1809-beveg | beven-eleve | elfar-fanak | fankb-hajdu | hajla-itce | itelj-kinja | kinna-lelhe | leli-megsz | megta-onken | onmag-rossz | rosta-tanul | tanye-veget | vegev-zugba
Fejezet
1001 8 | nagyot mond most nekem, hogy elfáradok így állva hallgatni, üljünk
1002 11 | szegény gyermek csakugyan elfeledkezett, minek következtében az
1003 10 | bizalmas leveleit tette, hogy elfeledkezvén, az inas kezébe ne jussanak. -
1004 11 | vargainas.~Ennyi szónak ha felét elfeledné is az a két gyerek, a másik
1005 2 | amikor itt volt, azon napot elfeledni akarva sem tudta.~A Kállay-ház
1006 7 | eszükbe, hogy kéngyertyát elfeledtek hozni magukkal, hát az egyik
1007 16 | nyúlnak, minek árát megfizetni elfeledték; franciául is beszéltem,
1008 10 | lóttasd-futtasd utánam hiában.~- Majd elfeledtem, - mondja Keszy Balázs úr,
1009 9 | mellett a maga módja szerint elfért, leghátul, mint az öreg
1010 9 | magyarok, ha Árpád apánk elfogadna atyafiainak.~Mi tagadás
1011 13 | kiki óvakodjék akárkitől elfogadni bárminemű ajándékot, legyen
1012 8 | hogy amint én foglalóban elfogadom ezt a kézszorítást... előljáróban
1013 10 | cseléd még hazamenet útközben elfogott - korán kimentem az utcára,
1014 2 | jele annak, hogy a töltés elfogyott, akkor megsimogatám szépen,
1015 10 | pipát s mikor Sándorffy elfordult, kidobta az uccára. Hárman
1016 18 | még a tálat is megeszi.~Elgondolkozott, a múltakon végigment emlékezetével
1017 4 | maholnap az is! - sóhajt elgondolkozva Köntös Mihály.~- Három esztendei
1018 8 | alá adunk, s még sem merem elgondolni, hogy annak szabad legyen
1019 6 | voltak; mert azt előre is elgondolták, ha meg van a komáromi kalendáriumban
1020 15 | pénzén tanult meg, valamint elgondolva ipaurának múltkori beszédét,
1021 15 | sóhajt föl Keszy Balázs elhagyva az ágyat, és már most rászánva
1022 11 | asszony maga is jónak vélte elhallgatni a torkolással, különben
1023 13 | leghátul valahol könnyebben elhallgatta volna, mikor az alispán
1024 12 | volt kiszámítva, a direktor elhalványult; mert nagyon nem szerette
1025 13 | belőle, s mielőtt a delet elharangoznák, az egyszőrűek összedugott
1026 14 | vakmerő kísérlet is sikerült s elhatározá, hogy itt meg nem állapodik,
1027 8 | s ez a hallgatás nagyobb elhatározásába került valamennyinek, mint
1028 8 | hallván a fiúknak sajátságos elhatározását, nem törődött utóbb vele,
1029 15 | beérkeztek, készült a nagy elhatározáshoz.~Még egy hiányzott, Bence
1030 9 | elhatároztam!~- Kár volt sietni az elhatározással; mert mi már előbb elhatároztuk,
1031 12 | mondja magát tüzelgetve, míg elhatározta, hogy csakugyan csinál végrendeletet,
1032 9 | elhatározással; mert mi már előbb elhatároztuk, mikor ön a zsidó leckében
1033 8 | tanácsházbeliekkel éppen háttal volt.~Elhelyezkedvén valamennyi, Köntös Mihály
1034 4 | rajtunk? Holta napjáig sem élhet tán meg az ember, akkor
1035 6 | elég idő rá, és hogy a sok élhetetlen kedvét tölthesse: itt az
1036 2 | szénapadláson is szívesen elhevernek; tehát legyünk néhány napig
1037 11 | az nekem eszembe se jut, elhigyje, Stand úr; hanem midőn valami
1038 12 | gazdasszony.~- No hát, hogy jobban elhihesse, emberségemre mondom, hogy
1039 2 | s nem az akarat, akkor elhiheted, a gyönge asszony melléd
1040 1 | dolog, ámbár még inkább elhiszik, ha mondom, hogy akkor történt,
1041 10 | pokolnak minden kínját, elhiszitek, hogy az orvosnak van esze,
1042 9 | telerakták a fejét diákszóval és elhitették vele, hogy magyarul minden
1043 5 | Kállay Miklós úr jóformán elhitte a panaszkodó főispánnak
1044 1 | holnap még az ágyból is elhozatom.~A főispán megadta magát
1045 inc| apáink erkölcsét akarnám elhozni a múltból, bár csak valamennyien
1046 18 | attól akármelyik igazgató is elirtóznék, azt mondhatom az úrnak.~-
1047 18 | vendégházban két-három darabot eljátsszanak, különben a falu nyakára
1048 18 | néhány zsák burgonyáért eljátszani egy keserves drámát, melyben
1049 8 | mint az, hogy éjfélben eljöjjenek a bírópálcáért, hanem mindenikben
1050 13 | megválasztatása után a főispántól eljött, megírván Köntös Mihálynak
1051 10 | gróf R... Erdélyországból eljövén Nagyváradra, megnézte a
1052 17 | volna.~Ennyivel nem lehetett elkényeztetni a gyereket, kivált ha még
1053 6 | az asszony nagy méreggel, elkérdé a bennlevőket, hogy mi lelhette
1054 17 | hogy azért engem a direktor elkergethetne, mint az ispánokat.~Baloghot
1055 11 | hogy a sarat messziről elkerüli.~- Új ingeket varrtam most,
1056 18 | arról, uram - mondja Stand elkeseredve, - hogy himlőhelyes vagyok?~-
1057 12 | éppen ezért én erre rég elkészültem.~- Na, majd elmenjünk egymás
1058 12 | néha legnyugodtabb órájában elkezdvén bizonyos tárgyról gondolkodni,
