Fejezet
1 inc| keze után szólamlik meg, ki két kis fának begöngyölt
2 inc| húrokat, oly szépen csalja ki a hangot, míg az avatatlan
3 inc| tetteiben példát nem lát, ki a jelenben teendőt nem talál,
4 1 | Tizenkét faluban dobolták ki, hogy Kállay Miklós úr egy
5 1 | akadt egy emberséges ember, ki a dobszó után tarisznyát
6 1 | elő egy erélyes alispánt, ki a megyében parancsolni tudjon,
7 1 | új bíró kellett, tovább ki nem állván egy is a falubeli
8 1 | borral, pecsenyével, csakhogy ki ne fogyjon Szabolcs vármegye
9 1 | vendégfogadóhoz utasította a kocsist, ki megeresztvén ostorát, nagy
10 1 | kastélyba, vagy én hurcolkodom ki, nagyobb igazságért még
11 1 | szerződés) is kihozom.~- Hát ki parancsol nekem? - kérdi
12 1 | vendégét a kutyaugatás kíséri ki az udvarról, s így, hacsak
13 1 | egy árva fillérnyit sem.~- Ki ül a kocsiban, Márton gazda?~-
14 1 | éjfélben az ablakon nyújt ki neki egy messzelyt a négygarasosból.~
15 1 | alkalmatlankodni; hanem a korcsmáros ki akart előlem hurcolkodni;
16 1 | és csak azért nem ütök ki cégért, hogy az oláh cigányok
17 2 | megilletődéssel nézett férjére, ki saját szerencséjére, éppen
18 2 | nem tudom, e pillanatban ki olvassa e korrajzot s valami
19 3 | vendégnek. Azaz, mondjuk ki minden hímezés-hámozás nélkül:
20 3 | hogy olyan földesúr is van, ki cselédjével beszélget, s
21 3 | dologról, a ládafiából vetessék ki az asszonyokkal az ötszáz
22 3 | markolja fel a pénzt, és vesse ki az ablakon. Ezt mind a két
23 3 | forintot az ablakon szórják ki, most tehát azért is megbékélnek,
24 4 | erre a parasztpátriárkára, ki saját házában, az úgynevezett
25 4 | ajtónak küszöbéről beszélt ki kurta kérdésekben és még
26 4 | mint a bagdadi kalifa, ki előtt csak hasonmászva lehet
27 4 | két ökörrel sem vontatlak ki; hanem látom én a képedről
28 4 | beszélek, különben estélig ki nem purgálom saját ostoba
29 4 | elolvas, hogy valamiképp ki ne feledjen valamit, s ha
30 4 | pátriárka lett volna belőle, ki a hanyagot erőhatalommal
31 4 | keresse meg.~Nem kívánkozott ki a szűrből, megfért benne
32 4 | sem akar.~- Tehát mondja ki magyarán, Köntös gazda,
33 5 | Ki a vivát?~Lesz még elég alkalmunk
34 5 | tudom, hogyan öblögetjük ki egy vízben.~- Pedig vajmi
35 5 | bizonyítja a főispán, - hanem ki lesz akkor a szent-mihályi
36 5 | főispán kezen fogva Kállayt, ki aztán egész komolysággal
37 5 | találgatásában, hogy ugyan ki akarna parancsolni Szabolcs
38 5 | úr mindig annak fordult, ki előbb annyira kívánta hallani
39 6 | úr csak úgy fejből írta ki.~- Az bizony, most jut eszembe,
40 6 | jegyző bekopogtatott.~- Ki vagy? - kérdi Köntös Mihály
41 6 | olvasóim, hogy nem én gondoltam ki ezt pénzért, hanem Köntös
42 6 | szalmavázat találtam; de ki cselekedte ezt?~- Holnap
43 6 | néhány perccel előbb mentek ki az új hírrel, s ha csak
44 6 | kiszalad s még mielőtt tudná, ki lesz az ellenség, szörnyű
45 6 | szörnyű toroktátva kérdi:~- Ki merte megütni ezt a kutyát?~-
