Fejezet

  1 1 |          nem aludt egy jó éjszakát; de már nem messze van Nagykálló,
  2 1 |               magyarázkodik amaz. - De ha itt akar hálni, akkor
  3 1 |         volna! - kiált föl a gazda, de a másik is rögtön szavába
  4 1 |        adott volna helyet, úgy-e?~- De, méltóságos uram, akkor
  5 1 |            szobát tart a vendégnek, de míg azt nagy rimánkodásra
  6 1 |       kívánnám, hogy cselekedjék.~- De hát hogyan engedelmeskednének,
  7 1 |           méltóságos uram szeretne; de én meg nem szeretném; azért
  8 1 |     vármegyével el se kezdjük.~- No de én a másik felét is hozzágondoltam.~-
  9 2 |           vendég ritkábban jött is, de amikor itt volt, azon napot
 10 2 |            becsületes magyar ember, de ezelőtt ötven esztendővel
 11 2 |            megijednénk a halmaztól, de őszintén örömet éreznénk
 12 2 |           is akarta venni a hamvát; de a világban jártas-keltes
 13 2 |  esztendőnek.~- Tudtam, édesapám.~- De azt nem tudod, amit most
 14 2 |        szerette a férfiú a leányt - de nem bolondul; megházasodott
 15 2 |     bolondul; megházasodott végre - de aztán nem is vált el oly
 16 2 | bebizonyítja egy magyar nemes, hogy de bizony lehet szeretni; mert
 17 2 |           mit bármely fiatal ember; de azért ezt is megírhatnák
 18 2 |    franciául kevesen tudnak még. No de azért ne siessenek, ráérnek
 19 2 |             hol férnek meg annyian. De csak megférnek, s a nagyvilágban
 20 2 |           néha kigondolnak az írók; de azt már tudja az olvasó,
 21 3 |          orruk alatt és keresztben; de hol találunk két embert
 22 3 |           hogy ugyan most kidobták, de jó ember találta meg, aki
 23 3 |           szól az egyik elöljáró.~- De mért nem?~- Talán nem tetszett
 24 3 |           süvegelést még esőben is; de ha a főbírónak nincsen annyi
 25 4 |        útról lekanyarodik az ember; de még bíró uramnak is tetszik
 26 4 |          jelent a szó: egzekúció?~- De tudom ám, bíró uram! - nyög
 27 4 |      kénytelen elmaradni, nem gőg - de hatalom, mit a jámbor együgyűség
 28 4 |       Köntös Mihály uram itt lakik, de nem megyek be.~Ez a becsületes
 29 4 |           befordul hozzám.~- Ejnye, de megijedtem, nagyságos uram,
 30 4 |      eltagadjuk, hogy ott lakunk.~- De nem míveltek akkor, midőn
 31 4 |         felel, nem kerüli a dolgot, de nem is volt ám szent-mihályi
 32 4 |           ember megfordult előttem, de egyetlenegy szent-mihályi
 33 4 |             a farkát is elvágják?~- De már azt mondhatom, nagyságos
 34 5 |             rendetlenségben vannak; de amint Köntös Mihály uram
 35 5 |         beszéli nevetve a vendég.~- De hiában nevet, méltóságos
 36 5 |         kényelmet, mit otthon hagy, de ha már nincsen más mód,
 37 5 |         hinni merte volna az ember, de mégis, mintha nem igen vették
 38 5 |            mindig ilyen ember volt, de némelyik megint csak azt
 39 5 |         ember talán jó egyre-másra, de hogy a tekintetes rendek
 40 5 |           sőt tanácslom, ne tegyék. De ha a tekintetes karok és
 41 6 |       székben szalmavázat találtam; de ki cselekedte ezt?~- Holnap
 42 6 |         állítva; s így a hátralévő, de okvetlenül rövid ideig tartó
 43 6 |         annyit csakugyan mondott:~- De nagy úr lett egyszerre,
 44 6 |         vagy alatta, vagy mellette, de valahol közel áll; és nem
 45 6 |         szarva, hogy ilyen öklelős? De mielőtt a bennlévők megérthetnék
 46 6 |              hogy féljenek is tőle; de már Köntös Mihály ebben
 47 6 |        bírót már letorkoltak volna; de most elcsöndesedtek.~- Jóravaló
 48 6 |            mely után a többi indul; de Szent-Mihályon enélkül akarnak
 49 6 |             majd elbeszélgessünk.~- De jóformán éjszakára is itt
 50 6 |           mondják:~- Nem merjük? ...de merjük.~Menjünk utánuk a
 51 6 |            a felső végéhez érjenek; de egy mogyorófapálca, mit
 52 7 |            van mit megvédelmezni.~- De ez általános engedetlenségben
 53 7 |       bolonduljon éjnek éjszakáján; de minthogy ezt Köntös Mihály
 54 7 |              Egy szóval sem mondák: de mindenik tudta, hogy a többi
 55 7 |        könnyű lett volna megmászni; de a kis ajtón is lakat nélkül
 56 7 |             idáig kiállta volna is, de most már ijedtében a pipa
 57 7 |            bizonyosan nem olvastam, de hiszem, hogy más sem.~Mire
 58 7 |        bírópálca, mint egyébkor is, de főleg most, a hóna alatt
 59 7 |        ebből százfélét találgattak, de egyik sem hasonlított ahhoz,
 60 8 |           elválás bármilyen keserű, de a viszontlátásnak reménye
 61 8 |       mértéket az ország dolgaihoz; de csak nem illett egyik dolog
 62 8 |             ríkatom meg önök előtt, de már ez így történt meg s