1059 10 | Ezen legalább egyszerre elköltheti és még az a szerencséje
1060 11 | szélhordta Bencének, kire máris elköltött legalább ötvenezer forintot,
1061 12 | lenne, mit barátom uram is elkövetett; aztán hátra volna még a
1062 14 | Stand a nagy irodába, mindig elkövette azt a kópéságot, hogy a
1063 11 | komédiás lesz!~Stand ilyenkor elkomolyodott, nem mintha fájt volna neki
1064 3 | a bírói székben.~Kállay elkomorodott, mit a főispán úr is észrevett,
1065 17 | azt nem mondja, a direktor elküldi.~- És te nem akarnád azt
1066 14 | embert megint lekenyerezi.~Elküldte a levelet a szolgabírónak,
1067 11 | szabó, kit az anya újra ellátott utasítással:~- Csak bőre,
1068 2 | főispán - most már akaratja ellenére is itt maradok, míg ezt
1069 6 | ebben a dologban nagyon ellenkezett Kállay Miklós úrral; mert
1070 6 | vér szinte megéhezi, hol ellenkezik valaki, hogy szemközt menjen
1071 2 | úristen is úgy akarja, nem ellenkeznek benne. Ott marasztottak
1072 8 | népség után sehol sem mertek ellenkezni s az apák maguk hordták
1073 2 | szerencséjére, éppen az asztalnak ellenkező oldalán ült, különben rántott
1074 15 | másik köszöntővel egészen ellenkezőleg azt kívánja, hogy kedves
1075 12 | élek! - kiált ösztönszerű ellenmondással - nevemnapján csinálok végrendeletet.~-
1076 5 | hangot nem hallatott, mely ellenmondott volna, ekkor a főispán kimondá
1077 10 | pipát, minek ő maga esküdt ellensége volt, és ahol alkalmasan
1078 16 | megszabadítani az urakat ellenségeiktől.~- Nem érdemeljük meg, uram,
1079 16 | megkísérteni fölséges uramnak ellenségein, kik édes hazánkba is betörtek;
1080 13 | meg van írva, hogy Sámson, ellenségeit megbüntetendő, háromszáz
1081 12 | hogy megbocsátana halálos ellenségének is, kik alatt mindig saját
1082 7 | Archimedes, mikor a nekiszakadt ellenségnek azt mondá, a porba mindenféle
1083 16 | kereszttel vezetni azokat, kik az ellenségverést magukra vállalták.~Ezen
1084 2 | nagyvilágban forgott főispánnak már ellentétül is jólesik a gondolat, hogy
1085 1 | pedig azzal fenyegeti, hogy ellopatja a saját házától és vason
1086 6 | falubelieknek, hogy nem fél tőlük; elmaradhatatlan dolog tehát, hogy azok féljenek
1087 4 | emberköznyi távolságra kénytelen elmaradni, nem gőg - de hatalom, mit
1088 8 | szólni már nem tudott, így elmaradt a megkínálás is; mert azt
1089 14 | mindegy; csakhogy valahára elmehessen oda, hova szíve régen kívánkozott.~-
1090 2 | belekerült két hét, míg elmehetett.~Méltóztatik tehát érteni,
1091 16 | pár rossz lovat, melyeken elmehettem Pozsonyból és fölkereshettem
1092 5 | utolsó estén, minthogy másnap elmenendő vala, kénytelenségből is
1093 16 | mondá, hogy cselekedjem.~Elmenetelekor maga mondá, hogy hiába jött,
1094 2 | főispán úrnak azt mondá: «Az elmenetelről ott benn is beszélhetünk.»~
1095 12 | elkészültem.~- Na, majd elmenjünk egymás temetésére! - mondja
1096 14 | köpönyeg miatt. A mellette elmenők Standot szépen megsüvegelték,
1097 6 | kigyelmeteket.~Az esküdtek elmentek; hanem a jegyző maradt;
1098 2 | folytattam, édesapámmal elmentünk a szomszéd faluba leánynézőbe
1099 15 | azért mégis meggyógyítja.~Elmenvén Magyarországba, magával
1100 15 | Balázs úr érett ésszel és ép elmével írt meg, mint maga mondja,
1101 10 | én debreceni diák, ott is elmondám én a leckét könyv nélkül,
1102 13 | valamennyi előtt egyszerre elmondanom, mégpedig: Benn van a törvényben,
1103 8 | kívánságoknak tövéről hegyére való elmondása után az asztalt igénybe
1104 7 | akadt elegendő alkalma annak elmondására, hogy most mitevők leszünk,
1105 8 | beszélgetők előtt.~Kállay elmondatta Köntös Mihállyal a történetet,
1106 15 | nevenapján jó kívánságát elmondhatja.~Fölbontja a levelet, mely
1107 8 | mintha imádkozva menne.~Sokat elmondhatnék, amiért ezt tette, csak
1108 14 | Balázs úrnak az egész dolgot elmondja; de hátha nem adna neki
1109 2 | híven följegyzém ide az elmondott szavakat; mert ezek megérdemelnék,
1110 5 | mondok! - teszi még utána.~Elmondta itt a főispán mindazt, amit
1111 2 | a múlt időkről szólunk, elmondunk mindent, mert a fakó lónak
1112 15 | nem akarta kötelességét elmulasztani, hogy a lehetőségekre ne
1113 6 | se dicsértessék, minek elmulasztásáért édesanyja máskor, kivált
1114 2 | közben a főispán majdnem elnevette magát azon, hogy őt vendégnek
1115 3 | Hát Köntös Mihály uram elnézi ezt a dolgot?~- Az meg el
1116 2 | mit a főispánnak talán elnéznek; mert Szabolcs megyében
1117 6 | marhavészt.~- Nagyon könnyen elnyargaltam vele, nemzetes uram, nem
1118 14 | direktor úrnak gorombaságait elnyelje; de sokkal vallásosabb,
1119 12 | többinek szemtelensége úgy elnyomta, mint a virágot a gaz, s
1120 10 | világ bolondjai után addig elnyújtózkodott, hogy egykor igenis erős