46 6 | nézve vissza a nyelvelőre, ki valóban csak a jegyző úrnak
47 6 | megmondaná néki ez az asszonyság, ki volt az apja, ki, mi volt
48 6 | asszonyság, ki volt az apja, ki, mi volt az anyja, és hogy
49 6 | érthetőbben került volna ki, ha, mondom, menykőhárítónak
50 6 | a nótáriust. Honnét nőtt ki ez a nagy szarva, hogy ilyen
51 6 | valóban nem csalódott, mert ki nagyobbat, ki kisebbet köszönt
52 6 | csalódott, mert ki nagyobbat, ki kisebbet köszönt neki, és
53 6 | esett a derék jegyzőnek, ki már siralmasan tapasztalta
54 6 | engedett az új öreg bírónak, ki a méltóságbalépést ekként
55 6 | vigye el; most mutassák meg, ki mer én velem kikötni! én
56 6 | megtudni, hány emberszámot tesz ki az egész testület.~- Jegyző
57 6 | szavaikból csak az vehetjük ki, mikor ismételve mondják:~-
58 6 | ebben a lében keményedtek ki az izmok, hogy amint a karnak
59 6 | bíró uramnak az édes fia, ki apja tudta nélkül minden
60 6 | maga mellett szorítván ki egy embernek való helyet
61 6 | olyan sokféle kép rajzolta ki magát, hogy emiatt nem ért
62 7 | jegyző Köntös Mihály urammal, ki különben is kevés beszédű
63 7 | megült, szítta be és eregette ki a füstöt, mintha ahhoz lett
64 7 | éppen azon pillanatban verte ki tenyerén a hamut, mit már
65 7 | őket marasztani; azért vett ki három szálat a falu gyertyájából,
66 7 | pálca, melyről ünnepélyesen ki van mondva, hogy bírópálca
67 8 | csoportban; hanem, hogy ki ne essék sodrából, megkeményíté
68 8 | azt mondaná Köntös Mihály, ki mer a malomkerék alá bújni,
69 8 | magát, mint az az ember, ki látott valami szépet, melyhez
70 8 | udvaron s azért esedezem, ki veszi át őket a kezem alól?~-
71 8 | Mihállyal a történetet, ki azt öregéből elbeszélé egyfolytában,
72 8 | azért olyan öregre sírta ki a könnyeket, hogy egy-két
73 8 | is tehessek valamit, mert ki tudja, megérem-e én azt,
74 9 | Debrecen, de sok jó került ki már belőled, csakhogy azt
75 9 | ilyenféle ember a gyerekből, ki aztán égre-földre megesküdött,
76 9 | mi aztán néha úgy esett ki, mint mikor tiszteletes
77 9 | ember volt az a tanító, ki tanítványait mindig így
78 9 | mindhárom könyvvel lép ki ugyan; az első poéta lett,
79 9 | goromba hangon kérdi:~- Ki mer itt énekelni?~A nagy
80 9 | ordít mérgében a szenior, ki a sötétben attól is tartott,
81 9 | még fejbe is üti.~- Hát ki feleljen? - kérdé egy hang
82 9 | mécsnél csak eltalálom én, ki énekelt; mert ismerem én
83 9 | Csokonay, nem állhatván ki a jámborságot, és eltávozván
84 9 | az elvetemedett emberrel, ki az egész világgal szemközt
85 9 | debreceni rektorprofesszoron, ki az éneket nem gyűlölte,
86 9 | hogy egy cipót kaphasson ki a kosárból.~- Maga is itt
87 9 | kérdi végre a harmadikat, ki annyira Nagy Pista volt
88 10 | volt doktor Sándorffynak, ki e századnak elején Nagyváradon
89 10 | kiket komédiásoknak szórt ki a világ: s amit mindennapi
90 10 | mindenfelé keresett embert, ki benne magyarul játsszék.
