1-500 | 501-827
Fejezet
1 inc| történetet és csak azt sajnálom, hogy nincsen nótája, hogy hadd
2 inc| sajnálom, hogy nincsen nótája, hogy hadd ríkatna meg benneteket,
3 1 | Tizenkét faluban dobolták ki, hogy Kállay Miklós úr egy korcsmárost
4 1 | azért hát az első az lesz, hogy akár nappal, akár éjjel
5 1 | amint kend azt észreveszi, hogy az nem valami szűrön vagy
6 1 | után most már megmondom, hogy ez az alku ezelőtt ötven
7 1 | kemény parancsolatot kapott, hogy a föld alól is kerítsen
8 1 | parancsolni tudjon, mert hogy többet ne említsek, Szent-Mihályon
9 1 | vásottságát, mi azon kezdődött, hogy a bíró lovainak farkát elvágták,
10 1 | kikerekítették; végződött pedig úgy, hogy csizmaszárába tüzes taplót
11 1 | nevezetes, főleg pedig arról, hogy a falukon a verekedés mindennapi
12 1 | azért is összebirkóztak, hogy megmutassák, hogy senkitől
13 1 | összebirkóztak, hogy megmutassák, hogy senkitől sem félnek. Annál
14 1 | észreveszik önök ebből is, hogy jó régen történt ez a dolog,
15 1 | inkább elhiszik, ha mondom, hogy akkor történt, mikor a mágnások
16 1 | korcsmárost, nyugodt volt, hogy legalább az éjjeli vendég
17 1 | kitekinteni az országútra, hogy amennyire lehet, már messziről
18 1 | Kállay Miklós, ha nem félne, hogy a meghívott vendégeknek
19 1 | negyediket pedig azzal fenyegeti, hogy ellopatja a saját házától
20 1 | barátokat, kinn maradt lesre, hogy még az utazó népet se mulassza
21 1 | vakarta a fejét búbánatában, hogy hol fog egy alispánt, mert
22 1 | legalkalmasabb ember arra, hogy ellenséget verjen és másnak
23 1 | másnak parancsoljon; hanem hogy engedelmeskedjék, azt nehéz
24 1 | vendégtől nem kérdezik, hogy hozott-e magával ennivalót.
25 1 | föleresztették a tűzhelyre, hogy ott melegedjék föl.~A főispán
26 1 | kiindult, nem annyira azért, hogy a vendéget behívja, hanem
27 1 | vendéget behívja, hanem hogy olyan embert lát-e, kit
28 1 | hálni, akkor nem tudom, hogy leszünk.~- A főispánnak
29 1 | Lásson hozzá szaporán, hogy helyet adjon.~- Ha ezt előbb
30 1 | megyében, tehát semmi csoda, hogy Kállay Miklós urat nem ösmeri;
31 1 | természetesnek találta, hogy a négy lovas hintó éppen
32 1 | korcsmárost, rögtön elgondolta, hogy az nem valami közönséges
33 1 | aztán ha van is rá eset, hogy az ilyen magyarnadrágos
34 1 | azért nem ütök ki cégért, hogy az oláh cigányok be ne járassanak,
35 1 | uram, a többi aztán látja, hogy én nem szoktam tréfálni.~-
36 1 | uram, meg nem is kívánnám, hogy cselekedjék.~- De hát hogyan
37 1 | utazni.~- Azt elhiszem, hogy méltóságos uram szeretne;
38 1 | tartott, vigasztalván magát, hogy ennél rosszabb helyre is
39 1 | szobák egyikében üdvözlé, hogy hajlékában őt fölkeresni
40 1 | méltóztatott, pedig jól láttuk, hogy őméltósága bizony nem jött
41 1 | korcsmáros azzal nem ijeszti, hogy megszökik előle.~A főispán
42 1 | igaza volt, midőn azt mondá, hogy a főispán úrnak e leereszkedését
43 1 | kitudván a főispán huszárjától, hogy mi légyen őméltóságának
44 1 | őméltóságának legkedvesebb étele, hogy a háziasszony becsületet
45 2 | azért jól meggondolják önök, hogy az akkori dolgok nagyon
46 2 | napig azon törte fejét, hogy délre hol száll meg. Elereszti-e
47 2 | hacsak meg nem alkuszik vele, hogy visszajövet meg ahhoz száll;
48 2 | is többször megütögették, hogy az udvaron levő idegen,
49 2 | melynek fődicsősége az volt, hogy a leves után minél későbben
50 2 | vármegyét megjárta.~Persze, hogy akkor sem voltak az emberek
51 2 | mindenki úgy akarta gyakorolni, hogy ne találják párját. Úgy
52 2 | el legkönnyebben a gazda, hogy házának becsülete messze
53 2 | egyszer az is megtörtént, hogy valakinek hintajáról lemaradván
54 2 | kovács addig tatarozta, hogy valósággal egészen új kovácsmunkát
55 2 | bizonyságául azt hozom föl, hogy mielőtt vacsorához ültek
56 2 | alázatossággal jelenté, hogy az utazókocsinak egyik tolla
57 2 | legfeljebb azt mondhatom, hogy ő kígyelme konvenciós kovács;
58 2 | megcsinálni és ezer szerencse, hogy a főispán úr ilyen jó helyen
59 2 | máshol olyan ebéd lenne, hogy húsvétnapra is beillenék,
60 2 | az meg tudnivaló dolog, hogy az esküdt úr akkor is elmenne,
61 2 | magyarul beszélünk.~- Minő jó, hogy egy harmadik nyelv is van,
62 2 | természetesnek ne találta volna, hogy okos ember rendesen diákul
63 2 | maguknak annyi szabadságot, hogy ha már diákul nem tudnak,
64 2 | jámbor állat későn látja, hogy csak addig fütyölik megszokott
65 2 | megemlékezés úgy megpirítá, hogy kénytelen lőn tányérába
66 2 | Biz az lesz annyi; hanem, hogy még bizonyosabban tudjuk,
67 2 | itt volna ám az ideje, hogy megházasodjál.~- Eddig nem
68 2 | olyan mohón kapja a dolgot, hogy egyszerre kettőt is elvenne,
69 2 | esztendős korában már belátja, hogy elég abból egy is, azért,
