Fejezet
1 inc| ötvenesztendős küzdelem, mit én elmondani kívánok, és csak
2 1 | Értem, nagyságos uram, hanem én miből élek akkor?~- Majd
3 1 | ilyen úri vendéget.~- És ha én mégis itt akarnék maradni?~-
4 1 | akarnék maradni?~- Akkor meg én nem maradok itt, méltóságos
5 1 | menjen a kastélyba, vagy én hurcolkodom ki, nagyobb
6 1 | Kállay Miklós úr ő nagysága, én meg elmegyek haza. - Ezzel
7 1 | Kállay, - ebben a helységben én vagyok az úri korcsmáros,
8 1 | addig maradt volna meg az én korcsmámban, míg béreseim
9 1 | többi aztán látja, hogy én nem szoktam tréfálni.~-
10 1 | méltóságos uram szeretne; de én meg nem szeretném; azért
11 1 | méltóságos uram.~- Hohó, én addig Szabolcsmegyének felét
12 1 | vármegyével el se kezdjük.~- No de én a másik felét is hozzágondoltam.~-
13 1 | van; ilyenkor pedig akit én szeretek, megjő, akár akarja,
14 2 | Feleségem a diák szót nem érti, én meg a németet, - válaszolt
15 2 | nótáját, míg a lépre nem megy.~Én nem véletlenül, hanem készakarva
16 2 | gondolta, úgy is jó lesz... én azonban íme, látod, szépen
17 2 | édesapám is akarja - felelék - én sem bánom, házasítson meg
18 2 | szomszéd faluba leánynézőbe az én kedves életpáromhoz, tudniillik
19 2 | délután együtt lesznek s az én édesapám a beköszöntőt elvégezvén,
20 2 | hanem mikor elbúcsúztunk, az én kedves mátkámnak kisujját
21 2 | elsütötte a legnagyobbik ágyút, én pedig szépen hallgattam
22 2 | darabig, s mikor látta, hogy én még mindig csöndes vagyok,
23 2 | tettem, hogy amit kíván, én olcsóbbért is megteszem.
24 3 | Ejnye, te semmirevaló, hát én azért koldulni megyek, ha
25 3 | mondanák harmadszor, hogy én embernyúzó vagyok; most
26 3 | zsidónál marad.~- Hátha én megvenném annyiért, mint
27 3 | kérdett - ez az ember az én jobbágyom, s minthogy most
28 3 | hozzám jő rimánkodni, s én más esetben kénytelen lennék
29 3 | Nagy-Kállóban.~- Atyafiak, én nem kérdem, miért vesztek
30 3 | keresztet vethetnek rá. Ez az én tanácsom.~A nemes atyafiak
31 4 | fáradtam ide...~- Azt lesd, míg én széket adok alád, ...hát
32 4 | vontatlak ki; hanem látom én a képedről is, mit akarsz,
33 4 | hanem hallgasd azt, amit én beszélek, különben estélig
34 4 | a vármegye kiizen, hogy én tanítsalak meg, keservesen
35 4 | tenger tudomány?~- Mondtam is én most valami sokat, hanem
36 4 | tisztelnek valakit!~Amit én itt önöknek előadtam, azt
37 4 | lopd el módra megy el az én házam előtt, mikor Kállóba
38 4 | ha Szent-Mihályra megyek, én is elmegyek Köntös Mihály
39 4 | Az úrnak akaratja az én gondolatom.~- Ne kísértsen,
40 4 | kísértsen, Mihály gazda; mert ha én a fejére olvasom a szentírást,
41 4 | igaz, nagyságos uram.~- Én azt a Szent-Mihályt egész
42 4 | csak az a baj, majd segítek én azon.~- Mégsem lehet, nagyságos
43 4 | Köntös Mihály, - elszoktam én már a parancsolástól, aztán
44 4 | sem feledte el senki, hogy én mégis Köntös Mihály vagyok! -
45 4 | egy zsidó leköpje; mert én gyarló ember, alig álltam
46 5 | Tudja mit, Kállay uram, én leszek a felperes, még pedig
47 5 | a nemes vármegyét, hogy én nem tudom, hogyan öblögetjük
48 5 | egészen, méltóságos uram, én nem vágytam az alispánságra;
49 5 | szemüknek se higyjenek; én magam megmondom, hogy engem
