urat is meghívná, az meg tudnivaló dolog, hogy
66 2 | meg tudnivaló dolog, hogy az esküdt úr akkor is elmenne,
67 2 | diákul beszéljen, - aztán az asszonyok szinte pretendáltak
68 2 | ha mind előttünk feküdne az a sok iromány, melyben a
69 2 | köszönöm.~Kállayné asszonyság az első helyen szem előtt lévén,
70 2 | tisztességesen lesüté szemeit s az egyszerű megemlékezés úgy
71 2 | jártas-keltes lévén, észrevette az asszonyságnak lecsorduló
72 2 | kis históriája csak volt az ismerkedésnek - tréfálkodék
73 2 | egyet.~- Kurtán történt meg az egész - felel rá Kállay,
74 2 | harminc, édesapám.~- Biz az lesz annyi; hanem, hogy
75 2 | tehénnek borját is melléd írta, az gondolta, úgy is jó lesz...
76 2 | valamit, látod, itt volna ám az ideje, hogy megházasodjál.~-
77 2 | egy is, azért, fiam, itt az ideje, majd később annyira
78 2 | saját szerencséjére, éppen az asztalnak ellenkező oldalán
79 2 | szomszéd faluba leánynézőbe az én kedves életpáromhoz,
80 2 | nálam is déli harangszókor az asztalhoz ülünk, egy óra
81 2 | ülünk, egy óra után végezvén az ebédet, befogattunk, átmentünk,
82 2 | délután együtt lesznek s az én édesapám a beköszöntőt
83 2 | beköszöntőt elvégezvén, az elöljáró beszéd után mindjárt
84 2 | meg, hanem hozzávetvén azt az egy föltételt, hogyha a
85 2 | bennünket aztán ozsonnára, addig az öregek beszélgettek helyettünk
86 2 | hanem mikor elbúcsúztunk, az én kedves mátkámnak kisujját
87 2 | megszorítottam. Ennyiből áll az egész történet.~Amint adva
88 2 | a hallgatóság s minthogy az egész hallgatóság derült
89 2 | egész hallgatóság derült lőn az előadásra, Kállay még megtoldá
90 2 | meghallhatja. Látod, fiam - beszélé az öreg úr - Verbőczy ugyanazt
91 2 | valamint azt is tudom, hogy az országban való parancsolgatást
92 2 | elhiszem tehát, hogy ezt az egy-két szót a maga jóvoltáért
93 2 | fordulva - nagyon jól van az Istentől elrendelve, hogy
94 2 | tehát, hogy addig pallérozza az eszét, hogy azt az erőt
95 2 | pallérozza az eszét, hogy azt az erőt ne úgy használja, mit
96 2 | akart, szép szóval kezdte.~Az eszed uralkodjék, fiam,
97 2 | uralkodjék, fiam, s nem az akarat, akkor elhiheted,
98 2 | elvégezte Kállay Miklós úr az előadást, híven följegyzém
99 2 | előadást, híven följegyzém ide az elmondott szavakat; mert
100 2 | akarnák talpuk alá terelni az asszonyt.~A főispán úr nagy
101 2 | franciáknál nem szokás szeretni az embernek a maga feleségét,
102 2 | megtanulni a francia nemzettől.~Az ágy is bizonyosan jó volt;
103 2 | bizonyosan jó volt; hanem az alföldi utaknak szintén
104 2 | utaknak szintén meg kell adni az igazat, egy napi utazás
105 2 | a zabszalmán is elalszik az ember; így a főispán úr
106 2 | tegnapi beszélgetésből, hogy az ebédhez pontban déli harangszókor
107 2 | megyében tíz óra után csak az nem kíván jó napot, aki
108 2 | szétmenjenek; majdnem csodálkozik az ember, hol férnek meg annyian.
