1-500 | 501-986
Fejezet
501 10 | mozdítni tudom.~- Sebaj az egész, hideg vizes kendőt
502 10 | vagytok ti, hogy rontjátok az orvost, - beszéli Sándorffy -
503 10 | képzeltek és rákényszerítitek az orvost, hogy bőrötöket lenyúzza,
504 10 | bőrötöket lenyúzza, kiterítse az asztalra és megvárakoztasson
505 10 | asztalra és megvárakoztasson az ágyban fél esztendeig, míg
506 10 | kínját, elhiszitek, hogy az orvosnak van esze, hisz
507 10 | lehet, barátom, édes legyen az orvosság, ördög vigyen el
508 10 | ja, barátom, így van, ha az ember Szabolcs vármegyében
509 10 | Úgy kiszapultad magadat az úri koszton, hogy nem nyomsz
510 10 | reverzálist, hogy nem visz el az ördög.~- Jaj, irgalmatlan
511 10 | földig le kell venni, s az alatt meghűlsz, úgy kell,
512 10 | neki, midőn így bűnhődik az olyan magyar ember, ki otthon
513 10 | vetették volna; hanem midőn az erszény megtellett, szervusz
514 10 | rágni; csakhogy úgy átázott az az erős gyomor, mintha kenderáztatóban
515 10 | csakhogy úgy átázott az az erős gyomor, mintha kenderáztatóban
516 10 | már csak a nevét mondja ki az ételnek, azzal él, nehogy
517 10 | még azt is deriválja, hogy az apját egykor megrúgta a
518 10 | ennek lehet összefüggése az ő nyavalyájával; mondom
519 10 | viszem el magam, nehogy az inast lóttasd-futtasd utánam
520 10 | marad el.~- Nem bolondság az, domine fráter, - nyöszörög
521 10 | nyakam, ugyan küldd már azt az izzasztót, - szól közbe -
522 10 | levelet el ne potyogasd az úton, ...jaj! oda vagyok.~-
523 10 | lehetett benyúlni, mit jóformán az inas sem tudott, s hova
524 10 | tette, hogy elfeledkezvén, az inas kezébe ne jussanak. -
525 10 | mint hogy átszűrjék rajt az orvosságot, melynek két
526 10 | be s órákig elcivakodik az orvossal, és saját esze
527 10 | hirdetett előadás elmarad; mert az egyik tag délután leesvén
528 10 | ebédet is leszolgálni; mert az ugyan jó volt, Sándorffy
529 10 | pedig már játszani kell.~- Az már nagy baj, - jegyzi meg
530 10 | sem ismerek, kivévén azt az egyet, ki a tekintetes úrhoz
531 10 | tekintetes úrhoz vezetett, az is hajdú volt.~- Úgy-e,
532 10 | volna még, ha a szerep nem az?~- Hát nem veszi észre rajtam,
533 10 | mondja Sándorffy körülnézve az inas után, ki éppen a szobában
534 10 | amelyik jobb lesz, vidd el az öltözőbe a színházhoz.~Némi
535 10 | míg más nem könyörög, hogy az ebédet megegye?~- Ne szépítsen
536 10 | úrnak, én majd csak maradok az a Nagy Pista, ki eddig,
537 10 | olyan közönségnek, mely sem az ivószobában el nem ájul,
538 10 | tovább játszani, míg nem az igazgató emberségére fogadta,
539 10 | hogy ne féljenek, azért az ártatlan nem hal meg, emezt
540 10 | a színpadhoz vágni, hogy az utolsó rongy is leszakad
541 10 | is leszakad róla s majd az igazi temetésnek az árát
542 10 | majd az igazi temetésnek az árát miből fizeti ki?~No,
543 10 | nélkül felsültek volna ma.~Az a derék, becsületes orvos
544 10 | nagy örömet csinált, pedig az most valósággal boldogtalan,
545 10 | állítani, de hogy éppen az a Nagy Pista legyen, ki
546 10 | szerencséjére tíz órakor végződött az előadás, rázárták a színháznak
547 10 | egyszerre elköltheti és még az a szerencséje is lesz, hogy
548 10 | szegény embernek szánta, az is fog maradni halálos holtig
549 10 | alá, hanem fölfelé kérdi az árt. - Nem kérnek-e többet
550 10 | három huszasért.~Meglőn az egyezség. Nagy Pista megszabadulván
551 10 | ki. Így ment vele végig az uccán, s így lépett be Sándorffyhoz
552 10 | hogy Nagy Pista észrevette az orvosnak bosszúságát, azért
553 10 | hozzászokni, ha rászánja magát az ember - mondja Nagy Pista.~-
554 10 | Nagy Pista.~- Meghiszem, az ember minden bolondra képes.
555 10 | azt a mulatságot, melytől az is köp, aki szereti, hát
556 10 | szereti, hát aki nem szereti, az mit csináljon?~Nagy Pista
557 10 | való bosszúságában, hogy az ő ajándékán éppen pipát
558 10 | dohányszag a szobában, kinyitá az ablakot szellőztetés végett.