91 10 | az övé volt a színház, ki volt fizetve a költség,
92 10 | beszélgeti a gróf Sándorffynak, ki borotvált képe mellett kétszer-háromszor
93 10 | jelenlétében, betoppan Nagy Pista, ki Nagyváradra Kolozsvárról
94 10 | tekintetes urat, valahogy ki ne hozzon a formámból, csak
95 10 | mint megyei főorvosnak, ki különben Bécsben is hírre
96 10 | Sándorffynak egy kedves betege, ki azonkívül barátja is volt
97 10 | gazdag és igen okos ember, ki nemcsak azért hívta el Sándorffy
98 10 | vitázik a másik is - ki lesz felelős, ha én a te
99 10 | bűnhődik az olyan magyar ember, ki otthon akkor evett legjobb
100 10 | már csak a nevét mondja ki az ételnek, azzal él, nehogy
101 10 | kedves barátját Sándorffy, ki a nagyszájú prókátoron most
102 10 | van egy a fiókban, vedd ki.~- Mindjárt tudtam, hogy
103 10 | boldogtalan agglegényt, ki mai napon alig való egyébre,
104 10 | ismerek, kivévén azt az egyet, ki a tekintetes úrhoz vezetett,
105 10 | körülnézve az inas után, ki éppen a szobában rakosgatott -
106 10 | ruhával a mai játékra, rakd ki neki a ruhákat, s amelyik
107 10 | maradok az a Nagy Pista, ki eddig, s ha leszakad rólam
108 10 | meg ez önzéstelen embert, ki valamint Sándorffytól, úgy
109 10 | temetésnek az árát miből fizeti ki?~No, de azért Nagy Pista
110 10 | vagy akár Nagy Jeremiás, ki a huszasnak tudja, hogy
111 10 | az a Nagy Pista legyen, ki Debrecenben diák volt s
112 10 | minélfogva hű marad hozzá a sors, ki Nagy Pistát szegény embernek
113 10 | Nagy Pistát választotta ki a debreceni kollégiumból
114 10 | pipás zsidó Nagy Pistát, ki aztán magában dörmögve mondja:
115 10 | mind háromhuszasos, - teszi ki a zsidó a sok habpipát -
116 10 | mint valami virág nézett ki. Így ment vele végig az
117 10 | a megtaláló után nézve, ki nagyon megörült a találmánynak.~-
118 10 | Pista barátomnak, hogy dobja ki azt a pipát?~- Nem mondta
119 10 | gondoltam, ha már engem ki nem vet a tekintetes úr
120 10 | legalább a pipát dobom ki én.~- De miből dohányzik
121 10 | Pistának sem kell. Aztán ki hordja el házról-házra,
122 11 | jószágkormányzó is sok van, ki után véres könyűket sírnak
123 11 | pofával, mint minden íródiák, ki a főnök asztalánál nemcsak
124 11 | himlőhelyes képét nem neveti ki senki, tehát nem is hederített
125 11 | ha az évnegyednek végén ki nem akarja magát löketni
126 11 | ispán úrnak: az egyik fiú, ki diáknyelvet tanulni volt
127 11 | babán, mint a kisasszonyé, ki még most is elsütne, főzne
128 11 | elpörkölné a siránkozó kis lányt, ki most úgy hányja-veti ujjai
129 11 | keze hosszát mérte - csak ki, az ujja hegyéig mérje a
130 11 | kérem, a mértéket, hogy ki ne nőjön belőle egyhamar;
131 11 | belőle, s ha megszűkül: ki lehet ereszteni.~- De majd
132 11 | ereszteni.~- De majd nem adja ki a posztó! - okoskodik a
133 11 | hogy szabókézben volt.~- Ki kell annak kerülni, sőt
134 11 | az anya - hát Sári után ki menjen ki a fejéshez? a
135 11 | hát Sári után ki menjen ki a fejéshez? a kocsisnak
136 11 | kellett főleg megszokni; mert ki tudja, maholnap mi leszen
137 12 | kérdi Keszy Balázs úr, ki hosszas nőtlenségében folytonos
138 12 | mondja vén gazdasszonyának, ki leghűségesebb cseléde volt,
139 12 | búsulta magát agyon, - vesse ki ezt a sok orvosságot.~-
140 12 | az ember. - E szónál már ki akart menni.~- Megálljon
141 12 | még bajom lesz.~- Vegye ki hát a nagyságos úr azt az
142 12 | használ - mondja Rézire nézve, ki a feleletet annyira megszokta,
143 12 | üvegre mutatva mondja:~- Dobd ki valamennyit!~Ez annyit tett,
