Fejezet

 1 inc|       érintvén a beszédes húrokat, oly szépen csalja ki a hangot,
 2 2  |            a viaszgyertyának hamva oly hosszú nem volna, még azt
 3 2  |            de aztán nem is vált el oly könnyen, mint most.~- Apám
 4 3  |           csak a feleségét szereti oly nagyon.~A nagy udvarból
 5 4  |             Köntös Mihályból éppen oly derék Kállay Miklós vált
 6 4  |          Mi kell, paraszt? - kérdé oly tekintéllyel, mint a bagdadi
 7 4  |             hogy bizonyos dolgokat oly hosszú lében ereszt föl,
 8 4  |            főbíró úr az országúton oly hosszan süvegelteté magát,
 9 4  |        ezek az emberek szeretetből oly engedelmesek.~ ~
10 5  |            Szabolcs vármegyét csak oly könnyű kormányozni, mint
11 5  |           a tekintetes karok, hogy oly hirtelen megválasztottak.
12 5  |          Kállay Miklósnak gondolt, oly csodálatosan elváltozott.
13 6  |            hallgathatom el, ha még oly hihetetlennek látszanék
14 6  |            a rajzón, mely utoljára oly piciny lesz, hogy körömmel
15 6  |           főbűnösöket, kik a falut oly nagy hírbe hozták; mert
16 6  |          testét a zöld ágyra, mely oly egyenesre dajkálta őket,
17 6  |         vert le s a sok veszedelem oly sokszor kereste, hogy nem
18 6  |            neki.~Most, midőn a lég oly enyhe, hogy még a szúnyog
19 6  |         mennynek boltozatján éppen oly biztosan megmutatja magát
20 7  |          üres lesz az edény, mégis oly mohón ereszti a lovat, hogy
21 7  |        tették az egész környékben.~Oly nyugodtan ült a széken az
22 8  |           órára a búcsúzóidőt; így oly hirtelen jött a csapás,
23 8  |          egyik magyar a másik után oly nagyon messzire következik
24 8  |         alól?~- Köntös Mihály uram oly nagyot mond most nekem,
25 8  |       nagyságos úr kezét.~E szónál oly hirtelen fölkapta Kállay
26 9  |           a szobából; de már ekkor oly dühbe jött az elöljáró,
27 9  |      szerelmére kérem, a maga apja oly derék, jóravaló ember, s
28 9  |             ön ilyen fiatal létére oly vastag hangon énekel, hogy
29 9  |         hangvitel maradt; de, hogy oly vastagra fajuljon, mint
30 10 |       Kedves barátom, a maga képén oly angyali nyugalom ül, hogy
31 10 |         kezét, mely az eleven húst oly biztosan vagdalta, mint
32 11 |         magát az ember, tudniillik oly remekül utánoz egynémely
33 11 | komédiásnak s azért komolyodott el oly nagyon.~- Már megint haragszik,
34 11 |       mehetsz borjúpásztornak.~Ezt oly hirtelen elmondá a nő, hogy
35 14 |    köpönyegét megkaphatta, ez neki oly gyönyörűséget okozott, mint
36 14 |        való rokona, úgy-e?~- Éppen oly messziről, mint Bence öcsém.~-
37 14 |         direktor úr nem tartogatja oly soká a mennydörgős mennykőt,
38 14 |        direktor között. Stand néha oly dühbe jött, hogy kész lenne
39 16 |    erkölcsben, midőn szeme láttára oly jóízűn eszi a vendég a megtiltott
40 16 |         meg a vendéget, pedig maga oly jóízűen eszi, hogy a másik
41 16 |        mióta a jóistennek kegyelme oly nagy próbára tett Pozsonyban,
42 16 |        egészséges diákot s ez mind oly jó színben van, hogy az
43 17 |         föl a beszédre, s most már oly messze ment, hogy szinte
44 17 |           közlénk s a vén prókátor oly izgalomba jött, hogy utóbb