Fejezet

 1 1 |         láttuk, hogy őméltósága bizony nem jött volna, ha a korcsmáros
 2 2 |       egy magyar nemes, hogy de bizony lehet szeretni; mert amint
 3 4 |  játszópajtások voltunk, együtt bizony az iskolába is úgy följárhattunk
 4 4 |   parasztot ne látnék a földön, bizony nem férek az eszükhöz.~Tessék
 5 4 | csúfsággal illették a zsidók.~- Bizony csak abból ismerek rá, hogy
 6 5 |     áztatva, méltóságos uram?~- Bizony, Kállay uram, olyan sáros
 7 5 |         méltóságos uram; mert ő bizony éppen úgy ráncba szedné
 8 5 |        a tekintetes karok aztán bizony nem igen szívesen hallgattak
 9 6 |        úgy fejből írta ki.~- Az bizony, most jut eszembe, mi ez? -
10 10|     semmi sem hiányzik. - Azaz, bizony, minden hiányzott, - mondhatta
11 11|      nem tetszik nekik. Jó lesz bizony, sírj édes lányom, majd
12 12|    engem meg kergessen el, mert bizony jót tesz velem, hisz a sok
13 13|        befejezésképpen mondja - bizony kedves szolgabíró úr, ha
14 17|       bátorság kellett hozzá.~- Bizony még pap lesz belőled!~-
15 17|        ismétli Balogh - azoknak bizony gyönyörű mesterségük volna,
16 18|        képem riasztja vissza?~- Bizony attól akármelyik igazgató
17 18|        is.~- Nem fér el, amice, bizony mondom, nem fér el; mert