109 2 | minden francia szakácson, az emberek, úgy látszik, nem
110 2 | embert ugyan néha kigondolnak az írók; de azt már tudja az
111 2 | az írók; de azt már tudja az olvasó, hogy nem igaz; kivévén
112 2 | hogy nem igaz; kivévén ezt az egyet, gondolja magában
113 2 | Egészségére váljék méltóságodnak az éjjeli nyugodalom! - kívánja
114 3 | ha látja már messziről az ember, hogy a hátulsó jobb
115 3 | már harmadnapja van itt.~Az embereknek két szemük, egy
116 3 | egy szájuk van, még pedig az orruk alatt és keresztben;
117 3 | cipelt, a főispán úr bámulta az erőt. Kállay pedig megcsóválván
118 3 | béresre.~- Mit kísérted az Istent azzal a két teli
119 3 | Egy is elég abból, tedd le az egyiket.~- Nem messze viszem,
120 3 | ma még be akarjuk vetni az őszit, hogy holnapra ne
121 3 | hogy azt magadnak vitted, az ördög sem keresné, hanem
122 3 | embernyúzó vagyok; most tedd le az egyik zsákot, aztán tégy
123 3 | szívesen engedelmeskedik most az egyszer, és az első pontot
124 3 | engedelmeskedik most az egyszer, és az első pontot éppenséggel
125 3 | is elbírna; hanem mivel az urának becsületét szereti,
126 3 | becsületét szereti, leteszi az egyik zsákot, mert nem aluszik
127 3 | zsákot, mert nem aluszik az ördög, megbotolhatik, akkor
128 3 | tagadhatja, s minden ember az uraság ellen fordulna.~A
129 3 | magában dörmögve - hogy ez az ember csak a feleségét szereti
130 3 | úton a kapuhoz értek, s az uccán szembetűnt egy gabonás
131 3 | rakja le a majorosnál, az áráért pedig jöjjön be,
132 3 | felel a kérdett - ez az ember az én jobbágyom, s
133 3 | a kérdett - ez az ember az én jobbágyom, s minthogy
134 3 | annyira mélyen esett, hogy ha az ember az akkori harminckrajcárost
135 3 | esett, hogy ha az ember az akkori harminckrajcárost
136 3 | megnézte, megesküdött rá az oltár előtt, hogy nincs
137 3 | különben nemes atyafiak az egyik szabolcsmegyei közbirtokosságból,
138 3 | nagyságos uram, - szól az egyik, - ha nem vetné meg
139 3 | kérésünket.~- Pörük van talán?~- Az ám, ha már meg kell vallanunk, -
140 3 | kell vallanunk, - mondja az első - még pedig egymás
141 3 | Hogyan is lennének meg az atyafiak pör nélkül? - neveti
142 3 | feleségeink egy testvérek, aztán az öregek halála után most
143 3 | fáradság fejében egyiktől?~- Az volt a sok, nagyságos urunk;
144 3 | sok, nagyságos urunk; mert az enyém is kért mindjárt ötszáz
145 3 | leszünk, nagyságos uram, az örökséghez.~- Ha megegyezni
146 3 | megegyeznénk, uram; hanem az asszonyok, azokkal gyűlik
147 3 | pazarló mind a kettő?~- Dehogy az, dehogy az, sőt inkább a
148 3 | kettő?~- Dehogy az, dehogy az, sőt inkább a megevő falatot
149 3 | a ládafiából vetessék ki az asszonyokkal az ötszáz forintot,
150 3 | vetessék ki az asszonyokkal az ötszáz forintot, hadd gyönyörködjenek
151 3 | fel a pénzt, és vesse ki az ablakon. Ezt mind a két
152 3 | úgy intézzék el, hogy míg az egyik kiveti, addig a másik
153 3 | addig a másik sógor legyen az ablak alatt, és szedje föl
154 3 | és szedje föl a pénzt. Az asszonyok előbb lármát ütnek,
155 3 | panaszkodni, elátkozzák az órát, mikor ilyen két emberhez
156 3 | emberhez férjhez mentek, kik az ötszáz forintot az ablakon
157 3 | kik az ötszáz forintot az ablakon szórják ki, most
158 3 | is megbékélnek, még pedig az elöljáróság előtt. Mikor
159 3 | békesség megvan, előmutatják az ötszáz forintot, és megmagyarázzák
160 3 | keresztet vethetnek rá. Ez az én tanácsom.~A nemes atyafiak
161 3 | cselekedni, és nem győzték áldani az Istent, hogy szót fogadtak
162 3 | prókátorokhoz.~Még alig voltak az utcán a nemes atyafiak,
