Fejezet
1 1 | határra hordatnám kendet. Most alkudozzék kend!~- Nem alkuszom,
2 1 | megígért.~Ennyi előzmény után most már megmondom, hogy ez az
3 1 | szabadulni is lehetne, pedig most már egyiknek tarka malacnak
4 1 | tudja meg, a patvarban, ha most nem? - bosszankodik a vendég.~-
5 2 | tolla kettépattant, éppen most nézegeté a kovács.~Eszem
6 2 | szólalt meg a főispán - most már akaratja ellenére is
7 2 | De azt nem tudod, amit most akarok mondani?~- Azt még
8 2 | vált el oly könnyen, mint most.~- Apám aztán kikérdezett,
9 3 | hogy én embernyúzó vagyok; most tedd le az egyik zsákot,
10 3 | szívesen engedelmeskedik most az egyszer, és az első pontot
11 3 | én jobbágyom, s minthogy most is már megszorult, igen
12 3 | aztán az öregek halála után most már nem tudunk egyezségre
13 3 | össze, hanem amint mondják, most ketten osztoznak, úgy-e?~-
14 3 | válaszol Kállay - tehát már most négyen osztoznak, a két
15 3 | jegyzé meg Kállay úr - most menjenek haza, s egy szót
16 3 | forintot az ablakon szórják ki, most tehát azért is megbékélnek,
17 3 | megmagyarázzák nekik, hogy ugyan most kidobták, de jó ember találta
18 3 | letette a bírópálcát, s most már fej nélkül maradtunk.~-
19 3 | nem tetszett hallani, hogy most már három esztendeje a főbíró
20 4 | abból semmi sem lesz: mert most még egy malac árával megválthatod
21 4 | tudomány?~- Mondtam is én most valami sokat, hanem hiába,
22 4 | verhettünk.~- Elhiszem, most nem bánnád, ha akkor jöttél
23 4 | az eszükhöz.~Tessék már most eltagadni, hogy az észnek
24 4 | megérezték a felsőbb hatalmat.~Most falubíróságig vitte fel
25 4 | elhagyta a falubíróságot; most tessék Szent-Mihályra menni,
26 4 | szabódik, Mihály gazda, most azért is bemegyek, - mondja
27 4 | alá.~- Noisz találkoznék most az is - mondja még mindig
28 4 | uram! - bíztatja Kállay.~- Most jut eszembe - mondja Köntös
29 4 | alá nyújtva - nem vagyok most bíró, nagyságos uram.~-
30 5 | a szent-mihályi bíróval, most eresszük útjára s maradjunk
31 5 | szomszédja s azok éppen most gondolják azt, milyen jó,
32 5 | tudnám, éltek-e valaha vagy most bújtak elő a föld gyomrából
33 5 | embert mutattunk be. Már most az a kérdés, hogy válik
34 6 | fejből írta ki.~- Az bizony, most jut eszembe, mi ez? - gyanakodik
35 6 | mint én azt kivettem és most előadám.~- Bölcsen van megmondva,
36 6 | kevés józan fogalommal bír, most már úgy végighúzott rajtuk,
37 6 | ezt nem mondja: fogom, úgy most már olyan lárma volna, hogy
38 6 | lett volna nem születni. Most már megmondaná néki ez az
39 6 | süveget is fönn feledé, mint most, ugyancsak nyakonvágná,
40 6 | szagát érezte a nótárius; no most már szentül agyonverik ezt
41 6 | már letorkoltak volna; de most elcsöndesedtek.~- Jóravaló
42 6 | a bírói székbe; tegyenek most, holnapig van elég idő rá,
43 6 | bírópálca reggelig, vigye el; most mutassák meg, ki mer én
44 6 | hogy szemközt menjen neki.~Most, midőn a lég oly enyhe,
45 7 | pedig Kállay Miklósnak, most már mint alispánnak átadott
46 7 | kételkedvén azon, hogy amit most kívánok, azt csak Köntös
47 7 | sok csillag közé, mintha most valamennyi őket nézné, hogy
48 7 | megszokottá vált az; hanem midőn most összegyülekeztek, mindenik
49 7 | ritkán nevetett, különben most sem tudta volna mosolygás
50 7 | idáig kiállta volna is, de most már ijedtében a pipa is
51 7 | sohasem félt, azért ült most is háttal az asztalnak,
52 7 | lenni az asztalnál; hanem most jutott eszükbe, hogy kéngyertyát
53 7 | annak elmondására, hogy most mitevők leszünk, hanem nagy
54 7 | mint egyébkor is, de főleg most, a hóna alatt vízirányosan
55 8 | dolgot próbáltak már; tehát most már az engedelmességtől
56 8 | összebeszélésnek, mi annyit tett, ha most azt mondaná Köntös Mihály,
57 8 | kend?~- Katonává leszek.~- Most már ember kend, Köntös Pál! -
58 8 | ott leszünk, bíró uram.~- Most már emberek kendtek, én
59 8 | hanem úgy tetszett ő neki most az a tizenkét fiú, hogy
60 8 | Miklós úrhoz fölsétálni, most is éppen úgy hóna alá fektetvén
61 8 | Mihály uram oly nagyot mond most nekem, hogy elfáradok így
