1809-beveg | beven-eleve | elfar-fanak | fankb-hajdu | hajla-itce | itelj-kinja | kinna-lelhe | leli-megsz | megta-onken | onmag-rossz | rosta-tanul | tanye-veget | vegev-zugba
Fejezet
5014 14 | s utasítá, hogy amint a rostáltatást bevégzi, vigye fel a köpönyeget
5015 4 | mit akarsz, azaz, hogy rováson van a becsületes neved,
5016 2 | tudd meg, hogy ahol egy rúd mellett két ló van, csak
5017 9 | számtalanszor be akarta rúgni, de még a patkós csizma
5018 10 | s ha leszakad rólam ez a ruha, akkor majd másikért esedezem!~
5019 10 | Sándorffyhoz, előszámlálta a ruhadarabokat, aztán megemlíti:~- Majd
5020 10 | tudja képzelni, mikor neki ruhája, szállása és tartása van,
5021 11 | hogy ő nem fér meg a maga ruhájában, pedig abból csakugyan nem
5022 10 | oldalon van annyi hézaga a ruháján, hogy majdnem maga is keresztül
5023 10 | meglőn a választás és a ruhák közé beleesett a mai nagy
5024 11 | ingeket varrtam most, te ruharézma - folytatja a szót - fölvarrtam
5025 10 | Pista barátomat lásd el ruhával a mai játékra, rakd ki neki
5026 3 | neki adni, holott így majd sajátját kapja vissza.~A főispán
5027 3 | földesúri helyzetemnél fogva sajátomat olcsó áron neki adni, holott
5028 2 | vendégnek fogták, s ami több, sajátszerű házigazdájának ellenében
5029 14 | tekintetes direktor úr, sajnálnám kifogni az iskolából.~-
5030 13 | melyben meg van írva, hogy Sámson, ellenségeit megbüntetendő,
5031 5 | már régóta tudom, hogy a sanda mészáros nem oda üt, ahová
5032 10 | önzéstelen embert, ki valamint Sándorffytól, úgy a nemzettől sem követel
5033 15 | vonalától, régi barátjával, Sándorffyval ismét találkozhatik, ki
5034 7 | végére száradt az uccai sár; hanem azért a felső végén
5035 5 | vármegye becsületét nem engedi sárba tiportatni, azért vigye
5036 11 | úgy-e? - kérdi az anya - hát Sári után ki menjen ki a fejéshez?
5037 inc| csiklandoznák; míg a három kontra a sarokba húzódván, csak nyögni segítene.
5038 14 | most jön elő valamelyik sarokból, szörnyen csodálkozva, hogy
5039 9 | talált; mert midőn a felső saroktól a kályháig leért, egész
5040 14 | a direktor úrnak nagyon savanyú napjai voltak, mert Keszy
5041 10 | nyakamat mozdítni tudom.~- Sebaj az egész, hideg vizes kendőt
5042 13 | szabadulhasson soha - mondja Kállay sebesen elszámlálván mindezt, aztán
5043 16 | Börtönbe vele! - parancsolá a segédtisztnek, ki engem őrizet alá vett.~
5044 17 | mint Keszy Balázs és úgy segél meg az Isten szorgalom után,
5045 17 | édesapámnak, hogy odáig segélyezhessen, azt mondták otthon - felel
5046 4 | Ha csak az a baj, majd segítek én azon.~- Mégsem lehet,
5047 inc| sarokba húzódván, csak nyögni segítene. A cimbalom lenne a legelső
5048 3 | rimánkodtak a nagyságos úrnak, segítené meg a falut egy nagy bajban.~-
5049 12 | orvosságnak lenyelésében kívánnánk segítségére lenni; hanem bővebb ismeretség
5050 11 | végezhetett, kezeit sem sajnálta segítségül hívni.~Elvégezvén kívül
5051 10 | baj nincsen, azon mindjárt segítünk - mondja Sándorffy körülnézve
5052 14 | Balázs úrnak magaviseletével sehogy sem volt megelégedve.~Nem
5053 10 | miből dohányzik ezután?~- Semmiből, tekintetes uram.~- És meg
5054 16 | egy paphoz illik; különben semmiért sem állok jót.~- Ne vesződjék
5055 3 | felhősödik.~- Ejnye, te semmirevaló, hát én azért koldulni megyek,
5056 13 | minthogy nem is akarta senkinek vetéseit leégetni; hanem
5057 12 | hogy holta napján ne legyen senkire gondja: most pedig azért
5058 1 | hogy megmutassák, hogy senkitől sem félnek. Annál jobb dolga
5059 15 | közeledvén Bécs felé a francia sereg, tehát Keszy Balázs úr elszánta
5060 2 | estén ilyen szép számmal sereglének össze jó barátaim, kiknek
5061 6 | tartogatom magamnál a falunak sérelmes bajait, az éjjel ismét történt
5062 7 | látván az új bírót hatalmának sértetlen jelképével menni az uccán,
5063 17 | izgalomba jött, hogy utóbb sétálás közben a kanonok alig bírt
5064 10 | rögtön túlad; Sándorffy pedig sétálgatván a szobában, nem tudott szóra
5065 4 | mennének még egy fordulónyi sétára az utca hosszában, talán
5066 2 | tudnak még. No de azért ne siessenek, ráérnek még egyet-mást
5067 9 | elhatároztam!~- Kár volt sietni az elhatározással; mert
5068 3 | közbirtokosságból, már eléjök siettek.~- Mi jóban járnak, kedves
5069 6 | van szó, hogy én rögtön siettem Köntös Mihály uramhoz ezekkel
5070 14 | Az első osztályban való siker nekibátorítá Standot, azért
5071 14 | kinek e vakmerő kísérlet is sikerült s elhatározá, hogy itt meg
5072 7 | ezt érzi.~A tanácsháznak silány kerítését könnyű lett volna
5073 1 | távozni. Lelopták még a sínvasat is a kerékről s addig elő
5074 6 | derék jegyzőnek, ki már siralmasan tapasztalta az utóbbi esztendőkben,
5075 11 | Még tovább elpörkölné a siránkozó kis lányt, ki most úgy hányja-veti