50 5 | nyakukról, ha megválasztanak. Én, ha az igazat meg kell mondanom,
51 5 | atyámfiának sem kegyelmezek, pedig én annyi jó embernek vagyok
52 5 | karok, kik között látom az én kedves atyámfiait, sógoraimat,
53 5 | a tekintetes urak, hogy én milyen fortélyos ember vagyok,
54 5 | nem lehet bolonddá tenni; én azt már régóta tudom, hogy
55 5 | mikor megharagusznak rá: én magam tisztelettel esedezem,
56 6 | Köntös Mihály belülről.~- Én vagyok, Köntös Mihály uram,
57 6 | tisztelt olvasóim, hogy nem én gondoltam ki ezt pénzért,
58 6 | olyatén dologról van szó, hogy én rögtön siettem Köntös Mihály
59 6 | a levélnek értelme, mint én azt kivettem és most előadám.~-
60 6 | mert a szalmaváz helyére én ülök, a kutyák helyére pedig
61 6 | megütni ezt a kutyát?~- Én mertem azt cselekedni! -
62 6 | most mutassák meg, ki mer én velem kikötni! én mondom,
63 6 | ki mer én velem kikötni! én mondom, Köntös Mihály, íme,
64 6 | szólítja meg a bíró - én ma vacsorára is itt maradok.~-
65 6 | gondoskodom.~- Nem aludni maradok én itt, jegyző uram, meg ne
66 7 | hogy Szabolcsvármegyének én legyek mai napon viceispánja.
67 7 | bolond, mert széttiprod az én húzásaimat. Pipájában feneke
68 7 | tanácskozni, valamennyi azt mondá: én nem megyek el s minthogy
69 7 | következendőket, miknek hasonlóját én magam bizonyosan nem olvastam,
70 8 | hívják kendet.~- Hisz az az én fiam! - mondja újra az előbbeni
71 8 | Jó, mindjárt megtudom én, hogy egy-egy ilyen gyermekembernek
72 8 | magamtól is kitalálom azt, akit én keresek.~Egymásra néztek,
73 8 | nem tudja, majd megmondom én - magyarázza Köntös Mihály -
74 8 | el mer kend menni, akkor én, Köntös Mihály, szintén
75 8 | kérdezgessen, bíró uram, én is katonává leszek.~- Még
76 8 | is katonává leszek.~- Még én is, bíró uram! - szól mindjárt
77 8 | Most már emberek kendtek, én mondám, Köntös Mihály: két
78 8 | az alispán ríva fakadjon.~Én magam sem tehetek róla,
79 8 | megfogván kezét a bírónak:~- Az én kezem csak egy kéz, Köntös
80 8 | hangot kapva, - hogy amint én foglalóban elfogadom ezt
81 8 | előljáróban legalább én is tehessek valamit, mert
82 8 | mert ki tudja, megérem-e én azt, aztán a sok bolond
83 8 | emberséggel meg tudja tenni, mint én, hogy annyi kegyes úr helyett
84 8 | helyett hadd csókolhassam meg én a nagyságos úr kezét.~E
85 9 | válaszol Csokonay, - mert én a sötétben hallok, de annál
86 9 | így mécsnél csak eltalálom én, ki énekelt; mert ismerem
87 9 | ki énekelt; mert ismerem én az én embereimet; ott látom
88 9 | énekelt; mert ismerem én az én embereimet; ott látom Nagy
89 9 | atyafi: tehát legyen meg, én magával ezennel büntetésképp
90 9 | tudós rektorprofesszor úr.~- Én meg azt mondom, nem lehet!...~-
91 9 | maga szerencsétlen ember; én nem tudok jobb tanácsot
92 9 | rektorprofesszor úr, a kántusban én kezdem a vékonyánál, s ahol
93 9 | megvastagodik, ott másnak hagyom.~- Én nemcsak a kántusról szólok,
94 9 | bolond is tudja, hogy ahol én vagyok, vékonyabban senki
95 9 | nem cselekedte, elég, ha én nem szenvedhetem azt a nyelvet.~-
96 9 | egymagam a világon; ha pedig én fulladok meg, s a többi
97 10 | megjárja, azonban már az én színházam mégis csak más,
