Fejezet
1 2 | az elutazás meggátlására; sőt egyszer az is megtörtént,
2 2 | hogyan kell megházasodni, sőt elegendőnek tart egy pillanatnyi
3 3 | Dehogy az, dehogy az, sőt inkább a megevő falatot
4 4 | emberrel megismerkedik. Sőt ez a nyughatatlanság annyira
5 5 | magam tisztelettel esedezem, sőt tanácslom, ne tegyék. De
6 6 | nem érzett megnyugvással, sőt büszke rátartással ment
7 6 | annál, szeretik-e vagy sem, sőt, minthogy igen számos alkalommal
8 6 | kívül nem mert csodálkozni, sőt igen természetesnek találta,
9 7 | alispán saját kezével ír neki, sőt hozzá mer támaszkodni azon
10 7 | óráról a tizenegyet is, sőt már a tizenkettediknek is
11 7 | a harmadik vármegyében, sőt ezt a példát kapóssá tették
12 7 | már a fiúk is észrevettek, sőt hirtelen fölismervén bíró
13 7 | nem hogy nem ijedtek meg, sőt némileg bántotta őket, hogy
14 8 | mondom, hogy a fiát sajnálta; sőt tán legjobban annak örült,
15 8 | azokért sem nagyobb kár, sőt a szegény asszony még jobban
16 8 | fájdalmat nehéz ülve elviselni, sőt, minthogy így sem maradt
17 9 | diákul úgy, mint a víz, sőt még az asszonyok is annyira
18 9 | klasszikusok nyelvét becsülje, sőt akárhányszor tett saját
19 9 | már megszidott a múltkor, sőt be is csukatott.~- Most
20 10| világért sem, tekintetes úr, sőt így gyakorlom magamat a
21 10| szívtelen?~- Dehogy könyörülök, sőt örvendek neki, midőn így
22 10| éppen pipát vett Nagy Pista, sőt elterjedvén lassan a dohányszag
23 11| kiről az egész faluban, sőt a vármegyében is azt hiszi
24 11| fájt volna neki e célzás, sőt a lehető legkomolyabban
25 11| Ki kell annak kerülni, sőt még egy mellénynek való
26 12| éppen nem fognak búslakodni; sőt szerencse, ha el nem hivatják
27 13| parasztot a szolgabíró, sőt az utolsó íródiák is; de
28 14| ott leszidja valamennyit, sőt egyiket irgalmatlanul el
29 14| tartott az atyafiságra, sőt éppen emiatt rég elcsapta
30 14| elég orvosságot iszik; - sőt még házasságon jár az esze,
31 15| csakhogy a címírást nem ösmeri, sőt nem is vár onnét több levelet,
32 15| keresztényi szándékodat, sőt tartson meg az Úristen sok
33 16| édes hazánkba is betörtek; sőt már elhatároztam, hogy tábori
|