5076 11 | dorgálja az asszony a sírás miatt - ezek a tacskók mai
5077 5 | alispánná lettem; pedig siratni tudnám őket, mert amint
5078 12 | kedves urambátyánkat egész a sírig.~- Tudom, ti gyehennák,
5079 11 | tetszik nekik. Jó lesz bizony, sírj édes lányom, majd én leülök
5080 11 | zsámfuteradta kölykei, sírjatok ti; mert én helyettetek
5081 11 | ki után véres könyűket sírnak az emberek, s kiket rég
5082 11 | főzni, akkor is ráérsz sírni, hanem abból semmi sem lesz,
5083 8 | meglátják is; azért olyan öregre sírta ki a könnyeket, hogy egy-két
5084 8 | tették, amit tenni szoktak, sírtak, ríttak, hanem ezzel Köntös
5085 2 | vagyok, nyakamba borult sírva, s minthogy ez kétségtelen
5086 18 | számítja is be; pedig itt-ott sódar is lesz, meg kolbász; hanem
5087 18 | Kidobolták a cipót, tojást, sódart, szalonnát, amiért beeresztik
5088 8 | hanem, hogy ki ne essék sodrából, megkeményíté arcát és hátratévén
5089 5 | alispáni hivatal kihozna sodromból, ha nem maradnék szókimondó,
5090 10 | feltámadását, mikor a színpadot söprik próbára.~- Amint akarja,
5091 7 | és a sötétben beléptek a sötét tanácsházba.~Köntös Mihály
5092 7 | leszen és a tettet az éjjeli sötétség hajnalhasadtánál tovább
5093 9 | mer itt énekelni?~A nagy sötétségben senki sem látott felelni
5094 5 | embernek vagyok atyjafia, sógora, komája, szomszédja s azok
5095 5 | az én kedves atyámfiait, sógoraimat, komáimat, szomszédaimat
5096 3 | neveti Kállay.~- Mi tehát sógorok vagyunk, nagyságos uram,
5097 3 | fekete bankóban, meg itt a sógoromé is kért annyit előre.~-
5098 5 | akkor vagyok atyjukfia, sógoruk, komájuk, szomszédjuk, midőn
5099 14 | direktor úr nem tartogatja oly soká a mennydörgős mennykőt,
5100 8 | vallja meg igazán, nem sokallta meg, hogy ezek a fiúk örökkön-örökké
5101 12 | papa akarta, a papa pedig sokfelé akarta, mint azt is meg
5102 1 | tettek.~Szabolcs vármegye sokról volt akkor is nevezetes,
5103 3 | hogy végighúzna rajt egy somfabottal, minő Kállay úrnál is volt
5104 8 | könnyeket, hogy egy-két csöpp a somlyaiba is becsöppent.~Mindketten
5105 18 | mint vidéki vendég, ki sonka helyett pénzért váltotta
5106 4 | aztán?~- Minthogy a dolog sora úgy esett, bíró uram, hisz
5107 12 | elvenné az Isten az élők sorából és a fiú jó tanácsra szorulna,
5108 8 | mondja a negyedik az elsőkhöz sorakozván - látja már, hogy az elsőkhöz
5109 8 | hogy akkor a katonát úgy sorozták be, hogy örökre ott marad,
5110 5 | hogy Szabolcs vármegyének sorsa a legjobb kezekbe van letéve,
5111 18 | lelkesülés mennyit dacol a sorssal! Azért Stand barátunk belátta,
5112 10 | Ez már vakmerő tréfa a sorstól, hanem ő jól tudja, mit
5113 10 | gyürkét rágott, melléje sót és paprikát, s olyan két
5114 18 | el kell dobnia, egy kis soványságban sem fog meghalni, legalább
5115 14 | mire maga is hazamegyen.~Standban újra fölvillámlott a régi
5116 9 | coriandrummagot, mert nagyon fáj a stomachusa és semmiképp sem consummálhat -
5117 9 | azon a nyelven, amelyen a subás atyafi: tehát legyen meg,
5118 8 | bírópálcát elvinni, mely nem sül el, s ha oda is el mer kend
5119 18 | nem menne egy félig hízott süldőért; mert hát milyen lehet a
5120 4 | ezt a különbséget aláfelé sültparasztnak bátran nevezte el?~Midőn
5121 10 | és csak a megyének nagy sürgetésére hagyta el bő jövedelmű helyét,
5122 2 | kellett a falun átszökni, ha sürgetős dolga volt, vagy megadni
5123 14 | tehetségét; minek okáért ő sem sürgette a munkát, hanem gyönyörködött
5124 2 | nem volt, s akinek nagyon sürgős dolga nem volt, maradt otthon
5125 6 | bírópálcán egy ürücombot süthetnek meg, s a maradékával a pálcát
5126 11 | varga, az majd megtanít sütni, főzni, akkor is ráérsz
5127 3 | az emberség, megteszi a süvegelést még esőben is; de ha a főbírónak
5128 10 | tudok.~- De úgy kell, mit süvegelsz annyira, ha tudod, hogy
5129 4 | az országúton oly hosszan süvegelteté magát, Köntös Mihály gyakorlá
5130 13 | Orbán nevű bíró föltett süveggel ült a falusi tanácsban,
5131 14 | mintha csiklandoznák, örömtől sugárzó arccal rohant eddigi szállására,
5132 10 | nélkül, ha Udvarhelyi barátom súgott.~- De hát mi akadály volna
5133 6 | karnak súlya lecsapódik néha, suhog mellette a megingott levegő,
5134 6 | izmok, hogy amint a karnak súlya lecsapódik néha, suhog mellette
5135 10 | évenkint megiszom tíz akót.~- Sz'ja, barátom, így van, ha
5136 17 | gyermek, kit némileg maga szabadított föl a beszédre, s most már
5137 2 | pretendáltak maguknak annyi szabadságot, hogy ha már diákul nem
5138 13 | bennünket, és onnét ki ne szabadulhasson soha - mondja Kállay sebesen
5139 1 | szívesen, ha megint idejében szabadulni is lehetne, pedig most már
5140 11 | nemzetes asszony is ezzel szabatott új téli ruhát az oskolára
5141 4 | és hogy annak korlátot szabjon, egy lépésnyire mindig távoltartá
