Fejezet

 1 1 |    korcsmáros is kiindult, nem annyira azért, hogy a vendéget behívja,
 2 2 |       otthon veszteg, s ha már annyira körmére égett a dolog, egész
 3 2 |      itt az ideje, majd később annyira megokosodol, hogy egyet
 4 2 |      hazudoznak, s a házigazda annyira eredeti ember, hogy csak
 5 3 |  találunk két embert egymáshoz annyira hasonlót, hogy valami eltérő
 6 3 |       két fordulót.~A béresben annyira megvolt a jóakarat, hogy
 7 3 |       egy esztendő múlva pedig annyira mélyen esett, hogy ha az
 8 4 |       mégis számtalan dologban annyira különböznek, mint a csörgő
 9 4 |       Sőt ez a nyughatatlanság annyira terjedt, hogy Kállay Miklóst
10 5 |        annak fordult, ki előbb annyira kívánta hallani a dolgot.
11 9 |        sőt még az asszonyok is annyira megtanulták tőle, hogy minden
12 9 |   kérdi végre a harmadikat, ki annyira Nagy Pista volt a kollégiumban
13 9 |       röffen közbe a rektor.~- Annyira nem tagadom, - szól Nagy
14 10|        úgy kell, mit süvegelsz annyira, ha tudod, hogy kényes fejed
15 11|     egyik csizma nem vásik, ha annyira vigyázni kell rá, azt pedig
16 12|        beszélgetést, még pedig annyira, hogy néha legnyugodtabb
17 12|   Rézire nézve, ki a feleletet annyira megszokta, hogy a kérdést
18 12|        e hírre Keszy Balázs úr annyira megdöbben, hogy megbocsátana
19 13|      szolgabíró, ki a szarvtól annyira irtózott.~- Így volt, az
20 14|       Az ispánnénak dicséretei annyira fölizgaták Standot, hogy
21 14|       a második osztályban már annyira vetemedett, hogy a béresek
22 18|      és a nagy magyar haza még annyira sem becsülte őket, hogy
23 18| eregetve be az atyafiakat, kik annyira gyülekeztek, hogy már csordultig