Fejezet
1 1 | az utolsó szó, nagyságos uram? - kérdi az ajánlkozó.~-
2 1 | kínja.~- Értem, nagyságos uram, hanem én miből élek akkor?~-
3 1 | Nem alkuszom, nagyságos uram, a többit dobszó után is
4 1 | úgy-e?~- De, méltóságos uram, akkor be sem eresztettem
5 1 | maradok itt, méltóságos uram; mert nekem ez már kialkudott
6 1 | Senki sem, méltóságos uram; hanem annál inkább parancsol
7 1 | magukra hagyta az urakat.~- Uram, - kezdi a főispán, - nem
8 1 | Nincs különben, méltóságos uram, - mondja Kállay, - ebben
9 1 | már megtettem, méltóságos uram, a többi aztán látja, hogy
10 1 | nem cselekszik, méltóságos uram, meg nem is kívánnám, hogy
11 1 | is megmutatom, méltóságos uram, ha egy pár napig lesz szerencsém.~-
12 1 | elhiszem, hogy méltóságos uram szeretne; de én meg nem
13 1 | vagy kevesebb, méltóságos uram.~- Hohó, én addig Szabolcsmegyének
14 1 | vármegyét megtalálja méltóságos uram, nálam ma egy kis ünnep
15 2 | esztendejét, méltóságos uram - szólt örömmel a gazda -
16 2 | hanem édes fiam, Verbőczy uram maga is feleséges ember
17 2 | vacsora elvégződött, Kállay uram kedves egészségére kívánván
18 2 | legutolján beszéljünk, méltóságos uram.~ ~
19 3 | messze viszem, nagyságos uram.~- Teszed le, ha parancsolom!~-
20 3 | őrletni valót, nagyságos uram, aztán nem akarok két fordulót
21 3 | Így gondoltam, nagyságos uram, engedelmet kérek.~- Ostobául
22 3 | zsidóhoz megyek, nagyságos uram, megkínálom ezzel a négy
23 3 | bizonyos nyereségre, méltóságos uram, - felel a kérdett - ez
24 3 | tanácsért jöttünk, nagyságos uram, - szól az egyik, - ha nem
25 3 | sógorok vagyunk, nagyságos uram, azaz, a mi feleségeink
26 3 | sokan leszünk, nagyságos uram, az örökséghez.~- Ha megegyezni
27 3 | Mi csak megegyeznénk, uram; hanem az asszonyok, azokkal
28 3 | maradtunk.~- Hát Köntös Mihály uram elnézi ezt a dolgot?~- Az
29 3 | vállalja a bíróságot, nagyságos uram - szól az egyik elöljáró.~-
30 3 | főispánnak:~- Méltóságos uram, milyen baj ez, midőn embereink
31 3 | megtörténhetik, nagyságos uram; nem kerül bele egy óra,
32 4 | Szent-Mihályon, mint Köntös Mihály uram. Ezt a két embert életviszonyaikban
33 4 | valamint Kállay Miklós uram szinte letette volna a bírópálcát,
34 4 | találjon rajta Köntös Mihály uram s aztán rákezdi, megtartván
35 4 | Nem egyébért jöttem, bíró uram, csak azért...~- Minden
36 4 | dolog sora úgy esett, bíró uram, hisz a feleségemnek is
37 4 | Voltaképpen, nemzetes bíró uram, ezért jöttem, vajmi!~-
38 4 | egzekúció?~- De tudom ám, bíró uram! - nyög a paraszt egy nagyot.~-
39 4 | heveredve olvassa.~- Mi az, bíró uram?~- Bolond paraszt, nem látod,
40 4 | Nem volna mindegy, bíró uram, ha olvasni tudnék.~- Ezért
41 4 | Micsoda szó ez, bíró uram, kérem átossággal? - kérdi
42 4 | szót sem hallottam, bíró uram.~- Van ott másik is, aminek
43 4 | Jaj, hogy marad meg bíró uram fejében ez a tenger tudomány?~-
44 4 | benne van.~- Jól teszi, bíró uram, csak pocskoljon: bár csak
45 4 | ha összeszámlálnák, bíró uram erszényében sincs egy fillérrel
46 4 | Ejnye, Köntös Mihály uram, hát csak úgy lopd el módra
47 4 | is elmegyek Köntös Mihály uram háza előtt, bizonyosság
