Fejezet

 1 2 |          a főispán.~- Feleségem a diák szót nem érti, én meg a
 2 9 |          szó után befoltoztak egy diák szót, mi aztán néha úgy
 3 9 |         Elmúlt a lecke, a tógátus diák hosszú tógáját az ágyra
 4 9 |        sem látott felelni s a sok diák csöndesen heverészett az
 5 9 |       hogy valamelyik eszeveszett diák még fejbe is üti.~- Hát
 6 9 |     nyelvét csak egy elvetemedett diák vethette meg így s azért
 7 9 |    alázatosan - kérdi az ingerült diák.~- Mert magától irtózni
 8 9 |          tekintetes úr? - kérdi a diák vakmerőn - ezekért már megszidott
 9 9 |        diákul van.~- Tehát maga a diák szót gyűlöli?~- Mint a pempőt;
10 9 |       szupplikáns, mendikáns mind diák szó, és az után is él; hát
11 9 |          mondjon egyetlen szót?~- Diák szó legyen?~- No, csak mondja
12 10|        magát az egykori debreceni diák. - Ez ugyan gyöngeség, hanem,
13 10|      komédiásság sem tud meglenni diák szó nélkül. Tekintetes uram,
14 10|     nyelvnek végét és az ő kedves diák nyelvén elmondhassa: requiescat
15 10|        hiában voltam én debreceni diák, ott is elmondám én a leckét
16 10|      Pista legyen, ki Debrecenben diák volt s a kántusban a legvékonyabb
17 10| kollégiumból annyi száz kálomista diák közül.~Reggel fölébredvén,
18 11|           állapot, hol a vakációs diák és a kis lányra került a
19 11|        kezdte a hatalmat.~Hát te, diák, milyen a könyököd? foltot
20 12|       pedig jól tanul, első a sok diák között, bár válnék belőle
21 17|                      A konviktusi diák~Hej, magam is ispángyerek
22 17|            hadd legyen konviktusi diák s ha jutalmat érdemel: később