Fejezet

 1 1 |     Kállay Miklós úr, pedig ha engem ő elcsap, három vármegyében
 2 5 |       nem hiszem azonban, hogy engem az alispáni hivatal kihozna
 3 5 |       a tekintetes karok, hogy engem is ismernek, kérem alázatosan,
 4 5 |       én magam megmondom, hogy engem egykönnyen le nem ráznak
 5 5 |        fortélyos ember vagyok, engem nem lehet bolonddá tenni;
 6 8 |  harmadik.~- Hát a negyedik?~- Engem akár át is ugorhatott volna,
 7 8 |      el tíz pajtásunkkal, mert engem a pásztortűznél hagytak,
 8 8 |       nem egy emberért nyom az engem, hanem fáj az egyenkint
 9 10|       formámból, csak nevezzen engem Nagy Pistának, így aztán
10 10|        a tekintetes urat, hogy engem Nagy Pistának hívjon.~-
11 10|    grófnak úgy, ahogy most lát engem a tekintetes úr; hanem Váradon,
12 10|  szobát, azt gondoltam, ha már engem ki nem vet a tekintetes
13 12|        egyebet a nagyságos úr; engem meg kergessen el, mert bizony
14 12|        csinál.~- Oh, akkor még engem éppen nem ismer a világ, -
15 14|         Hát domine Stand, maga engem produkálni szokott? - kérdi
16 15|     értem, hogy nem bánnád, ha engem búmban vagy örömömben megütne
17 16|   akart futni, s jámbor gazdám engem is kocsira akart rakni,
18 16| parancsolá a segédtisztnek, ki engem őrizet alá vett.~A nagyprépostot
19 17|    igazat, anélkül, hogy azért engem a direktor elkergethetne,