70 2 | később annyira megokosodol, hogy egyet sem fognál elvenni.~
71 2 | szörnyű ügyetlenségnek tartja, hogy akkor egy harmincéves ember
72 2 | Apám aztán kikérdezett, hogy biztattam-e már valakit
73 2 | s ezt azért mondom el, hogy más is meghallhatja. Látod,
74 2 | valamint azt is tudom, hogy az országban való parancsolgatást
75 2 | könnyen elhiszem tehát, hogy ezt az egy-két szót a maga
76 2 | dugaszolta a törvények közé, hogy így otthon a bibliát saját
77 2 | nem írja meg ő kigyelme, hogy hányszor szabad a feleségedet
78 2 | megölelni, mert volt annyi esze, hogy farkasnak nem kell berket
79 2 | saját eszed után tudd meg, hogy ahol egy rúd mellett két
80 2 | mindeniknek húzni, azaz, hogy a feleségé legyen a fele
81 2 | az Istentől elrendelve, hogy a férfi járja keresztül
82 2 | erősebb a férfi, illő tehát, hogy addig pallérozza az eszét,
83 2 | addig pallérozza az eszét, hogy azt az erőt ne úgy használja,
84 2 | használja, mit ökör a szarvát, hogy csak öklelni tud vele. Istenben
85 2 | darabig, s mikor látta, hogy én még mindig csöndes vagyok,
86 2 | kétségtelen jele annak, hogy a töltés elfogyott, akkor
87 2 | szépen, s bizonyossá tettem, hogy amit kíván, én olcsóbbért
88 2 | erősödik, és csak így éred el, hogy feleséged szeret és becsül
89 2 | mert ezek megérdemelnék, hogy a száz esztendős kalendáriumban
90 2 | szóról-szóra kitanulta belőlök, hogy a franciáknál nem szokás
91 2 | bebizonyítja egy magyar nemes, hogy de bizony lehet szeretni;
92 2 | megölelte, megcsókolta, hogy a főispán úr szinte rájok
93 2 | nem tagadhatta el magának, hogy ő ugyan sok érdekes dolgot
94 2 | franciául, már csak azért is, hogy Szabolcs vármegyében is
95 2 | tegnapi beszélgetésből, hogy az ebédhez pontban déli
96 2 | úrnál, sietett fölkelni, hogy legalább ideje legyen ebéd
97 2 | majdnem elnevette magát azon, hogy őt vendégnek fogták, s ami
98 2 | ellenében ment meri kimondani, hogy el akar menni; tehát maradjunk
99 2 | kicsit.~Szó sincs róla, hogy a vendégek szétmenjenek;
100 2 | ellentétül is jólesik a gondolat, hogy a fiatal emberek még a szénapadláson
101 2 | házigazda annyira eredeti ember, hogy csak úgy lehet elhinni,
102 2 | azt már tudja az olvasó, hogy nem igaz; kivévén ezt az
103 2 | főispán, és fogadni merne, hogy ha valaha elbeszélné valami
104 2 | írómesterembernek, semmi kétség, hogy egy hosszú történetet faragna
105 3 | igen feszegetem a dolgot, hogy a főispán úrnak hintaja
106 3 | már messziről az ember, hogy a hátulsó jobb oldalánál
107 3 | egymáshoz annyira hasonlót, hogy valami eltérő ismertetőjelük
108 3 | volna; így igen természetes, hogy a főispán úrnak mindig jutott
109 3 | akarjuk vetni az őszit, hogy holnapra ne maradjon, mert
110 3 | másodszor pedig híre menne, hogy Kállay Miklósnak bérese
111 3 | zsákot vitt a hóna alatt, és hogy azt magadnak vitted, az
112 3 | azt mondanák harmadszor, hogy én embernyúzó vagyok; most
113 3 | annyira megvolt a jóakarat, hogy valóban meglátszék rajta,
114 3 | valóban meglátszék rajta, hogy nem szívesen engedelmeskedik
115 3 | főispán csodálkozva látta, hogy olyan földesúr is van, ki
116 3 | cselédjével beszélget, s ahelyett, hogy végighúzna rajt egy somfabottal,
117 3 | főispán magában dörmögve - hogy ez az ember csak a feleségét
118 3 | megszorult, igen hihető, hogy a tavasz elején, midőn a
119 3 | gabonát kenyérnek, vagy hogy hozzám jő rimánkodni, s
120 3 | pedig annyira mélyen esett, hogy ha az ember az akkori harminckrajcárost
121 3 | megesküdött rá az oltár előtt, hogy nincs több benne kék garasnál.~
122 3 | cseléd nem jőne jelenteni, hogy vidéki emberek vannak a
123 3 | tessék fölvenni a dolgot, hogy mi atyafiak vagyunk...~-
124 3 | háznál úgy intézzék el, hogy míg az egyik kiveti, addig
125 3 | és megmagyarázzák nekik, hogy ugyan most kidobták, de
126 3 | győzték áldani az Istent, hogy szót fogadtak Nagy-Kállóban
127 3 | Talán nem tetszett hallani, hogy most már három esztendeje
128 3 | főbírónak nincsen annyi esze, hogy a süvegét ismét visszatétesse
129 4 | különbség nélkül arra, hogy az egyik nagyságos magyar
130 4 | össze, meg akarom mutatni, hogy ha a véletlen sors máskép
131 4 | tekintély meg nem tűrte, hogy az öreg bíró mellett akármilyen
132 4 | állóhelyét is megváltoztatta, hogy valami kivetnivalót ne találjon
133 4 | Köntös Mihály - jól vigyázz, hogy okosabban ne beszélj, mint
134 4 | tetszik bölcsen tudni...~- Hogy sült paraszt vagy, és hogy
135 4 | Hogy sült paraszt vagy, és hogy úgy a szó közé keveredtél,
136 4 | úgy a szó közé keveredtél, hogy két ökörrel sem vontatlak
137 4 | képedről is, mit akarsz, azaz, hogy rováson van a becsületes
138 4 | diákszóval úgy megölnek, hogy arról koldulsz. Ezért jöttél?
