Fejezet
1 inc| jelenben teendőt nem talál, s jövendőért áldozni nem akar...,
2 1 | a sínvasat is a kerékről s addig elő nem került, míg
3 1 | ért a főispán a vármegyébe s új ember levén, majd kopaszra
4 1 | ért a korcsma udvarára, s a neszre a kutyák után nagy
5 1 | tajtpipából füstölve állt, s igen természetesnek találta,
6 1 | kutyaugatás kíséri ki az udvarról, s így, hacsak maga ott nem
7 1 | Ezzel fölcsapta süvegét s magukra hagyta az urakat.~-
8 1 | előreereszté méltóságos vendégét, s a szobák egyikében üdvözlé,
9 1 | háznál bemutatni magát, s minthogy itt reménységén
10 1 | leereszkedését szerencsének tartja, s a rövid bevezetés után ment
11 2 | mi ekkor éppen nem volt, s akinek nagyon sürgős dolga
12 2 | maradt otthon veszteg, s ha már annyira körmére égett
13 2 | másnap mikor indulhat meg? s ha majd Péter bácsihoz száll,
14 2 | mert azt halomra ölték, s a rézmozsár oldalát már
15 2 | messze földön ismeretes volt, s habár ugyanazon vendég ritkábban
16 2 | kovácsmunkát készítettek s belekerült két hét, míg
17 2 | főispán úr ilyen jó helyen van s nem valami csárdán, milyenek
18 2 | húsvétnapra is beillenék, s a gazda még a főtisztelendő
19 2 | hangján csalnak meg maig is s a jámbor állat későn látja,
20 2 | szólt örömmel a gazda - s amint látni méltóztatik,
21 2 | tisztességesen lesüté szemeit s az egyszerű megemlékezés
22 2 | kénytelen lőn tányérába nézni s ha a viaszgyertyának hamva
23 2 | engedett a nőnek a kinyugvásra s aztán koppantá el a gyertyának
24 2 | egy hangját sem hallani s midőn pipát szokott helyére
25 2 | Kállayné fölveté szemeit s valóban tíz évvel előbb
26 2 | pillanatban ki olvassa e korrajzot s valami fiatal ember nagyon
27 2 | biztattam-e már valakit s minthogy ilyen mesterséget
28 2 | vasárnap délután együtt lesznek s az én édesapám a beköszöntőt
29 2 | megmondá, miért jöttünk s minthogy azok sem haragudtak
30 2 | úgy vette a hallgatóság s minthogy az egész hallgatóság
31 2 | minőt még sohasem beszélt, s ezt azért mondom el, hogy
32 2 | hallgattam egy darabig, s mikor látta, hogy én még
33 2 | nyakamba borult sírva, s minthogy ez kétségtelen
34 2 | akkor megsimogatám szépen, s bizonyossá tettem, hogy
35 2 | sírást pedig röstellte, s ha valamit akart, szép szóval
36 2 | eszed uralkodjék, fiam, s nem az akarat, akkor elhiheted,
37 2 | embernek a maga feleségét, s íme, Szabolcs vármegyében
38 2 | hogy őt vendégnek fogták, s ami több, sajátszerű házigazdájának
39 2 | annyian. De csak megférnek, s a nagyvilágban forgott főispánnak
40 2 | látszik, nem hazudoznak, s a házigazda annyira eredeti
41 3 | levén, háziassá tette magát, s a háziúrral megjárván a
42 3 | fordulóval többet mész, s annyival kevesebbet vetünk
43 3 | zsákot le nem tagadhatja, s minden ember az uraság ellen
44 3 | ki cselédjével beszélget, s ahelyett, hogy végighúzna
45 3 | homokzatú úton a kapuhoz értek, s az uccán szembetűnt egy
46 3 | áráért pedig jöjjön be, s ha a tavasz felé kifogy
47 3 | az ember az én jobbágyom, s minthogy most is már megszorult,