1121 4 | költött dolgot, hanem egy élő alakot kívánván bemutatni,
1122 6 | én azt kivettem és most előadám.~- Bölcsen van megmondva,
1123 2 | hallgatóság derült lőn az előadásra, Kállay még megtoldá a végét.~-
1124 2 | elvégezte Kállay Miklós úr az előadást, híven följegyzém ide az
1125 10 | bajt nagy fenékkerítéssel előadja: múlik az idő.~Különösen
1126 4 | valakit!~Amit én itt önöknek előadtam, azt Kállay Miklós úr a
1127 14 | nagy iroda felé, hogy az előbbi kísérlet után most már értelmesebb
1128 8 | észrevevén a többi, mind előbbre nyomult s a hátralevők kérdés
1129 4 | gyakorlá az engedelmességet és elöljáróinak tartozó tiszteletet; hanem
1130 6 | kiugrott a kutya, mely állat az elöljárókról szintén kevés józan fogalommal
1131 6 | zugban.~Jegyző úr ennek előérzetében valóban kifejezte a fölébredt
1132 7 | Pokolkői Vendel történetében is előfordul.~Elborozgatott a jegyző
1133 9 | ostobaságnak kulcsát abban az előítéletben tessék keresni, hogy némely
1134 12 | hamarjában elvenné az Isten az élők sorából és a fiú jó tanácsra
1135 10 | állhat.~- Nagy Pistát kell előkapni, Udvarhelyi barátom, mit
1136 12 | ezt az atyafiságot?~Ekkor előkereste családi jegyzeteit, a tömérdek
1137 5 | ha a boltba mén valaki, előkéri a zöld posztót, kézreveszi,
1138 13 | nyolcmillió magyart, és itt-ott eloldani a szíjat a nyakukról; mert
1139 5 | legalkalmasabb az alispáni székbe.~Előlegesen tehát bemutattuk Kállay
1140 1 | hanem a korcsmáros ki akart előlem hurcolkodni; mert azt mondja,
1141 8 | hogy midőn végigér, megint előlről kezdheti el a keresést.~
1142 4 | fölülről kezdve végig úgy elolvas, hogy valamiképp ki ne feledjen
1143 2 | őszintén örömet éreznénk annak elolvasásánál, mint a madár, melyet saját
1144 16 | hogy a vendég mindjárt elolvashassa.~«Pozsony 1809. Pap vagyok,
1145 16 | elolvasni, ez a francia eredeti.~Elolvasván az iratot, mit most már
1146 3 | Mikor a békesség megvan, előmutatják az ötszáz forintot, és megmagyarázzák
1147 1 | akadhatott volna.~Kállay Miklós előreereszté méltóságos vendégét, s a
1148 5 | annak, hogy valaki jobban előrelátott egymaga, mint más, kérdem
1149 10 | Pista bejött Sándorffyhoz, előszámlálta a ruhadarabokat, aztán megemlíti:~-
1150 8 | Köntös Mihály is levette előttetek a kalapot, mit még eddig
1151 14 | köpenyét.~Stand úr úgy állt előttök, mint művész, ki a tapsot
1152 2 | mellé állítjuk.~Ó, ha mind előttünk feküdne az a sok iromány,
1153 15 | Mikor már ezt is elvégezte, elővett egy tompaorrú tollat, beleütötte
1154 1 | írásba is megígért.~Ennyi előzmény után most már megmondom,
1155 13 | bíróságot.~- Tudtam, hogy elpanaszkodja ez a zsíros paraszt.~- Paraszt? -
1156 11 | a nő oldalt tekintve az elpiruló gyermekre - majd melléje
1157 9 | Hortobágyon keresztül Debrecenbe, elplántálták valamelyik sáros uccában,
1158 11 | ha megvénülök.~Még tovább elpörkölné a siránkozó kis lányt, ki
1159 11 | köpülni kell? Hát a kötésed elraktad-e? Azt meg nem feledted-e
1160 7 | bírói pálca, valamint azt is elrendelte a fölséges úristen, hogy
1161 2 | nagyon jól van az Istentől elrendelve, hogy a férfi járja keresztül
1162 16 | a pénteki ebéd sem bírt elrezzenteni.~A házigazda szintén örülvén
1163 7 | fazékkal lefödte, úgyhogy elsötétedett a nagy tanácsház. Köntös
1164 7 | mindannyian szerettek volna elsők lenni az asztalnál; hanem
1165 13 | mikor az alispán úr az elsőket szidja.~Némi szünet után
1166 4 | nagyságos uram, ettől az elsőtől, hát még mi lesz a parancsolat?~-
1167 12 | hisz a sok pulutykától úgy elsoványkodom maholnap, hogy haza sem
1168 8 | mekkorát szól, mikor azt elsütik?~- Nem tudom.~- Ha kend
1169 11 | kisasszonyé, ki még most is elsütne, főzne kenyérhéjat az udvaron,
1170 2 | kellett, minden kicsinyért elsütötte a legnagyobbik ágyút, én
1171 4 | fia született, a borja meg elszaladt, s a kállai vásárban ösmerték
1172 13 | mondja Kállay sebesen elszámlálván mindezt, aztán befejezésképpen
1173 18 | fiúknak, kik e század elején elszánták magukat arra, hogy magyar
1174 14 | adós maradt vele; hanem elszántan várta, miként lesz vége
1175 1 | lőn korcsmáros a másik, elszánván magát, hogyha a vendég jó
1176 16 | használt.~A lakosok lassankint elszökdöstek és én gazdám iránti hálából
1177 7 | mikor azt mondá nekik: elszökhetnek kendtek!~Egyiknek sem jutott
1178 11 | mértéken, s a szegény fiú elszörnyedt előre is attól a kabáttól,
1179 4 | szabódik Köntös Mihály, - elszoktam én már a parancsolástól,
1180 12 | pedig ezen árnyékvilágból elszólítaná (ezen szó soha sem tetszett
1181 9 | rektor.~- Jaj, már csak eltagadhatnánk, hogy ilyen tanítványunk
1182 4 | hogy maholnap szívesen eltagadjuk, hogy ott lakunk.~- De nem
1183 4 | eszükhöz.~Tessék már most eltagadni, hogy az észnek nincs uralma!