139 4 | egy nagyot.~- Szerencse, hogy tudod, hanem el ne feledd;
140 4 | aztán a vármegye kiizen, hogy én tanítsalak meg, keservesen
141 4 | ösmeri a népet, jól tudja, hogy bizonyos dolgokat oly hosszú
142 4 | hosszú lében ereszt föl, hogy elunja az ember várni, míg
143 4 | volna a szomszédját, meg hogy annak fia született, a borja
144 4 | meg a szomszédok, aztán, hogy mi lesz már ebből a szárazságból,
145 4 | ember, akkor aztán bizonyos, hogy nem fizeti meg a porciót;
146 4 | bolonddá nem teszed.~Mondám, hogy az első házba csak érdemes
147 4 | kezdve végig úgy elolvas, hogy valamiképp ki ne feledjen
148 4 | Bolond paraszt, nem látod, hogy nyomtatás? ne, odaadom;
149 4 | meg Konnektikut.~- Jaj, hogy marad meg bíró uram fejében
150 4 | paraszt; milyen szerencse, hogy megmarad a fejében Nagykálló,
151 4 | Tessék már most eltagadni, hogy az észnek nincs uralma!
152 4 | sült parasztnak mondja.~Hogy Köntös Mihály bírói pálcáját
153 4 | alatt úgy oldalra fektette, hogy a kisbíró, mint mondám,
154 4 | erőhatalommal verné a dologra, hogy ne mástól kérje a megenni
155 4 | embertársának ostobasága, és hogy annak korlátot szabjon,
156 4 | megcsalatni nem engedé magát, s hogy lelki felsőbbségét megmutassa;
157 4 | megbotránkozni való van benne, hogy ő egy fejjel kinőtt a tudatlanságból,
158 4 | Harmadik esztendeje már, hogy elhagyta a falubíróságot;
159 4 | nyughatatlanság annyira terjedt, hogy Kállay Miklóst megkérte,
160 4 | magának annyi becsületet, hogy lovait cselédjével hajtatta,
161 4 | levette kalapját olyan mélyen, hogy Kállay úr egészen alulról
162 4 | és bekiáltok: tudom ám, hogy Köntös Mihály uram itt lakik,
163 4 | leereszkedés nagyon megérdemlette, hogy Köntös Mihály egész tisztelettel
164 4 | meglátszék a derék emberen, hogy ezt a tiszteletet megértette,
165 4 | Uram, nem vagyok méltó, hogy béjőjj hajlékomba.~- Hiába
166 4 | parancsolat?~- Másodszor megígéri, hogy soha többet el nem kerüli
167 4 | mívelnek Szent-Mihályon, hogy maholnap szívesen eltagadjuk,
168 4 | maholnap szívesen eltagadjuk, hogy ott lakunk.~- De nem míveltek
169 4 | nyögi Köntös Mihály úgy, hogy az urak is hallották.~-
170 4 | Csak nem fél, Köntös gazda, hogy a maga lovainak a farkát
171 4 | azt sem feledte el senki, hogy én mégis Köntös Mihály vagyok! -
172 4 | magyarán, Köntös gazda, hogy nem akar bíró lenni.~- Nem
173 4 | ember, aztán jól tudja, hogy Krisztus Isten fia volt
174 4 | Bizony csak abból ismerek rá, hogy Isten fia volt, mert eltűrte,
175 4 | fia volt, mert eltűrte, hogy egy zsidó leköpje; mert
176 4 | angyalmódra.~- Hát azt eltűrné, hogy valaki gúnyolódva mondja:
177 5 | mártották a nemes vármegyét, hogy én nem tudom, hogyan öblögetjük
178 5 | szent-mihályi atyafiakat.~- Mondám, hogy elhiszem - bizonyítja a
179 5 | Szent-Mihályon laknám, nem is mondom, hogy meg nem tenném.~- Megtenné? -
180 5 | beállok alispánnak, föltévén, hogy méltóságod a kijelöltökön
181 5 | levelet írt a főbírónak, hogy levelének vétele után rögtön
182 5 | bizalommal azt is megírta, hogy nagyon szívesen venné a
183 5 | azon való találgatásában, hogy ugyan ki akarna parancsolni
184 5 | hanem annyit mondhatok, hogy Kállay Miklósra senki sem
185 5 | mint azt hinni is mernék, hogy ilyen galibával teljes hivatalt
186 5 | kezdetén egy olyan vastag hang, hogy az egész teremben is alig
187 5 | igen szívesen hallgattak és hogy legyen kinek beszélni a
188 5 | dolgot. Végül megjegyzé, hogy ő ugyan jogánál fogva hármat
189 5 | fogva hármat jelöl, hanem hogy a tekintetes vármegyének
190 5 | a tömeg, azt gondolván, hogy megadja neki a tiszteletet;
191 5 | ember hirtelen észrevette, hogy Kállay Miklós úr jóformán
192 5 | meg a tekintetes karok, hogy oly hirtelen megválasztottak.