98 10 | aztán a csinos színház!~- Én nem láttam, az igaz, - mondja
99 10 | bizonyosan tudom, hogy az én színházamban van, ami sokkal
100 10 | uram, csak az a szebb az én színházamban, hogy az én
101 10 | én színházamban, hogy az én színházamban csak magyarul
102 10 | mondja Nagy Pista - és hogy én is eltaláljak valamit, nem
103 10 | aztán más is tudja, hogy én rólam van szó: amúgy pedig
104 10 | nélkül. Tekintetes uram, én csak egy fixumot kérek, -
105 10 | se, tekintetes uram: mert én pénzzel nem tudok bánni;
106 10 | lesz?~- Tekintetes uram, én mióta színész vagyok, mindig
107 10 | tekintetes uram, abban szoktam én aludni, hát majd csak belehordozóskodom
108 10 | is - ki lesz felelős, ha én a te hideg vizedtől itt
109 10 | halok? no szólj, ha tudsz?~- Én leszek felelős! - mondja
110 10 | Köszönöm szépen, mikor én már a másvilágon leszek,
111 10 | és csak azt tedd, amit én parancsoltam.~Sándorffy
112 10 | uram, nem hiában voltam én debreceni diák, ott is elmondám
113 10 | debreceni diák, ott is elmondám én a leckét könyv nélkül, ha
114 10 | hozzá?~- El nem szaggatnám én azt három hónapig, tekintetes
115 10 | Engedelmével a tekintetes úrnak, én majd csak maradok az a Nagy
116 10 | ha megmaradt volna, akkor én is csakugyan azt mondom,
117 10 | ez még nem is tudja, hogy én Nagy Pista vagyok.~- Ez
118 10 | talán nem dohányzik?~- Nem én, azt a mesterséget nem tanultam.~-
119 10 | minden bolondra képes. Hanem én mégsem szoktam meg azt a
120 10 | való bánáshoz.~- Megmondtam én már azt tegnap is a tekintetes
121 10 | azt a pipát, hadd látom én is.~- Kidobtam, tekintetes
122 10 | találmánynak.~- Hát azt mondtam én Nagy Pista barátomnak, hogy
123 10 | legalább a pipát dobom ki én.~- De miből dohányzik ezután?~-
124 10 | Pista - régen lehettem volna én rektor valamelyik faluban,
125 10 | koplalást úgy kibírja, mint én! Megmaradtam azért, tekintetes
126 11 | neki: - Lássa, Stand úr, én nem tehetek róla, de magának
127 11 | furcsa képe van néha, hogy én halálra tudnám nevetni magamat.~-
128 11 | nevetnek, azt hiszem, mindig az én himlőhelyes arcomat nevetik.~-
129 11 | gyermekre - majd melléje állok én s ha nem lesz dolgos, bemondom
130 11 | neki ezzel a kézzel, hogy én vagyok az édesanyja.~A leány
131 11 | véli az asszony.~- Az én kőszívű bátyám, Keszy Balázs
132 11 | napra csak ennyi? mikor én ekkora lány voltam, háromannyit
133 11 | megkötöttem volna; mert persze az én eszem nem járt volna a hajas
134 11 | sírj édes lányom, majd én leülök helyetted is, aztán
135 11 | majd csak nevess, mikor én dolgozom; légy kisasszony,
136 11 | kölykei, sírjatok ti; mert én helyettetek nem ordítok,
137 11 | ilyen gyerek mindig nő, én pedig nem akarok neki minduntalan
138 11 | elejted, aztán csak várd, hogy én vigyem utánad.~Az apa nem
139 12 | visszaválogatja a nagyságos úr, én pedig nem érek rá itt álldogálni;
140 12 | civakodott vele.~- Mit bánom én, akármit csinál a nagyságos
141 12 | tovább akarnak élni, mint én, - lármázott ilyenkor -
142 12 | lelkéért; hanem gebedjek meg én, aztán ne feledkezzem meg
143 12 | mindennapi vendég, s éppen ezért én erre rég elkészültem.~-