1184 16 | főbelőhessenek.~A franciák eltakarodása után parancsot kaptam Bécsbe
1185 10 | Nagy Pista - és hogy én is eltaláljak valamit, nem tekintetes
1186 7 | láttak szükséget s így mi is eltaláljuk, hogy Köntös Mihály csakugyan
1187 9 | uram, majd így mécsnél csak eltalálom én, ki énekelt; mert ismerem
1188 10 | maga színjátszó, úgy-e?~- Eltalálta a tekintetes úr, - mondja
1189 9 | emberek és milyen szépen eltanulták a cselédek; s ha így folytatták
1190 10 | kabátot fogadja el tőlem, ez eltart magának néhány esztendeig.~-
1191 6 | tekintetes főbíró úr, ha eltartana három hónapig.~- Olyanféle
1192 6 | Ezzel bevégzé beszédét, eltávozott a mellékajtón, s a jegyző
1193 9 | állhatván ki a jámborságot, és eltávozván a szobából; de már ekkor
1194 5 | ismerném meg, azt se tudnám, éltek-e valaha vagy most bújtak
1195 4 | ökörben, melyeket egy kisbéres elterel azzal a hatrőfös ostorral,
1196 2 | történt volna; aztán pedig eltérítve a beszédet, hozzáteszi: -
1197 10 | pipát vett Nagy Pista, sőt elterjedvén lassan a dohányszag a szobában,
1198 3 | annyira hasonlót, hogy valami eltérő ismertetőjelük ne volna?
1199 10 | vagyok.~- No, ne búsulj, úgy elteszem, hogy magam sem találom
1200 10 | könyű még jobban csurog, eltette a kendőt, megszorítá Nagy
1201 8 | ha kezét vagy lábát úgy eltörik, hogy csonkán nem maradhat
1202 2 | kovács; és az ő dolga lesz az eltörött portékát megcsinálni és
1203 3 | főispán úrnak hintaja valóban eltörött-e, - elég, ha látja már messziről
1204 15 | vargainasnak az, hogy a korsót eltörte és a jövendő kínnak fejében
1205 4 | ily angyalmódra.~- Hát azt eltűrné, hogy valaki gúnyolódva
1206 13 | meghallani; mert inkább eltűrném, hogy Szabolcs vármegyében
1207 4 | hogy Isten fia volt, mert eltűrte, hogy egy zsidó leköpje;
1208 4 | hosszú lében ereszt föl, hogy elunja az ember várni, míg valahára
1209 2 | már mindent elkövettek az elutazás meggátlására; sőt egyszer
1210 4 | maga lovainak a farkát is elvágják?~- De már azt mondhatom,
1211 10 | ember volt különben, hogy elvágta a betegnek kezét, lábát,
1212 1 | hogy a bíró lovainak farkát elvágták, ökreit almásszürkére föstötték,
1213 8 | megindult a nagykállói útra.~Az elválás bármilyen keserű, de a viszontlátásnak
1214 5 | gondolt, oly csodálatosan elváltozott. Kállay aztán megint folytatá:~-
1215 10 | hatökrös polgár, hogy majd elvárja ezzel a fokossal, csak merjen
1216 11 | a foltját pedig szinte elvárom, majsztram! - toldja hozzá
1217 8 | elé.~Mielőtt e fejezetet elvégeznők, az utolsó párbeszéddel
1218 6 | a fiúnak, a többit pedig elvégzik egyenlően.~Szép gömbölyűre
1219 12 | folytonos egyedüliségben élvén, rettenetesen megszokta
1220 2 | hogy egyszerre kettőt is elvenne, harminc esztendős korában
1221 12 | őt, az apát, hamarjában elvenné az Isten az élők sorából
1222 11 | szidást érdemelnek, azt úgy elverné egy fazékszedő bottal, hogy
1223 5 | formájából, ha egyik helyről elveszik és másikra teszik, példának
1224 16 | sok régi dolgot nem hagyja elveszni, hanem összeírja őket.~Megköszöntem
1225 9 | ember a hangnak mélységét az elvetemültség következményének tartja;
1226 12 | jószágkormányzójának leányát elvetette vele, mint ezt bővebben
1227 9 | és a klasszikai nyelvet elvetvén, magyarul akar beszélni.~-
1228 2 | fiatal ember nagyon könnyen elvigyorogja magát, mert szörnyű ügyetlenségnek
1229 8 | hogy a fájdalmat nehéz ülve elviselni, sőt, minthogy így sem maradt
1230 10 | debreceni professzornak is.~Elvitte Pista a nagykabátot, nem
1231 9 | aztán kocsira ültették, elvitték a Hortobágyon keresztül
1232 17 | hazudnám - mondja a fiú elvörösödve s önkénytelenül érezve,
1233 2 | Mikor a földedet akarják elzavarni, Miklós fiam, akkor kérj
1234 5 | kérdés, hogy válik e két emberből regényalak?~ ~
1235 9 | énekelt; mert ismerem én az én embereimet; ott látom Nagy Pistát,
1236 3 | uram, milyen baj ez, midőn embereink ezt a népet nem ismerik,
1237 6 | ezekkel a becsületes esküdt emberekkel egyetemben.~- Még mindig
1238 8 | róla, hogy már a második emberemet ríkatom meg önök előtt,
1239 4 | vette, és meglátszék a derék emberen, hogy ezt a tiszteletet
1240 8 | hanem azt gondolom, nem egy emberért nyom az engem, hanem fáj
1241 16 | tudjak és elég gyarló voltam emberi erőmnek hatalmát megkísérteni
1242 4 | mint mondám, éppen egy emberköznyi távolságra kénytelen elmaradni,
1243 4 | legalább is kénytelen volt egy emberközzel hátrább maradni, minthogy
1244 18 | ajtaja akkor alacsonyabb volt embermagasságnál, berekedt a hézag s előadás
1245 3 | mondanák harmadszor, hogy én embernyúzó vagyok; most tedd le az
1246 17 | mondja Keszy - ezt a fiút emberré teszem.~- Csak lassan, barátom,
1247 13 | s ez okból a tekintélyes emberről mai napig is azt mondják:
1248 3 | s minthogy tudja mi az emberség, megteszi a süvegelést még
1249 12 | hogy jobban elhihesse, emberségemre mondom, hogy csinálok.~-
1250 4 | visszatanulni az eddigi emberséget, letette azt a kis méltóságot,
1251 6 | főleg pedig megtudni, hány emberszámot tesz ki az egész testület.~-
1252 2 | emberek angyalok; irigykedés, emberszólás szintén divat-ban volt;
1253 4 | nyűg volt neki egynémely embertársának ostobasága, és hogy annak
1254 9 | belőletek.» Midőn a mi három emberünk belépett a debreceni kollégiumba,
1255 8 | akart vagy nem mert szót emelni, azért elszánta magát, mert
1256 5 | bizodalma bennem?~Senki se emelt szót, a nagy csöndességben
1257 13 | szolgabíró úr, - mondja emeltebb hangon Kállay - most alig
1258 10 | gyilkot, közbekiáltott fokost emelve valamelyik hatökrös polgár,
1259 14 | pedig a köpönyegét karjára emelvén, az ispán úrral maradt.~
1260 10 | az ártatlan nem hal meg, emezt pedig irgalmatlanul fölakasztják
1261 9 | miért mai napig is édesen emlegetik; de azért ekkor nagy fájdalom
1262 8 | uram, hanem ezt a napot emlékezet okáért mindig megböjtölöm,
1263 18 | Elgondolkozott, a múltakon végigment emlékezetével és még tisztán emlékezett
1264 18 | emlékezetével és még tisztán emlékezett olyan napokra, midőn nem
1265 13 | lesz védelme. Isten velünk!~Emlékezhetnek önök a bibliai történetre,
1266 8 | lealkudni való; hanem megint emlékeztetem az olvasót, hogy akkor a
1267 10 | kedvében volt Sándorffy, emlékezteti kedves barátját:~- Balázs
1268 12 | hagytuk és most sem azért emlékszünk meg róla, mintha az orvosságnak
1269 15 | többé nem cselekszi; hanem emlékül hiteles másolatban megküldi
1270 1 | tudjon, mert hogy többet ne említsek, Szent-Mihályon minden harmadik
1271 9 | Megengedte bíz ő azt, míg az ének tisztességes, mérsékelt
1272 9 | létére oly vastag hangon énekel, hogy kész skandalum; ugyan,
1273 9 | hangon kérdi:~- Ki mer itt énekelni?~A nagy sötétségben senki
1274 9 | Nagy Pistát, a vékonyát az énekelte, a vastagát pedig itt a
1275 9 | ezen valami áhítatos népség énekszóval imádságát mondja.~Éppen
1276 17 | már sok fiatal tehetséget, engedd csak, hadd legyen konviktusi
1277 4 | magától, megcsalatni nem engedé magát, s hogy lelki felsőbbségét
1278 15 | öreg urakat, mert abban, engedelemmel legyen mondva, a disznóval
1279 6 | ment, míg arra határozott engedelme nincsen.~- Nyisson be, jegyző
1280 1 | egyességem, azért alázatosan engedelmek kérek, vagy a méltóságos
1281 8 | Megbocsásson érte a falu, hogy tán engedelmesebbek nem voltunk; majd azt is
1282 4 | emberek szeretetből oly engedelmesek.~ ~
1283 1 | korcsmáros, ha a főispánnak nem engedelmeskdik, aztán ha van is rá eset,
1284 13 | legboldogabb, ki leghamarább engedelmeskedhetik és nem kétli, hogy naplenyugta
1285 3 | rajta, hogy nem szívesen engedelmeskedik most az egyszer, és az első
1286 1 | parancsoljon; hanem hogy engedelmeskedjék, azt nehéz lesz megpróbáltatni
1287 16 | törvényeinek változatlanul engedelmeskedjem.»~Eddig tartott a naplótöredék
1288 1 | cselekedjék.~- De hát hogyan engedelmeskednének, ha nem félnek?~- Majd azt
1289 8 | Ekkor a fiúk szót fogadva engedelmeskedtek, mint olyanokhoz illik,
1290 8 | próbáltak már; tehát most már az engedelmességtől sem félnek.~A legelső fiú
1291 3 | urak előtt bemutathatnám, engedelmükkel Szent-Mihály felé kerüljünk,
1292 7 | rendje; egyik helység azért engedetlen, mert a másik is az, és
1293 7 | megvédelmezni.~- De ez általános engedetlenségben hogyan áll vissza a rend?~-
1294 8 | szónál.~- Nagyságos uram... engedje meg nekem... - mondja Köntös
1295 11 | megismerkedni, addig tehát engedjék el önök a kérdezősködést.~
1296 17 | hanem édesanyám tudom nem engedné, hogy az legyek, mert a
1297 10 | hozzá nyúlni; és addig nem engedték tovább játszani, míg nem
1298 17 | bácsit.~- Így te ösmersz engemet, fiam?~- Igen, ösmerem a
1299 12 | már a nyele, könnyű lesz ennélfogva a többibe kapaszkodni.~Gyakran
1300 1 | kérdezik, hogy hozott-e magával ennivalót. Mert ilyen korcsma is volt
1301 6 | falu: abban sincsen párunk!~Ennyiért más bírót már letorkoltak
1302 3 | nagyságos urunk; mert az enyém is kért mindjárt ötszáz
1303 6 | neki.~Most, midőn a lég oly enyhe, hogy még a szúnyog is megélhet
1304 4 | úgy tellett volna, mint az enyimtől!... Hanem ahol a! szaladj
1305 15 | Balázs úr érett ésszel és ép elmével írt meg, mint maga
1306 18 | nap ott leste maga is az építést, fúró és faragó ember ingyen
1307 10 | mit nemzetünknek hívunk.~Épített színházat, még páholyok
1308 10 | különbség lesz, ha egy gróf építtet színházat, vagy egy szegény
1309 3 | egyszer, és az első pontot éppenséggel nem hitte, mert ha éppen
1310 2 | asszonyt.~A főispán úr nagy érdekeltséggel hallgatta a beszédet, neki