193 5 | megválasztottak. Tapasztaltam sokszor, hogy némely dolog nagyon kimegy
194 5 | kidagad; nem hiszem azonban, hogy engem az alispáni hivatal
195 5 | Tizenkét eset közül alig kettő, hogy vásárlását megbánná; mert
196 5 | vásárlását megbánná; mert tudta, hogy mit vesz, külsejét, belsejét
197 5 | hiszik a tekintetes karok, hogy engem is ismernek, kérem
198 5 | higyjenek; én magam megmondom, hogy engem egykönnyen le nem
199 5 | gondolják azt, milyen jó, hogy éppen akkor vagyok atyjukfia,
200 5 | jóbarátaimat, ne kívánják, hogy meg ne ismerjem őket: ne
201 5 | egynémelyik ugyan azt hitte, hogy Kállay uram mindig ilyen
202 5 | csak azt hitte, csakugyan, hogy nem ez az, kit ő Kállay
203 5 | gondolnák a tekintetes urak, hogy én milyen fortélyos ember
204 5 | én azt már régóta tudom, hogy a sanda mészáros nem oda
205 5 | valamint azt is tudom, hogy aki a vízben akarja meglőni
206 5 | talán jó egyre-másra, de hogy a tekintetes rendek megválasszák
207 5 | megválasszák alispánnak, hogy határozzon személyük és
208 5 | macskát, magukra vessenek, hogy megválasztottak: hanem újra
209 5 | karoknak és rendeknek, hanem hogy a nemes vármegyében legalább
210 5 | legalább legyen nyoma annak, hogy valaki jobban előrelátott
211 5 | s mi nyugodtak lehetünk, hogy Szabolcs vármegyének sorsa
212 5 | be. Már most az a kérdés, hogy válik e két emberből regényalak?~ ~
213 6 | majdnem megvertek, mert hogy a marhavészt előre «kurrentáltatta»
214 6 | ráfogták a boldogtalanra, hogy ez hozta be tarisznyában
215 6 | nemzetes uram, nem hiszem, hogy porció lenne benne.~- Bizonyosan
216 6 | szedegetvén elő a pápaszemet, hogy belásson a vármegye titkába.~-
217 6 | visszaintvén az esküdteknek, hogy maradjanak csak kívülről;
218 6 | olyanképpen állt a küszöbre, hogy mind a bennlevő jegyzővel,
219 6 | rászoktatni kelmeteket, hogy ha becsületes ember házához
220 6 | megfontolni, tisztelt olvasóim, hogy nem én gondoltam ki ezt
221 6 | mintha már előre félne, hogy a dologból semmi sem lesz.~-
222 6 | olyatén dologról van szó, hogy én rögtön siettem Köntös
223 6 | részemről annyit mondok, hogy a felsőbbség kegyes akaratjának
224 6 | először is mindjárt rendelem, hogy az egész helység lakossága
225 6 | abban is bizonyos lehet, hogy holnapután sem kutyákat
226 6 | uccán, annak érzetében, hogy a hivatali tekintély rövid
227 6 | fölemelheti fejét, annál inkább, hogy az esküdtek néhány perccel
228 6 | úgy végighúzott rajtuk, hogy keservesen nyüszítve ment
229 6 | járt falun, az jól tudja, hogy a parasztasszony az ilyen
230 6 | nagy úr lett egyszerre, hogy így sorba veri a kutyákat?~-
231 6 | tanítani, kétségtelen jele, hogy a hatalom vagy fölötte,
232 6 | most már olyan lárma volna, hogy jegyző úrnak jobb lett volna
233 6 | ki, mi volt az anyja, és hogy ő maga egy ilyen, meg amolyan,
234 6 | elkérdé a bennlevőket, hogy mi lelhette ezt a nótáriust.
235 6 | nőtt ki ez a nagy szarva, hogy ilyen öklelős? De mielőtt
236 6 | hanem bemondja a nagy hírt, hogy Köntös Mihály lett az öreg
237 6 | bíró.~- Mindjárt tudtam, hogy valaminek szagát érezte
238 6 | a mellékes hatása volt, hogy a kutakat mindjárt befödték,
239 6 | előbbeni bírósága alatt, hogy gyerek vagy marha bele ne
240 6 | hirtelen leöntötték a szeméten, hogy ha véletlenül ma mindjárt
241 6 | mindjárt betekintene, lássa, hogy nem feledték el, amit megparancsolt.~
242 6 | az utóbbi esztendőkben, hogy éppen úgy fogy tekintélye,
243 6 | utoljára oly piciny lesz, hogy körömmel is alig tudja megfogni
244 6 | nagyon nem szerette volna, hogy féljenek is tőle; de már
245 6 | megmondá a falubelieknek, hogy nem fél tőlük; elmaradhatatlan
246 6 | elmaradhatatlan dolog tehát, hogy azok féljenek ő tőle.~A
247 6 | falunak olyan becsülete, hogy a vármegyében nem volt becsületben
248 6 | kifogyasztottak belőle, hogy amivé lett ez a falu: abban
249 6 | és uram bocsá', csodálom, hogy bíró helyett pásztort nem
250 6 | nem küldött a vármegye, hogy tereljen bennünket össze.