 63 8 |         majd elmarad belőle valami, de hiába, neki is fájt, ahol
 64 8 |     szeretett volna valamit szólni, de most meg ennél maradt el
 65 8 |            úgysem tudnók lefizetni, de ha húsz esztendő kerülne
 66 9 |       debreceni kántus~Ó, Debrecen, de sok jó került ki már belőled,
 67 9 |          folytatták volna máig, jaj de okos emberek volnánk mi
 68 9 |          mert én a sötétben hallok, de annál kevesebbet látok.~
 69 9 |          napig is édesen emlegetik; de azért ekkor nagy fájdalom
 70 9 |      számtalanszor be akarta rúgni, de még a patkós csizma sem
 71 9 |           létemre diákul beszéljek; de minthogy Csokonay uram okosabb
 72 9 |           és eltávozván a szobából; de már ekkor oly dühbe jött
 73 9 |         kérdi a másiknak fordulva - de hisz maga sem különb, csakhogy
 74 9 | tisztességes embert akarna nevelni; de amint hallom, ön ilyen fiatal
 75 9 |         mérsékelt hangvitel maradt; de, hogy oly vastagra fajuljon,
 76 9 |             mondom, nem lehet!...~- De már azt magam is szeretném
 77 9 |             rá, hogy mikor mondtam, de...~- Mit? Még tagadni meri? -
 78 9 |           úgy-e?~- Akartam, igenis, de most már nem leszek: elhatároztam!~-
 79 10|            mint a méltóságos úré.~- De már azt szeretném tudni,
 80 10|            mást szerzett-e már. Na, de erről kérdezkedni illetlenség
 81 10|             valami atyámfia vagyok; de hogy ha Nagy úrnak mond
 82 10|             is ott telepedem meg.~- De hova tesszük az ágyat, Nagy
 83 10|            késsel nyúljak hozzád?~- De nagy bolond vagy, - vitázik
 84 10|          hogy beszélni sem tudok.~- De úgy kell, mit süvegelsz
 85 10|            olvasd el komolyan; jaj, de irgalmatlanul fáj a nyakam,
 86 10|           veheti a tekintetes úr.~- De már elmúlt ám öt óra, hét
 87 10|        Udvarhelyi barátom súgott.~- De hát mi akadály volna még,
 88 10|          Ejnye, Nagy Pista barátom, de kínáltatja magát, talán
 89 10|           árát miből fizeti ki?~No, de azért Nagy Pista gróffá
 90 10|            kell azt élére állítani, de hogy éppen az a Nagy Pista
 91 10|         három huszast álmodta csak, de midőn szemeit jobban kidörgölte,
 92 10|             több pénzem nem volt.~- De már látom, Nagy Pista barátom,
 93 10|     legalább a pipát dobom ki én.~- De miből dohányzik ezután?~-
 94 11|      nevéhez sem, amilyen elég van; de minthogy olyan jószágkormányzó
 95 11|            úr, én nem tehetek róla, de magának olyan furcsa képe
 96 11|     komolyan mondani a hallottakat, de nem tudott közönyös lenni
 97 11|          vagy hol a pokolban van?~- De hát kire hagyja mindenét,
 98 11|              mint a gomb az ingről: de ha nekem egyetlenegynek
 99 11|    megszűkül: ki lehet ereszteni.~- De majd nem adja ki a posztó! -
100 11|         toldja hozzá az asszonyság.~De most már attól félt a szabó,
101 11|            játszani a gyermekekkel; de az anya rendet akart s ezt
102 12|        pénzéért hegedülnek nekik.~- De majd gondom lesz rá, hogy
103 12|           csinálok végrendeletet.~- De szeretnék nevetni, ha tudnék! -
104 13|           sőt az utolsó íródiák is; de a szolgabíró nevette az
105 13|       igazságnak istenasszonya vak; de annak nyavalyáját sem bankjeggyel
106 13|           többet nem tett is hozzá, de el sem is hagyott belőle,
107 14|          mohón issza az orvosságot, de meghalni csakugyan nem szeret;
108 14|             gorombaságait elnyelje; de sokkal vallásosabb, minthogy
109 14|           az egész dolgot elmondja; de hátha nem adna neki hitelt?
110 14|        Benedek úrtól kedves ipához; de minthogy a direktor úr a
111 14|             kiugrott a köpönyegből, de már későn; mert a földühödt
112 14|           volna akármely művésznek; de itt a hatást másképp számolták
113 14|            onnét pedig a szobába.~- De jó kedve van, Stand úr? -
114 14|       ispánné szüntelen pirongatta, de ez már semmit sem használt,
115 15|        feszítették meg Krisztust, - de a nagy vagyonból nem kap
116 16|  megszorítván kezemet, azt mondá:~- De jól teszi kegyed, hogy azt
117 17|          ugyan nevelőt a fiú mellé, de a szeretetet sem bízza másra,
118 17|            a káptalanban letehesse; de szigorún meghagyva, hogy
119 18|      csizmáját ki akarta fordítani; de egész Szent-Mihályon nem
120 18|             Barátom, igen sajnálom, de nem lehet!~- Nem lehet? -
121 18|           azt mondhatom az úrnak.~- De mit tehetek én arról, uram -
122 18|               Akkor én sem eszem.~- De mi csak egyfélét eszünk
123 18|           hogy ugyan nem vették be: de nem azért, mert himlőhelyes;
124 18|    megtanulta volna, már fölrúgott; de legalább megpróbálta: tehát
125 18|         hogy be nem mehetett senki, de csak be sem látott.~Köntös