48 4 | tudom ám, hogy Köntös Mihály uram itt lakik, de nem megyek
49 4 | írástudóhoz méltó nyelven mondá:~- Uram, nem vagyok méltó, hogy
50 4 | Mit parancsol, nagyságos uram - kérdi Köntös Mihály nagy
51 4 | de megijedtem, nagyságos uram, ettől az elsőtől, hát még
52 4 | megcselekszem, nagyságos uram, hát a harmadik mi lesz?~-
53 4 | megterem, mint Köntös Mihály uram.~- Ne dicsérjen meg bennünket,
54 4 | meg bennünket, nagyságos uram, annyi szégyelni való dolgot
55 4 | akkor, midőn Köntös Mihály uram volt a bíró?~- Az akkor
56 4 | talán nem is igaz, nagyságos uram.~- Én azt a Szent-Mihályt
57 4 | Ne féljen, nagyságos uram... amint hazamegyek, végigpálcázom
58 4 | bírópálcát, Köntös Mihály uram! - bíztatja Kállay.~- Most
59 4 | vagyok most bíró, nagyságos uram.~- Ha csak az a baj, majd
60 4 | Mégsem lehet, nagyságos uram, - szabódik Köntös Mihály, -
61 4 | azt mondhatom, nagyságos uram, ámbátor sok kutyaság beszorult
62 4 | Nem tagadom, nagyságos uram, nem kívánok az lenni, miután
63 4 | Kállay.~- Látom, nagyságos uram, azt is tudja, ami nekem
64 4 | nekem fáj!~- Köntös Mihály uram okos ember, aztán jól tudja,
65 4 | mit akar mondani nagyságos uram.~- Csapjon hát a kezembe,
66 4 | a kezembe, Köntös Mihály uram! - mondja Kállay tenyerét
67 4 | odasúgja: - Látom Kállay uram, önnek ezek az emberek szeretetből
68 5 | odaér.~- Tudja mit, Kállay uram, én leszek a felperes, még
69 5 | Szabolcs vármegye ellen, Kállay uram pedig legyen az alperes
70 5 | vagyunk áztatva, méltóságos uram?~- Bizony, Kállay uram,
71 5 | méltóságos uram?~- Bizony, Kállay uram, olyan sáros lébe mártották
72 5 | de amint Köntös Mihály uram háromszor huszonnégy óráig
73 5 | főispán.~- Lássa, méltóságos uram; nálunk ilyen hatalma van
74 5 | elhiszem és ha Köntös Mihály uram két példányban volna meg,
75 5 | hiában nevet, méltóságos uram; mert ő bizony éppen úgy
76 5 | szent-mihályi bíró, hacsak Kállay uram oda nem megy; mert látom,
77 5 | viszonzá a főispán - az, Kállay uram, köteles alispánná lenni.~
78 5 | tudott felelni.~- Alpörös uram, elvesztette a pört, adja
79 5 | nem egészen, méltóságos uram, én nem vágytam az alispánságra;
80 5 | ugyan azt hitte, hogy Kállay uram mindig ilyen ember volt,
81 6 | elnyargaltam vele, nemzetes uram, nem hiszem, hogy porció
82 6 | Azt sem hinném, nemzetes uram; mert a főbíró úr csak úgy
83 6 | és elment Köntös Mihály uram házához, melynek legelső
84 6 | Én vagyok, Köntös Mihály uram, meg az esküdtek, - szól
85 6 | nincsen.~- Nyisson be, jegyző uram! - hangzik belülről, kívülről
86 6 | pénzért, hanem Köntös Mihály uram szóról-szóra maga beszélte
87 6 | kihágások nyomán.~- Bíró uram, Köntös Mihály uram, egy
88 6 | Bíró uram, Köntös Mihály uram, egy szempillantásig sem
89 6 | merre neki tetszik, és uram bocsá', csodálom, hogy bíró
90 6 | egész testület.~- Jegyző uram - szólítja meg a bíró -
91 6 | maradok.~- Jó lesz, bíró uram, majd elbeszélgessünk.~-
92 6 | aludni maradok én itt, jegyző uram, meg ne is kérdezősködjék,
93 6 | mernék elvinni?~Köntös Mihály uram, mivel vágja kelmed földhöz
94 6 | maradékával a pálcát bíró uram ajtajához támasztja maga
95 7 | Egyetlenegyre sem, méltóságos uram - mondja Kállay - eddig