5142 11 | csípni, hogy meglássék, hogy szabókézben volt.~- Ki kell annak kerülni,
5143 1 | itt reménységén fölül a szabolcsiakat együtt leli, körülnézhet
5144 1 | méltóságos uram.~- Hohó, én addig Szabolcsmegyének felét akarom megismerni.~-
5145 7 | ilyen legények teremnek Szabolcsvármegyében Szent-Mihályon.~Egyébiránt
5146 7 | árvavármegyei tótot, mint szabolcsvármegyei magyar embert. Szent-Mihály
5147 11 | szabó, kit a faluban új szabónak hívnak húsz esztendő óta,
5148 8 | maradhat a katonasorban.~Ezért szabta Köntös Mihály két órára
5149 10 | méregkeverő te, most jár a szád, mert tudod, hogy beszélni
5150 6 | Mindjárt tudtam, hogy valaminek szagát érezte a nótárius; no most
5151 11 | győzi csizmával, még te is szaggasd, akár kell, akár nem?~A
5152 10 | mondana hozzá?~- El nem szaggatnám én azt három hónapig, tekintetes
5153 11 | Hát az a csizma? minek szaggatod mindig? nem tudsz veszteg
5154 9 | akárhányszor tett saját szája vallomása szerint inkább
5155 3 | majdnem ríva dugja mindenik szájába a szörnyű takarékosság miatt.~-
5156 18 | lakatot vetnek az ember szájára, mint szemfényvesztőkhöz
5157 3 | két szemük, egy orruk, egy szájuk van, még pedig az orruk
5158 2 | konyha túltesz minden francia szakácson, az emberek, úgy látszik,
5159 11 | egyetlenegynek híjával, vagy szakadva hozod haza: akkor csak maradj
5160 4 | enyimtől!... Hanem ahol a! szaladj ökreid után, azokat is,
5161 15 | meg akarják mondani, hogy szaladjanak papért.~Keszy Balázs uram
5162 14 | hogy kész lenne Bécsig szaladni, hogy Keszy Balázs úrnak
5163 10 | hanem megkísértjük; azonnal szaladok a színházhoz és küldöm Nagy
5164 14 | direktor úrnak.~A leány szaladt a levéllel, melynek betűit
5165 15 | görcsöt kapott, azért orvosért szaladtatta a cselédet, lefeküdt az
5166 12 | tanulmányokon keresztül szalasztván, nemes Szabolcs vármegyében
5167 1 | egy úri vendégnek éjjeli szállást mert adni, holott ezt kötelessége
5168 1 | nappal, akár éjjel jöjjön szálló, amint kend azt észreveszi,
5169 1 | kihordatja a határból, ha ide nem szállok.~- Nincs különben, méltóságos
5170 7 | távolabb, mint a házak állnak, szálltak le a lóról s a kötőféket
5171 7 | uram és a tornácban egy szalmából fonott lócán várta az esküdt
5172 1 | az nem valami szűrön vagy szalmán hentergő ember, hanem főtt
5173 6 | sem szalmavázat; mert a szalmaváz helyére én ülök, a kutyák
5174 6 | tereljen bennünket össze. Szalmavázt tettek a bírói székbe; tegyenek
5175 11 | halódunk és marad utánunk három szalmazsák azon kívül, hogy az útiköltsége
5176 6 | lesz.~- Hallgatok, nincs szám, csak fülem, beszéljen jegyző
5177 6 | való helyet s a pajtások száma éppen kerekszám tizenkettő
5178 4 | oskola mellett, mint te, szamár, legalább benézett volna
5179 10 | utazóruhának a mai gróf számára éppen jó volt. Nagy Pista
5180 7 | érkezett rendeletnek vételétől számítandó négy hét alatt.~- Meglesz
5181 18 | közönséget fejenkint két tojással számítja is be; pedig itt-ott sódar
5182 11 | és a ruhákat össze kell számlálni?~Ennyi sok kérdés közül
5183 3 | midőn a pénz meg van már számlálva, a férj markolja fel a pénzt,
5184 14 | de itt a hatást másképp számolták be.~- Hát domine Stand,
5185 11 | megmondom, ha kicsúszik számon. Szerencsére nem hasonlít
5186 10 | egyszerre a nagy utat, és számosan Nagyváradra húzódtak, hol
5187 14 | lépcsőnél. - Arra ne tartson számot, hogy ott örököl; köszönje
5188 18 | a marhahús és a főzelék; számszerint kettő! Hej mégis keserves
5189 4 | meg a másik is az, mégis számtalan dologban annyira különböznek,
5190 9 | vethette meg így s azért egész szánalommal mondja:~- Csokonay uram,
5191 15 | vissza ezen keresztényi szándékodat, sőt tartson meg az Úristen
5192 15 | Nagyváradig, hová mások is szándékoztak, valamint az is kecsegtette,
5193 5 | alkalmat, midőn föltett szándokát legsikeresebben megkezdheti.~-
5194 5 | minden vádját s aligha rá nem szánja magát az alispánságra; pedig
5195 10 | markába csúsztatta a neki szánt három huszast: mert nála
5196 9 | ember, mindhármat papnak szánták otthon, hogy terjesztené
5197 15 | búsultam: mert egyébnek szántalak. Mai napság szolgabíró vagy
5198 1 | a vendég. - Lásson hozzá szaporán, hogy helyet adjon.~- Ha
5199 7 | fekszik a bírópálca, végére száradt az uccai sár; hanem azért
5200 10 | helyezé el a zsebében, hogy száráról, mint valami virág nézett
5201 10 | csavarok nyakadra, arra száraz ruhát, reggelre semmi bajod:
5202 4 | hogy mi lesz már ebből a szárazságból, ha a fölséges Úristen nem
5203 2 | alatt lesz a te nőd és tőle származó gyermekeid, hanem édes fiam,
5204 18 | meglátta a kis Ámort, kinek szárnyai vannak és egy pogány istent,
5205 6 | Honnét nőtt ki ez a nagy szarva, hogy ilyen öklelős? De
5206 2 | úgy használja, mit ökör a szarvát, hogy csak öklelni tud vele.