48 3 | hogy hozzám jő rimánkodni, s én más esetben kénytelen
49 3 | valami érdekest mondani, s elbeszélgetett volna estig,
50 3 | úgy-e?~- Csak ketten.~- S a prókátorok mennyit kértek
51 3 | úr - most menjenek haza, s egy szót sem szólván a dologról,
52 3 | hadd gyönyörködjenek benne, s midőn a pénz meg van már
53 3 | nincsen bíró a faluban, s ha parancsolónk nem lesz,
54 3 | inkább letette a bírópálcát, s most már fej nélkül maradtunk.~-
55 3 | pedig a legnagyobb esőben, s míg a főbíró úr maga a födeles
56 3 | megköszönte a tisztességet, s azt mondá: ha csak ennyi
57 3 | tornác hosszát is meglépte, s midőn így a járkálásban
58 3 | Mihály egy ritka derék ember, s minthogy tudja mi az emberség,
59 3 | visszatétesse vele, íme lemond, s a falu három esztendő óta
60 3 | hallani is méltóztatott; s míg ez újra bíró nem lesz,
61 4 | sajátságos ösmertetőjelt, s ámbár egyik is ember, meg
62 4 | hasonmászva lehet beszélni.~S ezen kérdésre az a paraszt
63 4 | rajta Köntös Mihály uram s aztán rákezdi, megtartván
64 4 | a borja meg elszaladt, s a kállai vásárban ösmerték
65 4 | ki ne feledjen valamit, s ha otthon nem ér rá olvasni,
66 4 | még a mezőre is kiviszi, s a delelőn a falusi atyafiaknak
67 4 | takaró nélkül maradna a feje s az is kiröpülne belőle,
68 4 | is több, mint a máséban; s íme, ez az egyik meg nemzetes
69 4 | belátott a szellemi világba s ott tájékozván magát, nyűg
70 4 | megcsalatni nem engedé magát, s hogy lelki felsőbbségét
71 4 | kinőtt a tudatlanságból, s ezt a különbséget aláfelé
72 4 | fogadj Isten a felelet; s ha nem mondják, nem tehetek
73 4 | főispánnak mondotta el, s őméltósága alig várhatta
74 4 | pálcáját hóna alá fekteté, s vagy hat lépésnyiről levette
75 4 | legkülönb helységnek tartottam, s ahol lehetett, mindig eldicsekedtem
76 4 | Köntös némileg lecsendesedve, s a már fölkapott pálcát hóna
77 5 | bíróval, most eresszük útjára s maradjunk a másik kettőnél,
78 5 | Meghökkent erre Kállay s valóban a váratlan szóra
79 5 | vigye a patvar a kényelmet s ha Köntös Mihály rászánhatja
80 5 | el, kiket akar kijelölni s így a találgatás az utolsó
81 5 | főispánnak minden vádját s aligha rá nem szánja magát
82 5 | külsejét, belsejét láthatta s ha nem tetszett volna, nem
83 5 | sógora, komája, szomszédja s azok éppen most gondolják
84 5 | teremben majdnem negyedóráig s megszűnvén nagy későn a
85 5 | háromszorosan a teremben s mi nyugodtak lehetünk, hogy
86 6 | betűkkel volt megírva - s a jegyző úr kétkedve csóválván
87 6 | szóról-szóra maga beszélte így, s amennyiben róla szólok,
88 6 | Bölcsen van megmondva, s minthogy ehhez, amint vélem,
89 6 | alatt helyre lesz állítva; s így a hátralévő, de okvetlenül
90 6 | mentek ki az új hírrel, s ha csak egyetlenegy vén
91 6 | ordításra rendesen kiszalad s még mielőtt tudná, ki lesz
92 6 | tudja megfogni az ember s íme, egyszerre megnő, mintha
93 6 | egész szálat talált volna, s éppen ezért a zsidóhoz is
94 6 | eltávozott a mellékajtón, s a jegyző úrnál maradt estélig,