163 3 | uram elnézi ezt a dolgot?~- Az meg el nem vállalja a bíróságot,
164 3 | bíróságot, nagyságos uram - szól az egyik elöljáró.~- De mért
165 3 | bírókat, Köntös Mihály uramat az országúton találta elő,
166 3 | Mihályt hagyta födetlen fővel az esőben állni, több mint
167 3 | Kállay megszólal, csakhogy az nagyon hosszan tartott,
168 3 | ember, s minthogy tudja mi az emberség, megteszi a süvegelést
169 3 | hozzám egy-két szóra.~- Az akár ma is megtörténhetik,
170 3 | Mielőtt Köntös Mihályt az urak előtt bemutathatnám,
171 4 | is ember, meg a másik is az, mégis számtalan dologban
172 4 | ezért hasig megy a vadász az iszapba, a másikra pedig
173 4 | különbség nélkül arra, hogy az egyik nagyságos magyar ember,
174 4 | máskép kuszálta volna össze az emberek sorsát, Köntös Mihályból
175 4 | Köntös Mihály, ha a főbíró úr az országúton födetlen fővel
176 4 | fővel hagyta volna állni az esőben.~Míg Köntös Mihály
177 4 | fektetve hordozta, ennek okáért az utána ballagó kisbíró legalább
178 4 | tekintély meg nem tűrte, hogy az öreg bíró mellett akármilyen
179 4 | parasztpátriárkára, ki saját házában, az úgynevezett első házban
180 4 | beszélni.~S ezen kérdésre az a paraszt még állóhelyét
181 4 | volt nálam a szérűn, ott az alsó falu végén, hol a nagy
182 4 | nagy útról lekanyarodik az ember; de még bíró uramnak
183 4 | nem a te eszedhez való az, hanem hallgasd azt, amit
184 4 | ereszt föl, hogy elunja az ember várni, míg valahára
185 4 | napjáig sem élhet tán meg az ember, akkor aztán bizonyos,
186 4 | nem teszed.~Mondám, hogy az első házba csak érdemes
187 4 | heveredve olvassa.~- Mi az, bíró uram?~- Bolond paraszt,
188 4 | is kezedbe adhatom, neked az mindegy.~- Nem volna mindegy,
189 4 | sült paraszt, nem kellett az ábéce, úgy-e? pedig, ha
190 4 | ábéce, úgy-e? pedig, ha az ökröd annyiszor ment volna
191 4 | annyiszor ment volna el az oskola mellett, mint te,
192 4 | legalább benézett volna az ablakon, mit csinálnak ott
193 4 | átossággal? - kérdi a másik az újságba bökve.~- Algír.~-
194 4 | Algír.~- Hát ez a másik itt az ujjam végében?~- Az meg
195 4 | itt az ujjam végében?~- Az meg Káiró.~- Juj! ...még
196 4 | sokat, hanem hiába, ilyen az a tudatlan paraszt; milyen
197 4 | nélkül maradna a feje s az is kiröpülne belőle, ami
198 4 | játszópajtások voltunk, együtt bizony az iskolába is úgy följárhattunk
199 4 | úgy tellett volna, mint az enyimtől!... Hanem ahol
200 4 | széna rezzentette meg őket, az ostoba állat attól is megijedt,
201 4 | földön, bizony nem férek az eszükhöz.~Tessék már most
202 4 | már most eltagadni, hogy az észnek nincs uralma! Köntös
203 4 | játszópajtásával beszélget így, az a másik jámbor együtt verte
204 4 | egy papnak szájából hallák az igét, egy zsidónak borából
205 4 | mint a máséban; s íme, ez az egyik meg nemzetes bíró
206 4 | nevezte el?~Midőn a főbíró úr az országúton oly hosszan süvegelteté
207 4 | Köntös Mihály gyakorlá az engedelmességet és elöljáróinak
208 4 | letette, csak azt tette, mivel az észnek tartozott és elgondolta:
209 4 | nem akarván visszatanulni az eddigi emberséget, letette
210 4 | fektetett pálcával ment végig az utcán, hárman is mentek
211 4 | beszélgettek vele, úgyhogy az ő szava az első sorban igen
212 4 | vele, úgyhogy az ő szava az első sorban igen kurtán
213 4 | még egy fordulónyi sétára az utca hosszában, talán majd
214 4 | másodmagával, azért lekerült az ülésből, megszokott pálcáját
215 4 | úgy lopd el módra megy el az én házam előtt, mikor Kállóba
216 4 | bizonyosság okáért bekopogtatok az ablakon és bekiáltok: tudom