1311 2 | magának, hogy ő ugyan sok érdekes dolgot olvasott már a francia
1312 3 | mindenikről tudott valami érdekest mondani, s elbeszélgetett
1313 10 | megnézték, s egykor gróf R... Erdélyországból eljövén Nagyváradra, megnézte
1314 4 | a falusiak közbecsülése érdemből vezette.~Harmadik esztendeje
1315 16 | urakat ellenségeiktől.~- Nem érdemeljük meg, uram, ezt a fáradságot,
1316 11 | hogy az ő gyermekei szidást érdemelnek, azt úgy elverné egy fazékszedő
1317 8 | András uramnak fia sem lesz érdemesebb a megválogatásra.~Szabó
1318 14 | mérgelődék az asszony - hát nem érdemlené meg maga, hogy valaki végigverje
1319 4 | lenne, ajándéknak pedig nem érdemlettem meg; ez aztán sokszor eszembe
1320 13 | szolgabíró úr, ha ezért meg nem érdemli ez a nép a szarvat, akkor
1321 2 | melléd erősödik, és csak így éred el, hogy feleséged szeret
1322 2 | divat-ban volt; hanem ezen kis eredendő bűnök rendesen azért követtettek
1323 13 | Mihálynak azt a levelet, melynek eredményét is láttuk; hanem időzzünk
1324 14 | Stand pedig nevetve az eredménynek, a fölbontott levelet mindjárt
1325 18 | némely ember mégis vitába eredt, hogy ez a vándornép csakugyan
1326 7 | Csendesen megült, szítta be és eregette ki a füstöt, mintha ahhoz
1327 18 | szedegetett össze egyenkint eregetve be az atyafiakat, kik annyira
1328 13 | közlekedőknek intésül szolgáljon.~Ereiben izgalmasan kergetődzött
1329 6 | rombolni tud még, fölösleges erejében, úgyszólván, önmagát rombolván.~ ~
1330 12 | nagyságos úr, én pedig nem érek rá itt álldogálni; azért
1331 1 | alól is kerítsen elő egy erélyes alispánt, ki a megyében
1332 4 | és van annyi önmegadási erény benne, mint hat ökörben,
1333 8 | akartok, édes gyermekeim?~- Ne eresszen el bennünket, míg meg nem
1334 5 | szent-mihályi bíróval, most eresszük útjára s maradjunk a másik
1335 8 | fejét, kezével az asztalra ereszkedvén, tenyerébe nyugtatta, mert
1336 9 | kollégiumba, abban a szent hitben ereszték be a jámbor szülők, hogy
1337 1 | Akkor meg már éppen nem eresztem méltóságos uramat, - mondja
1338 11 | kenyérhéjat az udvaron, ha eresztené az ember. Hát a párja mikor
1339 12 | maholnap, hogy haza sem eresztenek Bécsből azzal a pakszussal,
1340 11 | s ha megszűkül: ki lehet ereszteni.~- De majd nem adja ki a
1341 10 | mindannyiszor egy ezüst-huszast eresztett egyik kezéből a másikba
1342 13 | farkára égő kanócot kötve, eresztette vetéseik közé. Kállay nem
1343 1 | méltóságos uram, akkor be sem eresztettem volna; mert Kállay Miklós
1344 11 | mondja az új szabó, jókorát eresztvén a mértéken, s a szegény
1345 15 | melyet Keszy Balázs úr érett ésszel és ép elmével írt
1346 2 | halmaztól, de őszintén örömet éreznénk annak elolvasásánál, mint
1347 16 | mégis mindig nagy kedvet éreztem a katonáskodásra és azt
1348 13 | nem fognak, hanem vágyott éreztetni, hogy nem Kállaynak vasakarata,
1349 4 | megmutassa; minden alkalommal éreztette. Tehát mi megbotránkozni
1350 17 | elvörösödve s önkénytelenül érezve, hogy a véleménynyilvánításhoz
1351 4 | várni, míg valahára végét éri. Kivált ha a végén azt is
1352 7 | e varázsbotot, habár ez érintésre az ördög jelennék is meg,
1353 inc| fának begöngyölt végével érintvén a beszédes húrokat, oly
1354 6 | dönteni, hogy a felső végéhez érjenek; de egy mogyorófapálca,
1355 7 | kiállítani, mégpedig a tegnap érkezett rendeletnek vételétől számítandó
1356 18 | Szent-Mihályra komédiások érkeztek. Nem is késett semmit; hanem
1357 16 | rántottával és gyakorolta magát az erkölcsben, midőn szeme láttára oly
1358 inc| Hosszú útra megyek, apáink erkölcsét akarnám elhozni a múltból,
1359 2 | el, mert azt a védegyleti erkölcsöt, a vendégszeretetet mindenki
1360 6 | eszéhez férne, a nyugtalan erő küzdeni vágyván, csak rombolni
1361 4 | volna belőle, ki a hanyagot erőhatalommal verné a dologra, hogy ne
1362 8 | hiába lett volna minden erőlködés.~Sorba ment tehát a kérdezgetés.~
1363 17 | szerencsére jó esze van, hadd erőlködjék magától, a jó mód földhöz
1364 16 | elég gyarló voltam emberi erőmnek hatalmát megkísérteni fölséges
1365 2 | tizenkét iskolát, mert lásd, erősebb a férfi, illő tehát, hogy
1366 2 | a gyönge asszony melléd erősödik, és csak így éred el, hogy
1367 16 | a régi jó barátnak, nagy erőszakot tett magán, mikor még arra
1368 14 | mertek nézni, hanem egész erővel lapátolták a nagy halmaz
1369 10 | vetették volna; hanem midőn az erszény megtellett, szervusz neked,
1370 4 | összeszámlálnák, bíró uram erszényében sincs egy fillérrel is több,
1371 3 | rőfszámra mérték a fekete bankó értékének esését; egy esztendő múlva
1372 6 | uramat. Ez légyen a levélnek értelme, mint én azt kivettem és