5207 13 | mondja a szolgabíró, ki a szarvtól annyira irtózott.~- Így
5208 4 | beszélgettek vele, úgyhogy az ő szava az első sorban igen kurtán
5209 1 | gazda, de a másik is rögtön szavába vág:~- Tehát már előbb adott
5210 6 | összecsoportosulva mentek el s egyes szavaikból csak az vehetjük ki, mikor
5211 13 | elégséges volt arra, hogy szavainak hű terjesztője legyen: és
5212 8 | katonaállításról elejtett szavait ideveszik, itt kurucvilág
5213 2 | följegyzém ide az elmondott szavakat; mert ezek megérdemelnék,
5214 17 | hallgatott, nem mintha az utolsó szavakon tűnődnék; hanem még várta,
5215 5 | kit a közönség akar.~- Szavamat adom.~Itt elvégződött a
5216 2 | ember volt, elmehetsz a szaván, hanem valamint azt nem
5217 4 | szolgája vala Péter.~- Hátha szavánál fogom Köntös Mihály uramat
5218 14 | mondja a béres, kinek szavát hallva a többi, ama hitben,
5219 11 | tartott, mint akármelyik századparancsnok a laktanyában, s ebben a
5220 7 | vénasszonyok megálmodtak s ebből százfélét találgattak, de egyik sem
5221 13 | bárminemű ajándékot, legyen az százforintos bankó vagy hízott lúd; mert
5222 14 | Stand pedig behúzván magát a százgallérúba, rendre járta az ifjúurakat.~
5223 14 | maga bizonyosan abban a százgellérú köpönyegben ment az irodába,
5224 2 | előbb sem lehettek sokkal szebbek, mint e pillanatban, midőn
5225 18 | díjt, mit a direktornak fia szedegetett össze egyenkint eregetve
5226 6 | gyanítja a jegyző úr, tokjából szedegetvén elő a pápaszemet, hogy belásson
5227 3 | legyen az ablak alatt, és szedje föl a pénzt. Az asszonyok
5228 5 | bizony éppen úgy ráncba szedné az egész vármegyét, ahogy
5229 17 | jó tanáccsal a fiát, hogy szegénybe alig fért egy kis étel.
5230 18 | oláhcigányok.~Megfogadtak szegények egy gyöngyös-pásztói vontatószekeret,
5231 10 | Pista barátom?~- Ahogy a szegénységet megállom, tekintetes uram,
5232 14 | vándortársasághoz be nem szegődhetik komédiásnak.~A béresek mindaddig
5233 17 | bele, ha a kocsis miatt nem szégyellné a sírást.~Az atya vitte
5234 4 | bennünket, nagyságos uram, annyi szégyelni való dolgot mívelnek Szent-Mihályon,
5235 7 | tudniillik a vármegye (elég szégyen-gyalázat Szabolcsvármegyének) mai
5236 4 | vármegye csúfjává: halálig szégyenleném magamat, ha annyi dicséret
5237 2 | valaki, azért senki sem szégyenlette el magát.~Ilyen idők is
5238 9 | amice, mondja meg nekem, nem szégyenli magát?~Ez ostobaságnak kulcsát
5239 9 | tanítványunk is volt! - mondja szégyennel az elöljáró.~- No no, csak
5240 1 | midőn az első alispáni szék és a szentmihályi bíróság
5241 7 | környékben.~Oly nyugodtan ült a széken az a kemény ember, mint
5242 6 | közepére, mely asztalnak, széknek alacsony, és csak nyújtózkodva
5243 5 | újra megmondom, az alispáni széknél megszűnt az ösmeretség,
5244 11 | hagy valamit, vagy annak a szélhordta Bencének, kire máris elköltött
5245 9 | Szegény Udvarhelyi szokott szelídségével tűrte ezt az ostoba beszédet,
5246 4 | eszével ő is belátott a szellemi világba s ott tájékozván
5247 7 | kézzel, nehogy lekapja az a szellő, melyet a lónak repülése
5248 10 | szobában, kinyitá az ablakot szellőztetés végett. Ekkor Nagy Pista
5249 10 | tekintetes úr, hanem mivel szellőztette a szobát, azt gondoltam,
5250 9 | megjárván ezt a nagy országot széltében, hosszában és keresztül-kasul,
5251 2 | asszonyság az első helyen szem előtt lévén, tisztességesen
5252 3 | kapuhoz értek, s az uccán szembetűnt egy gabonás kocsi, mely
5253 15 | íme, Keszy Balázs úr saját szemeivel látja kedves öccsének, Bencének,
5254 5 | alispánnak, hogy határozzon személyük és vagyonuk fölött, kezébe
5255 14 | hogy álló egy óráig egy szemet sem lapátoltak odább; hanem
5256 12 | minthogy most éppen ráért így a szemét között gyomlálni, jól esett
5257 6 | is hirtelen leöntötték a szeméten, hogy ha véletlenül ma mindjárt
5258 10 | tarka zsebkendőjét egyik szemétől a másikhoz nyomogatja, mégsem
5259 14 | holtom után ne jussanak a szemétre.~- Szja! ...ha nagyságos