62 8 | örömet állva nem bírta el, most meg azt gondolta, hogy a
63 8 | volna valamit szólni, de most meg ennél maradt el a lélekzet.~-
64 8 | sem mertünk megkérdeni.~- Most édesapátok vagyok, bátran
65 9 | sőt be is csukatott.~- Most meg a quartában rákezdte
66 9 | úgy-e?~- Akartam, igenis, de most már nem leszek: elhatároztam!~-
67 10| színpadon alszom, tehát most is ott telepedem meg.~-
68 10| levettem kalapomat, meghűltem, most megint gőzölhetsz, míg nyakamat
69 10| irgalmatlan méregkeverő te, most jár a szád, mert tudod,
70 10| kenderáztatóban lett volna, s most már csak a nevét mondja
71 10| ki a nagyszájú prókátoron most mégis kifogott, mert csak
72 10| kiállnék grófnak úgy, ahogy most lát engem a tekintetes úr;
73 10| tekintetes úr ebben a gúnyában.~- Most értem, barátom, hanem ha
74 10| örömet csinált, pedig az most valósággal boldogtalan,
75 10| kikelt a dohányzás ellen.~- Most vette ezt a pipát, Nagy
76 10| előbbeni ügyetlenségéhez, most is ott fogván föl a dolgot,
77 10| faluban, aztán hízlalna most a falu; hanem azt gondoltam,
78 11| egészen fölindulva.~- Hát most mért nem haragszik úgy,
79 11| kiment a napszámosok után, most már nagyobb nyugalommal,
80 11| elkerüli.~- Új ingeket varrtam most, te ruharézma - folytatja
81 11| mint a kisasszonyé, ki még most is elsütne, főzne kenyérhéjat
82 11| siránkozó kis lányt, ki most úgy hányja-veti ujjai között
83 11| éppen kívül nem volt dolga, most ráért a gyerekek után látni.~
84 11| menendő fiúnak, kit éppen most állít a szoba közepére,
85 11| hozzá az asszonyság.~De most már attól félt a szabó,
86 11| helye; azért a fiú helyett most már a kis leányt ölelte
87 11| dacára, hogy az édesapa most nagyon szeretett volna játszani
88 12| urat az ágyban hagytuk és most sem azért emlékszünk meg
89 12| ne legyen senkire gondja: most pedig azért bánja, hogy
90 12| azt gondolta, kezében van most már a nyele, könnyű lesz
91 12| mondja a direktor - legalább most nyugodt ésszel teszem, aztán
92 12| hogy Keszy Balázs úrnak most jusson eszébe megházasodni.~-
93 12| talál többet öt huszasnál és most emlékszik rá, hogy mikor
94 12| egy pár béléses kesztyűt.~Most rendre kereste minden levelét
95 12| egy becsületes kanonok, az most tartásra magához vette a
96 12| oda nem vergődött, a hol most van.~- Ejnye, ez az egyetlenegy,
97 12| virágot a gaz, s minthogy most éppen ráért így a szemét
98 12| mondja a gazdasszonynak - most semmi bajom, hanem majd
99 13| abban a gondolatban, hogy most bizonyosan álmodja ezt a
100 13| emeltebb hangon Kállay - most alig vagyunk négyszázezren,
101 13| csodálkozásukban; mert amit most hallanak, az semmit sem
102 13| emberek is jobbak voltak, mint most és a hivatalt nem nézték
103 14| falubírót a legjavából, lássunk most egy íródiákot is.~A szeget
104 14| alkalommal remekelni fog; mert most már nemcsak a kapu alatt
105 14| tekintetes úrtól, éppen most jöttem csak ide - feleli
106 14| hogy tenyerüket kellene most összeverniök, akként nyilváníták
107 14| az előbbi kísérlet után most már értelmesebb közönség
108 14| tekintetes direktor urat most mindjárt úgy kiprodukálja,
109 14| az én Balázs bátyám még most sem gebedt meg, ámbár elég
110 14| tekintetes direktor úr maga, most jön elő valamelyik sarokból,
111 14| hitt, a direktor szájából most már készpénznek vette, azért
112 14| jószándékból a fiút, ki most már jóformán nem is hallotta
113 14| Megyeri Károlynak hívnak.~Most már tudják önök, ki volt
114 15| elhagyva az ágyat, és már most rászánva magát a kínos munkára,
115 15| betűkre, hanem kedves öcsém, most már azt is mondhatom, hogy
116 16| kanonok úr naplója, mely most egy derék hazánkfiának öröksége
117 16| Elolvasván az iratot, mit most már minden gyermek ösmer,
118 16| fővezér úr - mondám én - ...most lásson egyet olyant is,
119 16| ekkép részesültem, hogy most váci kanonok vagyok; tehát
120 17| szabadított föl a beszédre, s most már oly messze ment, hogy
121 18| szegődő fiatalembert, ki már most egészen boldog volt, hogy
122 18| aki két tojásért jött be, most, midőn a függönyön meglátta
|