217 4 | mélyen leemelt kalapot.~- Az úrnak pedig engedelmes szolgája
218 4 | képében és kipróbálom ezt az engedelmességet, mit gondol?~-
219 4 | engedelmességet, mit gondol?~- Az úrnak akaratja az én gondolatom.~-
220 4 | gondol?~- Az úrnak akaratja az én gondolatom.~- Ne kísértsen,
221 4 | megijedtem, nagyságos uram, ettől az elsőtől, hát még mi lesz
222 4 | lesz?~- Derék helység lehet az a Szent-Mihály, ahol ilyen
223 4 | Mihály uram volt a bíró?~- Az akkor volt, talán nem is
224 4 | Köntös Mihály úgy, hogy az urak is hallották.~- Aztán
225 4 | tömlöcben.~- Lesz maholnap az is! - sóhajt elgondolkozva
226 4 | Noisz találkoznék most az is - mondja még mindig dörmögve.~-
227 4 | hazamegyek, végigpálcázom az egész falut.~- Ne sajnálja
228 4 | nagyságos uram.~- Ha csak az a baj, majd segítek én azon.~-
229 4 | nagyságos uram, nem kívánok az lenni, miután olyant is
230 4 | valaki gúnyolódva mondja: ez az ember is szent-mihályi?~-
231 4 | Méltóságos főispán úr, ez az emberséges ember a szent-mihályi
232 4 | a szent-mihályi bíró.~- Az Isten éltesse! - mondja
233 4 | Kállay uram, önnek ezek az emberek szeretetből oly
234 5 | hozott elő a főispán; hanem az utolsó estén, minthogy másnap
235 5 | előhozta a dolgot, megvárván az alkalmat, midőn föltett
236 5 | méltóságod, nem olyan fekete ám az ördög, mint amilyen feketének
237 5 | Kállay uram pedig legyen az alperes vármegyének prókátora;
238 5 | olyan csendesség lesz, mint az iskolában, mikor a tanító
239 5 | éppen úgy ráncba szedné az egész vármegyét, ahogy a
240 5 | képes - viszonzá a főispán - az, Kállay uram, köteles alispánná
241 5 | méltóságos uram, én nem vágytam az alispánságra; hanem ha a
242 5 | főispán, ha a főbíró úr ezzel az emberrel nyájasabb lesz,
243 5 | mint hinni merte volna az ember, de mégis, mintha
244 5 | kijelölni s így a találgatás az utolsó reggelig tartott;
245 5 | olyan vastag hang, hogy az egész teremben is alig fért
246 5 | Kállay Miklós legyen az alispán! - hangoztatá a
247 5 | Kállay Miklós fölemelkedett az asztal mellől, elmondá a
248 5 | aligha rá nem szánja magát az alispánságra; pedig akkor
249 5 | hiszem azonban, hogy engem az alispáni hivatal kihozna
250 5 | megmorzsolja, ha megelégszik vele, az árában megalkuszik, hazaviszi
251 5 | ha megválasztanak. Én, ha az igazat meg kell mondanom,
252 5 | igazat meg kell mondanom, még az atyámfiának sem kegyelmezek,
253 5 | megyeházához behurcolkodnám és az alispáni székbe ülnék, egyiket
254 5 | karok, kik között látom az én kedves atyámfiait, sógoraimat,
255 5 | csakugyan, hogy nem ez az, kit ő Kállay Miklósnak
256 5 | újra meg újra megmondom, az alispáni széknél megszűnt
257 5 | alispáni széknél megszűnt az ösmeretség, és jó egészséget
258 5 | szót, a nagy csöndességben az osztatlan közvélemény egy
259 5 | tulajdonságainál fogva legalkalmasabb az alispáni székbe.~Előlegesen
260 5 | embert mutattunk be. Már most az a kérdés, hogy válik e két
261 6 | kérdi a falu jegyzője az ösmerős lótó-futót, kit
262 6 | kurrentáltatta» a vármegye, az ilyen írást pedig a lótó-futó
263 6 | csak úgy fejből írta ki.~- Az bizony, most jut eszembe,
264 6 | vajmi, mert mikor elvégezte az írást a tekintetes főbíró
265 6 | mondta úgy magának: majd az egyenesre ver benneteket.~-
266 6 | mondja a jegyző, nyitogatva az irományt, melyben a sok
267 6 | Köntös Mihály uram, meg az esküdtek, - szól kívülről
268 6 | kívülről pedig nyitá a jegyző az ajtót, visszaintvén az esküdteknek,
269 6 | jegyző az ajtót, visszaintvén az esküdteknek, hogy maradjanak
270 6 | mindjárt rendelem, hogy az egész helység lakossága
271 6 | áldja meg kigyelmeteket.~Az esküdtek elmentek; hanem