559 10 | Sándorffy elfordult, kidobta az uccára. Hárman is jöttek
560 10 | irányában s midőn Sándorffy újra az ablaknak irányába ér, látja,
561 10 | hasonlatosságot, gyanítani kezdé, hogy az Nagy Pistának a pipája volt.~-
562 10 | pipája volt.~- Hogy volt az a habpipa? - kérdi az orvos.~-
563 10 | volt az a habpipa? - kérdi az orvos.~- Három huszasért
564 10 | adták.~- Aztán megért annyit az a rongy pipa?~- Tekintetes
565 10 | fogván föl a dolgot, hogy az alku alulról fölfelé megyen.~-
566 10 | Kidobtam, tekintetes úr, az utcára, már látom, meg is
567 10 | nem vet a tekintetes úr az ablakon: legalább a pipát
568 10 | megreszkettette volna kezét, mely az eleven húst oly biztosan
569 10 | tekintetes uram kíván, csak azt az egyet nem, hogy más nyelven
570 10 | magának néhány esztendeig.~- Az Isten áldja meg érte a tekintetes
571 10 | nagykabátot, nem gondolván sem az orvos, sem ő maga, hogy
572 11 | választhattam másképp, ha csakugyan az ispánnéról akarok írni.~
573 11 | nála nélkül fog megtörténni az egész dolog; hanem annál
574 11 | a direktor úrral, kiről az egész faluban, sőt a vármegyében
575 11 | után véres könyűket sírnak az emberek, s kiket rég kérdőre
576 11 | annak is agyon neveti magát az ember, tudniillik oly remekül
577 11 | haragszik, Stand úr? - kérdi az ispánné a fiút, kit megbántani
578 11 | magamat.~- Igazán mondja az asszonyság? - kérdi Stand
579 11 | úgy, mint előbb? - kérdi az asszony, nem értve ezt a
580 11 | Sohasem haragszom, higgye meg az asszonyság - nyilatkozik
581 11 | nevetnek, azt hiszem, mindig az én himlőhelyes arcomat nevetik.~-
582 11 | himlőhelyes arcomat nevetik.~- No, az nekem eszembe se jut, elhigyje,
583 11 | nyugalommal, mint máskor; az ispánné asszonynak nyilatkozata
584 11 | megnyugtatá s meggyőződött, hogy az ő himlőhelyes képét nem
585 11 | tudni.~Hej, keserves kenyér az a gazdatiszti kenyér, mit
586 11 | alárendelt tisztnek, ha az évnegyednek végén ki nem
587 11 | szolgálatból.~Két gyermeke volt az ispán úrnak: az egyik fiú,
588 11 | gyermeke volt az ispán úrnak: az egyik fiú, ki diáknyelvet
589 11 | Péter csak meglesz, - mondja az apja - a fiút, ha tíz éven
590 11 | tíz éven túl van, bátran az uccára lökheti az ember,
591 11 | bátran az uccára lökheti az ember, mégis megél; hanem
592 11 | mit halódol mindig? - szól az asszony - sohase búsulj
593 11 | mondja a nő oldalt tekintve az elpiruló gyermekre - majd
594 11 | a kézzel, hogy én vagyok az édesanyja.~A leány megilletődve
595 11 | feledkezik meg rólunk! - véli az asszony.~- Az én kőszívű
596 11 | rólunk! - véli az asszony.~- Az én kőszívű bátyám, Keszy
597 11 | szalmazsák azon kívül, hogy az útiköltsége kikerül, nem
598 11 | vég vásznat sem küldött?~Az ispán elhallgatott, nem
599 11 | el önök a kérdezősködést.~Az ispán úr dolgai után ment
600 11 | úr dolgai után ment el, az asszony pedig letörülvén
601 11 | majd megnyúzza érte.~- Hát az a csizma? minek szaggatod
602 11 | állt, hogy akkor legalább az egyik csizma nem vásik,
603 11 | úgy, hogy előbb lemarad az ing a gombról, mint a gomb
604 11 | ing a gombról, mint a gomb az ingről: de ha nekem egyetlenegynek
605 11 | természetesen nem lehetett jó, azért az asszony ezt vette pácba.~-
606 11 | vette pácba.~- No, nézze meg az ember, hát fél napra csak
607 11 | megkötöttem volna; mert persze az én eszem nem járt volna
608 11 | elsütne, főzne kenyérhéjat az udvaron, ha eresztené az
609 11 | az udvaron, ha eresztené az ember. Hát a párja mikor
610 11 | mezítláb akarsz járni? - pattog az anya - nekem az is mindegy,
611 11 | pattog az anya - nekem az is mindegy, legalább nem