144 12 | elérte Keszy Balázs urat, ki egy darabig azért nem akart
145 12 | helyett mind atyafi terem, ki, mint mondám, tiszta szívből
146 12 | mondja gúnnyal az ágens, ki akarván fogyni e beszédtárgyból.~-
147 12 | szegény uradalmi ispán, ki minden levelében csak annak
148 12 | ne vonja meg tőle, mert ki adhatna jobbat, mint a nagybácsi,
149 12 | jobbat, mint a nagybácsi, ki maga is szegény gyermek
150 12 | bosszankodik az úr.~- Nem öntöttük ki az orvosságokat, - fordítja
151 12 | betegszik meg.~- Azért is öntse ki valamennyit! - parancsolja
152 13 | Az Orbán süvege~Ki volt Orbán? és mért volt
153 13 | beszélgetett még a főispánnal, ki lassankint derültebb lőn,
154 13 | hogy az lesz legboldogabb, ki leghamarább engedelmeskedhetik
155 13 | kétségtelenül érezte, hogy rajta ki nem fognak, hanem vágyott
156 13 | zsebemben, hogyha négy hét alatt ki nem állítjuk a katonatartozást,
157 13 | jobbágyainkból nem vertük ki még a becsületet: mert még
158 13 | telkéből akkor dobhatjuk ki, mikor akarjuk, s mindezekért
159 13 | őrizzen bennünket, és onnét ki ne szabadulhasson soha -
160 13 | mondja a szolgabíró, ki a szarvtól annyira irtózott.~-
161 13 | hanem íme Kállay Miklós úr, ki nemcsak mint alispán, hanem
162 14 | megszólítja az egyik bérest, ki el nem tudta gondolni, hogy
163 14 | állt előttök, mint művész, ki a tapsot várja szereplése
164 14 | nem szenvedhetett senkit, ki vele osztakozni akart; hanem
165 14 | az íródiáknak részvéte, ki a béresek előtt minden tétovázás
166 14 | össze, mint a direktor, ki néha majdnem orrára vágta
167 14 | feleletet még az sem kíván, ki azt tette; tehát Stand is
168 14 | kinevezte a direktor úr!...~- Ki ám, kinevezett... komédiásnak -
169 14 | böcsületes jószándékból a fiút, ki most már jóformán nem is
170 14 | hívnak.~Most már tudják önök, ki volt voltaképpen Stand úr!~ ~
171 15 | lehetne meghalni.~Alig dobálta ki Keszy Balázs az orvosságosüvegeket,
172 15 | Sándorffyval ismét találkozhatik, ki már ismeri az ő természetét,
173 15 | hogy azt csak annak adják ki, aki tőle megbízást hoz.~
174 15 | volt egy vén bolond bátyád, ki ugyancsak szép vagyont költött
175 16 | Vácról Keszy Balázs úr, ki régi ősmerősének, Balogh
176 16 | is beillenék e két ember, ki különböző meggyőződés mellett
177 16 | iratcsomót, melyet úgy nyitott ki, hogy a vendég mindjárt
178 16 | lásson egyet olyant is, ki nem akarja magát védelmezni.~-
179 16 | parancsolá a segédtisztnek, ki engem őrizet alá vett.~A
180 16 | Magyarországon egyetlenegy ember, ki ez iratnak hisz és meghódol
181 16 | megrázta kezét a derék papnak, ki nemcsak jó hazafi volt,
182 16 | figyelme annak az embernek, ki naplójába olyan dolgokat
183 17 | kéri, csak olyannak adják ki, aki arról megbízást hoz.
184 18 | egy érdemes színészünk, ki keresztül nem járta volna
185 18 | vetett.~Akárhány ember akadt, ki a csizmáját ki akarta fordítani;
186 18 | ember akadt, ki a csizmáját ki akarta fordítani; de egész
187 18 | belépett a direktorhoz, ki annyiban volt nagyobb úr,
188 18 | kérdezni akarta az igazgatót, ki azonban mégis előbb felelt.~-
189 18 | a szegődő fiatalembert, ki már most egészen boldog
190 18 | Árvavármegyében sem haltak ki az emberek, pedig ugyancsak
191 18 | barátunk, mint vidéki vendég, ki sonka helyett pénzért váltotta
192 18 | ül s így némileg azt is ki kellett tartani, ki annak
193 18 | azt is ki kellett tartani, ki annak a nyakába kapaszkodott;
194 18 | vannak és egy pogány istent, ki félig ember, félig kecske:
|