5260 10 | találta valaki. - szól Pista, szemével a megtaláló után nézve,
5261 18 | kifordított csizmában nézi ezt a szemfényvesztést, az tisztán látja, hogy
5262 18 | vetnek az ember szájára, mint szemfényvesztőkhöz illik; ámbár aki kifordított
5263 6 | megmutatja magát a hozzáértő szemnek, mintha kakukja volna s
5264 6 | Köntös Mihály uram, egy szempillantásig sem tartogatom magamnál
5265 3 | főispán pedig egészen más szempontból fogva föl a dolgot, mondja:~-
5266 10 | megterhelje a gyomrát.~Ilyen szemrehányásokkal vigasztalta kedves barátját
5267 12 | vette észre, mert a többinek szemtelensége úgy elnyomta, mint a virágot
5268 3 | van itt.~Az embereknek két szemük, egy orruk, egy szájuk van,
5269 5 | kérem alázatosan, saját szemüknek se higyjenek; én magam megmondom,
5270 1 | járassanak, azoknak és más szénán heverészőknek a korcsmában
5271 2 | hogy a fiatal emberek még a szénapadláson is szívesen elhevernek;
5272 5 | Hát emlékszik méltóságod a szent-mihályiakra, kik tökéletes rendetlenségben
5273 7 | valaki állítani, hogy egy szent-mihályinak kiáll.~Kállay leült és a
5274 3 | legénység végbevisz, maholnap a szentegyházba sem merünk elmenni.~- Hát
5275 18 | ingyen is ajánlkozván: mert a szentmihályiak alig várták, hogy a csepűrágókat
5276 14 | újra fölvillámlott a régi szenvedély, és a fölnyalábolt köpönyeggel
5277 10 | orvosnak van esze, hisz annyi szenvedés által meggyógyított. Beszélj
5278 12 | megmentése; mert ha már temérdek szenvedéssel, hasonlíthatlan szorgalommal
5279 12 | szegény gyermek volt és eleget szenvedett, míg oda nem vergődött,
5280 9 | azt a nyelvet.~- Hát mit szenvedhet, hadd hallom?!~- Azt az
5281 9 | cselekedte, elég, ha én nem szenvedhetem azt a nyelvet.~- Hát mit
5282 14 | elcsapta volna, mert ő meg nem szenvedhetett senkit, ki vele osztakozni
5283 8 | ember, ki látott valami szépet, melyhez neki is volt köze
5284 10 | az ebédet megegye?~- Ne szépítsen a tekintetes úr, mert ha
5285 11 | legmegnyerőbb arccal, azaz meglepő szépséggel, minek kedves édesapja csak
5286 8 | gyönyörködött a válogatott szépségű kis csoportban; hanem, hogy
5287 2 | nő mindig hirtelen újra szépül, ha rajongóbb óráiból alkalmasan
5288 9 | domine Udvarhelyi, az ég szerelmére kérem, a maga apja oly derék,
5289 2 | pillanatnyi látást, bolondulásig szerelmes lesz és kész megházasodni.~
5290 10 | magyar komédiásokat, kik néha szerencséből a borivószobában, legtöbbnyire
5291 12 | földön.~Keszy Balázs urat szerencséjének tetőpontján egy hiúság izgatta
5292 13 | uram, azután beszéljünk a szerencséről. Tudja-e, hogy olyan rendelet
5293 10 | keresztül esik rajta: hát még a szerénység! Legyünk azért méltányosak,
5294 10 | akadály volna még, ha a szerep nem az?~- Hát nem veszi
5295 10 | Úgy-e, nehéz lesz addig a szerepet is elolvasni?~- Azon nem
5296 14 | pedig hozzálátott a nagy szerephez, harákolt, nyefegett, hogy
5297 14 | művész, ki a tapsot várja szereplése után, s minthogy a béresek
5298 14 | gyönyörűséget okozott, mint a szereplő színésznek, midőn magára
5299 10 | cselekedett akkor, midőn e szerepre Nagy Pistát választotta
5300 1 | ilyenkor pedig akit én szeretek, megjő, akár akarja, akár
5301 6 | Miklósnak legnagyobb hatalma a szeretet volt, és mint mondá, nagyon
5302 4 | uram, önnek ezek az emberek szeretetből oly engedelmesek.~ ~
5303 15 | a bácsinak, kinek tartós szeretetéért esedezik.~- Ez legalább
5304 17 | szereti úgy, hogy olyan szeretetről egy méltóságos anyának kevés
5305 6 | gondja is nagyobb volt annál, szeretik-e vagy sem, sőt, minthogy
5306 12 | cselekszem.~- Hiszen mi szeretjük kedves urambátyánkat egész
5307 1 | elhiszem, hogy méltóságos uram szeretne; de én meg nem szeretném;
5308 17 | akkor magad tudod legjobban, szeretnél-e pappá lenni, vagy sem, aztán
5309 3 | tornácban, és a nagyságos úrral szeretnének beszélni.~Elég volt ennyi;
5310 14 | maradtam kedves ipam uramnak szerető fia~Keszy Benedek, m. k.
