Fejezet
1 1 | faluban dobolták ki, hogy Kállay Miklós úr egy korcsmárost
2 1 | nyakába, elballagott nagyságos Kállay Miklós úrhoz és a beköszöntő
3 1 | édes jó barátom - felel Kállay Miklós úr - az utolján aztán
4 1 | tudom.~Így alkudott meg Kállay Miklós úr, és így lőn korcsmáros
5 1 | megtörténjék vele az a csúfság, mit Kállay Miklós úr nemcsak szóval,
6 1 | széltében-hosszában diákul beszéltek.~Kállay Miklós megfogadván a korcsmárost,
7 1 | észrevegyék a keresztülutazót, Kállay úr pedig otthon lévén, vagy
8 1 | esztendejét ülte volna meg Kállay Miklós, ha nem félne, hogy
9 1 | szaporodott a vendégszám, Kállay Miklós mindjárt a kapunál
10 1 | eresztettem volna; mert Kállay Miklós uraság reggelre a
11 1 | annál inkább parancsol nekem Kállay Miklós úr, pedig ha engem
12 1 | tehát semmi csoda, hogy Kállay Miklós urat nem ösmeri;
13 1 | úri lakig, melynek elején Kállay Miklós úr tajtpipából füstölve
14 1 | Márton gazda! - mondja Kállay, megveregetvén a korcsmárosnak
15 1 | Méltóságos főispán úr, itt áll Kállay Miklós úr ő nagysága, én
16 1 | hurcolkodni; mert azt mondja, Kállay Miklós úr kihordatja a határból,
17 1 | méltóságos uram, - mondja Kállay, - ebben a helységben én
18 1 | Azt csak nem tenné meg Kállay úr?~- Eggyel már megtettem,
19 1 | tréfálni.~- Tehát félnek Kállay úrtól.~- Azt nem cselekszik,
20 1 | méltóságos uramat, - mondja Kállay - a fél vármegyével el se
21 1 | helyre is akadhatott volna.~Kállay Miklós előreereszté méltóságos
22 2 | tehát érteni, mit értett Kállay Miklós úr, midőn a főispán
23 2 | Szabolcs vármegyében.~- Kedves Kállay úr, - szólalt meg a főispán -
24 2 | Régi házasok, kedves Kállay úr? - kérdi a főispán.~-
25 2 | meg az egész - felel rá Kállay, megengedvén mára magának
26 2 | derült lőn az előadásra, Kállay még megtoldá a végét.~-
27 2 | is, dixi!~Itt elvégezte Kállay Miklós úr az előadást, híven
28 2 | amint a vacsora elvégződött, Kállay uram kedves egészségére
29 2 | déli harangszókor ülnek le Kállay Miklós úrnál, sietett fölkelni,
30 2 | éjjeli nyugodalom! - kívánja Kállay a kilépő főispánnak.~- Úgy-e
31 2 | lennem.~- Kocsin?... - Mondja Kállay megnyomva a szót, mintha
32 3 | főispán úr bámulta az erőt. Kállay pedig megcsóválván fejét,
33 3 | másodszor pedig híre menne, hogy Kállay Miklósnak bérese megszakadt,
34 3 | rajt egy somfabottal, minő Kállay úrnál is volt a falusi kutyák
35 3 | Nyereségre veszi meg ezt Kállay úr?~- Még pedig tiszta és
36 3 | még árnyat adó fák közt, Kállay mindenikről tudott valami
37 3 | beszélni.~Elég volt ennyi; Kállay vendégével a tornácnak tartott,
38 3 | atyafiak pör nélkül? - neveti Kállay.~- Mi tehát sógorok vagyunk,
39 3 | előre.~- Értem - válaszol Kállay - tehát már most négyen
40 3 | jobb, barátim - jegyzé meg Kállay úr - most menjenek haza,
41 3 | embereknek, kik azt mondták, ha Kállay Miklós úr nem tud jó tanácsot
42 3 | kenderáztatóban, mint a bírói székben.~Kállay elkomorodott, mit a főispán
43 3 | észrevett, azonban várta, míg Kállay megszólal, csakhogy az nagyon
44 3 | távolabb estek a küldöttektől, Kállay azt mondja a főispánnak:~-
45 4 | nagyságos magyar ember, mint Kállay Miklós úr, a másik pedig
46 4 | Mihályból éppen oly derék Kállay Miklós vált volna, valamint
47 4 | Miklós vált volna, valamint Kállay Miklós uram szinte letette
48 4 | itt önöknek előadtam, azt Kállay Miklós úr a főispánnak mondotta
49 4 | nyughatatlanság annyira terjedt, hogy Kállay Miklóst megkérte, mennének
50 4 | lépésben szemközt jönni. Kállay úr aztán fölismervén a lovakat,
51 4 | előre nézve látta közeledni Kállay Miklós urat másodmagával,
52 4 | kalapját olyan mélyen, hogy Kállay úr egészen alulról adta
53 4 | mikor Kállóba megy, - kezdi Kállay a pirongatást, - no hiszen
54 4 | azért is bemegyek, - mondja Kállay Miklós úr, újra föladván
55 4 | Mihály uram! - bíztatja Kállay.~- Most jut eszembe - mondja
56 4 | nincsen nagyobb úr? - kérdi Kállay.~- Látom, nagyságos uram,
57 4 | Köntös Mihály uram! - mondja Kállay tenyerét kinyújtva.~- Ilyen
58 4 | be a lelkesült földmíves, Kállay pedig a főispánhoz fordulva