272 6 | falunak sérelmes bajait, az éjjel ismét történt valami
273 6 | büszke rátartással ment végig az uccán, annak érzetében,
274 6 | fejét, annál inkább, hogy az esküdtek néhány perccel
275 6 | perccel előbb mentek ki az új hírrel, s ha csak egyetlenegy
276 6 | kiugrott a kutya, mely állat az elöljárókról szintén kevés
277 6 | Aki valaha járt falun, az jól tudja, hogy a parasztasszony
278 6 | tudja, hogy a parasztasszony az ilyen ordításra rendesen
279 6 | még mielőtt tudná, ki lesz az ellenség, szörnyű toroktátva
280 6 | a jegyző úrnak engedi el az akasztófavirágnak címét;
281 6 | Most már megmondaná néki ez az asszonyság, ki volt az apja,
282 6 | ez az asszonyság, ki volt az apja, ki, mi volt az anyja,
283 6 | volt az apja, ki, mi volt az anyja, és hogy ő maga egy
284 6 | ilyen, meg amolyan, ami az asszonyság szájából sokkal
285 6 | menykőhárítónak ott nem volna az a fogom. Bement az asszony
286 6 | volna az a fogom. Bement az asszony nagy méreggel, elkérdé
287 6 | megérthetnék a dolgot, belódul az ajtón valamelyik gyerek,
288 6 | hogy Köntös Mihály lett az öreg bíró.~- Mindjárt tudtam,
289 6 | kötve nem tartjuk! - mondja az asszony, lecsapván a süveget
290 6 | hírhordó ifjú úr fejéről, mire az nagyon furcsát nézett, mert
291 6 | parancsolatot bemondani, minek az a mellékes hatása volt,
292 6 | vagy marha bele ne essék; az uccának elejét öregéből
293 6 | jegyző úr azóta megint kijött az uccára, fölpróbálván a tekintélyt,
294 6 | már siralmasan tapasztalta az utóbbi esztendőkben, hogy
295 6 | körömmel is alig tudja megfogni az ember s íme, egyszerre megnő,
296 6 | dugta, mint hajdan, mikor az ilyen fül mellé dugott rajzónnak
297 6 | sietett a faluházához; mert az érdemes helység egy részének
298 6 | legyen mondva, nagyon örültek az újdonságnak és mint minden
299 6 | kezdetnek, úgy ennek is az elejére nagyon kíváncsiak
300 6 | leüt ma Szent-Mihályon.~Az elöljáróság befurakodott
301 6 | a levelet, szót engedett az új öreg bírónak, ki a méltóságbalépést
302 6 | végignyújtóztatván azt az asztalon - a nemes vármegye
303 6 | élhetetlen kedvét tölthesse: itt az asztalon marad a bírópálca
304 6 | őket; azért túl kell járni az eszükön, főleg pedig megtudni,
305 6 | hány emberszámot tesz ki az egész testület.~- Jegyző
306 6 | s egyes szavaikból csak az vehetjük ki, mikor ismételve
307 6 | volna fel őket a földről az égnek.~Ha az ég csatornái
308 6 | őket a földről az égnek.~Ha az ég csatornái megeredtek,
309 6 | ebben a lében keményedtek ki az izmok, hogy amint a karnak
310 6 | semmi nem bír előle elmenni az útból.~Hányszor rohant el
311 6 | mellette a sötétben a farkas, az ég villáma közelében vert
312 6 | mérföldnyire kergeti el, az ég villáma nyugszik s alszik
313 6 | fiatalság, nyargalva futván meg az irányt, mely a faluvégtől
314 6 | valamelyik elbámulva; mert az utolsó éppen bíró uramnak
315 6 | utolsó éppen bíró uramnak az édes fia, ki apja tudta
316 6 | hangon, hogy a többi azon az egyen kívül nem mert csodálkozni,
317 6 | legkevésbbé ugatják meg az otthoni kutyák. Ennyivel
318 6 | vesződött; hanem várták az éjfélt, mely azon a régi
319 7 | hazugságnak is szép volna.~Az alispánválasztás félóra
320 7 | főleg azt, hogy a megye, az országgyűlésen megajánlott
321 7 | védelmezzék: tehát menjen el az, kinek van mit megvédelmezni.~-
322 7 | engedetlen, mert a másik is az, és jaj volna annak a helységnek,
323 7 | vernek, könnyebben talál az ember árvavármegyei tótot,
324 7 | kikről dicsekedve mondaná el az ember a főispánja előtt;
325 7 | Egyébiránt pedig áldja meg az Isten Köntös Mihály bíró