5311 7 | Ahányan voltak, mindannyian szerettek volna elsők lenni az asztalnál;
5312 14 | szülőföldemnek szeretnék becsületet szerezni, tudja az asszonyság, tehát
5313 10 | magyar nyelven milyen kabátot szereztem; tudom, ilyen nincsen egyik
5314 4 | kisbíró is ott volt nálam a szérűn, ott az alsó falu végén,
5315 3 | mely úgy látszék, éppen a szérűről jött.~- Hova, András?~-
5316 10 | midőn az erszény megtellett, szervusz neked, Magyarország, ettünk
5317 10 | Nagy Pistának kétségtelen szerzeménye e név, anélkül, hogy azt
5318 10 | megtetszett Nagy Pista, s e szerzeményen való örömében jó kedvvel
5319 10 | ha az ember egyszer nevet szerzett!...~Itt elvégezte Nagy Pista,
5320 10 | külseje után, hogy valami mást szerzett-e már. Na, de erről kérdezkedni
5321 1 | még a levelemet (értsd: szerződés) is kihozom.~- Hát ki parancsol
5322 10 | s a mennyire lehetett, szerződésre is lépett velük.~A debreceni
5323 10 | mert ha ilyen hírem talál szétfutamodni oda, hol a komédiásnépet
5324 2 | sincs róla, hogy a vendégek szétmenjenek; majdnem csodálkozik az
5325 7 | megtörtént, amint elbeszéltük, szétmentek a tekintetes karok és rendek,
5326 7 | rajzolva: vigyázz, bolond, mert széttiprod az én húzásaimat. Pipájában
5327 17 | káptalanban letehesse; de szigorún meghagyva, hogy azokról
5328 8 | saját fián kezdé a nagy szigorúságot, és csak azt merte megjegyezni
5329 13 | magyart, és itt-ott eloldani a szíjat a nyakukról; mert majd azt
5330 4 | mennyiből már elengedni szikrányit sem akar.~- Tehát mondja
5331 9 | a tűzkövet, míg a tapló szikrát fogott s egy szál kéngyertyánál
5332 6 | hogy nem tud már félni s a szilaj vér szinte megéhezi, hol
5333 6 | kakukolná.~Ne ítéljük el e szilajvérű népet, mely saját erejével
5334 10 | mindenesetre volt annyi kirívó szín, mennyi a magyar színészt
5335 16 | diákot s ez mind oly jó színben van, hogy az ember az első
5336 10 | keresne senki ilyen rongyos színészben, kinek minden oldalon van
5337 10 | sem jött is, ő fizette a színészeket, az övé volt a színház,
5338 10 | kire marad akkor a magyar színészet, ha már Nagy Pistának sem
5339 10 | csiráját hinté el a magyarhoni színészetnek, s amint egykor reggel a
5340 14 | okozott, mint a szereplő színésznek, midőn magára öltheti a
5341 10 | kirívó szín, mennyi a magyar színészt a közönséges csavargótól
5342 18 | mert nincsen egy érdemes színészünk, ki keresztül nem járta
5343 10 | Nagy Pista barátom, egyik színészünknek a lába megtagadta a szolgálatot,
5344 10 | mert neki is volt otthon színháza, tehát megláthatja, milyen
5345 10 | megjárja, azonban már az én színházam mégis csak más, azt látná
5346 10 | Bizonyosan itt is van színházi koporsó, tekintetes uram,
5347 10 | végződött az előadás, rázárták a színháznak ajtaját, lefeküdt, elaludt
5348 18 | nem is volt ám szükség.~A színielőadást megelőző napon behajtatott
5349 10 | nélkül kérdi:~- Barátom, maga színjátszó, úgy-e?~- Eltalálta a tekintetes
5350 14 | hogy már a legjelesebb színjátszónak képzelé magát és föl is
5351 10 | annyiszor kell magát a színpadhoz vágni, hogy az utolsó rongy
5352 10 | kikorrigálta. Ha fölemelte a színpadi gyilkot, közbekiáltott fokost
5353 17 | étel. Aztán egy világos színre festett ládába rakván minden
5354 7 | történet, hogy mikor az utolsó szippantás meglesz: akkor kerüljön
5355 12 | ki, mint mondám, tiszta szívből kívánja Balázs úrnak, hogy
5356 15 | mondja az ágens.~- Azon szívemből örülök - mondja az orvos -
5357 11 | holtig megemlegetné.~Az apa szívesebben kényeztetgette volna a gyermekeket,
5358 15 | én egyet alább, addig is szíveskedjenek türelemmel lenni.~Mikor
5359 10 | nem könyörülsz rajtam, te szívtelen?~- Dehogy könyörülök, sőt
5360 11 | kit éppen most állít a szoba közepére, kirántván zsebéből
5361 14 | konyhájába, onnét pedig a szobába.~- De jó kedve van, Stand
5362 13 | vezette.~Kállay belépvén szobájába, Keszy Benedek szolgabíró
5363 7 | Köntös Mihályt jegyző uram szobájában hagytuk. Ott olvasgatja
5364 6 | Mihály pedig a jegyzőnek szobájából nyíló ajtón lépett a kíváncsi
5365 1 | méltóságos vendégét, s a szobák egyikében üdvözlé, hogy
5366 7 | mondá, a porba mindenféle szögleteket és karikákat rajzolva: vigyázz,
5367 1 | az éjjeli vendég meg nem szökik, a nappalira úgy is egy
5368 14 | elő valamelyik sarokból, szörnyen csodálkozva, hogy ő ma két
5369 10 | a te hideg vizedtől itt szörnyet halok? no szólj, ha tudsz?~-
5370 8 | ember még a neszétől is szörnyethal. Oda merjen kend elmenni,
5371 10 | ráemlékezvén barátjának régi szokására, tudniillik, hogy saját
5372 2 | vagy megadni magát a bevett szokásnak és első két nap még elő
5373 6 | kívülről a jegyző, ösmervén a szokást, és addig be nem ment, míg
5374 5 | sodromból, ha nem maradnék szókimondó, kérlelhetetlen és szigorú.