251 6 | holnapig van elég idő rá, és hogy a sok élhetetlen kedvét
252 6 | jegyző úrnál maradt estélig, hogy világossal ne lássa senki
253 6 | tudta azt Köntös Mihály, hogy jobban meglódultak már ezek,
254 6 | s tán azt is megmondják, hogy mit mernek.~A szent-mihályi
255 6 | keményedtek ki az izmok, hogy amint a karnak súlya lecsapódik
256 6 | veszedelem oly sokszor kereste, hogy nem tud már félni s a szilaj
257 6 | hol ellenkezik valaki, hogy szemközt menjen neki.~Most,
258 6 | midőn a lég oly enyhe, hogy még a szúnyog is megélhet
259 6 | ember egy mogyorófapálcát, hogy ennyi embert megrémítsen
260 6 | előbb le kellene dönteni, hogy a felső végéhez érjenek;
261 6 | legutolsó, nem is kételkedve, hogy a többi miről beszél.~-
262 6 | itt? - kérdi olyan hangon, hogy a többi azon az egyen kívül
263 6 | természetesnek találta, hogy ő merjen legtöbbet, mert
264 6 | sokféle kép rajzolta ki magát, hogy emiatt nem ért rá beszélni;
265 6 | tisztában vannak, tudniillik, hogy igenis mernek, éjfél pedig
266 6 | hagynak valakit tüzelőnek, hogy visszafelé is lássanak,
267 7 | megemlítvén főleg azt, hogy a megye, az országgyűlésen
268 7 | haza nagyon megérdemli, hogy becsületes emberek védelmezzék:
269 7 | uram; mert tessék elhinni, hogy még ennek a rendetlenségnek
270 7 | azt merné valaki állítani, hogy egy szent-mihályinak kiáll.~
271 7 | elrendelte a fölséges úristen, hogy Szabolcsvármegyének én legyek
272 7 | semmit sem kételkedvén azon, hogy amit most kívánok, azt csak
273 7 | bevezetné őket: mert tudom, hogy csak olyanokat hozna el,
274 7 | Szent-Mihályra, szorosan meghagyván, hogy még vacsora előtt Szent-Mihályon
275 7 | valami ezüst- vagy aranygomb, hogy valami kincséhes tolvaj
276 7 | éjféltájban tizenkét vad fiú, hogy megérintse e varázsbotot,
277 7 | tizenkettedikre; a többi lóra kapott, hogy éjfélben épen a tanácsházban
278 7 | köztük az a daruszokás, hogy a többi a vezető után menjen,
279 7 | most valamennyi őket nézné, hogy el merik-e hozni azt a kis
280 7 | oly mohón ereszti a lovat, hogy a kalapot le kell szorítani
281 7 | jártak már ilyen dologban, hogy egészen megszokottá vált
282 7 | jelentkezik, mikor tudja az ember, hogy a megmérkőzésnek mértéke
283 7 | mondák: de mindenik tudta, hogy a többi is ezt érzi.~A tanácsháznak
284 7 | nélkül megállni, látván, hogy ő milyen szépen egy csomóba
285 7 | lenyomkodni a hamut és a tüzet, hogy az is égjen meg, ami legalul
286 7 | volna a szájából.~Persze, hogy könnyen beszélt Köntös Mihály
287 7 | már azt jól kigondolta, hogy a pálcáért valamennyi eljön:
288 7 | vele az égő gyertyát úgy, hogy a tanácsházban mégis koromsötétség
289 7 | kimérve az egész történet, hogy mikor az utolsó szippantás
290 7 | hanem most jutott eszükbe, hogy kéngyertyát elfeledtek hozni
291 7 | fölismervén bíró uramat, nem hogy nem ijedtek meg, sőt némileg
292 7 | sőt némileg bántotta őket, hogy még csak vissza sem fordul.~
293 7 | azonban bajos volna kitalálni, hogy kié. Köntös Mihálynak pedig
294 7 | bírópálcáért s anélkül, hogy hátra is nézne, fölkelt,
295 7 | Köntös Mihály azt akarta, hogy azok reggelig ott maradjanak,
296 7 | s így mi is eltaláljuk, hogy Köntös Mihály csakugyan
297 7 | gyertyájából, kiszámítván, hogy reggelig éppen elég lesz.~
298 7 | hosszan bizonykolni azt, hogy ez a dolog megtörtént, úgy
299 7 | nem olvastam, de hiszem, hogy más sem.~Mire a teheneket
300 7 | kiknek szóval elmondá, hogy a vármegyét katonáért zaklatják,
301 7 | a bírót; ő pedig reméli, hogy még ma délután Kállóban
302 7 | határozottan volt mondva, hogy az esküdtek közöl a legbeszédesebbnek
303 7 | alkalma annak elmondására, hogy most mitevők leszünk, hanem
304 7 | mondja: nem kételkedik benne, hogy meglesz, mint a Miatyánk
305 7 | feküdve, mintegy követelte, hogy a többiek bizonyos távolságban
306 7 | kutyának farka is elég tárgy, hogy az egész falu beszéljen
307 7 | ünnepélyesen ki van mondva, hogy bírópálca és kiteszik a
308 7 | asztalára annak okáért, hogy van-e ember, aki hozzá merne
309 8 | megtörtént, úgy ült az asztalhoz, hogy a tanácsházbeliekkel éppen
310 8 | kinyitá az ajtót s anélkül, hogy meglátna valakit a benn
311 8 | csak kérdezze valaki.~- Hogy hívják kendet? - mondja
312 8 | esküdtek gyanítani kezdték, hogy ez a bírópálcának következménye,
313 8 | tanácsházban lévők között.~- Hogy hívják kendet? - kérdi újra
314 8 | apám kenyerén vagyok.~- Hogy hívják kendnek édes apját,
315 8 | feleljen, aki utána következik, hogy hívják kendet.~- Hisz az
316 8 | nincs is semmi közöm ahhoz, hogy Szabó András uram fia-e
317 8 | atyaúristen megengedte, hogy szent fiát, az Úr Jézust,
318 8 | csakugyan elhallgatott, látta, hogy a bíró saját fián kezdte,
319 8 | végignézett rajtuk s anélkül, hogy eszébe jutna saját fia,
320 8 | szépségű kis csoportban; hanem, hogy ki ne essék sodrából, megkeményíté
321 8 | valamennyinek, mint az, hogy éjfélben eljöjjenek a bírópálcáért,
322 8 | mindenikben volt annyi büszkeség, hogy Köntös Mihálynak ne legyen
323 8 | Jó, mindjárt megtudom én, hogy egy-egy ilyen gyermekembernek
324 8 | malomkerék alá bújni, meglátná, hogy mind a tíz a kerék alá menne.