612 11 | csakugyan ríva fakadt.~- No, még az kellett csak, hogy pityeregj -
613 11 | hogy pityeregj - dorgálja az asszony a sírás miatt -
614 11 | hogy mézeskalácson is felnő az ember, aztán a dolog nem
615 11 | beléd bolondul valami varga, az majd megtanít sütni, főzni,
616 11 | szabatott új téli ruhát az oskolára menendő fiúnak,
617 11 | Májsztram, - bíztatja az asszony, midőn a szabó a
618 11 | hosszát mérte - csak ki, az ujja hegyéig mérje a gyereket,
619 11 | hegyéig mérje a gyereket, mert az ilyen gyerek mindig nő,
620 11 | nemzetes asszonyom! - mondja az új szabó, jókorát eresztvén
621 11 | karnak bőségéhez fogott az új szabó, kit az anya újra
622 11 | fogott az új szabó, kit az anya újra ellátott utasítással:~-
623 11 | majsztram! - toldja hozzá az asszonyság.~De most már
624 11 | ebből?~Midőn a szabó elment, az asszony újra torkára forrasztotta
625 11 | forrasztotta a fiúnak ezt az új kabátot; mert, amint
626 11 | szónak ha felét elfeledné is az a két gyerek, a másik fele
627 11 | ösztönözze őket, azért már az asszony maga is jónak vélte
628 11 | merné mondani valaki, hogy az ő gyermekei szidást érdemelnek,
629 11 | halálos holtig megemlegetné.~Az apa szívesebben kényeztetgette
630 11 | volna a gyermekeket, hanem az anya résen állt, s amint
631 11 | anya résen állt, s amint az apa cirógatni kezdé őket,
632 11 | gyermeket mindjárt bolondítja, az anyának szeme mindjárt látta,
633 11 | Hogyan állsz? mit lógatod az egyik lábadat? vigyázz,
634 11 | hogy én vigyem utánad.~Az apa nem vette észre sem
635 11 | vette észre sem a hibát, sem az anyának őrködését, kénytelen
636 11 | ölelte magához.~- Na, csak az kellene még, hogy az egyiket
637 11 | csak az kellene még, hogy az egyiket eleresszük, aztán
638 11 | helyezkednék, készen volt az anyja a rezzegetéssel.~-
639 11 | kívánkoznál ölbe, úgy-e? - kérdi az anya - hát Sári után ki
640 11 | elfeledkezett, minek következtében az apai kényeztetésnek el kelle
641 11 | kelle maradnia, dacára, hogy az édesapa most nagyon szeretett
642 11 | játszani a gyermekekkel; de az anya rendet akart s ezt
643 12 | atyafiak~Keszy Balázs urat az ágyban hagytuk és most sem
644 12 | emlékszünk meg róla, mintha az orvosságnak lenyelésében
645 12 | lökte valami, tudniillik az, hogy meg kell halni, s
646 12 | meg kell halni, s akkor az atyafiak osztozkodnak vagyona
647 12 | Balázs urabátyjukat elviszi az ördög.~- Nem bánjátok? -
648 12 | vele. Ne lepje meg tehát az olvasót, hogy Keszy Balázs
649 12 | való mérgében, hogy azok az ő halálán éppen nem fognak
650 12 | hivatják a cigányokat, kik az ő pénzéért hegedülnek nekik.~-
651 12 | olyan hirtelen megjött az egészsége s addig beszélgetett,
652 12 | üveget - úgyis olyan büdös az egész ház az orvosságtól,
653 12 | olyan büdös az egész ház az orvosságtól, hogy elájul
654 12 | orvosságtól, hogy elájul tőle az ember. - E szónál már ki
655 12 | ki hát a nagyságos úr azt az egyet.~- Azt tartom, még
656 12 | Keszy Balázs - néha meghűl az ember hamar, görcsöt kap,
657 12 | nagyságos úr valamennyit, aztán az üres üvegeket magam eszétől
658 12 | Rézinek nyelvétől, minthogy az a sok orvosságért annyit
659 12 | fogadjon egy javasasszonyt, az majd megfőzheti a sok fűlevet,
660 12 | formámból.~Midőn ezt elvégezte az asszony, az orvosságos üvegeket
661 12 | ezt elvégezte az asszony, az orvosságos üvegeket mind
662 12 | legyen.~Csöngetett, bejött az inas, várta a parancsot
663 12 | mérgében végrendeletet csinál.~Az agglegények átka tehát elérte
664 12 | honnét szaporodott meg az ő atyafisága, mióta meggazdagodott.