326 7 | alispán.»~Ezt a levelet az alispán saját kocsisa által
327 7 | esett ez a becsület, midőn az alispán saját kezével ír
328 7 | természetes észhez, mit az akadémiákon professzorok
329 7 | bírópálca, végére száradt az uccai sár; hanem azért a
330 7 | varázsbotot, habár ez érintésre az ördög jelennék is meg, mint
331 7 | ördög jelennék is meg, mint az Pokolkői Vendel történetében
332 7 | ez aztán lebeszélgette az óráról a tizenegyet is,
333 7 | tanácsházba, maga után csukván az ajtót.~Benn, a meggyújtott
334 7 | tanácsház. Köntös Mihály pedig az első széket megfordítván,
335 7 | uram fia, meglévén köztük az a daruszokás, hogy a többi
336 7 | korty, úgy esett a fiúnak ez az éjjeli kaland, melynek végétől
337 7 | azután pedig üres lesz az edény, mégis oly mohón ereszti
338 7 | kalapot le kell szorítani az egyik kézzel, nehogy lekapja
339 7 | egyik kézzel, nehogy lekapja az a szellő, melyet a lónak
340 7 | mikor a falu alá értek és az ébredő kuvaszok lármát vertek,
341 7 | egészen megszokottá vált az; hanem midőn most összegyülekeztek,
342 7 | összegyülekeztek, mindenik érezte az izgalmat, mi csak olyankor
343 7 | jelentkezik, mikor tudja az ember, hogy a megmérkőzésnek
344 7 | mértéke is leszen és a tettet az éjjeli sötétség hajnalhasadtánál
345 7 | a példát kapóssá tették az egész környékben.~Oly nyugodtan
346 7 | Oly nyugodtan ült a széken az a kemény ember, mint Archimedes,
347 7 | bolond, mert széttiprod az én húzásaimat. Pipájában
348 7 | a hamut és a tüzet, hogy az is égjen meg, ami legalul
349 7 | azért ült most is háttal az asztalnak, mert ha már azt
350 7 | borította volna le vele az égő gyertyát úgy, hogy a
351 7 | ahhoz lett volna kimérve az egész történet, hogy mikor
352 7 | egész történet, hogy mikor az utolsó szippantás meglesz:
353 7 | dolog a nagy fazékra és az alatta csendesen égő gyertyára.~
354 7 | szerettek volna elsők lenni az asztalnál; hanem most jutott
355 7 | elfeledtek hozni magukkal, hát az egyik az asztalnak elejét
356 7 | hozni magukkal, hát az egyik az asztalnak elejét megtalálván,
357 7 | tisztán hallotta, midőn az egyik ott közelében kaparázott,
358 7 | hátra is nézne, fölkelt, az ajtó felé ment és onnét
359 7 | haszontalanul tenném; mert egy része az olvasóközönségnek a szentírást
360 7 | vesztegessük a betűket, hanem ebből az ezredek óta meghányt fekete
361 7 | szalmából fonott lócán várta az esküdt embereket, kiknek
362 7 | határozottan volt mondva, hogy az esküdtek közöl a legbeszédesebbnek
363 7 | meglesz, mint a Miatyánk végén az Amen.~Megindult aztán Köntös
364 7 | Megindult aztán Köntös Mihály az udvarról; a bírópálca, mint
365 7 | farka is elég tárgy, hogy az egész falu beszéljen róla:
366 7 | nyúlni.~A falubeliek látván az új bírót hatalmának sértetlen
367 7 | sértetlen jelképével menni az uccán, hasadékon át és kapuszár
368 8 | Az örökös katonák~A jegyzőhöz
369 8 | hegyére való elmondása után az asztalt igénybe vette nótáriusné
370 8 | asszonynak engedelmével és az esküdtekkel a tanácsházba
371 8 | Mikor ez megtörtént, úgy ült az asztalhoz, hogy a tanácsházbeliekkel
372 8 | valamennyi, Köntös Mihály kinyitá az ajtót s anélkül, hogy meglátna
373 8 | közül, kiknek jelenlétét már az udvarra kiható beszédből
374 8 | próbáltak már; tehát most már az engedelmességtől sem félnek.~
375 8 | bíró uram? - kap a szóba az esküdtek közül valamelyik.~-
376 8 | felel vissza Köntös, - az igazságnak Kállóban is be
377 8 | ünnepiesebbé tette; mert az esküdtek gyanítani kezdték,
378 8 | keményen a bíró, - beszéljen az, akit kérdeztem és kérdezek.