325 8 | kitalálást, majd meglátja, hogy midőn végigér, megint előlről
326 8 | Hát nem is tudja kend, hogy mekkorát szól, mikor azt
327 8 | akkorát szól, hallja kend, hogy a hitvány ember még a neszétől
328 8 | Mihály, szintén azt mondom, hogy ember kend, Köntös Pál.~-
329 8 | sorakozván - látja már, hogy az elsőkhöz álltam.~Ezt
330 8 | esküdtekhez, tudósítván őket, hogy mind a tíz fiú katonának
331 8 | a kisbíró gondoskodjék, hogy két óra alatt készen álljanak
332 8 | negyedórai beszélgetés után, hogy tíz ember ugyan van, hanem
333 8 | kérjük átossággal azért, hogy el nem jöhettünk, mi sem
334 8 | mégpedig olyan furcsán, hogy botját hóna alól kihúzván,
335 8 | tette, csak azt nem mondom, hogy a fiát sajnálta; sőt tán
336 8 | tán legjobban annak örült, hogy az is ott volt a többi között;
337 8 | most az a tizenkét fiú, hogy szeretné az egyik mellé
338 8 | azt gondolván, igaz ugyan, hogy a jobbmódú fiúk estek bele
339 8 | emlékeztetem az olvasót, hogy akkor a katonát úgy sorozták
340 8 | katonát úgy sorozták be, hogy örökre ott marad, kivévén,
341 8 | vagy lábát úgy eltörik, hogy csonkán nem maradhat a katonasorban.~
342 8 | hirtelen jött a csapás, hogy az emberek jóformán nem
343 8 | nyakáról annyiféle nyűg lóg le, hogy nem tudja sokszor, melyik
344 8 | nagyot mond most nekem, hogy elfáradok így állva hallgatni,
345 8 | megtöltött poharat tartá, hogy Köntös Mihályt megkínálja
346 8 | a beszédre feledkezett, hogy fejét, kezével az asztalra
347 8 | mert azt gondolta eleinte, hogy mégis szégyen volna, hogy
348 8 | hogy mégis szégyen volna, hogy az alispán ríva fakadjon.~
349 8 | magam sem tehetek róla, hogy már a második emberemet
350 8 | öregre sírta ki a könnyeket, hogy egy-két csöpp a somlyaiba
351 8 | becsöppent.~Mindketten meglátták, hogy a könny a borba folyt és
352 8 | igazán, nem sokallta meg, hogy ezek a fiúk örökkön-örökké
353 8 | mindenfelé, azt is tudom, hogy itt a bal hónom alatt nagyon
354 8 | még sem merem elgondolni, hogy annak szabad legyen másképpen
355 8 | most meg azt gondolta, hogy a fájdalmat nehéz ülve elviselni,
356 8 | körüljárta a nagy szobát, hogy majd elmarad belőle valami,
357 8 | százezer nemes helyett, hogy életemnek legelső és legutolsó
358 8 | legutolsó célja az lesz, hogy a földmívelő népről levegyem
359 8 | kipontozott sor annyit tesz, hogy Köntös Mihály szeretett
360 8 | azért bölcsen gondolja meg, hogy egyszerre úgysem tudnók
361 8 | is bele, legalább tudjuk, hogy húsz esztendeig tart, az
362 8 | nagynehezen hangot kapva, - hogy amint én foglalóban elfogadom
363 8 | meg tudja tenni, mint én, hogy annyi kegyes úr helyett
364 8 | fölkapta Kállay uramnak kezét, hogy azt megakadályozni lehetetlenség
365 8 | Megbocsásson érte a falu, hogy tán engedelmesebbek nem
366 8 | elégedve és ne feledjétek el, hogy Köntös Mihály is levette
367 9 | mondhatnám már egyszer, hogy ebből a sok jóból benned
368 9 | diákszóval és elhitették vele, hogy magyarul minden betyár tudhat;
369 9 | égre-földre megesküdött, hogy magyarul nem lehet megtanulni
370 9 | annyira megtanulták tőle, hogy minden harmadik szó után
371 9 | mindhármat papnak szánták otthon, hogy terjesztené mind a három
372 9 | ereszték be a jámbor szülők, hogy onnét tisztességes fekete
373 9 | szomorú nótát (mi arra mutat, hogy nekünk mindig van valami
374 9 | adja a hozzávaló hangot, hogy Nagy Pistának szép vékony
375 9 | vastaggal úgy összeharangoz, hogy az igazhívő levenné kalapját
376 9 | kalapját abban a gondolatban, hogy ezen valami áhítatos népség
377 9 | sötétben attól is tartott, hogy valamelyik eszeveszett diák
378 9 | s e szóra már hallotta, hogy kettő is kivette a tűzszerszámot
379 9 | elszomorodott, nem gondolta meg, hogy a szenior úr olyan becsületet
380 9 | fogta el és szerencsére, hogy a kollégium kályhájához
381 9 | férfiú azt is bebizonyítá, hogy valóban mélyen ért a jövendőmondáshoz.~-
382 9 | kezdi a rektor - illenék, hogy rektorprofesszor létemre
383 9 | nem bír annyi lélekkel, hogy a köznapiasságon fölülemelkedvén,