95 6 | összecsoportosulva mentek el s egyes szavaikból csak az
96 6 | pásztortűznél együtt lesz valamennyi s akkor hihetőleg hangosabban
97 6 | hangosabban is beszélnek s tán azt is megmondják, hogy
98 6 | latyakká verte rajtuk a ruhát, s ebben a lében keményedtek
99 6 | villáma közelében vert le s a sok veszedelem oly sokszor
100 6 | hogy nem tud már félni s a szilaj vér szinte megéhezi,
101 6 | az ég villáma nyugszik s alszik a természetben minden,
102 6 | tanács asztalára csapott, s azt nem mernék elvinni?~
103 6 | egy embernek való helyet s a pajtások száma éppen kerekszám
104 6 | visszafelé is lássanak, s a bírópálcán egy ürücombot
105 6 | ürücombot süthetnek meg, s a maradékával a pálcát bíró
106 6 | szemnek, mintha kakukja volna s minden negyedórában a szokott
107 6 | szokott helyen kidugná fejét s a negyedet és órát rendre
108 6 | mely saját erejével nem bír s mielőtt egy józan ember
109 7 | tartalmát immár olvashattuk s e falusi hatalomnak jól
110 7 | gyertyájából kivett három szálat s bement a tanácsházba, maga
111 7 | épen a tanácsházban legyen s a csillagos éjben a szokott
112 7 | többi a vezető után menjen, s megeresztvén a nyergetlen
113 7 | állnak, szálltak le a lóról s a kötőféket a legfiatalabbnak
114 7 | nélkül bemehet mindenki, s a vezető után minden lárma
115 7 | megtalálván, tapogatni kezdett, s a nagy fazékra azonnal ráakadt.~
116 7 | pipából is kiégett a dohány, s midőn a fiú a fazekat megemeli
117 7 | a fiú a fazekat megemeli s így a tanácsházban világosság
118 7 | hátranyúlt a bírópálcáért s anélkül, hogy hátra is nézne,
119 7 | tekintve:~- Eljöttek kendtek... s ha tetszik, reggelig bízvást
120 7 | mondá: én nem megyek el s minthogy a nagy fazék mellett
121 7 | világítóban sem láttak szükséget s így mi is eltaláljuk, hogy
122 7 | vénasszonyok megálmodtak s ebből százfélét találgattak,
123 8 | bekopogatott Köntös Mihály s a szokott reggeli kívánságoknak
124 8 | Mihály kinyitá az ajtót s anélkül, hogy meglátna valakit
125 8 | bírópálcának következménye, s ha Köntös Mihály uramnak
126 8 | Mihály végignézett rajtuk s anélkül, hogy eszébe jutna
127 8 | kendtek.~Egyik sem szólt s ez a hallgatás nagyobb elhatározásába
128 8 | bátorsága mennyit nyom? S aztán majd magamtól is kitalálom
129 8 | elvinni, mely nem sül el, s ha oda is el mer kend menni,
130 8 | többi, mind előbbre nyomult s a hátralevők kérdés nélkül
131 8 | volt kigondolva a dolog s ezen való örömét nem tudván
132 8 | illett egyik dolog a másikhoz s a becsületes ember nagyon
133 8 | nagyon messzire következik s míg az egyik tejben-mézben
134 8 | megösmerte, hanem elébe sietett s legelőször is azt kérdé:~-
135 8 | tizenkettő itt van az udvaron s azért esedezem, ki veszi
136 8 | foglalának, Kállay csöngetett s a huszárnak intett, mit
137 8 | intett, mit az már megértett s néhány perc múlva ó-somlyai
138 8 | de már ez így történt meg s Kállay Miklós úr, hallván
139 8 | odanyújtá Köntös Mihálynak s ittak egészségére a tizenkét