5375 11 | egyik a másiknak rovására szokja meg a gyönge bánásmódot; -
5376 14 | akkor veszi észre, hogy a szokottakon kívül egy emberrel több
5377 8 | anyák azt tették, amit tenni szoktak, sírtak, ríttak, hanem ezzel
5378 4 | tessék elhinni, nem igen szoktattak hozzá odahaza.~- Először
5379 2 | vármegyében.~- Kedves Kállay úr, - szólalt meg a főispán - most már
5380 inc| egy embernek a keze után szólamlik meg, ki két kis fának begöngyölt
5381 9 | uram!... Ha már éppen maga szólamlott meg.~- Nem jó helyen kérdezősködik,
5382 4 | megtartván a szokott paraszt szólásmódot:~- Nem egyébért jöttem,
5383 12 | nemes Szabolcs vármegyében szolgabíróvá tette, azonkívül pedig egyik
5384 7 | Kállóban látni és nagy örömemre szolgálna, ha Köntös Mihály uram maga
5385 1 | melynek el kellett volna szolgálni egész Nagy-Kállóig.~Ilyen
5386 16 | mesternek, a harangozónak, a szolgálómnak és a kocsisomnak, mikor
5387 9 | tiszteletes úr elküldé a szolgálót az apothékába, hozna neki
5388 17 | megcsókolta, mi felelet helyett szolgált, azonközben pedig a kanonok
5389 9 | tanítványait mindig így szólítá meg a leckének kezdetén: «
5390 10 | vizedtől itt szörnyet halok? no szólj, ha tudsz?~- Én leszek felelős! -
5391 14 | pedig mintha az íródiákhoz szólna: - Hát maga mit áll itt,
5392 9 | csábította el; s ahol egy diákról szóltak, az az egy senki más nem
5393 2 | és midőn a múlt időkről szólunk, elmondunk mindent, mert
5394 9 | rákezdi vékonyan a legújabb szomorú nótát (mi arra mutat, hogy
5395 inc| megnyikkanni, mely a többinek szomorúságából egy maga mer kivigyorogni,
5396 9 | nekünk mindig van valami új szomorúságunk) s utána a többi adja a
5397 5 | atyámfiait, sógoraimat, komáimat, szomszédaimat és jóbarátaimat, ne kívánják,
5398 5 | atyjafia, sógora, komája, szomszédja s azok éppen most gondolják
5399 4 | beszédbe belekeverte volna a szomszédját, meg hogy annak fia született,
5400 5 | atyjukfia, sógoruk, komájuk, szomszédjuk, midőn alispánná lettem;
5401 6 | tyúk és veréb, meg a sok szopós gyerek, éjfélben aztán nem
5402 10 | világ: s amit mindennapi szorgalma megtakarított, ezeknek osztá
5403 12 | szenvedéssel, hasonlíthatlan szorgalommal összegyűjtött vagyonára
5404 11 | tesz annyit, hogy örökké szorgalomra ösztönözze őket, azért már
5405 7 | hogy a kalapot le kell szorítani az egyik kézzel, nehogy
5406 8 | hanem fogadja e kéznek szorítását úgy, mintha foglalónak adnám
5407 6 | hallgatók közül, maga mellett szorítván ki egy embernek való helyet
5408 3 | ötszáz forintot az ablakon szórják ki, most tehát azért is
5409 6 | őket, mintha csiptető közé szorongatva növesztették volna fel őket
5410 1 | várta őket, aztán apróra szorongatván a jó barátokat, kinn maradt
5411 10 | gyermekekkel, kiket komédiásoknak szórt ki a világ: s amit mindennapi
5412 12 | sorából és a fiú jó tanácsra szorulna, ne vonja meg tőle, mert
5413 18 | hatodik tag a pénztárnál kinn szorult és az ajtón nem jöhet be,
5414 6 | kerekszám tizenkettő vala.~Szótalanul piszkálták a tüzet, akihez
5415 7 | vissza sem fordul.~Ez a szótlanság tartott néhány másodpercig,
5416 16 | búsulni, hogy a francia szózat miatt főbelőhessenek.~A
5417 16 | császárunknak, Napoleonnak szózata a magyar nemzethez, tessék
5418 15 | vármegyében, tehát nem sok szükséged van cifra betűkre, hanem
5419 14 | tartott, mert a direktor úr szükségesnek látta megmutatni, hol kezdődik
5420 7 | világítóban sem láttak szükséget s így mi is eltaláljuk,
5421 3 | kigyelmeteknek?~- Abban nem volna szükségünk, nagyságos urunk, hanem
5422 4 | szomszédját, meg hogy annak fia született, a borja meg elszaladt,
5423 6 | úrnak jobb lett volna nem születni. Most már megmondaná néki
5424 14 | lesz az, Stand úr.~Minthogy szülőföldemnek szeretnék becsületet szerezni,
5425 17 | mert ez ám az utolsó, mit szülőidtől kaptál».~Nem akarom az anyát
5426 14 | örülnék ám annak, legalább szülőim nem mondhatnák, hogy én
5427 14 | utoljára - nem sajnálja szegény szülőit, hogy becsületes nevüket
5428 9 | hitben ereszték be a jámbor szülők, hogy onnét tisztességes
5429 17 | föleresztettek.~A nemzetes asszony a szünidőnek legutolsó három napján úgy
5430 14 | véghezvitte, az ispánné szüntelen pirongatta, de ez már semmit
5431 10 | hurutját gyógyítsa meg, hanem szüntelenül veszekedett vele az orvosi
5432 11 | köpönyegéből lopta, s így ez is szűk maradt, meg a molnár köpönyege
5433 10 | lehetett.~Ennyi tehát nagy szűken elég volt annak bebizonyítására,
5434 14 | a köpönyeget éppen olyan szűkre húzta össze, mint a direktor,
5435 9 | rektor, kántor, preceptor, szupplikáns, mendikáns mind diák szó,
5436 4 | meg.~Nem kívánkozott ki a szűrből, megfért benne könnyen,
5437 14 | lett maga varga? Magának szurkos fonál való a kezébe, nem
5438 1 | észreveszi, hogy az nem valami szűrön vagy szalmán hentergő ember,
5439 11 | rongyosan, vagy veszek egy szűrt, aztán mehetsz borjúpásztornak.~
5440 18 | komédiába s a szent-mihályiak szűrujjban és bunda alatt lógatták
5441 6 | mert neki mindjárt volt egy szűrujjravaló panasza a legközelebb véghezvitt
5442 2 | a corpus juris, a belső táblára vagytok fölírva: ámbár a
5443 16 | sőt már elhatároztam, hogy tábori pappá legyek, hol legalább
5444 11 | asszony a sírás miatt - ezek a tacskók mai napon tökéletesen azt
5445 9 | elfogadna atyafiainak.~Mi tagadás benne, a debreceni kollégium
