Fejezet

 1 2 |         hogy akkor sem voltak az emberek angyalok; irigykedés, emberszólás
 2 2 |   francia dolgokról, mikor a vén emberek is széltében-hosszában teszik
 3 2 |          gondolat, hogy a fiatal emberek még a szénapadláson is szívesen
 4 2 |     minden francia szakácson, az emberek, úgy látszik, nem hazudoznak,
 5 3 |      jőne jelenteni, hogy vidéki emberek vannak a tornácban, és a
 6 4 |          kuszálta volna össze az emberek sorsát, Köntös Mihályból
 7 4 |       Kállay uram, önnek ezek az emberek szeretetből oly engedelmesek.~ ~
 8 7 |      megérdemli, hogy becsületes emberek védelmezzék: tehát menjen
 9 8 |   leszünk, bíró uram.~- Most már emberek kendtek, én mondám, Köntös
10 8 |          katonának.~- Emberséges emberek kendtek! Menjenek a tanácsházba
11 8 |  hirtelen jött a csapás, hogy az emberek jóformán nem is értek rá
12 8 |      lennének a legbecsületesebb emberek széles Magyarországban.~
13 9 |        hanem diákul csak az okos emberek beszélnek, minthogy egyáltalában
14 9 |          beszéltek akkor az okos emberek és milyen szépen eltanulták
15 9 |          volna máig, jaj de okos emberek volnánk mi magyarok, ha
16 10|     iszom.~- Látod milyen gyarló emberek vagytok ti, hogy rontjátok
17 11|         véres könyűket sírnak az emberek, s kiket rég kérdőre kellett
18 13|         is kevesebb volt, meg az emberek is jobbak voltak, mint most
19 17|        engedi, hogy e gyermek az emberek lába alá kerüljön.~Keszy
20 18| Árvavármegyében sem haltak ki az emberek, pedig ugyancsak húsvét