665 12 | kívánja Balázs úrnak, hogy az Isten még sokáig éltesse,
666 12 | felelgetett magának, mikor az inas bejön s jelenteni,
667 12 | bejön s jelenteni, hogy az orvosságot mind kiöntötte
668 12 | atyafiaira gondolt: mert az ő halála csakugyan azoknak
669 12 | amilyen étvágya volt, neki az a szép jószág nagyon ínyére
670 12 | nap orvosságot eszem?~- Az már úgy is végső dolog volna, -
671 12 | temetésére! - mondja gúnnyal az ágens, ki akarván fogyni
672 12 | kettőből lehet megismerni az embert: először midőn megházasodik,
673 12 | nem ismer a világ, - szól az ágens - én még nem házasodtam
674 12 | esztendeig éljen.~- Mindig csak az a még és mindig csak nekem
675 12 | kívánják, - bosszankodik az ágens magára maradva - hát
676 12 | vagytok? hadd lássam ezt az atyafiságot?~Ekkor előkereste
677 12 | is például legyen, hogy az érdem és szorgalom hová
678 12 | szorgalom hová viszi föl az embert.~- Mennyit is adtam
679 12 | Mennyit is adtam én ennek az én Péter öcsémnek? - kérdi
680 12 | öcsémnek? - kérdi önmagától az ágens és a jegyzéket is
681 12 | emlékszik rá, hogy mikor az ispán fönn volt egyszer
682 12 | fönn volt egyszer Bécsben az uraság után, nagy tél volt,
683 12 | uraság után, nagy tél volt, s az ágens vett neki egy pár
684 12 | rendre kereste minden levelét az ispánnak, azokban megtalálta
685 12 | örömmel tudósítja, valamint az is benn van a levélben,
686 12 | benn van a levélben, vajha az ő fia szeretett nagybátyjának
687 12 | egy becsületes kanonok, az most tartásra magához vette
688 12 | esedezik nagybátyának, ha őt, az apát, hamarjában elvenné
689 12 | apát, hamarjában elvenné az Isten az élők sorából és
690 12 | hamarjában elvenné az Isten az élők sorából és a fiú jó
691 12 | hol most van.~- Ejnye, ez az egyetlenegy, aki előbb akar
692 12 | egyebet, mint jó tanácsot, az igaz, hogy azzal a béléses
693 12 | orvosságot, úgy-e?~- Bánja az ördög! - bosszankodik az
694 12 | az ördög! - bosszankodik az úr.~- Nem öntöttük ki az
695 12 | az úr.~- Nem öntöttük ki az orvosságokat, - fordítja
696 12 | valamennyit! - parancsolja az úr.~- No, hát mitől lesz
697 12 | mitől lesz már beteg, ha az orvosságtól nem? - dörmög
698 12 | Mi gondja rá? - pattog az úr.~- No hát éljen örökkön-örökké.~-
699 12 | sem kételkedem, hogy amit az emberségére intabulált,
700 13 | Az Orbán süvege~Ki volt Orbán?
701 13 | és mért volt nevezetes az ő süvege? Persze, ezt jó
702 13 | fenyítékben tartván a falut, míg az utána következő bírótól
703 13 | bírótól később senki sem félt.~Az új bíró végre Orbánhoz folyamodott,
704 13 | is azt mondják: föltette az Orbán süvegét. Ezen kis
705 13 | Kállayt a főispán úrnál.~Míg az alispán tanácskozott a főispánnal,
706 13 | miként nézzenek farkasszemet az új alispánnal, hogy valamiképp
707 13 | legbizonyosabban följut a kanapéra az alispán úr mellé, onnét
708 13 | áldozatbárány lesz; mert az oroszlán föltette magában,
709 13 | miként találja meg visszafelé az ajtót.~Kállay sokáig beszélgetett
710 13 | lőn, látva, hogy Kállay az alispánságot nem mulatságért
711 13 | tetőpontján miképpen tartja meg az egyensúlyt; azonban Kállay
712 13 | biztosítá a főispánt, hogy az lesz legboldogabb, ki leghamarább
713 13 | nem is vélte Kállay, hogy az áldozatbárány már a folyosón
714 13 | legelső alkalommal ráüthessen az asztal közepére, mi a vele
715 13 | Kállaynak vasakarata, hanem az igazság akar megbirkózni.~
716 13 | megbirkózni.~Kemény léptekkel ment az alispáni szállás felé, hová
717 13 | nagyméltóságú helytartótanács az egész tisztikart fölfüggeszti?~-
718 13 | megkaptam, s eddig a kurrens az én levelemmel már ma délben
719 13 | szolgabíró úr ezt a derék embert az országút közepén esős időben
720 13 | állni maga előtt, amiért ez az ember megköszönte a bíróságot.~-
721 13 | sem kezdődik úgy, mintha az alispán úr kanapéra akarná
722 13 | elhallgatta volna, mikor az alispán úr az elsőket szidja.~
723 13 | volna, mikor az alispán úr az elsőket szidja.~Némi szünet
724 13 | elegendő gúnnyal.~- Éppen csak az hiányzik még neki úgyis,
725 13 | úgyis, fizet kilencedet az uraságnak, tizedet a papnak,
726 13 | fuvarban keresztül kergethetjük az országon, utat csinál, adót
727 13 | nép a szarvat, akkor kár az ökröknél is el nem tiltani,
728 13 | annyira irtózott.~- Így volt, az igaz, hanem nehezen fog
729 13 | parasztot a szolgabíró, sőt az utolsó íródiák is; de a
730 13 | de a szolgabíró nevette az egész dolgot, kivált mikor
731 13 | mikor direktor uram is, az ipa azt mondta, hogy ez
