Fejezet
1 1 | vármegyével el se kezdjük.~- No de én a másik felét is hozzágondoltam.~-
2 2 | neki a kötekedés; mert a nő mindig hirtelen újra szépül,
3 2 | franciául kevesen tudnak még. No de azért ne siessenek, ráérnek
4 4 | Kállay a pirongatást, - no hiszen jól van, majd ha
5 6 | szagát érezte a nótárius; no most már szentül agyonverik
6 9 | önelégültséggel mondja:~- No hát, Csokonay uram, majd
7 9 | szégyennel az elöljáró.~- No no, csak még ne dicsekedjenek
8 9 | szégyennel az elöljáró.~- No no, csak még ne dicsekedjenek
9 9 | úrnak azért elhiszem.~- No, majd azt higgye el, amit
10 9 | szót?~- Diák szó legyen?~- No, csak mondja meg, úgy, ahogy
11 10| fél esztendeig, míg új bőr nő s midőn aztán kiálltátok
12 10| vizedtől itt szörnyet halok? no szólj, ha tudsz?~- Én leszek
13 10| már a másvilágon leszek, no hiszen felelsz te nekem
14 10| úton, ...jaj! oda vagyok.~- No, ne búsulj, úgy elteszem,
15 10| az árát miből fizeti ki?~No, de azért Nagy Pista gróffá
16 11| himlőhelyes arcomat nevetik.~- No, az nekem eszembe se jut,
17 11| rossz lányból, - mondja a nő oldalt tekintve az elpiruló
18 11| mindig új ruhát vegyen? No, csak azt lesd; ha nem tudtad
19 11| Ezt oly hirtelen elmondá a nő, hogy a megijedt gyermek
20 11| asszony ezt vette pácba.~- No, nézze meg az ember, hát
21 11| csakugyan ríva fakadt.~- No, még az kellett csak, hogy
22 11| mert az ilyen gyerek mindig nő, én pedig nem akarok neki
23 12| nagyságos úr - pattog a nő - minek is tart gazdasszonyt?
24 12| írva, hogy meddig élek? No hát jertek, hányan vagytok?
25 12| parancsolja az úr.~- No, hát mitől lesz már beteg,
26 12| gondja rá? - pattog az úr.~- No hát éljen örökkön-örökké.~-
27 12| mondja a gazdasszony.~- No hát, hogy jobban elhihesse,
28 14| Stand a maga hangján.~- No, hát maradjon itt - szól
29 14| Hadd hallom, mit? - kérdi a nő. - Legalább ha hallom, tudom,
30 16| közmegegyezéssel verjük meg.~- No ha másként nem hisz az úr,
|