Fejezet
1 1 | hívogatja minden oldalról őket, el is jönnének szívesen,
2 1 | mindjárt a kapunál várta őket, aztán apróra szorongatván
3 4 | csomó széna rezzentette meg őket, az ostoba állat attól is
4 5 | lettem; pedig siratni tudnám őket, mert amint a megyeházához
5 5 | és keservesen megríkatnám őket. Azért bocsássanak meg,
6 5 | kívánják, hogy meg ne ismerjem őket: ne válasszanak meg.~A tekintetes
7 5 | íme magam figyelmeztetem őket. Ilyen kipróbált ember talán
8 6 | gyeplőrántással vissza lehetne hozni őket; azért túl kell járni az
9 6 | beszélgessünk egyet.~Felejtsük őket a beszélgetésnél, mi pedig
10 6 | mely oly egyenesre dajkálta őket, mintha csiptető közé szorongatva
11 6 | szorongatva növesztették volna fel őket a földről az égnek.~Ha az
12 7 | Mihály uram maga bevezetné őket: mert tudom, hogy csak olyanokat
13 7 | között biztosan vezette őket a faluvégig, olykor föltekintvén
14 7 | mintha most valamennyi őket nézné, hogy el merik-e hozni
15 7 | meg, sőt némileg bántotta őket, hogy még csak vissza sem
16 7 | Mihály csakugyan itt akarta őket marasztani; azért vett ki
17 8 | esküdtekhez, tudósítván őket, hogy mind a tíz fiú katonának
18 8 | azért esedezem, ki veszi át őket a kezem alól?~- Köntös Mihály
19 9 | Gyújtsanak mécset! - utasítja őket s e szóra már hallotta,
20 10| Majd reggel hazahozom őket, tekintetes uram.~- Hátha
21 11| örökké szorgalomra ösztönözze őket, azért már az asszony maga
22 11| amint az apa cirógatni kezdé őket, mi a gyermeket mindjárt
23 14| nyugalma, hogy megszólítsa őket.~Hiában, ez a művészi izgatottság
24 16| elveszni, hanem összeírja őket.~Megköszöntem a szíves méltánylást
25 18| még annyira sem becsülte őket, hogy magyar nevet adjon
26 18| hogy végkép el ne keserítse őket, némely ember mégis vitába
27 18| Szent-Mihályra, hol megnyomta őket az éhség, s bementek Köntös
|