140 8 | kiket a fegyver alá adunk, s még sem merem elgondolni,
141 8 | megakadályozni lehetetlenség lenne, s e pillanatban megvolt az
142 8 | tizenkettő.~A példa mindig példa s a szentmihályi népség után
143 8 | sehol sem mertek ellenkezni s az apák maguk hordták föl
144 9 | szépen eltanulták a cselédek; s ha így folytatták volna
145 9 | Isten az apáknak kérését s e három ember csakugyan
146 9 | világ igazságot merít - s íme, mindhárom könyvvel
147 9 | rányelte a sok görög szóra s mikor ezzel a munkával is
148 9 | valami új szomorúságunk) s utána a többi adja a hozzávaló
149 9 | hangját túl ne neszezze s midőn már a sok hang egymás
150 9 | egy hosszú diáknak hangja s a legelső vékony a leghátulsó
151 9 | berohan a szenior a quartába s goromba hangon kérdi:~-
152 9 | senki sem látott felelni s a sok diák csöndesen heverészett
153 9 | mécset! - utasítja őket s e szóra már hallotta, hogy
154 9 | kivette a tűzszerszámot s addig ütötte-verte a tűzkövet,
155 9 | míg a tapló szikrát fogott s egy szál kéngyertyánál nagynehezen
156 9 | elvetemedett diák vethette meg így s azért egész szánalommal
157 9 | oly derék, jóravaló ember, s magából minden áron tisztességes
158 9 | magát, gránátéros lehet, s ott tekintettel lesznek
159 9 | Nagy Pista csábította el; s ahol egy diákról szóltak,
160 9 | is legfölebb ér a hangja, s úgy kihallik valamennyi
161 9 | kikapaszkodnék a kollégium kerítésén, s azt nézné, megyen-e arra
162 9 | én kezdem a vékonyánál, s ahol megvastagodik, ott
163 9 | ha pedig én fulladok meg, s a többi él: mi gyönyörűségem
164 10 | komédiásoknak szórt ki a világ: s amit mindennapi szorgalma
165 10 | keresztüljárók nappal is megnézték, s egykor gróf R... Erdélyországból
166 10 | mindenképpen lekenyerezte, fizette, s a mennyire lehetett, szerződésre
167 10 | magyarhoni színészetnek, s amint egykor reggel a próbákat
168 10 | nyelven is meg lehet élni, s ez abban az időben Magyarországon
169 10 | melyik napon igyam orvosságot s e gondokat magára vállalván
170 10 | megtetszett Nagy Pista, s e szerzeményen való örömében
171 10 | főfájásnál orvosért futtat s míg a bajt nagy fenékkerítéssel
172 10 | esztendeig, míg új bőr nő s midőn aztán kiálltátok a
173 10 | a földig le kell venni, s az alatt meghűlsz, úgy kell,
174 10 | melléje sót és paprikát, s olyan két pofája volt, mintha
175 10 | kenderáztatóban lett volna, s most már csak a nevét mondja
176 10 | mindig lepecsételve adja át, s ott össze-vissza beszél
177 10 | a ló a kállói vásárban, s ennek lehet összefüggése
178 10 | leveleket adott neki útra, s hogy éppen jó kedvében volt
179 10 | jóformán az inas sem tudott, s hova némely bizalmas leveleit
180 10 | túlságos óvatosságból nyeli be s órákig elcivakodik az orvossal,
181 10 | saját konyhájáról küldé, s ámbár Kolozsvártól Nagyváradig
182 10 | rakd ki neki a ruhákat, s amelyik jobb lesz, vidd
183 10 | a Nagy Pista, ki eddig, s ha leszakad rólam ez a ruha,
184 10 | tetszett, beleszólt a játékba s a szegény komédiást kikorrigálta.