1373 14 | előbbi kísérlet után most már értelmesebb közönség előtt tegyen remeket,
1374 8 | világos kérdésre megfeleltek értelmesen. Ott kezdjük tehát, midőn
1375 10 | hatalmas pauzával akarván az értelmet kipótolni, melyből Sándorffy,
1376 6 | a tekintetes főbíró úr - értelmezi a posta - tisztán hallottam,
1377 17 | azt az egy darab rézpénzt értené, ámbár, akitől több nem
1378 2 | nyelv is van, melyet közösen értenek.~Meg ne botránkozzanak olvasóim,
1379 2 | elmehetett.~Méltóztatik tehát érteni, mit értett Kállay Miklós
1380 2 | Méltóztatik tehát érteni, mit értett Kállay Miklós úr, midőn
1381 14 | tekintetből megszenvedem... értette?~A direktor kidühöngvén
1382 14 | Kedves ipam uram!~Leveléből értettem, hogy az én Balázs bátyám
1383 6 | asszonyság szájából sokkal érthetőbben került volna ki, ha, mondom,
1384 2 | Feleségem a diák szót nem érti, én meg a németet, - válaszolt
1385 1 | igazságért még a levelemet (értsd: szerződés) is kihozom.~-
1386 15 | Értsük meg egymást!~Láttak-e már
1387 11 | kérdi az asszony, nem értve ezt a különböző lélekállapotot.~-
1388 6 | ment végig az uccán, annak érzetében, hogy a hivatali tekintély
1389 6 | felvilágosítással és rég nem érzett megnyugvással, sőt büszke
1390 7 | tudta, hogy a többi is ezt érzi.~A tanácsháznak silány kerítését
1391 3 | a fekete bankó értékének esését; egy esztendő múlva pedig
1392 3 | jő rimánkodni, s én más esetben kénytelen lennék földesúri
1393 8 | pedig fölkelt a székről, az esküdteket együtt hagyá, maga pedig
1394 8 | tudván tartóztatni, bement az esküdtekhez, tudósítván őket, hogy mind
1395 8 | asszonynak engedelmével és az esküdtekkel a tanácsházba nyíló ajtóhoz
1396 6 | az ajtót, visszaintvén az esküdteknek, hogy maradjanak csak kívülről;
1397 2 | cipőtalpat is megnyalnák, esküvő után egy esztendő múlva
1398 6 | megeredtek, a leszakadó eső latyakká verte rajtuk a
1399 2 | gazda még a főtisztelendő esperes és főbíró urat is meghívná,
1400 16 | büntetésül vettem, hogy himlőbe estem s e miatt hetekig kénytelen
1401 10 | majd csak belehordozóskodom estére kegyes engedelmével.~- Nem
1402 3 | s elbeszélgetett volna estig, ha a cseléd nem jőne jelenteni,
1403 2 | tréfálkodék a vendég, jól esvén neki a kötekedés; mert a
1404 15 | számos esztendeig és jusson eszedbe, hogy volt egy vén bolond
1405 4 | azt a deák szót, nem a te eszedhez való az, hanem hallgasd
1406 6 | ennyi nyughatatlan ember eszéhez férne, a nyugtalan erő küzdeni
1407 8 | Nagyságos uram, próbáltam az eszemet jártatni mindenfelé, azt
1408 12 | aztán az üres üvegeket magam eszétől is kidobom.~- Haragszik,
1409 4 | megfért benne könnyen, míg eszével ő is belátott a szellemi
1410 14 | éppen filkózó íródiákok eszeveszetten rohantak asztalaikhoz, némelyiknek
1411 7 | támaszkodni azon természetes észhez, mit az akadémiákon professzorok
1412 14 | akasztófáravalók, ezért eszitek a konvenciót, hogy itt henyéljetek? -
1413 16 | Még tudunk engedelmességet eszközölni s így az irat mégis a nép
1414 12 | a végrendeletcsinálásnak eszméjétől s amilyen nyavalyás, göthös
1415 18 | nap van, ha zabkenyeret esznek.~Kidobolták a cipót, tojást,
1416 1 | amennyire lehet, már messziről észrevegyék a keresztülutazót, Kállay
1417 1 | szerencsét próbálni, tehát észreveszik önök ebből is, hogy jó régen
1418 17 | mosolyogva a gyermeknek észrevételein - inkább légy tiszttartó...~-
1419 3 | elkomorodott, mit a főispán úr is észrevett, azonban várta, míg Kállay
1420 7 | hamut, mit már a fiúk is észrevettek, sőt hirtelen fölismervén
1421 16 | vettem hasznát, mert amint észrevettem, hogy a gallus atyafiak
1422 4 | elgondolkozva Köntös Mihály.~- Három esztendei főbíróságom alatt sok mindenféle
1423 11 | foltot vessek rá megint? hisz esztendejénél nincsen több, hogy azt a
1424 3 | ismertetőjelük ne volna? Így van egy esztendőben háromszázhatvanöt nap, és
1425 6 | siralmasan tapasztalta az utóbbi esztendőkben, hogy éppen úgy fogy tekintélye,
1426 2 | híja sincs ma már a harminc esztendőnek.~- Tudtam, édesapám.~- De
1427 2 | Régi képek~Az 1810-ik esztendőnél kezdődik e történet, azért
1428 7 | akadémiákon professzorok nem esztergálgattak.~A tanácsháznak asztalán
1429 11 | meleget és vált belőle józan eszű ember, kit idejekorán olyan
1430 18 | a javát csak van annyi eszük, hogy a végére tartogatják.~ ~
1431 7 | asztalnál; hanem most jutott eszükbe, hogy kéngyertyát elfeledtek
1432 4 | földön, bizony nem férek az eszükhöz.~Tessék már most eltagadni,
1433 6 | azért túl kell járni az eszükön, főleg pedig megtudni, hány
1434 1 | őméltóságának legkedvesebb étele, hogy a háziasszony becsületet
1435 1 | hentergő ember, hanem főtt ételhez szokott, hozzám küldi be,
1436 18 | három napig maga tartotta étellel, itallal mind a hatot, a
