Fejezet

 1 10|                         Doktor Sándorffy~Nagy betege volt doktor
 2 10|      láttam, az igaz, - mondja Sándorffy nagy komolyan - hanem azért
 3 10|      ahol valakit megkaphatott Sándorffy, azt mindenképpen lekenyerezte,
 4 10|  reggel a próbákat elvégeznék, Sándorffy jelenlétében, betoppan Nagy
 5 10| megkülönböztette, azért látván Sándorffy, hogy Nagy Pista Udvarhelyivel
 6 10|        valamit, nem tekintetes Sándorffy úrhoz van szerencsém?~-
 7 10|    értelmet kipótolni, melyből Sándorffy, mint okos ember, hirtelen
 8 10| kérdezkedni illetlenség volna. Sándorffy tehát a fontosabb dologra
 9 10|        megelégedtek, különösen Sándorffy, kinek véghetetlenül megtetszett
10 10|      ki nemcsak azért hívta el Sándorffy barátját, hogy hurutját
11 10| rontjátok az orvost, - beszéli Sándorffy - ha egy kis bajotok van,
12 10|       leszek felelős! - mondja Sándorffy.~- Köszönöm szépen, mikor
13 10|    vigasztalta kedves barátját Sándorffy, ki a nagyszájú prókátoron
14 10|    hogy éppen jó kedvében volt Sándorffy, emlékezteti kedves barátját:~-
15 10|       sem találom meg - mondja Sándorffy, a levélkét nagy kabátjának
16 10|        Isten veled, - búcsúzik Sándorffy - mindjárt lesz izzasztó;
17 10|    tedd, amit én parancsoltam.~Sándorffy nevetve távozott; mert Keszy
18 10|     úgyszólván megnyomorodott.~Sándorffy hazament, nevette a boldogtalan
19 10|  meggyógyulni nem tud.~Ledobta Sándorffy a nagy kabátot és megnyugodott
20 10|         mert az ugyan jó volt, Sándorffy úr saját konyhájáról küldé,
21 10|     mindjárt segítünk - mondja Sándorffy körülnézve az inas után,
22 10|       a mai nagy kabát is, mit Sándorffy úgyis csak akkor viselt,
23 10|        olyan kedvet kerekített Sándorffy úr kabátjában, mit mindannyian
24 10|    hogy háromszor kitapsolták, Sándorffy pedig ezen való örömében
25 10|  Pistának szánta.~Előadás után Sándorffy Nagy Pistát összeölelte,
26 10|    feszelgett a szobában, hogy Sándorffy észrevette a pipát, minek
27 10| huszast átváltoztattam pipává.~Sándorffy türelmetlenül igazítá nyakkendőjét,
28 10|     hogy a pipán rögtön túlad; Sándorffy pedig sétálgatván a szobában,
29 10|        kivette a pipát s mikor Sándorffy elfordult, kidobta az uccára.
30 10|      pipának irányában s midőn Sándorffy újra az ablaknak irányába
31 10|     fölséges úristennek, élek.~Sándorffy nem tudta megállni a sírást,