732 13 | hogy azoknak is leesik az álluk csodálkozásukban;
733 13 | mert amit most hallanak, az semmit sem hasonlít az alispánnak
734 13 | az semmit sem hasonlít az alispánnak bevezető beszédjéhez,
735 13 | más alispánhoz, valamint az sem, amit még mondani fog.~-
736 13 | viselni a megyei hivatalt, mi az én eszem szerint annyit
737 13 | ember is kevesebb volt, meg az emberek is jobbak voltak,
738 13 | bárminemű ajándékot, legyen az százforintos bankó vagy
739 13 | lúd; mert igaz ugyan, hogy az igazságnak istenasszonya
740 13 | védelmezheti magát - mint azt, hogy az igazságot pénzért mérik;
741 13 | mielőtt a delet elharangoznák, az egyszőrűek összedugott fejjel
742 14 | Az íródiák~Láttunk alispánt,
743 14 | barátunkban is addig bújkált az ördög, hogy végtére is elviszi
744 14 | legbizonyosabb következése az lőn, hogy az irodában henyélő,
745 14 | következése az lőn, hogy az irodában henyélő, vagy éppen
746 14 | némelyiknek még markában lévén az egész ütés kártya, mint
747 14 | direktor úr hamarjában elmegy.~Az ispánnénak dicséretei annyira
748 14 | személyében, így megyen az irodába, s ott leszidja
749 14 | akkor mutatja be magát.~Míg az ispán úrnak íródiákja ilyen
750 14 | volt megelégedve.~Nem volna az első vagy utolsó eset, midőn
751 14 | Balázs úr nagyon mohón issza az orvosságot, de meghalni
752 14 | mert ez a dolog nem tréfa, az öreg megharagudott; s ha
753 14 | megharagudott; s ha egyszer az öreg tesz valami bolondot,
754 14 | gabonát megvizsgálja, mert az eladások ideje bekövetkezett.~
755 14 | eladások ideje bekövetkezett.~Az ispán éppen Stand barátunkkal
756 14 | vigye fel a köpönyeget az irodába.~Stand majd kibújt
757 14 | legfelső osztályba, s amint az első osztályba ért, hirtelen
758 14 | a direktor urat látják.~Az első osztályban való siker
759 14 | édes hangján megszólítja az egyik bérest, ki el nem
760 14 | direktor és honnét került elő az íródiák.~- Mi baj? - kérdi
761 14 | ellen, aztán pedig mintha az íródiákhoz szólna: - Hát
762 14 | állapodik, hanem elmegy az irodába; ha aztán ott is
763 14 | hogy művésznek teremtette az Isten s addig meg nem nyugszik,
764 14 | elment; hanem mekkorát nézett az egyik, mikor hátranézett
765 14 | lapátoltak odább; hanem bámulták az ifjúurat és jeles tehetségét;
766 14 | nem félnének, hogy majd az ispán úr is nyakukra jő,
767 14 | is.~A direktor úr azalatt az ispán úrral beszélgetett.~
768 14 | úr nem igen sokat tartott az atyafiságra, sőt éppen emiatt
769 14 | legfölebb egyszer hozta elő az egész rokonsági viszonyt.~-
770 14 | direktor kegyes leereszkedéssel az ispánt, hanem hogy az valami
771 14 | leereszkedéssel az ispánt, hanem hogy az valami nagyon el ne bizakodhassék,
772 14 | szegény ember! - válaszol az ispán, levévén kalapját
773 14 | mily mélynek kell lenni az ispán úr alázatosságának.~-
774 14 | mikor gyermekei vannak az embernek.~- Gyerek! ...hát
775 14 | Gyerek! ...hát minek az a gyerek?~- Agyon nem üthetem,
776 14 | üthetem, tekintetes uram, ha az Isten megáldott velük, aztán,
777 14 | akarunk belőle nevelni... az már egészen más! - gúnyolódik
778 14 | gúnyolódik a direktor úr - mire az ispán alázattal megjegyzi:~-
779 14 | direktor úr, sajnálnám kifogni az iskolából.~- Legyen szabó
780 14 | ispánnak fia? Nézze meg az ember, ma-holnap minden
781 14 | nagyságos úr akar lenni.~Az ispán nyögte a dolgot, mert
782 14 | egész szerencséje ennek az embernek a markában volt,
783 14 | messziről, mint Bence öcsém.~- Az én vőm?~- Igenis, tekintetes
784 14 | tekintetes uram! - válaszol az ispán, nem akarván tagadni
785 14 | direktor kidühöngvén magát az ispánon, elment a juhaklok
786 14 | köpönyegét karjára emelvén, az ispán úrral maradt.~A szegény,
787 14 | megzaklatott embernek jól esett az íródiáknak részvéte, ki
788 14 | mint egyelőre gondolná az ember. Hogy az istent megkáromolják,
789 14 | gondolná az ember. Hogy az istent megkáromolják, az
790 14 | az istent megkáromolják, az mindennapi dolog; hanem
791 14 | szájából rögtön kiesnék az uradalmi kenyér, tessék
792 14 | direktorral.~- Csak nem ment el az esze, kedves öcsém? - mondja
793 14 | kedves öcsém? - mondja az ispán - hisz akkor rögtön
794 14 | Stand! - figyelmezteti az ispán a fiút, kinek kedvenc
795 14 | mert különben kiszidja, ha az irodában nem lesz, mire
796 14 | a nagy iroda felé, hogy az előbbi kísérlet után most
797 14 | belőle komédiás vagy sem?~Az irodáig menvén, nem bírta
798 14 | bírta feledni a jelenetet az ispán és a direktor között.
