Fejezet

 1 1 |               majd megismerkedhetnek.~Csakugyan úgy lett, a korcsmáros a
 2 1 |              elég jó helyük van.~- És csakugyan nem adott volna helyet az
 3 5 |       némelyik megint csak azt hitte, csakugyan, hogy nem ez az, kit ő Kállay
 4 6 | akasztófavirágnak címét; hanem annyit csakugyan mondott:~- De nagy úr lett
 5 7 |        eltaláljuk, hogy Köntös Mihály csakugyan itt akarta őket marasztani;
 6 8 |          megválogatásra.~Szabó András csakugyan elhallgatott, látta, hogy
 7 9 |             szörnyű nagy kollégiumot.~Csakugyan lett is ilyenféle ember
 8 9 |               a század elején: Cicero csakugyan okos ember volt, az pedig
 9 9 |               kérését s e három ember csakugyan apostol lőn, megjárván ezt
10 10|       esedezem!~Ennyi becsületességet csakugyan nem keresne senki ilyen
11 10|          megmaradt volna, akkor én is csakugyan azt mondom, hogy ez lehet
12 10|              Nagy Pista barátom, maga csakugyan nem ért a pénzzel való bánáshoz.~-
13 11|             választhattam másképp, ha csakugyan az ispánnéról akarok írni.~
14 11|            parasztleányok.~A kis lány csakugyan ríva fakadt.~- No, még az
15 11|           maga ruhájában, pedig abból csakugyan nem lehet kiereszteni, mert
16 11|               miről a szegény gyermek csakugyan elfeledkezett, minek következtében
17 12|     tüzelgetve, míg elhatározta, hogy csakugyan csinál végrendeletet, s
18 12|             gondolt: mert az ő halála csakugyan azoknak tenne legjobb szolgálatot
19 12|           között, hogy egy Keszy fiút csakugyan fogott s ezt megmártván
20 13|              mert volna fogadni, hogy csakugyan nem hívja meg Kállay ebédre,
21 14|               orvosságot, de meghalni csakugyan nem szeret; tehát megírta
22 14|             azon meggyőződésben, hogy csakugyan magát a direktor urat látják.~
23 15|          kettőt, melyek közt az egyik csakugyan Bencének írása, minden jót
24 18|            eredt, hogy ez a vándornép csakugyan több becsületet érdemel,