5446 3 | akkor a két zsákot le nem tagadhatja, s minden ember az uraság
5447 2 | látottakkal foglalkozék, és nem tagadhatta el magának, hogy ő ugyan
5448 9 | quartában rákezdte az éneket, tagadja?~- A bolond is tudja, hogy
5449 9 | Miklós uram, - mit hiában is tagadnának, mert ezt a két hangot Debrecenben
5450 12 | hogy a családnak egyik tagja ilyen köztiszteletű férfi,
5451 10 | Egyenkint gyülekeztek a tagok; ahol valakit megkaphatott
5452 18 | kikunyerálta a darabot egyik tagtól és reggelre majdnem könyvnélkül
5453 3 | háziúrral megjárván a háznak táját, tanúja lőn egy zsarnokságnélküli
5454 15 | köszöntőket, hogy azok után tájékozhassa magát s midőn azok lassanként
5455 15 | az orvos még mindig nem tájékozhatá magát, pedig a beteg zaklatá
5456 4 | a szellemi világba s ott tájékozván magát, nyűg volt neki egynémely
5457 10 | Van-e itt háromhuszasos tajtpipa?~- Tessék besétálni a tekintetes
5458 1 | elején Kállay Miklós úr tajtpipából füstölve állt, s igen természetesnek
5459 10 | megszabadulván huszasaitól, tajtpipáját úgy helyezé el a zsebében,
5460 10 | fölébred, a három huszason tajtpipát vesz. Ezen legalább egyszerre
5461 3 | mindenik szájába a szörnyű takarékosság miatt.~- Annál jobb, barátim -
5462 4 | megvenni a báránybőr-süveget, takaró nélkül maradna a feje s
5463 14 | Benedek levelét egy más takaróba csavarván, Keszy Balázs
5464 5 | kiket akar kijelölni s így a találgatás az utolsó reggelig tartott;
5465 5 | jóízűt nevetett azon való találgatásában, hogy ugyan ki akarna parancsolni
5466 6 | hazamenni, egyszersmind találgatta, miként csíphetné meg legkönnyebben
5467 7 | megálmodtak s ebből százfélét találgattak, de egyik sem hasonlított
5468 13 | Benedek úr nem tudom, miként találja meg visszafelé az ajtót.~
5469 10 | lépett velük.~A debreceni találkozás után néhány év múlva Udvarhelyi
5470 13 | hallgatták Keszy Benedek urat.~A találkozást nagyon megbánta Keszy Benedek
5471 15 | barátjával, Sándorffyval ismét találkozhatik, ki már ismeri az ő természetét,
5472 3 | nap, és ennyi között nem találkozik kettő, melyben a dolgoknak
5473 4 | került bot alá.~- Noisz találkoznék most az is - mondja még
5474 10 | nézve, ki nagyon megörült a találmánynak.~- Hát azt mondtam én Nagy
5475 1 | körülnézhet köztük, ha találna valami alkalmas embert az
5476 13 | bámul a szolgabíró - hol találok én addig annyi csavargót?~-
5477 8 | hanem kedves bíró urunk, talált-e köztünk egyetlenegy hitvány
5478 3 | alatt és keresztben; de hol találunk két embert egymáshoz annyira
5479 18 | ilyen egészséges fickó még a tálat is megeszi.~Elgondolkozott,
5480 17 | nagybátyjától elöljáróban egy tallért kapott és egy atyafiságos
5481 8 | elébe állván, előbb tetőtől talpig megnézvén, mondja:~- Hát
5482 2 | esztendő múlva meg ők akarnák talpuk alá terelni az asszonyt.~
5483 9 | a kollégium kályhájához támaszkodhatott, mely elég erős volt elbírni
5484 7 | kezével ír neki, sőt hozzá mer támaszkodni azon természetes észhez,
5485 16 | fogva vastag nádpálcámra támaszkodva majdnem mindig az utcán
5486 3 | a hátulsó jobb oldalánál támasztékon ül, és így a főispán úr
5487 6 | pálcát bíró uram ajtajához támasztja maga annak édes fia, őt
5488 17 | napján úgy telerakta jó tanáccsal a fiát, hogy szegénybe alig
5489 3 | megköszönték a nagyságos úrnak jó tanácsát, azonképpen fognak cselekedni,
5490 13 | föltett süveggel ült a falusi tanácsban, rettentő fenyítékben tartván
5491 8 | beszél megint Szabó András tanácsbeli.~- Nem kérdeztem Szabó András
5492 3 | kedves jó barátim?~- Jó tanácsért jöttünk, nagyságos uram, -
5493 8 | ült az asztalhoz, hogy a tanácsházbeliekkel éppen háttal volt.~Elhelyezkedvén
5494 8 | mint mikor ma reggel a tanácsházból hazament és némi magyarázatául
5495 6 | figyeljünk a legényekre, kik a tanácsháztól összecsoportosulva mentek
5496 7 | Egyiknek sem jutott eszébe tanácskozni, valamennyi azt mondá: én
5497 13 | főispán úrnál.~Míg az alispán tanácskozott a főispánnal, addig a tisztviselők
5498 5 | tisztelettel esedezem, sőt tanácslom, ne tegyék. De ha a tekintetes
5499 3 | keresztet vethetnek rá. Ez az én tanácsom.~A nemes atyafiak szépen
5500 12 | élők sorából és a fiú jó tanácsra szorulna, ne vonja meg tőle,
5501 9 | mondom: komédiás leszek.~A tanár elhallgatott és mi nem is
5502 6 | fog meglenni, meg fogom tanítani, kétségtelen jele, hogy
5503 17 | pedig a bőséges áldás és tanítás mellé még a markába nyomott
5504 4 | azokat is, látom, elég ebül tanítottad, egy csomó széna rezzentette
5505 4 | vármegye kiizen, hogy én tanítsalak meg, keservesen bánod meg.
5506 9 | ember volt az a tanító, ki tanítványait mindig így szólítá meg a
5507 9 | eltagadhatnánk, hogy ilyen tanítványunk is volt! - mondja szégyennel
5508 3 | megjárván a háznak táját, tanúja lőn egy zsarnokságnélküli
5509 9 | magát, hogy a zsidót ne tanulja?~- Azt már nem cselekedte,
5510 17 | mindig azt mondja, hogy jól tanuljak, aztán olyan okos ember
5511 9 | tehát mi is, atyafiak, tanuljunk diákul, legalább válik belőlünk
5512 12 | diákszóban, valamint a jogi tanulmányokon keresztül szalasztván, nemes
5513 11 | egyik fiú, ki diáknyelvet tanulni volt el a városba; a másik
5514 11 | volna le; azért ha jól nem tanulsz, jaj neked: mert levesszük
5515 15 | betűit, melyeket az ő pénzén tanult meg, valamint elgondolva
5516 10 | én, azt a mesterséget nem tanultam.~- Pedig nem nehéz hozzászokni,
|