799 14 | hogy Keszy Balázs úrnak az egész dolgot elmondja; de
800 14 | azért nem marad egyéb, mint az a kis bosszú, hogy a tekintetes
801 14 | kapják egymást.~Mielőtt Stand az irodához érne, megérkezett
802 14 | pulykapásztorféle kislánytól az irodába küldte a levelet
803 14 | vissza. Stand pedig nevetve az eredménynek, a fölbontott
804 14 | Leveléből értettem, hogy az én Balázs bátyám még most
805 14 | sőt még házasságon jár az esze, nojsz az kellene,
806 14 | házasságon jár az esze, nojsz az kellene, hogy a vén bolond
807 14 | megriassza, aztán benyitott az irodába, hol az ifjúurak
808 14 | benyitott az irodába, hol az ifjúurak olyan csöndességben
809 14 | százgallérúba, rendre járta az ifjúurakat.~Egyik sem mer
810 14 | vakmerőbb lesz:~- Micsoda disznó az a papiroson, mi? há? disznóölőnek
811 14 | ment a nagy asztalhoz, hol az első helyen leereszkedik,
812 14 | kívül egy emberrel több van az irodában s ez a fölösleges
813 14 | kérdés, minőre feleletet még az sem kíván, ki azt tette;
814 14 | direktor. - Minek vesztegeti az időt a csapófa mellett?
815 14 | mondá, hogy Stand elfeledte az ijedtséget és egészen hajlandó
816 14 | dicséretnek venni s amit az ispánnénak csak kételkedve
817 14 | elbocsássák vagy kidobják, neki az úgyis mindegy; csakhogy
818 14 | be van bizonyítva éppen az által, kit másolni szerencsés
819 14 | jókedvűen fütyörészve lépett az ispánné asszony konyhájába,
820 14 | kedve van, Stand úr? - kérdi az ispánné.~- Alig férek meg
821 14 | meg a bőrömben, elhiheti az asszonyság - beszélt Stand
822 14 | fuldokló örömmel - fölvirradt az én napom is.~- Bizonyosan
823 14 | felel Stand nevetve - hanem az igaz, úgy produkáltam ő
824 14 | produkáltam ő kelmét, hogy az édes mamája is megölelt
825 14 | boldogtalan - ijedt meg az ispánné - maga bizonyosan
826 14 | százgellérú köpönyegben ment az irodába, mert láttam az
827 14 | az irodába, mert láttam az ablakból, mikor magára vette! -
828 14 | mikor magára vette! - mondja az ispánné nagy részvéttel. -
829 14 | részvéttel. - Mindjárt mondtam az uramnak, hogy ez a bolond
830 14 | nevet Stand - benn volt az irodában, midőn én kívül
831 14 | irodában, midőn én kívül az ő képében lármáztam a kapu
832 14 | kapu alatt, aztán bementem, az ifjúurakat rendre összeszidtam
833 14 | elcsapott a szolgálatból.~- Hogy az ördög bújjék a maga dolgába
834 14 | dolgába Stand úr - mérgelődék az asszony - hát nem érdemlené
835 14 | végigverje egy bottal? - kérdi az asszony böcsületes jószándékból
836 14 | Bécsbe.~Míg ezt véghezvitte, az ispánné szüntelen pirongatta,
837 14 | a levéllel készen volt; az ispán kezelése alatt levő
838 14 | postával elküldé s ez volt az utolsó foglalkozás, mit
839 14 | családtól.~- Stand! - mondja az asszony utoljára - nem sajnálja
840 14 | hallom, tudom, hogy maga lesz az, Stand úr.~Minthogy szülőföldemnek
841 14 | becsületet szerezni, tudja az asszonyság, tehát az én
842 14 | tudja az asszonyság, tehát az én komédiásnevemet onnét
843 15 | levelet, melyet nem szokás az ablakba tenni?~Ha nem láttak,
844 15 | dobálta ki Keszy Balázs az orvosságosüvegeket, hirtelen
845 15 | szaladtatta a cselédet, lefeküdt az ágyba és keservesen búsult
846 15 | keservesen búsult éppen azon az ostoba gondolaton, mi már
847 15 | hogy csak egyszer hal meg az ember.~Az orvos megérkezett
848 15 | egyszer hal meg az ember.~Az orvos megérkezett és látván
849 15 | orvos megérkezett és látván az ágens urat a dunyhák alatt,
850 15 | sarkantyús csizmát, föladhatják az aranyos mentét és melléje
851 15 | mentét és melléje köthetik az arannyal megfuttatott rezes
852 15 | esze és gondoljon valamit.~Az ütér hevesen vert, az orvos
853 15 | valamit.~Az ütér hevesen vert, az orvos még mindig nem tájékozhatá
854 15 | akarván, mit mond állapotához.~Az orvos tekintetben vevén
855 15 | nőtlen embernek igazán csak az úristen viseli gondját:
856 15 | foglalkozott, tudhatja, hogy az orvos urak e megszólítást
857 15 | volna, azért nem csoda, hogy az orvos megijedt; hanem aligha
858 15 | egyszerre vége lőn s mire az orvosságot megírta volna
859 15 | orvosságot megírta volna az orvos, Keszy Balázs már
860 15 | játszva, igen mulattatta az öreg urakat, mert abban,