379 8 | hogy hívják kendet.~- Hisz az az én fiam! - mondja újra
380 8 | hívják kendet.~- Hisz az az én fiam! - mondja újra az
381 8 | az én fiam! - mondja újra az előbbeni közbeszóló.~- Megint
382 8 | vagy sem, mert itt vége az atyafiságnak és ha a mennybeli
383 8 | megengedte, hogy szent fiát, az Úr Jézust, a zsidók kivallassák:
384 8 | bíró saját fián kezdte, az övén folytatta és a többién
385 8 | kezdjük tehát, midőn már az utolsó is megfelelt.~- Feleljen
386 8 | pedig fölkelt a székről, az esküdteket együtt hagyá,
387 8 | bement a tanácsházba, betevén az ajtót.~A fiúk minden meghúnyászkodás
388 8 | kendtek között, bizonyosan az kontatja a többit, tudni
389 8 | többit, tudni akarom, melyik az, mondják meg kendtek.~Egyik
390 8 | került valamennyinek, mint az, hogy éjfélben eljöjjenek
391 8 | kend, Köntös Pál! - mondja az apa, fiának vállára ütvén,
392 8 | uram - mondja a negyedik az elsőkhöz sorakozván - látja
393 8 | sorakozván - látja már, hogy az elsőkhöz álltam.~Ezt a jelet
394 8 | tudván tartóztatni, bement az esküdtekhez, tudósítván
395 8 | készen álljanak a kocsik az indulásra, ő maga is velük
396 8 | felejté cserben, mert mielőtt az első meglepetésen keresztülmenne,
397 8 | Mihály.~- Bíró uram - kérdi az egyik - mivelhogy az éjjel
398 8 | kérdi az egyik - mivelhogy az éjjel nem jöhettünk el tíz
399 8 | furcsán érezte magát, mint az az ember, ki látott valami
400 8 | furcsán érezte magát, mint az az ember, ki látott valami
401 8 | legjobban annak örült, hogy az is ott volt a többi között;
402 8 | úgy tetszett ő neki most az a tizenkét fiú, hogy szeretné
403 8 | tizenkét fiú, hogy szeretné az egyik mellé a többi tizenegyet
404 8 | fölfogadni fiainak, ez lenne az ő gyönyörűsége.~Az anyák
405 8 | lenne az ő gyönyörűsége.~Az anyák azt tették, amit tenni
406 8 | megindult a nagykállói útra.~Az elválás bármilyen keserű,
407 8 | hanem megint emlékeztetem az olvasót, hogy akkor a katonát
408 8 | hirtelen jött a csapás, hogy az emberek jóformán nem is
409 8 | és egész úton jártatta az eszét és mindenféleképen
410 8 | mindenféleképen vett mértéket az ország dolgaihoz; de csak
411 8 | messzire következik s míg az egyik tejben-mézben nyakig
412 8 | megyeházhoz értek Nagy-Kállóba az újoncok és Köntös Mihálynak
413 8 | Mind a tizenkettő itt van az udvaron s azért esedezem,
414 8 | a huszárnak intett, mit az már megértett s néhány perc
415 8 | feledkezett, hogy fejét, kezével az asztalra ereszkedvén, tenyerébe
416 8 | mégis szégyen volna, hogy az alispán ríva fakadjon.~Én
417 8 | egészségére a tizenkét fiúnak, kik az örökös járomba önként kínálkoznak.~-
418 8 | Köntös Mihály uram - kérdi az alispán - vallja meg igazán,
419 8 | Nagyságos uram, próbáltam az eszemet jártatni mindenfelé,
420 8 | gondolom, nem egy emberért nyom az engem, hanem fáj az egyenkint
421 8 | nyom az engem, hanem fáj az egyenkint mindannyiért,
422 8 | Kállay fölegyenesedett, előbb az örömet állva nem bírta el,
423 8 | megfogván kezét a bírónak:~- Az én kezem csak egy kéz, Köntös
424 8 | legelső és legutolsó célja az lesz, hogy a földmívelő
425 8 | földmívelő népről levegyem az igát.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~
426 8 | hogy húsz esztendeig tart, az pedig rövidebb az «örökké»
427 8 | tart, az pedig rövidebb az «örökké» szónál.~- Nagyságos
428 8 | s e pillanatban megvolt az a gyönyörű kép, midőn egyik
429 8 | dolgot és kísérőnek bement az udvarra, hol Szabolcs vármegyének
430 8 | sem mertek ellenkezni s az apák maguk hordták föl gyermekeiket
431 8 | e fejezetet elvégeznők, az utolsó párbeszéddel nem
432 8 | eddig maga jószántából csak az érdem előtt tett meg.~ ~
433 9 | faluban megvolt valahogy az anyai nyelven, hanem aztán
434 9 | tudhat; hanem diákul csak az okos emberek beszélnek,
435 9 | úgy, mint a víz, sőt még az asszonyok is annyira megtanulták
436 9 | tiszteletes úr elküldé a szolgálót az apothékába, hozna neki coriandrummagot,
437 9 | nyelven beszéltek akkor az okos emberek és milyen szépen
438 9 | csakugyan okos ember volt, az pedig diákul beszélt; tehát
439 9 | terjesztené mind a három az Úrnak igéjét és lennének
