Fejezet

 1 2 |           déli harangszókor ülnek le Kállay Miklós úrnál, sietett
 2 3 |           Egy is elég abból, tedd le az egyiket.~- Nem messze
 3 3 |          nagyságos uram.~- Teszed le, ha parancsolom!~- Magamnak
 4 3 |      embernyúzó vagyok; most tedd le az egyik zsákot, aztán tégy
 5 3 | megbotolhatik, akkor a két zsákot le nem tagadhatja, s minden
 6 3 |    hátulsó udvarba, András, rakja le a majorosnál, az áráért
 7 4 |           levegye a kalapot, mint le is vette, és meglátszék
 8 5 |  megmondom, hogy engem egykönnyen le nem ráznak nyakukról, ha
 9 6 |         ég villáma közelében vert le s a sok veszedelem oly sokszor
10 6 |       mondta volna, azt még előbb le kellene dönteni, hogy a
11 7 |           a lovat, hogy a kalapot le kell szorítani az egyik
12 7 |          a házak állnak, szálltak le a lóról s a kötőféket a
13 7 |          és hiába borította volna le vele az égő gyertyát úgy,
14 8 |       nyakáról annyiféle nyűg lóg le, hogy nem tudja sokszor,
15 10|            hát a süveget a földig le kell venni, s az alatt meghűlsz,
16 11|       apád a testéről húzta volna le; azért ha jól nem tanulsz,
17 13|         úr pedig legjobbnak látta le sem tenni a rezes kardot,
18 14|   leereszkedik, aztán ülve szidja le valamennyit; hanem midőn
19 15|          hogy a mennykő honnét üt le, mi a végrendeletnek elég
20 17|         kipirult orcájára folytak le a könyűk s a nagybácsinak