861 15 | Már semmi bajom - mondja az ágens.~- Azon szívemből
862 15 | szívemből örülök - mondja az orvos - hanem azért tessék
863 15 | megmondani.~- Tehát már az orvos is így bíztat! - sóhajt
864 15 | föl Keszy Balázs elhagyva az ágyat, és már most rászánva
865 15 | hoz kettőt, melyek közt az egyik csakugyan Bencének
866 15 | onnét több levelet, mert az ispán már négy nappal előbb
867 15 | mennyire örül, hogy ő, az ispán, megérhette azt a
868 15 | Károlynak utolsó munkája volt az írnoki hivatalban s íme,
869 15 | bújában, akár örömében, az mindegy.~Csakhogy Keszy
870 15 | öccsének betűit, melyeket az ő pénzén tanult meg, valamint
871 15 | ipaurának múltkori beszédét, az íróasztalhoz ült és szintén
872 15 | nem kap egy árva fillért - az is benn van a végrendeletben,
873 15 | emberhez illendő, kinek az orvos még a legnagyobb lázban
874 15 | rokoninak s midőn kész volt az írás, szinte könnyebben
875 15 | gyötrelmet csinált neki, mint az egyszeri vargainasnak az,
876 15 | az egyszeri vargainasnak az, hogy a korsót eltörte és
877 15 | a fontos irományt, hogy az ellen kifogást tenni nem
878 15 | is szándékoztak, valamint az is kecsegtette, hogy jó
879 15 | találkozhatik, ki már ismeri az ő természetét, kivel veszekedni
880 15 | fenekére, honnét aztán kikerült az a levél, melyről a fejezetnek
881 15 | mondám, hogy nem szokás az ablakba tenni.~«Öcsém Bence!~
882 15 | fúrkósbottal akarnád leírni s az első betűje mindjárt elég
883 15 | szándékodat, sőt tartson meg az Úristen sok számos esztendeig
884 15 | nem üt meg a guta. Ez volt az utolsó levél, mit néked
885 16 | csak annyi lett volna is az, mint Balogh kanonok úr
886 16 | rántottával és gyakorolta magát az erkölcsben, midőn szeme
887 16 | szépen megfér egymás mellett, az egyik nem dicséri a lúdpecsenyét,
888 16 | fölkelve egy pillanatra s az íróasztalból kiemelvén egy
889 16 | gondolatra is jöttem, hogy az úristennek méltatlan szolgája
890 16 | kereszttel vezetni azokat, kik az ellenségverést magukra vállalták.~
891 16 | hetekig kénytelen valék az ágyat őrizni.~Halálomat
892 16 | gondolattól tudniillik, hogy az ellenség nyakunkon van s
893 16 | támaszkodva majdnem mindig az utcán csavarogtam; én mai
894 16 | a főparancsnoksághoz.~- Az úr pap? - kérdé a parancsnok.~-
895 16 | hogy nem vagyok katona.~- Az úr franciául is beszél?~-
896 16 | pecsenyét enni.~- Hát ez az a híres magyar vendégszeretet?~-
897 16 | Magyarországon a vendég az úr.~- Az igaz, - felelék
898 16 | Magyarországon a vendég az úr.~- Az igaz, - felelék neki - hanem
899 16 | kupát hozzon magával, mert az magunknak is van, az pedig
900 16 | mert az magunknak is van, az pedig nem szokás nálunk,
901 16 | Ezzel akarjuk megszabadítani az urakat ellenségeiktől.~-
902 16 | No ha másként nem hisz az úr, olvassa el ez iratot,
903 16 | francia eredeti.~Elolvasván az iratot, mit most már minden
904 16 | fővezérnek, ő pedig azt mondá:~- Az úr ezt lefordítja magyar
905 16 | bámuló embernek.~- Elment az úrnak az esze? - kiált rám
906 16 | embernek.~- Elment az úrnak az esze? - kiált rám a francia.~-
907 16 | ámbár előre is tudom, hogy az a munka is kárba vesz.~-
908 16 | hogy kísértse meg nálam az engedelmességet, azonban
909 16 | midőn később megint nyílott az ajtó, nagyon hittem, hogy
910 16 | engedelmességet eszközölni s így az irat mégis a nép közé jut,
911 16 | irat mégis a nép közé jut, az úr pedig elmehet és ne lássam
912 16 | és én könyörgöm, lövessen az úr főbe.~A katona meglepve
913 16 | mozdulatlanul állt, midőn az ajtónál újra meghajtám magamat.~
914 16 | hanem jó ember is, mert csak az oldalajtót kell kinyitni
915 16 | oly jó színben van, hogy az ember az első láttatra észreveszi,
916 16 | színben van, hogy az ember az első láttatra észreveszi,
917 16 | kiterjedjen figyelme annak az embernek, ki naplójába olyan
918 17 | nem szégyellné a sírást.~Az atya vitte föl a fiút, az
919 17 | Az atya vitte föl a fiút, az anya pedig a bőséges áldás
920 17 | gyerek, jó légy; mert ez ám az utolsó, mit szülőidtől kaptál».~
921 17 | szülőidtől kaptál».~Nem akarom az anyát gyanúsítani, hagy
922 17 | anyát gyanúsítani, hagy azt az egy darab rézpénzt értené,
923 17 | akitől több nem telik, az is sok; hanem inkább a jó