59 4 | pedig odasúgja: - Látom Kállay uram, önnek ezek az emberek
60 5 | feketének mondják, - beszéli Kállay. - Szabolcs vármegyét csak
61 5 | könnyebben odaér.~- Tudja mit, Kállay uram, én leszek a felperes,
62 5 | Szabolcs vármegye ellen, Kállay uram pedig legyen az alperes
63 5 | méltóságos uram?~- Bizony, Kállay uram, olyan sáros lébe mártották
64 5 | szent-mihályi bíró, hacsak Kállay uram oda nem megy; mert
65 5 | szent-mihályiak előtt csak Kállay uramnak van becsülete, meg
66 5 | viszonzá a főispán - az, Kállay uram, köteles alispánná
67 5 | alispánná lenni.~Meghökkent erre Kállay s valóban a váratlan szóra
68 5 | Nagy-Kállóba, harmadnappal utána Kállay Miklós úr is; nagyon megsajnálta
69 5 | bíróságra, mért ne lehetne Kállay szabolcsi alispán?~A tisztújításra
70 5 | hanem annyit mondhatok, hogy Kállay Miklósra senki sem gondolt;
71 5 | elcsodálkozott, midőn legelső helyen Kállay Miklós nevét hallá.~- Kállay
72 5 | Kállay Miklós nevét hallá.~- Kállay Miklós legyen az alispán! -
73 5 | is, majd lemond mindjárt.~Kállay Miklós fölemelkedett az
74 5 | hirtelen észrevette, hogy Kállay Miklós úr jóformán elhitte
75 5 | egynémelyik ugyan azt hitte, hogy Kállay uram mindig ilyen ember
76 5 | csakugyan, hogy nem ez az, kit ő Kállay Miklósnak gondolt, oly csodálatosan
77 5 | csodálatosan elváltozott. Kállay aztán megint folytatá:~-
78 5 | Mondám, azaz: dixi.~- Éljen Kállay Miklós első alispán! - harsogott
79 5 | nagy későn a kiáltozás, Kállay újra fölkelt:~- Látom, hiában
80 5 | végzést.~- Első alispán: Kállay Miklós.~- Éljen! - hangzik
81 5 | kezekbe van letéve, mert Kállay Miklós úr éppen felhozott
82 5 | Előlegesen tehát bemutattuk Kállay Miklóst és Köntös Mihályt,
83 6 | kíváncsi közönség közé.~Kállay Miklósnak legnagyobb hatalma
84 6 | dologban nagyon ellenkezett Kállay Miklós úrral; mert Köntös
85 7 | rendek, a főispán pedig Kállay Miklósnak, most már mint
86 7 | Meglesz két hét alatt - mondja Kállay a főispánnak.~- Szükség
87 7 | méltóságos uram - mondja Kállay - eddig a csavargókat és
88 7 | szent-mihályinak kiáll.~Kállay leült és a következő levelet
89 7 | kívánom jó akarója~Kállai Kállay Miklós m. k. alispán.»~Ezt
90 7 | hagytuk. Ott olvasgatja Kállay Miklós úrnak levelét, melynek
91 8 | legelső dolga volt tekintetes Kállay Miklós úrhoz fölsétálni,
92 8 | mint otthon Szent-Mihályon.~Kállay Miklós úr ez egyszer mégis
93 8 | egyet!~Helyet foglalának, Kállay csöngetett s a huszárnak
94 8 | állt a beszélgetők előtt.~Kállay elmondatta Köntös Mihállyal
95 8 | elbeszélé egyfolytában, míg Kállay egyik kezében a megtöltött
96 8 | már ez így történt meg s Kállay Miklós úr, hallván a fiúknak
97 8 | a könny a borba folyt és Kállay félre akarta tenni a poharat,
98 8 | széles Magyarországban.~Kállay nagynehezen el tudta fogni
99 8 | legyen másképpen is lenni.~Kállay fölegyenesedett, előbb az
100 8 | szónál oly hirtelen fölkapta Kállay uramnak kezét, hogy azt
101 13| magyarázat után keressük föl Kállay Miklós urat abban a pillanatban,
102 13| meg visszafelé az ajtót.~Kállay sokáig beszélgetett még
103 13| derültebb lőn, látva, hogy Kállay az alispánságot nem mulatságért
104 13| meg az egyensúlyt; azonban Kállay ezt nagyon kicsinyes dolognak
105 13| lesz.~Talán nem is vélte Kállay, hogy az áldozatbárány már
106 13| neki, amin meg is forgatta Kállay uram úgy, hogy amint kikerült
107 13| hová a porkoláb vezette.~Kállay belépvén szobájába, Keszy
108 13| akasztófáravalót...~- Hohó - mondja Kállay, megfogván a szolgabírónak
109 13| paraszt.~- Paraszt? - ismétli Kállay, - ezt persze megvetésből
110 13| szidja.~Némi szünet után Kállay vette föl a szót ismét.~-
111 13| szabadulhasson soha - mondja Kállay sebesen elszámlálván mindezt,
112 13| mondja emeltebb hangon Kállay - most alig vagyunk négyszázezren,
113 13| ostoba beszéd: hanem íme Kállay Miklós úr, ki nemcsak mint
114 13| legyen szerencsém ebédre.~Kállay nem végezte be még a beszédét,
115 13| csakugyan nem hívja meg Kállay ebédre, így ebben sem fog
116 13| eresztette vetéseik közé. Kállay nem adta magát a rókafogásra,
117 13| kikutassa, mit bízott rá Kállay úr, amire egy szolgabíró
|