96 7 | fogdosták össze, méltóságos uram, pedig ez a szegény haza
97 7 | Igen könnyen, méltóságos uram; mert tessék elhinni, hogy
98 7 | Mihálynak:~«Kedves Köntös Mihály uram!~Eddig, remélem, kezében
99 7 | szolgálna, ha Köntös Mihály uram maga bevezetné őket: mert
100 7 | etessen.~Köntös Mihályt jegyző uram szobájában hagytuk. Ott
101 7 | minthogy ezt Köntös Mihály uram hatalommá tette, eljön érte
102 7 | lefogyasztotta, mikor bíró uram bekért egy nagy fazekat,
103 7 | irányában.~Legelől ment bíró uram fia, meglévén köztük az
104 7 | könnyen beszélt Köntös Mihály uram; teljes életében egyenes
105 7 | kihajtották, ébren volt bíró uram és a tornácban egy szalmából
106 7 | mivel Köntös Mihály bíró uram ilyen bizonyosan mondja:
107 8 | lépésnyire megállt bíró uram háta mögött és akart felelni,
108 8 | Mihály.~- Nem látja, bíró uram? - kap a szóba az esküdtek
109 8 | látom, Szabó András esküdt uram, - felel vissza Köntös, -
110 8 | mondja a fiú.~- Bíró uram fia! - beszél megint Szabó
111 8 | ahhoz, hogy Szabó András uram fia-e vagy sem, mert itt
112 8 | menne. Kezdje hát el bíró uram a kitalálást, majd meglátja,
113 8 | Ne is kérdezgessen, bíró uram, én is katonává leszek.~-
114 8 | leszek.~- Még én is, bíró uram! - szól mindjárt a harmadik.~-
115 8 | is ugorhatott volna, bíró uram - mondja a negyedik az elsőkhöz
116 8 | Mi is ott leszünk, bíró uram.~- Most már emberek kendtek,
117 8 | kérdi Köntös Mihály.~- Bíró uram - kérdi az egyik - mivelhogy
118 8 | hanem ezzel Köntös Mihály uram csipetnyit sem törődött,
119 8 | ebéd, kedves Köntös Mihály uram?~- Kálvinista ember vagyok,
120 8 | ember vagyok, nagyságos uram, hanem ezt a napot emlékezet
121 8 | kezem alól?~- Köntös Mihály uram oly nagyot mond most nekem,
122 8 | Ne bántsa, nagyságos uram, ha minden borba ilyen vizet
123 8 | kínálkoznak.~- Köntös Mihály uram - kérdi az alispán - vallja
124 8 | rokonok kebléről?~- Nagyságos uram, próbáltam az eszemet jártatni
125 8 | csak egy kéz, Köntös Mihály uram, hanem fogadja e kéznek
126 8 | adósság ám ez, Köntös Mihály uram, azért bölcsen gondolja
127 8 | örökké» szónál.~- Nagyságos uram... engedje meg nekem... -
128 9 | Feleljen hát maga, Csokonay uram!... Ha már éppen maga szólamlott
129 9 | mondja:~- No hát, Csokonay uram, majd így mécsnél csak eltalálom
130 9 | kályhánál Udvarhelyi Miklós uram, - mit hiában is tagadnának,
131 9 | jövendőmondáshoz.~- Csokonay uram! - kezdi a rektor - illenék,
132 9 | beszéljek; de minthogy Csokonay uram okosabb akar lenni, mint
133 9 | szánalommal mondja:~- Csokonay uram, mi nem bírunk magával,
134 9 | ezt a bolondot, Udvarhelyi uram? - kérdi a másiknak fordulva -
135 9 | persze, hogy Nagy Pista uram Csokonaynak első bámulója:
136 9 | nélkül, mondja meg Nagy Pista uram, szörnyű mód szeretném hallani;
137 10| Megmondhatom, méltóságos uram, csak az a szebb az én színházamban,
138 10| micsoda fixumot kíván, Nagy uram?~- Fixum! Fixum! - mondja
139 10| diák szó nélkül. Tekintetes uram, én csak egy fixumot kérek, -
140 10| Egy fillér se, tekintetes uram: mert én pénzzel nem tudok
141 10| dehogy vagyok az, tekintetes uram, dehogy vagyok Nagy úr, -