384 9 | beszélek.~- Adná Isten, hogy az egész országot így büntetné
385 9 | magával, és attól félek, hogy kollégiumunkat is rettentő
386 9 | már csak eltagadhatnánk, hogy ilyen tanítványunk is volt! -
387 9 | dühbe jött az elöljáró, hogy verekedni szeretett volna
388 9 | oly vastag hangon énekel, hogy kész skandalum; ugyan, amice,
389 9 | előítéletben tessék keresni, hogy némely ember a hangnak mélységét
390 9 | mérsékelt hangvitel maradt; de, hogy oly vastagra fajuljon, mint
391 9 | tekintettel lesznek arra, hogy ilyen nagy kamasznak, mint
392 9 | és csak az vigasztalta, hogy Csokonayt is ilyenképpen
393 9 | kivált pedig elgondolván, hogy mi lesz még Nagy Pistával,
394 9 | valamely kenyeres cíva, hogy egy cipót kaphasson ki a
395 9 | kollégiumban és azonkívül, hogy aki megurazta, még az is
396 9 | Nagy Pista, hanem arról, hogy maga diákcsínyben a legelső,
397 9 | tagadja?~- A bolond is tudja, hogy ahol én vagyok, vékonyabban
398 9 | dühöng a rektor - persze, hogy Nagy Pista uram Csokonaynak
399 9 | professzornak.~- Nem emlékszem rá, hogy mikor mondtam, de...~- Mit?
400 9 | tagadom, - szól Nagy Pista - hogy ha éppen kívánja hallani
401 9 | Csokonay csábította el magát, hogy a zsidót ne tanulja?~- Azt
402 9 | Nagy Pistát; elég az hozzá, hogy Magyarországban a múlt század
403 9 | Erre is lehet mondani, hogy ez ugyan nem vers, hanem
404 10 | és gyönyörködött benne, hogy magyarul játszanak, a többi
405 10 | tűrhető, nem hittem volna, hogy ilyen is legyen, - beszélgeti
406 10 | mégis bizonyosan tudom, hogy az én színházamban van,
407 10 | szebb az én színházamban, hogy az én színházamban csak
408 10 | is csak annyi volt rajt, hogy abból sem elvenni, sem hozzátenni
409 10 | volt annak bebizonyítására, hogy magyar nyelven is meg lehet
410 10 | azért látván Sándorffy, hogy Nagy Pista Udvarhelyivel
411 10 | mondja Nagy Pista - és hogy én is eltaláljak valamit,
412 10 | Részemről a szerencse, barátom, hogy hívják becses nevén?~- Nagy
413 10 | így aztán más is tudja, hogy én rólam van szó: amúgy
414 10 | bölcsen a tekintetes úrnak, hogy ha az ember egyszer nevet
415 10 | ember, hirtelen belátta, hogy Nagy Pistának kétségtelen
416 10 | szerzeménye e név, anélkül, hogy azt is állítani lehetne
417 10 | állítani lehetne külseje után, hogy valami mást szerzett-e már.
418 10 | Nagy Pista - milyen jó, hogy a debreceni rektorprofesszor
419 10 | mondja, Udvarhelyire nézve - hogy örülne, hogy a magyar komédiásság
420 10 | Udvarhelyire nézve - hogy örülne, hogy a magyar komédiásság sem
421 10 | kértem a tekintetes urat, hogy engem Nagy Pistának hívjon.~-
422 10 | gondoskodjék rólam a tekintetes úr, hogy éhen meg ne haljak, és mint
423 10 | csak a gyönyörűség marad, hogy a magyar komédiából is meg
424 10 | nemzet, ha azt nem akarja, hogy a debreceni rektorprofesszor
425 10 | Istvánnak, legalább tudom, hogy valami atyámfia vagyok;
426 10 | valami atyámfia vagyok; de hogy ha Nagy úrnak mond a tekintetes
427 10 | hívta el Sándorffy barátját, hogy hurutját gyógyítsa meg,
428 10 | gyarló emberek vagytok ti, hogy rontjátok az orvost, - beszéli
429 10 | rákényszerítitek az orvost, hogy bőrötöket lenyúzza, kiterítse
430 10 | minden kínját, elhiszitek, hogy az orvosnak van esze, hisz
431 10 | meggyógyított. Beszélj hát, akarod, hogy késsel nyúljak hozzád?~-
432 10 | magadat az úri koszton, hogy nem nyomsz egy becsületes
433 10 | adjak magamról reverzálist, hogy nem visz el az ördög.~-
434 10 | jár a szád, mert tudod, hogy beszélni sem tudok.~- De
435 10 | süvegelsz annyira, ha tudod, hogy kényes fejed meghűl, persze,
436 10 | régi szokására, tudniillik, hogy saját betegségét mindig
437 10 | mert még azt is deriválja, hogy az apját egykor megrúgta
438 10 | leveleket adott neki útra, s hogy éppen jó kedvében volt Sándorffy,
439 10 | vedd ki.~- Mindjárt tudtam, hogy ez a bolondság nem marad
440 10 | ne búsulj, úgy elteszem, hogy magam sem találom meg -
441 10 | bizalmas leveleit tette, hogy elfeledkezvén, az inas kezébe
442 10 | Balázs úr mindamellett, hogy saját esze után lett úrrá,
