Fejezet

 1 2 | beszéljen, - aztán az asszonyok szinte pretendáltak maguknak annyi
 2 2 |  megcsókolta, hogy a főispán úr szinte rájok feledkezett.~Midőn
 3 4 |     valamint Kállay Miklós uram szinte letette volna a bírópálcát,
 4 5 |         találkozott a másikkal, szinte jóízűt nevetett azon való
 5 6 |        már félni s a szilaj vér szinte megéhezi, hol ellenkezik
 6 8 |      kettő még hiányzik.~Köntös szinte megdöbbent; hanem a jó sors
 7 11|       is marad, a foltját pedig szinte elvárom, majsztram! - toldja
 8 12|      esett neki e fölfedezés és szinte szeretett volna valamennyi
 9 15|        midőn kész volt az írás, szinte könnyebben esett neki, hogy
10 17|       már oly messze ment, hogy szinte kedve volna megállítani,
11 18|         képe van, barátom, hogy szinte mernék fogadni, hogy nemcsak