185 10 | irgalmatlanul fölakasztják s ha nem úgy lesz, valamennyinek
186 10 | huzamban nyargalva futni elbír s ezt a szegény komédiást
187 10 | utolsó rongy is leszakad róla s majd az igazi temetésnek
188 10 | egyik kezéből a másikba s így mind a hármat Nagy Pistának
189 10 | ki Debrecenben diák volt s a kántusban a legvékonyabb
190 10 | felöltözött, beszaladt a városba, s a legelső zsidó boltba bekiált
191 10 | ment vele végig az uccán, s így lépett be Sándorffyhoz
192 10 | hirtelen kivette a pipát s mikor Sándorffy elfordult,
193 10 | jöttek a pipának irányában s midőn Sándorffy újra az
194 10 | vagdalta, mint mi a dinnyét, s íme, tarka zsebkendőjét
195 11 | könyűket sírnak az emberek, s kiket rég kérdőre kellett
196 11 | fognak bevenni komédiásnak s azért komolyodott el oly
197 11 | nyilatkozata végkép megnyugtatá s meggyőződött, hogy az ő
198 11 | majd melléje állok én s ha nem lesz dolgos, bemondom
199 11 | századparancsnok a laktanyában, s ebben a tekintetben, amit
200 11 | kis lányra került a sor, s amelyiket előbb érte, azon
201 11 | a falnál rádörgölődzött, s íme, kedves édes anyja majd
202 11 | dolgozom; légy kisasszony, s ha majd egykor beléd bolondul
203 11 | sohasem árt meg a gyereknek, s minthogy éppen kívül nem
204 11 | jókorát eresztvén a mértéken, s a szegény fiú elszörnyedt
205 11 | még be is hajthat belőle, s ha megszűkül: ki lehet ereszteni.~-
206 11 | molnárnak köpönyegéből lopta, s így ez is szűk maradt, meg
207 11 | hanem az anya résen állt, s amint az apa cirógatni kezdé
208 11 | de az anya rendet akart s ezt a gyermekeknek kellett
209 12 | az, hogy meg kell halni, s akkor az atyafiak osztozkodnak
210 12 | csakugyan csinál végrendeletet, s akiről csak fölteheti, hogy
211 12 | végrendeletcsinálásnak eszméjétől s amilyen nyavalyás, göthös
212 12 | hirtelen megjött az egészsége s addig beszélgetett, hogy
213 12 | visszamondta a sok gorombaságot, s amit maga kapott, azért
214 12 | ember hamar, görcsöt kap, s míg a patikába szalad addig
215 12 | magának, mikor az inas bejön s jelenteni, hogy az orvosságot
216 12 | nagyobb megyei hivatalban, s ha valamelyik alispánságig
217 12 | Keszy fiút csakugyan fogott s ezt megmártván nagy nehezen
218 12 | volt Keszy Balázs úréval, s amilyen étvágya volt, neki
219 12 | urat rendesen meglátogatta, s a legutóbbi látogatás alkalmával
220 12 | nyavalya mindennapi vendég, s éppen ezért én erre rég
221 12 | uraság után, nagy tél volt, s az ágens vett neki egy pár
222 12 | elnyomta, mint a virágot a gaz, s minthogy most éppen ráért
223 13 | tudott tekintélyre vergődni, s ez okból a tekintélyes emberről
224 13 | hogy körmeit is megmutatja, s akkor Keszy Benedek úr nem
225 13 | kicsinyes dolognak találta, s biztosítá a főispánt, hogy
226 13 | A levelet megkaptam, s eddig a kurrens az én levelemmel
227 13 | tett már a szolgabíró úr s ezt nagy nehezen jóvátettem,
228 13 | testületileg jelent meg s ott leghátul valahol könnyebben
229 13 | dobhatjuk ki, mikor akarjuk, s mindezekért megfogjuk a
230 13 | háromszáz rókát fogott s azoknak farkára égő kanócot
231 13 | el sem is hagyott belőle, s mielőtt a delet elharangoznák,
232 13 | pedig újra kocsira ült, s a megyei huszárt kiültetvén
233 14 | így megyen az irodába, s ott leszidja valamennyit,
234 14 | irgalmatlanul el is csapja, s mikor aztán megkönyörögteti,
235 14 | bújában vénségére megházasodik s akkor Keszy Benedek szolgabíró
236 14 | az öreg megharagudott; s ha egyszer az öreg tesz
237 14 | tévesztheti el a hatást s ezen való némi megnyugvással
238 14 | köpönyeget Stand barátunkkal, s utasítá, hogy amint a rostáltatást
239 14 | elment a legfelső osztályba, s amint az első osztályba
240 14 | vakmerő kísérlet is sikerült s elhatározá, hogy itt meg