443 10 | után addig elnyújtózkodott, hogy egykor igenis erős idegzetű
444 10 | alig való egyébre, mint hogy átszűrjék rajt az orvosságot,
445 10 | Udvarhelyi jelenti Sándorffynak, hogy a mai napra hirdetett előadás
446 10 | székről, lábát úgy megcsapta, hogy rá nem állhat.~- Nagy Pistát
447 10 | oly angyali nyugalom ül, hogy ott nem veszek észre semmit.~-
448 10 | addig, míg más nem könyörög, hogy az ebédet megegye?~- Ne
449 10 | annyi hézaga a ruháján, hogy majdnem maga is keresztül
450 10 | mint a legutolsó veréb, hogy tolla legyen és megennivalója.~
451 10 | valamelyik hatökrös polgár, hogy majd elvárja ezzel a fokossal,
452 10 | igazgató emberségére fogadta, hogy ne féljenek, azért az ártatlan
453 10 | pénzért idegen országból, hogy apja legyen olyan lónak,
454 10 | magát a színpadhoz vágni, hogy az utolsó rongy is leszakad
455 10 | mindannyian leösmertek róla, hogy háromszor kitapsolták, Sándorffy
456 10 | orvos tökéletesen hitte, hogy Nagy Pistának milyen nagy
457 10 | van, mit kell csinálnia, hogy egy óráig meg ne maradjon
458 10 | is csakugyan azt mondom, hogy ez lehet Nagy úr, Nagy István,
459 10 | Jeremiás, ki a huszasnak tudja, hogy éle is van és hogyan kell
460 10 | kell azt élére állítani, de hogy éppen az a Nagy Pista legyen,
461 10 | elaludt és megálmodta, hogy amint fölébred, a három
462 10 | az a szerencséje is lesz, hogy megcsalják, minélfogva hű
463 10 | fölébredvén, először azt gondolta, hogy a három huszast álmodta
464 10 | zsidaja, ez még nem is tudja, hogy én Nagy Pista vagyok.~-
465 10 | pedig azon való félelmében, hogy talán majd nem adják három
466 10 | úgy helyezé el a zsebében, hogy száráról, mint valami virág
467 10 | Addig feszelgett a szobában, hogy Sándorffy észrevette a pipát,
468 10 | összevakarta, és ezt addig mívelte, hogy Nagy Pista észrevette az
469 10 | a pipavételt és azt is, hogy valaha a dohányzáshoz szokott,
470 10 | azért föltette magában, hogy a pipán rögtön túlad; Sándorffy
471 10 | azon való bosszúságában, hogy az ő ajándékán éppen pipát
472 10 | hasonlatosságot, gyanítani kezdé, hogy az Nagy Pistának a pipája
473 10 | Pistának a pipája volt.~- Hogy volt az a habpipa? - kérdi
474 10 | ott fogván föl a dolgot, hogy az alku alulról fölfelé
475 10 | én Nagy Pista barátomnak, hogy dobja ki azt a pipát?~-
476 10 | keményszívű ember volt különben, hogy elvágta a betegnek kezét,
477 10 | betegnek kezét, lábát, anélkül, hogy a betegnek keserves ordítása
478 10 | könyűket; utóbb látván, hogy a könyű még jobban csurog,
479 10 | csak azt az egyet nem, hogy más nyelven beszéljek, mint
480 10 | nála; legalább lássa meg, hogy magyar nyelven milyen kabátot
481 10 | sem az orvos, sem ő maga, hogy egy családnak boldogságát
482 11 | titulusát, azt képzelvén, hogy nem lehet nagyobb boldogság;
483 11 | asszony irígylette meg, hogy a nemzetes ispánné annyi
484 11 | Ebből is láthatják olvasóim, hogy a nemzetes asszonyban kit
485 11 | kit akarok bemutatni, és hogy a címet nem választhattam
486 11 | vármegyében is azt hiszi mindenki, hogy nagyobb úr mint a gróf,
487 11 | mint a gróf, és szerencse, hogy ő méltóságát el nem csapja.~
488 11 | utánoz egynémely embert, hogy a nemzetes asszony akárhányszor
489 11 | lehető legkomolyabban hitte, hogy a nemzetes asszony igazat
490 11 | beszél; csak azon búsult, hogy ilyen himlőhelyes képű legényt
491 11 | megbántani épen nem akart, és hogy megvigasztalja, azt mondá
492 11 | olyan furcsa képe van néha, hogy én halálra tudnám nevetni
493 11 | Stand úr, mindig félek, hogy nevettemben leesem a székről.~
494 11 | megnyugtatá s meggyőződött, hogy az ő himlőhelyes képét nem
495 11 | csak annyiból nem örült, hogy hátha nem tudja fölnevelni
496 11 | bemondom neki ezzel a kézzel, hogy én vagyok az édesanyja.~
497 11 | mellé, ámbár nem hitte, hogy anyjának oka legyen komolyan
498 11 | attól várj! Hátha megtudná, hogy mindannyian halódunk és
499 11 | három szalmazsák azon kívül, hogy az útiköltsége kikerül,
500 11 | esztendejénél nincsen több, hogy azt a ruhát viseled? lopja
1-500 | 501-827 |