440 9 | igéjét és lennének apostolai az Úrnak ezen a földön. Meghallgatta
441 9 | ezen a földön. Meghallgatta az Isten az apáknak kérését
442 9 | földön. Meghallgatta az Isten az apáknak kérését s e három
443 9 | és keresztül-kasul, mint az apostolokhoz illik.~Oh,
444 9 | higyétek meg, okos ember volt az a tanító, ki tanítványait
445 9 | mindhárom könyvvel lép ki ugyan; az első poéta lett, mint akkor
446 9 | tógátus diák hosszú tógáját az ágyra vágta, a maradék berdót
447 9 | szerint elfért, leghátul, mint az öreg harang, megkondul egy
448 9 | úgy összeharangoz, hogy az igazhívő levenné kalapját
449 9 | imádságát mondja.~Éppen midőn az egyiket elvégeznék, berohan
450 9 | diák csöndesen heverészett az ágyon.~- Senki sem felel? -
451 9 | énekelt; mert ismerem én az én embereimet; ott látom
452 9 | Nagy Pistát, a vékonyát az énekelte, a vastagát pedig
453 9 | beszélek.~- Adná Isten, hogy az egész országot így büntetné
454 9 | volt! - mondja szégyennel az elöljáró.~- No no, csak
455 9 | már ekkor oly dühbe jött az elöljáró, hogy verekedni
456 9 | verekedni szeretett volna az elvetemedett emberrel, ki
457 9 | elvetemedett emberrel, ki az egész világgal szemközt
458 9 | hanem, domine Udvarhelyi, az ég szerelmére kérem, a maga
459 9 | ostobaságnak kulcsát abban az előítéletben tessék keresni,
460 9 | ember a hangnak mélységét az elvetemültség következményének
461 9 | debreceni rektorprofesszoron, ki az éneket nem gyűlölte, mert
462 9 | Megengedte bíz ő azt, míg az ének tisztességes, mérsékelt
463 9 | már Udvarhelyi énekelt, az már skandalum.~- Pap akar
464 9 | kérem alázatosan - kérdi az ingerült diák.~- Mert magától
465 9 | szelídségével tűrte ezt az ostoba beszédet, és csak
466 9 | ostoba beszédet, és csak az vigasztalta, hogy Csokonayt
467 9 | jelesnek tartotta; azért amit az békén tűrt, nyögte ő is,
468 9 | ahol kettőről beszéltek, az egyiket bizonyosan Nagy
469 9 | ahol egy diákról szóltak, az az egy senki más nem lehetett,
470 9 | egy diákról szóltak, az az egy senki más nem lehetett,
471 9 | hogy aki megurazta, még az is Nagy Pistának hívta.~
472 9 | diákcsínyben a legelső, mint az számtalanszor be volt bizonyítva.~-
473 9 | meg a quartában rákezdte az éneket, tagadja?~- A bolond
474 9 | elhatároztam!~- Kár volt sietni az elhatározással; mert mi
475 9 | szenvedhet, hadd hallom?!~- Azt az áldott magyar nyelvet, mit
476 9 | mendikáns mind diák szó, és az után is él; hát hova menekül,
477 9 | ereszté el Nagy Pistát; elég az hozzá, hogy Magyarországban
478 10 | nem volt, hanem megáldotta az Isten azokkal a gyermekekkel,
479 10 | ő fizette a színészeket, az övé volt a színház, ki volt
480 10 | megjárja, megjárja, azonban már az én színházam mégis csak
481 10 | más, azt látná doktor úr, az aztán a csinos színház!~-
482 10 | színház!~- Én nem láttam, az igaz, - mondja Sándorffy
483 10 | mégis bizonyosan tudom, hogy az én színházamban van, ami
484 10 | Megmondhatom, méltóságos uram, csak az a szebb az én színházamban,
485 10 | méltóságos uram, csak az a szebb az én színházamban, hogy az
486 10 | az én színházamban, hogy az én színházamban csak magyarul
487 10 | meg lehet élni, s ez abban az időben Magyarországon elég
488 10 | ösmer - magyarázza magát az egykori debreceni diák. -
489 10 | tekintetes úrnak, hogy ha az ember egyszer nevet szerzett!...~
490 10 | hatalmas pauzával akarván az értelmet kipótolni, melyből
491 10 | magyar nyelvnek végét és az ő kedves diák nyelvén elmondhassa:
492 10 | Jaj, dehogy vagyok az, tekintetes uram, dehogy
493 10 | Nagy Pista barátom, kész az egyezség, ma kinyugossza
494 10 | telepedem meg.~- De hova tesszük az ágyat, Nagy Pista barátom?~-
495 10 | vele, ám legyen.~Rövid volt az alku, mellyel mindketten
496 10 | megtámadva lévén, főleg midőn az udvar is részben Tatára,
497 10 | el bő jövedelmű helyét, az ilyen népvándorlás alkalmával
498 10 | fenékkerítéssel előadja: múlik az idő.~Különösen volt Sándorffynak
499 10 | szüntelenül veszekedett vele az orvosi tudományban, melyhez
500 10 | elfogott - korán kimentem az utcára, konziliárius gróf
1-500 | 501-986 |