241 14 | művésznek teremtette az Isten s addig meg nem nyugszik,
242 14 | tapsot várja szereplése után, s minthogy a béresek nem tudták,
243 14 | béresek egy óra óta bámulnak s ha nem félnének, hogy majd
244 14 | kalapját a direktor úr előtt s addig föl nem tévén, míg
245 14 | a direktor úr tekintélye s mily mélynek kell lenni
246 14 | közönség előtt tegyen remeket, s akkor megválik, lesz-e belőle
247 14 | kukoricaföldet kért tőle felesnek, s ő két hold helyett négyet
248 14 | vőnek levelét elolvasni, s minthogy a direktor mégsem
249 14 | pulykái vakargatták volna, s éppen midőn a kapu alá ért,
250 14 | emberrel több van az irodában s ez a fölösleges ember nem
251 14 | beszédet dicséretnek venni s amit az ispánnénak csak
252 14 | gondolatban, hogy célját eléri s midőn a levéllel készen
253 14 | alatt levő postával elküldé s ez volt az utolsó foglalkozás,
254 15 | görcsnek egyszerre vége lőn s mire az orvosságot megírta
255 15 | után tájékozhassa magát s midőn azok lassanként beérkeztek,
256 15 | melyet ipáé már megelőzött s íme a postás egy helyett
257 15 | volt az írnoki hivatalban s íme, Keszy Balázs úr saját
258 15 | hagyott egyéb rokoninak s midőn kész volt az írás,
259 15 | fúrkósbottal akarnád leírni s az első betűje mindjárt
260 16 | gondolatuk, hol karonfogva járnak s e gondolatot mindjárt meglátjuk.~-
261 16 | hol már halálomat hittem, s íme fölséges urunk kegyelme
262 16 | fölkelve egy pillanatra s az íróasztalból kiemelvén
263 16 | vettem, hogy himlőbe estem s e miatt hetekig kénytelen
264 16 | minden ember el akart futni, s jámbor gazdám engem is kocsira
265 16 | az ellenség nyakunkon van s én e naptól fogva vastag
266 16 | nádpálcát is rendesen fölemeltem s annyit mondhatok, hagy a
267 16 | háládatlan nép vagyunk mi s úgy megszoktuk mi a verekedést,
268 16 | hatalmamat - dühöng a fővezér - s éppen azért figyelmeztetem,
269 16 | hogy hiába jött, megáldott s midőn később megint nyílott
270 16 | engedelmességet eszközölni s így az irat mégis a nép
271 16 | darab egészséges diákot s ez mind oly jó színben van,
272 17 | Balogh kanonok Vácon volt s a tisztelendő kegyes rendű
273 17 | volt az ajánlottak közül, s azon pillanattól fogva Balogh
274 17 | mondja a fiú elvörösödve s önkénytelenül érezve, hogy
275 17 | legelőször fogott életében s így némi bátorság kellett
276 17 | kérdez még tőle valamit s minthogy az nem szólt, a
277 17 | szabadított föl a beszédre, s most már oly messze ment,
278 17 | magához kapta a gyermeket s közel nézve kérdé:~- Hát
279 17 | szégyent ne hozzak rá.~- S nem akarsz rám szégyent
280 17 | orcájára folytak le a könyűk s a nagybácsinak kezét megcsókolta,
281 17 | párbeszédet, mit fölebb közlénk s a vén prókátor oly izgalomba
282 17 | hadd legyen konviktusi diák s ha jutalmat érdemel: később
283 17 | tudomást adni óvakodjanak s ha maga nem kéri, csak olyannak
284 18 | van Gyöngyöstől Nagykálló, s ha útközben nem akarnak
285 18 | hanem, hogy megint fölébred, s akkor nagy kérdés, lesz-e
286 18 | megnyomta őket az éhség, s bementek Köntös Mihály öreg
287 18 | azt tette, amit a többi s ha a többi koplalt, ő is
288 18 | direktor a fiatalembert, s míg ez a kémlés tartott,
289 18 | hat közül egyik jóllakik! S ha még ilyen egészséges
290 18 | midőn nem volt négy tál étel s ő mégis jóllakott; hanem
291 18 | azzal több vagy kevesebb s ha azt leengedné? csakhogy
292 18 | az ilyen nép csöpüt rág s ha akarja, annak is pecsenyeíze
293 18 | midőn a függönyt fölhúzzák s ő valóban igaz hívőhöz méltólag
294 18 | beeresztik az embert a komédiába s a szent-mihályiak szűrujjban
295 18 | csordultig lőn a vendégszoba s minthogy a szent-mihályi
296 18 | embermagasságnál, berekedt a hézag s előadás előtt egy negyedórával
297 18 | már jóformán a nyakán ül s így némileg azt is ki kellett
|