924 17 | elhihetik önök, hogy ez az ispánné nem fogad ugyan
925 17 | fogalma van.~Egy esztendőt az apai költségén fejezett
926 17 | fiút ajánltatván magának, az ispánfiú legelső volt az
927 17 | az ispánfiú legelső volt az ajánlottak közül, s azon
928 17 | lenni?~- Nincs annyi pénze az én édesapámnak, hogy odáig
929 17 | fiú - aztán azt is mondta az édesanyám, hogy ha jó megy
930 17 | hogy ha jó megy a dolga az orvosnak, az is baj; ha
931 17 | megy a dolga az orvosnak, az is baj; ha meg rosszul megy,
932 17 | baj; ha meg rosszul megy, az is baj.~- Hát földmérőt
933 17 | láttál-e?~- Láttam igenis, az méri lánccal a földet, hanem
934 17 | tudom nem engedné, hogy az legyek, mert a földmérők
935 17 | tiszttartó...~- Kérem alázatosan az én apám csak ispán.~- Vagy
936 17 | a kékre azt mondja, hogy az zöld, az ispánnak is azt
937 17 | azt mondja, hogy az zöld, az ispánnak is azt kell mondani,
938 17 | gyerek hallgatott, nem mintha az utolsó szavakon tűnődnék;
939 17 | tőle valamit s minthogy az nem szólt, a gyerek az első
940 17 | minthogy az nem szólt, a gyerek az első bátorság után még egyre
941 17 | látod, azoknak kellene az igazságot védelmezni.~-
942 17 | Azoknak nincs direktoruk, mint az ispánoknak?~- Hát mért kérded?~-
943 17 | ha én is megmondhatnám az igazat, anélkül, hogy azért
944 17 | direktor elkergethetne, mint az ispánokat.~Baloghot meglepte
945 17 | nem engedi, hogy e gyermek az emberek lába alá kerüljön.~
946 17 | Balázs és úgy segél meg az Isten szorgalom után, mint
947 17 | Magyarázd meg ezt a dolgot!~- Ez az én unokaöcsém anyámról -
948 18 | hol néhanapján világossal az érdemes vásári nép húzta
949 18 | becsületet érdemel, mint az oláhcigányok.~Megfogadtak
950 18 | Szent-Mihályra, hol megnyomta őket az éhség, s bementek Köntös
951 18 | Egész nap ott leste maga is az építést, fúró és faragó
952 18 | lássák, kik lakatot vetnek az ember szájára, mint szemfényvesztőkhöz
953 18 | ezt a szemfényvesztést, az tisztán látja, hogy csak
954 18 | barátunk, eddig kérvén a kocsit az ispántól, minthogy előtte
955 18 | nagyobb úr, mint a többi, mert az övé volt a felhő és a mennydörgőmasina;
956 18 | már megint kérdezni akarta az igazgatót, ki azonban mégis
957 18 | kicsiny vagyok? - kérdi Stand az okot keresve.~- Még kevésbé
958 18 | hogy nem lehet - mondja az igazgató.~- Az úr a képemet
959 18 | mondja az igazgató.~- Az úr a képemet nézi, úgy-e? -
960 18 | kedves barátom.~- Tehát az én képem riasztja vissza?~-
961 18 | elirtóznék, azt mondhatom az úrnak.~- De mit tehetek
962 18 | vagyok?~- Arról nem tehet az úr, az igaz - magyarázkodik
963 18 | Arról nem tehet az úr, az igaz - magyarázkodik az
964 18 | az igaz - magyarázkodik az igazgató - hanem egyébről
965 18 | ő mégis jóllakott; hanem az igaz, hogy maradt még három
966 18 | hogy milyen hitvány étel az a leves, akár volna, akár
967 18 | Hej mégis keserves élet az a komédiásság, melyben a
968 18 | nagyfejű paraszt elhiszi, hogy az ilyen nép csöpüt rág s ha
969 18 | darabig, míg földhöz vágja az embert, hát a lelkesülés
970 18 | minthogy nemcsak kenyérrel él az ember, dictum-factum, rászánta
971 18 | dictum-factum, rászánta magát az egy tál ételre, csak az
972 18 | az egy tál ételre, csak az a kérdés, hogy a direktor
973 18 | direktor megalkuszik-e majd az egyre.~Megelégedett a bekezdéssel
974 18 | hívőhöz méltólag járult az oltárhoz; mert egész napon
975 18 | egy tál káposztánál, hanem az igaz, hogy ebédet, vacsorát
976 18 | Árvavármegyében sem haltak ki az emberek, pedig ugyancsak
977 18 | szalonnát, amiért beeresztik az embert a komédiába s a szent-mihályiak
978 18 | össze egyenkint eregetve be az atyafiakat, kik annyira
979 18 | Belefért könnyen, mert az az egy tányér káposzta nagyon
980 18 | Belefért könnyen, mert az az egy tányér káposzta nagyon
981 18 | maga mellett más is legyen az elcsapott íródiákban; ő
982 18 | hogyan eszik azt a csöpűt.~Az igazgató nagy jövedelmet
983 18 | nagy jövedelmet remélt, ha az egész közönséget fejenkint
984 18 | terem, akkor veszi észre az igazgató, hogy a hatodik
985 18 | pénztárnál kinn szorult és az ajtón nem jöhet be, mert
986 18 | a vásznon belül, ha már az elejére is ilyet föstöttek...?
1-500 | 501-986 |