142 10| szállása hol lesz?~- Tekintetes uram, én mióta színész vagyok,
143 10| színházi koporsó, tekintetes uram, abban szoktam én aludni,
144 10| Nem tudom, tekintetes uram, hanem megkísértjük; azonnal
145 10| nem búsulok, tekintetes uram, nem hiában voltam én debreceni
146 10| észre rajtam, tekintetes uram? - kérdi Nagy Pista.~- Kedves
147 10| észre semmit.~- Tekintetes uram, ha Nádudvaron játszanám,
148 10| hazahozom őket, tekintetes uram.~- Hátha egyúttal konvencióban
149 10| három hónapig, tekintetes uram - mondja a kérdett - fogadjon
150 10| meg is kérdé:~- Tekintetes uram, talán nem dohányzik?~-
151 10| rongy pipa?~- Tekintetes uram, nem kértek érte többet
152 10| vehettem volna meg, tekintetes uram, mert több pénzem nem volt.~-
153 10| Semmiből, tekintetes uram.~- És meg tudná ezt állni,
154 10| szegénységet megállom, tekintetes uram, úgy megállom ezt is, -
155 10| Megmaradtam azért, tekintetes uram, és még, hála a fölséges
156 10| megteszek, amit a tekintetes uram kíván, csak azt az egyet
157 11| kőszívű bátyám, Keszy Balázs uram? Csak attól várj! Hátha
158 12| bolondság lenne, mit barátom uram is elkövetett; aztán hátra
159 13| amin meg is forgatta Kállay uram úgy, hogy amint kikerült
160 13| végét a szónak, szolgabíró uram, azután beszéljünk a szerencséről.
161 13| mondja meg nekem szolgabíró uram, kapta a főispán úrnak levelét,
162 13| felelet, amit szolgabíró uram mondott; hanem hátha eszébe
163 13| mit csinálna szolgabíró uram?~- Bezáratnám a vén akasztófáravalót...~-
164 13| megvetésből mondja szolgabíró uram? ...pedig elhiheti, mikor
165 13| dolgot, kivált mikor direktor uram is, az ipa azt mondta, hogy
166 14| koldus!~- Szja, tekintes uram, mikor gyermekei vannak
167 14| nem üthetem, tekintetes uram, ha az Isten megáldott velük,
168 14| vőm?~- Igenis, tekintetes uram! - válaszol az ispán, nem
169 14| sohasem hoztam elő, tekintetes uram.~- Talán maga arra is gondolt,
170 14| gondolt, hogy Keszy Balázs uram után együtt fogunk osztozni?~-
171 14| nem gondoltam, tekintetes uram, mert jól tudom, hogy a
172 14| is olvasta:~«Kedves ipam uram!~Leveléből értettem, hogy
173 14| hozhatott volna kedves ipam uram, és még föladja nekem okkupációt,
174 14| hogy ez a bolond Stand... uram bocsáss... még egyszer pórul
175 15| mondja:~- Kedves barátom uram, maga okos ember.~Aki valaha
176 15| szaladjanak papért.~Keszy Balázs uram rendesen hármat nyögött
177 16| kérdé a parancsnok.~- Igen uram, - válaszolék neki. Majdnem
178 16| ágyúból kínálgassuk egymást.~- Uram, mi Magyarországnak legjobb
179 16| elhihetik a magyarok.~- Elhinném uram, csak ágyút ne hoztak volna
180 16| ellenségeiktől.~- Nem érdemeljük meg, uram, ezt a fáradságot, háládatlan
181 16| francia.~- Nem ment el, uram és remélem, nem is megy.~-
182 16| remélem, nem is megy.~- Uram, ne juttassa eszembe hatalmamat -
183 16| franciának sem fogok.~- Uram! - riadt rám a földühödt
184 16| lássam többször.~- Elmegyek, uram - felelém - hanem ha akad
185 18| egyaránt segített nekik.~- Uram - szólítja meg Stand a felhős
186 18| De mit tehetek én arról, uram - mondja Stand elkeseredve, -
187 18| sem látott.~Köntös Mihály uram legelől ült, mellette Stand
|