Fejezet

 1 11| szolgálatból.~Két gyermeke volt az ispán úrnak: az egyik fiú, ki
 2 11|            vásznat sem küldött?~Az ispán elhallgatott, nem mintha
 3 11|          önök a kérdezősködést.~Az ispán úr dolgai után ment el,
 4 12|          ágon egy szegény uradalmi ispán, ki minden levelében csak
 5 12|        emlékszik rá, hogy mikor az ispán fönn volt egyszer Bécsben
 6 14|           mutatja be magát.~Míg az ispán úrnak íródiákja ilyen terveket
 7 14|            ideje bekövetkezett.~Az ispán éppen Stand barátunkkal
 8 14|         nem félnének, hogy majd az ispán úr is nyakukra jő, elbámulnák
 9 14|           A direktor úr azalatt az ispán úrral beszélgetett.~Ez nagyon
10 14|       szegény ember! - válaszol az ispán, levévén kalapját a direktor
11 14|         mily mélynek kell lenni az ispán úr alázatosságának.~- Nos...
12 14|            a direktor úr - mire az ispán alázattal megjegyzi:~- A
13 14|        nagyságos úr akar lenni.~Az ispán nyögte a dolgot, mert egész
14 14|     tekintetes uram! - válaszol az ispán, nem akarván tagadni a dolgot,
15 14|     köpönyegét karjára emelvén, az ispán úrral maradt.~A szegény,
16 14|      kenyér, tessék azt elhinni.~- Ispán úr - mondja Stand, - én
17 14|          kedves öcsém? - mondja az ispán - hisz akkor rögtön elcsapná.~-
18 14|          Stand! - figyelmezteti az ispán a fiút, kinek kedvenc hajlamát
19 14|       bírta feledni a jelenetet az ispán és a direktor között. Stand
20 14|           levéllel készen volt; az ispán kezelése alatt levő postával
21 15|        onnét több levelet, mert az ispán már négy nappal előbb írt,
22 15|          mennyire örül, hogy ő, az ispán, megérhette azt a napot,
23 17|         alázatosan az én apám csak ispán.~- Vagy úgy - mondja Balogh -
24 17|          úgy - mondja Balogh - hát ispán nem szeretnél lenni?~- Én
25 17|            édesapám azt mondja, ha ispán leszek, akkor nem szabad