1437 10 | csak a nevét mondja ki az ételnek, azzal él, nehogy megterhelje
1438 18 | rászánta magát az egy tál ételre, csak az a kérdés, hogy
1439 18 | pedig igen világosan egy tál ételről beszélt, valamint azt is
1440 7 | legyen vele, addig meg ne etessen.~Köntös Mihályt jegyző uram
1441 1 | bosszankodik a vendég.~- Csak etetni akar az uraság? Mert akkor
1442 2 | háziasszony pedig utánalátott az étlapnak, melynek fődicsősége az
1443 17 | fiatalság alma és körte képében ette meg.~ ~
1444 18 | Ha előttem állt, már csak ettem belőle én is.~- Szja, barátom,
1445 4 | megijedtem, nagyságos uram, ettől az elsőtől, hát még mi lesz
1446 10 | szervusz neked, Magyarország, ettünk sok letykót, azt nem kellett
1447 17 | közös akarattal és közös étvággyal a konviktusi fiatalság alma
1448 12 | Balázs úréval, s amilyen étvágya volt, neki az a szép jószág
1449 10 | Nagyváradig könnyen megleli étvágyát, aki amott elvesztette,
1450 18 | ha még ilyen egészséges étvágyú fiatalembert fölveszünk,
1451 10 | debreceni találkozás után néhány év múlva Udvarhelyi színész
1452 14 | úr miatt tűrte, és minden évben legfölebb egyszer hozta
1453 11 | az apja - a fiút, ha tíz éven túl van, bátran az uccára
1454 10 | lelkem a sok orvosságot, hisz évenkint megiszom tíz akót.~- Sz'
1455 12 | fölséges úristen még számos évig éltesse, mindannyiszor oldalba
1456 11 | alárendelt tisztnek, ha az évnegyednek végén ki nem akarja magát
1457 15 | jó megmagyarázója lesz.~Ezalatt közeledvén Bécs felé a francia
1458 9 | kérdi a diák vakmerőn - ezekért már megszidott a múltkor,
1459 7 | tartozik tizenkét legénnyel, ezeket szeretném egy hét alatt
1460 6 | siettem Köntös Mihály uramhoz ezekkel a becsületes esküdt emberekkel
1461 14 | összeszidtam és alig telt el ezekután egy negyedóra, a direktor
1462 9 | tehát legyen meg, én magával ezennel büntetésképp magyarul beszélek.~-
1463 9 | megátalkodott népek még anno domini ezernyolcszázegyben sem akartak diákul beszélni
1464 7 | betűket, hanem ebből az ezredek óta meghányt fekete cikornyákból
1465 7 | felső végén sincs valami ezüst- vagy aranygomb, hogy valami
1466 10 | örömében mindannyiszor egy ezüst-huszast eresztett egyik kezéből
1467 4 | sajnálja kilőni a puskát.~Nekem ezúttal semmi közöm angollal vagy
1468 1 | egyiknek tarka malacnak a fajából, a másiknak jó kopót, a
1469 9 | volt elbírni egy diáknak fájdalmát, jobban mint a meleget,
1470 9 | emlegetik; de azért ekkor nagy fájdalom fogta el és szerencsére,
1471 10 | kifogott, mert csak nyögött a fájdalomban; hanem mielőtt elmenne,
1472 9 | maradt; de, hogy oly vastagra fajuljon, mint ahogy akkor már Udvarhelyi
1473 4 | franciával, hanem maradok saját fajunknál, különbség nélkül arra,
1474 3 | Körülsétáltak a még árnyat adó fák közt, Kállay mindenikről
1475 8 | volna, hogy az alispán ríva fakadjon.~Én magam sem tehetek róla,
1476 11 | kis lány csakugyan ríva fakadt.~- No, még az kellett csak,
1477 18 | nem vehetjük be!~Ezzel a faképnél hagyta a szegődő fiatalembert,
1478 2 | elmondunk mindent, mert a fakó lónak fakóságát akkor látjuk
1479 2 | mindent, mert a fakó lónak fakóságát akkor látjuk meg legjobban,
1480 3 | az, sőt inkább a megevő falatot is majdnem ríva dugja mindenik
1481 2 | kedves egészségére kívánván a falatozást mindenkinek, életpárját
1482 11 | a kis meszet, mi előbb a falnál rádörgölődzött, s íme, kedves
1483 6 | számos alkalommal megmondá a falubelieknek, hogy nem fél tőlük; elmaradhatatlan
1484 4 | széles tornácon megállítván a falubelit, maga a nyitott ajtónak
1485 4 | a felsőbb hatalmat.~Most falubíróságig vitte fel Köntös Mihály,
1486 4 | esztendeje már, hogy elhagyta a falubíróságot; most tessék Szent-Mihályra
1487 14 | Láttunk alispánt, láttunk falubírót a legjavából, lássunk most
1488 6 | a faluban ért, sietett a faluházához; mert az érdemes helység
1489 6 | nem talál összekötözve a faluházánál, sem szalmavázat; mert a
1490 6 | is fogom veretni.~Mikor faluhelyen valaki fogommal beszél,
1491 1 | korcsmárost kerestet saját falujába, hol a nagy korcsma üresen
1492 1 | főleg pedig arról, hogy a falukon a verekedés mindennapi kenyér
1493 6 | A tekintetes főbíró úr a falunkbeli bíróságot ideiglenesen betölti,
1494 7 | tizenkét legénnyel, mennyi a falura esik.~Ez olyan határozottan
1495 10 | hordja el házról-házra, faluról-falura, városról-városra gyönyörű
1496 4 | hova ő nem vágyott, hanem a falusiak közbecsülése érdemből vezette.~
1497 1 | embert lát-e, kit még egy faluval odább is kergethet?~- Maga
1498 7 | biztosan vezette őket a faluvégig, olykor föltekintvén a sok
1499 6 | futván meg az irányt, mely a faluvégtől a pásztortűzig egyenesen
1500 inc| szólamlik meg, ki két kis fának begöngyölt végével érintvén
|