144 12 | fogyni e beszédtárgyból.~- Én már végrendeletet is csináltam, -
145 12 | világ, - szól az ágens - én még nem házasodtam meg.~
146 12 | hát dögrováson vagyok én már? homlokomra van írva,
147 12 | embert.~- Mennyit is adtam én ennek az én Péter öcsémnek? -
148 12 | Mennyit is adtam én ennek az én Péter öcsémnek? - kérdi
149 12 | előbb akar meghalni, mint én és nem kér tőlem egyebet,
150 12 | mondom, hogy csinálok.~- Én semmit sem kételkedem, hogy
151 13 | aztán pedig rákezdé:~- Én Keszy Benedek szolgabíró
152 13 | szolgabíró - hol találok én addig annyi csavargót?~-
153 13 | megkaptam, s eddig a kurrens az én levelemmel már ma délben
154 13 | a megyei hivatalt, mi az én eszem szerint annyit tesz,
155 13 | gyógyítani, sem lúdzsírral. És én nem szeretnék ilyenfélét
156 14 | mint Bence öcsém.~- Az én vőm?~- Igenis, tekintetes
157 14 | közel atyafiak vagyunk?~- Én sohasem hoztam elő, tekintetes
158 14 | Ispán úr - mondja Stand, - én úgy szeretnék összeveszni
159 14 | rögtön elcsapná.~- Jaj! ...én örülnék ám annak, legalább
160 14 | szülőim nem mondhatnák, hogy én mentem el, hanem úgy kergettek
161 14 | Leveléből értettem, hogy az én Balázs bátyám még most sem
162 14 | szíve régen kívánkozott.~- Én nem tartóztatom magát, amice -
163 14 | búsuljon, magától sem kérnek.~- Én mégis kérném alássan a direktor
164 14 | örömmel - fölvirradt az én napom is.~- Bizonyosan kinevezte
165 14 | volt az irodában, midőn én kívül az ő képében lármáztam
166 14 | az asszonyság, tehát az én komédiásnevemet onnét kölcsönzém
167 15 | nem láttak, majd mutatok én egyet alább, addig is szíveskedjenek
168 15 | felelte a cigány: Bolond, én sem búsulnék ám, ha tizenkétszer
169 16 | ellenséget verni, mint a katonát, én is tudnék akkorát ütni,
170 16 | más ember beteggé lett, én attól gyógyultam meg, azon
171 16 | ellenség nyakunkon van s én e naptól fogva vastag nádpálcámra
172 16 | mindig az utcán csavarogtam; én mai napig sem tudom, azért
173 16 | lassankint elszökdöstek és én gazdám iránti hálából is
174 16 | franciának parancsolok.~- Én meg csak négy embernek parancsolok,
175 16 | meg, fővezér úr - mondám én - ...most lásson egyet olyant
176 16 | magyarsága volt annak, mit én franciául olvastam.~- Jó
177 16 | császárjának, akkor visszajövök és én könyörgöm, lövessen az úr
178 17 | Nincs annyi pénze az én édesapámnak, hogy odáig
179 17 | Kérem alázatosan az én apám csak ispán.~- Vagy
180 17 | ispán nem szeretnél lenni?~- Én szeretnék, hanem édesapám
181 17 | ispánoknak?~- Hát mért kérded?~- Én nagyon szeretném, ha én
182 17 | Én nagyon szeretném, ha én is megmondhatnám az igazat,
183 17 | Nos, miért nem felelsz?~- Én egyszer már feleltem annak
184 17 | aztán azt gondolja, hogy én igen ostoba vagyok és nem
185 17 | meg ezt a dolgot!~- Ez az én unokaöcsém anyámról - mondja
186 18 | másik nagy félelemmel.~- Biz én azt nézem, kedves barátom.~-
187 18 | kedves barátom.~- Tehát az én képem riasztja vissza?~-
188 18 | úrnak.~- De mit tehetek én arról, uram - mondja Stand
189 18 | állt, már csak ettem belőle én is.~- Szja, barátom, ez
190 18 | eszünk pecsenyét.~- Akkor én sem eszem.~- De mi csak
191 18 | ám valamennyien.~- Akkor én is csak egyfélét eszem,
|